Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-19 / 116. szám
1954 május 19. SZOLNOKMEGYEl NÉPLAP s Elindult a Járműjavító második békevonata [ int egy lüktető szív ritmusa, olyan gyors most a munk.a üteme, itt a szolnoki Járműjavítóban. A kongresszusi hét második napján sem akarnak rosszabb munkát végezni az üzem dolgozói, mint az elsőn. Úgy határoztak, hogy az üzemi kiszabás napi 30—32 kocsija helyett minden nap több kijavított személy- és teherkocsit adnak vissza a forgalomnak. Az első napon 46 kocsiból álló szerelvény hagyta el az üzemet, s ma is jóval a kiszabás felett van az elkészült kocsik száma. Melyik brigád járul több kocsival ehhez — ezért folyik a versengés az üzem- ben. A tegnapi munka értékelése alapján hamarosan kikerül a dicsőségtáblára a legjobb brigádok neve. A kocsiosztály futórészlegénél a Bozori-brigádot emlegetik a legjobbak között. Megkeressük hát őket munkahelyükön. K ünn a párhuzamosan futó javítóvágányok labirintusát végigjárva, itt is, ott is Bozori Lajos munkahelye után érdeklődve érkezünk meg hozzájuk. Amikor végre megtaláljuk a brigádot, s kezet szorítunk vezetőjével, Bozori Lajos elvtárssal, az első kérdés nem az, hogy mit végeztek tegnap, s milyen lesz a mai teljesítményük, hanem ez: — Hány éves elvtárs? Aki látta, ismeri Bozori Lajost, az megérti ezt a kérdést. Ahogy Arany János mondta hőséről. Toldi Miklósról: „Még legénytoll sem pely- hedzik állán* — Bozori elvtársnak sem. >—1-1 úsz, azaz hát,>s már el- elmúltam tizenkilenc — hangzik csendesen a válasz, mintha szégyenlené fiatalságát a Járműjavító legfiatalabb brigádvezetője. Nem is igen beszél magáról. Szűkszavúan csak azt mondja el, hogy tegnap 3, ma pedig 5 kocsit ad a brigád a békevonathoz. Azt már Zsemlye elvtárs — aki ennél a részlegnél a munkaelosztó, mondja el, hogy mintegy két hónappal ezelőtt lett brigádvezető Bozori Lajos — s méghozzá akarata ellenére. Jól dolgozott már régen a brigádban, de a brigád vezetését nem akarta elvállalni. Nem merte, nem bízott a maga erejében. Amikor aztán mégis erre a posztra került, megfogta a munka végét, derekasan megállja helyét. A tervfelbontás szerint, brigádjának május első két dekádjában 23 kocsi javítását kellene elvégeznie. Azért mondom, hogy kellene, mert ugyan csak tizennyolcadika van, de ők már 27 kocsival végeztek. Most, a kongresszusi héten mégcsak növekszik teljesítményük. Szeretik, segítik itt a Bozori-brigád ifjú vezetőjét, s ő szerénységgel, jó munkával bizonyítja, hogy méltó a segítésre, a megbecsülésre. A Bozori-brigád mellett kivette részét az első nap sikerének eléréséből a kongresszusi versenyt elindító Lendvay István alvázlaka- tos-brigádja is. Hétfőn 3, ma kedden 6 kocsijuk hagyta el az üzemet a békevonattal. Mátyás Géza brigádja meg tegnap 4, ma 2 kocsit adott ki keze alól. A számszerűen kisebbnek tűnő eredményért nem kell szégyenkezniök. Ma ugyanis két fővizsgás, raksúlyeme- léses teherkocsit adnak a békevonathoz. Ez a két kocsi ezentúl 20 tonna teher helyett 26 tonnányit visz majd a hátán. Nem feledkezhetünk meg Horváth Miklós alvázlakatosbrigád járói sem. Eddigi átlagteljesítményük 140—150 százalék volt. Az utóbbi időben visszaestek egy kicsit, főként azért, mert nem volt elég anyaguk. — A kongresszusi héten aztán megint jól megy a munka - mondja Horváth elvtárs — több most a szív és a lelkesedés, no meg — ami nem utolsó dolog — van elegendő kerék is. Ez már a megmunkáló osztály munkájának eredménye is. Jól felkészültek a pártkongresszust köszöntő ünnepi műszakok hetére, folyamatosan biztosítjuk a kocsi- osztály megmunkált kerekekkel való ellátását. II osszú sorban folytathatnánk még azok nevének felsorolását, akik szívvel lélekkel dolgozva, segítik az üzem kollektíváját a jobbnál jobb eredmények elérésében. A szekrénylakatosok és mázo- lók, a bognár-brigádok és hegesztők mind-mind a párt iránti szeretettől fűtve végzik munkájukat. Tíz óra lesz öt perc múlva. Fel- sivít a duda harsány hangja. Most indul ki a gyártelepről a kongresz- szusi hét második békevonata. A pirosra festett vagonokat zöldlombos ágak díszítik, s a fekete mozdonyon a zászlók piros-f eh ér-zöld színe virít. A mozdony orrán lévő tábla pedig büszkén hirdeti — a Járműjavító dolgozói ma is teljesítették a kongresszusi hétre tett vállalásukat. FAZEKAS ISTVÁN Az alcsiszigeti álfami gazdaság ötven vagon zöldségfélével javítja Szolnok ellátását Az idén tavasszal a szolnokiak örömére jelentősen javult a város zöldségfélékkel való ellátása. A vásárlók nemcsak a piacokon, a Mezőiker üzleteiben,, hanem a Kiskereskedelmi Vállalat üzteleiben is válogathatnaik a szép friss zöldségfélékből. A város közelében elterülő alcsiszigeti állami gazdaság például 40.5 vagon konyhakerti növény szállítására kötött szerződést a szolnoki Kiskereskedelmi Vállalattal. A szerződés szerint a többi között 8 és fél vagon vöröshagymát, 24 vagon korai- és kései káposztát, 6 és fél vagon kala- rábét, másfél vaigon uborkát és sok más terményt szállítanak a gazdaságból a szolnoki üzletekbe. A gazdaságban úgy számítják, terven felül mintegy tíz vagonnal több árut adnak majd át a szolnokiaknak. Az elmúlt napokban a többi között ötezer csomó jégcsap- retket küldtek a gazdaságból. Hétfőn bő csapadék hullt Szolnok környékén. Gebei Sándor kiertészbrigádjára várt az a feladat, hogy ezen a napon újabb terményeket szedjenek fel. azokat szállításra alkalmassá tegyék. A brigád tagjai elhatározták: az eső ellenére is eljuttatják a tervezett árut rendeltetési helyére. „Nem hátrálhatunk meg a kongresszusi hét első napján, amikor mindenütt újabb munkahőstettekre készülnek. Szükségük van a város dolgozóinak a friss zöldtáplálékra’“ — mondották. — Hamarosan egy hatalmas ponyvát terítettek, kifeszítették s ez alatt kezdték el mosni a terményeket. Hétfőn mintegy hatezer csomó ■retket. 30 kg sóskát és 400 fej salátát szállítottak Szolnokra a gazdaságból. í: Fogyasszunk minél több zöldségfélét hosszú és hideg A szokatlanul tél után sokan keresik fel mostanában az orvosokat a legkülönbözőbb betegségekkel. Van, aki ideg- zsábára panaszkodik, sokan még mindig nem heverték ki téli influenzájuk maradványait, vannak olyanok is, akiknek száraz a bőrük, s szájuk, nyelvük is állandóan kiszárad, cserepesedik. A legtöbb ilyen betegnél azt állapítja meg az orvosi vizsgálat, hogy semmiféle szervi elváltozásról, komolyabb megbetegedésről nincsen szó, csupán a téli táplálkozás, s a kései tavasz miatt a zöldfélék elmaradása érezteti a hatását az emberek szervezetén. Az ilyen betegek legtöbbje néhány A- vagy B- vitamin injekció után egészséges lesz s hamarosan azt is elfeledi, hogy valami baja volt. Ez a jelenség arra kell, hogy figyelmeztessen mindenkit, hogy fogyasszon minél több zöldfélét, gyümölcsöt, mézet. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a háztáji gazdaságban, a házkörüli kertekben minél több helyen termeljenek zöldség- és főzelékféléket, mert ezekben igen nagymennyiségű vitamint van, s éppen azok, melyekre most legnagyobb szüksége van az emberi szervezetnek. |Gyermekfik egészségét védik, fizikai fejlődését segítik azok az édesanyák, akik minél több spenótot, salátafőzelékét, zöldségfélét adnak gyermekeiknek. „Nem eszi meg • a gyerek a spenótot, s más efélét” — mondják igen sokan, s mi hozzátehetjük, bizony a felnőttek sem szívesen eszik. Azt kell válaszolnunk erre, hogy ha jól készítik el ezeket a főzelékféléket, akkor igen ízletesek, s amellett, hogy jól ehet belőlük az ember, hasznos a szervezetnek is. Különösen a gyermekeknek van szükségük több főzelékre. Bizonyos mértékig pótolható a gyümölcs, lekvárral és mézzel is. Vidékünkön kevés a gyümölcs, s az újonnan telepített gyümölcsösök is csak néhány év múlva hoznak majd termést. Éppen ezért hasznos lenne az is, ha a házkörül szamóca, málna- és szedercserjéket ültetnének, mert ezek egy-két év alatt már teremnek s amellett különösebb gondozásra sincsen szükségük, tehát nem adnak külön munkát senkinek. Dr. Sz. A. Nem maradok el a kötelességteljesílesben Kormányunk a mezőgazdaság fejlesztésével a békéért folytatott harcot a mi boldog életünket igyekszik erősíteni. Az a fő, hogy mi is teljes erőnkkel résztvegyünk e Programm megvalósításában. S ez azt jeientl, hogy a tavaszi munkákat minél gyorsabban és jobban végezzük. A kenyér sorsa jórészt a mi kezünkben van. Kapával, kaszával, a földeken vívjuk most a bő termés harcát. Én kukoricámat négyzetesen vetettem s már kapálom is, hogy szavamat tettel igazoljam. Az adó és beadási kötelezettségemmel sem akarok elmaradni. Mindegyikből leróttam az első félévre járó tartozásomat. A továbbiakkal sem fogok késlekedni. MAJOR JÁNOS ______Tiszapüspöki Ré gen várok . .. Ismét a Néplap szerkesztőségéhez fordulok. Mint annak idején megírtam, a múlt év december hónapjában a jászágói tanácselnök elkoboztatta egyik hízómat és följelentett mint feketevágót. Ebbői kifolyólag a tárgyalást február 22- én meg is tartotta a jászberényi járásbíróság. Ott természetesen kiderült ártatlanságom és az elkobzott hízót természetben vissza is ítélte á bíróság. Akkor megkérdeztem, mikor kapom vissza a hízómat. Ázt mondták, menjek haza, rövidesen értesítenek. Azóta már jónéhány hónap eltelt, de semmi értesítés nem jött. Azóta érdeklődtem már a járásbíróságon, de mindig azt a választ kaptam, hogy az iratokat elvitték a belügyminisztériumba, s míg azok vissza nem érkeznek, nem tudnak intézkedni. Úgy látom, nagyon lassan jut el a belügyminisztériumba és vissza az iratom. Szeretném, ha a szerkesztőség meg- sürgetén. Kovács A„ Jászágó A/yffMÁBAM 4 Szüntessék meg azonnal a szolnoki Népbüffében levő hiányosságokat A múlt év áprilisában a dolgozók növekvő- igényeinek fokozott kielégítése érdekében létesült Szolnokon a „Népbüffé.““ Városunk és a megye lakói hamar megszerették ezt a helyet. Esténként, de napközben is többszázan étkeznek, vagy oltják itt szomjúságukat. A vendéglátóipari vállalat dolgozói nagyrészének. szívügye a figyelmes kiszolgálás. Dicséretet érdemel a konyha főszakácsa, — akik ízlésesen főz — és szépen tálalja a fogyasztásra szánt ételféleségeket. Nem jellemzője azonban a vállalatnak a tisztaság, a higiénia. Szerkesztőségünkhöz többen írtak már, de személyesen is sokan elmondották, hogy a pultnál kiszolgált ételekből sokszor nem adják ki az előírt mennyiséget, nem mindenkor tiszták az edények. Legutóbb pedig arra hívták fel a figyelmünket, hogy penészes és romlott volt a hús, — valamint sár volt a sörrel kiadott poharakban. Az állami közegészségügyi felügyelővel együtt személyesen győződtünk meg a panaszok és a bejelentések igazairól. Megállapítottuk, bogy bűnös mulasztások történnek. A pincében, ahol a bort és a sörrt tárolják és csapolják, — bokáig érő bűzös sár, szenny van. Ebben gurigatják a hordókat, s ide rakják a sörcsapoláshoz szükséges csapokat, eszközöket. Ezekután megértjük, hogyan kerülhetett a sár a poharakba. A pince fala és a sörcsapok is penészesek, piszkosak. A vállalat VEZETŐI arra hivatkoznak, hogy Szolnokon magasan van a talajvíz s ezért szennyes, bűzös, nedves a pince. Szerintünk nem ez a fő ok. Hasonló tünetek vannak a raktárban, a mosogató-helyiségekben is. A vendéglátóipari vállalatnál a vezetők semmibe veszik a dolgozókról való gondoskodás legelemibb szabályait is. Sötét, szellőzetlen helyiségben végzik a munkát a beosztottak. Ablak van ugyan, — de azt sem lehet kinyitni csupán azért, — mert néhányforinfeos hegesztést nem végeztek el rajta. Ezért az italraktár falán és a tárolt szesz edényein ujjnyi vastagon van a penész. Az ételraktárban a zsír szabadon, — piszkos zsákok mellett van letéve. — Annak szennyeződésével betegségeket terjeszthetnek. A fagylalttölcséreket piszkos dobozban, törött fakalapács, törött bögrék és mosogatóruhák „társaságában’“ raktározták. Az egyik rendelet előírja, hagy mindennap, minden kiadásra készített ételféleségből mintát kell félre tenni elzárható üvegekben, s azt 48 órán át meg kell őrizni. Ezt nem valósítják meg. Nem a konyha dolgozóin múlik csupán, — hiszen csak két drb. edény. — az sem szabályos — van birtokukban. Ezt is mintegy kéthetes ételmintával találtuk meg az egyik sarokban. A Népbüffé vezetője .valamint a főszakács is többször jelentette a hiányosságot, s kérték a tröszt és a vállalat vezetőit, hogy intézkedjenek. Mégis több f mint egy év elteltével sem tör-/ tént semmi új — bár a közegészségügyi felügyelő többször adott erre utasítást. A vendéglátóipari vállalat/ egyik vezetője, Heller Imre — a "látogatás alkalmával többek között arról beszélt, hogy „tavaly be vo3t kalkulálva a helyreállítás, azonban az egyik jászberényi vállalat nem tudta azt elvégezni. Most meg keletet kellene újból biztosítani,“ —« Ez csak kifogás. A „KERETEN“’ nem múlhatott a dolgozók egészsége. írtunk már arról, hogy a vállalat saját dolgozóival sem törődik. El kell mondani azt is, hogy a pincében foglalkoztatottaknak többszöri kérés után sem biztosítottak gumicsizmát. így kénytelenek a sárban, — félcipőkben végezni a nehéz munkát. A férfi- és női fürdőkben és nem is volt meleg víz. a fürdőhelyiségek nem fűthetök s így nem is lehet használni azokat. Fdlytathatnók még a hibák felsorolását. Hisszük azonban, hogy a vállalat vezetői sürgősen intézkednek és a megyei tanács kereskedelmi osztályának a segítségével azonnal hozzálátnak a hibák megszüntetéséhez. F. L. ihtézkeoésck Lapunkhoz nemrég levél érkezett, amelynek írója azt sérelmezte, hogy a Thököly-úti általános iskola kerítése hosszú idő óta rossz. A 'lejelentést a városi oktatási osztályra küldtük, ahonnan Tan Pál eivtárs válaszolt. Június 6-án tartják as idei pedagógus-napot A Pedagógusok Szakszervezetének kulturotthonában hétfőn értekezleten vettek részt a szakszervezetek vezetői. Kovács József Kos- suth-díjas, a Pedagógusok Szak- szervezetének elnöke tartott beszámolót a pedagógusnapi előkészületekről. Elmondotta, hogy a központi pedagógusnapi ünnepségeket június 5-én tartják az Országházban, ahol az ország legjobb nevelői, janitok, tanárok megkapják a „Kiváló tanító“, „Kiváló tanár“’ kitüntetést és az ezzel járó pénzjutalmat. Megyeszékhelyeken ugyancsak június 5-én délután tartják az ünnepségeket az állami, a társadalmi szervek a szülők részvételével. A megyék jól dolgozó nevelőinek itt adják át „Az oktatásügy kiválé dolgozója” kitüntetést és a pénzjutalmakat. Június 6-án, vasárnap minden városban, községben, ahol helyi tanács van, tartanak pedagógus-napot. Legtöbb helyen egésznapos ünnepségek lesznek. (MTI) A jászberényi járási tanács jobban támogassa a pusztamonostoriak ügyeit Az állattenyésztés fejlesztése igen fontos feladata termelőszövetkezeteinknek. az egyénileg dolgozó parasztoknak és nagy jelentősége van dolgozó népünk élelmiszerellátása szempontjából is. Tanácsainknak és minden olyan szervnek, melynek munkája összefügg a mezőgazdasággal, segítenie kell a termelő- szövetkezeteket. s az egyénileg dolgozó parasztokat. hogy minél több és tptab képességű állatot tarthassanak. A segítségadásnál azonban még vannak hiányosságok. Nem egy esetben süket* fülekre találnak a kérések. Nagy Károly pusztamonostori egyénileg dolgozó paraszt több társa nevében azzal a kéréssel fordult a jászberényi járási tanácshoz másfél hónappal ezelőtt, tegyék lehetővé. hogy lovaikat Jászfényszaru községben fedeztethessék. Ugyanis Pusztamonostoron nincs kihelyezett mén. Jászberényibe kell berrtenni. ami 12—14 km távolságra van. Cs. Nagy elvtárs. a járási tanács elnökhelyettese. a járási mező- gazdasági osztályvezető és a méntelgp vezetője is tud e kérdésről, Még sem történt másfél hónap óta semmi intézkedés. A községben mintegy 12—14 ló van. melvet fedeztetnének a dolgozó parasztok. Pusztamonostortól Jászfényszaru mindössze 5 kilométerre van s a nagy munkaidőben nem kellene az időt Jászberényben tölteni. Helyes lenne, ha az illetékesek választ adnának a dolgozó parasztoknak és közölnék velük, hogv von-e lehetőség kérésük teljesítésére. Nagy Károly ..Közöliük az elvtár- oszlopokat. A drótfo- sakkal. hogy a levélben natot azonban nem tet- lévő panasz minden so- ték rá. ra megfelel a valósás- Egy évvel ezelőtt is- na^ ma Tari elv- na ét megsürgettük a társ. A kerítés, az ai- megkezdett munka béták közel másfél év óta fejezését. s a Tatarozó csak rozsdásodnak. A V. meg is ígérte, hogv kerítés elkészítésével a augusztus 31-ig az meg Tatarozó Vállalatot is lesz- Azonban ez is bíztuk meg még 1952- elmaradt, mert ..nem ben. Sürgettük is náluk volt sodrony“’. A Me- a munkát, de mindig gyei Oktatási Osztály anyaghiányra való hi- megvette a hiányzó vatkozással odázták el építőanyagot Abádsza- az intézkedést. Végre is lókon. Ekkorra azon- 1952 decemberében hoz= ban hideg lett s meg- záfogtak s lerakták az volt az áiabb kifogás. Ezért a munkáért a Tatarozó már ötször fizetett kötbért. Ugy- látszik azonban, hogy a vezetők nem ismerik az önköltségcsökkentés jelentőségét. Ideje lesz, hogy Nagy huza-vona után a sodronyok felét felerősítették — félig, mert alsó cementlapra nem rögzítették. így akarták átadni március lfl- én. Ilyen munkát azonban az átvételi bizottság nem fogadhatott el. Március 31-re tűztük az úiabb átvételi határidőt. maid ez is el-1 tolódott, mert csak április 22-én ielent meg néhány munkás, s azok is csak Pár órát dolgoztak ott. Munkájukat nem fejezték be a mai napig.“ végre szétnézzenek a maguk portáján, s ne fejetlenül, hanem tervszerűen végezzék az apróbb munkákat is. (A szerk.)
