Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-25 / 122. szám
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója Ebben a helyzetben egyre nő és erősödik a Szovjetuniónak, mint a világbéke őrének s szilárd bástyájának jelentősége, befolyása; tekintélye. Nemcsak a szocializmust építő százmilliók, de az egész haladó emberiség benne látja biztonságának, jobb jövőjének zálogát. A béke minden híve. a földkerekség minden becsületes embere hálás szeretettel és bizakodással támogatja a Szovjetunió harcát a békéért és örömmel, rakonszenwel üdvözli minden új sikerét, minden eredményét, melyből új erőt, új kitartást merít. S a köszönet, a hála őszinte érzése olyan mértékben fokozódik, ahogy újabb és újabb milliók győződnek meg a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű harcának helyességéről, s igazságáról. Egyre többen értik meig. hogy a Szovjetunió ma erősebb, mint valaha, s erői szakadatlanul növekednek. (Taps.) A Szovjetunió, növekvő erejének y* tudatában minden külpolitiki erőfeszítését arra irányítja, hogy megakadályozza az újabb háborút, minden tette azt a cét szolgálja, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség, hogy az összes népeket a béke, és barátság politikája hassa át. A szovjet kormány ismételten kinyilatkoztatta; hogy nincs olyan vitás nemzetközi kérdés, melyet ne lehetne békés úton megoldani. A szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy kiszélesítse gazdasági, kereskedelmi, kulturális kapcsolatait a külföldi országokkal, figyelembe véve a kölcsönös érdekeket, hogy ezzel is elősegítse a kölcsönös megértés és a béke szellemét. A békéért küzdő emberek százmilliói a Szovjetunióban látják szerte a világon azt az erőt, mely köré szorosai felzárkózva ellen tudnak állni a háborús gyujtoga- tóknak. A Szovjetunióval vállvetve, egymást kölcsönösen segítve és támogatva testvéri egységben küzdenek Európában és Ázsiában a népi demokráciák országai; köztük a hatalmas erővé vált Kínai Nép- köztársaság. A kínai dolgozó nép a felszabadulás óta eltelt öt esztendő folyamán nemcsak a polgár- háború sebeit gyógyította be, de a kommunista párt vezetésével rátért a szocialista építés útjára. A lengyel, román, csehszlovák, bolgár, albán népi demokratikus országok, a Német Demokratikus Köztársaság egészségesen, erőteljesen fejlődnek, évről-évre nő gazdasági erejük. A Koreai Népköztársaság dolgozó népe, miután a kínai önkéntesekkel együtt hősi harcokban visszaverte az amerikai agresszorok támadásait, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok önzetlen baráti segítségével gyorsan takarítja el a háború romjait. vallású emberek millió veszik kezükbe. A népek növekvő békeakaratának egyik legjelentősebb eredménye, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország hosszas vonakodás után kénytelenek voltak tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval a vitás nemzetközi kérdések békés mejgoldására. A béke nagy ügyének erősödését jellemzi a genfi konferencia, melyen, mint az öt nagyhatalom egyike résztvesz a Kínai Népköztársaság is. A konferencián kezdettől fogva két vonal jelentkezett. Az egyik az amerikai, mely nem akar számotvetni azokkal a történelmi eseményekkel, melyek megváltoztatták Ázsia erőviszonyait, és mindenáron fenn akarja tartani az imperialista gyarmatosítást. A Szovjetunió és a Kínai Népköztásaság ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy minden népnek joga van nemzeti függetlenségére és arra, hogy maga döntsön sorsa felett. Az amerikai imperialisták süketek és vakok a változásokkal szemben, melyek Ázsiában lefolynak, nem vonták le a tanúságokat Korea és Vietnám népeinek hősi szabadságharcaiból. Az Egyesült Államok kormánya „nem ismeri el'’ a Kínai Népköztársaságot, egyszerűen nem akar tudomást venni erről a hatalmas országról, mely egyre növekvő tényező a béke megőrzésében és az elnyomott népek szabadságharcában. Az amerikai imperialisták szemethunynak olyan tények előtt, mint a másijc hatalmas ázsiai ország, India, megjelenése a világpolitika porondján, Indonézia és Burma fellépése a gyarmati politika ellen. Ilyen viszonyok között eddig nem járt eredménnyel az amerikai imperialistáknak az a görcsös igyekezete, hogy kiszélesítsék a vietnámi háborút. A háborús kalandorpolitika helytelensége, irreális volta kezd felderengeni az amerikai politikusok egy részének agyában is, de különösen magában az amerikai népben. A londoni Times nem téved, mikor ez év május tizediki vezércikkében megállapítja: „Az amerikai közvélemény a hidegháború dacára ... szilárdan békeszerető .., az amerikai nép szenvedélye továbbra is a béke marad“. Az amerikai imperialisták a béke és a haladás erőinek előnyomulására kétségkívül a háborús hisztéria újabb felszításával, a javuló nemzetközi légkör újabb megmér- gezósével igyekeznek válaszolni. A béke híveinek ezért szakadatlanul éberen kell őrködniök, résen kell lenniök, hogy minden téren idejekorán szembe- szálljanak az imperialista agresszióval, hogy visszaszorítsák s háborús terveik elodázására kényszerítsék. A mi népünk, saját jólfelfogott érdekében és a béketábor hű tagjaként szilárdan követi a béke külpolitikáját, mert ez felel meg minden tekintetben létérdekeinek. Jövő fejlődésünk legfőbb biztosítéka a béke, s ezért mindent meg kell tennünk, hogy a magyar népi demokrácia külpolitikája is hozzájáruljon a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés kiszélesítéséhez. Országunk külpolitikája arra irányul, hogy minden más országgal az egyenjogúság és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása alapján együttműködjön. A magyar népi demokrácia külpolitikáját is az az elv vezérli, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok közös megegyezése alapján. Á magyar népi demokrácia kormánya ennek a szellemnek megfelelően arra törekszik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére normális kapcsolatokat építsen ki más országokkal, tekintet nélkül arra, hogy az illető országokban milyen politikai rendszer van uralmon. Egész külpolitikánk alapja a ^Szovjetunióval és béketáborhoz tartozó többi országgal való szilárd barátság. A Szovjetunóval és a többi baráti országokkal való együttműködés további elmélyítése, az ezekkel az országokkal létrejött politikai, gazdasági és kulturális megállapodások minél teljesebb megvalósítása és továbbfejlesztése külpolitikánk alapvető feladata. A magyar nép történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy a béke biztosításának a mi nemzetünk fejlődése szempontjából különös jelentősége van. De hazánk történelmi tapasztalatai nemcsak a béke előnyeit bizonyítják, hanem azt is, hogy a magyar nép békés fejlődését csak akkor és csak úgy tudta biztosítani, ha elszántan sorompóba szállt békéje és függetlensége védelmére a haladó nemzetközi erők oldalán. A szocializmus építésének feltételeit ma is csak úgy tudjuk biztosítani, ha cselekvőén kivesszük részünket a béke és a háború erői közötti világméretekben folyó nagy mérkőzéséből, ha a béketábor soraiban, a feszabadító Szovjetunió oldalán, mint független ország saját aktív külpolitikával járulunk hozzá a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés minél szélesebb körű megvalósításához. Ez az egyetlen, lehetséges, valóban nemzetközi külpolitika. (Taps.) A magyar nép érdekei, a béke megvédése mindenekelőtt azt követelik meg, hogy ne támadjon fel a német milifcarizmus, a német imperializmus. Ezért a magyar nép a legnagyobb helyesléssel és rokon- szenwel kísérte a Szovjetunió minden lépését, melyet a német és az osztrák kérdés békés, demokratikus megoldása érdekében tett. Országunk minden módon erősítette és szorosabbra vonta kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal, melynek létrejöttét sokat ígérő történelmi fordulatnak tekintette az egész német nép és örömmel üdvözölte a Szovjetunió elhatározását, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal, mint szuverén állammal rendezi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért szükségesnek tartotta, hogy külön nyilatkozatban szögezze le, hogy helyesli és támogatja azt a javaslatot, melyet a Szovjetunió küldöttsége az „összeurópai Kollektív Biztonsági Szerződés” megkötésére a berlini értekezleten tett, A mi országunk’, amelynek számára az Egyesült Államok és más nyugati országok, e békeszerződés ellenére, mindmáig nem tették le-. hetővé, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében résztvegyen és álláspontját ott kifejthesse, aktív részese akar lenni a nemzetközi feszültség enyhítésére és a tartós béke biztosítására irányuló erőfeszítéseknek. Ezért minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetuniónak a berlini értekezleten az európai kollektív biztonsági szerződés létrehozása tárgyában előterjesztett javaslatát, mely a Magyar Népköz- társaság számára is lehetővé tenné, hogy valamennyi — nagy és kis — európai állammal együtt, mint egyenrangú fél, aktívan résztvegyen a nemzetközi együttműködés fokozott kiépítésében. A magyar nép helyesli a Szovjetunió javaslatát, mely reális biztosítékokat teremt a német militarizmus újjászületésével és bármilyen újabb agressziós kísérletével szemben Európában. A magyar népi demokrácia külpolitikája teljes erővel támogat minden olyan tervet, mely az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését célozza, mert eben látja az európai béke legbiztosabb zálogát. Végül a magyar nép szükségesnek tartja, hogy országát felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. — amire a békeszerződés aláírásakor a nyugati nagyhatalmak is kötelezték magukat, — hogy ott is hallathassa szavát a béke biztosítása, a nemzetközi feszültség enyhítése, a tömegpusztító fegyverek eltiltása érdekében. Népköztársaságunk külpolitikája a béke és a nemzetek közötti megértés politikája, s mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy e politika győzelmét biztosítsuk. (Lelkes taps:) háborút megelőzőhöz képest hád romszorosára emelkedett, addig legfőbb növényeink egy kh.-ra eső termése alig 5—10 százaléka kai, mindenesetre nem lényegesen haladja meg a háborúelőtti átla- got. Nem mutat kedvezőbb képet állattenyésztésünk alakulása sem. Mi ennek az elmaradásnak az oka? Mi az oka annak, hogy nép- gazdaságunkban komoly aránytalanságok keletkeztek, s hogy különösen rendkívül jelentős mértékben elmaradt mezőgazdasági termelésünk ipari termelésünkhöz képest? A népgazdaságban az aránytalanságok mindenekelőtt azért jöhettek létre és éleződhettek ki, mert az iparosításnak az az üteme, amelyet a felemelt ötéves terv állapított meg, túlzott volt. A mezőgazdaság nem kapta meg beruházásokban, termelési segítségben stb. még azt sem, amit a felemelt ötéves terv szerint meg kellett volna kapnia. Kevesebb traktort, kevesebb gépet, műtrágyát, jutattunk a mezőgazdaságnak, mint amennyit a terv előírt. Pedig a mezőgazdaság számára előirányzott beruházások teljes megvalósításuk esetén is elégtelenek lettek volna. A túlzott ütemű iparosítás tehát egyenesen a mezőgazdasági termelés elhanyagolásához vezetett, s ugyanekkor hátráltatta a lakásépítkezést és egyéb szociális jellegű beruházások megvalósítását, valamint a lakosság ellátását a szükséges élelmiszerekkel és iparcikkekkel. . A KÖZPonti Vezetőség múlt év júniusában hozott határozata, valamint az ezt kiegészítő további határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében azokat az ellentmondásokat, amelyek pártvezetőségünk hibájából keletkeztek. E határozatok elhárítják az akadályokat fejlődésünk útjából. Júniusi, októberi és decemberi határozataival pártunk Központi Vezetősége az új helyzetnek megfelelően megalapozza gazdaságilag a munkásparaszt szövetséget, megveti e szövetség megszilárdításának gazdasági alapját. Ezzel pártunk Központi Vezetősége új szakaszt nyitott a szocializmus építésében , Magyarországon. A szocializmus építésének új szakaszában egész politikánknak és így gazdaságpolitikánknak is, központi kérdése a munkásosztály államhatalmának. és e hatalom alapjának. a munkás-paraszt szövetség további, következetes megszilárdítása, a munkás-paraszt szövetség gazdasági bázisának kiszélesítése és megerősítése s ennek megfelelően^ népjólét állandó emelése, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése és a fogyasztási javak’ termelésének fokozása. II! Ä magyar népgazdaság fejlődése A népi demokratikus országok gazdasági és politikai megerősödése fontos béketényező is. Mindenki megérti, hogy ha a Szovjetunió egyedül,’ szocialista szövetségesek nélkül győzelmesen verte vissza az imperialisták minden támadását, akikor ma. mikor szövetséges baráti népi demokráciák veszik körül, még erősebb, még legyőzhefet- lenebb. E népi demokráciák viszonya felszabadítójukhoz, a nagy Szovjetunióhoz egyre gyorsabb, egyre bensőségesebb. Ez a testvéri barátság nemcsak hatalmas erőforrása a demokratikus tábornak, de a nemzetközi béke egyik legfontosabb támasza és biztosítéka. A Szovjetunió és a béketábor erősödésének, céltudatos harcának eredmény eképen a hidegháború hosszú esztendei után először érezhető a nemzetközi légkör valamelyes enyhülése. Hozzájárul ehhez a viszonylagos enyhüléshez az a tény, hogy a Szovjetunió is. tudósai munkájának eredményeként, rendelkezik az atom- és hidrogénbombával, ami végetvetett az atomzsarolásnak és megnehezíti „az erő politikáját“, melvet az amerikai imperialisták űznek. Ugyanakkor azonban a nemzetközi légkör javulásának legkisebb megnyilvánulására az amerikai agresszivitás fokozódása a válasz, Bátran el lehet mondani, hogy hatalmas új erő jelentkezett a világpolitika porondján: a népek békeakarata, korunk százmilliókat mozgató, ellenállhatatlan mozgalma. Mint Malenkov elvtárs mondotta, a legutóbbi évek legfontosabb eseménye, korunk jellegzetessége, hogy a béke és a népek biztonsága védelmének ügyét különböző társadalmi csoportokhoz tartozó, különböző politikai nézetű és Pártunk második kongresszusa óta népgazdaságunk erőteljesen továbbfejlődött. Különösen gyors ütemben emelkedett az ipari termelés és ezen belül méeinkább a nehézipar, illetve a termelőeszközöket előállító ipar termelése. Ipar A párt II. kongresszusa óta eltelt három év alatt — az 1951— 53-as években — ipari termelésünk 73 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés értékének emelkedése a három év leforgása alatt 37 milliárd forint volt. Ez az összeg azonos árakon számítva — 22 és fél százalékkal nagyobb, mint amekkora volt az egész magyarországi ipari termelés értéke 1938-ban. Nehéziparunk termelése a második kongresszus óta eltelt három év alatt — tehát ugyancsak 1951— 53-ban — 118.8%-kai. könnyűiparunké 40.7 százalékkal, élelmiszer- iparunké pedig 63.2 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt a munka termelékenysége gyáriparunkban 27 százalékkal nőtt meg. (Egy munkásra eső termelési érték, változatlan áron.) A termelés önköltsége viszont csak 8 százalékkal csökkent. Hasonló a kép, ha népgazdaságunk fejlődését nem a II. kongresz- szus óta eltelt három esztendő alatt, hanem a hároméves tervidőszakot követő ötéves tervünk időszakában vizsgáljuk, | Ismeretes, hogy az ötéves népgazdasági tervünk megvalósítását 1950- ben kezdtük el és az idén fejezzük be. Gyáriparunk termelése hároméves tervünk befejezésékor, ötéves népgazdasági tervünk elindításakor már 37.5 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. Noha ez év végéig még több, mint hat hónap van hátra, hozzávetőlegesen már meg lehet állapítani, hogy a legfontosabb ipari termékek termelése miként alakult az első ötéves tervidőszakban, így a széntermelés az, 1949. évi 11.84 millió tonnáról 1954- re 22.65 millió tonnára, a villamosenergia termelése megfelelően 2.520 millió kilowattóráról 5.100 millió kilowattórára, a nyersvas termelése 398.000 tonnáról 861.000 tonnára, az acéltermelés 860.000 tonnáról — 1.678.000 tonnára, a hengerelt acél termelése 471.000 tonnáról 891.000 tonnára, az ásványolaj termelése 497.000 tonnáról 1,118.000 tonnára, az aluminium termelés 14.4 ezer tonnáról 32.000 tonnára, a cement termelése 552.000 tonnáról 1,160.000 tonnára emelkedik. A könnyű- és az élelmiszeripar főbb termékeinél a helyzet a következőképpen alakul: a pamutszövet termelés az 1949. évi 167 millió négyzetméterről 1954-ben 220 millió négyzetméterre, a nagyüzemi cipőtermelés 4 egész 6 tized millió párról 12.3 millió párra, a papírtermelés 71.000 tonnáról 105.000 tonnára, a cukortermelés 144.4 ezer tonnáról 287.000 tonnára emelkedik, öt év alatt 65 új nagyipari üzem létesült hazánkban és 84 nagyobb- arányú üzembővítés, újjáalakítás került végrehajtásra. Uj szocialista városok keletkeztek, mint Sztálin- város, — Komló, — Kazincbarcika, — Oroszlány, — Várpalota. A II. kongresszus óta eltelt három esztendő és az első ötéves tervidőszak alatt országunk ipara olyan fejlődést tett meg, amely elképzelhetetlen lett volna a régi nagytőkés, nagybirtokos Magyarországon s általában megvalósíthatatlan kapitalista viszonyok között. Ez a fejlődés kézzelfoghatóan bizonyítja szabad népi demokratikus rendünk fölényét az elnyomás és kizsákmányolás tőkés rendszerével szemben. Bizonyítja annak a hatalmas szocialista tábornak erejét, melynek vezetője a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió és amely táborhoz való tartozásunk — saját belső rendszerünk mellett, — sikeres szocialista építőmunkánk, felemelkedésünk alapja. (Taps.) Első ötéves tervünk eddigi eredményeként hazánk agrár-ipari országból ipari országgá lett! Amikor azonban rámutatunk arra, hogy milyen hatalmas eredményt ért el pártunk vezetésével a magyar dolgozó nép, ugyanakkor semmiképpen nem szabad elkendőznünk azokat a komoly hibákat és hiányosságokat, amelyek gazdasági építőmunkánkban megmutatkoztak. A legsúlyosabb aránytalanság a népgazdaság fejlődésében az ipar és a mezőgazdaság viszonylatában jelentkezik. Ugyanis mialatt az ipari termelés gyorsain fejlődött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Ez természetesen gátolta a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó határozatok megvalósítását. Ha mezőgazdaságunk helyzetét, fejlődését vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy mialatt iparunk termelése a A munkásosztály államhatalma további megszilárdításának, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának, a széles nemzeti összefogásnak s általában a szocializmus építése új szakasza megvalósításának elengedhetetlen feltétele, hogy államunkat, népünket erős, egyse- ges marxista-leninista párt vezess©; Ezért az új szakaszban döntő jelentőségű a párt politikai, szervezeti és ideológiai. egysége, valamint tömegkapcsolatainak megerősítése, továbbá a vezetés elvi alapokon nyugvó teljes egységének és kollektív jellegének biztosítása az egész pártban, de különösen a vezető pártszervekben, * (Rákos! elvtárs beszédének közlését holnapi számunkban folytatjuk.) Megérkezett az MOP. Itt. kongresszusára a Szovjetunió Kommunista Pártia Központi Bizottságának küldöttsége A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán résztvevő küldöttsége hétfőn délelőtt megérkezett a Nyugati-pályaudvarra. A küldöttség vezetője K. J. Vorosilov elvtárs. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. A küldöttség tagjai: I. T. Vinogradov elvtárs és M. B. Mityin elvtárs, A küldöttség fogadására a pályaudvaron megjelent Rákosi Mátyás elvtárs. a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ojső' titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke. Gerő Ernő elvtár», Hegedűs András elytárs, Farkas Mihály elvtárs. Apró Antal elvtárs, Ács Lajos elvtárs; Hidas István elvtárs, Zsofinyecz Mihály elvtárs. Földvári Rudolf elvtárs. Kristóf István elvtárs, az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának tagjai, Szalai Béla és Bata István elvtársak; a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla elvtárs. a Központi Vezetőség titkára. Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke. Megjelent a fogadáson a Központi Vezetőség számos tagja, valamint, a külföldi testvérpártoknak az MDP III. kongresszusára hazánkba érkezett küldöttségei, ott volt a fogadáson J. D. Ki- szeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a nagykövetség több tagja, (MTIJ
