Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-02 / 78. szám
1054 április 2. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP R pártkcngresszas tiszteletére éves tervét 60 százaiéira teifesíti Tét!» László kiváló traktoros Tóth László, a kiváló traktoros a karcagi határban szánt. HARTA 4 ezer lakósú kis község Bács-Kiskun megyében. Lakói dolgos parasztemberek, akik mint termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák építik boldog életüket. A hartai Lenin tsz tagja Tóth László, az ország legelső gépállo- mési traktorosa. aki szorgalmas munkája jutalmául a sztahanovista jelvényt, a Munka Vörös Zászló érdemrendjét és a Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapta. Tóth László 1950. óta traktoros. Mostanáig akkora darab földet felszántott, hogy a sok-sok barázda egyvégtében 2 és félszer körülérné a földet. NÉHÁNY nap óta a karcagi határban, a Táncsics tsz földjén dolgozik váltótársával. Helfrich Jánossal és a munkagépkezelővel, Ebelin Jánossal együtt. Átadják munkamódszerüket, hogy az ottani traktorosok is olyan nagyszerű eredményeket érjenek el, és a gondos talajelőkészítés nyomán bővebb termést adjon a kötött karcagi föld. A piros zászlóval díszített G. 35- ös traktort már messziről meg lehet ismerni egészséges kattogásáról. Úgy működik az. mint a legtökéletesebb óra. A tél folyamán igen gondosan javították ki a gépet. Nem sajnálták az időt a pontos bejáratásra sem. A generáliaví- tás után például két napig húzat- ták körbe a gépállomás udvarán. Utána kezdtek vele egyes sebességgel menni. NAPONTA 80 percet fordítanak a gépápolásra, s akkor mind a hárman előre meghatározott módszer szerint végzik el a karbantartást. Egyik az üzemanyagot, hűtőt tölti fel. a másik a csavarokat húzza meg. a harmadik a csapágyakat zsírozza le, s így folytatják a munkát mindaddig, míg a traktor minden porcikája a portól, sártól is letisztogatva ragyog. A gázolajszűrőt, légszűrőt háromnaponként, sőt nyáron, amikor nagy por van, ennél is sűrűbben gondosan megtisztítják. így az üzemanyag tökéletesen elég. nagyobb erővel dolgozik a traktor és nem kormozódik az izzófej. Mióta az V. párlatot használiák traktoristáink, Tóth elvtárs is azzal dolgozik, de nincsen gépében koromlerakódás. MUNKAMÓDSZERÉNEK titka, hogy minden percet kihasznál. Erre neveli váltótársát és munkagép- kezelőjét is. Mind a hárman óra- grafikomos módszerrel dolgoznak. Megfogadta, hogy belőlük is sztahanovistát nevel. Egy hét óta dolgozik a karcagi traktorosokkal. Kezdetben kissé nehezen melegedtek fefl iránta, de megismerték, mennyi emberszeretet. segíteni- akarás lakozik benne. Munkaköz- ben is mindig szívesen kérdezgetnek tőle. és Tóth elvtársnak az jelenti a legnagyobb örömöt, ha látja, hogy igyekezete nem hiába való. A karcagi gépállomás traktoristái közül egy hét óta mind többen igyekeznek az ő módszerével dolgozni. Nem nyugszik meg eddig elért eredményein. Párttag és kötelességének érzi. hogy példát mutasson. 6 nap alatt 12 mázsa üzemanyagot takarított meg. Műszaknormája 1.6 kát. hold és 16 kát. holdat szántott fel egy műszakban. A pártkongresszus tiszteletére vállalta. hogy május 24-ig 1350 normálholdas évestervének 60 százalékát teljesíti. — kisa — Á dolgozó parasztok nagyobb segítséget várnak a kunmártoni és szászberek! gépállomástól A tavaszi szántás-vetés legrövidebb időn belüli befejezése a gépállomási traktorosak szorgalmas munkáján is múlil$. Minél tovább várnak a földek a szántásra, vetésre, az őszi szántások a fogasolásra, simítózásra, annál kevesebb csapadék marad a talajban. Ahogy az időjárás mutatja, a legcsekélyebb nedvességet is meg kell őrizni, hogy jó termést takaríthassunk be. A kunmártoni gépállomás vezetői azonban nem értik meg az idejében elvégzett munka fontosságát. A mai napig sem szervezték meg a két műszakot. A traktorosok és munkagépkezclők nyújtott műszakban dolgoznak, de napi átlagos teljesítményük a 2 holdat alig éri el. Holott maradt még éppen elegendő szántatlan terület őszről, a gépállomás körzetéhez tartozó szövetkezetekben és egyéni gazdák földjén. A tiszaugi, mesterszállási, tószegi traktorosok éjjel-nappal dolgoznak, hogy minél gyorsabban befejezhessék a talajelőkészítést. A fegyvernek! és kunhegyesi gépállomás traktoristái már szinte munka nélkül vannak. A tavaszi szántást lényegében befejezték és ezer-ezer holdra kötöttek szerződést egyénileg dolgozó parasztokkal később elvégzendő gépi munkára. A szászbereki gépállomás vezetőivel sincsenek megelégedve a dolgozó parasztok. Az újszásziak már hetekkel előbb kérték Gere elvtársat, a gépállomás vezetőagronómusát, küldjön már traktorokat a községbe, mert földjeiket fel akarják szántani. Meg is ígérte, hogy eleget tesz kérésüknek. — Traktor azonban még mindig nem érkezett, — írja Agócs István újszászi dolgozó paraszt a szerkesztőségnek küldött levelében. A termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok elvárják a kunmártoni és szászbereki gépállomás vezetőitől, hogy tartsák magukra is kötelezőnek a december 19-i párt és kormányhatározatot. Jó gépi munkával segítsék a dolgozó parasztok igyekezetét, Hol kásit a liszsgyendai Dózsa tsz 33.000 lacsemsttjének Itszáiliiasa! A tiszagyendai Dózsa tsz tagjai — átérezve a fásítás hatalmas jelentőségét — elhatározták, hogy ezév tavaszán központi tanyájuk környékét befásítják. Erre az elmúlt év őszén a járási mezőgazdasági osztály útján a:' Erdőgazdaságtól megrendeltek 30 ezer darab facsemetét. A talajt telepítésre előkészítették. A fák azonban mind a mai napig nem érkeztek meg. Néhány napja a szolnoki Erdőtelepítési Hivatalt keresték meg levélben a 30.000 facsemete sürgős leszállítása érdekében. De sem fát, sem választ n»m kaptak sürgetésükre. Kérem a Néplap szerkesztőségé*, nézzen utána, miért késik a tsz által megrendelt facsemeték leszállítása. r'-. Mészáros Elek Kunhegyes intézze el végre a Megyei Fiüémsrési Igiigi ósai a iasztslsögyörgii Vöios-sarox tsz taglalna! ncra.m-t Tavaly szeptemberben csoportunk kérelemmel fordult a Megyei Tanács Földbirtokrendező Csoportjához, földterületünk aranykoronaértékének csökkentése ügyében. Novemberig semmi válasz nem érkezett. Ekkor személyesen mentem be a Földbirtokrendező Csoporthoz, ahol hosszas keresés után egy fiók mélyén találtuk meg a kérelmünket. Az előadó megállapította, hogy az ügy nem hozzájuk, hanem a földmérési hivatalhoz tartozik. Átvittem hát hozzájuk beadványunkat. Határozott Ígéretet kaptam, hogy január hónapban kijönnek és megvizsgálják azt. Már március is elmúlt, de még ezideig sem történt, intézkedés. Kérjük a Néplap szerkesztőségét, hívják fel a földmérési hivatal figyelmét: 1954-et írunk, amikor a dolgozók jogos kérelme nem porosodhat hónapokig valamelyik íróasztal fenekén elintézés nélkül. Intézzék lelkiismeretesebben -> dolgozók ügyeit. SEPSI ISTVÁN Jászfelsőgyörgy, Vörös-sarok tsz Váriuk a választ Még 1952, majd 1953. évben terhe vették, hogy Jászberényben a VIII. kerület lakói v#etékes rádiót kapnak. Ez meg is történt, de nem teljes mértékben. A kerületnek körülbelül 30 százaléka még nem hallgathatja, a vezetékes rádiót. A helybeli postafőnökségen már több alkalommal érdeklődtünk, de választ nem kaptunk és a munkálatokat sem kezdték meg. Kérjük, adjanak választ nekünk, lesz-e vezetékes rádió azokban az utcákban is, ahol eddig nincs? Lakatos Vendel Jászberény, Juhász-út 13, WTÉIKEbÉSEK A Néplap március 25-i számában az id. Majoros István örményesi gyapottermelő jégkár térítésével kapcsolatban közölt panaszát megvizsgáltuk. Id. Majoros Istvánnak (személy szerint) gyapottermelési szerződése nem volt. Volt azonban az örményesi Dózsának, melynek ö is tagja. A tszcs — együttesen a Magyar Nemzeti Bankon keresztül számolta el gyapottermését. így annak árát és a jégkártérítéseket is a tszcs egyszámlájára kellett befizetnünk. Az Állami Biztosító egyénenként állapította meg ugyan a jégkár- térítés összegeit. — amit mi a fent elmondottak alapján egyösszegben a csoport egyszámlájára február 4-én átutaltunk. Ezek szerint id. Majoros Istvánnak a jégkártérítést a csoporttól kell megkapnia. Gyapottermeltető Vállalat Kirend. Szolnok. * A törökmiklósi Wesselényi-űti lakosok panasza ügyében a következőket közöljük: 1951. évben a Mezőgazdasági Gépgyár fejlődése következtében terjeszkedésre volt szükség és ezért a Wesselényi-úton, a főutca felőli részen a feljárást elzárták. A tanács végrehajtóbizottsága az elzárt följárótól körülbelül 100 méterre biztosította az utca lakóinak a főutcára való kijárást. A panasz másik része, hogy az útoij téglából készült járda csak egy kis részen van, jogos. A városi tanács közlekedési osztálya a további járdázást tervbe vette, s ez ahhoz szükséges téglát is igényelte, A szükséges anyag megérkezése után a Wesselényi-úton még hiányzó téglajárdát megépítik. VÁROSI TANÁCS VB., Törökmiklós. Új üzlet nyíl! Kisgyócson A Kunhegyes és Vidéke Földművesszövetkezet ünnepélyes keretek között adta át rendeltetésének a kisgyócsi új üzletet. Hatvan tanyasi dolgozó és az iskolások vettek részt az ünnepségen. A megjelent dolgozó parasztok megígérték, hogy ezt a gondoskodást mezőgazdasági termelésük emelésével viszonozzák. Nagy örömmel vásároltak a megnyitás után. Rövid másfélóra alatt 1660 forint értékű közszükségleti cikket vettek. Reveddel abban a vezéreikben találkoztam, amelyet honfitársad, Gloria Segal, a DÍVSZ titkára írt a magyar ifjúság központi lapjában, a Szabad Ifjúságba. Megtudtam Rólad, hogy mint a „Daily Northwestern” c. lap szerkesztője, hat másik diáklap-szerkesztővel együtt tavaly decemberben ellátogattál a Szovjetunióba. Gyönyörködtél abban a nemes, baráti küzdelemben, amelyet a szovjet és amerikai diákok vívtak. Utána lelkes beszámolót írtál a rendkívül sportszerű keretek között lezajlbtt kosárlabdamérkőzés- röl, jóllehet 22:7-re kikaptatok. Judod-e mi késztetett arra, hogy írjak Neked? Megmondom. Nem volt nagy esemény. Csupán egy beszélgetés, amelyet egy kerekarcú, göndörfürtű szőke munkásfiatallal folytattam a minap. Még a neve is „szőke”, Szőke János. A szolnoki mezőgazdasági gépjavító üzem ifjú lakatosa ez az életkedvtől sugárzó, zömök, nevetőszemű fiú... De hogyan jutottál Te az eszembe? Úgy, hogy ez a magyar ifjúmunkás beszélgetés közben — tudtán kívül egy szivet karcolt olajos cipője orrával a homokba. Mikor készen lett a „művel”, rettentő mélyet sóhajtva szívott egyet cigarettájából s ahogy a füstöt kifújta, hunyorogva nevetett velem együtt a tündöklő-kék tavaszi égre. Nevettünk mind a ketten. A szív miatt? — lehet. A tavasz miatt? — biztos! Ekkor ötlött emlékezetembe az az Amerikában közkedvelt dal az ifjúság jövőbe vetett hitéről, vágyairól. Szomorúan kezdődik a kis dal: KEDVES RICHARD ELDEN! Lehet, hogy tavaszra már menetelni fogunk. Lehet, hogy tavaszra mir ölni indulunk? Hit akkor hulljanak bombák, mikor nyílnak a gardéniák. Tavasszal, mikor az orgona, virágba borul? Utolsó versszaka ■— jól mondta ezt cikkében Glória Segal — a világ minden fiataljának vágyait tükrözi vissza: óh, én már azt szeretném tndnl. hogy nem kell ölni indulni tavasszal És mind együtt ünnepelnénk. minden nép a föld tereikén. Hisz esodajó élni tavasszal! £sodajó élni tavasszal! — ezt fejezte ki az a homokba rajzolt szív, ez csendült a napsugárba fürdetett nevetésünkből. A Te hazád felett is ragyog a fényes nap, ott is fodrozódnak puha bárányfelhők a tavaszi égen. Virágos mezőkön, susogó erdőkben, városaitok parkjaiban a lombtakarta padokon tifelétek is forró szavakat suttognak ilyenkor a fiatalok ., Úgy mint errefelé, vagy akár a szibériai tajgákban, vagy a Kongó izzótüzű ege alatt. De hallgassuk csak a Ti dalotokat: „ ... lehet, hogy tavaszra már ölni indulunk?” — Micsoda méreg- keverői vannak a Ti fiatal életeteknek?! Uraitok vérbe-vasba fojtják ifjúságotokat, gyilkos szuronyokkal, raff in ált pusztítóeszközökkel küldenek benneteket a halálba és hogy messze-mes-sze lakó népeket, hozzátok hasonló fiatalokat irtsatok. Olyanokat, akiket sose láttatok ... Hogy dobjátok le sivító bombáitokat indokínai házacskákra, ahol éppen kenyeret tesz egy anya az asztalra, fiú és lány néz önfeledten egjtmásra ... mert tavasz van, „mikor nyílnak a gardéniák”. geszélgesíünk egy kicsit. Annak a mozgalomnak a jegyében, ami most indul el: „A megismerés és megértés útján a barátságért.” Ismerjük meg egymást. Ismerd meg azt a derűshom- lokú kis fiatalt, akit előbb említettem Neked. Hogy élünk mi? Újságíró vagy Te is. Gyere üljünk le mind a hárman erre a nagy kőre s hallgassuk Szőke János lakatos egyszerű szavait. Míg nekikészül, vessünk körül egy pillantást. Ott szemben, az a távolba vesző emelkedés a mi Tisza folyónk gátja. Mellette az országút, azon i-nnen ez itt a gépjavító. Vakítanak a modern műhelyek, gépszínek fehér falai. Előttük az első meleg sugártól szinte megborzonganak a dermesztő hideget átelelt kombájnok. — Ezeknek a vágószerkezetét javítom Kis Miska barátommal — int feléjük pillantásunkat követve Szőke János. Majd a gazda komolyságával magyaráz tovább. — Szólok a műszaki vezetőknek, adjanak segítséget, mert munkatársam beteg lett és a súlyos alkatrészek emelgetése nehezen megy egyedül. Érted, Richard Eiden? Úgy beszél a mi fiatal munkásunk, mint a gazda a magáéban. És az is. Ugyanolyan jogú gazdája ennek az egyre nagyobbodó üzemnek, mint bárki más, akit itt látsz akár az esztergapad mellett, akár körzővel a kezébe műszaki rajz felett töprengve ... Nálatok szólhatna-e hasonló korú fiú, aki még ősszel megy katonasorba, a műszaki vezetőknek. Kinyitihatná-e egyáltalán a száját ilyen indokkal: „a súlyos alkatrészek emelgetése nehezen megy egyedül”. — „Fel is út, le is út, ha nem birod!” — ez lenne a válasz Nálatok. Hót. még erre ! — Eggyel azért nem vagyok megelégedve .., Jöjjenek,, megmutatom. Itt van ez a hajtókar, ennek a csapágy-beágyazását végzem most. ddig 150 percet adtak az elkészítésére, most levették 50 percre. Pedig ugyanazzal a módszerrel, ugyanazzal a géppel kell végeznem a munkát ... Biztosan igazat adnak nekem ... Beszélek a főmérnökkel. Látom, Richard Eiden, közbe akarsz szólni, hogy ez talán egy kicsit sok. De nem így van. A mi fiataljainknak törvénybiztosította jogai vannak. És hallgasd csak, mennyire rászolgált erre a mi kis barátunk. — Nekem nem kell könyörögni, ha sürgős munka miatt meg kell nyújtani a műszakot... Mikor a rettenetes hidegek miatt elmaradtunk, egyszer harminchat órát lehúztam egyfolytában ... Küldtek haza, de nem tudtak volna még bottal sem elverni... Várják a traktorokat a gépállomások, termelőszövetkezetek ... Ez jutott eszembe még evés közben is, mikor a kenyeret szeltem... 1300 forintot is megkeresek., Richard Eiden. ilyen ifjú ■hősök vannak nálunk. És ez megint csak azért van így, mert gazdája ennek a mi szép, szabad hazánknak. Övé a föld is. Még felnőttnek is szép kereset, amit ez a fiatalember elér. Pedig 8 órahosz- szát dolgozik s amiről beszélt, azt a 36 órát fiatal szíve lelkesedésével adta azoknak a dolgozó parasztoknak, akik szülővárosában, Törökmiklóson az ő gépeiért kenyeret termelnek, húst küldenek a munkásoknak. Azt már úgy kell kiszedni belőle, mit szól öreg édesapja, a vasúti pályaőr, mikor a fizetéses borítékot átadja: — Nem szól az semmit... Csak tapogatja s rám- néz ... somolyog ... „Te gyerek, ez, megint vastagabb, mint legutóbb volt”. |\Jézd csak Richard Eiden! Milyen nagykomolyan, „öregesen” ütögeti cigarettája végét a dózni oldalához, mielőtt rágyújtana ... Úgy, mint felétek is teszik a munkások, a fiatalok. A különbség az, hogy Nektek nem építenek üdülőket, sportpályákat, a munkásfiatalokból nem lehetnek államköltségen mérnökök, miniszterek. De Veletek együtt harcolunk azért, hogy kergessétek el édes hazátokból a tőkéseket, akik sportpályák, üdülők helyett bombákat gyártanak, hideg szuronyokat a meleg, ifjú szívekbe. Akkor majd együtt rajzoljuk a szíveket a fák törzsére, sétányok, tengerek homokjába és minden néppel együtt ünnepelünk a föld kerekén. „Hisz csudajó élni tavasszal!” Tóth István
