Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-16 / 167. szám
1954 július 16. SZOLNOKMEGYEI NÉPf.AP A Járműjavító dolgozói lelkesen készülnek az Alkotmány Ünnepére és a Vasutas Napra — A kocsi osztály 442.325 forint értékű felajánlást tett — KÉPES H1RÜDÚ a Jlíezúqazdamqi éjépjcw’úébéí Négy évvel ezelőtt kormányzatunk augusztus egyik vasárnapját Vasutas Nappá nyilvánította. Népünk vasutasdolgozók iránt érzett szeretetét és háláját kívánta államunk kifejezni ezzel. S a vasutas dolgozók meg is érdemlik a szeretetet, hiszen lerombolt, kocsijaitól, mozdonyaitól megfosztott vasutat építettek újjá s ma azért dolgoznak, hogy a dolgozó nép életszínvonala állandó és fokozott emelése érdekében tovább fejlesszék a vasúti személy- és teherszállítást. Az eltelt évek során a vasút igen nagymértékben fejlődött. Uj mozdonyokkal, kocsikkal, biztosítóberendezésekkel és pályákkal gyarapodott. Üzemünk, a Szolnoki Járműjavító ÜV komoly mértékben kivette részét meglévő mozdony- és kocsiállományunk élettartama meghosszabbításának munkájából. A megnövekedett feladatokkal párhuzamosan fejlődött üzemünk Is. Míg a felszabadulás előtt az üzemben csak mintegy 800-an dolgoztak, ma már 2650-en dolgoznak itt. Ezek közül háromszáz nő. Csak sztahanovistánk 1143 van, akik lelkes, példamutató munkájukkal számtalanszor bebizonyították már, hogy lelkes harcosai az életszínvonal emelésének, a békének. Közeleg augusztus 20, Alkotmányunk Ünnepe is. Üzemünk dolgozói jó munkával köszöntik mind a Vasutas Napot, mind az Alkotmány Ünnepét. A kocsi- osztály dolgozói azt határozták el, hogy 45 fővizsgás kocsit készítenek el 261 ezer 315 forint értékben. Az osztály azt is felajánlotta, hogy harminc kocsi futójavítását Is elvégzi 75.810 forint értékben. A javítások során 70.000 forint értékű, 25 köbméter használt faanyagot és 35.200 forint értékű. 20 tonna használt vasanyagot építenek be s ezzel is segítik az üzem önköltség- csökkentésért folytatott harcát. Dolgozóink lelkes felajánlásai, vállalásai bizoritják a harmadik negyedévi terv maradéktalan teljesítését. CSEH ZOLTÁN tudósító Szolnok, Járműjavító ÜV Csömör János sztahanovista brigádvezető levele A dolgozó magyar nép a Vasutas Nap alkalmával immár negyedszer köszönti szeretettel a vasút, a fűtőházak. a forgalom, a járműjavító műhelyek dolgozóit. Egész népünk megbecsüli a vasutas dolgozók kemény, hősies munkáját. Minden vasutas dolgozó büszke erre a megbecsülésre. mi a Szolnoki Járműjavító ÜV dolgozói is. Mindig ió munkát igyekeztünk végezni. Tervünk teljesítésével nem egyszer bebizonyítottuk: hű harcosai vagyunk népgazdaságunk fellendítésének azáltal. hogy iól kijavított és elkészített mozdonyokat, kocsikat adunk vissza a vasúti forgalomnak. Most sem tétlenkedünk. Üzemünk dolgozói sorra vállalásokat tesznek a Vasutas Nap és az Alkotmány Ünnepe tiszteletére. A kocsiosztály dolgozói többek között 45 teherkocsi javítását vállalták terven felül. Ez nem könnvü feladat s igen komoly munkát igényel. Az osztály brigádjainak igen sok nehézséget kell maid megoldaniuk. különösen az anyagellátás területén, de tudom. meg fogiák oldani ezeket. Hiszen eddig is szinte minden akadályt elhárítottak dolgozóink a termelés útjából. Ezt bizonyítja az is. hogv második negyedéves tervünket 102 százalékra teljesítettük. * Brigádjaink nem ismerik a csüggedést. A Lendvai-. Horváth-. Dobó-. Mátyás- és Kukri-brigádok egyenként 6—6 kocsi elkészítését vállalták. S a többi kocsijavító brigádok is kivétel nélkül felajánlást tettek, hogy azok teljesítésével köszöntsék az Alkotmány Ünnepét és a Vasutas Napot. Úgy gondolom, ebben a levélben nem szabad megfeledkeznem saját brigádom tagjairól sem. akik fáradságot nem ismerve, harcolva a nehézkes kerék- ellátással mindig időben bizosítiák a kerék-bekötés munkáit. Brigádom a hőn- futások kiküszöbölése terén. országos viszonylatban is az elsők között iár. Mi azt tűztük célul, hogy továbbra is a minőség fokozott szemelőtt tartásával dolgozunk. Nem szeretnénk. ha brigádunkat szégyen érné. CSÖMÖR JÁNOS sztahanovista brigádvez. Szolnok. TármüiavítóÜV Kisújszálláson még közel 7000 hold búza talpon áll A kisújszállási Petőfi tsz tagjai tavaly ősszel 1006 hold búzát vetettek. A sok és fáradságos munkával megtermelt gabona beérett. Persze nemcsak a Petőfi tsz-ben, hanem a város határában már mindenütt várja a kaszát a búza. Aratni azonban még nagyon keveset arattak. A Petőfi termelőszövetkezet tagjai a kenyérgabona betakarítását el sem kezdték. A tsz vezetői nem tartották fontosnak és sürgősnek még Julius 13-án sem a búza aratását A városi tanács mezőgazdasági osztályának egyik dolgozója szerint a Petőfi tsz gabonája még nem sürgeti a kaszát. Július közepén ilyet mondani, különösen a mostani időjárás mellett, meggondolatlanság. A városi tanács statisztikusa szerint július 13-ig mindössze 361 hold búzát arattak le a város határában. A városi párt-végrehajtóbizottság titkára úgy véli, megvan az ezer hold is. így is nagy az elmaradás, mert a kisújszállási határban még 7ooo hold gabona áll talpon. A vezetők általában a kései éréssel, az esős időjárással magyarázzák az elmaradást. Szó sincs arról, hogy nem esett az eső, sőt éppen amiatt, hogy az időjárás túlságosan csapadékos — és feltehető, hogy egész nyáron ilyen marad — minden erőt mozgósítaniok kellene, hiszen októberig nem lehet várni az aratással. Elfelejtkeztek arról, hogy mindig az adott körülményeknek megfelelően kell megszervezni és irányítani a munkát. Az elmaradás egyik főoka, hogy a szövetkezeti vezetők a meglévő munkaerővel rosszul gazdálkodnak. Maga a városi DISz-bizottság titkára mondja, hogy a kevés munkaerő ellenére az aratógépek után tíz-tizenkét embert állítottak, holott a gépek egyáltalán nem dolgoztak teljes kapacitással. így az oda beosztott munkások nem tudták kihasználni munkaidejű ke?. A munkaerővel való rossz gazdálkodás mellett a termelőszövetkezetben eléggé elhanyagolták a tagok és családtagok munkábaállítását. Nem vették figyelembe, hogy néhol megdőlt a gabona és nem tudják olyan mértékben használni a gépeket, mint ahogyan korábban számították. Az önálló termelőszövetkezetek az 5920 hold búza aratásához összesen 226 pár kézikaszát terveztek be. Ez persze nem lett volna olyan nagy hiba, ha a gépek mind dolgoznak. A városi tanács nem gazdája a betakarításnak, A mezőgazdasági osztályon az elmúlt napokban alig tettek valamit azért, hogv ez a lehetetlen állapot megszűnjön. A korábban elkészített aratási terveket már régen módosítani kellett volna. Ezt sem tették. Az Ady sz-ben 1700 hold búza áll talpon. Joggal várná és hihetni mindenki, hogy ennek a nagy területnek gyors betakarítása érdekében munkába állt a közös gazdaság minden épkézláb tagja és családtagja. Nem így van. Július 13-án a szövetkezet 470 dolgozója közül mindössze 22 kaszás volt munkában. Vagy nem tudják, vagy nem értik, hogy ilyen erővel még két hónap múlva sem végeznek az aratással és ez szinte felmérhetetlen veszteséget jelent számukra. Herbály elvtárs, a városi párt-végrehajtóbizottság titkára eléggé meg van elégedve a kézierök bevonásának mértékével. Szerinte a meglévő erőnél többet aligha tudnak munkábaállítani. Az Ady tsz-nél csak egy kis számadást kell végezni, máris kiderül, hogy bizony még nagyon sok embert lehetne és kellene ebbe a fontos munkába állítani. A szövetkezetnek ugyanis, mint már említve volt, 470 dolgozója van. Részben tagok, részben családtagok. A hatvan foga- tosból most harmincat, a kertészbrigád tagjai közül ugyancsak harmincat, a ta- karmányos brigádból tizenhetet, a dohányosokból tizenötöt minden további nélkül az aratási munkába lehet irányítani. Egyszóval a szövetkezet valamennyi dolgozójának beosztását és munkáját figyelembevéve, 240 fő végezhetné az aratást anélkül, hogy a szövetkezetben bármely más munkaterületen fennakadás lenne. Ezzel szemben alig dolgozik nyolcvan ember. Ha így van az Ady tsz-ben, akkor a többi szövetkezetnél hasonló a helyzet. A város vezetőinek tehát most az aratás meggyorsítása érdekében elsősorban a kézi erők munkábaállítását kell biztosítani. Ez annál inkább fontos, mert a gépállomás aratógépei nem végeznek teljesértékű munkát. A kombájnok pedig még mindig állnak. Meghosszabbítói fák a gyorsbeadási jutalmak kifizetésének határidejét A rendkívüli csapadékos időjárás következtében az idei aratás befejezése elhúzódik. Ezért a minisztertanács határozatot hozott a gyorsbeadási jutalom kifizetési határidejének meghosszabbítására. A határozat szerint az északi megyékben: Borsod, Szabolcs, Heves, Nógrád, Komárom, Győr, Veszprém, Fejér- és Pest megyében a július hó 31-ig beadott kenyérgabona és takarmánygabona után mázsánként 5 forint gyorsbeadási jutalmat kell fizetni, az augusztus hó 1-től 7-ig átadott termények után pedig mázsánként 3 forintot. A fel nem sorolt déli megyékNapi cikkeket árusítanak a szolnoki fsz-ekben A dolgozó parasztság aratás idején történő jobb áruellátása s annak érdekében, hogy a vásárlással az aratóknak ne kelljen időt tölteniök, a három szolnoki termelőszövetkezetben ma megkezdik a napi cikkek árusítását. A termelőszövetkezetek egy-egy olyan tagja, aki kora, vagy betegsége miatt nem tud résztvenni az aratásban, bizományba átveszi a szükséges áruféleségeket, s azokat a tsz-ek központi tanyájában árusítja. így a tagoknak nem kell a távoleső boltokba menni a napi árucikkekért, szalonnáért, borért, sörért, aratási pálinkáért, szódabikarbónáért, sós- borszeszért. A napi cikkek árusítását a három szolnoki tsz-ben, a Szabadság, a Tisza Antal és az Üj Élet tsz-ekben ma kezdik meg. Az árusítás a kora reggeli és a késő esti órákban történik. Az áruféleségeket már tegnap kiszállították a termelőszövetkezetekbe. ben a július 24-ig átadott kenyér- gabona és takarmánygabona után mázsánként 5 forint, a július hó 25-től 31-ig átadott termények után pedig mázsánként 3 forint gyorsbeadási jutalmat kell kifizetni. Szolnok megyében a fenti határozat értelmében a július 24-ig átadott terményekért 5 forint, a július hó 25-től 31-ig átadott termények után 3 forint gyorsbeadási jutalmat kell kifizetni. KOVÁCS PAL, BALAZS JÓZSEF, HASZNOS FERENC és FÓRJÁN MARGIT, a megyei Mezőgazdasági Gépjavító dolgozói aratógépek kalászemelőinek készítésével segítik az aratás gyorsabb elvégzését. Július I7-én délig 100 kalászemelöt kell elkészítenek. Meg Is lesznek vele. — Képünkön a brigád munka közben. A megyei Mezőgazdasági Gépjavítóban is készünek az Alkotmány ünnepére. A munkaverseny, a nagyobb termelékenység, a takarékosság és a minőség ebben az üzemben is fontos kérdés. A képen ZELENAK IMRE, az üzem párttitkára NEMETH ISTVÁNNÁL az Alkotmány ünnepére indult versenyről beszél. Jutalom a legjobb levelezőknek Az utóbbi három hónapban ismét sok értékes levéllel segítették levelezőink szerkesztőségünk munkáját. Tájékoztattak bennünket arról, hogyan fogadták dolgozóink a párt III. kongresszusának határozatát. Szorgalmasan írtak a növényápolásról, az aratási előkészületekről. Hasznos észrevételeiket is közölték velünk, amivel sok esetben sikerült legyőznünk a több helyen még burjánzó bürokráciát. Szerkesztőségünk a sok jó és hasznos levél írói közül is a legjobbakat könyvjutalomban részesíti, Jutalmat kap a TÖRÖKMIK- LÓSI JÁRÁSBAN: Miklósi István, Lesán János és Selley Erzsébet Törökmiklős; Rézsó Pál Tisza- bő, Földes Lajosné Kuncsorba. SZOLNOKI JÁRÁSBAN: Sípos Bálint, Cseh Zoltán, Kiss Lászlőné, Kovács József Szolnok, Burda György Szászberek, Mari János Tiszavárkony, Molnár Imre pajtás Szandaszöllős, Egyed János Kőtelek. JÄSZAPÄTI JÄRÄSBAN: Bor- zák Lajos, Gojsza János Jászapáti, Kerek Ignác Jászandrás, dr. Patakfalvi István Jászkisér. KUNHEGYESI JÁRÁSBAN: Bárány István, Budai András Kunhegyes, Nádas Mihály Kunmadaras, Tóth László Pusztabánréve, Fütő Joachim Tiszaroff, Nagy Elekné Kenderes. KUNMARTONI JÄRÄSBAN: Szénászki András, Garáz Sándor Kunmárton, Horner István Cibakháza, Mohácsi László Tiszasas, Kerekes Péter Cserkeszöllő. jászberényi j Árasban: Császtvai István, Lauer László, Szaszkó József né, Csikó György, Jászberény, Papp Béla Jánoshida, Szádvári Margit Jászboldogháza, Szöllősi Ferenc Pusztamonostor. TISZAFÜREDI JÄRÄSBAN: Trembeszky Antalné, Réz Ferenc Tiszafüred, Kaszás Sándor Tiszafüred—Kócs, Sári Béla Tiszaör- vény, Halál László Nagyiván, Ma- tyasovszky Károly Tiszaigar, Mi- halcsik István Tiszaörs, Csorba Károly Tiszaderzs, Rózsa Ferenc Tiszaimre, Fcrenczi József csapattanácselnök Tiszaszölló'á. MEZÖTÜR: Rónai Erzsébet, Papp Béla. TÜRKE VE: Csótó Géza. KARCAG: Csordás Imre. A zegény apám annyiszor v elmondta ezt a kis történetet, hogy minden szava belémvésődött. Olyankor tette ezt, mikor valamilyen munkának végefelé járt s jókedvében dalolászott, adomázott. Mindig így kezdte: — „Gyerekek voltunk még, éppen papmacskát játszottunk az árokban .,, Jön ám egy ember. Nagyszélű kalap a fején, olyan cifraszűr a vállán, hogy azóta se láttam olyat.. * Leültünk, úgy bámultuk.,. Jött komótosan, időnként igazított egyet a rézcsatos összefogó szíjjon. Nézegette a házszámokat .. .• Mikor a kapunk elé ért, éppen rám esett a pillantása •,, Megszólalt. Nem tudtam, miért, de olyan ismerős volt már ránézésre is. Nagy barna bajuszából nyugalom, jóság áradt, mint az apáméból. — Mondjad kisfiam .., itt lakik Tóth Mihály bátyám?... Annyira meglepődtem. 'díi a ncL$y6-ß& út: - a bacsó* vagy a püspök? hogy szólni sem tudtam hirtelen. A hangja szakasztott olyan, mint nagyapádé volt. Csak bólintottam, felugrottam s nyitottam neki a kaput,., Egész a pitvarba kisértem, Ahogy bement, éppen apám lépett ki a szobából. Homály volt, hunyorítva vette szemügyre a vendéget •.. Egyszer ám elmosolyodik. — Isten hozott, Pista öcsém! — Maga az, Mihály bátyám? zzal egymás nyakába borult a két nagydarab ember és sírt örömében ... A vendég Tóth Pista volt, apám testvéröccse, akit gyerekkorában látott utoljára ... Akkor került el Hajdúböszörményből, a juhász-familiából . .. Ö már az ácsmesterséget választotta. Bejárta Erdélyt, Morvaországot és a vándorút után telepedett meg Karcagon. <=— Nemigen volt kedvesebb vendég nálunk, mint Tóth Pista bátyám. Megfordultak utána a karcagi lányok, mikor a tulipános szűrben végigment az utcán .. • Csak két napig volt a bátyjánál, de ezalatt annyi érdekeset mesélt a juhászéletről, hogy tátott szájjal hallgattuk. Leült a kemence padkára, a gatya korca mellől leakasztotta a kostököt, amibe a dohányt tartotta. Tömködni kezdte a pipáját és már mondta is. — Mert fiaim, három osztály van: úr, paraszt és pásztor. Az úr csak attul áll feljebb, hogy sok píze van, máskülönben-.., — és legyintett. ’t egyszer egy öreg bacsó, annak vót egy nagytudású fia. Még oskolába se járt, mán olvasta a betűket, meg szípen tudta ükét írni. Fülibe jutott ez a püspöknek, elment hát a juhászhó, oszt aszongya neki: „Hallom, hogy van egy jótudású fiad, add ide nekem, oszt én majd szépen felnevelem.” —- Oda Is adta az öreg bacsó, mert nem sok tészta vót a zacskójába, meg hús se igen vót az ü tömlőjibe. Fel is nevelte a püspök a gyereket, oszt halála után megintelen ebbül is püspök lett. ■—■ Egyszer oszt kimegy a gyerek, akibül püspök lett, az apjához. De az apja csak nem ismerte meg, mert már igen nagyon öreg vót, meg mán a látása is hibádzott. Mondja hát neki, hogy ü a püspök, az édes egyfia. Aszongya neki erre az öreg juhász: „Látod, fiam, ha nem mentél volna el, mán azóta bacsó lett vóna belőled is.” Tóth István * bacsó *- számadó Juhász.
