Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-09 / 161. szám
2 SZOLNOKMEGTEl NÉPLAP 1954 júilus 9. A pártszervezet tevékenységétől nagymértékben függ a szövetkezet felvirágzása Az abádszalóki Lenin termelőszövetkezet a közelmúltban versenyre hívta ki a megye többi tsz-ét a betakarítás és a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére, valamint az állam iránti kötelezettség teljesítésére. A versenykihívásban első pillanatra nincs is semmi különös, hiszen dolgozóink életét egyre inkább átszövi a szebbre, jobbra való törekvés, egymás eiedményeinek túlszárnyalására törő igyekezet. E kezdeményezésben inkább az a meglepő és annál inkább dicséretes, hogy olyan szövetkezet dolgozói tették, akik eddig nemcsak a járásban, hanem a megyében is inkább a hátul kullogok között meneteltek, s nem is igen igyekeztek előretörni. Az a mondás járta róluk, hogy „vetnek, de nem aratnak“ — legalább is növényeik gondozásának elhanyagolása miatt nem annyi terményt takarítanak be, mint amennyit megfelelő igyekezettel biztosítani tudtak volna. Sok gondot okozott ez a tény a szövetkezet kommunista dolgozóinak. Hosszú ideig tr.rtó. türelmes nevelőmunkába került, mis le tudták győzni a dolgozók egyrészének „kistulajdonos“ gondolkozásmódját. Ebben a tsz-ben is beigazolódott, hogy a dolgozó parasztok gondolkozásmódja nem változik meg egy csapásra akkor, ha belépnek a tsz-be, nem válnak egyszerre szocialista emberré. Többen munkatársaik hibáival takarództak. — „Hiába igyekszem, mások nem törik magukat“ — hangoztatták, s közben ők sem tettek semmit. Ezen lehet segn.ni — állapította meg a pártszervezet és javasolta a tsz vezetőségének, hogy a területeket egyénekre osszák szét, akkor kitűnik, „ki a legény a gáton.“ A javaslatot megvalósították és az eredmény meg is mutatkozott. Cukorrépájukat ötször megkapálták, kukoricájuk szépen ápolt. A gabona betakarítására is idejében készült a pártszervezet. Aratás előtt taggyűlésen, előtte pedig aktívaértekezleten vitatták meg a betakarítás problémáit. A taggyűlés beszámolója figyelmeztette a tagságot, gyorsan el kell végezniük az aratást, mert ha késlekednek, a megengedettnél 4—5 százalékkal több szemveszteség is lehet, ami a tsz-nek 80—100 mázsa gabonaveszteséget jelent. Utalt arra is a pártvezetőség beszámolója, hogy a határidő előtt végzett munkának döntő feltétele a kommunista példamutatás és a családtagok bevonása. Intelme nem is volt hiábavaló. özv. Bodzás Pálné Ígéretet tett az alapszervezet legfelsőbb fóruma előtt, hogy két gyermekét, akik eddig nem dolgoztak a tsz- ben, bevonja a munkába. Példáját többen követték és ma már tiz új családtag szorgoskodik a szövetkezet gabonaföldjén. Versenykihívások is történtek a taggyűlésen. így — többek között — Jávorszki Lajos és Bácskái István versenyre hívta a többi dolgozót. Igyekeznek is most az aratással, hogy szégyent ne valljanak. Kovács elvtárs meg a DISZ fiatalok nevében azzal a kérdéssel fordult a vezetőséghez, engedjék meg, hogy a fiatalok külön dolgozhassanak, felvegyék a versenyt a többi munkacsapattal. A vezetőség teljesítette kérésüket s ma már Tóth Lajos, Sz. Varga Mária, Kiss Erzsébet és a többiek igyekeznek bebizonyítani, hogy méltó társaik az idősebbeknek, Felismerte a pártvezetőség azt is, hogy serkentőleg hat a dolgozókra, ha elismerik munkájukat, jutalmazzák az átlagál jobb teljesítményüket. Ezért javasolta, hogy a növényápolási és a betakarítási munkák idején kimagasló eredményt elérőket részesítsék elismerésben, így aztán a szövetkezet vezetősége a tsz tagok elé tíz különböző díjat tűzött ki Többek között hathónapos süldőt, bárányt, választási malacot és egyebeket. Érdemes tehát az elsőségre törekedni. Igyekezetben nincs is hiány. Parázsó Dániel, özv. Bodzás Pálné és a többi párttag mellett egymással vetélkedve ott dolgozik Kiss László, Pomócsi Ferencné és a többi pár- tonkívüli. Ellentétben a tavalyi helyzettel, a dolgozók az aratás ideje alatt nem mennek haza az eléggé távoleső községbe, hanem a tsz tanyaközpontjában alszanak. — Megfelelő étkeztetésükről az üzemi konyha gondoskodik, melynek számára nemrég vágtak disznót. így aztán minden szükséges feltétele megvan a jó munkának. De nemcsak a feltétel, hanem a jó teljesítmény is fellelhető itt. A felkelő nap első sugarai már munka közben találják a tsz tagokat s az este még kint a földeken köszönt rájuk. Tudják, hogy nincs idő tétovázásra, minden perc aranyat ér. Hét nap alatt el akarják végezni az aratást. Ezt tartják szemelőtt az arató- gépkezelők is, akiknek prémiumként szintén egy malacot és egy mázsa búzát helyezett kilátásba a tsz. Az ő munkájuk azonban még nem teljesen kielégítő. Igen sok náluk a „kezdeti nehézség“ — gyakoriak a gépállások. Többet kell velük foglalkozni a tsz pártszervezetének is, hiszen minden óra kiesés a tsz tagok terhét növeli. A terméskilátás igen szép. S. Nagy Károly párttitkár elvtárs véleménye szerint búzából körülbelül kétszer annyit osztanak munkaegységenként, mint tavaly. A szövetkezet dolgozóinak mintegy ötven százalékát kitevő párttagokon múlik, hogy a munka lendületét még fokozva, minden tennivalót időben elvég-zve a tavalyihoz képest minden terménynél megkétszerezzék a hozamot. Nam ír nyilatkozata Phenjan. (TASZSZ.) Phenjan- ban közzétették Nam Ir-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyilatkozatát a koreai kérdésnek a genfi értekezleten történt megvitatása eredményéről. A nyilatkozat ismerteti a genfi értekezlet előzményeit, kifejti a koreai kérdés megvitatásának menetét és összegezi a kérdés megtárgyalásának eredményeit. Nam ír a nyilatkozat során emlékeztetett azokra a javaslatokra, amelyeket a koreai kérdéssel kapcsolatiban a genfi értekezleten a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság küldöttsége előterjesztett, majd hangsúlyozta, hogy ezek a javaslatok megteremtették a koreai kérdés sikeres, békés megoldásának minden lehetőségét.' Az Egyesült Államok küldöttsége és az Egyesült Államoknak engedelmeskedő országok küldöttei azonban elutasították ezeket a javaslatokat és ezzel megmutatták, hogy ellenzik a koreai kérdés békés megoldását, a nemzetközi feszültség enyhítését. A világ népei világosabban megértették, hogy érdekeikkel a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának politikája egyezik, amely kormányok türelmesen és kitartóan harcolnak a koreai békéért, Korea demokratikus alapokon való békés egyesítéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Tekintet nélkül arra, hogy elvi Á párt- és állami fegyelem megszilárdításával a gyors betakarításért A KÖZPONTI VEZETŐSÉG utasításként szabta meg a megyei, járási pártbizottságoknak és a falusi pártszervezeteknek, hogy mozgósítsák a falusi kommunistákat, a falu minden dolgozóját a mezőgazdaság fejlesztésére hozott határozat végrehajtására. Ezzel a megbízatással kapcsolatban jelenleg az aratás, tarlóhántás, másodnövény-vetés a legfontosabb teendő. Az aratás gyors elvégzésétől függ a szemveszteség megelőzése. Ez a feladat szükségessé teszi, hogy a pártbizottságok fokozott mértékben gondoskodjanak az állami és gazdasági szervek pártellenőrzéséről, javaslataikkal, tanácsokkal való segítéséről. E CÉLTÓL VEZÉRELVE vizsgálta meg a kunhegyesi járási párt-végrehajtóbizottság a kunma- darasi gépállomás körzetébe tartozó gabonatáblákat a közelmúlt napokban. Megállapították az elvtársak, hogy a gabona összterülete még nem, de annak egyes része" már megértek. Alkalmasak arra, hogy a gépállomás aratógépei megkezdhessék betakarításukat. Észrevételeiket közölték Nádas Mihály gépállomási párttitkárral. Felhívták figyelmét, hasson oda, hogy az aratást késedelem nélkül kezdjék meg, hiszen ilyenkor már minden munkában eltöltött perc aranyat ér. Nádas elvtárs azonban — hallgatva az egyik „szaktanácsra” — nem nagyon igyekezett az aratás megkezdésével. — „Zöld még a gabona“ — jelszóval „Pató Pál*’-állás pontra helyezkedett. Az persze helyrehozhatatlan hiba lenne, ha az éretlen gabonatáblákat aratnák. De ezt senki sem javasolta nekik. Mint már említettük, arról volt szó, hogy ahol lehet — még ha egyelőre keveset is — kezdjék meg az aratást. Mikor mulasztásáért felelősségre vonták, azt felelte: „A járási párt-végrehajtóbizottság nem adhat neki utasítást.“ Mulasztását tetézve, megsértette tehát a pártfegyelmet is. Nádas elvtársnak változtatni kell magatartásán. Neki is és hozzá hasonlóan minden párti —dtcionárius- nak — az aratási munkák motorjának, éltető elemének kell lenni. UGYANÚGY a gazdasági vezetőknek. Nekik is figyelembe kell venni a járási párt-végrehajtó- bizrítság javaslatait, észrevételeit. Nem úgy, mint örlős elvtárs, a kunmadarasi állami gazdaság igazgatója teszi, aki ezeket „utasítás“- nak veszi és az egyszemélyi vezetés megsértését látja bennük. Az imént említett példákból is — melyekhez hasonlót sorolhatnánk még — látható, hogy igen szükséges népünk jóléte fokozásának zavartalan biztosítása érdekében a párt- és állami fegyelem megszilárdítása a kunhegyesi járásban. Az állami fegyelem betartásával kapcsolatban is több a hiba. JELLEMZŐ példa erre a kun- ihegyesi községi tanács esete. A járási tanácstól utasításképpen kapták, hogy építsék fel a községi sporttelepet és az erre szükséges összeget — mintegy Í20.000 forintot — biztosították számukra. A községi tanács nem fogadta el az uta sítást, mondván, hogy a járási székhely is itt van, végezze tehát ezt a munkát a járási tanács. Tagadhatatlan, hogy ez a könnyebbik — de azt is meg kell jegyeznünk, nem éppen dicséretreméltó — eljárás. * Párt- és állami szerveinknek oda kell hatni, hogy a járás területén jellelhető hibákat, felelőtlen magatartást, ráérő hangulatot kiküszöbölve, minden erőt betakarításra összpontosítsanak, annak meggyorsítását segítsék elő. Nem szabad elfelednünk, a munka neheze még előttünk áll. kérdésekben a koreai kérdés békés megoldása problémájának megvitatása alkalmával komoly nézet- eltérések mutatkoztak, a genfi értekezlet során bebizonyosodott, hogy megvan a lehetőség egyes alapvető kérdésekkel kapcsolatos kölcsönös megegyezés létrehozására. Ezután is erőfeszítéseket kell kifejteni ífrirca egyesítése kérdésének tárgyalásakor és értekezletek útján való rendezése érdekében. Meggyőződésünk, hogy a haza békés egyesítésére vágyó egész koreai nép egyöntetű kívánsága és kitartó harca az egész világ békeszerető népeinek támogatása mellett lerombolja az Észak- és Dél-Koirea közötti ideiglenes sörei. pókat, közel hozza egymáshoz Észalt- és Dél-Koreát. Meggyőződésünk, hogy találunk lehetőséget hazánk tárgyalások útján való egyesítésére. Észak- és Dél-Korea egész népeinek követelése meg kell, hogy hiúsítsa az amerikai uralkodó körök és délkoreai cinkostársaik háborús kalandorterveit, akik ismét a háború szakadékéba próbálják sodorni Koreát. Koreának a fegyverszünetről a békére kell áttérnie, Koreát egyesíteni kell békés úton és demokratikus alapon. Ez a hazáját szerető koreai nép egyöntetű követelése. Ez a kívánsága a Távol-Kelet és az egész világ békére törekvő összes népeinek. (MTI.) Eisenhower nyilatkozata Washington. (TASZSZ.) Eisenhower elnök július 7-i sajtóértekezletén megismételte, teljes mértékben és változatlanul szembehelyezkedik azzal, hogy a Kínai Népköztársaságot felvegyék az ENSZ-be. Felkérték az elnököt, mondjon véleményt arról a követelésről, hogy az Egyesült Államok lépjen ki az ENSZ-ből, ha felveszik a szervezetbe a kínai kormány képviselőit. Eisenhower ellenezte ennek a kérdésnek előre való eldöntését. Azt mondotta, ha az Egyesült Államok vereséget szenved Kínának az ENSZ-be való felvétele kérdésében, akkor majd eldöntik azt a kérdést, milyen lépéseket tesz az Egyesült Államok. PARTHÍR A Központi Vezetőség határozata alr.ján a párt, állami-, tömegszervezeti- és gazdasági funkcionáriusok, valamint a propagandisták október 1-ig feldolgozzák az MDP III. kongresszusának határozatait. Tanulásukat a Pártoktatás Háza előadássorozattal és konzultációkkal segíti . Első előadásunkat „A magyar népi demokrácia tíz esztendeje'* címmel július 13-án, délután 6 órakor tartjuk a Pártoktatás Háza földszinti nagytermében. Előadó: Csáki István elvtárs. Kérjük az elvtársakat, hallgassák meg az előadást. BUSI LAJOSNÉ, P. H. vezető. V. M. Molotov visszaérkezett Genlbe Genf (TASZSZ). V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere július 8-án megérkezett Genfbe. V. M. Molotov a következő nyilatkozatot nyújtotta át a sajtó képviselőinek: „Az indókínai béke helyreállításának kérdésével foglalkozó genfi értekezletnek a legközelebbi időben a külügyminiszterek részvételével kell folytatnia munkáját. Az elmúlt több mint két hét alatt a miniszterek helyett Genfben maradt képviselők olyan munkát végeztek, amely szükségképpen nem csekély jelentőségű lesz a genfi értekezleten pozitív eredmények elérése szempontjából. Remélem, hogy a külügyminiszterek tanácskozásának felújításáig lesz néhány napom pihenésre és konkrétabban megismerkedheterp mindazzal, amit itt az utóbbi időben végeztek“. (MTI). TALÁLKOZÁS A SZAKMÁVAL Csak ne hozna össze a sors mostanában újságíróval! Néha érik az embert olyan meglepetések. amik miatt megrendül fejetetejétől a talpáig. Ilyen emlékezetes élménynek gondolom például, amikor a szabó olyan helyzetbe kerül, hogy saját ruháját másik szabóhoz viszi csináltatni. Tegyük fel. éopen lakodalmi öltönyről van szó s ebbon az esetben nagyon köti a megrendelőt a „határidő" ... Barátunk, a szabó az esküvő napján értemegy, de szaktársa szemét lesütve, karját sajnálkozásra tárva ezzel fogadja: — „Ne vegye rossz néven, de sajnos, csak két nap múlva lesz kész az öltöny ... Hiszen tudja, milyen az, mikor a segéd megbetegszik.. •“ A példa a „maszek" szektorból való, de erre jó. hiszen egy KTSZtőí írt eset kevésbbé lenne tipikus .., Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem: micsoda megdöbbentő tapasztalatok érik az embert, ha találkozik a szakmájával. Ezért tartok egy időre az újságíróktól ... Ezért becsülöm azóta százszoro- :.-,n az embereket, a „riportalanyokat", akikről írunk, akik „megszólalnak“ ui- : ’-cikkeinkben. Hogy mikortól van az az azóta? % A szakmával akkor találkoztam, mikor a neves író és publicista meglátogatta megyénket s egy délutánt velünk kőszálgatott át Szolnok tiszahíd-közeli negyedében. Állítom, nem minden esetben magasztos érzés neves íróval, publicistával sétálni, csevegni — s hogy ní- vósabhnaik tűnjön — az élet döntő titkait fürkészni. Mert vájjon nem a nagybetűs élet nyomasztó nagyszerűsége feszítené-e akárkinek a keblét, amikor a megye- székhely jellegéről elmélkedve, a publicista hirtelen lelassít, noteszt kerít elő s lelkendezve néz egy tűzfalon elhelyezett cégtáblára. Ez pedig azt hirdeti Szolnok városában, hogy Isteníts Erzsébet kalapjai mellett elbújhatnak a Gyukits-féle kalapok. (Tévedés ne essék: a név volt megkapó!) Ebből kifolyólag már nem is következhet más kérdés az újságíró kollegákhoz,. minthogy: — Mi a jó, mi a rossz Szolnokon ? Hát tudhatna valaki nagyszerűbbet, érdekesebbet az „Istenits-kalapnál” ? Hogy mi a rossz?... Az élet nagy kérdései mellett ugyan mit számíthat az, hogy nincs mindig szódavíz, hogy a köz- tisztasági akciók közül nem tetszik a korareggeli sepregetés, mert még közmondás se kívánja, hogy „ki korán kel, port nyeljen". % Mennyivel szókimondóbbak voltunk, mi-kor az ország népét, jövőnket „elhatározóan befolyásoló“ problémára terelődött a szó egy kis espressói aszta! mellett: — Mi az oka, honnan ered ez a megmagyarázhatatlan futballrajongás, ami most ifjakat, véneket fogvatart? Nemzeti büszkeség? — Tagadó fejcsó- válás... Virtus ?... Még az sem. Hát hogy vágna az össze azzal, hogy az író Irma nevű, nyolcvan körüli nagynénje is felszisszent, mikor Kocsis „aranyfeje" felett ^elcsúszott a labda a közvetítés szerint. Pedig a tanti közelről sosem látót: még futballistát és biztosan elrestelné magát, amiért alsónadrágban játsszák a labdarúgást..-. Nem baj, így tudja meg az újságíró is, mi a magyarok istene! % Bejártuk a Damjanich-múzeum katakombáit. Gyönyörködtünk Csete Balázs •jászkiséri tanár művészi hűségű rajzaiban, melyeket Palatínus Ferenc idős, hu- nyadfalvi fafaragó népművész elgondolkoztató remekeiről készített. Emelgettük a sokezeréves mammutagyarat, átadtuk magunkat a sírjukkal együtt ide szállásolt gepida lovasok ötvösművészete csodálatának . .. Majd az évezredek bénító terhétől szabadulva sóhajtottunk bele ismét a Táncsics-utca sercegő melegébe. És úgy éreztük, hogy Szolnok város „titka"' még most is megfejthetetlen a neves publicista előtt, mert a kibogozáshoz újságíró kollegái nem segítenek eléggé. Végre/ Végre' — egy közönséges, mindennapi kérdés: — Milyen a városi tanács kapcsolata a tömegekkel? Ez ugyebár a legminimálisabb, amit egy falubelitől megkívánhat valaki, pláne, ha a falubeli újságíró. Kétkézzel, illetve teleszájjal válaszolnánk is rá, de... de ehhez „konkrétumok“ kellenének. Azt meg honnan vegyen egy vagy két újságíró, aki nem él olyan szűk pra-kticizmusban, hogy még saját megye- székhelyének problémáit is ennyire közelről ismerné. Mivel a publicista nem elégszik meg annyival, hogy „A tanács kapcsolata a tömegekkel jó is meg rossz is" — inkább arról beszlnenk, hogy az Irodaház alatt ám csodálatos talaj van. Ott húzódott 1848-ban a vár fala. Szerencsére a Művésztelepen a festmények már nálunk „konkrétabban" „beszélnek“. Csak ott meg a művész elvtársak jönnek zavarba, amikor afelől faggattatnak, ' hogy közösséget alkotnak vagy sem, segítik egymást vagy ellenkezőleg, meg aztán mi jellemzi a szolnoki festőket? A publicistát az zavarja, ha elhallgatunk, mikor nagyritkán jegyez. De azért ha külső jeleiben zötyögve is, még is szaporodnak a benyomások. Chiovini Ferenc műtermében a mi kedves Alföldünk derűs, egyszerű színekben kifejeződő tájai fogadnak. Az aranyló, lilás- szürke portól csillogó tiszapüspöki utca — a festmény most a kiállításon látható — olyan, mint délelőtt tizenegy óra tájban a megyében bárhol az utca. P. Bak János színes, bájos képei már más környezetbe vezetnek. Arcképein, csendéletein, aktjain más színek, fények mutatják, hogy bennük dunántúli festő hozta el a haza más tájainak mondanivalóját. Patai Mihály bravúros technikával készült metszetei, a rendkívül okos, bánatot, eszmélést kifejező néger kisgyerek arca, a fényben vibráló olasz ten- germelléki városok, utcák, viharral küzdő halászok, a téli Zagyvapart, csipkefehérnemüs parasztszoba _ mind azt adják tudtunkra, hogy a mi szülőföldünk művészeinek mondanivalója nem zártkörű, hanem nemzetközi, amellett, hogy mélyen hazafi. Ezt a mélységet, csendes derűvel, nyugalommal párosult komolyságot árasztják Bótos Sándor festményei. Belőlük mindjobban érezhető, hogy az alkotó művész mindnyájunk örömére kezd felszabadulni abból a nyo- mottságból, amelynek okozója számé, életbukató, váratlan csapás volt az elmúlt években. Végre „mondhattunk” valamit az írónak, publicistának! (Folytatása következik.)
