Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)

1954-06-19 / 144. szám

•* Í954 jtfliug 19. -^r'iMilir V

SZOERrfBÖTTBGYEI NÍPfcAFl

3

A szűz földek meghódítása

A képen: Pihenő a komszomolista ifjúsági brigád mezei szállásán az :,U!an-CseIutaj” szovhozban (Burját-Álon goi ASzSzK). (Foto M. Minyejev).

A tószegi dolgozó parasztok a gondos növényápolással

a pártkongresszus határozatainak megvalósításáért küzdenek

A következő két évben a Szovjetunió keleti és délkeleti részében 13 millió hektár szűzföldet és parlagot vesznek művelésbe. 1954-ben 2.3 millió hektár föld bevetését irányozták elő az Uraiban, az Altájban, Észak-Kaukázusban és Kazahsztánban. Moszkvából, Leningiádból és Ukrajnából sokezer ifjú hazafi utazott munkára az új földekre. Uj szovhozok és gépállomások alakultak. Nagyteljesítményű traktorok, ekék, kombájnok és más mezőgazdasági gépek érkeznek a szűzföldekre.

A moszkvai, novoszibirszki, cseljabinszki, sztálingrádi, rosztovi mezőgazdasági gépgyárak ebben az évben 120 ezer 15 lóerős traktort, 10 ezer kombájnt és sok más mezőgazdasági gépet szállítanak a szűzföldekre. A szűzföldek megművelő’ számára új lakóházak, kulturális és jóléti intézmények, étkezdék és üzletek létesülnek. A földeken lázasan folyik a munka. Megkezdődött a szűzföldek meghódítása.

A Szovjetunió különböző vidékeiről a szűzföldekre érkezett többezer gépkezelő állandóan - érzi a Kcanszomol és a szakszervezetek gondoskodását. 538 traktoros-brigád kapott rádiókészüléket, gramofont, harmonikát s különböző asztali játékokat. A kohászok, a textilmunkások, a bányászok és a vasutasok szakszervezetei több mint 60 ezer könyvet küldtek s szűzföldeken szervezett új gépállomások és szovhozok dolgozói számára. Sokat tesznek a szűzföldekre települt dolgozók kulturális ellátása érdekében Kazahsztánban a falusi klubok és olvasóházak kollektívái. Eddig több mint 600 vándorkönyvtárat küldtek a mezei szállásokra. Agitációs brigádok és vándormozik gyakran érkeznek a különböző brigádokhoz. A falvak kuliturcsoportjai műsoros estéket rendeznek a szűzföldek megművelésén dolgozóknak,-*T'

Tószegen mostanában keresve sem találni otthon senkit. Minden épkézláb parasztember a földeken van. Még este 9 óra tájban is akad olyan gazda, aki, ahogy mondani szokás, nem bírja abbahagyni a kapálást. Kora hajnaltól késő estig emberek százai végzik a gyomtalanítást, pótolják az esős időjárás okozta munkakiesést. Mintha a község valamennyi gazdája azon versenyezne, ki marad legtovább a határban. Csak nyolc, kilenc óra tájban indulnak hazafelé az emberek.

I.

A hallgatólagos verseny eddigi győztese, Kass Jenő, a községi termelőbizottság elnöke. A kora reggeli munkábaindulás, a késő esti hazatérés szempontjából ő viszi a pálmát. Kedden reggel már hajnalban a földeken volt, s csak úgy fél kilenc tájban kerülközött haza. Szerdán hasonlóképpen. Nehéz papírravetni, hűen érzékeltetni a tószegi dolgozóiparasztok nagyszerű igyekezetét. Sok jó eső áztatta mostanában a határt, s a tószegi gazdák véleménye szerint kukoricából, cukorrépából rekordtermés lesz. Attól függ', hegy megadják-c a növénynek, ami jár, vagyis kapálnak, irtják a gyomot.

II.

Nemcsak a férfiak, az asszonyok javarésze is egész nap a földeken van. Tóth Mihályné egy a sok közül. Nap mint nap segíti férjét. Reggelenként megeteti a jószágot, elvégez a ház körül, s utána indul a határba. Este hat órakor hazamegy. Mire férje megjön, addigra megfőz, elvégez minden esti munkát. Tóth Mihályné egyszerű parasztasszony, Férjével együtt 19

hold földön gazdálkodik. Élete nagyrészét nehéz testi munkával tölti. Tudja és el is mondja, hogy még nem minden fenékig tejfel. A boltokban sokszor hol ez, hol az hiányzik. Egyszer-másszor még drágálja, sokallja a pénzt némely ruhaféleságért is. Azt azonban inkább érzi, mint 'tudja, ha most iparkodnak, többet termelnek, akkor a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatárcza'. gyors megvalósítását segít*. Ami azt jelenti, ha több terem búzából, takarmánygabonából, akkor jobb lesz. Könnyebben, olcsóbban szerezheti be a háztartáshoz, a gazdaságukhoz szükséges dolgokat.

111.

A többtermésért, folyó harc, a nagyobb termés elérésére irányuló törekvés nagyszerű Szávákkal jut kifejezésre Tóth Mihálynénál. Természetesnek tartja, hogy reggel megetet, elvégez a ház körül, utána kapálni kezd. „Hiszen ilyenkor csak a betegek, meg a lusták maradnak otthon. Mi azt akarjuk, hegy sok teremjen, legyen miből pénzt csinálni. Aliik pedig sokat akarnak termelni, azoknak nem lehet a ház oldalában hűsölni. A télen pihentünk eleget. Most munkaidő van. Ha kell kapálunk aratásig" — mondta tegnapelőtt este főzés közben Tóth Mihályné középparaszt asszony. A gazdálkodók, a földeken dolgozók véleménye hajszálnyira hasonlít az ő nézetéhez. Sokat termelni, ez a legfontosabb, akkor semmiből sem lesz hiány. — így vélekednek általában a tószegiek.

Búkor Mihály dolgozó paraszttal szerdán este beszélgettem. Ugv kilenc óra tájban érkezett haza. Felesége kiadós vacsorával várta, jó zsíros borsóleves és tejfeles túróstészta volt az esti étrend. Jól

férjének. Persze a tévedés kiderült, csak az a baj, hogy az ilyen téve* dósak sok időt rabolnak el a dől" gozó parasztoktól.

IV.

Búkor Mihály elmesélte, hogy ai ilyen dolgok mostanában szűnőfélben vannak. Tavaly vele történt meg, hogy egyik nap dicsérőlevelet kapott a tanácstól, mert becsülete-* sen teljesítette beadását, másnap beidézték a tanácsházára, mint hátralékos termelőt.

Mivel éppen a beadásról volt szó, Búkor Mihály megmutatta azokat az elismerő okleveleket, me’veket jó munkájáért kapott. Közben mesélt. „Terméskilátásaink az idin sokkal jobbak, mint amire szárr.'tottunk. Kát hold búzavetésem van, a hcldanliénti nyolc máz a biztos meglesz, de teremhet tíz mázsa is. Az idén egyikünk egészévi' kenyérgabonaszükségletével kevesebb a búzabeadás. Főleg azért tartom becsületbeli kötelességemnek, hogy a kenyérgabonabeadást a cséplőgéptől azonnal teljesítsen-Sokáig beszélgettünk még Búkor Mihállyal. Neki nincs gyomc-s földje, a kukoricát már harmadszor kapálja. Legalább 30 mázsás átlagtermést vár. Ha több terem, az csak jó. Könnyebben teljesíthető a beadás. Másrészt meg — fordítót'a nagyon komolyra a szót — jó lenne, ha olcsóbbodna a ruha, jó lenne. ha vasárnapon többször vásárolhatnánk a mészárszékből friss húst, s még sok minden jó lenne, ami csak úgy lesz, ha többet termelünk. Búcsúzáskor még azt is elmondta, hogy ő sokat, sokkal többet akar termelni, mint amennyit tavaly termelt,

V.

Sokan vélekednek Búkor Mihályhoz és Tóth Mihálynéhoz ha-i

Moliére Képzelt beteg című komédiája a Szigligeti Színház műsorán

kell étkezni, mert másként az ilyen nagy munkaidőben hamarosan lötyög az emberen a nadrág.

A férj vacsorázott, az asszony

sonlóan Tószegen. Hallgatták, olvasták Rákosi elvtárs kongresszusi beszédet. Megértették, a szebb, gondtalanabb élet kétkezük munkáján

Moliere nevét három évszázaddal ezelőtt ismerte meg a francia közönség. De hamarosan nemcsak Franciaországiban, — a világ minden táján nevettek nagyszerű vígjátékain, komédiáin.

A XVII. sz. közepe táján indul el pályáján Moliére. Néhány rövid vígjáték kísérlet után megírja ma is ismert színdarabját: „A szeleburdiak’‘-at. Egvideig még vidéken játszik társulatával, majd egy sikeres fellépés után XIV. Lajos király engedélyt adott, hogy Párizsban maradjon. A király ugyanis le akarta törni a korabeli kiskirályokat — ami feltétlenül haladó törekvés volt abban az időben — s ezzel szembekerült az egyházzal.

A történelmi helyzetből fakadó pillanatnyi segítség módot adott Moliérenek arra, hogy tehetsége kibontakozzék, és a világirodalom egyik legkiemelkedőbb kritikai realista írójává váljék. Minden művében korának haladó polgársága nevében tör pálcát a középkor számos továbbélő sötét maradványa felett. A feudális állapotokat, az arisztokrácia erkölcseit, szokásait, a polgárság nemességhez való dörgölőzését — az emberi élet sok-sok ellentmondását és visszásságát állítja pellengérre.

Mindezt Moliére nagyszerű művészi eszközökkel fejezi ki, teszi világossá. Alkotási módszerének egyik jellemzője, hogy az életből kiragad egy figurát és ezen keresztül mondja el véleményét társadalmáról.

Külön kell szólnunk Moliére •humoráról. Ez a humor derűs, világos, igazán szívből nevet rajta az ember — de mindenekelőtt leleplező. Sosem magáért a humorért nevettet Moliére, mindig egy emberi jellemvonásnak, társadalmi hibának leleplezéséül használja.

Moliére humora igen széles skálájú. A mosolytól a bohózati elemen keresztül a szatíráig sok árnyalatát használja. Egyes darabokon belül is sokrétű ez a humor, nem találhatunk művei között kimondott bohózatot, vígjátékot, vagy szatírát. Mint rendszerint minden nagy írónál, nála is keverednek a stílusok. -! r* - 1

Moliere darabjainak a végén nem a tartuffeok és amolphok diadalmaskodnak, nem a hamisság és igazságtalanság győzelmére gördül le a függöny — mindig az igazság, a feltörekvő új győzedelmeskedik. •

A Szigligeti Színház az év utolsó bemutatójául Moliére: Képzelt beteg c. komédiáját tűzte műsorára. A gazdag humorú darabban Szép Zoltán, Ádám Éva, Faludy Mária, Pusztay Péter, Kompólihy Gyula, Velenczey István, Vértes Nelly és Bánffy Frigyes játssza a főszerepeket, , ,

zsörtölődött. „Nem tudom, mit csinálnak a tanácsnál. Minden hónapban tisztességesen kifizettük a .pénzadót, s ma délelőtt mégis beidéztek“ — panaszolta Bukómé a

múlik, s azért dolgoznak most min* den erejükkel, hogy a jólét pre-í grammja, a kongresszus célkitűzése mielőbb megvalósuljon.

Sz. P.

A Tisza Cipőgyár fiatal fai a növényápolás sikeréért

A martfűi Tisza Cipőgyár DISZ fiataljai és az MTH iskola növendékei segítik a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzését. Elvállalták, hogy terveik teljesítése, tanulmányi feladataik elvégzése mellett a növényápolási munkából is kiveszik a részüket. Jelenleg a martfűi Tisza tsz-ben és állami gazdaságban, valamint a mezőhéki Táncsics tsz-ben s az ottani állami gazdaságban segédkeznek.

A DISZ tagokból alakított brigá-i dók a martfűi Tisza tsz-ben 25 hold len- és kender gyomtalanítását és 5 hold napraforgó kapáló-! sát végezték el, a szakiskola fia-! faijai pedig 348 kg bórsót szedtek egy nap alatt. A mezőhéki Táncsics tsz-ben a burgonya gyomtalanítást kezdték meg.

Varga Mária, Szolnok, Járási DISZ Bizottság.

A TlSZAROFFI ANKÉT NYOMÁN ...

Ez két hétig közszemlére volt ki-Ifj. Tóth Imre Tiszaroff, Deák Ferenc-utca 23. szám alatti lakos a Néplap ankétjén elmondotta, hogy a föld ügyben panasza van. 1951-ben meghalt egy nagybátyja, akinek családja nem volt. Tíz hold földjét hárman örökölték. Hagyatéki tárgyalás nem volt. 1951 szeptemberében a tanács őt felszólította, hogy vegye kezelésbe a földet. Azóta ő műveli, de szeretné végre tisztázni,. hogy jogilag kié a föld.

A megyei tanács mezőgazdasági osztályán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a kunhegyesi járásbíróságtól kell kérni a hagyatéki tárgyalás kitűzését, ahol jogilag is az örökösök birtokába kerül a föld.

*

Ugyancsak ezen az ankélon szereztünk tudomást a tiszaroffi ötéves Terv tsz panaszáról. 815 hold a földterületük, melyből 649 hold a szántó. A valóságban 67 holddal kevesebb a szántóterületük a tsz vezetőség szerint, mint amennyi papíron szerepel.

A Megyei Földmérési Iroda közölte velünk, hogy a gazdalajstrom elkészítése alkalmával a tsz-szel és minden termelővel tárgyaltak a birtokukban lévő területről, a műveién ág megállapítása érdekében.;

téve, ahol mindenki megtekinthette a művelési ág elosztását. Felszólalással, panasszal élhettek a tanács felé. 1 í’-’t- >.**,,

Ha a tsz a közszemle ideje alatt fellebbezéssel nem élt, a bejelentést tegye meg most pótlólag. Ezt azonban már csak a jövőévi beadással kapcsolatban vehetik figyelembe,

A tsz másik panasza, hogy területükön 6—7 darab fűzfa van, mely gátolja a gépi művelést. A megyei tanács illetékes osztálya azt a választ adta kérésükre, hogy amennyiben a fák valóban gátolják a gépek használatát, ki lehet azokat szedni. Ezt jelenteni kell a községi tanácsnak, a kivágott fák helyett pedig ültetni kell megfelelő helyen. A fásításra, erdősávokra nagy szükség van, hogy a száraz szelektől védjük vetéseinket és több csapadék lehullását biztosítsuk.

ficvadd, tanulmányaid

a

PÁRTÉPÍTÉS-t!

r i r—mir“ i*Ti wf mii m—~ <r ■■ rill—r alti i

ŐSZRE MÄR TANÍTUNK

C gyszer az egyik tanítási órán

^iskolánkban afféle kis vita kerekedett az egyik osztályban. Nem számítottam erre, ahogyan szaknyelven mondjuk, e vita nem volt „tervszerűen beépítve“ az órába, de amint kialakult, útjára engedtem. Ügy éreztem, e kitérés most nem távolabb, hanem közelebb visz célunkhoz, amelyhez a kijelölt anyag tanulmányozása során el kívánunk jutni,

— Mi az az erő, amely hajtja, sarkalja s szakadatlan újább s újabb, nem egyszer merész vállalkozásra ösztönzi a nevelőt? — vetődött fel valahogyan így, vagy ehhez hasonló formában a kérdés.

i — A gyermekek szeretete.

, — A szaktárgy szeretete.

— A dicsőségvágy.

— Talán egy kicsit a hiúság is nem egyszer — hangzott el megannyi vélemény, válasz, találgatás. S ügy emlékszem, a vitát az egyik leányka zárta le. Petőfi szavait idézte: „A néppel tűzön-vízen át!“ Szerintem — mondta — a kötelességérzés, népünk sorsa iránti szeretetünk az, melynek, mint hatalmas hajtóerőnek irányítania kell 'majd a nevelői munkánkat. (Mindez a jászberényi tanítóképzőben hangzott el.)

fljlyan egyszerűen, olyan magá- i ^ tói érthetően mondta ezt akkor, hogy ezen magam is elcsodálkoztam. De magam sem tudom, miért, úgy éreztem, hogy ide, ennek meglátásáig csak a legjobbak, egy ősz-, tályból csak néhányan az élről jutáéinak el. Ahhoz, hogy valamenynyien ezt megértsék, talán évtizedek kellenének.

Ma azután, csaknem egy esztendő múltával maguk az események döntötték el kétkedésem. Váratlan és örömteli volt a. tényekkel való találkozás.

Ez az osztály, hol e vita lezajlott, a napokban érettségizett, ötös csoportokban mentek a vizsgáztató bizottság elé, hogy számot adjanak négyesztendei munkájukról. A vizsga előtt állók idegesen matattak a könyvükben, a vizsgáról kijövök meg oszlopnyi sóhajtással üdvözölték az ajtón kívül reájuk várakozókat. S akik már levizsgáztak, minden gondtól mentesen járták már másnap az udvart, s az iskolakertet, moziba mentek, s olvasgattak. Valamennyiük zsebében, ott volt a piros kis munkakönyv, a könyvben a szeptemberi új állomáshelyük, hol tanítani fognak. i egyik ilyen délután az osztályterembe belépvén két leánykát találtam nagy munkában. Nándori Terézia, kit Mezőtúrra s Bakos Erzsébet, kit Tiszafüredre küldött iskolánkból a tanács jövőre tanítani, az asztalnál ültek, olló a kezükben. Tegnap érettségiztek s nem tudtam elképzelni sem, milyen munkába temetkezhettek hát ily nagy buzgalommal.

— Tanulnak? — kérdeztem csodálkozva.

— Nem. — Készülünk — válaszolták.

— Készülnek? «— Mire?

— Az új tanévre! — Őszre már tanítunk — mondták egészen természetesen, még csak nem is szerénykedve, távolról sem a törtetők látszat-szemérmével. — Színes papírokból betűsablonokat vágtak ki. Vagy hatféle betűtípus-sorozatot gyűjtöttek, állítottak már össze.

—- Ha kimegyünk az iskolába, kész szemléltetőeszközöket viszünk magukkal! — magyarázza Bakos Erzsi. i ; ,

Svaiéban, elcsodálkozva Iá-* tóm, amint elémrakják gyű;-! teményeiket.— Egyikőjüknek egész kis rajzfüzettömbje van tele már szemléltető-rajzzal, vázlatokkal. — Újságokból, folyóiratokból kivágott képek, legalább száz darab, mit Bibók Zsuzsi, a kunhegyesi új ta-i nítónő összegyűjtött, Tasi Lidia egész kis pedagógiai szak-kézi-! könyvtárt vásárolt össze fillérek s forintokból esztendőkön át, hogy felkészüljön arra az időre, miker majd az osztály elé áll. S így so-i Tolhatnám végig.

S csak ekkor láttam meg, hogy e gyerekek négy esztendő alatt vasszorgalommal készültek, nemcsak az érettségire, hanem annál is többre! Sokkal többre! Arra, hogy az iskolából kikerülve ta-i nítsák népünk fiait és leányait.

Saz a feketehajú, kis kitűnő-i rendű tanuló 'leány, ki egy éve oly szépen szavakba öntötte a nevelői munka mélyén rejlő hatalmas erőt, az egész osztály lelkiismeretét idézte nékem akkor. —* Mert e lányokat, talán mind a har-i minckettőjüket űzi, sarkalja a kötelesség. Népünk: a gyermekek, az egyszerű emberek, a tudósok, az iskolák, néphadseregünk, városaink s faluink, az egész izmosodó új világunk égő, olthatatlan szeretete.

(Csín)