Szolnok Megyei Néplap, 1954. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-11 / 35. szám

SZOLNORMEGYE! WRPLAP mt Nfcroác V AfeíAf 0ga/m: LEHEL KÜRTJE Aszódi brve: , EF11SE7EK. .. Hallom. 200 Aj lakást kapott a város, tovább épül a Zagyva-part. nagy paloták kőszra-vilégo« négyszögébe zárják a kanyart Azoknak épül hajlék most ide, 'dk hajdan csők futoitak-iáBtak meghúzták magukat i ít-ott télire, akkor melegedtek, ha (Ti<ri?rtsV. Már hit Is felém az új falakról az elbűvölő világosság, mint a babos, fehérlő muszlin, ha patakról lengetve, mosva hozzák. A házak körül mesélő lugas, szőlővel nyújtja ágait, kék a tőke, * család cseveg, távol Is hallik. gyerek csipog, mint a pinty ok A gátig nyúlik az utca, a város kinyújtott karja, félnek is tőle a tolvajok, kezében a pislákoló lámpát tartja és szemébe világít annak, aki lopni akar ott. Metropolisz leszel maholnap, Szolnok, zengő bokor, pirosló városerdő, nagy madár, a szárnyát most kibont!',i zord körökben győzelmes keringő. Építsetek hát, tégla, piros tégla simuljon a falba, emeletre nőjjön emelet, dobbanjon nagyot a szív a diadalra s legyen a házra büszke a telek... Aszódi Imre Szolnokon, a 62. Építőipari Trösztnél dolgozik. Első verseit az Irodalmi Újság és a Magyar Rádió közölte. ISMERD MEG a liöutyem oiláq&t H Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat válaszol a dolgozók Kerteseire A jászberényi múzeum kürt­ié nemcsak a jászok becsben tartott ereklyéje, hansrn egész magyar né­pünk hozzá£)!>.] egyik legszebb hősi mondánkat, a Lehel-mondát. Lehel kürtjének csodája egy nagy nemzeti hős megrázó erejű dicsőítése. Krónikáinkban egyre gazdagabb változatait találjuk. Ve­gyük sorra a sokszázados szövegeket s kisérjük nyomon gazdagodásukat. III. Béla király névtelen jegyzője az 1200-as évek legelején így írt: <Árpád lelkesítő seregét a görögök ellen.) „Ezt hallva, a vitézek na­igyon felbuzdultak és Tas fia. Lél belefujt kürtjébe és Bagát fia, Bul­csú zászlót emelt az első csatasor­ban s megindult a támadás.. (később az augsburgi csata leírása­kor): „De végül a bajorok és ale- manok megvetendő csele folytán Lél és Bulcsú foglyul estek s az Inn folyónál bitófára akasztva, meg­ölettek“. Anonymus tehát semmit sem tud még a kürtmondáról, de Lehel vezér „belefujt kürtjébe“, te­hát az akkori köztudatban Lehel személy éneit ismertető jegye a kürt volt. Az 12C0-as évek végén Ké­zai Simon mester már bővebben ir Lehel és Bulcsu kivégzéséről: „Regens burgnál elhaladva foglyul estek és a császárhoz küldik őket. A császár akasztásra ítéli őket és Regensburgban végeztette ki bitó­lán. Némelyek pedig mesésen azt állítják, hogy másképpen ítélték el őket, hogy a császár elé állítva, egyikök kürttel a császárt fején megütve, megölte. Ez a monda a valószínűséggel ellenkezik s köny- nyenhlvőnek bélyegzik azt, aki ilyesmit elhisz. Mert a bűntettes személyeket összekötött kezekkel ál­lítják a fejedelmek elé. Való igaz. s a krónikák könyveiben benne van, hogy merészen szidalmazva a csá­szárnak fenyegetően mondták, hogy Iha őket megöleti, akkor az ő népé­ből főbbé egy fogoly sem marad életben, hanem vagy örök szolga­ságra jut, vagy előző ítélet nélkül ölik meg.“ Kézai szövege rendkívül érde­kesen mutatja, hogy az Árpádkor krónikaírói — tudósi mivoltuk méltóságát őrizve — elsősorban csak az írott szövegeknek hittek. Szinte az visszhangzik nála is, amit 2—3 nemzedékkel azelőtt Anony­mus így fejezett ki: ..... nagyon illetlen és méltatlan lenne, ha Ma­gyarország kiváló nemzete szár­mazásának kezdeteit és vitéz tetteit a falusiak hamis meséiből vagy az igricek csacska énekéből álomsze­rűén hallaná (t. i. az olvasó).“ Ilyen hősi énekeink voltak s ezekből egy s más, itt-ott mégiscsak megőrző­dött krónikáinkban. Annál több jut ezekből az írott szövegekbe, mi­nél messzebb kerülnek az esemé­nyektől. Kézainál megtaláljuk már a kürtmondát, még nem ugyan ab­rtetvenSt érrel eielStt. 1ST*, hen halt meg Honoré Daumier, a nagy francia karikaturista, A társadalmat, a mindennapi M életet, az embereket alakító, nevelő tényezők sorában fontos he­lyet foglal el a karikatúra, a fér- deségek művészi nagyítója és rög­zítője. Egyrészük tiszavirágéletű: eltűnik a múló idővel, amely lét­rehozta. Az értékes, a példává magasztosult művek azonban meg­maradnak, hogy újból és újból ter­mékenyítve emlékeztessenek a múltra, tanítsanak és neveljenek, követésre buzdítsanak. A kiemel­kedő művek sorában is elsőhely illeti meg a múlt , század nagy francia művésze, Honoré Daumier alkotásait Halálának 75. esztende­jében emlékezzünk a halhatatlan mesterre, a „Karikatúra Michelan­gelo jára“. ciki sírkövének felirata szerint is „jó ember, nagy művész és nagy hazafi“ volt. Daumier-t Marseille adta a vi­lágnak. Születése után néhány év­vel a kis Honoré atyja, a titokban rímeket faragó üvegmester, család­jával Párizsba költözik, remélve, hogy a Szajna-parti nagyvárosban elismerést arat. Téved, Megbukik, s reá és családjára ínséges napok köszöntenek. Honoré egy ügyvéd kifutója lesz, majd egy könyv­boltban tanonc — s úgy mellékesen rajzolni tanul, a litografáló? mű­helytitkaival ismerkedik. Egy-egy munkáját eladja, így segít család­ján. Telnek az évek, s Honoré Dau- raier-ra felfigyel a kitűnő rajzoló, majd szerkesztő és kiadó: Jacques Philipon. Cs eljön 1830. a júliusi forra- dalom éve. X. Károlyt el­söpri a forradalom, helyébe La­jos Fülöp lép, a „poigárkirály“. Eleinte népszerűséghaj hászássai ámítja Franciaországot az a jól­táplált zsarnok, s közben ‘nyirbálni kezdi a sajtószabadságot, vérbefojt minden forradalmi megmozdulást. ban a teljes formában, mint a ké­sőbbieknél, de Lehel fenyegetőzé­sei közt már ott van, hogy a meg­ölt németek a magyarok örök szol­gáivá válnak a másvilágon. Lehel fenyegetése kétféle halált külön­böztet meg: „őrök szolgaságra jut“, „előző ítélet nélkül ölik meg“. A történeti pusztai népekről való ismereteink szerint itt valószínűleg arról van szó, hogy egy-egy fejede­lem halálakor a foglyok egy részét szolgaként vele küldötték a halál­ba, az „előző ítélet nélkül“ pedig nyilván a foglyoknak Lehelék ha­lálát megbosszuló felkoncolását je­lenti. Nézzük végül a legteljesebb szöveget, a Nagy Lajos uralkodása idején írottat, amelynek két vál­tozata, a Zsámbóki kódex szövege és a Képes Krónika egyezően adja elő a Lech-mezei csata után tör­ténteket a következőkben: „Azon a helyen foglyul estek Lél és Bul­csú kiváló kapitányok és a császár elé vezették őket. Mikor a császár kérdezte, miért oly kegyetlenek a keresztények iránt, azt mondják: „Mi a legfőbb Isten bosszúja va­gyunk, tőle küldve ostorul hozzá­tok. Ti akkor fogtok el bennünket és öltök meg, mikor mi megszű­nünk titeket üldözni.“ A császár azt mondta nekik: „Válasszatok magatoknak halált, amilyent akar­tok!“ Lél így felelt: „Hozzák ide kürtömet, amelybe előbb belefú- vok, aztán felelek neked.“ Oda­vitték a kürtöt és a császárhoz kö­zeledve, mikor nekikészült a kürt- fúvásnak, erősen homlokon vágta monda szerint a császárt, kit egy- csapással megölt. S azt mondta ne­ki: „Előttem fogsz menni és szol­gálni fogsz nekem a másvilágon.“ Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életükben megöltek, azok szolgálni tartoznak nekik a más­világon. Haladéktalanul lefogták őket és Regensburgban bitófán megfojtották“. Lehel mondája eb­ben a gazdaságban, sőt nyilván még további részletekkel élénkítve élhetett népünknél a XIV, század­ban. A monda fejlődését króni­káink alapján tehát nagyjából így összegezhetjük: 1. Anonymusnál Le­hel vezér kürtje indítja meg a gö­rögök elleni csatát. 2. Kézai mint népmondát ismeri a kürt történetét, de nála még nem fűződik egybe az ..előttem fogsz menni és szolgálni fogsz nekem a másvilágon“ Lehel vezér utolsó szavaival. Végül a — budai (Zsámbóki)-krónikában és a Képes Krónikában teljes művé­Az országban izzik az elkeseredés parazsa. A „polgárkirály“ uralmá­nak első hónapjában Philipon meg­indítja politikai és irodalmi szati­rikus hetilapiát. a „La Caricatu- re“-t, amelynek munkatársai az akkori idők legkiválóbb grafiku­sai. A rákövetkező évben már itt dolgozik Honoré Daumier is. Ha­marosan megízleli a börtönlakók kosztját: egyik rajzában mindent elnyelő molochnak ábrázolta La­jos Fülöpöt, s a bíróság ezt a „bűnt“ hat hónapi zárkával torolja meg. 1832-ben megindul Philipon má­sik lapja, a „Charivari“. Ez már napilap, évtizedekkel túléli a „La Caricature“-t, amelynek bátor szó­kimondását nem bírják el a ható­ságok, s a sajtóperek hosszú sorát a lap beszüntetése zárja le. Dau­mier a „Charivari“-ban folytatja társadalomtisztító munkásságát, s három évi megszakítással, egészen megvakulásáig dolgozik a lapnak. Daumier életműve a kor társa­dalmának nagy szatírája. Az élős- diek úgyszólván minden fajtáját beleilleszti különös gyűjteményé­be. a csaló ügyvédtől kezdve, a legnagyobb csalóig, Lajos Fülöpig Érzékeny szeme persze nemcsak a durva, visszataszító ellentmondá­sokat és hibákat fedezi fel, hanem az apró fonákságokat is, s raj­zaiból mély emberismeret, nagy jellemzőerő, komoly élettapasztalat árad. Képeit nézve nemcsak mo- solygunk egy-egy figurán, de el is gondolkozunk rajta. A kép meg­ragadja a szemlélőt, s ha megszó­lalhatna. körülbelül ezt mondaná: „egy vagyok a sok közül, 8 tőkés ‘ársadalom tragikomikus alakja, leiszóm: a pénzzel mindig célba- lutsz. s mindegy, hogyan szerzed meg, ez a cél szentesíti az esz­közt!" szí szerkesztésben jelenik meg előttünk a népmonda. Három fő mozzanata: 1. A vezérek a bitó alatt, a császár előtt, 2. Lehel utol­só kívánsága, hogy hozzák a kürt­iét. 3. Kürttel megöli a császárt, utolsó szavai „szolgálni fogsz ne­kem a másvilágon“. E mondával legutóbb a ma­gyar néprajz egyik kiváló alakja, Solymossy Sándor foglalkozott (A magyarság néprajza. IV. kötet). Eredményei rövidre fogva a követ­kezők: Lehel és Bulcsú kivégzése történelmi esemény, amelyet az egykorú nyugati történetírók is le­írnak, de sehol nincsen nyoma an­nak, hogy Lehel Konrád császárt agyonütötte volt kürtjével. A csa­tát egyébként is Henrik hadaival vívták. A kürtmonda Solymossy szerint az 1000 évektől kezdve köz­ismert és egyházi beszédekben is gyakran idézett bölcs Salamon egyik történetéből került volna né­pünkhöz. E monda szerint a vesztő­helyen álló király utolsó kívánsá­ga, hogy sípjába fújhasson, a síp hangjára rejtett serege megrohan­ja a győzteseket és kiszabadítja el­fogott királyát. A bölcs Salamon- féle történetekben nagy szerep jut a szerelmes lánynak is. Solymossy keleti, magyar elemnek tartja a mondában a „szolgálni fogsz a más­világon“ kifejezést és bőséges pél­datárral bizonyítja, hogy másvilág­hitünkben valóban meg kellett len­nie annak, hogy a megölt ellenség a másvilágon szolgálni fogja le­győzőjét. Eszerint tehát a monda mag­va történeti esemény, amelyhez idők folyamán hozzátapadt volna az akkor szájról szájra szálló bölcs Salamon történetének egyik mozza­nata s ezt átszőtte volna a pogány- kori világ emlékeként a másvilá­gon való szoisaság hite. A magunk részéről a monda kialakulását másképpen látjuk s az alábbi érvek bizonyossá teszik, hogy Lehel vezér hősi példájának mondája teljes egészében népünk mesévé színeződő történeti emléke­zetében alakult ki, s a hozzánk elke­rült más mondák legfennebb csak gazdagították a mesélést. Röviden sorra vesszük a monda minden részletét. (Folytatjuk) Nemrég Jelent meg a Népműve­lési Minisztérium Múzeumi Fő­osztálya kiadásában László Gyu­la egyetemi tanár: Lehel kürtje című tanulmánya. Fentebb részle­teket közöltünk a tanulmányból A közlést folytatjuk. Cs ahogy forgatjuk a lapokat, *“ egymásután perdülnek elénk ezek a furcsa, undorító és mégis nevettető figurák. Daumier raj­zain legtöbbször Lajos Fülöppel ta­lálkozunk. Az egyik képen minisz­teri tárcákkal csalogatja ki óljuk­ból n pulykáim ak ábrázolt politi­kusokat, a másikon egy láncravert forradalmár halotti ágyánál jelenti ki nagylelkűen: „szabadonbocsát- ható! már nem veszélyes!“, a har­madikon bohócnak öltözve jelzi egy képviselőházi ülés befejezését: ..le a függönnyel, a bohózatnak vé­ge!“. Ismét egy másik képen, eser­nyővel a kezében rá akar rontani a sajtószabadságot jelképező nyom­dászlegényre, miközben két bizal­masa igyekszik visszatartani. A háttérbe figyelmeztetésül a földön heverő X. Károly alakját helyezte el. (X. Károly trónját a júliusi for­radalom döntötte meg, amelynek kitörését az ő törvénytelen, a saj­tószabadságot korlátozó rendeletéi segítették elő.) A kép felirata: „Be­lém ne kössetek!“ Aztán több mint száz lapon Robert Macaire-rel, a tőkés társadalom élősdijeinek pro­totípusával találkozunk, majd nép- ámító, egymással összejátszó ügyvé­dekkel, hazug birákkal, korrupt hivatalnokokkal, nyárspolgárokkal, sznobokkal, börzespekulánsokkal, Daumier idősebb korában olajfest­ményeket is készít, s ezidőre fel­hagy a grafikával. Azonban a si­ker, a népszerűség — méltánytala­nul — nem szegődik melléje ezen az úton, úgy hogy vissza kell tér­nie a grafikához. Pedig képei ta­núsítják. nagy festőtehetség is volt. fk aumier a képzőművészet leg- ^ harcosabb, legbátrabb, leg­szókimondóbb alakjai közé tartozik. Művei a francia uralkodóosztály képmutató, hazug magatartásának KÉRDÉS: Ml a napfolt? (Szabó Lajos, Turkeve.) FELELET: Bolygórendszerünk középpontja, a Nap, igen magas hőmérsékleten izzó gáznemű anya­gokból áll. Ennek az a magyará­zata, hogy a Nap legkülső, tehát leghidegebb részén is az átlagos hőmérséklet kb. 6000 C-fok; már­pedig ilyen hőmérsékleten az anya­gok nem maradhatnak szilárd hal­mazállapotban. Ennek az izzó gáz­gömbnek a felszíne, a fotoszféra, korántsem olyan egységes, mint amilyennek látszik, fényesebb és kevésbbé fényes részek váltogatják egymást. A Nap felszínén óriási gázmozgások vannak, egyes gáztö­megek lehűlnek 4—5000 C-fokra. Mivel a kisugárzott fény erőssége arányban van a sugárzó test hő­maró szatírái. Képeinek komikuma a mélyből fakad. Jellemző ereje alapos emberismeretről tanúskodik. Az egyéni vonásokban mindig meg­találja a típusokat, a figurái így nemcsak konkrét egyéneket jelle­meznek, hanem egy-egy réteget, osztályt is. Műveiben vonalakba öl­töztette ígazságérzetét, harcos tö­rekvéseit. Az elnyomók karikatúrái mellett megfestette és megrajzolta az egy­szerű embereket, a munkásokat, a mosónőket is. Sok-sok szeretettel, együttérzéssel, harcostársi szolida­ritással nyúlt ezekhez a témákhoz. Az elnyomottak igazságába vetett hit, a nyomorba taszított, s a sö­tétből a napfényre kívánkozó nép élete megragadó művek alkotására ihlette őt. Igazi művész és hazafi volt. Kora képzőművészei közül ta­lán a legvilágosabban ismerte fel a fejlődés irányát, törvényszerűsé­geit. Művei mellett tettek is sora­koznak. A becsületrendet, az ural­kodóosztály elismerését visszauta­sította. A párizsi kommün idején nemcsak képeivel állt a forrada­lom ügye mellé, hanem egy mú­zeum vezetését is elvállalta. És a kommün leverése után keményen bírálta a harmadik köztársaság po­litikáját. U onoré Daumier 1879-ben örök­1 1 re lehunyta a szemét. Több­ezer művet, köztük mintegy négy­ezer kőrajzot, ezer fametszet szá­mára készült rajzot, számos fest­ményt hagvott hátra. Gazdag örök­ség ez, amelyből tanulnak a ha­ladó művészek, a nép ügyének har­cosai szerte a világon, ötletgazdag­ság, bátor és éles kritika, a haza, a nép és a művészet lángoló szere­tető, a képmutatás és hazugság izzó gyűlölete — ez Daumier szel­lemi hagyatéka. Életműve példa és tanítás, ameíy a helyes, az igazi cél­hoz vezető utat mutatja a képző­művészet világában. mérsékletével, a lehűlt gáztömegeik sötétebbeknek látszanak, mint a környezetük;, ezek a napfoltok. Képződésükben bizonyos periódi- kusság észlelhető, kb. 11 évenként maximumod ér el, közben pedig majdnem teljesen elenyészik. Ä napfoltok -a legkülönbözőbb nagy? ságúak és élett.artamúak lehetnek: általában azonban rövid idő alatt eltűnnek. Bándy Alajos KÉRDlÉS: Igaz-e. hogv Petőfi a cári Oroszországban halt mee hadi­fogságban? Bordás Mihály, Karcag. VÁLASZ: Az irodalomtudomány és a történelemtudomány állás* pomtia aszerint Petőfi az erdélyi Se­gesvár melletti fehéregyházai közös honvédsírban fekszik. Ezt a követ­kezőkkel bizonyíthattuk: a) Szemtanúk állítása, akik lát­ták a gyalogosan menekülő költőt egy kukoricás felé futni: nyomában döfésre Irányított lándzsákkal ko­zákok vágtattak. b) Skarjatin tábornok a Segesvárt csatában ágyúi övéstől elesett és ezen felbőszült tisztjei azt a paran­csot adták a kozákoknak, hogv sen­kinek se kegyelmezzenek, hadifog­lyot ne ejtsenek. Az üldözés így valóban mészárlássá fajult. c) Szemtanuk állították, hogy lát­ták. amikor Ptőfit a csata utáni na- oon súlyos sebesülten, de még élve a közös honvédsírba dobták. d) Semmilyen tudományos bizo­nyíték nem merült fel arra. hogy Petőfi hadifogolyként Szibériába került. Mindezek a hírek Petőfi fogságá­ról már az elmúlt század közepétől felmerültek és fel-felmerülnek a mai napig is. Azt mutatja ez. hogv a magyar nép képzeletét mennyire foglalkoztatta mindig iánalelkű köl­tőiének. szeretett szabadsághősének sorsa. Törők Lehel tanár, a Társulat tagja. HIRDESSEN « Szelnokmegyei NÉPLAP*« A szerkesztőség feEefonszámai: 20-93, 23-20, 20-69 XJOOOOOOCOOOOPOOOOOCIOCO» ) otxKOOOoooooooooo' coaoooooooooooowxiooooiKa»^ A KARIKATÚRA MICHELANGELOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom