Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 július 25. Fiatalok ! Legyünk minél méltóbbak a párt bizalmára! A DISZ Megyebizottság közleménye A megvél pártbizottság, számítva az ifjúság helytállására, lelkesedé­sére pártmegbízatást adott a DISZ ifjúságnak a nyári mezőgazdasági munkák idejére. A növényápolás, az aratás befejezésével számat kell adnunk a pártnak, s miaunknak is arról, mit tettünk a megbízatás teljesítéséért. Ezzel a Számadással egyidőben meg kelt határoznunk azt is, hogyan fogunk dolgozni - a még ránk váró munkáknál. Mit jelent nekünk fiataloknak a pirlmegbizatás ? A párimegbízatás arról a szere- tetről, bizalomról tanúskodik, — amellyél a párt az ifjúság felé for­dul. Végrehajtása nem valami ör- dörjgós feladatot kíván, hanem ap­ró, mindennapi munkából tevődik össze. Minden fiatal számára az időszerű feladatok lelkes elvégzé­sét, a DISZ szervezetek, e vezetők számára pedig azt jelenti, hogy gondoskodni kell arról, hogy a fia­talok felismerjék munkájuk jelen­tőségét, egymás eredményeit, mun­kamódszerét. A pártmegbízatás jó végrehajtása nemcsak azt eredmé­nyezi, hogy hozzájárulunk dolgozó népünk kenyerének biztosításához, hanem ennél sokai többet is. Mi, liatalok tapasztalatokat szer­zünk a munkában, s megbecsülést rr unk^társaink között. Megnő a fiatalok s a DISZ szervezetek er­kölcsi ereje. A pártmegbízatás a fia.'ralok mellett, a pártszervezetek, a. községek, az üzemek, a mezőgaz­daság szocialista szektoraiban dol­gozó vezetőknek is szól. Az ő segít­ségükre nagy szükségül? van a fia­taloknak. Különösen vonatkozik ez a pártszervezetekre, amelyek útmu­tatása nélkül nem tudjuk végrehaj­tani pártmegbizatásunkat, — nem tudnak megerősödni a DISZ szer­vezetek. Mit teltünk eddig a párt- megbízatás sikeréért ? Egyik legfontosabb feladatunk, a növényápolási munkáik időbeni vég­rehajtásának segítése volt. 6000 k. holdon kellett a növényápolást el­végeznünk. Számokban kifejezve, a megbízatásnak ezt a részét, 80— 85 százalékra teljesítettük. Jó mun­kát végeztek ebben a turkevei gim­názium fiataljai, s elismerést érde­melnek az úttörő pajtások is, akik 1800 hold rizst gyomtalanítottak és 370 hold répát kiegyeltek. Mező­túron mintegy 280 fiatal segített a tsz-eknek a növényápolásban. Az üzenek közül a Tisza Cipőgyár DISZ fiataljai érdemelnek elisme­rést, akik, több mint 110 holdon vé­gezték el a növényápolási munkát. Példamutatóan dolgoztak a szolno­ki, jászberényi MTH intézet fiatal­jai is. A gépállomás ifjúsága is segített a tsz-ne'k. Karcagon Kovács elv­társ DISZ fiatal kezdeményezésére indult el az egyholdas növényápo­lási mozgalom. Hasonlóan dolgoz­tak a tószegi, tiszörsi, mezőtúri, jászkiséri stb. gépállomás diszistái is. Hiányosság volt — s ebből le kell vonnunk a tanulságot a jövőre vonatkozóan — hogy gépi erővel nem adtunk elég segítséget a tsz- eknek. A tsz-ekben több fiatal csatlako­zott a napi 1.5 munkaegység moz­galomhoz. Nem egy helyen nem is elégedtek meg ennyivel. A mező­túri Béke tsz-ben napi 1.8, a kun- hegyesi Vörös Októbernél napi 2 munkaegység elérését tűzték ki cé­lul a fiatalok. Az eredmények elle­nére ez a mozgalom még nem ter­jedt -el eléggé. Kiszélesítéséhez fel­tétlenül szükséges harcolnunk az olyan „leszerelő“ vélemények el­len, hogy „a mi fiataljaink úgy is többet teljesítenek naponta“’. A növényápolás mellett az ara­tásban kellett segítenünk. Ennek érdekében verseny indult a gépál­lomások fiataljai között a napi norma 120—130 százalékos teljesí­tésére. A járások között a kombáj no-sck és anatógópkezelők verse­nyében elismerést vívlak ki a tisza­füredi járás traktoristái A tiszaigari állami gazdaságban Matyasovszki Károly DISZ-titkár ifjúsági brigádja július húszadi­káig egy kombájnnal 218 holdat aratott le. A kocsi állami gazda­ságban július 23-ig Nagy Benjámin 240 holdat, ifj. Urbán János 213 holdat, Erős József 161 holdat ara tobt le kombájnjával. Az aratógép­vezetők versenyében ■ is vannak ki­emelkedő eredmények. Karcagom a brigádok versenyéiben Sándor Já­nos ifjúsági brigádja az első, 431 hold teljesítéssel. Az egyéni ver 6enyben jelenleg a versenyzászló tulajdonosa Veres János, aki 221 holdon aratott le. Még sok fiatal traktoristát lehetne sorolni, akik nagyszerű munkát végeztek. A kedvezőtlen időjárás miatt fo­kozottan kellet mozgósítani a kézi­erőt is. Több tsz-ben ifjúsági ara­tóbrigádok alakultak, A turkevei tsz-eknél 85 ifjúsági aratópár dol­gozott. A szelevényi Szikra tsz-nél az ifjúsági munkacsapat tagjai fel­osztották egymás között a terüle­tet, s úgy versenyeztek egymással. Jól dolgozott a Komfár András— Jakab Margit és a Szántó János— Szántó Júlia aratópár. Meg Kel': említeni Horváth Júliát, aki a sajtó rendszeres kijuttatásával se­gítette a jobb eredményeket. Elis­merést érdemelnek a tukevei Vö­rös Csillag ifjúsági munkacsapat tagjai, Tóth Ferenc, a G. Szabó testvérek, Csík László és a töb­biek, akik hajnali 3—4 órakor n.ár kint arattak, ha megfelelő volt az időjárás. Nem maradtak el mögöt­tük a Komszomol-brigád tagjai sem:, akik közül Ví-gjji András, Kun István vállalásuk 80—85 százalé­kát teljesítették eddig. A karcagi Lenin tsz-nél Nagy Lajos—Parcán Irén és Elek Lajos—Kovács Erzsé­bet aratópár 11 holdat aratott le. Az egyénileg; dolgozó parasztfiatalok között is megindult a verseny A tiszaugi területi szervezetnél Kugler György, Rédai László, Ré- dai Károly kezdeményezésére ti­zenegy fiatal csatlakozott a „8 nap helyett 6 nap alatt aratunk le“ mogalomhoz. Hármasával együtt arattak ezek a fiatalok, így bizto­sították fogadalmuk teljesítését. Azóta már a tarlóhántást is elvé­gezték. Sajnos az egyénileg dol­gozó parasztfiatalok versenyét nem tudtuk ezidei-g megfelelően kiszéle­síteni, itt tehát még sok a tenni­való. A készenléti brigádok megszer­vezését biztosítani tudtuk. A bri­gádok résztvettek a szombati és vasárnapi békearatásban, segítettek a tsz-eknek, s ezenkívül több he­lyen az idős, dolgozó családoknak is, akiknek például katonafiuk van, s nem tudtak volna egyedül megbirkózni a munkával. Jól dol­goztak a jászberényi Apritógépgyár és Fémnyomó, a törökmiklósi Me­zőgazdasági Gépgyár fiataljai. Ez u-tóbb iialk 1254 keresztet rak­tak össze, öt holdon ők végez­ték el az aratást is. A kisújszállási Ládagyár fiataljai közel 1000 ke­resztet raktak össze. Az ifik Tisza- ugon, Csépán, Jászberényben, Tó­szegen, Jászandráson, Jászkiséren, Jászfelsőgyörgyön és másutt is se­gítettek az idős családoknak az aratásban. ; ( Az úttörő pajtások ebben a mun­kában sem maradtak el a diszisták mögött. A kalászgyüjtés mellett segítettek a kévék összehordásában is. Szépen dolgoztak a turkevei fiúcsapat tagjai, 19.20 mázsás és a kunmártoni leányiskola pajtásai 500 kilogrammos gyűjtésűkkel. Az iskolások mellett dicséretet érde­melnek az olyanok is, mint Her- pácsi Vilma csépai pajtás, aki 25 kg kalászt gyűjtött. Több helyen bár ezt nem lehet megyénkre általánosítani — az úttörő pajtások vidámsággal is serkentették a dol­gozókat, köszönötték azokat, akik az aratási munkákban élenjártak. Itt leginkább a tiszafüredi és a jászberényi pajtások tűntek ki szorgalmukkal. Bár sikerült a DISZ szervezetek­nek a pártmegbízatás végrehajtá­sáért vívott harcban is az ifjúság többségét bevonni, mégsem lehe­tünk nyugodtak ezen a téren. Még olyan fiatalok is vannak, akik nem is ismerik a pártmegbízatást. A másik hiányosság, hogy szerve­zeteink egyrészében. nem ismerik a fiatalok eredményeit s természetesen így nem is tud­ják népszerűsíteni a legjobbakat, vagy bírálni az elmaradókat. A rendszeres versenyértékelés nélkül, a bírálat és dicséret nélkül nem lehet tartóssá tenni a versenyt. Az eredményék értékeléséhez na­gyobb segítségre van szükségünk — mert itt még sok a hiánysság — az állami szervek részéről is Vonatkozik ez a megyei tanács mezőgazdasági osztályára is. A bri­gádvezetőket is arra kérjük, — többek között a turkevei Vörös Csillag tsz-nél és másutt is, — hogy ismerjék és értékeljék a verseny- eredményeket. További feladatok: Az eddigi eredmények és hiá­nyosságok számbavételével kell meghatároznunk további tenni­valóinkat. Most / a behordás, cséplés segítése legközelebbi feladalunk. Több tsz-ben már vállalták a fiatal fogatosok 1200—1500 kereszt be- hordását. Eddig negyvenhat csatla­kozásról tudunk ehhez. Tehát azon kell lennünk, hogy mielőbb széles méretekben kibontakozzon ez a mozgalom, s ezzel együtt a tarló­hántás meggyorsítása is. Az ifjúsági cséplőcsapatok kö­zött is vannak, amelyek már csat­lakoztak az országos versenyhez, A megfelelő verseny- és munka­kedvhez szükséges, hogy a taná­csok és a gépállomások segítségé­vel biztosítsuk a megfelelő munka- lehetőséget és a verseny értékelé­sét. A párbmegbízatásban kapott fel­adatok között még szerepel 1500 k. hold kukoricapótbeporzás is. Ez a munka még teljesen előttünk áll. Vannak már itt is kezdeti eredmé­nyek. Csépán a Harcos tsz fiataljai 26, ugyanitt Magó Imre és Her- pácsi János egyénileg dolgozó pa nasztfiatalok 2 hold pótbeporzást vállaltak. Ez a munka azonban igen lassan halad. A DlSZ-bizott- ságok és szervezetek nem foglal­koznak vele megfelelően. A hor­dás és cséplés mellett ezt a munkát is meg kell gyorsítani, többet, na­gyobb gonddal törődni vele. Nem szabad elfelejteni, hogy a többter­mést segítjük vele elő. Az eddiginél több gondot kell fordítanunk a kalászgyüjtésre, az úttörők munkájának megszervezé­sére is. Az elért eredmények még nem elegendőek, A helyi tanácsok vezetőinek irányításával, újabb megbízatásokat is kell adni a paj­tásoknak. Biztosítsák a cséplőgé­pek részére készített zászlók át­adását. köszöntsék a munkáiban, beadásban élenjáró tsz és egyénileg dolgozó parasztokat. Ahhoz, ho-gy feladatainkat becsű lettel teljesíthessük, DlSZ-szerve- zeteinknek az eddiginél többet hell törődniök a gépeken dolgozó fiatalokkal. Hasonlóan a tsz, állami gazdasági és egyénileg dolgozókkal is. Szé­les körben kell ismertetni eredmé­nyeiket, munkamódszereiket, szor­galmukat. De ne feledjék el szer­vezeteink az aratóbálokiat sem. Több gondot kell fordítani - szervezeti élet megerősítésére is Ez pártmegbízatásunk egyik része A jó szervezeti élet nélkül nem tudunk megfelelően törődni az if­júság életével, munkájával, gond jaival, örömeivel. Augusztus 5-ig 5000 fiatalt kell felvennünk tag­jaink sorába. Eddig 2400 tagunk van, ami megmutatja, hogy sok még itt a tennivalónk. Komolyan kell törődnünk az oktatás meg szervezésével is. Általában elmond hatjuk, hogy jó munkát végeztek ezen a téren szervezeteink. A szükséges 189 propagandista közül hat-hét nincsen még biztosítva. Meg kell még gyorsítani a fiatalok kai való elbeszélgetést, a propa gandisták felkészítését. A felsoroltak bizonyítják, hogy bá-r értünk el kezdeti eredménye­ket, még igen sok tennivalónk van a megbízatás teljesítése érdekében De van lehetőségünk a teljesítésre. A legfontosabb, hogy legnagyobb erőforrásunkat, a párt segítségét jobban igénybevegyük, mint eddig A párt elismeri a fiatalok munká­ját, ezt többek között bizonyítják az eddig kapott jutalmak is. Végezzünk minden eddiginél jobb munkát. Munka köziben gon­doljunk a gáton dolgozó fiatalokra is, s acélozza keményebbé izmain­kat akaratunkat. Legyünk minél méltóbbak a párt bizalmára. Hz abádszalóki Lenin tsz ezen a héten teljesíti a beadást A múlt vasárnapi békearatás döntő jelentőségű volt az abád- szalóki Lenin termelőszöevtkezet tagjainak munkájában. E hét ele­jére befejezték az aratást. Nem ha­nyagolták el a tarlóhántást és a másodvetést sem. A 268 hold tarló­ból 180 holdat már felszántottak és 200 százalékra teljesítették a másodvetési tervet. A hordás és cséplés is megkezdődött, s a tsz tagjai vállalást tettek, hogy ezen a héten teljes egészében rendezik gabonabeadási kötelezettségüket, Nagyréven idáig ÍOO egyénileg dolgozó paraszt vállalta, hogy a cséplőgéptől szállítja be gabonáját A nagyrév! határban is befeje ződött az aratás. A hordás, cséplés megkezdődött és a raktárak felké szülve várják az új gabonát, községben idáig 100 egyénileg dol­gozó paraszt tett vállalást, hogy egyenesen a cséplőgéptől szállítja be a beadásra szánt gabonáját a begyüjtőhelyre, • Akik a genfi győzelmet kivívták C ok esztendeje annak, hogy az első népnevelők elindul-» tak lakásról-laikásra hírül vinni: valami új dolog van szule- tőben, a békemozgalom. Nem könnyű feladatot vállaltak magukra. Megmagyarázni azoknak az embereknek, akik nemrégiben meg sem minek érezték magukat, hogy szavuk döntő lehet, világot is mozgat­hat, — hálás dolog, de nehéz. Hányszor volt részük az azote sokszor megismert kézlegyintésben. „Igen, igen, én nem akarok háború, minden tagom irtózik tőle, de mit tehetek? Ezelőtt is a politikusi«, a diplomaták intézték a világ dolgait, ezután sem lesz rr askent. 1 hallgat meg engem?“ így volt, ki tagadja. De nem is kell ezt elhallgatnunk, hiszen annál nagyobb a siker, amit kivívtunk, köztük az egykori légy in tok is. Aláírást gyűjtöttünk a stockholmi felihívásra: Ne használjanak atombombát! Koreában dúlt a harc, a los alamos-i raktárakban hal- mozódott az atombomba és mégsem merték ledobni. Nagyot nőtt a békemozgalom becsülete. Koreában aláírták a fegyverszünetet; tár­gyalást követeltünk és Berlinben hosszú évek óta először összegyűlt a négy nagyhatalom külügyminisztere: elfojtani az utolsó világhábo­rús tűzfészket Indokínában — ez volt az utóbbi időik legfontosabb követelése és ime, 1954 júliusának utolsó napjaiban a fegyverszüneti okmányokon ott vannak az aláírások, ezekben az órákban elhallgat­nak a fegyverek. Ennél nagyobb győzelmet most, elképzelni sem lehet. Igen hasznos ilyen nagyfontosságú fordulópontnál megállni egy-egy pillanatra, visszanézni, hogyan is volt, mi segítette elő és esetleg mi késleltette az eredményt? Történt-e valami változás a világban és ha igen, minek a hatására, miben áll ez a változás? Genfben az indokinai kérdés tárgyalásánál három olyan kormány képviseltette magát, amely hivatalos politikájában a tömegek, az egyszerű dolgos emberek vágyait és elképzeléseit követi, a béke po­litikáját. Ez a három hatalom: A Szovjetunió, a Kínai Népköztársa­ság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Békepolitikájuk gya­korlati lényegét nerr.' nehéz tömören összefoglalni: a két rendszer békésen megfér egymás mellett, sok kérdésben együtt is működhet és gyümölcsözően kiépítheti kapcsolatait, különösen gazdasági és kultu­rális téren. Ez egyértelmű és világos politika, ezen az alapon a leg­bonyolultabb kérdések is megoldhatók. K'ezdiük a fogasabbikkal, Nagybritannia álláspontjával, le- szűkítve a genfi értekezleten követett magatartására. Az angol küldöttség Eden külügyminiszter vezetésével — ha nem is mindig egyenes vonalban és nem is mindig a legnagyobb következetességgel — bizonyosfokig pozitív tevékenységet fejtett ki a megegyezés elérése érdekében. Az a közvetítő szerep, amelyet a nyugati sajtó olyannyira hangsúlyozott — természetesen nem olyan mértékben, ahogyan kü­lönösen az angol lapok igyekeztek beállítani — nem volt kisjelentő- ségű. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy Eden volt az értekezlet egyik elnöke és nem egy példa áll rendelkezésünkre a második vi­lágháborút követő évekből, amikor a nyugati diplomácia „ügyrendi kérdésekkel", alakiságokkal hiúsította meg sok fontos problémában a megegyezést. Annyira azonban nem becsülhetjük túl ezt a szere­pet, hogy ne vegyük tekintetbe, mennyi része volt a megértőbb lég­kör kialakításában a szovjet küldöttség diplomáciai felkészültségének, magasfokú diplomáciai művészetének, őszinte megegyezési készségé­nek és nem utolsósorban Molotov elvtárs gazdag diplomáciai tapasz­talatainak, ragyogó tárgyalási módszerének. A mi mármost a franciákat illeti, a „második küldöttség‘, Mendes-France vezetésével (az első a Bidault vezette dele­gáció volt) a megegyezésre törekedett. Ez érthető, hiszen azon állt vagy bukott, hogy megmarad-e a jelenlegi francia kormány vagy pe­dig egy hónap után le kell köszönnie. A genfi francia küldöttség ma­gatartását tehát nem kismértékben a belpolitikai körülmények szab­ták meg. Itt kanyarodunk vissza a kiindulóponthoz. Milyen belpolitikai meggondolások vezették Mendes-France-t, hogy ne térjen vissza Párizsba üres kézzel? A francia burzsoázia érdekei? Tagadhatatlan, döntő súllyal esett a latba. A francia ‘burzsoázia számottevő rétege — mondhatjuk többsége — érdekének tartotta az indokinai ellensé­geskedések beszüntetését. De a legnyomósabb ok a tömegek vélemé­nye, az ország elsöprő többségének, a kisembereiknek a véleménye, a békeharcosok követelése. A békeharcos tömegek buktatták meg a Laniel-Bidault kormányt, mert a megegyezés ellen dolgozott és a békeharcos tömegek adtak igazánból megbízást Mendes-France kor­mányának, mert a fegyvernyugvást Ígérte. Semmivel sem kisebbítjük a francia békeharcosok érdemeit és eredményességét, ha ugyanakkor: kiemeljük: ők viszont azért arathattak győzelmet, mert a sokszázmil- liók mellettük álltak, velük egy sorban a csatarendben, S ok szempontból ez magyarázza meg az angol álláspontot is. Azért sok szempontból, ment Angliánál több meggondolás is szerepet játszott, hogy úgy politizáljon Genfben, ahogyan tette, így a többi között Nagy-Britannia sajátos birodalrri érdekei általában Ázsiában, de különösképpen a Távol-Keleten, az érintett Délkelet- Ázsiában. De kell-e külön magyarázni, hogy a brit kormány sem hagyhatja figyelmen kívül a békés egymás mellett élés eszméjének vonzóerejét a tömegek között és az angol ipari-kereskedelmi körök­ben, amelyek üzleteket akarnak kötni ott, ahol piac van és ahol vá­sárolni lehet: Keleten. Nagymértékben ez magyarázza meg az eddi­ginél önállóbb brit külpolitikát, a genfi magatartást. Ez magyarázza n.eg, hogy az utóbbi időben az angol kormány maga is sokszor és oly nyomatókkal hangoztatja törekvését a békés egymás melletti élés po­litikájának folytatására. Ha a genfi megegyezést a békeharc eddigi egyik legnagyobb győ­zelmének minősítjük, nem feledkezhetünk meg a békéért vívott küz­delemnek arról a formájáról sem, amelyet jelen esetben a hős viet­nami nép vívott meg: a béke fegyveres védelméről. Teljesein világos — ha a francia expediciós hadtest nem ízleli meg Dien Bien Phunál a hatalmas vereség keserűségét, ha a vietnami néphadsereg győ­zelmeinek eredményeiként nerr.' kényszerül kiüríteni a Vörös-folyam Deltavidékét, akkor nincs fegyverszünet, vagy legalább is nem így, ahogyan most megkötötték. A genfi fegyverszüneti egyezmény — amint azt Molotov elvtárs az ünnepélyes záróülésen jellemezte — a nemzeti felszabadító küzdelemnek, e küzdelem nagy áldozatainak és hősiességének nemzetközi elismerését jelenti , íme ez a béke erői genfi győzelmének mérlege. Mégsem lenne hiteles ez a mérleg, ha megfeledkeznők egy igen lényeges mozzanatról, az An erikái Egyesült Államok helyzetéről a tanácsko­zások lezárása után. Nos, itt egyértelműen le lehet szögezni az ered­ményt. Miután a dullesi diplomácia megszámlálhatatlan kísérletet tett a békés rendezés meggátlására, végül az utolsó ülésen a szó szoros értelmében véve is magára maradt, elszigetelődött. A sok kisebb-na- gyobb kudarc, amely ezt a diplomáciát a tárgyalások három hónapja alatt érte, 1954 július 21-én egyetlen hatalmasméretű vereségiben csú­csosodott ki. Az egyik oldalon, az értekezlet kilenc résztvevője közül 8, amelyek aláírták az okmányokat, részesei a megegyezésnek, a döntés­nek. A másik oldalon a 9-ik az Egyesült Allan ok, amely kétesértékű külön-nyilatkozatot tesz. Ez a nyilatkozat csak úgy hemzseg az olyan szavaktól, mint „béke" az „ENSZ alapokmányainak tiszteletbentartá- sa” és a „népek jogai’“. Valójában e szavak azt takarják, hogy Wash­ington mitsem változtatott eddigi, háborúra törekvő politikáján. E ” ppen ez az, am, megszabja a béke erőinek soronkövetikező feladatait. Genf hatalmas győzelem, de korántsem a döntő megegyezés. Eisenhower elnök a fegyverszünet aláírásának másnap­ján jelentette ki, hogy az Egyesült Államok más nemzetekkel együtt tovább dolgozik a délkeletázsiai támadó katonai blokk gyors meg­szervezésén. A jelen pillanatot vélték a legalkalmasabbnak arra, hogy az eddiginél is gyorsabb ütemben erőltessék a német felfegyverzést. Az ez elleni harc lesz az elkövetkező idők legfontosabb feladata, Nincs még rendezve az atomfegyver eltiltásának és a leszerelésnek a kérdése sem. Genf igazolta, hogy a vitás kérdésekben a rendezés leg­járhatóbb útja a tárgyalás. A genfi szovjet küldöttség szóvivője azzal búcsúzott az újság­íróktól: „Viszontlátásra“. Mint eddig, ezután is a békeharcos száz­millióktól függ, hogy a viszontlátásra, a további tárgyalásokra sor kerüljön, >

Next

/
Oldalképek
Tartalom