Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

1954 április 1. SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP Nevelők a meső gazdaság fejlesztéséért | PARTUNK I Központi Vezető­ségének határozata és a kormány- progranum gazdaságpolitikánk alapvető feladataként a dolgozók életkörülményeinek állandó javí­tását jelölte meg. E nagy feladat végrehajtása érdekében legfonto­sabb tennivalónk a mezőgazdaság fejlesztése. így tudjuk csak a la­kosság életszínvonalét emelni, így tudjuk csak biztosítani, hogy a dolgozók asztalára bőségesen ke­rüljön kenyér, hús, zsír, tej és más élelmiszer. Csak a mezőgazdaság fejlesztésével tudunk nagyobb- mennyiségű nyersanyagot adni a könnyű- és éle lm i sze ri párnák. Ép­pen ezért mezőgazdaságunk fej­lesztése nemcsak parasztságunk, hanem egész népünk ügye. Tudja ezt ipari munkásságunk, ezért siet a mezőgazdaság segítségére meg­felelő gépekkel, különféle ipari termékekkel és a fejlett technika alkalmazása terén szerzett tapasz­talatainak átadásával. Hasonlóképpen érzik az ügy fon­tosságát az értelmiségi dolgozók, köztük a pedagógusok is, s mező- gazdaságunk fejlesztésének nagy munkájából ők is ki akarják venni részüket. | MIT TEHETNEK a nevelők, mit tehet az iskola ezen a téren? — A nevelők feladata kettős: részben iskolai, részben iskolánkí- vüli. Az iskolában, de az iskolán kívül is az első fontos feladat, amit minden nevelő végezhet, a kormánypprogramm ismertetése, a dolgozó parasztok felvilágosítása. A nevelőknek tehát jól kell is- mernáök a Programm minden rész­letét, hogy meggyőző erővel tudják magyarázni pártunk politikáját. A kisújszállási gimnáziumban az osz­tályfőnöki órán is ismertették a kormányprogrammot. Állandóan fi­gyelik a megyei sajtót, s ha vala­melyik tanuló szülője a mezőgaz­dasági munkában, vagy a beadás­ban élenjár, akkor az erről szóló újságcikkel foglalkoznak az osz­tályfőnöki órán. Ennek nagy ne­velő hatása van. Nagyszerűen ki lehet használni erre a célra szinte minden órát. Nyelvi órán mezőgazdasági tárgyú élménydolgozatok íratásával szol­gáljuk ezt a célt. A kémia-, fizika­órán mutassunk rá e tárgyaknak a mezőgazdasággal való kapcsolatai­ra. A 6zámtanórákon kapjanak he­lyet a környék életével kapcsola­tos számadatok. Az alkotmánytan, földrajz és természetismereti órák is sok lehetőséget nyújtanak a magyar mezőgazdaság új arculatá­nak, jövendő képének bemutatá­sára. A növénytan, állattan órákat pedig tegyük színesebbé, élmény- szerűbbé, legyen az órán sok szem­léltetés, sok gyakorlat. Látogassa­nak meg i— különösen a városi tanulók — minél több állami gaz­daságot, szövetkezetét, hogy lássák az elméletiben tanultak gyakorlati alkalmazását TÁG LEHETŐSÉGEIK | ______van­nak ezen a téren a falusi, tanyai iskoláknak, A legtöbb iskolának van — ha nincs, arra kell töre­kedni, hogy legyen — gyakorló- kertje. Ezekben a kertekben növé­nyek nemesítésével, keresztezésé­vel foglalkozhatnak a tanulók. Ezt a munkát a nyilvánosság, a község dolgozód előtt végzik és így nem­csak a tanulók, hanem a felnőttek is megismerhetik a tudományos kutató- és kísérletező munka ered­ményeit. Saját szemükkel láthatják a négyzetes és keresztsoros vetés előnyeit, az öntözéses művelés na­gyobb terméshozamát* a műtrá­gyázás előnyeit* F o glalkozhatnak itt a tanu­lók facsemeték nevelésével és nemesítésével is. A helyi sajátos­ságok figyelembevételével gyü­mölcsfajtákat alakíthatnak ki. Itt ismerkedhetnek meg a tanulók a kerti munkákkal: az ásással, a ge- reblyézéssel, a kapálással, a kézi vetéssel, az ültetéssel. Itt tanul­hatják meg a metszést, az oltást, a dugványozást. Fontos azonban, hogy a gyakorlókért az iskola kö­zelében legyen, hogy a tanulók ál­landóan végezhessenek megfigye­léseket. Tanyai, falusi iskolákban könnyen megvalósítható kisebb há­ziállatok tartása is. így a tanulók megismerkedhetnek a fejlett ál­lattenyésztési eljárásokkal s azokat szüleikkel is megismertetik. Ide­sorolhatjuk a méhészetet és a se­lyemhernyótenyésztést is. A tanu­lók szabad idejükben szórakozva megtanulhatják a szükséges isme­reteket. Tervszerű gazdasági mun­ka nem képzelhető el a környék talajának és időjárási viszonyainak alapos ismerete nélkül. Az iskola ezen a téren is sokat tud segíteni. A tanulók nagy örömmel végez­nek időjárási megfigyeléseket. Ha ezeket a munkákat (a csapa­dék és a hőmérséklet mérése, stb.) rendszeresen végzik, s munkájuk­ról feljegyzéseket készítenek, jó szolgálatot tesznek a környék dol­gozó parasztjainak és a tanulók is megismerik szülőföldjük éghajlati viszonyait. | MINDEN iskolának fontos fel­adata növénytani, állattani szertá­rának a bővítése, kiegészítése. A tanulóknak már az iskolában meg kell ismerkedniük a különböző nö­vény- és állatfajtákkal. Szervezhet­nének az iskolák egymás között csereakciót, amelynek során kicse­rélhetnék egyes távolabbi vidéken lakó iskolákkal környékük nö­vényféleségeit, éghajlati viszonyai­ról szóló feljegyzéseiket, a mező- gazdasági életből vett fényképe­ket, beszámolókat, stb. A tanulók termelési munkája nem korlátozódhat azonban csak a gyakorlóterületeken végzett teen­dőkre. Részt kell venniök a község fásítási munkáiban, a madárvéde­lemben, a kártevők elleni védeke­zésben. A nyári munkákban való részvétel szintén jelentős feladat. Ezekkel a munkákkal — amellett, hogy segítjük mezőgazdaságunkat — fontos szakismereteket adunk a tanulóknak, s egyben politechnikai képzésüket is biztosítjuk. j A PEDAGÓGUS j legfontosabb munkaterülete az iskola. Nem vé­gezheti azonban munkáját elefánt­csonttoronyba zárkózva, a társada­lomtól elszakadva. Másik fontos munkaterülete tehát a társadalmi munka. Munkája csak úgy lesz eredményes, ha összekapcsolja ta­nítói tevékenységét a társadalom szocialista építésének feladataival. Ezen a téren is első feladata a pedagógusnak a kormányprogramm és a mezőgazdaság fejlesztése ér­dekében hozott párt- és kormány- határozatok ismertetése, tudatosí­tása. A mezőgazdaságunkat fejlesztő munkába számtalan módon kap­csolódhat bele a nevelő. Elsősor­ban dolgozó parasztságunk szak­tudásának gyarapításával, korsze­rűbbé tételével. | TURKEVEN I Szepesi József a város öntözési, Végh Lajos és dr. Győrffi Lajos a gyümölcstermesz­tési szakcsoport aktív tagja. Jász­berényben a tőtevényi termelőszö­vetkezeti csoportok munkáját úgy segítik a nevelők, hogy számolásra és a munkaegység kiszámítására tanítják a dolgozókat. „Kultúrpolitikánk nem kisebb feladata ápolni a magyarság egy­séges nemzeti kultúráját” —mon­dotta Nagy Imre elvtárs. Ezt a fel­adatot hajtják végre nevelőink ak- kar, amikor irodalmi, történelmi és természettudományos előadáso­kat tartanak, amikor kulturcsopor- tokat, kulturotthonokat irányíta­nak. Nagy szolgálatot tesz népünk­nek Turkevén Madarász Kórolyné, amikor a helyi népi táncokat, játé­kokat, népszokásokat az egész vá­ros kincsévé teszi. így lesz a falusi, tanyai tanító népművelő munkájával a kor­mányhatározatok végrehajtásának elősegítője is. Az ilyen jellegű tár­sadalmi tevékenység teszi lehetővé igazán a nevelők egybeforrását a dolgozók egész tömegével. 1 NEVELŐINK 1 a népnevelő, nép­művelő tevékenységet örömmel végzik. Szívesen állnak a kor- mány Programm megvalósításáért küzdők táborába, mert látják, hogy ezzel népük, falujuk felemelkedé­sét, boldogulását segítik elő. Tud­ják azt is, hogy az ő anyagi és szociális körülményeiknek jobbá válása is a kormányprogramm megvalósulásától függ. Dolgozzanak most nevelőink újult erővel, fokozottabb lelkese­déssel, áldozatos munkájuk legyen példamutató! Legyenek nevelőink a kormány­programm megvalósításának élen­járó harcosai! JUHÁSZ JENŐ területi elnök A KIOSZ évvég! közgyűléséről A Kisipari Szövetkezetek Szol- nokmegyei Szövetsége éwégi mér­legzáró közgyűlést tartott. Az elnök beszámolójában ismertette, hogy az 1953. évi tervet 118 százalékra tel­jesítették. Arról is beszélt, hogy melyik részleg hogyan járult hozzá a jó eredmény eléréséhez. Kevés volt azonban a bírálat. Nem ismer­tette a jelenlévőkkel, kik voltak azok, akik nem végeztek jó mun­kát. Nagyon hiányos volt az ellenőrző bizottsági beszámoló is. * A hallgatók — jogosan, <—* sokkal többet vártak az elhangzottaknál. A főkönyvelő számadatokkal ismer­tette az évi nyereséget és a kifize­tett osztalékot. A számokból azon­ban azt lehetett megállapítani, hogy az 1953. évi teljes bevételnek mind­össze 7 százaléka volt az. amit köz­vetlen a lakosság szükségletére vég­zett munka után kaptak. A hozzászólók az elkövetkezendő idők teendőiről beszéltek. Arról is, hogy napi 8 órai munkával kell elérni a jó eredményeket. Felvetet­ték a dolgozókról való gondoskodás fontosságát, a fürdők, öltözők mi­előbbi rendbehozását és újak léte­sítését. Foglalkoztak a munkafegye­lem fokozottabb betartásával is. A közgyűlést kultúrműsor zárta be. Tóth Ferenc, KISZÖV oszt. vezető DCM Halai landánő A Karcag: melletti tanya! iskola (a Bikás Iskola) két fiatal tanítónője — Ézsiás Magdolna (1) és Ruder Ilona (2) . Ruder Ilona az elmúlt évi jó munkA. jáért a „Közoktatás kiváló dolgozója“ címet kapta. Ézsiás Magdolna pedig most tölti gyakorlóévét, á Emi a bürokráciaellenes kiállásból kimaradt za rám. majd én eiin* tézem. hogy megkapja a szerződést. Most van gyök bajban. Érdeklőd-* tem a megyei tanács illetékes osztályán, de sehol nem találják az említett aktát. Végül —* hogy valamit válaszol-* janak — elküldték a járási tanácshoz, mert mint mondották: „ott kell már ennek az ügy* nek lenni.” A járási ta* nácsnál sehol semmi nyoma nincs, oda nem érkezett meg. Ismételten kértem* hogy nézzék meg hol van Gömöri János szerződése. Megígérték* (Igaz. hogy ez már tele* ionon keresztül tör« tént.) Sajnos, az ügy* irat nincs rngg. Addig is amíg előveszik, „elis* mérésül”, méltán kikai rülhetne ez js a buroké ráciaellenes kiállításra* G. Z. A termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozásának felhívása A. termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozása felhívást bo­csátott ki. A bevezetőben az or­szágos tanácskozás részvevői meg­állapítják, hogy a termelőszövetke­zetek és gépállomások kiváló dolgo­zóinak III. országos tanácskozása óta hazánkban tovább szilárdul a termelőszövetkezeti mozgalom. Szá­mos jólműködő termelőszövetkezet iiiiiiiiiiiiiiiiiiMiimiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii C ok históriát jegyeztek fel már ^ a pénzről, a bibliai szegény­asszony filléreitől kezdve nap­jainkig. A közgazdaságtudomány is sokat foglalkozott már vele, mint fizetési eszközzel, ez az irodalom egész könyvtár. De nem szabad le­becsülnünk azoknak a szólósmon- dásoknak a számát, sem amelyek éppen a pénzzel kapcsolatban szü­lettek. Például az az igazság, hogy: „A pénz nem boldogít!” vagy: „Pénz olvasva, feleség ..Ez utób­binál ugyan a vélemények elté­rőek, van aki azt tartj-a, hogy „sze­retve^ de van aki arra esküszik, hogy „verve” jó. Már tudniillik a feleség. Ez esetben is pénzről esik szó, de nem az első, sem a második, még- csak nem is a harmadikként íent- említett vonatkozásban, hanem egészen új és egyre jobban elha­rapódzó jelenségről szólok, melyet a vásárlóközönség joggal kifogá­sol. Legjobb lesz talán, ha példával élek: Ahogy ma már mondani szokás, az „igen kedves vevő" vásárol, te­gyük fel 1 forint 90 fillér értékű árut. Sietős a dolga, tehát alig várja, hogy a pénztárhoz jusson. Végre ez is sikerül. Átadja a blok­kot és az egy daralb kétforintost. A pénztárban ülő kartársnő a blokkot bedugja a gépbe, ördögi fürgeséggel lenyomja a lenyoman­dó gombokat, van, amikor kurbliz is, a gép zörög, csönget és kidobja a sokrekeszű, bűvös fiókát. Mind­ez pakold gyorsasággal történik. A gyanútlan vevő már-már azt hiszi, hogy pillanatok múlva átveheti az árut, de téved, mert a kartársnő, a helyett, hogy visszaadna 10 fillért, megszólal: — Kérek kilencven fillért. Az „igen kedves vevő” átkutatja összes zsebét, táskáját, tárcáját, cippzárral kínlódik, végre összeka­par 90 fillért és átadja. A kartárs­nő pedig, szinte bosszantó nyuga­lommal megszámlálja és visszaad 1 forintot, de úgy „menetközben” megjegyzá: — Máskor tessék az aprót előre előkészíteni! A többi fizetni és sietni vágyó vevő, ilyenkor vagy az éppen aprópénz után kutató vevőt — és jogtalanul — vagy éppen a pénz­tárban ülő kartársnőt — és teljes joggal *— emlegeti, nem éppen apai-áldás formájában. A második eset már súlyosabb, de nem a legsúlyosabb: Ha 10, vagy 20, vagy — a sors kíméljen meg minden vevőt tőle — 50—100 fo­rintossal akar fizetni. Ilyenkor a pénztáros kérdést tesz fel: — Nincs kisebb pénze? Ha aztán tényleg nincs „kisebb” pénze, akkor az „igen kedves vevő” két lehetőség között választhat: vagy elrohan a bankba, postára, trafikba és felváltja a pénzét, vagy otthagyja az árut és elmegy más üzletbe szerencsét próbálni. T egsúlyosabb eset, amikor „kasszaátadás van”. Torony­magasságban áll a pénztárfülkében az aprópénz. A vevő fizetni akar. Már a szolgálattevő kartársnő ül a pénztárban s ahogy meglátja az 5—10—20 forintost, így szól: — Nem tudok visszaadni! A jámbor vevő ilyenkor segíteni akar magán és enen-magáról meg­feledkezve felhívja a pénztáros kartársnő figyelmét, hogy van biz ott aprópénz garmadával. A kar­társnő sértődött hangon válaszol: — Látom! Nekem is van sze­mem, de még nem vettem át. A lehetőségek száma most sem kevesebb, ha nem is több: Az „igen kedves vevő”, vagy megvárja a pénztárátadást és azt, hogy a két kartársnő megbeszélje a legtöbb­ször magántermészetű ügyeit, vagy ha nem bírja türelemmel, ak­kor ismét elmegy másik üzletbe, remélve, hogy ott nagyobb szeren­csével fog járni. ehetne még folytatni a tipikus eseteket,' de célom nem az, hogy ezeket a végtelenségig sorol­jam, hanem, hogy felhívjam azok­nak a dolgozóknak a figyelmét, akiket a bizalom és a kötelesség a pénztárba ültetett, hogy a jövő­ben tartsanak olyan váltópénzkész- letet, hogy hasonló és teljesen fe­lesleges kellemetlenségektől a ve­vőket megkíméljék, Az esetben, ha kérésemet nem szívlelnék meg, kénytelen leszek a vevők érdekében a legújabb ötle­temet közkinccsé termi: Minden család szerezzen be olyan táskát, amilyent a fizetőpincérek használtak. Ez a jólismert táska, derékra csatolható, tötobrekeszes bőrtáska. Amikor a család valame­lyik tagja bevásárlási körútra in­dul, ezt a táskát csatolja fel és a megfelelő rekeszekbe, megfelelő pénznemeket tegyen. Milyen egy­szerű és gyors lesz ezentúl a fize­tés! A pénztáros kartársnő csak megmondja, mennyit kell fizetni, a vevő mindkét kezével hátranyúl és már szórja is ki a pénzt, hozzá még olyan érmebeosztásban, ami­lyenben a kartársnő éppen paran­csolja. Tudom, hogy ehhez megfe­lelő gyakorlat kell, de addig is, amíg nem rendezünk „gyorsfize- tésre-képesftő esti tanfolyamot”, ajánlom, hogy a család bevásárlói- kollektivája naponként tartson fél­órás gyakorlatokat, ■j-j-a ezt az igazán egyszerű meg- II oldást a pénztáros kartárs­nők nem találják megfelelőnek, akkor ■— mégegyszer megkérem őket — tartsanak megfelelő meny- nyiségű váltópénzkészletet. Nem mondom, hogy mindenütt fennáll az aprópénzhiány, illetve a vevőknek a fentebb vázolt módon való felesleges zaklatása, de állí­tom, hogy mind gyakoribb jelen­ség. Végül még csak annyit: Akinek nem inge, ne vegye magára! —y. —n. kiváló terméseredményeivel, a ta* goknak biztosított nagy jövedelem* mel már hazánkban is bebizanyí* tóttá a nagyüzemi gazdálkodás fö* lényét mondja a felhívás, majd megállapítja, hogy a párt és a kor* mány által a termelőszövetkezetek! megerősítésére hozott intézkedések sora örömmel és bizakodással tölti el a termelőszövetkezetek tagjait, A termelőszövetkezetek többsége jól és időben látott hozzá a tavaszi szántás-vetéshez. Ezt a lendületet egész évben tartani, sőt fokozni kell. „A nagyüzem-adta lehetőségek kihasználásával, magasabb színvo* nalú termeléssel, a hozamok emelé* sével váltsuk valóra III. országos tanácskozásunk célját, hogy tag* iáink jövedelme minél előbb meg* haladja a jóldolgozó, a gazdáik«* dáshoz jólértő középparasztok ja* védelmét“ — mondja a felhívás! A termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozásának felhívása ezután részletezi a növénytermelés területén soronkövetkező feladató* kát, felhívja a figyelmet a gépál* lomásokkal megkötendő szerződé* sek sürgősségére, minden munka* erő mozgósítására, a munka helyes megszervezésére. Ezután az állatte* nyésztés fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb feladatokat, majd az öntözéses gazdálkodás, a kertészet* a szőlő- és a gyümölcstermelés nö* velősének fontosságát hangsúlyozza* A felhívás ezután utal arra, hogy a szövetkezeteik egy része elmaradt a fejlődésben. Hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az erősebb szövetkezeteknek védnökséget kell vállalni a gyengébbek felett, át kell adni jó tapasztalataikat. A termelőszövetkezetek megerő* sítésének ügyétől elválaszthatatlan az is, hogy mindkét félre hasznos* jó kapcsolat fejlődjék ki a termelő* szövetkezetek és az egyénileg dől* gozó parasztok között. Ha mód van rá, a termelőszövetkezetek adjanak közvetlen gazdasági, anyagi segít* séget is az egyénileg dolgozó pa* rasztoknak Fogadják szeretettel éá megértéssel a korábban kilépettek visszatérését s az új belépőket egyaránt — mondja a felhívás* majd befejező mondataiban a kon* gresszusi versenybe való fokozot* tabb bekapcsolódásra, a tavaszi munkák jobb és gyorsabb elvégző* sere hívja fel a termelőszövetkezeti tagok figyelmét. A jászberényi vasút­állomáshoz igyekeztem s útközben — mint az máskor is előfordult — utitársat kerestem ma­gamnak. mert beszél­getés közben gyorsab­ban telik az idő és nem tűnik olyan hosszúnak az út. Gömöri János gondolatokba merülve lépkedett a betonjár­dán. kérdéseimre elő­ször kedvetlenül vála­szolt. Később elmondta, mi járatban vcilt Jász­berényben. s azt. hogy most ő is Szolnokra utazik. Nem szívesen teszi. mer.t otthon is lenne tennivaló és az utazás pénzbe kerül. — Hogy megértse az elvtárs. elölről kezdem — mondotta. — Vettem egy hold földet. Még a múlt év decemberében beadtam a kérelmet az otthoni tanácsnak és vártam türelmesen a választ. Márciusban már magam is sokall­tam a dolgot és beutaz­tam Szolnokra, a Me­gyei Tanács Földbir­tokrendező Osztályán megérdeklődni. mi van már az üggyel. Itt a ta­vasz és azt sem tudom, hogy enyém a föld vagy sem. Március 20- án azt mondták, hogy elküldték a papírokat Jászberénybe. Itthon érdeklődtem. Valóban megjött az akta. de nem volt ráírva, hoev engedélyezték-e. vagy elutasították? Vissza­küldték tehát Szolnok­ra. Most azért kell is­mét elutaznom, hogy megtudjam, mi az igaz­ság — mondta bosz- szankodva. A legjobb érzés vala­kinek szívességet tenni, valamiben segítségére lenni. Megbeszéltük, hogy Gömöri elvtárs ne utazzon Szolnokra, biz­Aprópénz gondok

Next

/
Oldalképek
Tartalom