Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)
1954-06-12 / 138. szám
1954 június lí. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP A jánoshidai Dimitrov tsz a másodvetésből 40.000 forint jövedelemre számit A jánoshidai Dimitrov tsz-ben a múlt évben csak négy liter tej volt a napi istállóátlag. A vezetők és a tágok tanultak a múlt év hibáiból. Belátták, hogy a gyenge hozamok jórészt takarmányhiányból adódtak. Az idén a 24 tejelő tehénre növekvő tehenészetük, a 98 darabos sértésállomány, 21 lovuk, 100 darab birkájuk ellátására szükséges takarmány termelését gondosan megtervezték. Tervükben a másodvetés is jelentős részt képez. A jánoshidai határban a lágyan ringó, szőkülő gabonatáblák mellett ott látni már a szövetkezet 12 holdnyi másodvetésű kukoricáját, s a négy hold édescirkot, amit a levágott szöszösbükköny után vetettek. Az ősziárpa-tarlóba június végén még tíz hold területen kölest vetnek. A másodvetésből 40.000 forintnyi jövedelemre számítanák. A tervezett 500 köbméter silóból már több mint kétszázat megtöltöttek. A 43 hold kukoricát, a 11 hold napraforgót másodszor kapálják. A húsz hold cukorrépát meg'-arabolták, egyelték és kétszer kapálták. Kertész Imre tehenész a gondozására bízott teheneknél ma már a 12 literes istállóátlagnál tart. árupkó Ferenc sertésgondozó 331 munkaegységet szerzett az Idén. Mindketten fokozzák munkájukat, örömmel dolgoznak, mert látják, hogy van értelme az állattenyésztésnek, s törekvésüket a szövetkezet valamennyi tagja segíti. tíOOOOOOCMOOCJOOOOCXXXXXWOOOOOOOOOCXWOOOCXXX»» Kreybig Lajos Kossuth-dí jas professzor hétfőn délelőtt előadást tart Jászberényben a talajerőgazdálkodási ankéton A megyei tanács talajerőgazdálkodási osztálya június 14-én, hétfőn délelőtt a jászberényi városi tanács nagytermében talajerőgazdálkodási ankétot rendez. Az ankét célja: elméleti és gyakorlati tapasztalatcsere. Kreybig Lajos akadémikus, Kossuth-díjas professzor. „A talajerő fenntartása, s a növények terméshozama fokozásának tényezői különös tekintettel a szervesen szemcsézett trágyaszerek alkalmazására‘‘ címmel előadást tart az ankét résztvevőinek. A tapasztalatcsere értekezleten Szolnok megye állami gazdaságai, a szövetkezeti városok küldöttei is képviseltetik magukat. Felszólal Csikós Nagy Béla könnyűipari miniszterhelyettes is. — A talajerőgazdálkodási üzemegységek jászberényi ankétjén az érdeklődő egyénileg dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok is vegyenek részt minél nagyobb számban. Az irodában a gépállomás fiatal párttitkára egy látogatóval beszélgetett. Később felállt az asztal mellől, az ablakhoz lépett, rágyújtott egy cigarettára, megvárta, míg a gyufaszál teljesen elég, azután nagyot szívott és tovább beszélt. Az asztal másik végén ülő vendég figyelmesen hallgatta. — Az emberi szenvedélyek, érzések, gondolatok egyre jobban csiszolódnak, kristályosodnak, nemesednek. Sok történetet tudnék mesélni, a mi traktorosainkról. — Gyere csak ide, — hívta vendégét, az ablakhoz a párttitkár — nézz ki az ablakon, azt két ejti-, bért nézd, igen. Az az idősebb, aki a rózsafákat locsolja, nemrég még kertészkedett. A fiatalabb is itt ismerte meg a gépet. Most mindketten traktorosok, méghozzá a javából. * Van ennél sokkal érdekesebb történet is. Ha van időd, elmesélem, nem teszek hozzá, nem is veszek el belőle semmit. Úgy mondom el, ahogy történt. Úgy kezdődött a dolog, hogy a gépállomásra érkezésem másnapján, kora reggel beállított hozzám egy keskenyarcú, magas fiatalember, Finta Lajos brigádvezető vagyok, a párttitkárt keresem, <— mondta köszönés után. — Én vagyok ■=» válaszoltam, aztán hellyel kínáltam meg. — Nem ülök le titkár elvtárs, csak azért jöttem, hogy bemutatkozzam és bemutassam a brigádtagokat. Itt vannak valamennyien a folyosón. Az volt a kívánságuk, hogy megismerjék az új párttitkárt. Azzal Finta Lajos kinyitotta az ajtót, és valóban ott volt az egész brigád, vagy tizenhat ember. Valamennyien magas szál legények, mintha úgy válogatták volna össze őket. A brigádvezető rájuk mutatott és mosolyogva mondta „Titkár élvtárs ismerkedjen meg a Finta családdal”. * A f rak torosok sorba kezetfogtak velem, bejöttek az irodába és beszélgetni kezdtünk. Megkérdezték, honnan jöttem, értek-e a traktorhoz és így tovább. Miután megismerkedtünk, távoztak. Én egy kicsit furcsáltam a brigád szokását, de később megértettem őket. „Keménykezű, melegszívű gyerekek”, így vélekedtek róluk a gépállomás többi dolgozói, és rendszerint hozzátették, hogy fegyelmezettek is, olyanok, akiknek párját kell keresni. Hallottam róluk mende-mondákat, azokat hittem is, meg nem is. Azt meg különösen kétségbevontam, hogy a brigádvezetőt — aki A FINTA CSALAD egy alkalommal a felesége miatt megvált a brigádjától és más területre ment traktorosnak, — a brigád tagjai egyszerűen visszaparancsolták. Egy éjjel felkerekedtek mind a tizenhatan, bezörgettek Finta elvtárs lakásán, jól megszidták mind az asszonyt, mind az embert, s a legidősebb traktoros a többiek megbízásából kiadta a parancsot. — Brigádvezeitő elvtárs, holnap reggel ott akarunk látni a brigádod területén. — Azzal sarkonfordultak, s elmentek. Hogy mi történt otthon a szűkebb Finta családnál, azon az éjjelen, azt nem tudom. De ahogy mondják, a brigádvezető reggel korán ismét elfoglalta posztját. * Pár hét múlva magam is meggyőződtem arról, hogy a gépállomásiak állítása a Finta családról mindenben fedte a valóságot. Szeles, hűvös koratavaszi éjszaka volt. Csepergett az eső, az ember még az orrahegyéig sem látott. A határban egymásután álltak le az erőgépek. Egyedül a Finta család traktorosai dolgoztak. Egész éjjel dübörögtek területükön a traktorok. Mint később megtudtam, kétóránként váltották egymást, amíg az egyik a gépen ült, addig a másik forró teát főzött váltótársának. Reggelrekelve hatalmas tábla földet szántottak fel, Kora reggel felkerestem a derék traktorosokat, hogy tolmácsoljam a pártszervezet elismerését. Odaérkezésemkor egycsomóban találtam mindannyiukat a brigádszállás előtt. Olajosán, gyűrött arccal, vatelinos kabátjukat övig begombolva állták körül a brigádvezetőjüket és figyelmesen hallgatták szavait. Annyira el voltak foglalva, hogy észre sem vettek. Egyelőre nem tudtam miről van szó. tehát hallgattam.- •— ■ , ■ | «— Dürgő Gábor nern érdemi) meg, hogy ez után is tagja legyen a brigádnak. ítélkezzünk felette. Első szó az édesapjáé. Dürgő bácsi magán a sor, mondjon véleményt. — beszélt a brigádvezető. A megszólított idősebb ötven körüli traktoros nem is a brigádhoz, hanem inkább a mellette lévő jó fejjel magasabb fiához szólt. — Fiam, én egész éjjel trakförőft ültem. Dolgoztam helyetted is. Tár. szid le akartak váltani, de én nerr! él ajánlatukat. Szégyen Megyénk gépállomásain sporiműsorokkal, kulturális rendezvényekkel teszik széppé az első Traktoros Napot Megyénk gépállomásain Sportműsorokkal, kulturális rendezvényekkel teszik széppé az első Traktoros Napot. A kunhegyeslek már napok óta készülnek az ünnepre. E hétén a Lenin tsz. tagjainak növényápolási munkáját segítették. A cukorrépát egyelték. Elvtársi segítségük folytán a kunhegyesi termelőszövetkezetben meggyorsult a növényápolás, s hatalmas területeken végezték el a kukorica kapálását, a cukorrépa egyelését. A kunhegyesi traktorosok holnap ünnepelnek. A bánhalmi állami gazdaság és a gépállomás dolgozóiból alakult labdarúgócsapat délután barátságos mérkőzéssel szórakoztatja majd a község dolgozóit. Karcag szövetkezeti Városban vasárnap reggel zenés ébresztő lesz. Tíz órakor az ünnepi gyűlésen Kovács István, a városi pártbizottság titkára tart ünnepi beszédet. A délelőtti ünnepélyen osztják ki á kongresszusi héten kiváló eredményt elért dolgozók számára a különböző jutalmakat; a kongreszszusi emléklapot. Este hat órakor a budapesti Filharmónia együttesé a tisztiklubban ajándékműsort ad a legjobb traktorosoknak. Mezőtúron a szolnoki Szigligeti Szinház művészei vendégszerepeinek. Megyénk valamennyi gépállomásán sok-sok szórakozással és vidámsággal készülnek az első Traktoros Napra. lem magam miattad. Hol csavarogtál, mi a fene állt beléd, hogy részegen támolyogtál haza? — az öreg egyre mérgesebb hangon beszélt, aztán a brigád felé fordult. „Én az apja vagyok ennek a gyereknek, megmondtam a magamét, ítélkezzen a brigád, én az Ítéletét elfogadom”. Mint hívatlan vendég, igyekeztem észrevétlen maradni. Kíváncsian lestem a fejleményeket. Tudtam, hogy a fiatal Dürgő, jókedélyű, vidám gyerek és a brigád valamennyi tagia szereti. Lesütött fejjel állt barátai között. Viselkedése elárulta, hogy nagyon szégyenli az éjszakai dolgot, azt, hogy részegen ment a brigádszállásra és ncrh tudott dolgozni. * Az öreg Dörgő felszólalása után egymásután beszéltek a többiek. „Nekem a Gazsi jóbarátom, tudom, hogy szereti traktort. Mindegyikünkkel megtörténhet, az ilyen eset. Legyünk bélátóak. Javaslom, hogy egy hónapra minősít /'ík viszsza munkagépkezelőnek”,— mondta az egyik fiatalember. Majd egy komolytekintetű alacsony, zömök traktoros beszélt. „Nagy a Gazsi bűne, azért nagy, — keményen mondta a szót — mert tudta, hogy nem lehet kukoricázni. Versenyben dolgozunk, és mindegyikünkre szükség van. Énszerintem közösítsük ki a Finta családból’1. A brigádtagok ezt az utóbbi javaslatot fogadták el. A brigádvezető oedig tollat, papírt vett elő és már írta is a menetlevelét, mely szerint Dürgő Gáspárt — mert megszégyenítette a Finta családot, *— egy másik brigádhoz küldik. Miután a levél elkészült, elbocsátották a fiút, elküldték az igazgatóhoz. Hát ilyen kemény legényekből áll a Finta család. * Megkérdeztem akkor a traktorosokat, nem tartják-e túl szigorúnak az Ítéletet. „Rendnek muszály lenni, és csak így lesz rend” — válaszolt a többiek helyet Dürgő Gazsi édesapja. Azzal ő is traktorra ült és a többiekkel együtt tovább szántott. A párttitkár egy pillanatra abbahagyta a beszélgetést. Meggyujtotta az Íróasztalon Tévő olvasólámpát, aztán egyszerre befejezte a történetet. — Ehhez tartozik még az ís, hogy Dürgő Gáspár jogosnak tartottá az Ítéletet. Két hétig dolgozott egy másik brigádban és amikor tíz nap múlva ő lett a gépállomás legjobb traktorosa, kora hajnalban kerékpárra ült és visszament a Finta családhoz. Ott csak annyit mondtak neki, „Feküdj le rihend ki magad”. Szeknlify Péter Naponta 120 köbméter faanyagot mozgat a lassi vagonrakó-brigúd Tassi István vagonrakó brigád vezető a szolnoki Gőzfűrész üzemben. A kongresszusi verseny során 138 százalékos teljesítményt ért él. Héttagú brigádjával naponként 120 köbméter faanyagot rakott be a vasúti teherkocsiba. Brigádjának tagjai, — akik osztoznak vele a jó rmmh£ereclmények elérésében: Fancsali Antal, Molnár László, Mátyus János, Rődl Béla, Fancsali István, Fancsali Ferenc és Szép János. A brigád most újabb kiváló eredmény ek eléréséért indul harcbk, hogy ezzel segítsék üzemüket az első negyedévből fennmaradt terv-tartósig törlesztésében. Szedvák Erzsébet papírgyári segédmunkás példát mutat A szolnoki Papírgyár egyik legFegyel mezettefcb dolgozója Szedvák Erzsébet segédmunkás. Másfél éve dolgozik a gyárban, de igazolatlanul még sosem hiányzott. Emellett a munkában is derekasan megáll ja a helyét. Az egyik legnehezebb munkahelyen, a hollandi teremben dolgozik, mint koíféros segítő. Szorgalmas, jó munkájával méltán vívta ki az tizem vezetőinek elismerését. Képünkön éppen a géphez behordandó papírhulladékot rakja össze. Hol adakarékosság ? Nem tudom szó nélkül elnézni, hogy mikor a takarékosságról beszélünk, akkor a Kolozsvári-úton az óvodától az Ady-útig, s ott a Csarnok környékén még reggel Háromnegyed 6-kor is ég a villany. Miért nem oltják le itt is akkor, mikor a többi helyeken? Löventhál László, Szolnok, Kolozsvári-u. Több figyelmei, — nagyabb felelősségérzést kérünk! A Vörös Meteor labdarúgócsapat intézője vggyok. Június 6-án a déli vonattal váratlanul Jászberénybe kellett utaznom. Feleségemet, aki jelenleg rossz egészségi viszonyok között van, táviratban akartam erről értesíteni. A táviratot a szolnoki távirda aznap délután 13 óra 32: perckor meg is kapta. Állítólag 14 órakor .már a kézbesítést is megkísérelték. Feleségem és többen is ott tartózkodtak az udvaron, oda azonban postai alkalmazott nem jött. A küldeményt másnap a déli levélpostával kaptuk meg. Mindezt szerettem volna a panaszkönyvbe beírni, de még erre sem volt lehető-' ség a postán. Szeretném, ha a posta felelős személyei jobban ellenőriznék, hogyan végzi munkáját egy-egy alkalma-« zott, s a mulasztókat felelős?" t é vonnák. Csendes Antal. Szolnok, Kisfaludy-u. 9. Mozi, vagy italmérés ? A napokban Szapárfaluban Voltam. Estig tartott a munkám, s él-> határoztam, hogy megnézem a rriozielöadást. Az úttesten haladva az egyik épületen látom a felírást, -=< „Üj Élet” filmszínház. Az ajtón belépve örömmel átlajSítoltam meg, hogy mennyire szeretik a községben a kultúrát. Igen sokán voltak a helyiségbén. Később meglepődve vettem észré, hogy á „moziban'” bort és sört mérnek. Érdeklődésemre elmondták a jelenlevők, hogy itt italmérés Van. Szeretnék választ kapni arra. hWV miért rterrt teszik ki az ajtó fölé akkor az „Ita!mérés”-t jelző táblát? Papp István levelező, Törökmiklós. A törökmiklósi I. sz. földművesszövetkezet környékén lakó dolgozók köszönetét mondanak a Néplap szerkesztősége gyors intézkedéséért. — Három hónap után isméi kaptunk Hypót. Elekes Lajosné, Tigyi Károly, és még tíz aláírás. * i1''1 ■ r" A b/ohelmi állami gazdaságtól r'rrfí a múlt' évre esedékes IV. negyedévi fejadagot, így láíszili meg, hogy a Néplap szerkesztőségé' mennyire támogatja a dolgozók jo4 gos panaszait, s elintézi azokat, kő-i nyörteíen harcot vív a bürokráciái ellen. Ez bátorítást ad, s a jövőbeni is bizalommal fordulok az elvtáf+ sakhoz. Nagy József, Nagykörű,
