Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-17 / 91. szám

1954 április 17. SZOLNOKMEGYET NÉPLAP 3 A kunmadarasi gépállomás dolgozói teljesítik pártkongresszusi fogadalmaikat A kunmadarasi gépállomás (dolgozói februáj végén értekezle­ten beszélték meg a tavaszi terv teljesítését. A párttagok kezdemé­nyezésére főleg a munkaverseny kérdéseit vitatták meg és lelkes vállalásokat tettek pártunk III. kongresszusának tiszteletére. Hatvan traktorosunk közül ötven­hármán ígérték, hogy túlteljesítik tervüket. Azóta gépállomásunk minden dolgozója igyekszik foga­dalmát becsülettel valóraváltani. Több traktoristánk — így Szi­lágyi Péter, Kiss István — a vál­lalt határidő előtt 10—16 nappal teljesítette tavaszi tervét és már nyári terve javára dolgozik. Példá­jukat követi Szilágyi Ferenc, K. Szűcs István, Csörögi István, Ham­pel József, Lenkei Sándor, Goór László, Pádár Gyula, akiknek már csak 3—4 normáhold talajmunkát kell elvégezni, hogy adott szavuk­nak eleget tegyenek. Komoly eredmény az is, hogy a tervünkben előírt munkanemeket határidőre teljesítettük és a dol­gozó parasztság részéről munkánk minősége ellen nem merült fel ki­fogás. Műszaki hiba miatt eddig csak egy gépünk esett ki a terme­lésből hosszabb ideig. Molnár Jó­zsef és Szabó István traktorvezetők hanyagsága miatt. „Aki Umii Maié, Ezt az ajánlást olvashatjuk a tégi fazekasok sok kedves alkotá­sán, a széles körben elterjedt buté- liákon is. A régi fazekasságnak volt né­hány jellegzetes, a művésziig fej­lesztett alkotása, A csali, a Miska- és a Jutka-korsók mellett ilyen volt a pálinkásbutélia is. Virágkorát a múlt század második felében élte. Tömegesen készítették s árulták piacokon, vásárokon. Az igazi buté­lia azonban az volt, amelyik egyéni megrendelésre készült és a leendő tulajdonos nevét is belekarcolták. Butéliát az Alföld majd minden fazekas központjában készítettek. A legszebbeket a mezőcsáti fazeka­sok csinálták. Készítményeik zsem­lyeszínű alapon színes madár- és virágdísszel voltak ékesek. Jelleg­zetes volt a formájuk is. A mező­csáti butélia nem volt olyan lapos, mint a mezőtúri, inkább tojásfor­májú volt. A csáti mintát átvették a füredi fazekasok is. Mindkét hely termékeiből — bár ma már egyik helyen sincs működő fazekas >—• található a mi vidékünkön is. Természetesen több a mezőtúri. Ezek kevésbbé díszesek, egyszerű, zöldmázasak. Egyetlen díszük az elmaradhatatlan felirat, némelyi­ken egy-két bekarcolt virágmotí­vum. A mezőtúri butéliák formája változatos. Van egészen oszlop­szerű, sőt imakönyvalakú is. De minden butélia megegyezik abban, hogy lapos, mert 'fgy zsebben is le­het hordani, vagy mint az egyik felirata elárulja, elrejteni: „Nézze komám asszony, de szép butélám (van, A lelkes munkaverseny eredménye leginkább április első dekádjában mutatkozott meg, ami­kor gépeink átlagteljesítménye 69 normálhold volt, magasabb, mint gépállomásunk fennállása óta bár­mikor. Sikereink egyik záloga a téli gépjavítás alapos elvégzése, melyhez az I. számú Autójavító Vállalat adott komoly segítséget. Érezteti jó hatását az új brigád­szervezet kialakításának nálunk először alkalmazott módszere, mely az önkéntesség elvén alapszik. Ez növelte dolgozóink munkakedvét és szép példái születtek e tényből az elvtársi segítségnek. Fáradhatatlan irányító- és szervezőmunkát végez­nek agronómusaink, brigádveze­tőink és körzeti szerelőink. A mező- gazdaság fejlesztéséért folytatott harcból derekasan kiveszik részüket műhelyben dolgozó elvtársáink is, köztük id. Balogh Sándor kovács, Papp Gyula, Réti Árpád, Molnár Imre és Kovács Ferenc műhely- mnukások. Eredményeink párttagságunk kezdeményezése és példamutató munkája nyomán születtek meg. Pártszervezetünk a vezetőségválasz­tás óta sokkal jobban ellenőrzi és segíti üzemünk felelősségteljes munkáját, támogatja dolgozóink kezdeményezéseit. Mindezek elle­vM{ék e$éd>idég,é>ie' ha tudná hun vettem, mindjárt venne (onnan. Asszonynak alkalmas belőle szíjrcsölni, ha rajta érik is, könnyen tudja dugni. Teszi a zscbibe, vagy a csecse közé, ha belép az ura kacsint szeme közé!” Minden butélia lényeges része a felirat, s hagyományai is alakultak ki. Ilyen hagyományos szólam a címként választott mondat is. A fel­iratokban szépen nyilvánul meg népünk humora. Ezt mutatja be a? alábbi néhány felirat. „Aki ezen butélának szorult lopására, Kívánom, hogy jusson olyan nagy (uraságra, A pesti piacon taliga tolásra — Vivátl éljen a haza és 1848!” Vagy: „Ezen butéla készült az 1849-ik évben Kelemen Sándor számára. A pálinka , gonosz ital. Ki azt issza, hamar meghal Télen fagyaszt, nyáron fonnyaszt, Okos ember nem issza azt”. Vagy: Szép butéla az én nevem, míg pálinka van bennem. De ha pálinka nincs bennem, csak cserép az én nevem”. A butéliák is, mint sok njás nép- művészeti alkotás, népünk kultúrá­jának tárgyi bizonyítékai. A buté- liák formái, díszítőelemei, felira­taiknak humora mind-mind adalé­kai a magyarság ízlésének, össze­gyűjtve, tudományosan feldolgoz­va ezek is sokat adnak kultúránk fejlesztéséhez. D. I. nére nálunk is található még hiba elég szép számban. Említsünk pél­dát erre is. Pártszervezetünk elmu­lasztotta kellő gonddal megmagya­rázni az őszi kalászosok ápolásának jelentőségét. Ennek következtében a tervünkben előírt fej trágyázást, fogasolást, hengerezést még nem teljesítettük. Igaz, nincs elegendő munkagépünk, de a meglévők jobb kihasználásával sokkal szebb ered­ményt érhettünk volna el. Pártmunkánk gyenge oldala, hogy nem népszerűsítjük a kimagasló teljesítményt elérőket olyan mér­tékben, mint ahogyan megérdemel­nék. A pártvezetőség ezt a hibát már korábban is észrevette, de ed­dig nem sokat tett ezen a téren. Vannak azonban olyan hiá­nyosságok is, melyeket csak a föld­művelésügyi minisztérium, vagy a megyei tanájcs gépállomási igazga­tósága tudna orvosolni. A rizstele­pekre ugyanis nem tudunk megfe­lelő időben elegendő ■ mennyiségű rögtörő hengert és nehéz fogast biz­tosítani, s ‘ezáltal megfelelő mag­ágyat készíteni. Hisszük, hogy most, a munka dandárjában sürgő­sen segítenek illetékes szerveink a probléma megoldásában. NÁDAS MIHÁLY, a kunmadarasi gépállomás párttitkára A szolnoki szabadtéri színpadról Még jócskán bennjártunk a tél­ben, amikor megjelent a szolnoki városi tanács felhívása, hogy te­gyenek javaslatot a város lakosai arra, hol építsék meg nyárra a sza­badtéri színpadot. Örömmel fogadta mindenki ezt a tervet s lelkesen siettek a dolgozok a tanács segítségére javaslataikkal. Most mégis azt kell megállapíta­nunk, hogy mindeddig hozzá sem kezdtek az építési munkálatokhoz. Hosszú huza-vona után csak addig jutottak még el, hogy eldöntötték, a Petőfi Kultúrotthon mögötti nagy udvarban lesz a színpad. A tervek elkészítésével megbízták a szolnoki tervező irodát. Mint megtudtuk, messze vannak még a tervek befe­jezésétől s még távolabb azok meg­valósításától. Legjobb esetben is csak augusztus eleje táján készül­het el a kétezer néző befogadására alkalmas nézőtér — mondják a vá­rosi tanácsnál. A szabadtéri színpad városunk lakosságának nyári szórakozási le­hetőségeit bővíti, joggal várná hát el mindenki, hogy ne őszre, de már nyár eléjére elkészüljön. Ha eddig nem is igen haladt a munka, most már nakigyürközhetnének, s ha igyekeznek vele, még így is elvé­gezhetik a munkát legalább június közepe tájáig. Április 12-én este a kisújszállási szülőotthonban ' Bállá Albertné há­rom egészséges gyermeknek adott életet. 21.15 órakor. 22 óraikor és 23.15 órakor az anya egy 1650 grammos fiút. majd egy 1880 gram­mos leány- és egy 1700 grammos leánygyermeket szült. Az anya és a gyermekek a legjobb egészségnek örvendenek. A 29 éves Bállá Al- bertnéoak a három apróságon kí­vül már van egy kisfia s leánykája. — Az ötgyermekes család édesapja Bállá Albert, a kisújszállási városi tanács egészségügyi osztályának előadója. 163 tanulójuk van, körülbelül fele­fele arányban lányuk-fiúk — job­bára jászságiak. Ki a növényter­melési tagozaton tanul, ki az állat­tenyésztésin. Középkáderek lesz­nek. Az iskola alapítása, 1949 óta, két csoport szakember, helyeseb­ben segédszakember „szállt ki’1 a kedves falak közül, az idén ötven­nyolcán végeznek. Tizenöten to­vább tanulnak — akadémián —, a többiek állami gazdaságokban, gép- .állomásokon, termelőszövetkezetek­ben helyezkednek el. Az 1952-ben végzett Kasza János például az is­kola tangazdaságában kapott al­kalmazást. Kiválóan tanult s most meggondolta: tovább megy egye­temre. Évfolyamtársa, Szabó Balázs a gépállomáson agronómuskodik. % TVfijí Szabó elvlársat a telefon szólítja, ismét a mi kilátáo- talan diákéveink jutnak eszembe. Fülembe csendül az ősi „ballagási1’ nóta: „Az út hazámba visszavisz, filiszter leszek magam is”. Milyen szívfacsaró volt ez a dallam sze­gény érettségizőnek, akinek egye­temre már nem tellett. Hiába áll­tak a régi dal szerint „díszben a fák1’, hiába állt meg búsan a vén diák, visszaút a küzdelmesen bol­dog iskolába nem volt. S az út vé­gén nem szivárványos „életkapu” várta, hanem sivár zsákutca, örül­hetett a vén diák, ha in&égmunkás „státusban”, mint napidijas „filisz- terkedhetett”. lVyilik az ajtó. Szálas, jó- képű, napsütötte arcú fiatal­ember lép a szobába. — Bartha Já­nos másodéves — mutatja be az igazgatóhelyettes. A cipóbama fiú enyhe zavarral mosolyog tanárjára, meg rám. A tanár biztatja: — Jó, hogy jöttél... Adjál csak egy interjút a terveid­ről. A hosszú fiút váratlanul éri a buzdítás. Áll, meg lépne is, de hova, merre. Melegbarna szeme té­továzva kísér, míg leülök -a bordó díványra. Aztán leül mellém. Nem azért bátortalan, mert valakitől tar­tania kellene, hanem, mert ez a nagydarab legényke nem a szoba nyugalmába szokott,,, Már mondj; is nekitüzesedve, — Nagyon szeretem a mezőgaz­daságot ... Ha ebbe születik az em­ber, egy életre beleéli magát. Apámnak 8 holdja van Cibakhá­zán, anyámmal műveli,,, Pista öcsém még nem tud segíteni, tíz éves .,, Hej, de szép ez a pálya —. sóhajtja szinte, mintha új népdal fakadna belőle — tiszta levegő, egészség! — Az állattenyésztési tagozaton tanulok. Legjobban a lovak érde­kelnek, ezek a ragyogószőrű, okos, gyors jószágok.., Apám ökröket tart. Úgy van vele, hogy — lassú munka, biztos munka Ez már nem az én vérem! — csóválja fejét, miközben nyurga kezeivel térdére támaszkodik, hogy megropogtassa derekát, — Hát a gépek? — Géptanból ötösöm volt... Csak úgy reszketett alattam a trak­tor, miikor megnyergeltem ... Mondtam a traktoristának: — ez! ugyan máma ki nem adom a ke­zemből — pedig segédszerelője vol­tam a gyakorlati órán. Egymagám tárcsáztam meg 35 holdat...- így omlott, ni, a barázda — mutatja ujjait hullámoztatva. —• De jól­esik ..! — árad Jancsiból a boldog­ság. — Süt a nap, fúj a szél 5 ilyenkor már itthagyjuk a padokat. — Apám így engedett el két esz­tendeje: „Minek mégy fiam,, kel­lesz' itthon..Most meg ezt mondta, mikor a fejtrágyázás hasz­nát tudományosan megmagyaráz­tam neki: „Tanulj, fiam. A tudást nem lehet elvenni',i — A nyáron megyünk gyakorlati munkára — állatfarm-vezetőnek. Keresünk, jól élünk s jöhet a kö­vetkező év... Utána a termelő- szövetkezet vár,.Szakember le­szek !., ä % lyjelyik véndiák ne szület­•^•ne újjá ilyen kicsorduló élet­kedv, egészség, biztonság láttán?! Tanuljatok, tanuljatok Baráth Já­nosok s daloljátok új életünk új tartalmával a régi nótát: — Gau­deamus igitur, juvenes dum sumus! Örüljünk hát, míg fiatalok . va­gyunk! Tóth István A kisújszállási Ady tsz-I'en találta meg boldogulását Kiss Gy. Róza 12 holdas középparaszt asszony. Évröl-évre becsületesen dolgozik, kiváló munkát végez. Tavaly 347 munkaegységet szerzett, s most az új gazdasági évben már idáig 164 munkaegy­séget írtak javára. Képünkön Kiss Gy. Róza a dinnyefeszkeket készíti. Már 164 munkaegysége van Sürgős intézkedés! kérünk . , A szolnoki 1. szá­mú posta egyes számú PvJVbb. ablakánál az utóbbi gdP1* időben több mint két órát kell várni a kül­demények feladásakor. Többen szóvátettük már, hogy in­tézkedjenek a posta vezetői, de nem volt eredménye. Április 9-én reggel a 3. számú ablaknál kis úttörő pénzt akart feladni 8 órakor. Mivel a posta dol­gozója ott volt már, kérte a gyér-1 mek, hogy vegye át a pénzt, mert iskolába szeretne sietni. A válasz az volt, hogy „nem köteles 8 óra előtt felvenni senkitől a pénzt’1. Szeretnénk, ha a fenti • hibákat mielőbb kjiavítanák, hiszen nagyon sok idő megy veszendőbe amiatt, hegy a postán kell várakozni. Gaál Gyula levelező Szolnok Megvizsgáltuk levélírónk panaszát. Az esti órákban sok időt kell eltölteni. —1 Egy 60 filléres bélyegért, vagy egy levelezőlapért másfél órát vártunk az ellen­őrzésnél. Jó lenne, ha az esti levél feladásoknál több helyen vennék át a külde­ményeket. A hivatalok dolgozói így előbb mehetnének haza családjukhoz. (A szerk). Ne tegyenek kivételt a jászapáti moziban Sokat bírálták már a lapban is a jászapáti mozi dolgozóit, azért, hogy kivételt tesznek. A vizsgálatok után mindannyiszor ígéretet tettek, hogy hibáikat kijavítják. Ez nem tör­tént meg. Feleségemmel sze­rettük volna megnézni a „Bátrak arénája“ c. filmet. Mivel hivatal­ban dolgozik, összeír­ták. hogy ki akarja megnézni az előadást, s az egyik dolgozó el­ment előj egyeztetni a jegyeket. A pénztáros közölte, hogy előiegyeztetni nem áll módiában, mi­vel a legutóbbi ellen­őrzés alkalmával ezt megtiltották. Ez he- lyea. Az esteli előadás al­kalmával a pénztár­nyitáskor már ott vol­tunk a moziban. Első­helyet kértünk, s azt közölték, hogy nincsen, a második helyből is csak a negyedik sorba kapható. Megváltottuk, A pénztártól eltávozva, láttuk, hogy az utá-* nunk következő jegy-' vásárlónak már adtak első helyet. • Helyesnek tartanánk, ha a pénztáros nem tenne kivételeket. Vörös István Jászapáti kocsit Javítsák meg a locsoló A kunmártoni tanács még a múlt év novemberében átadta a locsoló- lajt kocsiját javításra a helyi Me­zőgazdasági Felszerelést Gyártó KTSZ-nek. A tanács azért igyeke­zett még a tél folyamán kijavíttatni a kocsit, hogy már kora tavasszal megkezdhessék az utcák locsolását. Azóta már öt hónap telt’ el, de a KTSZ még mindig nem végezte el a javítást. Úgy látszik, a KTSZ dolgozói nem Veszik figyelembe, hogy a lakosság egészségének foko­zott védelme szempontjából milyen fontos a község utcáinak portála­nitciSct KÖZSÉGI TANÁCS Kunmárt on Ufcai világítást kérünk Törökmiklóson, a Tópart-utcában lakom. Ebben az utcában be van ugyan vezetve a villany, de utcai világítás nincs. A járda is nagyon rossz és sötétben csak bukdácso­lunk. Kérem az elvtársakat, segít­sék elintézni, hogy mielőbb csinál­ják meg az utcai világítást. Fehér János Törökmiklós MÉ2KE!>£$£K A Szolnokmegyei Néplap f. évi január hó 22-én megjelent számá­ban „Javítsák meg az országutat’ c. cikkre válaszolva közöljük, hogy Jászboldogháza—Jánoshida állomé, hozzájáró út burkolatának felújítás munkáit az 1955. évi programmba felvettük. (Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium Vasúti Főosztá­lya, Bpest.) * A jászberényi vasútállomáson a szerződéskötés ügyében megkaptam az iratokat, köszönöm az elvtársak fáradozását. (Gömöri János, Jász­ból de gháza.) * özv. Balogh Józsefné törökmik- lósi levélírónk közölte szerkesztősé­günkkel, hogy a helybeli földmű­vesszövetkezettől hónapok óta nem kapja meg az üzlete használat; után járó bért. A földművesszövet­kezet vezetőit megkértük a panasz elintézésére, levelünkre az alább: választ kaptuk: „Nevezett panaszá­val kapcsolatban közöljük, hogy hat és félhónapra járó üzletbért, 455.— Ft-ot a mai napon postára adtunk címére. (Jancsó Mihály, Törökmik­lós1’,) Közlöm az elvtársakkal, hogy a gépállomással kapcsolatos ügyem elintéződött. Fizetésem rendszere­sen megkapom. Véleményem az, hogy a jövőben még szorosabban együtt kell dolgoznunk a szerkesz­tőséggel, a dolgozókról való gondos­kodás megvalósítása érdekében. —t (Molnár Lajos, Szolnok.) * Sepsi István panaszát kivizsgál-; va, azt alaposnak találtam. A jász-; herényi fogszakorvosok fogászati munkája — a fémmunkák bevezet tésével — annyira felszaporodott* hogy a fogorvosok nem győzik a munkák elvégzését. Ezért történt meg a beteg ide-oda küldözgetése, A panasz nyomán intézkedtem, oly; módon, hogy a jászberényi fogszak-; orvosok működési körét megálla-; pítottam. így például a jászfénysza-i rui betegek fogászati ellátás szem-; pontjából dr. Sípos Gyulához tar-; toznak. Folyamatba tettem a fog-; orvosi óraszámok felemelését. Terv-j be vettük negyedik fogorvos beállt’-; tását is. Mindezek valószínűen eny-í híteni fogják a fogorvosok túlter-i heltségét, s megkönnyítik a dolgo-f zók fogászati ellátását. (Dr. Suchy Dezső oszt. vez., Szolnok, Megyei Tanács.) Hármasikrek Kisújszálláson

Next

/
Oldalképek
Tartalom