Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-26 / 123. szám
Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa •tökkel támogatja politikánkat! Ezt nem egy esetben bebizonyította. Tő Hűnk, a mi helyes szervező, vezető munkánktól, politikai tömegmun. kánktól. a gazdasági és pártpolitt kai munka, a vezetés' színvonalának emelésétől függ, hogy ez a támogatás mihamarabb a munka termelékenységének lényeges emelkedésében és az önköltség csökkenésében jusson kifejezésre. Ez alapvető feltétele a dolgozók s mindenekelőtt a munkásosztály életszín. vonala további emelésének! A térmelékenység elégtelen emel kedésének és az önköltség nem kielégítő alakulásának egyik legfőbb cka az; hogy vállalati igazgatóink sőt minisztériumi vezetőink többsége még mindig csak a tervek mennyiségi teljesítésével törődik, de elhanyagolja a gazdaságosság kérdését, s hogy még mindig nem tudtunk példás rendet és szigorú fegyelmet teremteni üzemeink nagv- részében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideje véget vetni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták. s általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsinyek egyaránt — a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben. Növelni kell a gazdasági vezetők felelősségét, s ennek érdekében meg kell szigorítani a felelősségre- vonást az elkövetett hibákért és mulasztásokért. Az önköltség csökkentésének egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunkra egyébként is nehezen biztosítható anyagok megengedhetetlen pocsé- Ikolása és a gyártási sele.it magas mértéke. Az anyaggal való takarékosság, ami a gazdasági vezetők és a műszakiak, valamint az összes dolgozók legsajátabb érdeke, valamint a gyártási selejt lényeges csökkentése alapvető feltétele annak, hogy megvalósítsuk következetesen pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép jólétének növelése. A következő években népgazdaságunk fejlődésének üteme attól is függ. hogy milyen mértékben tudjuk külkereskedelmi forgalmunkat növelni. Népgazdaságunkban a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét még nem tudtuk fejlődésünk emelőjévé tenni. Lenin ismételten felhívta a figyelmet arra. hogy meg kell találnunk a módját a dolgozók anyagi érdekeltsége felhasználásának társadalmunk fejlesztésére. Nálunk azonban még előfordul, hogy a munkás gyakran többet keres, ha nagymennyiségű selejtet gyárt, mintha kevesebb, de kitűnő minőségű árut termel. Az igazgató, sőt az üzem egész prémiumban részesülő személyzete gyakran jobban jár, ha a vállalat túlteljesíti tervét olyan áruból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb termelést tud csak elérni a népgazdaság számára fontos vagy nélkülözhetetlen cikkekből. Végülj de nem utolsósorban, ipari termelésünknek egyik alap vető hiányossága, hogy az utóbbi években nem fordítottunk elég figyelmet a termékek minőségére. Az iparosítás túlzott üteme egymagában is a minőségromlás irányába vitt. s nem kis szerepet játszott abban, hogy nagyon magas nálunk a selejtszázalék, ami nagy mértékben növeli az önköltséget. Most, amikor lényegesen csökkentettük a termelés emelkedésének ütemét, amikor megszűnt a terv túlfeszí- tettsége, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan kézbevegyük termékeink minősége megjavításának kérdését. Erre most megvan^ minden reális lehetőség. Tőlünk, csakis tőlünk, a felső és az alsó vezetéstől függ, hogy a termelést olyan magas színvonalon szervezzük meg, amely biztosítja, hogy a magyar ipar úgy belső használatra, a lakosság számára, mint kivitelre, kiváló minőségű termékeket adjon! (Taps.) Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap, mint tavaly, még nem tudjuk az összes igényeket kielégíteni. Hiány van sertéshúsban és nem teljesen kielégítő a tej- ellátás. Kevés a lakosság rendelkezésére álló bútor, építőanyag, motorkerékpár, noha ezekből a cikkekből is lényegesen többet hozunk forgalomba, mint tavaly. A fogyasztási cikkek minőségének emelésére irányuló erőfeszítéseink eredményével sem lehetünk megelégedve. Lakásépítésünk, növekvő üteme ellenére, elmarad a szükséglettől. Nem javult kielégítően, különösen Budapesten, a dolgozók közlekedése. Mindent meg kell tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük. Mezőgazdaság Ami a mezőgazdaságot és a dolgozó parasztságot illeti, itt is komoly változások következtek be múlt év júniusa óta. Mindenekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatására, a megvalósított határozatok és intézkedések eredményeként megnövekedett a parasztság jövedelme is. A párt ha- :arozatainak megfelelően a kormány mérsékelte az évekre előre megállapította a parasztság beadási kötelezettségét és fokozott kedvezményeket biztosított e beadásnál a termelőszövetkezeteknek. A kormány megszüntette azokat az intézkedéseket. amelyek korlátozták a parasztságot abban, hogy fölös terményeit és termékeit szabadon értékesíthesse. Ugyancsak pártunk kezdeményezésére a kormány felemelte a termelési szerződéssel termelt növények árát. megjavította a termelési szerződések feltételeit, biztosította a szerződés- kötéseknél a teljes önkéntességet. I'ekintettel az 1952. évi rendkívül aszályos esztendőre; a kormány nagymértékben elengedte a dol- íczó parasztok, s különösen a termelőszövetkezetek adó-, beadási és lépállomási díjtartozásait. A kormány gondoskodott a mezőgazdaság fokozott ellátásáról műtrágyával, növényvédőszerekkel, kis- és nagy gépekkel, nemesített vetőmaggal, szerszámokkal, építőanyaggal. A mezőgazdaság beruházásai ?.z előző évhez képest 1954-ben mintegy 45 százalékkal emelkedtek, jgyanakkor. amikor az egész nép- aazdaságba beruházott összeg az előző évhez képest jelentékenyen csökkent. Mindezen rendszabályoknak és a párt s a kormány egész politikájának eredményeként, amelyet dolgozó parasztságunk igen kedwzöen fogadott; megnőtt a parasztság termelési kedve. Az elhagyott „tartalékföldeik“ egész területét bérbe vette a parasztság. Megélénkült a város és falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az állami és szövetkezeti kereskedelem árueladása a falun, a parasztság felé, mégpedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközökben is. Ugyanekkor megnövekedett, bár még nem eléggé, a paraszti árufelhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási cikknél az árak lemorzsolódásához vezetett. Pártunk helyes politikájának következményeként szilárdabb lett országunkban a munkásosztály és a dobozó parasztság szövetsége. Biztosabban, következetesebben érvényesül ezen osztályszövetségen belül a munkásosztály vezetése! Megnőtt pártunk és a munkásosztály tekintélye. Meijszilárdu’t, erősebb lett népi demokráciánk. (Lelkes taps.) Ami pártunk parasztpolitikáját illeti, ez változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alapszik: Szilárdan a szegényparasztságra támaszkodva. szaros szövetséget valósítunk meg a középparasztsággal. s egy pillanatra sem szüntetjük meg a harcot a zsírosparasztság a kulák- ság ellen. Természetesen a termelőszövetkezeti parasztokra — akár volt kisparasztiakról. akár pedig volt köz^r parasztokról van szó — egyaránt szilárdan támaszkodik pártunk, munkásosztályunk! A szegényparasztsággal való törődés az új szakasz egyik fontos feladata. A paraszti gazdaságok több mint fele öt holdnál kisebb szántóterülettel rendelkezik. E gazdaságok jelentékeny részének nincs lova, nincs tehene. Ahhoz, hogy a mező- gazdaság fejlesztéséből a kisparaszt- ság is megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden módon támogatni kell őt. Meg kell védeni különösen az igauzsorával szemben olymódon, hogy a gépállomások, állami gazdaságok segítsék von- tatóerővel. Az ilyen támogatás szorosabbra fűzi a szegényparasztság viszonyát a falu szocialista szektorához, ^rősíti a munkás-paraszt szövetséget. A mezőgazdaság fejlesztésében, de a munkás-paraszt szövetség megerősítésében és ezzel a szocializmus építésében is rendkívül forjtos az előttünk álló szakaszon >a közép- parasztság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középparasztsággal megszilárduljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondoskodnunk kell arról, hogy a középparasztság élhessen a kapott lehetőségekkel,1 s hogy termelése emelésére irányuló szándékát, melynek az utolsó hónapokban annyi jelét adta, akadálytalanul meg is tudja valósítani. Meg kell követelni tőle, hogy az állampolgári fegyelmet tartsa be. hogy az adózást, a beadást pontosan teljesítse, de elő kell segíteni azt is. hogy a lehető legtöbbet termelhessen, hogy terményeit a beadás teljesítése után szabadon, könnyen értékesíthesse, s így jövedelmét fokozza, hogy megkapja mindazt az árut. ami termeléséhez és fogyasztásához szükséges. Nem kétséges, hogy a jó termelőszövetkezetek munkája a szövetkezeti tagság fokozódó jövedelme és nő vekvő anyagi jóléte az eddiginél erőteljesebben fogja vonzani a középparasztokat is. A kulákok az utolsó években egyre Inkább igyekeztek megbújni a középparasztság soraiban, ami részben sikerült is nekik; mert leg. többször állandó munkást nem tartanak. hanem spekulálnak, uzsorá val foglalkoznak. A középoaraszt nak álcázott kulákok ellen, akiknek zöme változatlanul népi demokráciánk ellensége, s az új szakasz óta felbátorodott, erőteljesen folytatni kell a harcot anélkül, hogy a velük szemben hozott intézkedések a középparasztot sújtanák. A mezőgazdaság szocialista szektora A mezőgazdaság szocialista szék torának fejlesztésénél figyelműn, két a termelőszövetkezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének a falun ez az elkerülhetetlen útja. s hogy előbb vagy utóbb, de minden paraszt meggyőződik helyességéről s rátér ez útra. (Taps.) Végsőfokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a nagyüzemi kollektív mezőgazdaság segítségével juthat teljesen érvényre A párt és a kormány feladata, hogy részletekbemenően hosszú távra kidolgozza azokat a rendszabályokat, melyek eredményeképpen a termelőszövetkezetek fölénye erőteljesen kibontakozhat, hogy a szocialista mezőgazdasági nggv üzem mintaképei, vonzó példái legyenek és számszerűleg is egészségesen továbbnőjenek. A számszerű növekedés előfeltételeit a szövetkezetek megerősödése és virágzása teremti meg. Az anyagi, főleg termelési segítségen kívül biztosítani kell a szövetkezeti demokráciát, a tagok és a szövetkezet minden jogának érvényesülését; ezt a tanácsok, a bankok, a termeltető vállalatok is tartsák szakadatlanul szem előtt. El kell érni. hogy a szövetkezet tagjainak jövedelme meghaladja az átlagos középparaszti jövedelmet. A legfontosabb feladat most a meglévő termelőszövetkezetek megerősítése, gazdasági és politikai megszilárdítása; jövedelmük, hozamuk megnövelése. Nagy gondot kell fordítani arra. hogy az egyénileg dolgozó kis- és középparasztokat az ellenség ne tudja a termelőszövetkezet parasztságával szembeállítani. Mindent meg kell tenni azért, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezet tagjai között egészséges, jó baráti legyen a viszony. A falusi termelési bizottságokban és egyebütt a szövetkezeti tagok ápolják ezt a jó viszonyt. Ahol a szövetkezet erős, segítsen az egyénileg dolgozó parasztnak, hozza közelebb a termelőszövetkezethez és bánjon vele úgy, mint a termelőszövetkezet jövendő tagjával, aki előbb vagy utóbb, de feltétlenül meggyőződik a szocialista mezőgazdasági nagyüzem előnyéről s maga is rátér a szövetkezés útjára. Termelőszövetkezeteink az elmúlt ősszel kemény nróbát állottak ki. Az osztályellenség dühödt támadásával szemben a termelőszövetkezetek nagy többsége politikailag megszilárdult, jóllehet termelő- szövetkezeteink területe és taglétszáma átmenetileg csökkent. Jelenleg a termelőszövetkezetek az ország szántóterületének 18 százalékát egyesítik, s egész szántóterületük ilymódon meghaladja az 1.7 millió katasztrális holdat. A termelőszövetkezetekben 200.000 család egyesül, s a tagok száma meghaladja a negyedmilliót. A termelő- szövetkezetekben jelenleg a tagoknak mintegy 30 százaléka közép- paraszt. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének, terméshozamuk emelésének, a falu szocialista átalakításának döntő ■jzközci a gépállomások. Persze; a gépállomásoknak kell se- gíteniök az egyénileg gazdálkodó parasztok termelését is. Gépállomásaink az elmúlt évben először teljesítették termelési tervüket. Nagy mértékben emelkedett az egy traktoregységre jutó teljesítmény. Javult a munka minősége is, bár ez még sok kívánnivalót hagy maga utón. Állami gépállomásaink jelenleg mintegy 12.000 taraktorral és von tatóval rendelkeznek, s az ez évben még beállítandó 5000 traktor jelentékeny részét is ők kapják. El engedhetetlenül szükséges a gépállomások gépparkjának további gyorsütemű növelése, s mindenekelőtt fokozott ellátása univerzális traktorokkal, kultivátorokkal és egyéb olyan munkagépekkel, amelyek a kapásnövények vetéséhez, ápolásához és betakarításához szükségesek. Állami gazdaságaink, amelyek jelenleg az ország szántóterületének 12.5 százalékán gazdálkodnak, többségükben még nem használják fel megfelelően a szocialista nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségeket. Bár vannak jói gazdálkodó állami gazdaságaink, mint például az örménykúti, surjáni. gorzsai stb.. többségük még veszteségesen gazdálkodik. Ami a gabonatermelést illeti, állami gazdaságaink itt már túlszárnyalták az országos átlagot, így 1953-ban az állami gazdaságok termésátlaga búzából 1 mázsával, rozsból 1.7 mázsával, őszi árpából 1.8 mázsával volt magasabb az országos átlagnál. Az állam által 1953-ban begyűjtött búzának 22.5 százalékát, a rozsnak 20 százalékát, az élősertésnek 32.6 százalékát, a vágómarhának 21 százalékát, a tejnek 20 százalékát az állami gazda-* ságok szolgáltatták. Mindez azt je-* lenti, hogy állami gazdaságaink máris komoly szerepet játszanak az ország lakosságának ellátásában. Az állami gazdaságoknál a legsürgősebb, a központi feladat: a gazdálkodás megjavítása, a vezetés színvonalának emelése, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerő állandósítása, az állami tulajdon hathatós védelme a tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend megteremtése az állami gazdaságok egész munkájában. A párt és a kormány határozat tainak megvalósításában, amelyek a dolgozó nép jólétének következe., tes emelését s ennek érdekében a mezőgazdasági termelés gyors fel-* lendítését tartják szem előtt; ko-* moly szerep jut a kereskedelem-* nek, mégpedig úgy az állami, mint a szövetkezeti kereskedelemnek, valamint a paraszti áruértékesítésnek* Ez évben kiskereskedelmi árufer- galmunk 19 százalékkal lesz ma-* gasabb a multévinél. Ez egymagában is hatalmas feladatot ró kereskedelmünkre. Pártszervezeteink, gazdasági vezetőszerveink tartsák szem előtt, hogy a mi viszonyaink között a kereskedelem a szocializmus építésének fontos láncszeme, a dolgozó nép életszínvonala emelésének nélkülözhetetlen eszköze. Kereskedelmünk azonban csak ab- ban az esetben töltheti be ezt a nagyon fontos szerepét, ha munka-* iát a dolgozó nép, a tömegek ellen.* őrzése alá helyezi. Ami a falusi kereskedelmet illeti] ennek nemcsak a falusi lakosság áruellátásában és a falusi árufeles-* legeknek a város számára való fel-* vásárlásában van szerepe, hanem a mezőgazdaság fejlesztési tervé-* nek megvalósításában Is. Különösen jelentős ebből a szempontból a földművesszövetkezetek hálózata. Ha a földművesszövetkezetek meg tudják valósítani, hogy mind tellesebb mértékben kielégítsék a növekvő paraszti szükségletet iparcikkekben és termelési eszközökben, s hogy részben ők bonyolítsák le a parasztgazdaságokban termelt áruk értékesítését is. ezzel elérik, hogy a parasztság mind teljesebb mértékben fogja saját szervének tekinteni a szövetkezetei. A gazdasági vezetőszervek munkájáról Pártunk II. kongresszusa feladatul tűzte ki a gazdasági vezetés megjavítását, színvonalának emelését. Az elmúlt években vezető gazdasági szerveink fejlődtek, de a megnövekedett követelményeknek gyakran nem tudnak eleget tenni. Nem lehetünk teljesen megelégedve maguknak a minisztériumoknak munkájával sem. A fordulat, amelyet pártunk gazdaságpolitikájában megvalósít nem légüres térben megy végbe, s csakis kemény harc, küzdelem s mindenekelőtt a kommunisták odaadó munkája és példamutatása, nem egyszer áldozatok árán hozhat eredményeket. Az erők átcsoportosítása, az átállás az új feladatokra nem megy magától, ösztönös módon. Ellenkezőles! Azt tapasztaltuk, hogy a szükségessé vált fordulattal szemben ellenállás mutatkozik s ez a mai napig sem szűnt meg teljesen. Ez az ellenállás nem mindig tudatos. Nem egyszer azt a formát ölti, hogy azok, akiknek előrelátó, átgondolt, tervszerű munkával kellene idejében megtenni bizonyos intézkedéseket, ezekhez az intézkedésekhez Pató Pálak módjára, ;,ejh, .ráérünk arra még’* alapon viszonylanak. mások eltúlozzák az átállással, az erők átcsoportosításával járó nehézségeket, s a nehézségekre való hivatkozással lekésik, nem tartják be a különféle intézkedésekre megállapított határidőket. Határozottan meg kell mondani, hogy az ilyen magatartás nem kommunista és nem felelős állami funkcionáriusokhoz méltó magatartás. Nem tölthet be felelős párt- vagy állami funkciót az. aki Pató Pál módjára, vagy kelletlenül, hidegen viszonylik azoknak a határozatoknak végrehajtása, hoz, amelyek célja munkás- osztályunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése. (Taps.) Akadnak olyanok is, szerencsére kis számban, akik szavakban egyetértenek pártunk és kormányunk politikájával, a gyakorlatban azonban .ennek éppen az ellenkezőjét igyekeznek csinálni. Ezek a kétkulcsosok vagy maguk elleséges elemek vagy az ellenség befolyása alatt állnak, akiket kíméletlenül felelősségre kell vonni. Ilyen elemeknek nemcsak pártunkban nem lehet helyük, de az államapparátusban s'”*1 (Nagy taps.) Második ötéves tervünk irányelvei Annak érdekében, hogy második ötéves tervünket aa elsőnél alaposabban készíthessük elő. Központi Veze- tőségiinl- azt javasolja a Kongresz- szüsnak, hogy az 1955-ös esztendőt az előkészítésre használjuk fel s ilymódon a második ötéves terv időszaka 1956—1960 legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a második ötéves terv kidolgozásánál hasznosítsuk nemcsak általában azokat a tapasz tálatokat, am lyeket az első ötéves terv meg- alósítása során szereztünk, hanem azokat az újabb tapasztalatokat is, amelyekre a gazdaságpolitikánkban 1953—1954-ben megvalósított fordulat Tévén tettünk szert. A második ötéves terv időszakában folytatni kell hazánkban — az előzőnél lénveg'-on lassúbb ütemben s az elkövetett hibák tanulságainak gondos figyelembevételével, a szocialista iparosítást, amely a jelenlegi szakaszban is a szocializmus építésének fő eszköze országunkban Tovább kell folytatni a —ocializmus építését ncmc-ak a városban, hanem a *alur, a mezőgazdaságban is. Énnek megfelelően a második ötéves terv alapvető feladata: a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság. az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának további emelése, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének növelése, minőségének megjavítása, az áru- választék bővítése, a lakosság szociális ellátottságának, egészségvédelmének, lakásszük.-égletének, kulturális igényeinek fokozott kielégítése útján. (Taps.) A mezőgazdasági termelés nagymértékű és gyorsütemü fellendítése:, a második ötéves terv kulcskérdése* A második ötéves tervidőszakban meg kell oldani hazánkban a gabonakérdést s jelentékenyen növelni kell a lakosság ellátását bússal^ zsiradékkal, tejjel, cukorral, zöldséggel, gyümölccsel, borral. Növelni
