Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-15 / 166. szám

SZOI.NOKMEOYE1 NÉPLAP 1954 ^jtiüos ÍR , 4 Szép a kulturmunka, nemesíti az embert zenteadrei György, a szolnoki Fűtőiház kul- turfelelőse, weszting-lakatos; a kulturmunkát amellett végzi. Mikor kerestem, az irodából a viilanyhegesztő műhelybe 'küld­tek, mondván, hogy ott talá­lom. Amikor betértem a mű­helybe, éppen egy gépalkat- ’ész készítésén munkálkodtak. Szentendrei elvtárs kis türel­met kért, amíg befejezi azt a munkát, amelybe éppen bele­fogott és aztán bevezetett az egyik csendesebb műhelybe és ott beszélgettünk. Arra a kér­désemre, hogy mióta kulturfe- lelős, büszkén válaszolta, 1946 óta. A kulturcsoport megalakí­tásáról is szólt. Kezdetben voltak nehézségek. Munkaidő után nehezen lehetett ott tar­tani az embereket. Először meg kellett szerettetni a mun­kásokkal a kulturmunkát. Né­hány lelkes taggal kisebb mű­soros esteket rendezett és a legközelebbi alkalommal már maguk a dolgozók jelentkeztek a csoportba. Ahogy a hónapok, az évek múltak, úgy nőtt a kulturgárda taglétszáma. Ma már százharmincán vannak. 1950-ben az országban az el­sők között alakították meg a népitánc-csoportot. Az 53-as évben a vasutas fesztiválon népitánccsoportjuk az első lett. Híres még népi zenekaruk is, de a dolgozók körében legnagyobb megbecsülésnek ör­vend a közel hatvan főből álló vegyeskórus. z elmúlt időkben, külö­nösen a kongresszusi műszakban nagy jelentősége volt a kórusnak. Reggelenként a népi zenekarral karöltve ze­nével, énekszámokkal fogad­ták la dolgozókat és az élen­járókat köszöntötték. Jó mun­kájáért dicséretben részesült Török Lajos, Kovács György tűzkovács, Török József aszta­los, Arnódfalvi Andor és még sorolhatnánk a nevek hosszú sorát. Rigmusbrigádjuk az el­maradókat jobb munkára ser­kentette. A mai napig is, ha­vonként két-három alkalommal pártnapokon, termelési értekez­leteken fellépnek énekszá­mokkal, szavalatokkal, rigmu­sokkal. ég eddig nem szóltunk a legnagyobb érdemükről. A megyében, ahol csak tehe­tik, népitáncokat, népdalokat és néprajzi tárgyakat gyűjte­nek. Ennek a lelkes csoport­nak Várhelyi Lajos a veze­tője. Mellette dolgozik Kele­men Jutka, Sós Viki és Vajli Mária, akiknek a legnagyobb örömet jelenti, ha utazásaik során egy-egy öreg emberrel elbeszélgethetnek és tőlük sok mindent megtudhatnak, ami a néprajzosok számára nagy kincset jelent. Várhelyi Lajos gyakran kerékpárra ül és több­napos túrán végigbarangolja csaknem az egész megyét. Legközelebb a Szandai rétre, majd onnan Csataszögre megy 'és még a közbeeső helyeken is felkeresi a juhászokat. Össze­gyűjti népdalaikat, szokásai­kat, egyszóval népi hagyomá­nyaikat. Várhelyi Lajos más­különben a tánccsoport veze­tője. Három évig a Színház és Filmművészeti Főiskola ko­reográfus hallgatója volt. Most, az utolsó év előtt az iskola igazgatósága két évre valamelyik műkedvelő népi- tagcsoporthoz küldi. 1/ árhelyi és egyúttal az " egész csoport tervei kö­zé tartozik a „Székely tánc" bemutatása. Hosszú koreográ­fiái munka előzte meg és most augusztus elsején előadja a kulturcsoport. Távolabbi, de mégszebb tervük az alföldi tánc összegyűjtése, betanulása és bemutatása. Csaknem az egész megye területén gyűjtik ehhez a hagyományokat. Jász- andráson, Kisújszálláson. Kar­cagon, Turkevén, Jászjákóhal- mán és még számos helyen. Decemberre szeretnék bemu­tatni. E hónap utolsó napján avat­ják szabadtéri színpadukat, amely most még építés alatt áll. Az avatáson és azokon a helyeken is, ahonnan a tánc­számok származnak, bemutat­ják a „Székely táncot". Augusztus ■ 8-ra, a Vasutas Napra egésznapos műsorral készülnek és az előkészületek már megkezdődtek. A diszisták is kiveszik részüket a kulturmun- kából. Lelkes kulturmunká- sok. Pátai Ica és Sós Viki a külvárosban laknak, valahol távol a központtól, mégis na­ponként eljártak a Beloian- nisz-gimnáziumba a próbákra, sőt néhány alkalommal, ami­kor az irodai munka sürgette őket, a próbák után, tíz óra körül, visszamentek dolgozni. Testvéri segítségről is be­szélhetünk. A Fűtőháztól bár­melyik kulturcsoport kért se­gítséget, megkapta. A szol­noki Uttörőház kulturcsoport- jának már számtalanszor köl­csönözték a szerepléshez szük­séges ruhákat, kellékeket. A törökmiklósi Mezőgazdasági szakiskolának szintén. A Tisza Bútorgyár népitánccsoportja szakkörvezetőt kapott tőlük, hasonlóképpen a szolnoki ál­lomás tánccsoportja. A jász- andrási népi együttest patro­nálják, tanácsokkal látják el. Két alkalommal tapasztalat- cserét tartottak Jászandráson és mind a két fél tanult be­lőle. Szentendrei elvtárs búcsú­zóul még annyit mondott: >— „Csináljuk mi szíwel-lélekkel, mert szép a kulturmunka, ne­mesíti az embert!1' „Óriás! esel!,.. Hadd mondjam el tö­viről hegyire! A férfiúnak, akiről szó van, itt a közel­ben van egy kis étterme. Az üzlet gyen­gén mént, három nap óta esténként alig volt vendég a rossz idő miatt. • * A tulajdonos a harmadik gyenge estén záráskor odakacsintott a feleségének és elmondta, hogy kitalált valamit. Nem sok az egész: apróhirdetést tesz közzé vala­melyik reggeli lapban, néhány dollárnál nem kerülhet többe. Feltüntetik az étte­rem nevét, címét és odaírják: „Radiká­lisok találkozóhelye''. Az asszony persze azt gondolta, hogy « jer jenek valami baja van, tan elment az esze. ,,El akarod, veszíteni a vendé­geidet és ráadásul kellemetlenséget akarsz szerezni magadnak?" A férj azonban egyre csak erösködött amellett, hogy ebből semmi bajuk nem származhat. A hirdetést csak néhány ven­dég látja meg és veszi figyelembe, mert ilyen időben senkinek sincs kedve ven­déglőbe járni. Bezzeg a szövetségi nyo­mozóiroda, a rendőrök meg a besúgók majd sietve megjelennek!És ha már egy­szer. bejöttek leülnek és lesik a radikét-. KIS ÉTIEREM NEW-YORKBDK Hsakat, közben pedig kénytelenek ren­delni is valamit. A vendéglős így túl­adhat a napok óta álló áruján. Az asszony még mindig azt gondolta, hogy a férjénél nincs valami rendben. A férj azonban olyan biztos volt a dolgá­ban, hogy még a fivérét is odahívta ki­segítőnek. És valóban néki volt igaza. Pontosan ügy, ahogy várta, az étterem zsúfolásig megtelt. Voltak ott polgári ruhás de­tektívek, riporterek a Hearst és Scripps- Hoivard lapoktól és besúgók az egész vá­rosból. A vendéglősék ilyent még soha­sem láttak! Egy csomó „vendég'' még sort is állhatott. Benn mindenki mindenkit megfigyelt, Az emberek kis blokkokra jegyezgettek az asztal alatt és közben úgy tettek, mintha csak unalmukban firkalnanak. Mindenki igyekezett beszélgetésbe kez­deni a békéről, alkotmányról, vagy har sonló dolgokról, hogy kiderüljön a má­sikról, kicsoda. Persze egy idő múlva be kelleti, hogy következzék, ami várható volt. A hír körbe járt és. fél 11 óra felé már min­denki tudta, hogy egyetlen radikális sincs a helyiségben. Ezután jött a legjobb: egy család — rendes vendégek gyerekekkel — benyi­tottak valamikor háromnegyed 11 tájban. Azt látni kellett volna! Olyan elképed- ten néztek, bogy a kis étterem éjszaka is annyira tömve volt, hogy látott szájjal álltak az ajtóban. A detekívek és besúgók olyan komikusán meredtek rájuk és ugrásrakészen ültek olt, hogy a jövevé­nyek . kézenfogták gyermekeiket, s ijed­ten kiszaladlak. A vendéglős számítása pontosan bevált Az állott ételektől megszabadullak és rá­adásul mindenütt hozzácsaptak egy-egy keveset a számlához, mert tudták, hogy nem igazi vendégekkel van dolguk. A legszebb a dologban mégis az volt, hogy akik bejöttek és ijedten elmenekültek, egyáltalán nem voltak radikálisak. A hirdetést sose látták és csak azért jöttek be, mert otthon baj vök a gáztűzhellyel és szereltek volna enni valamit..." Aratás, tarlóhántás Itt, ezekre a rögökre hullott apám sós verejtéke. Ez a földdarab itta, mohón nagyapám és ükapám homlokának izzadságát is. Ez a rög égette repedté, meztelen talpukat, ahogy végig tappogtak a mun­ka taposómalmába fogva, évszázadok alatt ennek a földdarabnak min­den négyzetcentiméterén, ezerszer, milliószor, ütemességgel hajlítva égő derekukat, meggömyedve a föld és az éhség fenyegető réme előtt. így járt a nap akkor is mozdulataimul lávává olvasztva a levegőt, amely rátapadt a cserepes bőrre és behatolt forróságával a nyikorgó izmok fájdalmas kötegei közé. Itt. ez a megnőni sohasem tudott vén fűzfa hazudta az ár­nyékot’ feléjük, míg ők délben az örökös lebbencslevest kanalazták kohóvá vált torkukon. Itt állott a mázatlan cserépkorsó, mely az egyetlen vigaszt, az egyetlen mendéket jelentette ebben a megmerevedett forró pokol­ban. i Itt állok most én is. Szemem lehunyva. Dobhártyámon zsongítóan ütemez a motor diadalmas dübörgése, amint a kerekek hajtják előre, előre, összenyomva a kiszáradt rögöt, taposva a könnyeket szívó földet, taposva a földből feltörő könnyes emlékeket. S mögötte a gépvonta acél mélyen belevág a csontos talajba, s diadalmas pengéssel fordítja alá a piszkos — szürke, könnyek és iz­zadság sójától aszalódatt rögöt, s ’csillamva fordít felszínre bárso­nyos fekete barázdát. Újat! Uj, mélyebb, síma, fekete földet fordít, terít lágyan, a régi föld fölé. Odább zizegve hull lábam elé az aranyló kalászok zuhatagja. Nagy, széles zuhatagosban az aranyszínű élet, a régi, vékonyan csor­dogáló élettengető erek helyett. Nevetve roppantok szét egy acélos barna szemet és boldogan ízlelem az új kenyér, az új élet ízét. A napba nézni is jó, a fűzfa árnyéka is hűsebb és életízűbb a bú­zamag hófehér lisztje. A gép szétszórja a napsugár éles nyilait, a gép hűvös barázdává töri a kemény, megcsontosodott rögöt, a gép felkavarja, megmozgatja a mozdulatlanná, ónná olvadt levegőt. A gép nyergében ott ül villogó foggal, nevetve és sapkáját len­getve felém a felszabadult, diadalmas ember. Rézsó Pál Tiszsbő. Postánkból Július 13-án és 14-én 57 levél érkezett szerkesztőségünkbe. A levelek nagyrésze mezőgazdasági témájú. Az aratás állásáról tudósít bennünket:' Kerek Ignác Jászandrásról, Kovács László Jászdózsáról, R. Kiss Erzsébet Szelevényről, Nida Endre Fegyvernekről, Szabó Mihály Rákóczifalváról, Burda György Szász­berekről, Földes Lajosné Kuncsorbáról, Elek Jusztina Szajolból, Adám Gábor Jászapátiról, SHley Erzsébet Törötkmiklósról. Nagy B- András Tiszasasról jelenti, hogy az összes kalászosok aratását befejezték. Ugyancsak az aratás befejezését közli ifj. Császár Lajos Tiszaigarról. Őzt’. Horváth Ferencné Zagyvarékasról köszönetét mond a honvédeknek, akik learatták búzáját. Farkas András Jászberényből az Aprítógépgyár 13 új okleveles sztahanovis­tájáról ad hírt. Tóth Ferenc Szolnokról a KTSz-ek versenyéről tájékoztat. Tör­zsi József Martfűről az ipari tanulók vizsgájáról emlékezik meg. Cseh Zoltán arról ír, hogyan készülnek a Vasutas Napra és Alkotmányunk ünnepére. Deb- reczeni Anna Tiszaföldvárról arról számol be, hogy tanulmányi kirándulást ter­veznek a Mátrába. Kiss Lukács Cserkeszöllőről a tanácsülésről ad jelentést. Vámos Sándor Martfűről a DISz-fiatalok jó munkájáról tudósít bennünket. Különböző szervekhez kivizsgálásra küldött levelekből 11 érkezett vissza. Panaszuk eredményes intézéséért mondanak köszönetét Bolyós Ferenc Jászapáti­ról, Dénes Sándor Tiszaroffról. Rézsó Pál tiszabői, Gál József jászberényi, ifj. Szanku Tamás jászkiséri, özv. Kiss Lajosné jászárokszállási, B. Rácz Mihályné besenyszögi, Mondok An- talné szolnoki, ifj. Richter Lajos tiszaderzsi, Juhász József nagykörűi, id. Ináncsi László turkevei, Simon Pálné abádszalóki, Hegedűs Mátyás tiszabői, Bana Fe­renc törökmiklósi, Tóth Jánosné ujszászi, id. Szabó Sándor turkevei, id. Teher Károly tiszasülyi, Hegyesi Lajos törökmiklósi, Pál Józsefné jászjákóhalmi, Szi­lágyi Lajos rákóczifalvi, Juhász Sándor szelevényi, Takács József jászberényi. Szűcs Mihályné szolnoki levélíróink kéréseit, panaszait kivizsgáljuk* MEGYÉNK KIVÁLÓ NÉPI FARAGÓMVVÉSZEt PALATÍNUS FERENC A k&sBlt művészi rajzokat Palatínus Ferenc faragásairól CSETE BALAZS Jászkiséri tanár készítette. A Megyei Népművelési Osztály Néprajzi Munkaközössége és a Múzeum gyűjtő munkája során sok érdekes nép­rajzi anyag kerül felszínre. Az elmúlt hetekben a megyei gyermekjátékszer ki- á'lítás változatos és értékes játékok szá­zait mutatta be. Meg lehetett figyelni, hogy az ősi gyermekjátékok mellett mi­lyen figyelerpmel fordulnak a gyerme­kek megváltozott életünk új technikai al­kotásai felé, i. | ■ Néprajzi gyűjtésünk során azonban nemcsak népdalokat, népballadákat, régi történeteket jegyzünk le az öregek aj­káról, hanem népművészetünk alkotá­sait is megismerjük. így került figyel­münk a Hunyadfalván (Kőtelek mellett) lakó Palatínus Ferenc népi faragóra is. Az ottani általános iskola igazgatója, Hackl Kálmán és a járási tanács nép­művelési előadója* Bornemissza Hona a járási kulturversenyen be is mutatták néhány alkotását. \ ; 3-ísA •[« Az itt bemutatott szobrot-egy 67 éves dolgozó paraszt munkái* aki sohasem tanulta a szobrászatot, és 51 éves korában kezdett el faragni, Éjjeli­őr volt. Unalmában vette kezébe bugyli­bicskáját* és kezdte faragni a kezében lévő fenyődarabokat. A sötét éjszaká­ban messziről egy panaszos kutyavonítás ballajtszottt. Megpróbálta hát megfor­málni egy kutyának a fejét. De — mint maga mondja ■—* az mindenhez hason­lított inkább, mint egy kutyához. Bosz- szankodott is rajta eleget, míg egy asz­talos komája meg nem magyarázta neki, hogy hársfából, vagy körtefából farag­jon inkább, így már könnyebben ment a dolog. A bugylibicska* amellyé! egyéb­ként szalonnázni szokott, szaporán hán- totta a hársfadarabot, és a kés alól las­san kibontakozott egy kis szobor. Ezt már bárki megnézhette. Nem fellett szé­gyenkeznie miatta* ,.*» u Az alkotás lázától megíttasulva egyre-másra kerültek ki a szebbnél szebb szobrok kése alól, S ha megnézzük egy­más mellett húszegynéhány szobrát, el- ámuhink. Első pillanatra is láthatjuk, hogy nem csak egy „népi faragóval" állunk szemben, hanem művésszé!. Palatínus Ferenc „őstehetség" a szó eredeti értelmében. Magasabb isko­lát sohasem járt, hiszen 9 testvére volt Törökmiklóson — ahol született r-- s így már gyerekkorában dolgoznia kel­lett* De. megfigyelőképessége, képzelő­ereje ösztönözte már fiatal korában Is, hogy művészi téren is alkosson valamit, Rajzolgatni kezdett. Két Munkácsy-kép után készült másolata is figyelemreméltó részleteket tartalmaz. De tehetsége a faszobrászatban bontakozott ki igazán- Képzelőereje gazdag, színes, Egy-egy népdal mondanivalója teljesedik ki benne szoborrá és az embert megragadja annak igazi* őszinte művészete. Nem modell után dolgozik, hanem az általa jól megfigyelt mozdulatok, alakok adják a szobrok természetes realitását* 1949-ben a Fővárosi Képtárban sze­repelt is kiállításon és egyik szobrát meg is vásárolták. Azóta azonban művészete a feledés homályába merült. Hunyad­falván műveli a maga 3—4 holdnyi földjét. Esténként pedig az állami gaz­daságba jár éjjeli őrnek. Nem csodál­kozhatunk tehát azon, hogy az utolsó 3—4 évben alig alkotott. Utoljára 1952- ben „Kóstoló'' című szobra került ki kése alól* . . , . ; Megyénk vezető kulturális szervei-i nek komoly feladata: állandó megrende­lésekkel biztosítsák azt, hogy Palatínus Ferenc alkothasson, Művészetének és munkásságának bemutatására a múzeum új kiállítási helyiségében augusztus hó­napban Palatínus Ferenc műveiből be­mutatókiállítást rendezünk és alkotásait egy kisebb kiadványban is bemutatjuk, mert bízunk abban, hogy rövidesen az ismert és elismert népművészek sorába kerül. Megyénk és népünk kultúrája gaz­dagodik vele. KAPOSVÁRI GYULA Szolnok, Múzeum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom