Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)
1954-06-03 / 130. szám
1954 június 3. SZOLNOKMEOYET NÉPLAP 9 „Szülőföldem (községem, városom) krónikája“ című munkák megírására hirdet pályázatot a Megyei Tanács Népművelési Osztálya A Szolnokmegyei Téglagyári Egyesülés üzemeinek versenyében a mezőtúri téglagyár vezet A pályázat az egyes községek (városok) haladó hagyományainak összegyűjtését, a helytörténelmi emlékek felkutatását és a teleoülés fejlődésének megörökítését célozza. Tehát célja nem a nyomtatásban már megjelent adatok összegyűjtése, hanem a község rövid története, ahogyan az helyi feljegyzésekből, vagy az idősebbek elbeszéléséből megállapítható. Érdekes anyagot jelent a határrész elnevezések összegyűjtése. Részletesebben kell foglalkozni a határterület felosztásával a földosztás előtt és után. Mit termeltek a múltban és a jelenben? A község kulturális élete, néprajzi sajátságai (viselet, szokások, dalok, táncok stb.) Tehát a bővebb része a felszabadulás óta végbement fejlődést, változást tükrözze. Akik a pályázatokon részt kívánnak venni, 1954 június 20-ig jelentsék írásban a Megyei Népművelési Osztály Néprajzi Munkaközösségének, ahonnan részletes útmutatást kapnak munkájukhoz. A pályaművek jutalmazására a Megyei Tanács Népművelési Osztálya 1 db. 2500 forintos, 2 db. 1200—1200 forintos és 3 db. 600— 800 forintos pályadíjat tűzött ki. A pályázatok elkészítésének határideje: 1954 december 1. — A pályázaton csak Szolnok megye községeivel; vagy városaival foglalkozó pályaművekkel lehet részt venni és azon egyének és munkaközösségek egyaránt részt vehetnek. A díjnyertes pályamunkák a Megyei Tanács Népművelési Osztályának tulajdonába mennek át és azokat a Tanács Népművelési Osztálya a Felszabadulás 10. évfordulójára nyomtatásban meg is jelentetheti. PAPI LAJOS s. k., oszt ily vezetőhelyettes. A beadási kötelezettség teljesítésének szabotálása miatt 2 évi börtönre Ítélték A kongresszusi begyűjtési versenyhez csatlakozott szolnoki parasztok közül idáig 673-an eleget tettek Ígéretüknek. Ennek eredménye, hogy baromfiból már csak 10 százalék hiányzik, az öthónapos begyűjtési terv 100 százalékos teljesítéséig, vágómarhából pedig 112 százalékra teljesítették a tervet a szolnoki dolgozó parasztok. Példát mutatnak Blaskovics János, Csapó János, Czinege József, Lévai Ferenc egyéni gazdák, akik félévi, illetve egészévi húsbeadási kötelezettségüknek eleget tettek. Jó néhány hátralékos is van még a városban és a begyűjtési hivatal a notórius nemteljesítőket most már felelősségre vonja. Hosszabb időn keresztül nem teljesítették kötelezettségüket L. Ondók László, S. Papp Ferenc és Szalai János ugari kulákok. Ezért megkapták az írásbeli felszólítást. Értesítették őket arról, hogy ha záros határidőn belül nem tesznek eleget, 10 százalékkal felemelik a kötelezettségüket. Erre sem teljesítették a beadást. A városi begyűjtési hivatal a helyszínen számoltatta el a kulákokat. Kiderült, hogy mind a háromnak bőségesen megvan a beadásra szánt jószága és egyéb terméke. Az elszámoltató bizottság mind a három kuláknál a hátraléka erejéig lefoglalta a szükséges jószágot. A jászapáti járásbíróság pedig néhány nappal ezelőtt állam iránti kötelezettségének elszabotálása miatt kétévi börtönbüntetésre, kétezer forint pénzbüntetésre és négyezer forint vagyonelkobzásra ítélte Vallyon Kázmér tiszasülyi kulákct. Az ítélet jogerős. A Szolnokmegyei Téglagyári Egyesüléshez tartózó hét téglagyárban az utóbbi időben az égetés vonalán némi javulás mutatkozott, a nyersgyártás területén azonban gyengébben folyt a munka. Csak egy, a mezőtúri Téglagyár teljesítette mind nyersgyártási, mind égetési tervét a legutóbbi értékelés időszakában, a többiek csak egyik, vagy másik vonalon, vagy egyiken sem érték el a terv álta' kiszabott feladatokat, bár az időjárás kedvező volt. így az elmaradás munkaszervezési és műszaki hinyosságoknak tudható be. A vegyes termelésben az elsőséget a mezőtúri Téglagyár szerezte meg. Nyersgyártási tervét 129.5. égetési tervét pedig 115.2 százalékra teljesítette a kiértékelés időszakában. Az I. számú nyersgyártóbrigád 154.5, a behordó csoport 160—170 százalékos teljesítménye eredményezte ezt és az, hogy a kihordók közül Jakucs János és Pálfi Lajos 149.4, Kegyes Mihály és Péli János pedig 125.8 százalékot teljesítettek. Lelkiismeretes munkát végeztek az égetők is. Az eredményért a gyár minden dolgozóját dicséret illeti. A tiszaíöldvárí Téglagyár elvesztette azi elsőségét. Ez azért következett be, mert — bár a nyersgyártási tervet 150.4 százalékra teljesítette az üzem az értékelés időszakában — égetés terén 25.7 százalékkal elmaradt az előirányzattól. A feladat itt most az, hogy a nyers, gyártóbrigád továbbra is megtartsa és fokozza eredményét, a kemence dolgozói pedig igyekezzenek felzárkózni a nyersgyártóbrigád tagjaihoz, akik példamutatóan végzik munkájukat. Komoly javulás mutatkozik a szolnoki Téglagyárban. Ez az üzem 19.1 százalékkal túlszárnyalta égetési tervét s a nyersgyártásban csak 17 ezer téglával maradt adós. Ez az előző eredményekhez képest komoly javulás. A kihordók közül Kozma János 188, Hangodi József 170, Megyeri László pedig 175 százalékot teljesített a kiértékelés időszakában. A karcagi gyár ugyancsak komoly eredményt ért el az égetés területén, 156.6 százalékra teljesítette tervét. A 68.8 százalékos tervteljesítés a nyersgyártás területén azonban ’t mu*ot'a, hosv a gyár három nap alatt mintegy 100.000 darab nyerstéglával maradt adósa népgazdaságunknak. Ezt pótolni mindennél előbbrevaló feladat, , A martfűi Téglagyár a nyersgyártás területén téglából 99.5 százalékra, cserépből 85.8 százalékra teljesítette tervét, téglaégetés vonalán azonban mindössze 20.9 százalékos a tervteljesítés. Ennek a gyárnak komoly nehézségeket kell leküzdenie annak érdekében, hogy a gyártás folyamatos, zökkenőmentes legyen. A karbantartók gondoskodjanak ennek biztosításáról, a műszaki vezetők pedig adjanak nagyobb segítséget a dolgozóknak. Csak így és csak ekkor törlesztheti le adósságát a martfűi Téglagyár. Az abonyi Téglagyárban kétségtelenül jó egyéni és brigádteljesítmények vannak, ez azonban nem általános, így az üzem csak 94.1 százalékos eredményt ért el a nyersgyártás és csak 78.9 százalékost az égetés terén. Igen jó munkát végeztek az I. számú prés dolgozói, akik 129 százalékot teljesítettek. Építőiparunknak téglára van szüksége. A hosszú tél miatt a gyárak működési ideje megrövidült. Rövidebb idő alatt több téglát kell gyártani, hogy a szükségletet kielégíthessük. hogy ne legyen fennakadás építkezéseinken. Most, a kongresszus után sem szabad alábbhagyni a munka lendületének; hanem fokozott lendülettel kell dolgozni, hogy millió és millió tégla hagyja el a Szolnokmegyei Téglagyári Egyesülés üzemeit, hogy új lakóházak, üzemek, iskolák, kórházak friss falai hirdessék a téglagyári, dolgozók dicsőségét is. Mit láthatunk az őszi mezőgazdasági kiállításon ? AZ ŐSSZEL megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállítás területén megkezdték az istállók rendbehozását. A kiállításon nemcsak az ország legkiválóbb tenyészállataiban gyönyörködhetnek majd a látogatók, de megismerkednek a legfejlettebb állattenyésztési módszerekkel is. Rendkívül tanulságos lesz. különösen a nagyüzemi állattenyésztés szakemberei és dolgozói számára az állattenyésztés komplex gépesítésének bemutatása. Többek között kiállítják mindazokat a gépeket, amelyekkel nagyon sok munkaerőt lehet megtakarítani a takarmány betakarításánál és tartósításánál: a traktoros fűkaszát, amely naponta több mint 60 ember munkáját végzi el. a rendsodró gépet, amely lehetővé teszi a lékaszált pillangósok teljes tápanyagtartósítását. Tanulmányozhatják majd a látogatók a silótöltő gépet, amellyel naponta 400 mázsa takarmányt lehet besilózni, valamint a járvasilózót. amely naponta 3 és fél holdról vágja le. szecskázza fel a kukoricaszárat, s a naponta tíz ember munkáját végző szecskavágó gépet. Megmutatják a kiállított gépek, mennyire megkönnyítik ma már a takarmányok szakszerű előkészítését is az erre a célra gyártott gépek: az óránként másfél tonna teljesítményű répavágó, a répa- és burgonyamosók. amelyeknek főleg a lótenyésztésben van nagy jelentőségük, a kukoricamorzsdló, valamint a különböző darálók, a pároló, keverő és forgatógépek. Bemutatja a kiállítás az állatápolás sóik munkaerőt és időt megtakarító gépeit: kefélő, vakaró, porszívó, tőgymosó gépeket, az istálló-fertőtlenítő berendezést, valamint az elektromos légyölőt. amelv egyrészt csökkenti a fertőzések lehetőségét, másrész* nagyobb nyugalmat biztosít az állatoknak. A tejgazdasági gépek közül működés közben látható majd a kiállításon a villamos fejógép, amelylyel naponta 100 tehenet lehet fejni. De érdeklődésre tarthatnak számot a többi tejgazdasági gépek is: a különböző tejszeparátorok, tejhűtők, pásztoririzaló berendezések; valamint a tejbnyler, amely egyenletes, hőmérsékleten tartja az itatásosán nevelt borjaknák szánt tejet. Az önálló tanulás eddigi tapasztalatairól „A megnövekedett elméleti tudás növeli a párttagok öntudatát, fokozza éberségüket és megkönnyíti nekik, hogy jól oldják meg azokat a feladatokat, melyeket a párt és az állam rájuk bízott". (Rákosi elvtárs kongresszusi beszámolójából.) A pártoktatás jelenlegi rendszerében a pártiskolán kívüli oktatás legmagasabb formáját az önálló tanulás képezi. Ebben az oktatási formában különböző szakokon magyar párttörténet, politikai gazdaságtan, filozófia — olyan elvtársak tanulnak, akiket eddigi képzettségük alkalmassá tesz arra, hogy önállóan tanulmányozzák a marizmus-leninizmus klasszikusait. Megyénkben az 1953/54-es oktatási évben szerveztünk először önálló tanulást. Az eddigi tapasztalatok igazolják a tanfolyamok szervezettségének szükségességét és helyességét. Hallgatóink olyan fontos elméleti kérdéseket tanulmányoznak, mint a társadalom fejlődésének mozgástörvényei, a gazdasági törvények objektív jellege, a dialektikus történelmi materializmus, pártunk harcának története. Ezeket az anyagokat eddig eléggé leszűkítve, csaknem kizárólag felsőbb pártiskolákon tanítottuk. Az 1954/55-ös pártokfatási évben felsőfokú okfatásunk tovább bővül Sikeres előkészítése szükségessé teszi az eddigi önálló tanulás néhány főbb hiányosságának felvetését, mielőbbi kijavításuk érdekében. A tanfolyamok eddigi munkájában tapasztalt hiányosságok többsége az elméleti továbbképzés fontosságának meg nem értéséből, a tanulás lebecsüléséből adódik, önálló tanulásban általában vezető beosztásban lévő elvtársak vesznek részit, tehát olyanok, akiknek munkája fokozottan megköveteli, hogy az elméletet magasabb fokon tanulmányozzák. A tanulási fegyelem lazasága, a konferenciákon való rendszertelen megjelenés, az indokolatlan távolmaradások, azt bizonyítják, hogy az elvtársak egy része nem látja a tanulás, a pártpropaganda és az aktív gyakorlati pártmunka közötti szerves összefüggést. Ebből következik, hogy ezek az elvtársak a tanulásban olyan terhet látnak, amely akadályozza őket pl. a termelés, a beszolgáltatás stb. sikeréért vívott munkájukban. Nem egyszer felületesen, utolsó pillanatban készülnek fel a foglalkozásra, sőt előfordul, hogy nem is veszik át az anyagot azzal, hogy azt már úgyis tanulták. Az ilyen úgynevezett „múltból élő“, a régebben tanultakra támaszkodó elvtársak aztán a konferenciákon hallgatnak, vagy ha szólnak, felszínesen tárgyalják az egyes problémákat, kerülik a mélyebb elvi fejtegetéseket, igyekeznek a gyakorlatiasság vonalán maradni. Mindennek mintegy folytatása a konferenciák rendszertelen látogatása. Az a hallgató, aki mellékes kérdésként kezeli a tanulást, természetes, hogy a konferenciák szerepét, jelentőségét is lebecsüli. Minden más munkát szívesen elvállal, csak azért, hogy távolmaradhasson egy-egy foglalkozásról. Ilyenkor aztán megvan az „ok", az „igazolt“ távolmaradásra: az „értekezlet“ a .kiszállás“ stb., amelyek persze legtöbb esetben nem elfogadható indokok, hiszen a konferenciák megszokott oktatási napokon vannak, s idöpntját legalább egy héttel előbb tudják a hallgatók, Feltétlenül módjuk van tehát egész heti munkájukat ennek figyelembevételével beosztani. Mégis miről beszélnek a tények? Arról, hogy sok az indokolatlan elmaradás A magyar párttörténet hallgatói közül például Lendvai Péter elvtárs, néphadseregünk tisztje, egy konferencián sem vett részt, gyakran hiányzott Tótih István elvtárs, a Néplap munkatársa. Hasonló a helyzet a másik két szakon is. Balogh Imre százados elvtárs, a filozófia hallgatója például szintén nem vett részt egy konferencián sem. A felsorolást még folytathatnánk, hiszen a legutóbbi konferenciát mindhárom szakon el kellett halasztani, éppen mert a hallgatók többsége nem jelent meg. Ezek között voltak: Máthé Lajos, a kunhegyes! járási pártbizottság pártós tömegszervezeti osztályának vezetője, Szenes Ottóné, a KPDSZ megyed titkára, Vida Béla elvtárs, a megyei pártbizottság agitációs részlegének vezetője. Súlyosbítja Vida és Máthé elvtársak magatartását, hogy még a pótkonferenciára sem jöttek el. A szocializmus építésének jelenlegi feladatai, a párt III. kongreszszusa határozatainak végrehajtása egész párttagságunk, de elsősorban a vezetők marxista-leninista képzettségének fokozottabb növelését követeli meg. Csak az a vezető képes megoldani a reábízott feladatokat, aki állandóan tanul. Aki viszont eszmei-politikai téren elmarad, azt az élet előfob-utóbb félrelöki, mint vezetésre alkalmatlant. Véget kell tehát vetni az ideológiai munka lebecsülésének, sürgősen ki kell javítani az e téren mutatkozó hiányosságokat. Busi Lajosné Pártoktatás Háza A GYERMEKNAPON A május 30-án megrendezett gyermeknapon megtelt a szolnoki Vidám Park a város legfiatalabbjaival. Egész nap kacagás verte fel a Tisza partjának csendjét, állandóan körbe-körbe járt a Park új létesítménye, a gyermekvasút. — Képünkön: Ez a kislány féltő óvatossággal fogja az előbb vásárolt színes léggömböt s vidáman várja, hogy mikor indul a vonat. A kisújszállási termelőszövetkezetek a jövőben nagyobb segítséget várnak a Vízügyi Igazgatóságtól A KISÚJSZÁLLÁSI termelőszövetkezetek évről-évre mind nagyobb területet vontak be a rizstermelésbe. Öntözés alá fogták az eddig terméketlen kunsági sziket. Ahol azelőtt csak a bíbicek tanyáztak, most hatalmas víztükrök jelzik a vízzed elárasztott rizstáblákat. A termelőszövetkezetek tagjai megragadták államunk segítő kezét, a tél, valamint a koratavasz folyamán többszáz holdas rizst^lepet építettek be. A kormány segítsége, a tsz tagok szorgalmas munkája sem tudja azonban víz nélkül biztosítani a rizstermelést. A Vízügyi Igazgatóság egyes dolgozóinak kevésbbé felelősségteljes munkája miatt gyakran veszélyeztetve van a rizstermelés. Az Üi Élet termelőszövetkezetben például súlyos hibát követtek el a tervezésnél. Több helyre egyáltalán nem lehet elvezetni az öntözővizet, vagy ha igen. akikor az egyik helyen kétméteres a víztakaró mig a másik helyre 5—10 cm-es vízborítás jut. Az öntözővállalat hibájából pedig a vízellátásban adódtak többhetes kiesések és ez jelentős mértékben gátolta a rizsvetések jó beállottságát. A kisújszállási termelőszövetkezeti tagok a jövőben sokkal nagyobb ses’“séget várnak a Vízügyi Igazgatóság és az öntözővállalat ddIgo2ó:' Rácz András, Kisújszállás.
