Szolnok Megyei Néplap, 1954. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

A A MEGYE» PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II »vtotvn<ti 3'Z ««Am Ir» 1951, február 7-, m^árnip MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL* Több gondoskodást várnak a sütőipari dolgozók. (2. old.) Móra Ferenc (1879—1934). (2. old.) Kosa Béla művezető segíti a versenyt. (3. old.) Kunhegyesen is megalakult a termelési bizottság. (3. old.) Jászkun-Kakas ____________________________________________________; Rá kosi Mátyás elvtárs beszéde a SZOT ülésén A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa szombaton tartotta harmadik teljes ülését. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Szék­hazában megtartott ülésen megje­lent Rákosi Mátyás, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségé­nek első titkára, Nagy Imre, a Mi­nisztertanács elnöke. Résztvettek az ülésen a Szakszervezeti Világ- szövetség hazánkban tartózkodó képviselői: Louis Sail-lamt főtitkár és P. F. Kazakov titkár. A teljes ülést Mekis József, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöke nyitotta meg. majd megkezdődött az első napi­rendi pont tárgyalása: Kristóf Ist­ván, a SZOT elnöke tartott beszá­molót „A szakszervezetek soronlévő feladatai 32 1954. évi népgazdaság terv végrehajtásában, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális hely­zetének további javításában” cím­mel, A SZOT ülésén felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, aki többek közt a kővetkezőket mondotta: Elvtársak! Pártunk Politikai Bizottsága is­mételten foglalkozott az elmúlt fé1 évben a szakszervezetek munkájá­val. Legutóbb, másfél hónappal ez­előtt, Politikai Bizottságunk tagja e kérdésekről megbeszélést folytat tak a SZOT Elnökségével. Ezen a megbeszélésen a szakszervezeti elv­társak rámutattak arra: eredmé nyes munkájukat sok helyen gá­tolja, hogy pártszervezeteink és pártfunkcionáriusaink nincsenek tisztában a szakszervezetek jelen­tőségével. Nem becsülik meg a szakszervezeti munkát, nem vonják be a szakszervezetek helyi vezetőit és funkcionáriusait a munkába. A szakszervezetek gyakran nem kap­nak elég segítséget a pártszerve­zetektől, vagy nem vonják be őket olyan kérdések kidolgozásába amelyeknél közreműködésük ko­moly segítséget jelentene. A párt- aktiva értekezletekre, amelyeken gyakran a szakszervezeteket is érintő feladatokat tárgyalnak meg sokhelyütt nem hívják meg a szakszervezetek illetékes funkcio­náriusait. A pártszervezetek helyenként kisajátítják a szakszervezetek munkáját, vagy annyira gyám­kodnak a szakszervezetek fe­lett, hogy azzal gátolják fejlő­désüket. Mindezek a jelenségek eléggé el­terjedtek és nemcsak az üzemek­ben, vagy a megyékben fordulnak elő, de néha még pártunk központ­jában is. Az említett megbeszélé­sen például rámutattak arra, hogy amikor pártunk központjában a pe dagógusok kérdésével foglalkoztak ebbe a munkába nem vonták be a pedagógus szakszervezet vezetőit Az ilyen jelenségek azt eredmé nvez’k hogy a szakszervezeti mun­kát nem becsülik meg eléggé és a? elvtársak nem szívesen mennek szakszervezeti munkára, különöser pártmunkáról nem, mert eléggé el­terjedt köztük az a nézet, hogy a szakszervezeti munka amo'yan má sodrendű jelentőségű. E helytelen nézetek következtében gyakran of sem veszik igénybe a szakszerveze tek segítségét, ahol arra égető szűk ség volna. Maguk a szakszerveze­tek viszont nem fordulnak eléggé a párthoz, mert attól tartanak. hogy úgysem kapnák meg a szük­séges támogatást. Mi helyeseltük, hogy a szakszer­vezetek vezetői szóvá tették ezt a helyzetet s közöljük, hogy pártunk a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy ezeket a hibákat gyor­san kiküszöbölje. Azoknak az elv­társaknak. akik elfelejtették volna a szakszervezetek óriási jelentősé­gét a szocializmus építésében, em­lékezetükbe kell idéznünk Lenin­nek és Sztálinnak tanításait a szak- szervezetekről. Lenin a szakszervezeteket a kom­munizmus iskoláinak nevezte, leg­fontosabb transzmissziós szíjnak a párt és a dolgozó tömegek között. „Nem lehet — mondotta Lenin — megva’ósítani a diktatúrát néhány „áttétel” nélkül, mely az élcsapattól az élenjáró osztály tömegéhez, ettől a dolgozók tö­megéhez vezet.*’ A szakszervezetekről, mint a kom­munista párt munkatársairól Sztálin azt mondotta: • ,,A munkásosztály öntudatos élcsapatának, a kommunista párt által vezetett államha­talomnak egész gazdasági és politikai munkájában a szak- szervezetek kell, hogy a leg­gyorsabb és legközvetlenebb munkatársai legyenek.** Ezek a megáuapítások a mi vi­szonyainkra is teljes érvényűek. A magyar szakszervezeték taglét­száma kétmillió felé közeledik. A szakszervezetek felölelik az ipari és mezőgazdasági munkásság, vala­mint az értelmiségi dolgozók túl­nyomó többségét. Nem szorul ma­gyarázatra, szocialista építésünket, különösen az új szakasz feladatait, amelyek a dolgozó tömegek köz­vetlen, állandó közreműködését kö­vetelik meg, csak akkor valósíthat­juk meg, ha erre a szakszervezeték­ben lévő milliókat mozgósítiuk. — Az úi szakasz céljai a népi demo­krácia minden tömegszervezetének, de elsősorban a szakszervezeteknek odaadó, jó munkáját követelik meg Ezért is hibát követ el az az elv­társunk aki nem nyuit megfelelő támogatást a szakszervezeteknek, nem gondoskodik a szakszervezeti munka megbecsüléséről, jelentősé­gének tudatosításáról. A hibákat e téren tehát gyorsan ki kell javítani. Pártszervezeteink az eddiginél fokozottabb mértékben támogassák mindenütt a szakszer­vezeteket, vonják be lobban a mun­kába. kérjék ki tanácsaikat és ad- íák meg nekik mindazt a segítsé­get, amely munkájukat elősegíti. Pártsajtónk, elsősorban a „Szabad Nép“ foglalkozzon többet a szak- szervezetek kérdésével, jelentőségé­vel és munkájával és lépjen fel minden olyan jelenség ellen, amely zavarja a szakszervezetek munkáját, s ahelyett, hogy erősí­tené, gyengíti a párt és a szakszer­vezet közti egészséges viszonyt. Pártiskoláinkon többet kell ta­nítani a szakszervezetek mun­kájáról. az eddiginél jobban kell ismertetni azt a fontos sze­repet. amely a szocializmus építésében a szakszervezetekre hárul és fel kell lépni az ellen, hogy a szakszervezeti munkát lebecsüljék,másodrangúnak tart­sák. Szervezetten gondoskodni kell ar­ról, hogy a szakszervezeteket és funkcionáriusaikat bevonják a mun­kába mindenütt, ahol arra szüléséé '■'an. ahol arra mód és lehetőség nyílik. Pártbizottságaink vessék fel a szakszervezetekhez való viszo­nyuk kérdését, vizsgálják meg hogy nincs-e ezen a téren ja­vítanivalójuk és ha hibákra akadnak, gyorsan küszöböliék ki azokat. Meg vagyunk róla győ­ződve. az elvtársak így hamarosan tapasztalni fogiák. hogy a szakszer­vezetek aktivizálása a nárt és a -szakszervezetek viszonyának meg- avulása. munkáiuk megjavulásá- han fog ielentkezni. Azokat a nehézségeket, ame­lyek iparunk és termelésünk mostani átállításának átmeneti velejárói, sokkal gyorsabban fogjuk leküzdeni, ha erre a célra mozgósítani tud juk a szak- szervezetek milliós tömegeit. Különösen fontos ez jelenleg, ami­kor az elmúlt öt hét rossz időjárási viszonyai, a nagy hideg, a hófúvá­sok erősen zavarták és hátráltatták az 1954-es év termelésének beindí­tását. A szokatlan időiárás. amely európaszerte nagy károkat okozott, nálunk is komoly akadályokat gör­dített a vasút munkáia elé. hátrál­tatta a bányászat munkáját, za­varta a viliamosenerg-ia termelését s ezzel kihatott egész termelé­sünkre. Most. hogy kifelé meevünk a télből, az egyik legfontosabb fel­adatunk. amelynek végrehajtásában a szakszervezetekre is nagv szerep hárul, hogv pótoliuk a kiesést amelv az esztendő első öt hetében ipari termelésünkben keletkezett. Derék bányászaink, hős vasuta­saink ezekben a hetekben számta­lan tanűjelét adták helytállásuknak ás áldozatos munkájukkal mutat­ták meg, hogy legyőznek minden akadályt, amikor a szocializmus építéséről van szó. Elsősorban hozzájuk fordulunk s arra kérjük őket, hogy az eddigi jó munkájukat úgy folytassák és fo­kozzák, hogy az elmaradást 'behoz­zák és ezzel ne csak példát adja­nak az egész munkásságnak, de le­hetővé tegyék, hogy egyebütt is behozzák az elmaradást, amelyet a szónhiány, áramhiány okozott Mindnyájunk háláját és elismeréséi érdemelték ki azok a dolgozók akik ezekben a napokban oda- adóan, példamutatóan, türelmesen teljesítették kötelességeiket a mun­ka frontján. Azt a munkalendületet, mely az 1954-es esztendő kezdetét jellemzi, nem törték meg az időjárás okozta nehézségek. Ellenkezőleg: az MDF HL kon­gresszusának tiszteletére meg­indult munkaversenyen kfvül új kezdeményezések, új építő­mozgalmak keletkeztek. Miközben a párt és kormány azo­kon a rendszabályokon dolgozik, melyeknek célja, hogy jövőre ne ismétlődjenek meg azok a nehézsé­gek, amelyek ezen a télen a szén­ás energiaellátás terén mutatkoz­tak, a dolgozók a maguk részéről szintén munkához láttak. Csorba István Kossuth-díjas fűtő felhívása a kazánfűtőkhöz, hogy takarékos tüzeléssel támogassák a tervek tel­jesítését, azonnal országos vissz­hangot keltett. Loy elvtárs, Tajkov elvtárs vállalásai széntermelési ter­vük túlteljesítésére szerte az or­szágban hasofiló ' teljesítményekre serkentik derék bányászainkat. A Vörös Csillag Traktorgyár megmutatta, hogy az áramhiá­nyon bátor kezdeményezéssel, a tartalékok mozgósításával, ta­karékossággal jelentékeny mér­tékben segíteni lehet. Üze­meink rövid néhány nap alatt megszervezték az ország összes gépállomásainak patronálását, s így járulnak hozzá, hogy a tavaszi munkák megindulása­kor a mezőgazdaság számára a gépek üzemképes állapotban le­gyenek. Ez a kezdeményezés nemcsak a vá­ros és falu összefogásának, kölcsö­nös segítésének új formája, nem­csak erősíti a munkás-paraszt szö­vetséget, hanem egyben mutatója milyen elterjedt és mély már az a felismerés, amely egész népünk — benne az ipari munkásság jólété­nek emelését elsősorban a mező- gazdaság fejlesztésében látja. A szakszervezetek fontos és há­lás feladata, hogy bekapcsolódja­nak ezekbe és a számos hasonló új kezdeményezésbe. — Támogassák minden erővel a kongresszusi munkaversenyt és adjanak új lendületet azoknak a mozgalmaknak, amelyek a munkások közt a kiesés pót­lására, a takarékosságra, a tartalékok mozgósítására, a ter­melékenység megjavítására, az önköltség csökkentésére, a munkafegyelem megjavítására, a tervek feltétlen teljesítésére és túlteljesítésére megindultak. A szakszervezetek soronlévő fel­adatai az új szakaszban főleg a dolgozók anyagi, szociális és kultu­rális helyzetének további javítása. De a feladatok jó megoldása köz­ben ne feledkezzenek meg arról, hogy a dolgozók életszínvonalának elengedhetetlen alapfeltétele a ter­melés fokozása, a terv teljesítése és túlteljesítése. A felsorolt új kez­deményezések, melyek átmeneti nehézségeink legyőzésére irányul­nak, mutatják, hogy ipari dolgo­zóink tudatában vannak e ténynek. A falu is teljes erővel készül a tavaszi mezőgazdasági mukákra. A szakszervezeteken a sor, hogv tovább fokozzák ezt a lendülete*. A felszabadulás óta eltelt kilenc év alatt pártunk vezetésével a magyar dolgozó nép minden nehézségen úrrá tudott lenni, s utána megerő­södve folytatta munkáját. Most, amikor erős szocialista iparunkra támaszkodva irányt vettünk dolgozó népünk jólété­nek, életszínvonalának gyor­sabb emelésére, még inkább le fogjuk gyűrni az átmeneti ne­hézségeket. Ennek a fáradsá­gos, de hálás feladatnak jó megoldásában nagy szerep vár a szakszervezetekre. Biztosítjuk az elvtársakat, hogy pártunk az eddiginél fokozottab­ban ad meg minden támogatást, minden segítséget ahhoz, hogy a szakszervezetek a munka rájuk eső részét minél sikeresebben elvégez­hessék, Újra agronómns teszek Képűnkön árral elvtárs a szakemberek felkutatására alakult bizottság — egyik tagjával beszélget. A MEZŐGAZDASÁG fejlesztéséről szóló de­cember 19-én megje­lent párt- és kormány- határozat komoly el­határozást érlelt mea bennem. A megyei tanács tervosztályán mint me­zőgazdasági előadó dol­gozom. A határozat elolvasása után rögtön felötlött bennem a gon­dolat. hogy miiven nagyszerű lenne most falura menni. A mező- gazdaságban dolgozók köréiben nőttem fel. szeretem a dolgozó pa­rasztokat. Édesapám uradalmi dohányos volt. egyszóval oda tar­tozom a faluhoz. Szak­mai tudásom is van. A párt ugyanis mezőgaz­dasági akadémiára kül­dött. Az akadémiát ál­talános Ieles eredmény­nyel végeztem el. Az el­múlt hetekben éreztem, tudásomra szüksége van a falunak. Felke­restem a megvei tanács mezőgazdasági osztá­lyán lévő bizottságot, kértem az elvtársakat, iárulianak hozzá hogv én is kinn a földeken segítsem megvalósítani a mezőgazdaság fejlesz­tésének szép pro- grammját Úgy érzem, szaktudásomat képes leszek' gyümölcsöztetni. s tudom maid segíteni azokat a dolgozó pa­rasztokat. termelősző« vetkezeti tagokat, akik között agronómus le­szek. Szívesen és öröm­mel me»”ek. Biztos va­gyok benne, nincs an­nál szebb dolog mint a dolgozó parasztok ke­mény munkáját segí­teni, árvái istvan Szolnok Megvgj Tanács A Tisza Cipasvár — nrtvi eredményei alapon — harmadszor is elnyerte a Megyei Paribizollsag versenyzésijét JJiból siker koronázta a Ti­sza Cipőgyár dolgozóinak lelkes munkáiét. Negyedik ne­gyedévi és egészévi ió munkáiuk elismeréseképpen a Megyei Párt- bizottság úgy döntött, hogv har­madszorra is ez az üzem érdemli a legiobb gyárnak iáró vándorzász­lót. Ezzel a Tisza Cipőgyár — mivel háromszor egymásután bi­zonyult a megye legiobb üzemé­nek — véglegesen megszerezte a nagy kitüntetést. Más kitüntetések is — melye­ket az üzem az elmúlt évben szerzett meg — amellett tanús­kodnak. hogv 1953-ban sokat ia- vítottak munkájukon a gyár dol­gozói s nemcsak megyénk, hanem az egész ország könnyűiparának becsületére válik a minőség ie- lentős iavulása. a termelékenység növekedése és a ió anvagkihasz- nálás. melvek az elmúlt év fé­nyes eredményeit igazolják. Az élüzemielvényt és a DISZ Köz­ponti Vezetőségének Vörös Ván- dorzászlaiát is megszerezte az üzem az elmúlt évben a Megvei Pártbizottság versenvzászlaián kívül. Dicséret illeti ezért az eredményért a munkásokon és műszaki dolgozókon kívül Siklós Sándor igazgató. Bodóczky János főmérnök és Mihovits József fő­könyvelő elvtársakat. p ei-fejmelletti küzdelemben harcolnak az elsőségért az ország másik legnagyobb lábbeli üzemével, a Duna Cipőgyárral. Az elsőség, mely az élüzemcím újból való elnyerését is magával vonja, nincs még eldöntve — esé­lyei azonban jól alakulnak. A Tisza Cipőgyár októberben 102.7, novemberben 107.6. decem­berben 110.4 százalékra teljesítet­te tervét. Minőségi tervét 102.5. 107.1, 108.1 százalékra teljesítette a három egymásután következő hónapban A műszakilag hibás áruk arányának csökkentésében, minőségjavításban megelőzte ver­senytársát a martfűi üzem. A terv mennyiségi teliesítésében a tervszerűségben, azonban lema­radt mögötte. Jobbén az évben nagyobb fel­adatok várnak a gyárra, mint az elmúltban. A kormány­programra megvalósítása, a la­kosság minőségi áruval való el­látása s nem utolsósorban az ex­porttervek teljesítése komoly kö­vetelményeket állít az üzem elé. Minden lehetőség megvan azon­ban arra. hogy valóraváitsa a tervfeladatot. Kormányunk hatalmas összege­ket fordít a gyár lakótelepének kibővítésére, az üzemi kultúrház építésére. Ui gumigyári gépek és berendezések, üzemi építkezések segítik elő a gyár kapacitásának növelését. Jelentős összegeket köl­tenek el a dolgozók szociális es kulturális igényeinek kielégíté­sére. M«* az üzem dolgozóin a sor. hogy a minőség to­vábbi javításával, az anvag iobb kihasználásával segítsék elő a kormányprogramm valóraváltását s az elsők között, a termelés újabb sikereivel harcolianak a 171. pártkongresszus sikeréért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom