Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-01 / 154. szám

4 SZOLOKI^EHVE) NÉPLAP 1954 július 1. HOGYAN T ÁPLÁ L K? A táplálkozás fontosságát■ bizony­gatná annyi lenne, mint nyitdtt ka­pukat döngetni. De mondhatjuk-e azt teljes bizonyossággal, hogy j mindenki tudja, hogyun kell helye-1 sen táplálkozni, hogyan kell azi élelmet egész napra, egész hétre! elosztani, hogy szervezetünk a leg-4 hasznosabban dolgozza fel? m Az egészséges embernek batáro - ■ zott rend szerint kell táplálkozni?i,. a meghatározott órákban, mond i- hatnám menetrend szerint. A tudéí- sok ebben a kérdésben egyöntetűen foglalnak állást. A rendesség szinti? „beállítja” az emésztőmirigyekei : az evés idejére kiválasztják az ét­vágykeltő nedveket. Ezekben a ned­vekben úgynevezett fermentumok vannak, amelyek a legbonyolultabb összetételű ételeket is olyan egy­szerűbb anyagokra bontják, ame­lyek feloldódva a belek falain ke­resztül behatolnak a vérbe vagjy a nyirokba. Ha az ember akitor eszik, am fit or' eszébe jut, akkor ezek a mirigyek nem lépnek idejében működésbe és, az ételt a szervezet rosszul dől-) gozza fel EH Ezután beszélnünk kell arrál Is. hányszor egyen az ember, hogyan ossza el a napi élelem-adagot. Az élelmezéstudományi intézetben erre vonat-kozólag is végeztünk kísérle­tet. Kidolgoztunk egy fiatal <mixer­nek megfelelő étrendet, amdi» 110 gramm fehérjét, 75 gramm zs.rt és körülbelül 500 gramm szénhidrátot tartalmaz. A minőségileg tök élete- een egyforma napi élelemadiagban S200 nagy kalória volt. (Egy nagy­kalória olyan hőmennyiséget! jelent. amely egy liter víznek egy; fokkal való felmelegítéséhez kell.) A kísérletekben részfcvett|az Első Orvostudományi Intézetben dolgozó orvostanhallgatók egy csoportja. Valamennyien egyforma, változatos étrendet kaptak. Az első két héten a csoport na­ponta kétszer evett: reggel nvolc- kor és este nyolckor. Az, élelem­adagot két egyenlő részre qsztottuk. Annak elleniére, hogy az élei telje­sen elegendő volt, a hallgatók este­felé éhséget éreztek, az evés után megterheltelek érezték a gyomru­kat, rosszul aludtak. A fehérje rosszabbul szívódott fel, mint ren-, desen. no Ä következő két héten- a cso­port háromszor evett: reggel 8-kor a napa élelemadag 30 százalékát, délután 3—4 órakor az 50 százalé­kát és este 8—9-kor a maradék 20 százalékot. Ez az elrendezés kielé­gítő volt: éhséget nem éreztek, ide­jében megjött az étvágy, a fehérjét sokkal jobban megemésztették. Az ötödik-hatodik héten az ételt ríégyszerre adták. A reggelit, ebé­det és vacsorát ugyanakkor, de az előadások közötti szünetben 11— 12-kor a hallgatók néhány szendvi-t eset kaptak. Az uzsonnát a reggeli/ és az ebéd adagjának csökkentésé­vel kapták. A hallgatók egyöntetű véleménye szerint ez a rendszer volt a legjobb, legtökéletesebb. Ezután a csoport először napüot- szöri, majd hatszori étkezést ka­pott, ami az általános vélemény szerint ingerültséget okozott, az ét­vágy eltűnt, az evés nem szerzett élvezetet, sőt ellenkezőleg, terhes^ kötelesség lett. m Milyen következtetést vonhatunk? le ebből? Az egészséges felnőtt em­ber egyék naponta négyszer, deli legalább háromszor. Természetesem nincsen szabály kivétel nélkül. Jél-i dául a hízásra hajlamos emberek ne egyenek naponta háromnál több­ször, ne terheljék magúkat túl bő­séges evéssel. Vacsorára csak egy pohár aludtejet egyenek. Az étel főrésze miért jut reggelre! és nap közepére? Ez pótolja, amit! a szervezet a fizikai vagy szellem^ munkára fordít, ez pótolja, egészíti, ki a tartalékait. A fehérjében gaz­dag étel — hús, hal, hüvelyesek — hatására fokozódik a gyomomedv- kiválasztás, erősödik az anyagcsere, megnő az idegrendszer tevékeny' sége. Éjjel alvás közben meglassull az emésztés, a gyomor és bélrend szer pihen, a fehérje „lustán" szí-j védik fel. , Az étkezési rendet különösen azokj a dolgozók tartsák be szigorúan akik ülőmunkát végeznek, vagy megfeszített szellemi tevékenységet] folytatnak » ü Az észszerű táplálkozásnak azon-) ban nemcsak a ritmikus, rendsze-l rés étkezés az egyetlen feltétele., Nem kevésbbé fontos az étrend} változatossága. Hiába gondolják! egyesek, hogy fehérje csak a hús-) .ban, vagy legfeljebb a halban van Pedig csaknem valamennyi élelmi 'll szer tautolmaz fehérjét (a tiszta zsír és /cukor kivételével) — a to­jás, tej, kenyér, kása és zöldség is. Van. olyan vélemény is, hogy az idősebb embereknek nem ajánla­tos, sőt káros a húsfogyasztás. Ez nem igaz. A hús, különösen párol: /formában minden korban hasznos, /idősebbek ne egyenek azonban na­ponta húslevest, amely tele van ki­vont anyagokkal. Helyette inkább jól és ízletesen elkészített zöldség­levest fogyasszanak. A táplálkozásban fontos szerepet játszanak a szénhidrátok. A ke­nyérben, kétfélékben, burgonyá­ban, főzelékekben, gyümölcsökben és bogyósgyümölcsökben találha­tók. A tudósok megkülönböztetik a keményítőben és cukorban talál­ható szénhidrátot. Ha elég szén­hidrát jut a szervezetbe, akkor a májban és izmokban tartalékoló- dik. Ha pedig túlságosan sok kerü’ oda — bőséges táplálkozással — akkor a szervezetben zsírrá alakúi át. Sőt bebizonyították, hogy fehér­jéből is - keletkezhet zsír és szén­hidrát. Üi Fontos szerepük van a táplálko­Í zásban a vitaminoknak és az ásvá­nyi sóknak. Hiányuk súlyos meg­betegedéseiket okozhat. Már több tucatnyi vitamint fedeztek fel és mindegyiknek megvan a maga sa­ját funkciója. A szervezet nem élhet vitaminok nélkül. Megtalál­hatók az állati és növényi eredetű élelmiszerekben. A vajban, zöldség­ben. gyümölcsben egyaránt. Még egy dolgot nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni: az elkészí­tett étel ízét. Ha az étel ízletes, felkelti az étvágyat és ezzel elő­segíti az étel jobb megemésztését II. P. Pavlov, az igazi emésztési fi­ziológia megalapítója azt tartotta, hogy az étvágy, az evés heves vá­gya, komoly táplálkozási tényező. O. P. Molocsanova professzor XIV. Lajos, a „Napkirály“ vara Franciaország határain túl is híres volt fényűzéséről. Azonban még a legünnepélyesebb ebédeknél; is közös tálból ették a vendégek ai levest a „Napkirály'1 asztalánál,, ki-ki a saját kanalával. Ezen nem is csodálkozhatunk:» a XVII. században Európában az asz­talterítés nagyon eltért a maiteM. Akkoriban még nem ismerték sem a mélytányért, sem a villát, sőt a lapostányért is csak gyakran nagy- karély kenyér helyettesítette. Ha valaki nem vitt magával kést az ebédhez, gyakran kellemetlen hely­zetbe került, csak 2—3 kés és né­hány pohár volt. Ilyen esetben a gondatlan vendégneík kölcsön kel­lett kérnie szomszédjától az evő­eszközt, vagy várnia kellett, amíg az végez az evéssel. A második fogást, — rendszerint búst — kézzel ették. Az első villa, '— amely a XVII. század elején, /mint ritka különlegesség került Olaszországból Angliába — eleinte csak nevetséget keltett. A régi idők szokásainak védelmezői azt tartot­ták, hogy sokkal kényelmesebb tíz ujjal enni, amit az isten adott az embernek, mint holmiféle külföldi szerszámmal. A főnemesek és gazdagok villa nélkül, arany- és ezüst tányérokról ettek. Az edé­nyeket azonban nem tisztították rendesen. Az ezüsttányérok gyak­ran annyira megfeketedtek, hogy inkább ólomedényre hasonlítottak, mint ezüsthöz. A jó modor egyik alapszabálya az volt abban a korban, hogy a kanalat jól meg kellett törölni, mi­lőtt a következő közös tálba már­tották, a poharat pedig fenékig ki kellett üríteni, mielőtt átadták a szomszédnak. c4z a ízt alt elítél töilénetébői Ud-'| Az aratás idején se feledkezzünk meg a rizstelepek gyomtalanításáról Megyénkben szinte mindenütt 'endülettel folyik a kapásnövények ápolása, hogy az aratás megkezdé­séig mindenütt gyomtalanítva le­gyenek. Nem kisebb feiadat a rizsterületek gyomtalanítása, hiszen itt is nagy mértékben a gondos ápolástól függ, milyen termésre számíthatnak az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok. A sür­gető betakarítási munkák idején is el kell tehát végezni a rizstelepek gyomtalanítását. Ez pedig jó mun­kaszervezést, helyes időbeosztást követel minden tsz, vagy állami gazdasági vezetőtől. A jászkiséri Kossuth termelő- szövetkezet az elmúlt évben ter­melt először rizst. Ezévben a ma­gasabb terméseredmény elérése ér­dekében kísérleti parcellákat léte­sítettek — Az egyéves telepen tíz hold rizst, a vetés után és árasz- tás előtt megkapáltak. Holdanként egy mázsa pétisót és 40 kg kálisót szórtak ki. Egy mázsa táblára egy mázsa pétisót szórtak, a harma­dikra nem került műtrágya. A jó vetés, műtrágyázás azonban még nem minden. Éppen ezért az első gyomlálást május 20-ra, a másodi­kat pedig június 15-ig fejezték be. A gyomlálás alkalmával két brigád között osztották föl a rizs vetés- területet. A brigádok területe to­vább tagolódott munkacsapatokra, melyek egymással versenyben dol­goztak. A vezetőség a brigádok és a munkacsapatok versenyét rend­szeresen értékelte. Ennek eredmé­nye, hogy az előirányzott határ­időre gyomtalanitották a területet. A gyomlálás alkalmával mindig gyökerestől húzták ki a gyomot, mert a letépett muhar, káka, ke­serűfű újra kihajt. A gátakat, csa­tornákat állandóan tisztántártják. A kigyomlált, vagy lekaszált gyo­mokat pedig nyomban eltávolítják a telepről, hogy magjaikat ne hul­lathassák el és ne fertőzzék meg a rizstelepet. Az elárasztott rizsveté­seket a békanyálasodás ellen réz- gáliccal védik. Állandóan ügyelnek a helyes vízállásra és időben vég­zett gyomlálással .aratással, csép- léssel 31 mázsára emelik az átlag­termést. Kisiparosi)! tár$adaionrj7tfHi(ása A kisiparoso kis részt vehetnek a társadalombiztosításban, tagjai lehetnek a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézetnek. A jelentkezéseket július 15-ig lehet benyújtani az intézetnek, akik ké­sőbb kérik felvételüket — kivéve azokat a kisiparosokat, akik most apják meg iparengedélyüket — a jelentkezést követő 6 hónapban kórházi ápolásra és segélyre nem igényjogosultak. AZ ÉLŐLÉNYEK ÉLETKORA A különböző élőlények élet­kora nem egyforma. Egyes parányi lények mindössze néhány, óráig él­nek, s ezalatt az idő alatt növek­szenek, táplálkoznak, szaporodnak, tehát elvégzik mindazokat a élet­funkciókat, amelyeket a sokkal bo­nyolultabb felépítésű élő szerveze­tek hosszabb idő folyamán végezi nek. Meglepően hosszú életkorok­kal főként a növényvilágban talál­kozunk. A gyümölcsfák például kétszáz évet is megérhetnek, a tölgyfa alkár kétezret is, a park­jainkban díszlő tujafa 3000 évig is elél. A kaliforniai mammutfenyő nyolcezer éves korig, az ausztráliai Macrosamia nevű páfrány pedig 15.000 évig is elélhet. Az állatvilágban már sok­kal rovidebbek az életkorok. A ti­szavirág élete csak néhány óra, a hangyák már 15 évig élnek. Néhány kiagyi óféleség megérheti a százesz­tendőt, tehát ugyanakora életkort, mint az elefánt. Körülbelül ugyan­ilyen kort érhet meg a liba is. Egyes halak, valamint a teknősbékb elérheti a 300 évet. A tudományos kutatások bebizo­nyították, hogy az élőlények kü­lönböző életkora nem véletlen je­lenség, hanem az életkor annak a kölcsönös kapcsolatnak az eredmé­nye, amely az élő szervezet és az éghajlat, a talaj, a víz közt áll fenn. Az életkort befolyásolják az élőlények egymásra gyakorolt na- tásai is. Az emlősöknél azt tapaszt­juk, hogy az életkor öt-hétszerese növekedésük időszakának. A macs­ka például másféléves koráig nö­vekszik, életkora 8—10 év, a szarvasmarha növekedési ideje két év, életkora 20 év, a ló négyéves koráig nő és 20—30 évig él. Az ember 20—25 éves koráig van nö­vésben, tehát normális életkora — ne lepődjünk meg! — 150 év körül van. Mégis kevés emberről tudunk, aki megérte a 100 esztendőt, vagy annál magasabb életkort. Az em­beri élet hossza ugyans a legna­gyobb mértékben életfeltételeitől és p társadalmi rendtől függ. Példák bizonyítják, hogy az ember normális életkorát csakis a szocialista társadalomban érheti el: Megállapították, hogy a Szovjet­unióban jelenleg több mint 29.000 százéven felüli ember él, s az em­berek átlagos élettartama a cári Oroszországhoz képest 10—12 évvel növekedett. (Vocea Tineretului ro­mán lap.) Ha élne, hetvenBtesztcndSs lenne Mórica Zsigmond, a nagy magyar kritikai realista. Ebből az alkalomból közöljük alábbi tárcáját. A bank hatalmas terme üres. Sehol egy üzletfél. Az óriási pamlagon senki sem ül a terem közepén, a tetőről a színes üvege­ken át nem hull a napfény a nyüzsgő, egymással versengő fe­lekre, mint abban az időben, mikor az épületet átalakították. Az udvart úgy építették ki, mintha színházat csináltak volna s bekapcsolták a bank termeibe. Abban az időben nem volt elég nagy semmi az őr­jöngve tőzsdéző közönség számára. Varázslónak kellett volna lennie a bank vezetőségének, hogy napok alatt elkészüljenek az építkezéssel s rendelkezésre álljanak a mohó embereknek. Akkor a bokszokban hármasával ültök, ötösével a hiva­talnokok, s nem győzték a munkát. Déluján is be kellett járni s éjfélig dolgoztak az összeadásokon s ki­vonásokon. Most mély csönd van a bankban. Minden fülkében alig egy-egy hi­vatalnok, aki a számsorok fölé gör­nyedve, halk eleganciával dolgozik. Egy csoport az igazgató föld­szinti szobájában van s egy kis mechanizmust néznek ijedt féle­lemmel. Valamennyiüknek komor az arca. — Talán azt az osztást, amit teg­nap nem bírtunk meglelni. Senki sem nevet. Tegnap egy végtelen hosszú számsort 19-cel kellett Osztani. Három hivatalnok csinálta meg s mind a háromnak más eredmény jött ki. Kétszer, há­romszor mentek át, míg egyenlő eredményre jutottak. Meleg volt, izzadtak s érezték emberi nyomorú­ságukat, hogy ebben a szép időben MÓRICZ ZSIGMONDI A GÉP BELÉP El T A HIVATALBA ;itt kell robotolni s osztani 19-cel... Dediktálták a számsort. A fcil­-ÍJ lentyűk végigköszörülik a számjegyeket — fönt benyisszant­ják az osztószámokat; akkor egy pár fogan tyúpargetés, kurblizás és ott a végöss-.eg. A hivatalnokok elcsüggedve, mégis kíváncsian nézik a gépírás csalhatatlan számsorát; ugyanaz, négy tizede' ig, amit ők tegnap két tizedesig kiizzadtak. Hármójuknak verítékes félórás munkája ötven másodperc alatt csak úgy megje­lent. — Kérem, urak, itt a másik gép, az összeadógép .,, sipp, sipp ... az eredmény pirossal... Tessék a harmadik tizedesekkel dolgozik egy váltóra.., Tessék az egyenleg­készítőgép’ ... Múlt évig az egyenleget termé­szetesen kézzel csinálták, ceruzával és tollal. El nem lehet képzelni, milyen idegölő munka. — Ügy látszik, az ember nem arra való — magyaráz komolyan az igazgató, — hogy számokat ad­jon össze s hogy törtekben gon­dolkozzék. Minden agy velő hevesen tiltakozik ez ellen a kényszer el­len. Még nem volt ember harminc­éves prakszisom alatt, aki örült volna ennek a munkának. Vannak emberek, igen, akik arra is rá tud­ják kényszeríteni az agyukat, hogy számcsoportok kombinációit gépiesen állítsák elő, de ez egy rettenetes gá’. arabmunka. S itt vannak a gépek. Tessék ezt meg­figyelni. Ha leírok egy sort — az eredmény táblán már megjelenik. Ha még egy összeadandó sort írok alá, már egyúttal ott van a két sor összege is. — Maholnap nem kell hivatal­nok — dörmögi egy hang. lYt indenki lehangolt, mindenki kedvetlen. Az igazgató kicsit lesímítja nyírott kis bajuszát s ugyanazzal a kis tűnődéssel, mint hivatalnoktársai: — Hát bizony, voltam Berlinben a Discanto Bankban, egész termet láttam, ahol egyetlen ember dolgo­zott és számtalan gép. — Szép kilátás — suttog egy másik hivatalnoki szó. •— Nem mondom, urak, megér­tem az ijedelmet, mert ez olyan, mint mikor megjelent a cséplőgép és a parasztok megérezték, hogy rájuk veszélyt jelent és mégsem lehet ellene tenni... Komoly do­log, urak, féltjük a kenyerünket... De hát kérem, eil kell készülnünk mindenre... könyvelőgépek van­nak ... S ha meggondolom, direkt megalázó egy felnőtt e obérré, ha kiadok összeadnivalót... Kétszáz ívet, emlékeznek? .,. Ha hazavit­ték és egész éjjel otthon adták s adták a számokat egymáshoz ká­bult fejjel és megalázva .., •— Hogy fog ez előidéződni? — mondta egy fiatal igazgató, akinek igen szép jövője van s azért sza­badabban fejezheti ki gondolatait. — Most ha egy bank terjeszkedni akar, felényive! emelheti az üze­mét és egy gyakornokot sem kell felvenni. < M indenki. ellenségesen nézett a fiatalemberre. Ez maga akar élni? De az energikusan mondta: — Tíz évig nincs gyakornokfel­vétel. Amit ő objektív hangon mond­hatott abban a hitben, hogy ő maga nélkülözhetetlen, nagyon megdöbbentette a kollégákat, úgy­hogy maga az igazgató kötelezve érezte magát, hogy a humánus szempontból vesse fel: — Mi lesz azzal a sok kereske­delmi, iskolás növendékkel? Még a kitűnőekkel is? — Kérem — mondta az aligaz­gató, — ez ugyanaz az eset, mint mikor áttértek a sarlóval való ara­tásról a kaszával aratásra. A gon­dos parasztok azt mondták a kasza rombol, összehúzza a kalászt és kicsépeli. Jobb volt a sarló, mert ott kézzel érint az arató minden szál búzát... S ma már ott tar­tunk, hogy Amerikában elindult az aratógép délről északra, levágja, beköti, kicsépeli és zsákokba gyűjti a magot. így megy északra két hé­tig, akkor megfordul s visszajön délre másik két hétig. Tessék ez­zel versenyezni a sarlóval vaay akár a kaszával aratótok. — Tizenhatmillió munkanélküli — mondta valaki. — Na igen, de ha arra gondolok, hogy mikor minden szál búzának a learatásához két ember kellett, egy' férfi, aki vágta s egy nő, aki kévébe rakta, akkor a férfi bocs- kerban volt, a nő meg mezítláb. Mióta az ekekapa, a szántógép, a vetőgép, a kaszáló-, gyűjtő-, ge- reblyélő-, cséplő-, rostáló-, zúzó-, taposó- s még számtalan mező- gazdasági gép van, azóta a legsze­gényebb lány is elegáns félcipőben jár és m'>?b'cir.Harisnyában. I : - •»- •• ^ Az erejük, az eszük, a testük, lelkűk felszabadult a gépszerű munka terhe alól és okosabb, hasz­nosabb foglalkozásra tudják adni mgukat __A hivatalnok urak ma me g vannak rémülve, hogy elveszi kenyerüket a számológép, de lesz idő, mikor semmi pénzért nem lehet majd embert kapni ennek a gépies és lélekölő munkának a végzésére — szólt vigasztaló okos­sággal a főigazgató. A hivatalnok urak elismerték ezt, de azért nem csökkent a bennük lévő rémület. Pedig az aligazgató még fokozta is az igaz­gatója gondolatát: — Volt idő, mikor csak úgy tud­tak őrölni, hogy emberek taposták a malom küllőit. És ma, mikor mo­dem, nagyszerű malomvárak van­'nak, mindenki szebb és jobb ke­nyeret eszik. És inkább éhenhalna valaki, minthogy beálljon a taposó­malomba. Ellenségesen néztek a fiatalem­berre, mit jön ez mindig agrikul- túr példákkal. Kell azt annyira éreztetni velük, hogy valóban rab­szolgák? — Emlékezzenek az urak Fabri- cius bácsira — mondta gyöngéden az igazgató, — mikor az első író­gépet megvettük, nem akarta meg­tanulni, hogy ő jobban, gyorsabban és szebben ír kézzel... És hol va­gyunk most a kézírástól? ... ma már nem értele, nem hiteles, nem bankszerű a kézírás.., Most egy pillanatig elnémultak s valamennyien újra rámeredtek a mechanizmusra ott az asztalén. A gép belépett a hivatalba, ez bizo­nyos, de hogy ki lép ki emiatt kö­zülük s gyermekeik hogyan lelik meg a jövőjüket, a- nem bizo­r. os ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom