Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

4 SZOLNOKMEQYEI NÉPLAP 1934 április 13# Szellemit cl tűz n&m égeti meg A Dózsa felkelés 440. évfordulóján f akócz, a főpap a Pápa őszentsége nevében teljes búcsút és örök boldogságot Ígért a föld népének — és mindezért csu­pán azt kérte tőlük, hullassák vérüket a k ályért, az egyházért, az urakért. A magyar jobbágyok tízezrei nem vágytak ennyire, az örök boldogság helyett rövid földi életük boldogságát szerették volna biz­tosítani, de ennek útjában éppen azok álltak, akikért vérüket kellett volna cntaniok..# uraival. A mozgalomhoz — külö­nösen Szabolcs, Szatmár, Ung, Be- reg és Ugocsa megyékből — sok kisnemes is csatlakozott. A magyar parasztság oldalán harcoltak a máramarosi szegény román neme­sek,, a mezővárosok lakóinak több­sége, a fokozatosan jobbágysorba süllyedt kunok és jászok, a román jobbágyok, a szerb parasztok egy- része, az alsópapság jelentős része és a parasztság fegyvertása volt az erdélyi bányamunkásság is. A fő­papok, főurak teljes erejükkel a dolgozó nép ellen léptek fel, m f'TVizsa György híres ceglédi be- L' széde hűen tükrözi a paraszt- háború okait, a parasztság nyomo­rúságos helyzetét és harcos elszánt­ságát. Illyés Gyula Kossuth-díjas költőnk szép versbe öntötte Dózsa szavait: Ha a nemes lakomázik, Ugrál, vígan parolázik. Lódít serleget a falra A paraszt jajdul fel arra. Akár búsul, akár vígul, Lány után, ha kukurikul Kezesit! kösöntyűkkel, Fizetni a parasztnak kell. Ha böjtöl, ha házasodik, Ha beteg, ha szaporodik, Nyaka közé a parasztnak Újra új adót akasztnak. Ü3 parasztháború elbukott. Dó­zsa minden katonai tehetsége ellenére sem tudta az erőket össz­pontosítani, az uralkodó osztály át­menetileg helyre tudta állítani egy­□ ^yfűr-zavar, korrupció, hatalmi önkény, pártoskodás, a job­bágyság nyomora, a nemesség vi­szálykodása jellemezte leginkább Magyarországot az 1510-es évek­ben. Az ország nem nagyhatalom többé. A gyenge utód, a hatalomra- vigyó főurak elherdálták Mátyás & örökségét, a határon túl a terjesz- * kedő török csak a kedvező alka­lomra várt, hogy leszámoljon Ma­gyarországgal, amely útját állta ed­dig világhatalmi törekvéseinek. Az urak egy csoportja, Bakócz Tamás esztergomi érsek és társai a forra­dalmi elégedetlenséget, a kormány, zati válságot kereszteshadjárat meghirdetésével akarták ellensú­lyozni. A mozgalommal két legyet akartak ütni egy csapásra: a török visszaszorításával biztosítani hatal­mukat és a háború költségeire sze­dett adók, tizedek, pénzek elsik- kasztásával tovább növelni gazdag­ságukat, Hl 4 parasztság körében népszerű ^ volt a honvédő háború esz­méje, még élénken emlékükben élt a világraszóló nándorfehérvári dia­dal, a nagy Hunyadi János dicső alakjára emlékezve még hittek a hívó szónak. A keresztes seregbe tízezrek és tízezerek, egész közsé­gek jelentkeztek. A jobbágyok se­regei mellett mezővárosi lakosok, iparosok és zsoldos katonák, pa­rasztok vették fel a keresztet. Ve­zetésükkel Dózsa György székely nemest bízták meg, aki a török harcokban különösen kitűnt hő­siességével, Hamarosan kiderült azonban, hogy a nagyurak között nincs már a Hunyadiakhoz méltó hadvezér, államférfi, A nemesség nem csatlakozott a mozgalomhoz, az urak visszaéltek a parasztság ál­dozatkészségével, hazafiasságával. De a parasztok serege már együtt volt, érezte erejét, hatalmát és a megijedt Bakócz hiába vonta vissza 1514 tavaszán a keresztes hadjára­tot meghirdető pápai bullát, a sereg nem oszlott szét, hanem Dózsa ve­zetésével megindult a nép igazi el­lensége, az uralkodó osztály ellen. m 4 Dózsa-felkelés kezdetét nem <-7C lehet pontos dátummal meg­határozni. Általában 1514 április 16-tól számítják a parasztháború megindulását, ekkor vált nyilván­valóvá, hogy szó sincs többé török elleni kereszteshadjáratról. A pa­rasztság nyíltan szembefordult CÁ. ségét, amely erősebbnek bizonyult a keresztesek szervezetlen erőinél. A bukás egyik főoka a polgárság fejetlenségével függ össze. A pa­rasztság forradalmi osztályharca Magyaországon még nem dönthette meg a feudalizmust, mert az új rend, a kapitalizmus feltételei még nem értek meg. A parasztháború elbukott, az urak kegyetlen bosszút álltak. Dózsát válogatott kínzások között elevenen megégették, fejére izzó vaskoronát szorítottak, a fog­lyul esett parasztokat tömegesen mészárolták le, a nemesség bosz- szúja sokkal több áldozatot köve­telt, mint a mohácsi vész. íu Őzzé vastrónon őt elégettétek, de szellemét a tűz nem égette meg — írja legnagyobb költőnk Petőfi Dózsáról, akinek emlékét hiába akarták meghamisítani az uralkodóosztályok. Dózsa Györgyöt a nép és történelmünk haladó kor­szakainak legnagyobbjai a magyar történelem egyik legdicsőbb embe­rének tartották mindig. „Szentül hiszem, hogy lesz idő (ha fennma­rad a magyar nemzet), midőn Dó­zsának nagyszerű emlékszobrot fog­nak emelni” — írja Petőfi Arany Jánoshoz intézett levelében. Szob­rot követelt Dózsának a másik nagy magyar költő, Ady Endre is. 17] Jj jóslat valóra válik. Egyik legtehetségesebb szobrász- művészünk már dolgozik Dózsa em­lékművén, amely hirdetni fogja, hogy az öntudatra ébredt nép, amely megtalálta a boldogságát ezen a földön, nem feledkezik meg azokról, akik ennek a sok drága vér hullása árán kivívott boldog­ságnak hős harcosai voltak,,, fl Debreceni Mezőgazdasági Akadémián ez év észén megkezdődik a levelező oktatás A MEZŐGAZDASÁG I fejlesz­téséről szóló párt- és kormány- határozat megjelenése után számos középiskolai végzettséggel rendel­kező mezőgazdasági szakember ha­tározza el, hogy továbbtanul. To­vábbtanulásuk elősegítése érdeké­ben a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián is megkezdődik 1954 szeptemberében a levelező oktatás. Ennék időtartama 4 és fél év. melynek elvégzése után a levelező hallgatók a rendes oktatásban résztvevő hallgatókéval azonos ér­tékű diplomát kapnak. A levelező hallgatók jegyzetek­ből tanulnak, levelezés útién kon­zultációs kérdéseket intéznek az akadémia tanszékeihez és féléven­ként több ‘alkalommal felkeresik a főiskolát, ahol tantárgyi gyakorla­tokat végeznek és beszámolnak ta­nulmányi munkájukról. A levelező oktatásban való rész­vételre jelentkezhetnek mindazok a dolgozók, akik legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek és 22-ik életévüket betöltötték, de 40-ik életévüket még nem haladták meg. Az akadémia levelező tagoza­tára való jelentkezés ..Jelentkezési lapon“’ történik, melyet az akadé­mia igazgatósága küld meg az ér­deklődőknek. A kitöltött jelentke­zési laphoz csatolni kell az érett­ségi és orvosi bizonyítványt, vala­mint legalább kétéves szakmai gya­korlat igazolását. A jelentkezési la­pok beküldésének határideje: ápri­lis 20. _________ ta gozatra ielent­A LEVELEZŐ TAVASZI SZEL A szél feltámad. Honnan jött? Ki tudja, milyen tájakon szaladt át elébb? A városon át fut most széles útja. kemény kövekre, háztetőre lép. Puha szántás hullámain hengergett talán végtelen táblákon, ahol lüktető és messzezengő verset fényes kerekű traktor zakatol. Magával hozta a föld friss illatát, hogy kék benzingőzzel keverje el. S magasra nyújtózó füvek zsivalyát lebbentve szárnyán: dalol, énekel. És rügyekkel bimbózó pattanó fák gyengén hajlongó, remegő ága idézi a tájat, hol úgy suhant át. hogy meglibbent a lányok ruhája. Meg is ölelgette ott mindegyiket. Maid egy szökkenés, vígkedvű legény, már ott pergette a cigánykereket a magasodó töltés tetején. Aztán elbámult, megállt pillanatra, hogy a futáshoz levegőt vegyen, ahol a csákányt magasra villantva a természettel küzd az értelem. hol a tsz kockákra osztott földjén már víz csillan a napban, mint a tó. # s.. S im, hozzám jött benne megfürödvén. Azt fütyörészi: Élni milyen jó! PÉTERI ISTVÁN Filmfelvétel a tenger mélyén kezők részére április 26-tól május 20-ig matematikai és kémiai alap­ismeretekből felvételi vizsga lesz a Mezőgazdasági Akadémián. (Debre­cen, Böszörményi-út 104. sz.) 1953 nyarán Georges Femey francia film­operatőr Toulon köze­lében leereszkedett n tenger mélyére filmfel­vevőgépével. hogy meg­örökítse a tengerek mélyén zailó titokzatos világ életét. Ferney felszerelése egy nagy szemüveg, légzőkészülék. súllyal terhelt öv és egy mély­ségmérő készülék volt. Ferney nem változ­tatta helyzetét a víz­ben. lesben várt. mint a vadász. Az átlátszó vízben az operatőr mozdulatl ans áeától megnyugodva a sokezer tengeri élőlény hamaro­san tovább folytatta mindennapi életét. Fer­ney“ ekkor kezdte le­fényképezni a sással, csodálatos vízinövé­nyekkel benőtt, sziklás tengeri tájakat s a szeme előtt elsuhanó halak miriádiait# Egyízben, amikor 20 méteres mélységbe ereszkedett le. egv szikla mentén polippal került szembe. A polip kerek, sárgás árnyala­tú. vérszomjas csillogá­sé szeme hosszan me- radt az operatőrre. Fér ney még fel sem ocsú­dott ijedtségéből, ami­kor hirtelen valami meghatározhatatlan fe­keteség vált ki a ször­nyetegből és féléié áramlott. Azután a po­lip behúzta csápjait és gyorsan eltűnt a szik­lák között. Ferney. saj­nos. nem hozta magá­val vízalatti lámpáját és ezért nem tudta megörökíteni ezt az ér­dekes találkozást. Az operatőr sok érde­kes felvételt készített a tenger mélyén. Színes filmet használt gépé­ben és másodpercen­ként 22 filmkocka se­bességével fényképe­zett. A felvételek több­nyire sikerültek, de az előhívásnál kiderült, hogy a film nem adja vissza az eredeti színe­ket. nyilvánvalóan a vörös sugarak hiánva miatt, amelyek néhány méternél nem hatolnak mélyebbre a vízben. Femev számára ez már nem volt újság: egy­szer világospiros úszó­nadrágban ereszkedett a tengerbe és csodál­kozva látta, hogy a víz alatt úszónadrágja sma­ragdzöld szint öltött. A filmfelvételek be-i felezése előtt Ferney el-t határozta, hogy barát-« iával együtt 70 méter mélységbe ereszkedik le a tengerbe. Felszereié« sük a következő voltl vízhatlan ruha. szem« üveg. két nagy tartály« ban pedig sűrített le« vegő a hátukra erősít« ve ... Kezdetben min« den rendben volt. de már 40 méter mélység« ben valami sajátságos mámoros érzés fogta el őket Ez az érzés még fokozódott, amikor el« érték a tenger fenekét Szerettek volna a ho« mokba feküdni, gondo« lataik összezavarodtak# álomszerűnek tűnt min« den. ami velük történt Mellesleg ez a kábu« lat elég ártalmatlan volt. Femey saját be« vallása szerint, négy ember helyett evett az« nap este. s úgy aludt# mint a bunda. Femey a ,.70 méter mélységben a víz alatt’“ című cikkében részlete« sen beszámol a -..De­fense de la paix” c. fo­lyóiratban érdekes él­ményeiről. p eorge Bernard Shaw ^ (1856—1950) a XIX. század végének és a XX. század első felé­nek egyik legnagyobb drámaírója# Műveiben, különösen drámáiban, maró szatírával mond kegyetlen ítéletet az angol burzsoázia felett. A Pygmaliont Shaw 1912- ben írta. A darab a korabeli angol környezetbe visz, és elsősor­ban azt az igazságot állítja a néző elé, hogy az angol uralkodó osztály „felsőbbrendűsége” mindössze olyan külsőség, melyet szorgalmas gya­korlással bárki elsajátíthat. A darab azt mutatja be, hogy Hig­gins, a tudós nyelvész, hogyan fa­rag Elizából, a szegény virágárus­leányból „tökéletes’“ kiejtésű társa­ságbeli hölgyet. A történet alkal­mat ad Shawnak az angol uralkodó­osztály ostoba előítéleteinek lelep­lezésére. A Shawra annyira jellem­ző szellemes mondatok mögött min­dig mély igazság rejtőzik. A z előadás összhatásában vilá- gosan fejezi ki az író mondani­valóját. A rendező — Marton Mária főiskolai hallgató — gondo­san ügyelt arra, hogy mindenegyes jelenet, minden egyes mozzanat ezt a legfőbb mondanivalót támassza alá. Kétségtelenül nem könnyű fel­adat olyan darab rendezése, mely­ben aránylag kevés a cselekmény, és ahol ennek helyébe a szereplők beszéde lép. Ebből a nehézségből következik a szereplők mozgatásá­nak hibája. Helyenkint — különö­sen a III. felvonásban — egy-egy időre megszakad közöttük a köz­vetlen kapcsolat, de Higgins végte­len sok szaladgálása is sókszor ön­célúvá válik. Végső soron a rende­zés felelős azokért a túlzásokért is, melyektől nem mentes az előadás. Még ha szegény virágáruslány is Eliza, akkor sem tudjuk elhinni, hogy egy marék pénz önkívületi állapotba hozza. Vagy bármennyire PYGMALION — G. B. Shaw drámája a Szigligeti Színházban — udvariatlan, modortalam is Higgins, nem hisszük el, hogy egy leány kézfogásra nyújtott kezét a levegő­ben hagyja, vagy indokolatlan „közvetlenséggel“’ ül a mama és leánya közé. Nem érthetünk egyet Higgins alakjának felfogásával és a darab befejezésével sem. Az előb­biről még később szó lesz, az utób­biról annyit, hogy elferdítette Shaw befejező szándékát. Az előadásban Higgins utolsó felcsattanó károm­kodása alapján egyáltalában nem tartjuk lehetetlennek, hogy Higgins és Eliza később mégis találkoznak. A szövegkönyv szerint viszont az utolsó felvonás végén Higgins viha­ros haíhotázása közepette megy le a függöny, ami azt bizonyítja, hogy a tanár javíthatatlan és vak, de — nem szerelmes, Ez pedig lényeges különbség. O iggins a kiváló fonetikus a darab főhőse. Modem Pyg­malion, csakhogy míg mitológiai elődje beleszeretett az általa készí­tett szoborba, ő Elizát, a nőt észre sem vszi. Semmi sem érdekli szinte mániákusan végzett tudományos munkáján kívül. Elizától is azért nem akar elszakadni, mert büszke „alkotására” és mert — hozzászo­kott. Shaw rendezői utasításai 'sze­rint nem törődik sem magával, sem másokkal, még kevésbbé má­sok érzelmeivel, inkább egy hangos és gátlástalan gyermekre emlékez­tet. Még akkor is szeretetreméltó — mondja az író —, mikor a leg- esztelenebbül viselkedik. Velen- cey István alakítása egy tehetsé­ges színész lendületes, komolyan átgondolt műve, de — és erre utal­tunk a rendezésről írottak során — csupán félig helyesen felfogott ala­kítás. Velencey a cindkusság irá­nyába tolta el az egész szerepet. A Shaw által emlegetett „szikrázó vi­dámság’“ helyett nála egyrészt a fö­lényes gúny, másrészt valami cini­kusnak ható értetlenség foglalja el. A közönség nem fedez fel benne semmi „szeretetreméltót”. Sokszor az az érzése az embernek, hogy a színész az író szerepébe lép: pél­dául a III. felvonásbeli fogadódél­utánon a szerep szándékainál sok­kal gorombább a vendégekhez. Mozgásának feltétlenül csillapodnia kellene; időnkint idegesíti a néző­ket. A színésznek vannak más esz­közei is arra, hogy a kirobbanó életerőt, nyugtalanságot ábrázolja. Viszont nagyszerűen viszi színre a magával és másokkal, sem törődő tanárt. Külön dicsérendő IV. fel­vonásbeli játéka és az az aprólé­kos gond, amellyel szerepe minden kis részletét kidolgozta. Szép szö­vegmondása legértékesebb színészi tulajdonságai közé tartozik. T izi szerepében Farkas Anny nagyszerűen formálta meg a nyomorúságból felszedett vi­rágárusleány fejlődését, aki tudato­sén tör céljának elérésére. Az I. felvonásban kissé túlhangos, de a közönségesség természetesen fakad a szájából. Ugyanilyen természetes és éppen ezért meggyőző a követ­kező felvonások egyre „előkelőbbé“’ váló Elizája, akin azonban — ho' tudatosan, hol öntudatlanul — elő­előtör régi énje. Nemes értelemben vett komédiázása megtalálja a kellő mértéket. A „próbatétel’“ utáni letörtsége őszintén meghatja a nézőt. Vértes Nelly a fejlődés első fázisaiban nem hatott eléggé őszintén, Nem tudott elég közönsé­ges lenni: ki-kizökkent ebből a sze­repből. Mindketten nagyszerűen ér­zékeltették a IV. és V. felvonásban az alakítás tragikus oldalát, Lizi vágyódását arra, hogy Higgins ész­revegye. és lemondását arról, hogy ez megtörténhessék# Dickering ezredes alakítói — E r d őd y Kálmán és Ben- de László — jól keltették életre az „úri" életformát féltékenyen őrző, a merev társadalmi szokásokhoz ragaszkodó angol kiszolgált katona­tiszt alakját. Mindkettőjüknek azonban kissé határozottabbnak kellene lenniök. Erdődy Kálmán jól illeszkedett bele az együttes já­tékába, Bende László időnkint kívül maradt azon. Erdődy különösen III. felvonásbeli játékával emelke­dett művészi magaslatra: példát mutatott arra, hogyan lehet együtt­élni a szereppel, együttjátszani a többiekkel akkor is, amikor a sze­replő hallgat. Floolittle, a szemetes a drá­^ ma egyik legérdekesebb alak­ja. A „lógós szegényember”, a lum­penproletár klasszikus típusa. Szabó Gyula játéka az egész elő­adás legegyenletesebb alakítása. Egyszerű mozdulatokkal, a túlzás­ra csábító alkalmakat mellőzve ját­szotta szerepét. Gátlástalan őszin­tesége nagyszerűen közvetítette az író bírálatát a középosztály erköl­cseiről. Külön kiemelendő, hogy megmaradt szerepében, önmaguk­ban is szatirikus megjegyzéseinek nem adott külön, a szereptől ide­gen élt. II. felvonásbeli játéka szinte hibátlan. Pearcenét Tarnay Mari kel« tette életre a színpadon. Meggyőző erővel, mértéktartó művészi eszkö« zöbkel elevenítette meg az életébe belekeseredett házvezetőnő alakját# Higgins-szel folytatott párbeszéde elismerésreméltó művészi teljesít« mény. Maszkja, ruhája külsőleg is kifejezte jellemét. Egész játéka a szerep komoly átgondoltságát iga« zolja. — Higginsné szerepében Gá­bor Mara nagyszerűen formálta meg a túlzásoktól, a nem „előkelő“ viselkedéstől irtózó mamát, de túl­ságosan rokonszenves volt ahhoz, hogy megérezhessük: végeredmény­ben ő is a leleplezett uralkodó ősz« tály tagja. — őszintének és meg­győzőnek hatott a szegénységet ta­kargató, de az előkelőség látszatát minden körülmények között meg­őrizni igyekvő Eynsford Hillné ala­kítója, Kaszab Anna is. Gyer­mekei szerepében Á d á m Éva és Veszprémi László helyesen fog. ták fel és jól oldották meg felada­tukat. Az I. felvonás melléksze­replői ügyesen illeszkedtek bele az együttes játékába és néhány szóval is jellegzetes figurát alkottak# A díszletek szépek. Az I. ** felvonás megoldása igen ügyes, Higgins szobája is jó, Hig­ginsné szalónja azonban kissé sze. gényes. (Bizonyára lehetett volna a szobába stílusosabb asztalt is álli« tani.) Ha itt-ott van is kifogásolni való, az előadás egésze elérte célját: Shaw szándékainak megfelelően ki« peliengérezte és nevetségessé tette az angol burzsoáziát, A közönség jóízűt mulatott az író szellemes mondatain, őszintén élvezte a szí« nészek játékát, Hfsfatodi Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom