Szolnok Megyei Néplap, 1954. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-13 / 61. szám

MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MEGYEI TANÁCS LAPJA IV. évfolyam, 61. szám Ára »iQ fillér 1954 március 13., szombat A Vegyiművek dolgozói az esti csúcsforgalom idején 8W családnak elegendő áramot takarítanak meg. (3. o.) Gondoskodjon végre már a MÉSZÖV a műtrágyáról. (3. o.) Segítse jobban a járási tanács a tiszaderzsi Szabadság tsz munkáját. (3. o.) Előzetes jelentés a Szolnoki Légierő—V. L. Sortex mérkő­zésről. (4. o.) Megkezdődött a gépállomások élenjáró dolgozóinak kétnapos országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsa már­cius tizenkettőre és tizenháromra a gépállomások óleni áró dolgozóit or­szágos tanácskozásra hívta össze. Pénteken reggel kezdődött meg a tanácskozás az Építőipari Dolgozók Rózsa Ferenc kultúrotthonában. Ott volt a tanácskozáson Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első tit­kára. Nagy Imre. a minisztertanács elnöke. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke. Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyette­se, a párt és az illám vezetői. Az elnöki emelvényen foglalt he­lyet többek között Vad Imre, a turkevei gépállomás traktoros bri- aádvezetőie. A megnyitó után Hegedűs And­rás, a Magyar Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagia. a ml nisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter mon. dott beszámolót. Hegedűs András elvtárs beszéde ■— A Központi Vezetőség és a mi­nisztertanács decemberi határozata •— szem előtt tartva a magyar dol­gozók érdekeit — feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését azzal a határozott cél­lal, — mondotta — hogy a követ­kező években biztosítva legyen a lakosság bőséges ellátása kenyérrel és liszttel, hússal és zsírral, cukor­ral és tejjel, zöldséggel, gyümölcs­csel és borral. E nagyjelentőségű határozat a Magyar Dolgozók Pártia Központi Vezetőségének abból a megállapí­tásából indul ki. hogy népi demo­kráciánk egész további fejlődésének kulcskérdése a mezőgazdasági ter­melés fejlesztése, mert ettől függ. hogy milyen ütemben tudjuk dol­gozó népünk életkörülményeit vá­rosban és faluban egyaránt meg­javítani és egyben ez teremt szi­lárd gazdasági alapot népi demo­kráciánk alapja, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége további megszilárdítása számára. — E határozat végrehajtásának fontos időszaka kezdődött meg most a tavaszi munkákkal. A tavaszi szántás-vetési munkák időben és ió minőségben való elvégzése mag' jelentőségű — egész néni demokrá­ciánk számára létfontosságú — cé­lok elérésében. Meg kell azonban mondanunk, hogy a tavaszi munkák nem keny- nyű körülmények között kezdőd­nek. Maga az indulás is kéthetes késedelemmel történt és előrelát­hatóan ez év tavaszán sok esőre számíthatunk. Ez a helyzet rend­kívül megnöveli a gépállomások jelentőségét. Munkájuktól jelentős mértékben függ. hogy a rendelke­zésre álló, a szokottnál sokkal röví- debb idő alatt ió minőségben tud- juk-e elvetni a termelőszövetkeze­tek és egyénileg dolgozó pa­rasztok földjein a tavaszi ve­tésű növényeket. A gépállomások­nak tea-veiket rövid idő alatt kell teljesíteniök és ugyanakkor az esős idő miatt sokkal nagyobb gondot jelent a terméshozam növelése szempontjából nagyon döntő mi­nőségi követelmények betartása. A Központi Vezetőség és a Mi­nisztertanács azért hívta össze a mai értekezletet, hogy ezzel is se­gítsen a gépállomásoknak bonyo­lult feladataik végrehajtásában. Országunkban a mezőgazdaságilag művelt területeket lényegesen nem tudiuk kiszélesíteni, ezért a me­zőgazdasági termékek növelésének csak egy módja van: a szántóföl­dek. rótok, legelők, szőlők és gyü­mölcsösök termékenységének gyors növelése. Földjeink termékenyebbé tétele azonban sokkalta több mun­kát követel meg. E kérdés megol­dásának alapjában egy útja van. Ez a mezőgazdasági munkák mi­nél gyorsabb és minél nagyobb arányú gépesítése. A gépállomások munkája nélkülözhetetlen A gépesítéssel egy napi munkára több termény búza. burgonya, tgj. tojás, hús jut. Nagyon szemlélte­tően mutatja ezt a gabonatermelés: egy hold ga»bona megmunká­lása kézimunkával 9.3 munkanapba, komplex gépesítés mellett 2.9 mun­kanapba kerül. Átlagos termést véve és nem számítva, hogy a gépi munkának magának is van te.rmés- í'okozó hatása, akkor is a gabona­termelés kézzel való elvégzése ese­tén egy munkanapra 96 kilogramm, gépi munka esetéin 310 kiló búza jut. Nem kisebb az arány egyéb munkák gépesítése terén sem. A Központi Vezetőség és a Mi­nisztertanács a mai értekezletet azért hívta össze, hogy a gépállo­mások vezetőivel és dolgozóival megtárgyalja azokat a feladatokat, amelyele reájuk most a mezőgazda­ságnak nyújtott hatalmas gépi technika megfelelő felhasználásá­ban várnak. Gépállomásaink ezen a téren eddig lehetőségeiket ko­rántsem használták ki. Hatásuk nem mutatkozott meg megfelelően a termelőszövetkezetek termésered­ményeiben. A termelőszövetkezetekben a gé­pesítés termelékenyebbé teszi a szö­vetkezeti tagok munkáját, segíti ki­bontakoztatni a nagyüzemi gazdál­kodás fölényét az egyéni gazdasá­gokkal szemben. Nem lehet vélet­lennek tekinteni azt, hogy a legna­gyobb jövedelmet azoknak a terme­lőszövetkezeteknek a tagsága érte el az elmúlt években, amelyekben a legnagyobb volt a gépi munka aránya. Hasonlítsuk össze ebből a szempontból a barcsi „Vörös Csil­lag“ termelőszövetkezetet, a dráva- tamási Dózsa termelőszövetkezettel. A barcsi „Vörös Csillag“ termelő- szövetkezetben egy kát. holdra 3.2 normálholdnyi gépi talaj munka esett, a drávatamási Dózsa tsz-ben ennek alig a fele, 1.7 normálhold. A barcsi Vörös Csillag tsz-ben nem bánta meg a tagság, hogy sok gépi munkát végeztetett a gépállomás­sal, mert minden munkaegységre 40.50 forint jutott, a drávatamási Dózsa tsz tagsága pedig egy mun­kaegységre ennek felét, 20.30 forin­tot kapott. Gépállomások munkája tehát nélkülözhetetlen erő mezőgaz­daságunk szocialista átszervezésé­ben. Több segítséget az egyéni gazdaságoknak Bármennyire fontos feladata is a gépállomásoknak a szövetkezeti gaz­daságokban végzett munka, nem le­het figyelmen kívül hagyni az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását sem. Az egyéni gazda­ságban természetesen a gépesítés­nek szűkebbek a korlátái, mint a termelőszövetkezetekben, de azért korántsem mondhatjuk, hogy itt a gépesítésnek minden lehetőségét ki­használtuk. Pedig az egyénileg gaz­dálkodóknak terméshozamuk foko­zása érdekében nagy szükségük van segítségre. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszti gazdaságok jelen­legi erejükkel nem tudják elvégezni például a tarlóhántási munkákat, amelyek elvégzése viszont lényege­sen növeli majd terméshozamaikat. Ugyanez vonatkozik az őszi mély­szántásra és szükség van segítségre a vetések időben való elvégzése ér­dél ében is. Meg lehet-e oldani ezeket a fel­adatokat lóállományunk, vagy ökör­állományunk lényeges növelésével? Semmiképpen sem. Természetesen vannak lehetőségeink az igaerő nö­velésére, de olyan mértékű fejlesz­tésre, mint amennyire szükség van ném vihető keresztül, már csak a takarmányhelyzet miaitt sem, mert nagyon sok takarmányt vonna el a haszonállatok, tehén, sertés, juh, baromfi elől. Nem lenne egészséges továbbfejleszteni azt a szokást sem hogy igavonásra haszonállatokat, te­heneket használnak, mert azt bi­zony megsínyli a tejhozam. E létfontosságú feladatok megol­dásának egy járható útja van: fo­kozni a gépek használatát az egyéni gazdaságokban is, mert ez azokban is növeli a terméshozamot és sok munkáskezet szabadít fel egyéb munkára. Természetesem ezt a tá­mogatást gépállomásaink továbbra is csak a dolgozó parasztságnak nyújthatják és nem dolgozhatnak a falusi kizsákmányolóknak, nagygaz­dáknak, spekulánsoknak. Van azonban ennek a kérdésnek másik oldala is. Lovak, ökrösfogat tartására a kulákgazdaságok mellett csak a jómódú középparaszti gazda­ságok képesek és gépesítés nélkül a kisparaszti gazdaságok, sőt a kevés földdel rendelkező, igásállatot nem tartó középparaszti gazdaságok je­lentős része is kiszolgáltatott hely­zetbe kerülne a fogattal rendelkező gazdaságokkal szemben. A múlt év őszén például egynapi fogatmunka közel 200 Ft-ba került, de sok he­lyen egynapi fogatmunkáért öt-hat- napi kézimunkát is kértek. — Tud­nunk kell, hogy ugyanezt a munkát a gépállomás 80 forintért, tehát nem egészen a feléért végzi. A gépi miunka természetesen nem­csak az egyénileg gazdálkodóknak termelését segíti, hanem egyben nö­veli jólétüket is, de pártunk nem is az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési lehetőségének a leszűkítése, illetve jólétük csökken­tése útján akarja a szövetkezeti gazdaságokat fejleszteni, hanem el­lenkezőleg, gazdaságuk segítésével és támogatásával. A gép használata pedig közelebb hozza a termelőszö­vetkezetekhez az egyéni gazdálkodó dolgozó parasztokat, mert az a pa­raszti gazdaság, amely géppel szánt, amelyiknek gép segít terményei be­takarításában, sokkal könnyebben érti meg a szövetkezeti nagyüzemi gazdaság fölényét, mint az a dolgozó paraszt, aki régi módszerekkel gaz­dálkodik. teheneivel, lovaival, ök­reivel dolgozik. A szocialista tulajdon védelme elsőrendű kötelesség Ezek a meggondolások vezették ártunk Központi Vezetőségét és í épköztársaságunk minisztertaná­sát, amikor arra kötelezték a gép- llomásokat, hogy az 1954-es évben .étszer annyi munkát végezzenek z egyénileg gazdálkodó dolgozó pa- asztoknak, mint az elmúlt évben, kereken ötvenszer annyit, mint az zelőtti 1952-es évben. A gépállcmá- ok dolgozóinak elsőrendű köteles- ége, hogy ezt a feladatot sikeresen ildják meg, Gépállomásaink a gépek kihasz­nálásának növelésében még nagyon sok tartalékkal rendelkeznek. En­nek bizonyítására érdemes összeha­sonlítani az élenjáró traktoristák eredményeit és az átlagokat. Leg­jobb gépállomási traktorosunk, Tóth László, a Szocialista Munka Hőse, az elmúlt évben váltótársával két műszakban G. 35-ös traktorával 2689 normálholdnyi munkát végzett el. Ugyanakkor országosan egy trak­torra ennek alig egyharmad része, 868.1 normál hold esik. — Hasonló a helyzet a kombájnok kihasználásá­ban. — Az elmúlt évben a legjobb eredményt Góga András pátyi kom­bájnista érte el, 501 kát. holdat ara­tott le és erről a területről 44.5 va­gon termést takarított be. Ugyanak­kor az átlag ennek alig kétötöde: 186 hold, 18.6 vagon. Az élenjárók tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gépállomások többségének nem­csak arra van lehetősége, hogy egy­két százalékkal növelje gépeik ki­használását, hanem arra is, hogy megkétszerezze azt. Különösen súlyos mulasztások ta­pasztalhatók az olvan séDeknél, amelyeket az évnek csak rövidebb időszakában használnak, mint ami­lyen a kombájn, a cséplőgép és az aratógép. Sok gépállomáson ezeket nem tisztítják meg a munka befe­jeztével. nem zsírozzák és olajoz­zák be és nem védik megfelelően az időjárás viszontagságai ellen, így évenként csak a rossz tárol?* következtében sok tízmillió forint veszteség éri népgazdaságunkat. Népi demokratikus államunk ha­talmas értéket bízott a gépállomá­sok vezetőire és traktorosaira, kö­telességük ezekkel az értékekkel a jó gazda módjára bánni, megóvni azokat a gyors elhasználódástól. A szocialista tulajdon megőrzése és védelme minden gépállomási dol­gozónak elsőrendű kötelessége kell, hogy legyen. Meg kell szüntetni a gépek tárolásánál meglévő súlyos hibákat is. Az első és legfontosabb feladat már most tavasszal bevezetni és a továbbiakban szigorúan, mint álla­mi törvényt betartani a traktorok és különféle egyéb gépek hibameg­előző karbantartására kiadott utasí­tásokat. Traktorosaink nagyon iól tudják, hogy a traktorokon üze­meltetés közben minden tíz óra után végre kell hajtani az úgyneve­zett I. számú karbantartást és min­den tíz műszak után az úgyneve­zett II. sz. karbantartást. A trak­torok és egyéb gépek folyamatos üzemeltetésének és megóvásának fontos előfeltétele a fő- és folyója-, vitások kifogástalan minőségben és idejében történő elvégzése. A jó gépkihasználás alapja: a helyes munkaszervezés Ezen a télen gépállomásaink zö­me március 1-ig a javítási mun­kákat mennyiségben teliesitette és bizonyos javulás van a minőség te­kintetében is. Ez a megállapítás azonban elsősorban csak a trakto­rokra áll. a munkagépek kijavítá­sát nagyon sok gépállomás és még maga a földművelésügyi miniszté­rium is elhanyagolta és ezért még mindig sok a rosszul kiiavítolt ve­tőgép. eke. Ezeket mcstmár menet­közben kell rendbehozni. A gépállomások gépeiket akkor tudják iól kihasználni — és ez kü­lönösen érvényes a most induló szántás-vetésnél — ha a munkát megfelelő módon megszervezik. Kétségtelen, hogy a brigád vezetők­nek. a traktorosoknak munkájuk közben sok nehézséggel kell meg- küzdeniök. de ezek megsokszoro­zódnak. ha a munkát nem szerve­zetten végzik. A munka megszer­vezésének egyik legfontosabb elő­feltétele a gépállomásokon az eddi­ginél erősebb traktoros brigádok létrehozása. A traktoros brigádokat, amelyekhez négy-hat traktor tarto­zik. ki ke]l egészíteni egyéb mun­kagépekkel is. Nagv gondot kell fordítani a bri­gádvezetők kiválasztására, ezek le­hetőleg olyan traktorosok közül kerüljenek ki. akik kielégítő mű­szaki képzettséggel rendelkeznek, jó szervezők és jól értenek a föld­műveléshez is. A traktorosbrigádokban a munka jó megszervezésének, a teljesítmény növelésének és ezzel együtt az ön­költség csökkentésének egyik legfon­tosabb eszköze a menetirányterv el­készítése. A brigádvezetők kötelez­ve vannak arra, hogy minden trak­torosuk számára legalább tíz nap­pal előre meghatározzák a pontos menetirányt. Emellett azonban ja­vasoljuk azt is, hogy a jó brigádok­ban kezdjék szélesebben alkalmaz­ni a munkák megszervezésének sokkal magasabb fokát, az úgyne­vezett óragraifikonrendszert, amely­nek lényege, hogy a traktoros a brigádvezető segítségével szinte percről percre előre megtervezi munkája végrehajtását. Fontos tennivaló: a műszaki színvonal gyors emelése A jelenlegi helyzetben a legfonto­sabb a gépállomások dolgozói mű­szaki színvonalának gyors emelése. Ezt azért is előtérbe kell állítani, mert a gépállomásokat a Központi Vezetőség és a Minisztertanács ha­tározata alapján az elkövetkező év­ben nagy számban látjuk el olyan modern gépekkel, amelyeknek meg­felelő üzemeltetése a jelenlegi ala­csony műszaki színvonal mellett szinte megoldhatatlan. Meg keli mondani, hogy a gépállomásokon a műszaki színvonal tekintetében rendkívül rossz a helyzet. Gépállo­másaink ma már több mint tízezer traktorral rendelkeznek, gépekben és gépi felszerelésben sokmilliárd forint értékű állami tulajdont bíz­tak rájuk, mégis a gépállomások bonyolult műszaki feladatainak végrehajtásában a múlt év decem­beréig mindössze nyolc főiskolai képzettségű mérnök és 25 középis­kolai képzettségű műszaki szak­ember vett részt. Kevés a gépállomásokon a kép­zett szakmunkás, alacsony a trak­torosok, valamint az igazgatók je lentős részének szakképzettsége is. 364 gépállomás: igazgató közül fő­iskolai műszaki képzettséggel egy, műszaki középiskolával egy sem rendelkezik. A műszaki színvonal gépállomásainkon azért ilyen ala­csony, mert a földművelésügyi mi­nisztérium és az Országos Tervhi­vatal is megfeledkezett arról, hogy á gépállomás fejlett, modern tech­nikával dolgozó gépi üzem, amely­nek üzemeltetéséhez magasszínvo­nalú műszaki tudás, sok mérnök, technikus és szakmunkás szüksé­ges. A gépállomásokra mindenek­előtt nagy számmal kell átcsoporto­sítani, mégpedig minél rövidebb idő alatt olyan dolgozókat, akik magas műszaki kultúrával rendelkeznek, képzett, tapasztalt ipari munkáso­kat, technikusokat, mérnököket;. Ez a nagyjelentőségű munka már meg­kezdődött. Eddig mintegy 650 szak­munkás, 47 technikus, 22 mérnök foglalta el munkahelyét a gépállo­másokon. Az átcsoportosítás menete azonban rendkívül lassú és emiatt az a veszély fenyeget, hogy a mű­szaki színvonal nem emelkedik olyan gyorsan, mint ahogy erre szükség van. Az átcsoportosítás lassúságát részben a földművelésügyi minisz­térium és a megyei tanácsok büro­kratikus munkája okozza. Sok hibával találkozunk egyes ipari üzemekben is. Vannak gyá­raink, ahol az igazgatók, sőt a párt- bizottságok titkárai sem fordítanak gondot arra, hogy jól képzett, mun­kát szerető dolgozók kerüljenek a gépállomásokra. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a gépállomásokon egyes vezetők, igazgatók, vezető­mechanikusok nem értik meg, hogy a műszaki káderátcsoportosí­tás nélkülözhetetlen segítség fel­adataik elvégzésében és ezért nem megfelelő módon fogadják a gépál- 1 omlásokra érkező szakmunkást, technikust, mérnököt. A gépállomásokra háruló felada­tok végrehajtása megköveteld, hogy mindezeket a hibákat gyorsan kija­vítsuk és a műszaki káderátcsopor- tosítást meggyorsítsuk. Az ipari üzemek és az ipari minisztériumok fontos feladata, hogy jó mérnökö­ket, technikusokat és szakmunká­sokat irányítsanak át a mezőgaz­daságba. Ugyanakkor a megyei tanácsok­nak, a földművelésügyi miniszté­rium gépállomások főigazgatóságá­nak meg kell oldania a gépállomá­sokra kerülő műszaki káderek gyors elhelyezését, lakásépítéssel, vásár­lással, bérbevétellel biztosítani keik hogy családjukat is el tudják köl­töztetni és megfelelő szociális kö­rülmények közé kerüljenek. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom