Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-28 / 177. szám

1954 július 28. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP s A legtöbbet adják: szorgalmas munkájukat JV em nehéz dolog be­számolni arról, ho­gyan segítik megyénk dolgozói anyagilag az ár­vízkárosultakat. Bátran, tiszta lelkiismerettel le le­het írni, hogy lelkesen ad mindenki, amennyit csak tud. S szívesen adja min­denki, meleg szerető sza­vak kíséretében. így van ez a Járműjavítóban is. Kik adnak a legtöbbet? Milyen emberek ezek? Vájjon a segítés nehezebb részében, a munkában ho­gyan állják meg helyü­ket? m T) író Béla népnevelő, gyalus. A gyűjtés előtti napon a kicsit haj­lotthátú, csendes ember megjelent az MNDSZ ve­zetőjénél. Halkan, de ke­ményen mondotta: „Már mindenütt gyűjtenek, csak mi alszunk“. 50 forintot adott. Jelenlegi termelési eredménye 150 százalék. De 160-at szokott elérni. Bíró elvtárs híres arról, hogy nem emlékszik ra sem ő, s egyik vezető sem, mikor adott volna ki selej­tes munkát a keze alól. Késni, hiányozni soha nem szokott. Az a véleménye, hogy megvan a mód a se­lejt elkerülésére, csak eh­hez az kell, hogy minden munkát egyformán fontos­nak tartson a dolgozó, hogy szeresse azt, amit csinál, hogy ne sajnálja a fáradságot, gondolkozzon, legyen mestere munkájá­nak. A hónap közepén tör­tént, hogy kifogytak azok a szerszámok, melyeket ő készít. Veszélyben volt a terv teljesítése, több mun­kásnak le kellett - volna állnia, ha csak rövid időre is. Bíró elvtárs nem szólt egy szót sem, de vasár­nap ott állott a gépe mel­lett, s a szükséges szer­számok elkészültek. A műhely faliújság- felelőse. Náluk van az üzemben a legjobb fali­újság, amely mindig a legfontosabb napi kérdé­sekkel foglalkozik. Az egyik kis 'raiz vízzel elön­tött falut ábrázol, árva, szomorú kis gyöngytyúk­kal, amint egy úszó létrán kapaszkodik. A másik rajz már bí­rál. A IX. osztály vezetői­nek szól, amiért nincsen az új műhelyben fürdő . , m A IX. osztály vezetője, a fiatal, 25 éves Kó- kai Sándor, aki 100 forin- ott adott az árvízkárosul­tak számára. Hogyan rea­gált a kommunista osz­tályvezető a bírálatra? A műhelytől kissé tá­volabb kapjuk meg erre a választ. Uj külön fürdő épül. Az osztály a saját erejéből hozza létre. Olyan kommunisták építik tár­sadalmi munkában, mint Dikó László villanysze­relő, aki már több mint 50 órát dolgozott a fürdőn, hoígy mielőbb elkészüljön. A IX. osztály híres derű; hangulatáról, lelkes mun­kájáról. A osztályvezető­höz szívesen, bizalommal fordulnak a dolgozók, sőt amint a tapasztalat mu­tatja. még a más osztály­beliek is. Az osztályban több olyan kommunista van, akire el lehet mondani, példát mu­tatnak a munkában, ma­gatartásban. 'T'óth János elvtárs, a kovácsműhely alap- szervezetének párttitkára 100 forinttal i árult hozzá a gyűjtéshez, ő is eléri át­lagban a 120 százalékot. Tisztelettel, szeretettel be­szélnek róla a munkások. Derűs, nyugodt ember, felesége is párttag, dolgo­zó nő. Hatvan év körüli édesanyja vezeti a háztar­tást. 'Kovács elvtársiknak két gyermekük van, egy nyolcéves fiú s egy 11 éves lányka. Most a kettő mel­lé vállalták, hogy maguk­hoz vesznek az árvízkáro­sult családok gyermekei közül egyet. A család egyezett meg ebben. Az édesanya helyeselte, pedig munkában neki jelent töb­bet. De — így mondta — „ahol kettőnek jut kenyér, ott jut a harmadiknak is, ahol két pár kis zoknit ki lehet mosni, ott tiszta lesz a harmadik pár is”. a A kovácsműhelyben dolgozik Szebeni Benjámin tűzikovács is. Kis, vékony ember Szebe­ni elvtárs, de megállja he­lyét a nehéz munkában. 150 forinttal járult hozzá az árvízkárosultak megse­gítéséhez. Csoportjának átlag 140—150 százalék a teliesítése. És még sok hevet lehet­ne sorolni. A hirtelensza- vú Csornán Istvánt, a ko­vácsműhely szakszervezeti vezetőjét, akinek brigádja 138 százalékkal dolgozik, akj 37 éves és tavaly vé­gezte el a 7. és 8. elemit. 50 forintot adott. Olajos Pál belsősművezető 200 fo­rintja mellé is oda lehet írni, aki adta, munkájá­ban is igyekvő szorgalmas elvtárs. A nevek, számok mögött emberek vannak, akik egész szívükkel adiák a legtöbbet, amit dolgozó adhat, szorgalmas, becsü­letes munkájukat. Néhány szó a nyári fertőző betegségekről Üton-útfélen, vonaton, autóbu­szon, de a gyalogjárók között is megfigyelhetjük, hogy milyen so­kat beszélnek dolgozóink egészség- ügyi problémákról, betegségekről, fertőző megbetegedésekről. Ez az emelkedő egészségügyi kultúra jele. Az ellenség keze azonban ezt az érdeklődést is igyekszik ki­használni. Az emberek között az utóbbi héten hamis és rosszaka­ratú adatokat közölve, pánikhan­gulatot igyekszik kelteni. ^Szükségét láttuk utána nézni, hogy van-e alapja és oka annak a hírverésnek, hogy városunkban, megyénkben gyermektoénulásos jár­vány van. A rr egyel, városi és járási taná­csok egészségügyi osztályain ér­deklődésünkre megnyugtató választ kaptunk és megnyugtató adatokat láttunk. Tapasztalati tény, hogy minden évszaknak megvannak a maga fer­tőző betegségei. A nyárnak legis­mertebb fertőző betegségei a has­tífusz, dizentéria (vérhas) és a gyermekbénulás, mely utóbbiról az elmúlt napokban indokolatlanul oly sokat hallunk beszélni. Me­gyénkben a ipái napig 8 hastífusz és 95 dizentériás fertőző megbete­gedést tartanak nyilván. Ezekről senki sem beszél. Ugyanakkor a mai napig az egész megyében elő­fordult 13 gyermekbénulásról, illetve ezzel kapcsolatosan az el­lenség hangja azt hirdeti, hogy járvány van és igyekszik a szülők aggodalmát felkorbácsolni. Pedig a gyermekbénulás éppen úgy, I mint a hastífusz és a dizenté- i ria minden évben visszatérő j nyári fertőző megbetegedés. — ■ A megbetegedések száma nem emelkedik és kifejezett járvány sem volt megyénkben az utób­bi évtizedben. Az , eltelt hetekben-hónapokfoan jelentkezett kis számú megbetege­dés sem tekinthető járványnak, hanem csak évről-évre szezonáli­san szórványosan jelentkező elő­fordulásnak. A szolnoki 9 és a 4 vidéki gyermekbénulás eset nem járvány. Érdemes összehasonlítani, hogy 1953-ban 11, 1952-ben 14 és 1951. évben 17 volt megyénkben a gyermekbénulásban megbetegedet­tek száma. Az ellenség hírverése csak most csinált vaklármát, amely­re ok nem Is volt és jelenleg sincs. — Az észlelt eseteket ki­vétel nélkül kórházban, ápol­ják. Valamennyi szépen gyó- gvul és a Jelentkezett kisebb­fokú bénulások is valameny- nyinél megnyugtató módon visszafejlődőben vannak. Mindenkinek tudnia kell, hogy a hastífusz, dizentéria és a gyermek- bénulás megbetegedést előidéző kórokozók a széklettel és a vize­lettel távoznak a betegtől és az egészséges ember a szájon át fer­tőződik, ha a kötelező tisztasági követelményeket nem tartja be. igen fontos szerepe van a nyári fertőző megbetegedések terjeszté­sében a legyeknek, mert a fertő­zött anyagot ételeinkre rászállva, igen könnyen közvetíti. Fentiek ismeretéből követke­zik, hogy a tisztasággal és a higié­nés szabályokkal a legtöbb betegsé­get meg tudjuk előzni s A leggondosabban be kell tar­tani a tisztasági szabályokat. Legyet ne tűrjünk meg a laká­sunkban, legkevésbbé ott, ahol főzünk és étkezünk. Ételeinket a szennyeződéstől — a legyek­től a leggondosabban óvni kell. A kézmosást felnőtt és gyer­mek egyformán végezze el ét­kezés előtt. Tejet csak felfor­ralás után Igyunk. A gyümöl­csöt, amely legkönnyebben fertőződhet, fogyasztás előtt feltétlenül mossuk meg alapo­san. Amyékszékelnket gondo­san tartsuk tisztán, tartalmát mésztejjel időnként fer­tőtlenítsük, öntsük le. Betegeket ne látogassuk és ne vigyük gyer­mekeinket betegek közeiébe. Ha a fenti egészségügyi szabá­lyokat gondosan és következetesein betartjuk, a nyári fertőző meg­betegedéseket mindenki elkerülheti. emléktábla hirdeti* hogy Móricz Zsigmond, hazánk nagy írója, itt végezte tanulmányait a Vl-ik osztálytól az érettségiig. A róla el­nevezett gimnázium tanárai és a TTIT kisújszállási szervezetének irodalmi szakosztálya „Móricz Zsigmond” emlékszobát létesít a gimnázium épületében. Ehhez gyűjtik az emlékanyagot* amit az ősszel megnyíló szobában állítanak ki. • Az anyag már egész sor, a nagy író diákkorát bemutató iratot, nyomtatott és kézzel írott emléket, rajzokat és képeket tartalmaz. A kutatók már megtalálták többek között, Móricz Zsigmondnak egy kislány könyvébe írt diákköri ver­sikójét. A nyomtatott iskolai érte­sítők elmondják, hogy Móricz Zsig­mond VI. osztályos diák az önkép­zőkörben „népdalszerű műfaj'‘-ért dicséretet kapott. A hetedik osz­tályban pedig „Berzsenyi mint ha­zafias költő” című tanulmányával pályadíjat nyert. VIII-os korában, 1898-ban pedig Arany Jánosról írt értekezésével ugyancsak pályadíjat kapott. Megvannak Móricz Zsigmondnak az 1899-foen, az érettségin írt dol­gozatai. Köztük „Irodalmunk álla­pota a jelen század 20-as éveiben” című érettségi tételre írott is. Ezek­ből az emlékekből megtudjuk azt is, hogy tevékeny társadalmi éle­tet élt, hogy az Ifjúsági Segélyegy­let diákelnöke volt, Kisújszálláson Móricz Zsigmond emlékszobát létesítenek A kisújszállási gimnáziumban Jól sikerült az IBUSZ balatonalmádi társasutazása VASÁRNAP már a nap első óráiban százával igyekeztek az állomás felé azok, akik jó szórakozás­sal, vidámsággal akarták eltölteni a kellemesnek Ígérkező napot. Az állomáson várakozó végtelen hosszúságúnak tűnő különvanat hamarosan megtelt a jókedvű fiata­lokkal, a Balatonra vágyó dolgozó családok százaival* Közel 1000 jelentkezője akadt a vidám hétvégnek s ott is voltak valamennyien — felszerelve mindenféle jó elemózsiával — s a kirándulás kellékeivel. Mikorr a nap feljött, már Budapest külvárosai­ban haladt az énekszótól hangos szerelvény. Nyolc óra előtt a kirándulók hangos köszöntése közepette megmutatta tükrét a Balaton s ettől kezdve villa­sorok, gyönyörű tájak között haladt a vonat vég­céljáig, Almádiig. Fél kilenckor szinte egycsapásra nyelte el a kis üdülő város a temérdek szolnoki vendéget. Senki nem mulasztotta el, hogy végigjárja a hegyre kapasz­kodó utcákat s egy órácskát gyönyörködjön a bala­toni táj fenséges panorámájában, mely talán Almádi­ból mutatja magát a legszebben. Sok látogatója akadt a hosszú mólónak is — melyről végig leheti látni a nagy tó egész csendes öblét, minden szépségével, látványosságával, AHOGY KÖZELEDETT a dél, úgy csalta az egyre melegebben sütő nap a kirándulók seregét Almádi híres strandfürdőjére. Megtelt a part pázsit­szőnyege szolnokiakkal, de voltak itt Pestről, Vesz­prémiből, s az ország minden részéről. A vízbe is sokan „belemerészkedtek” délelőtt, pedig időnként hűvös szél sepert végig a parton s haragos hullá­mosra csapkodta a vizet. Délután azután alább­hagyott az idő szeszélye s mindent megbocsájtó meleg nyári nap váltotta fel a szeles délelőttöt. Most a part néptelenedett el s ezerszámra lepték el a für- dőzők a sekélyes vizet. Estig folyt a labdacsata, lubickolás, játék s csak a közelgő vomatindulás szo­rította rá az öltözködésre a kirándulókat. Megindult a vonat visszafelé s rövid idő múlva a fűzfői dombok rr.ögé húzódva elbúcsúzott a magyar tenger a szolnoki vendégektől. Mindannyiuknak egy felejthetetlen napot adott emlékül. Meg kell még itt emlékezni a szolnoki IBUSZ- kirendeltség nagyszerű szervezőmunkájáról, gondos­ságáról. Jó lenne, ha a hátralevő rövid nyáron még néhány hasonló olcsó társasutazást rendezne az ország legszebb yidékeire. P—s, SEGÍTÜNK AZ ÁRVIzkAROSUITAKON Munkával, élelemmel, pénzzel segítik megyénk dolaozói az árvízkárosultakat Megyénk lakosai, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek mély együttérzéssel kísérik a dunamentiek hősies küzdelmét az árral* Együttérzésüket a segítés legkülönbözőbb formáiban juttatják kifeje­zésre. Erről tanúskodnak a naponta beérkező levelek. A malom dolgozói röpgyűlésen határozták el a békeműszak szer-* vezését. A 24 órás műszak u*áni keresetüket, összesen 1000 forintot a károsultaknak juttatták. A szövőgyárban a DISZ bizottság tagja ismertette az árvízokozta elemi károkat. Rövid idő alatt 2510 forint gyűlt össze. A téglagyár műszaki osztálya és adminisztrációs részlegének dol­gozói e'határozták. hogy augusztus hó első vasárnapján békeműszakot tartanak és napi keresetüket eljuttatják a károsultaknak. A mun­kások a következő két vasárnapon 00.000 tég'át adnak népgazdasá­gunknak, ezenfelül egynapi keresetüket is a bajbajutottaknak. Ez 4000 forintot tesz k* DISZ Városi Bizottság * Mezőtúr Mi, földművesszövetkezetí dolgo­zók elhatároztuk, anyagi erőnkhöz mérten a legnagyobb segítséget nyújtjuk az árvízsujtóttá lakosság­nak. Fodor Ferenc boltvezető 100, Nemoda János szik víz-üzem vezető 100, Faragó László boltvezető 100. Búzás József bolti eladó pedig 30 forintot adott. Móczár Ferencné kétcsaládos anya 500 forintos fize­tése 4 százalékát adta. Ezenkívül dolgozóink segítik a Táncsics tsz tagjainak ferménvbe- takarítási munkáit. Ezzel is segí­teni akarjuk az országot ért ár­vízkárok csökkentését. Jász árokszállási Földművesssövetkezet • A szolnoki bíróság dolgozói 2340 forintot küldtek az árvízkárosul­taknak. • A jászárokszállási Petőfi kultur- otthonban e hó 25-én táncestélyt rendeztek a kártszemvedettek segí­tésére. Az est tiszta bevételét, 314 forintot teljes egészében befizették az Országos Takarékpénzár 100-as csekkszámlájára, • JASZFÉNYSZARU dolgozói ed­dig 10.000 forintot gyűjtöttek s* kárts-en verteiteknek. Többek kö­zött Dobák János KTSZ-dolgoző 500 forintot adott. Ezenkívül ter­ménnyel is segítik őket. Többi egyéni dolgozó paraszt 6 mázsa ga­bonát küldött, a Lenin tsz tagjai pedig 20 mázsát adtak. • A törökmiklósi járási tanács dol4 gozói havi fizetésük 2—10 százaié-* kát küldik bajbajutott testvé­reiknek, A KISUJSZÄIXÄSI városi ta­nács 48 dolgozója július, augusztus és szeptember havi átlagilletménve 13.6 százalékát küldi a káríszenve- detteknek. tanulóia 10 forintot ad a nvár folyamán avüi- tött pénzéből, mellyel a károsult szülők gyer­mekeinek iskoláztatási’ költségeit segítjük* Ezenkívül a tanáccsal együtt evüitést is szer­vezünk a lakosság kö­réiben.” i Gimnázium DISZ Bizottsága Jászanáti A jászapáti Mészáros Lőrinc-gimnázium diákiai sem akarnak el­maradni az árvízsuitott dolgozók megsegítésé­ből. Erről tanúskodik az alábbi levél- ..Mi* a iászaoáti Mé­száros-gimnázium diák­iai őszinte együttérzés­sel olvassuk naponta a Szabad Hiúságból, hogy a duriamenti te­rületek lakói milvnagv kárt szenvedtek a pusz­tító árvíztől. A magunk módián mi is ki akar- iuk venni részünket a segítésből. Iskolavezetőségi ülé­sen mozgalmat indítot­tunk ..Diákok az árvíz- károsult diákokért” címmel. A tanév kez­detén iskolánk minden Postás dolgozók a pártsajtóért Ezzel a címmel cikket közöltünk május hóban. Ebben beszámoltunk a megye postás dolgozóinak a pártlapok terjesztésé­ben végzett jó munkájáról. Korai volt az öröm, mert a postahivatalok túlnyorró többsé­gében pillanatnyi fellángolás volt a jó munka, nem pedig a pártsajtó terjesztése fontosságának felismerése. Pillanatnyi volt a fellángolás, meily igen gyorsan kialudt, sőt annyira kialudt, hogy egyes posta­hivataloknál (megyei viszonylatban mintegy 70) a dolgozó lakosság hiába kér újságot, mert nem kap. Kérésükre egy szóval válaszol­nak: nincs. De miért nincs? Erre azt válaszolják, hogy: „Nem hív­hatunk le“ többet, mert nem fogy el, megmarad „remittendának” (eladatlan példány) és — ments isten — nem kapunk prémiumot.“ Ha a felső postaszervektől kint járnak és megkérdezik, mennyi a hi­vatal remittendája, azt felelik büszkén: „Remittenda nálunk nincs.“ Hát mi nem vagyunk büszkék arra, hogy a megye sok hivata­lánál nincs remittenda, mert ez egy ben azt is jelenti, hogy az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, ha nem rendszeres előfizetője a lapnak, a postától nem tud kapni sem Szabad Népet, sem Szolnok- megyei Néplapot. Ez a tény egyben jelenti azt is, hogy a város és falu lakosságát a posta kénye-kedve szerint kirekeszti, elzárja a kül- és belpolitikai kérdések ism ecete elől. Fékezi a megye irányító szervei rendelkezésének eljuttatását a dolgozók széles tömegeihez* Enyhén szólva az ilyen hivatalok, hanyagságukkal, a pártsajtó ter­jesztéséhez való rossz hozzáállásukkal az egész megyében hátráltat­ják, megnehezítik a dolgozók munkáját* Vannak: hivatalok (sajnos, ez a kisebbik rész), ahol jóí végzik a pártlapok terjesztésének munkáját, mint Törökmiklóson* Tiszaföldváron, Karcagon, Kunmártonban és még egynéhány posta­hivatalban. — Ezeknél állandó jellegűvé vált a pártsajtó terjesz­tése. Ezek a hivatalok talán csodákat műveinek? Nem. Csupán azt teszik, hogy a hírlapterjesztésre vonatkozó szabályokat betartják* minden kézbesítőnél kapni áruspéldányt, de bent a hivatalban is* Bátran „gazdálkodnak“ a megengedett remittendaszázalékon belül* A hivatalvezetők törődnek a pártlapok terjesztésével, segítik a kéz­besítők munkáját és a hírlapfelelőst. Különösen jó munkát végez Holik József elvtárs Törökmiklóson és Dékánná elvtársnő Kunmár­tonban. Mindketten hírlapfelelősök, vegyenek példát róluk a többi hivatal hírlapfelelősei. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a hivatalok többsége továbbra is az eddigiek szerint végezze a pártlapok terjesztését. Mi a teendő? Elsősorban a Megyei Hírlaphivatal fokozottab­ban ellenőrizze az egyes hivatalok terjesztési munkáját, követelje rr.eg, hogy a hivatalok vezetői többet foglalkozzanak a terjesztés és árusítás kérdéseivel. Intézkedjen, hogy minden hivatalban legyen árusítás. Az áruspéldányokat jól látható helyen rakják ki, hogy azt a vevő is észrevehesse. (Ne pult alól árusítsanak.) Vonja felelős­ségre azokat a vezetői-cet, hírlapfelelősöket, akik a terjesztés rendel­kezéseit nem tartják be. Nem ártana, ha a debreceni postaigazgatóság illetékesei néha túl jönnének Hajdú megye határán és alaposabban megnéznék a szol-i nekmegyei postahivatalok terjesztési munkáját. Egyszóval sokkal nagyobb akarással, sokkal melegebb szívvel végezzék postahivatalaink a pártlapok terjesztését. Hívjanak le bát-i ran a párt minden egyes lapjából megfelelő példányszámot, hogy at olvasni akaró a nap minden egyes órájában hozzá tudjon jutni a postahivatalokon keresztül pártunk lapjaihoz* Kovács József, kiadóhivatal vezető,

Next

/
Oldalképek
Tartalom