Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

ÉPÍTŐIPARI DOLGOZÓINK A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉÉRT f Maximenkó gyorsfalazással dolgozik Kovács János, a szolnoki lakóházépítkezés kőművese. Bujdosó Zsófia és Árpás Józsefné segédmunkások az adogatást és a ha- barcsteregetést végzik. Legutóbb 144 százalékos teljesítményt értek el. Kiváló munkával ünnepük épífőmunkásaink a pártkongresszust bbben az evben | nagy fel­adatot kaptak megyénk építőmun- kásai. Jászberényben, Karcagon, Kisújszálláson, Törökmiklóson s még sok helyen a megyében, ko­moly értékű mezőgazdasági épüle­tet, gépállcmási javítóműhelyt, gépszíneket kell előkészíteniük a mezőgazdaságfejlesztési Programm keretében. Majd mindenhol lakáso­kat is építenek a gépállomásokra és Szolnokon 135 lakást keld elké­szíteniük még ebben az évben. A hosszú tél nem kedvezett a munkára, de sok helyen még a ta­vaszi előkészületeket is lehetetlenné tette. A kongresszsusi versenyben bontakozott ki először igazán épí­tőmunkásaink nagyszerű segíteni. akarása, lelkes munkája. A kongresszusi | verseny végleges eredményeit még nehéz lenne megállapítani, annyi azon­ban máris bizonyos, hogy az épít­kezések műszakiak szak- és segéd- mukásai jól megálltak helyüket es pótolták az éveleji lemaradások nagy részét. Az elmúlt hét végéig a szolnoki építővál'lalat munkahelyei közül a Patyolat-mosoda építői értek el legjobb eredményt, 158 százalékos munkahelyi átlaggal. Második he­lyen az SzTK rendelőintézet dol­gozói végeztek 134 százalékkal s harmadik helyen a 135 lakás építői, akik megemberelték magukat s ja­vulás mutatkozik munkájukban. A vállalat brigádjainak versenyé­ben a Patyolat munkahelyen dol­gozó P. Molnár István kőműves­brigád végzett kiváló munkát. 183 százalékos teljesítményüknek meg­felelően. 7 forint 27 fillérre emel­kedett órabérük is. A betonozok kö­zül Kecskés Albert és 13 brigád­társa érdemel dicséretet, ök is kö­zel 6 forintot kerestek óránként, annak ellenére, hogy csak segéd­munkások. A női brigádok közül Nyerges Rózáék túltettük sok férfi, brigádon és becsülettel megálltak helyüket a legnehezebb munkák­ban is. A gépek | alkalmazásában is nagy eredményt értek el a ver­senyben építőbrigádjaink s ezzel mindenekelőtt saját magukon segí­tettek. Földvári József gépi vakoló­brigádja — annak ellenére, hogy maguk; mellé vették az Sz. Nagy gyakorló szakmunkás brigádot — 167 százalékos átlagos teljesít­ményt értek el. Nem lenne teljes a sor, ha n szakipari jellegű vállalatok mun­kájáról nern emlékeznénk meg. A 62/7-es vállalat dogozói közül Ku- ezora István és Petrovics József szabászok 9077 forint értékű első- és másodosztályú asztalos fenyő­árut tákarítottak meg a konsresz- szusig. Eredményt ért el a vállalat Gyetvai József asztalos újításával is. Az ajtólapok belső szerkezeté­nek hulladékámyagból való kiala­kításával eddig .3000 forintos meg takarítást értek el. Cseri János | villanyszerelő brigádja a szenttamási építkezésein 150 százalékos teljesítéssel 3 nap­pal határidő előtt elvégezte a te­hénistállók villanyszerelési mun­káltait. építők kapu U a, május 30-án — mint min- den esztendőben — az építőd ipari dolgozókat ünnepli az or­szág. S nem gyűlésekkel, hanem vidámsággal, jókedvvel, derűs örömmel, amit az ember akkor érez, amikor jó munkát végez, s a munka eredménye kézzelfog­ható, szemet, szívet gyönyörköd­tető, mint egy friss falakkal ma­gasodó, piroscserepes ház, amely­nek kertjéből gyermekkacagás hallatszik. C zen a napon az építőipari dől- “ dolgozókat ünnepeljük, kő­műveseket, ácsokat, vasbetonsze­relőket, mérnököket, — akiknek akarata, lelkesedése, jó munkája és szorgalma új gyárakkal, gép­állomásokkal, iskolákkal, kórhá­zakkal, óvodákkal és lakóházak­kal népesítette és népesíti be az egész országot. Álljunk meg ezen a napon a Tiszamenti Vegyimű­vek, a Szalmacellulózegyár, a jászberényi Aprítógépgyár előtt, sétáljunk el arra, ahol Szolno­kon, a Zagyva partján és a piac­téren új bérházak emelkednek a magasba, menjünk el Beseny- szögre, ahol új, emeletes iskola áll a düledező százesztendős he­lyett, ballagjunk végig Jásztelek vadonatúj utcasorán, hallgassuk a traktorok dübörgését a karcagi gépállomás fehér falai között, vagy a pelyhes csibék pityegését állami gazdaságaink baromfite­nyésztő telepein, tekintsünk fel a turkevei Vörös Csillag tsz köz­ponti tanyájának víztornyára, járjuk be az egész megyét a leg­kisebb zugáig, — mindenütt az építőipar dolgozóinak keze mun­kájával találkozunk. A dózzunk ezen a napon tisz- ” telettel és szeretettel az építőipari dolgozóknak, öregek­nek és fiataloknak, mestereknek és tanítványoknak egyaránt, akik szerte a megyében találkozóra jönnek össze, hogy együtt örüb jenek, együtt vigadjanak ezen a szép, májusvégi napon. Vegyünk részt Szolnokon és a megyében minél többen az építők napján. Gyerünk el a Móricz ligetbe, nézzük végig a kultur- és sport­műsort, húzzunk kötelet, neves­sünk tiszta szívből a lepényevők igyekezetén, magunk is fussunk zsákban, vagy törjünk köcsögöt, daloljunk este a tábortűznél és a sziporkázó tűzijáték fényénél, táncoljunk a szabadtéri bálon, Egyszóval — örüljünk. r\ rüljünk épülő házainknak, ^ kőművesek, ácsok, vasbe- - tanszerelők szép kezemunkájá- . nak, Regényi János ácsbrigádvezető (balról) társaival, Nagy Lászlóval és Krucsi Bélával az előregyártáshoz való zsaluszerkezeteket készíti. 140 százalékos teljesít­ménnyel dolgoznak a karcagi építővállalat hajduszoboszlói egyetemi gazdasági épít­kezésén. Uj, hatalmas gépállomás épül Jászberényben Is, hogy segítse a kornyék dolgo­zó parasztjainak munkáját. Oláh József jászberényi építésvezető (baloldalt) és Ézsiás Sándor munkavezető az építendő gépállomás rajzát tanulmányozza. Idegenben is megállják helyüket a karcagi épitemunkások | A KARCAGI | építővállalat ha. táskore túlterjed a megye keleti határain. Közel hatvanan, karca­giak — férfiak és nők — építik Hajdú—Bihar új egyetemi gazdasá­gának épületeit. Kocsis Imre mun­kavezető irányításával. Ez az épít­kezés az, amelyik fej-fej mellett küzd az elsőségért a jászberényi gépállomás építkezéssel — s nem eredménytelenül. Egyetlen rossz pontja talán ennek a munkahely nelk, hogy a terület rendbentartá sánál nem végeztek olyan példa mutató munkát, mint a jászberé nyiek. Nevezetessége még az építkezés­nek; hogy a kongresszusi verseny megindulásakor innen intézték ver­senyfelhívásukat a megye minden kőműves-brigádjához Kocsis Mi­TARKA virágszőnyeg virít az üdezöld pázsiton. Az ovális virágágy mö­gött csinos házacska báT múl ablakszerűéivel a tá­volabb, magasodó piros téglafalra; a szorgalma­san dolgozó kőművesekre. Az épület végében drót­kerítéssel elhatárolt helyen katonás sorrendbe rakva vörös, vékony acéllpálcák hevernek: a betonvasak. Távolabb, az agyagtele­pein gondosan felrakva sorakozik a sokféle építő­anyag, kavics, homok, tégla s erős korlátok kö­zött feltűnik a mésztá- rolló fehér színe is. Mindez csak egy kis sziget a jászberényi határ haragoszöld gabonatonge- rében, ringó búza- és ár­patáblái között. Új gép­állomás épül itt s Ézsiás Sándor „bácsi“1 a munka­vezető, ha a tervrajzra néz, már könnyen el tudja képzelni; milyen lesz majd néhány hónap múl­va a mezőgazdaságfej- lesztési terv egyik leg­frissebb hajtása, a jász­berényi gépállomás. — EZEN a helyen lesz a pihenőépület — mutat egy pontra, — s nem is akármilyen. — Az egyik frontján nyolc hálóterem ahirJka néz majd. A má­sik frontján a mcsdóhelyi- ség. ételmelegítő s más kisebb szobák lesznek s A LEGJOBB MUNKAHELYEN egy kis mutatós terraszt is kap. ■— Amott négy lakást építünk két-két szobával, összkomforttal. — Az a nagyocska épü­let a kombájnszin, ;,a mi vállalásunk." Ha minden «égen úgy dolgoztunk', hogy már 23-án elértük a falegyent. — JELENLEG 10—17 százalékkal előbb járunk a tervezett ütemnél. A legközelebbi célunk az, hogy júniusban mind az a. tervek szerint történt volna, még nem sokat látnánk azon a helyen, mert május 30-án lenne a falegyejj határideje. Mi azonban úgy határoztunk, hogy már 24-ére elkészít­jük. A kongresszusi őr­öt épület falai készen le­gyenek; de ez nagyrészt kőműveseinktől függ. A kőműveseken nem fog múlni, ezt hamarosan meg lehet állapítani. Az egyik készülő épület falait há­rom fiatalember rakja. mindhárman kőművesek méghozzá a javából, Dorók Sándor egy éve „szabadult" szakmájában s erős, izmos fiatalember lett azóta csakúgy, mint barátjai és brigádtársai, Czigány Balázs és Bus István. Együtt tanulták a szakmát Jászberényben együtt dolgoznak azóta is ’— s szinte másodpercek alatt hosszabbodik a zsi­nórhoz rakott téglasor. — Dorók Sándor meséli ezt magukról s szavai is el­árulják, hogy jól érzi magét itt a munkahelyen. *— LEGUTÖBB 147 szá­zalékot értünkéi. A kom bájszint 7 nappal határ, idő előtt falaztuk fel fal- egyenig. Most meg úgy lesz, ahjgy Oláh Józsi bá­csival megegyeztünk: jú­niusban felfalazzuk az épületeket. Az építkezésről még csak annyit, hogy a tröszthöz tartozó vállala­tok legrendezettebb mun­kahelye; s teljesítmény­ben is váll-váld mellett harcol az elsőségért a hajdúszcbcszlói munka­hellyel. hályék. a híres kőművesbrigád tag-» jai. Kocsisék azóta tartják is első-, ség ükét. Példamutató' munkát vé-i géznek s a verseny élén haladnak, A NEVES | brigád, tagjai közül Fodor Imrét és Antal Ferencet ta-, láljuk a készülő kulturépület ta-i Iáinál. Antal szikár, csomtoearcii ember. Kopottas sapkája ellenzőjét ügy igazítja mindig, hogy szemét ne bánthassa a nap, ha már az egész arcát úgy sem tud ja' meg-, óvni előle. Fodor Imrével együtt szótlanul, fürge kezekkel ráknak egy ajtóboltozatot.. Távolabb Láposi Józsefné és Tóth Erzsébet készítik a kőművesek keze alá a téglát. Szerdán 140 százalékot értek eí gyors, megállás nélküli munkával* Aznap befejezték a két. .60 fős szák lásépület kőművesmunkáit is. így az építkezés dolgozói elmondhatják* hogy teljesítették kongresszusi igé-f retüket. Méghozzá nem is akár-í hogy. A két épületnek június 30* volt az átadási határideje. A vál-t lalás úgy szólt, hogy 10 napot meg-í takarítanak s június 20-ra már ké-í szén lesznek. Ezzel szemben a kőJ művesek május 26-ára végeztek vele s az épületen az utolsó sírnia tásokat végzik már az ajvállalkoá zók: villanyszerelők kályhások. ÍGY dolgozik! a Kocsis kői művesbrigád; a Láposi segédmun-i kásbrigád és még sokan mások, ai építőmunkások közül. Fodor Imrét és Antal Ferencet most az a gondolat foglalkoztatja,- amiről az imént beszólt nekik a tröszt egy műszaki vezetője. — Hát az tényleg jó lenne, ha aá ácsokkal, vasbetonszerelőkkel együtt: egy komplex brigádot alkotnánk s egy épület munkáját egy összegben! vállalnánk el — mondia Antal. — Ügy volnánk vele, mintha á magunkét csinálnánk — teszi hozzá Fodor Imre. — Csak az ácsokkal kellene megegyezni- valahogy s ak-< kor meg lehet kísérletképpen szer-i vezrni egy ilyen brigádot. Sok szó esik még erről, hányják-i vetik a dolgot. Teljes szfwel-Iálekj kel azon volnának, hogy mielőbb átadják az épületeket a gazdaság dolgozóinak. | — MOST 140 I százaléknál vagyunk, mert sok ablak, nyílás van a kulturépület falán, mondja búcsúzóul Antal elvtárs. Ha majd1 megkezdjük az istálló falazását’ Maximenko módszerrel, egy brigád sem érhet nyomunkba. í Fiatal kőművesek: Czigány Balázs és Bús István rakják az épülő jászberényi gépállomás falait. Teljesítményük 147 szá­zalék. Takács János cs segédmunkásbrigádja 164 százalékot ért el a kongresszusi mű­szak Idején. A törökmikiósi gépállomásépítkezés legjobbjai közé tartoznak. Ké­pünkön: Takács János brigádvezető (jobbról), Kovács István és Orsós István mun­ka közben. ________ ____f

Next

/
Oldalképek
Tartalom