Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-06 / 106. szám

1954 május 6.

SZÖLNOKMEGYEI NÉPLAP

5

KONGRESSZUSIG MEGLESZ AZ 1200 SZÁZALÉK...

C ZIKSZAI LAJOS elvtárssal az

^ 1948-as szolnoki párt iskolán kerültem közeli barátságba. Jókedvű ember s az ilyeneknek ki ne lenne jóbarátja. Úgy kezdődött, hogy amikor az ismerkedési esten első alkalommal mondtam el önéletrajzomat nyilvánosság előtt, az őszinteségtől túlfűtött hangulatban túlhosszúra sikerült. Mikor elhallgattam, barátságosan megrázta vállalti a mellettem ülő, kerekfejű, hvmcutnézésű elvtársi — „De szép volt, hallod, olyan jót szunyókáltam rajta'“. Már ez a bírálat is hozzásegített, hogy egymás mellé üljünk. Emellett Szikszai elvtárs kissé nagyot hallott, én meg halkan beszéltem. tehát az összhang megvolt köztünk ezen a téren is.

Mi voltunk a tréfacsinálók s nem egyszer egymás rovására. Erőshangú szavaló kellett? Rám mutatott. „Az elvtársat javasolom!” — jegyezte meg halálos komolyan a vasgyúró Szikszai s még tetézte — „Neki szép, dörgő hangja van.” ... Együtt iheltük össze a vizsga kultúrműsor csasztuska-regimentjét s hogy milyen magasszínvonalúan, mutatóba egy kis versike:

„Feldobtunk egy ötfillérest, leesett az fejre,

Füleki meg kidöcögött a vezénylő helyre.“

A rigmus azt az ünnepi pillanatot örökítette meg, mikor karmestert „választottunk” a nótázásokhoz. Lett nagy öröm, mikor Füleki elvtárs dagadó kebellel kezdett csapolni az emelvényen, egész más ritmusra, dallamra, mint amit mi énekeltünk.

Helytállt ám Szikszai elvtárs a komoly tanulásban is. Emlékszem, mindig szeretett egy-egy elméleti problémát sokoldalúan megvizsgálni.

A Z ELSŐ PÁRTISKOLA kelle- mes emlékeivel eltelve nyitok be a törökmiklósi Kölcsey F.-u. 4. sz. ház kapuján. Látogatóba megyek Szikszai Lajoshoz, a gépipar kiváló dolgozójához, aki esztergagépén most az 1000 százalékot döngeti a Mezőgépgyárban,

Kurtára nyírt hajú kisfiú suttol- gat egy rózsaszín labdával a falon levő láthatatlan kapura. Szakasztott az apja — gondolom magamban. Kicsit előrehajló vállak, lendületre kész felsőtest, arcán meg az a komolyság alá rejtett kópéság.

— Gyere, gyere, elvtárs! — no- szogtat a nyitott ablak mögül az apja s mikor kezetfogunk, vidám szertartásossággal mutatja be családja „eladó” tagját, egy sötét- bamaszemű, fitosorrú, csodálkozóarcú apróságot.

— Edit leányom, egy esztendős. Arról nevezetes, hogy korán reggel azzal ébreszt: „Apu adjál!’“ Ezenkívül ő, Lali fiam, meg én szoktunk az ágy alatt ádáz csatákat vívni, míg anyu ki nem kerget bennünket.

Megszólal a szerénymegjelenésű fiatalasszony, akinek meg az a szótlanul, óriásira tágult szemmel töprengő, kékszalagos kislány a mása kicsiben. — Azért egynémelyik csatába én is beszállok,

így aztán helyben vagyunk. Ä tréfamester Szikszai elvtárs a régi, derűskedélyű ember, aki a családi kör melegét Is olyan gazdag szívvel tartja, mint ahogy a teljesítményszázalékokért is „csatázik“’ gépével.

— De tudják ám a rendet — int fejével a gyerekek felé. — Csak annyit mondok: apu tanulni akar! — s „Happáré”, ez a pirinyó lányka meg „Bunkó’“, az iskolasoros Lali, nyomban elcsendesedik. Félrevonulnak s egy sarokba játszadoznak, ha éppen kint nem lehetnek,

Af ÉRT TANUL ÁM ez az örök- mozgó, kissé kopaszodófejű elvtárs. — A „készletet” mindig gyarapítani kell — bök a homlokára, míg felgyűri ruganyos karján az ingujjat... És a meghitt hangulatú szobácskábán lassanpergő szavakból alakul annak a hat évnek a története, mióta közelebbről nem találkoztunk.

Míg elnézzük a fémek serkentő csillogásával fénylő arcot, a frissen borotvált „hernyó bajuszt“’, mondjuk el erről a zömök emberről azt is, hogy nemcsak esztergályos. Lakatos, motorszerelő is egyben, gépkocsivezető is volt már s szinte „mellékesek'“ a stabil lokomóbil- vizsgához hasonló szakismeretek. Alighogy szerszám- és rezsi-esztergályos lett 1950-ben a Mezőgépgyárban, gyors áttekintőkészsége, szakértelme révén az év októberében már csoportvezetővé tették.

— Nem szívesen vállaltam — ismeri el őszintén •—, hiszen félig kezemben volt már az élmunkás-jel- vény. De megértettem, nemcsak saját érdekemet kell néznem. Hiába dolgoztam én jól, a műhelyátlag csak 79 százalék volt.

— Hogy, hogynem, kezdtem el a csoportvezetést Talán az volt a

nyitja, hogy az egész műhelyt egy nagy versengő családdá hoztam össze, olyan jókedvvel ment minden, hogy december 21-én, a sztálini műszakon 316 százalékkal zártunk ... Kis Miska 800 százalékra ugrott, Füredié is annyi lett, Lovas I.ajos 594, Gál Sándor 610 százalék után vitt haza fizetést... Még a tanulók is a porosálláson hagyták a régi normákat. Szekeres Ica, Amót Mária — Szekeres azóta gépész- mérnöki tagozaton tanul — 180— 190 százalékkal jeleskedett.

_ 7VINCS OLYAN EMBER, akiben

1 ~ kincsek ne rejlenének — melegedik át pillantása a hősi műszak tetteitől. Csak érteni kellett hozzá, kiből hogy kell a szikrát kicsiholni.

Az ablak alól halk tipegés nesze- zik a szobába. Szikszai elvtárs kihajol s int — nézzék ki én is. A nagymasnis Editke magában, még az ő érthetetlen nyelvén motyorász- va dudorászik s hol egyik, hol másik lábával tapsikolva „táncol”. A „nagyfiú” a fal tövéről hunyorogva figyeli.

— Emlékszel-e, amikor 51-ben az EMAG az első 80 darab kombájnt gyártotta? — bukkan újból elő a megkezdett életpaitak másik ága. — Sürgetett a munka, Zsofinyecz elvtárs kérte, hogy a szakma minden valamirevaló esztergályosa segítsen . i > 10 hétig készítettem az első 280-as aratókombójn prototípus alkatrészeit az EMAG-bar ... Volt olyan nap, hogy csak nekem szólt a gyári mikrofon .. *

— Aztán újból hazajöttem, 1952 május 22-én fődiszpécsemek emeltek ki. A negyedik negyedévben élüzem lett a Mezőgépgyár... Nagyon szerettem ezt a beosztást... Itt éreztem át, mit kíván a párt a jó vezetőtől, Aki jól irányít, annak keze alatt sok pénzt visznek haza a munkások.

/Vem VÁLTOZIK semmit Szik1 ' szai elvtárs hangja, de tekintetéből kiérzik: sok-sok vívódással teli időszak jött azután. Rendkívül rosisz lett az anyagellátás, ígéreten kívül sokszor nem kaptak egyebet. S amikor az Ipariigazgatóságon kiöntötte szívét, mert úgy érezte, neki is igaza van, mint az ostorcsapás érte Kruzlák elvtárs szava.

— Le fogom váltatni!

Vájjon mivel szolgált rá? Úgy érezte, a vidéki kisebb üzemek kiemelt kádereit becsülik le személyében. Keserű ellenállás ébredt benne s csak ennyit válaszolt: — Engem nem ijeszt meg az elvtárs. A szakmában mindig keresek any- nyit.. i

És amikor eléje szegezték az újabb kérdést: — Mennyi lesz a december havi .átlag, hideg fejjel számolt s megmondta: — „98 százalék”.

— Nem szégyeli magát?! — ripa- kodott rá Kruzlák elvtárs. — Azt a két százalékot egy diszpécsernek ki kell beszélni a munkásokból.

Csak annyit felelt még: — A 98 százalékba azt is belekalkuláltam, hogy minden emberrel beszélek az üzemben, de száz munkás hiányát s a rossz anyagellátást beszéddel nem lehet helyettesíteni.

— Jegyezze meg: a terv törvény s aki nem teljesíti, lesújt rá a törvény szigora.

— Ez olyan frázis, Kruzlák elvtárs, amit a gyerek is tud. Inkább segítsen, adjon tanácsot, hogyan pótoljuk az anyag- s emberhiányt..*

i? ZUTÁN MÁR csak az esztergapad mellett találkoztak. Szikszai elvtársat saját, többszöri kérelmére visszaengedték a termelő- munkába.

És most itt látjuk „1000 százalékos’“ gépe mellett. Az ablakhoz közel komoly gépkonstrukció. 'Felül a tárcsa villog, rajta a 8 kés nyílása. Ezt kísérletezte ki fiatal váltótársával, a gyakorló szakmunkás Hegedűs Józseffel hosszú-hosszú napok, éjszakák számítgatésaival. G. H. Preis könyve, a fémek gyorsvá- gásáról rojtosra használódott azóta, de az örvénylő vágás technikája már nem titok többé Szikszaiék előtt. Egyenként 2600 forintot keresték az elmúlt hónapban — a kísérleti pénzzel együtt.

— A kongresszusig meglesz az 1200 százalék — igazítja meg az eszterga tetejére helyezett „stopperórát“’ Szikszai Lajos. Aztán az egész műhelyben forradalmat csinálunk az új módszerekkel*

Kacsint egyet, míg búcsúzóul odasúgja: — Bebizonyítjuk, hogy érdemes emberségesen bármi a kiemelt káderekkel. — Még csak annyit tesz hozzá: — Nagyon fájna, ha Muszka Imre válaszra tse méltatna.

Tóth István

1»

Miért nem kaphatunk zöldségféléket ?

Sok probléma megoldásában segített már a szerkesztőség községünkben is. Bizalommal fordulok több asszonytársam névéiben a Néplaphoz.

Szeretnénk olykor friss főzeléket is főzni a családunknak s jó volna időnként friss gyümölcs is gyermekeinknek, mert tudjuk, hogy vitamint szempontjából ezek fontosak.

Besenyszögön azonban ilyeneket nem lehet kapni. Itt nem terem, a

A JÁSZÖV-nél eljártunk a levél nyomán. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a helyi földmüvessszövetkezet eddig nem küldte még be a rendelést. Utasítani fogják ezen hiányosságok megszüntetésére, s biztosítják a zöld árut a besenyszägl lakosság

részére. (A szerk.)

földművesszövetkezet pedig nem törődik a beszerzéssel.

Orvosunk és mi, asszonyok is több tanácsülésen szóvátettük már ezt, ígéretnél azonban egyebet nem kaptunk. Szeretnénk, ha mielőbb megoldódna ez a problémánk. Bízunk a Néplapban, hogy segít eb- ben.

KAJTÁCSI LAJOSNÉ Besenyszög

Javítsák meg a Járdát...

Szolnokon, a Móricz szedték s azt a mai Zsiemond-utcábao mée napig sem rakták visz- 1952. év őszén a városi sza.

Vízművek dolgozói ki- Lassan két éve lesz cserélték a vízvezeték- ennek. A kövek még csöveket. Ekkor a ko- mindig ott vannak az csiút kőburkolatát fel- út kétoldalán. Jó lenne. ha az illetékes szer* vek. a lakók örömére, megjavítanák az utat. s eltüntetnék onnan a felesleges követ.

Szabados Mátyás Szolnok

INTÉZKEDÉSE*

A Néplap április 25-i számában a surjáni állami gazdaság sajtóankét- ján elhangzott bírálatról írt, melyben a lakosság kenyér és különböző hentesáru árusítását vetette fel a szövetkezet felé. Ezzel mi is egyetértünk s mindkét cikk árusítását megkezdtük. Kerékpáralikatrészek valóban hiányosan voltak a boltban. A boltvezető megrendelte, a nagykereskedelmi vállalat azonban nem szállította le. A törökmiklósi áruházból szállítottunk ki kerékpáralkatrészeket. (Erdős Lajos, Tö- rökmiklós, üzemágvezető.)

Örömmel közlöm, hogy 1951-ben betagosított földem helyett a szerkesztőség közbenjárására megkaptam a csereingatlanomat. Hálásan köszönöm az elvtársak segitségét. E nélkül még a mai napig is járkálhatnék ajtóról ajtóra, mint éveken át tettem, (özv. Bugyi Istvánná, Jászberény, Üstökös-u. 7. sz.)

S Z T K-tanáéiadd

Szakszervezeti szanatóriumba utalás

A szakszervezeti szamatőriu- mokba elsősorban azokat a dolgozókat utalják be, akik a népgazdaság szempontjából fontos üzemekben dolgoznak, vagy egészségükre ártalmas munkát végeznek. A beutalások menete:

A szanatóriumi kezelésre szoruló dolgozókról az üzemorvos — az üzemi társadalombiztosítási tanácsKulákmesterkedések a tiszafüredi járásban

Mint ahogy dús termést ígérő földjeinken is meg-megjelennek a gyomnövények, szorgalmas parasztságunk között is felütik fejüket a kulákok, gondolva azt, hogy egy kis merészséggel, furfangos ügyességgel ismét nyeregbe kerülhetnek. Terveik keresztülviteléhez a legravaszabb módszerekhez folyamodnak. Nézzük csak, hogyan dolgoznak?

Elsősorban olyan „isíenhátamö- götti’“ helyeken próbálkoznak, mint Tiszaigar. A legérdekesebb itteni működésükben az — ifj. Csorba Dániel tanácselnök szerint —, hogy a községben nincs egyetlen kulák sem. 1951-lben ugyanis, mikor Ti- szaigar termelőszövetkezeti község lett, valamennyi „nagygazda” eltűnt a faluiból. Azóta hírüket sem hallották. — A kormányprogramm és főképpen a mezőgazdaság nagymérvű fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat jótékony hatását azonban már ők is igyekeznek kihasználni,

Egymásután visszajönnek rövid időre a községbe.

Természetesen nem dolgozni, hanem az emberek jóhiszeműségét kihasználva, könnyű nyereségre szert termi. Széki Ilona például „csak" 11 hold földet követelt vissza és mielőtt megkapta volna, máris áruba bocsájtotta. Alig 2000 forintot kért holdjáért. Régen nem futja már nagy dinom-dánomra, jól jött volna neki a dolgozók verejtékén szerzett 22.000 forint. Kávássy Mária is hasonló ügyben szorgoskodott, ö hat hold szőlőt követelt vissza a Petőfi tsz-től, no meg a borpincét. A tago- sított tsz-területeket törvényeink védik, természetesen elutasították kérését*

— De ha éppen nagyon akar dolgozni, megművelésre csereingatlant adhatunk — jegyezte meg a tanácselnök.

(— Azt nem lehet eladni — volt a válasz, s azóta sem látták Kávás- syt a faluban*

A kulákok követelése bizonytalanságot keltettek a dolgozók, főleg a termelőszövetkezeti tagok között.

—i Nem magyarázták meg nekik hogy a múlt sötét alakjainak csillaga örökre eltűnt és még gondolatban sem merülhet fel az a kétely, hogy államunk a dolgozók rovására támogatja ezeket a dologtalan. léha egyéneket.

így fordulhatott elő aztán, hogy

Magi Imre 52 holdas kulák is megjelent

terepszemlére a faluban. Látva a határozatlanságot, kiment régi gyümölcsösébe — a Győzelem tszcs területére — és nyitni kezdte a szőlőt, majd azt híresztelte, visszaköltözik tanyájába és öt hold földet is kap a tanya körül. A „Győzelem”, elsőtípusú tszcs, földterülete any- nyira szét van szórva, hogy kevesen tudnák tagjai közül megmutatni mind az 1198 holdat. Magi úgy számított, hogy a szervezeti nehézséget kihasználva, végrehajtja terveit. Jóismerősei által kezdte magát népszerűsíteni, hogy így, meg úgy, neki „csak” 52 hold földje volt, világ életében dolgozott, nem úgy — mint a község öt nagybirtokosa, kiknél a falu lakosságának jelentékeny része cselédeskedett. Arról persze már nem beszéltek a szószólói, hogy Magi is két cselédet tartott és ritka volt az olyan ember, aki egy évnél tovább bírta nála. Igen helyesen járt el a tanácselnök, mikor államunk törvényeit betartva, eltávolította a tszcs földjéről

Akadnak aztán olyan kulákok is, akik

„feljebb keresik az igazságot,“

— vagyis egyenesen a járási tanácshoz fordulnak. így fesz Jobbágy Rezső, volt tiszaigari nagygazda is, aki szorgalmasan — és teljesen eredménytelenül ■— küldi Egerből ostromló leveleit a járási tanácshoz. Közben módját ejti annak, hogy a faluban is elterjedjen a hír: „Majd a felsőbb szervek visszaadják szőlőjét és házát”. Nyugodtak lehetnek a tiszaigari tsz-tagok, nem fog erre sor kerülni.

A kulákok fő vonala az állami fegyelem lazítása. Tanácsszerveink sok helyen nem lépnek fel kellő eréllyel velük szemben. Ezért néhol nagyon elbizakodnak, s itt-ott szinte nevetségesen merész tettekre vetemednek, Fagyai Béla Kunmadarasra költözött kulák például levelet intézett a tiszaörsi Uj Élet tsz elnökéhez, „utasítva“ azt, hogy meghatározott időben az intézőbizottsággal együtt jelenjen meg nála és mondják el, régi tanyáját hogyan adják vissza neki. Fagyai úr úgylátszik, megfeledkezett arról, hogy a dolgozók feletti basáskodásnak örökre befellegzett hazánkban.

Képzelt jogaikért nagyon harcolnak tehát a kulákok. Nézzük meg azonban azt is, hogy állnak államunk iránti kötelezettségük teljesítésével*

Mester László fiszaimrei kuláknak 17.143 forint adóhátraléka van.

Ä többi nagygazdára hasonló adatok jellemzők. A tiszafüredi Csontos kulákcsalád minden tagja „agitál” a begyűjtés ellen: „Tavaly sem fizettünk semmit, az idén sem fogunk” — hangoztatják. Itt az ideje hogy a tanács gondoskodjon a törvényesség betartásáról ilyenirányban is.

A tanácsszervek és sok esetben a rendőrség határozatlansága következtében több helyen vérszemet kaptak a kulákok. Tiszaörvényen például a Csesznok-testvérek nyíltan uszítanak a tsz ellen. Bántódá- suk nem esett eddig. Felbuzdulva aztán az állami szervek „jó” bánásmódján, a 2—3 fa kivágására kapott engedéllyel 40 fát vágtak ki, hatalmas tömegben állnak udvarukon a farönkök. Ezért sem büntették meg eddig őket*

Államunk törvényei mindenkire kötelezőek. Különösen kötelezőek azokra, akik egész életükben mások munkájából, dologtalanul éltek. Állami szerveink építőmunkánk minden területén hassanak oda a törvényesség betartásával, hogy az előbb említett példákhoz hasonló esetek megszűnjenek, ne háborgassák dolgozóink békés életét, alkotásvágyát, _ _' '

csal együttműködve — a dolgozó egészségi állapotának és munkához való viszonyának megfelelően előzetes beutalási tervet készít. A javasaitok elkészítésénél mindig figyelembe kell venni a munkahely egészségügyi viszonyait és az ipari ártalmakat. A szanatóriumi tervet a szakszervezeti bizottság negyedévenként előre elkészíti és eljuttatja a szakszervezetek központjaihoz, ahol ugyancsak negyedévenként készítik el a végleges beuta- lési tervet. A szakszervezeti szanatóriumi kezelésre javasolt dolgozó az orvosi javaslattal felülvizsgálatra az illetékes szakrendelésre megy. A szakrendelés orvosa a javaslatra ráírja a beutalásra vonatkozó véleményét. A szakorvos véleményezi a javaslatot és eljuttatja a társadalombiztosítási tanácshoz* ahonnan 24 órán belül elküldik az illetékes szanatóriumba. Itt az orvosi bizottság a javaslatot 48 órán belül véleményezi és a társadalom- biztosítási tanácsnak visszaküldi* A társadalombiztosítási tanács a szanatóriumi orvosi bizottság jóváhagyott javaslata alapján kiadhatjal a dolgozó részére a beutaló jegyet* A beutalás időpontja 21 nap, ezt legfeljebb 7 nappal lehet meghosz- szabítani. Az ápolás a dolgozók fizetéses szabadsága ideje alatt történik. Ha a fizetéses szabadság időtartama az ápolás idejénél kevesebb, a szanatóriumi tartózkodás és a fizetett szabadság közötti időre táppénz jár. A szanatóriumi eljárás és a gyógykezelés díjtalan, a; kedvezményes oda- és visszautazás költsége a dolgozót terheli*

JÉ ikef nem lehet szakszervezet*

x szanatóriumba utalni?

1. Aki a szakszervezetnek nem tagja.

2. Akj előző munkahelyét önkényesen elhagyta, vagy fegyelmi úton 18 hónapon belül elbocsátották*

3. Akinek nincs egyéves folyamatos munkaviszonya*

4. Aki ellen üzemi, vagy szakszervezeti fegyelmi eljárás van folyamatban, vagy aki egy éven belül elmarasztaló fegyelmi határozatot kapott*

5. Akinek az üdülést megelőző ® hónapban — igazolatlan műszakja, volt,

6. Akä az évi szabadságidejét márt kitöltötte, vagy akinek az évi szabadságából 12 napnál kevesebb, maradt*

A szakszervezeti szanatórium fogalma alá esnek a szakszervezetig fürdők is, pl* Héviz*