Szolnok Megyei Néplap, 1954. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-05 / 30. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 február 5*, Segítsék a szülők a nevelők munkáját A Szovjetunió szovtiozai dolgozóinak országos értekezlete *'Ij egféltettebb kincsünk a gyermek*4 — mondjuk igen sokszor. Érte dolgozunk, hogy meglegyen mindene, amire szüksége van, hogy szén ruhában járjon, ne lásson hiányt semmiben. Gyakran elgon­dolkodunk, találgatjuk, mi Is lesz belőle, ha felnő. Szinte magunk ehjft látjuk őt — hol mint nagy­szerű szakembert a mezőgazdaság­ban, hol mint orvost, mérnököt, vagy énnen, amit szeretnénk, ha lenne belőle. Egyszóval, szinte minden gondolatunk gyermekünké, s mégis fel kell tennünk a kérdést Kedves Olvasó — megteszel — e mindent azért, hogy gyermekedből a megálmodott, elképzelt nagysze­rű ember legyen maid? Igen — vágja rá azonnal mindenki, hiszen mindannyian szeretjük gyermeke­inket. s igyekszünk gondoskodni mindenről, amire szükségünk van. De vájjon, elszoktál-e menni az is­kolába néha napján érdeklődni fe­lőle. megkérdezni, hogyan halad a tanulásban? Megkérdezed-e es­ténként fiatad. lányodat a nap ese­ményeiről. az iskolában tanultakról, s arról elkészítette-e házifeladatát? Megnézted-e már. hogyan viselke­dik gyermeked az utcán, az iskolá­ban? Kérted-e már csak egvszer is a nevelők tanácsát valamilyen gyermekeddel kapcsolatos ügyben? Ezek bizony már a hosszabb kérdések. Beválthatjuk. hogy ilyen problémák kevés szülőt foglal­koztatnak. Gondolják, hogy ez az is­kolára tartozik, a nevelés, a tanítás, a gyermek szellemi, jellembeli fejlő­désével való törődés az iskola, a nevelők ügye. Nos. ez valóban az iskola ügye is. de elsősorban a Te ügyed Kedves Szülő. Nem mind­egy az egyikünk számára sem — sem az iskolának, sem a szülőnek, de államunknak sem —. hogy mi­lyen ember válik gyermekünkből, tanítványunkból, hazánk fiataljai­ból. A szülőnek, de az egész társa­dalomnak is. segítenie kell a ne­velők munkáját, ezt a jövőt, orszá­got építő munkát. Elsősorban az is­kola az a műhely, ahol az új em­berek születnek, s a nevelők azok. akiket a? új emberek kovácsainak mondhatunk. A nevelők azonban a .szülők segítsége nélkül nem vé­gezetnek eredményes munkát. Arr* kérjük hát a Kedves Olvasókat, hogy legyenek segítői, munkatársai az új embe­rek kovácsainak, a nevelőknek. Segítsenek kialakítani az új. a szo­cialista embert. Bizonyosak va­gyunk abban, hoav maid minden­kinek vannak jó tapasztalatai, he­lyes észrevételei, melvek, ha köz- kinccsé válnak, mindenkinek ta­nulsággal szolgálnak. Tegyük hát közkincsé ezeket a tapasztalato­kat. s tanuljunk belőlük mindnyá­jan. Kérjük — Érjék meg n Nép­lapnak ilyen irányú tapasztalatai­kat. bírálatukat a hibákról, vélemé­nyüket az eredményeikről, s vitas­suk meg a nevelés minden fontos problémáját a Néplap hasábjain. £ Isősorban a tanulók ma­gaviseletét fegyelmét sze­retnék megvizsgálni. Sokan panaszkodnak — s nem is ok nél­kül — arra. hogy a tanulók fegyel­mezetlenek. tiszteletlenek a felnőt­tekkel szemben. Az lenne hát első feladatunk, hogy megvizsgáljuk valóban így van-e. s ha igen. mi ennek az oka. s hogyan lehetne megszüntetni ezeket a ielenségeket Nagy feladat ez: nemcsak szolnoki, de országos probléma is. ÉDpen ezért híviuk segítségül a szülőket. Keszon. (Uj-Kína) A. L. Hamb­len dandártábornok, az ENSZ úgy­nevezett hazatelepítési bizottságá­nak vezetőie szerdán harmadízben tagadta meg. hogv elküldie az ame rikai fél védőügyvédéit és tanúit az indiai katonai törvényszék előtt négy koreai hadifogoly gyilkosai el­len megindult per tárgyalására. az olvasók valamennyiét, álljanak mellénk, segítsék ennek a problé­mának a megoldását. /{ Pedagógusok Szakszer­vezete a napokban kérdő­íveket ad ki a szülőknek, melyen a tanulók magaviseletével kapcso­latos kérdések lesznek. Kérjük, hogy első segítségként válaszolja­nak az ív kérdéseire a legnyíltab- ban, s ha szükségét látják — a kérdőív kitöltése előtt beszélgesse­nek el munkatársaikkal, lakószom­szédaikkal. s vitassák meg. mi is lenne a leghelyesebb válasz. A ki­töltött íveket, aláírás nélkül adják vissza annak, akitől kapták. Bízunk abban, hogy a szülők is megértik a kérdés jelentőségét s örömmel segítenek a pedagógusok munkájában. A Semleges Hazatelepítési Bi­zottság hivatalos közleménye sze­rint — amely ismerteti Hambien válaszát — ennek következtében a tárgyalás immár tizenkét napja megszakadt noha a Semleges Ha­zatelepítési Bizottság ismételten felkérte az amerikai parancsnoksá­got. hoev küldje el tanúit a tárgya­lásra. ÍMTI) Pedagógus Szakszervezei Területi Biz. Szolnok. Emeljük a politikai oktatás színvonalát Mi. a Párttörténet II. csépai területi évfolya­mának hallgatói kihív­tuk versenyre a kun­mártom járás vala­mennyi politikai isko­láját. valamint az SZKP I—II. éves tan­folyamát. Versenykihí­vásunkat pontokba fog­laltuk. A legutóbbi konte­ren« iát értékelve meg­állapíthatjuk. hogv elég sok hiányosság mutat­kozik. Már a konferecia megkezdése háromne­gyed óra késéssel tör­tént. A bevezetőt Palo­tai István elvtárs tar­totta meg az első kér­désről. A gazdasági vál­ság sajátosságait vitat­tuk az 1929—33-as években. Kifejtettük a két háborús tűzfészek kialakulását, a japán és a német fasizmus ura­lomra jutását. Beszéltünk a Szov­jetunióról. Valamennyi elvtárs elmondta, mi­lyen hatalmas eredmé­nyeket ért el a Szov­jetunió az első ötéves terv ideién mind az ipar. mind a mezőgaz­daság fejlesztése terén. Kifejtettük, hogy a kapitalista államok ho­gyan próbálják levezet­ni az országukban ál­landóan jelentkező vál­ságot. Megbeszéltük az ugyanerre az időszak­ra eső magyarországi •viszonyokat is. A vitá­ban különösen aktívan vett részt Korrnis Már­ton. Radics János. Her- czeg István. Takács Sándor és Radics Já- nosné elvtárs. akik minden konferencián szorgalmas, lelkiisme­retes felkészülésükről tettek tanúbizonyságot De vannak, akik még nem ismerték fel a ta­nulás jelentőségét: Ka- nyó Gábor. Gulyás Im­re elvtársak felkészü­letlenül jelennek meg a foglalkozásokon. Nem sok segítséget nvuit a hallgatóknak Lantos Jánosné konferencia­vezetőhelyettes sem. A felsorolt hiányos­ságok ellenére konfe­renciánk elés színvo­nalas volt és sokat ta­nultunk. Igyekszünk oktatá­sunk színvonalát to­vább emelni, hogy az általunk kezdemé­nyezett versenyből győztesen kerül lünk ki KANYÓ SÁNDOR Csépa Az amerikaiak továbbra is szabotálják a hadifoQolygyilkos ügynökök petének táruyalását lDOVlDAJmZ ~ LGY MARÉK HOMOK gyütt mentem a technikussal az utcán. Közepes termetű, 'sovány ember volt, éles arcvoná­sokkal, Mozgása kissé tempós, mint a nagyon pontos, alapos embereké általában. Az ilyenfajta nem sieti el a dolgát, s ha egyszer belefog valamibe, annak nyugodtan, csen­desen, de a végére jár. Mentünk az épülő városka főut­cáján. Esteledett. Mindenfelől ki- gyúltak a lámpák. Az ég bíborszí­nű volt. A Volga—Don-csatoma építkezéséinek ezernyi fénye világí­totta meg a környéket. — A mi laboratóriumi munkánk nagyon változatos — mesélte a technikus. — Néha bizony, alapos fejtörést okoz egy-egy kérdés. Itt van például az „agresszív víz“ pro­blémája. A C02, a széndioxid a mi esküdt ellenségünk. Kirágja a betont, mint féreg a fát. Mit mond? Talán azt hitte, hogy a beton örök­ké tart? A laboratóriumban vám néhány gyógyíthatatlan betegünk... Pedig külsőre éppen olyan, mint a jó betöm. Csak éppen rá kell húzni egyet kalapáccsal és menten porrá omlik. A víztől, meg a széndioxid­tól.., A sztyeppe felől hideg szél sö­pörte végig a várost, porfelhőt fújt maga előtt, belekapaszkodott a fia­tal fák koronájába, az áruház be­járatánál ki akarta tépni a vevők kezéből a csomagot Ismerősöm is időnkint a kalapjához kapott, hogy le ne repüljön a fejéről. *— A mi szakértőink ítélete vég­leges és megfellebbezhetetlen. Vé­leményezésünk nélkül — egyetlen fajta építőanyag nem kerülhet a csatorna-övezetbe. Érthető tehát, ha alaposak vagyunk. Egy Orlov nevű komszomolista mégis valósá­gos vihart idézett elő nemrég a laboratóriumban. — Bevallom, jól megmosta a fejemet! Körülbelül két hete történt. gész nap nehéz talajmintákat analizáltunk. Iszapos homo­kot, agyagot. Késő-este végeztünk Bezártam a laboratóriumot és igye­keztem haza. Sztálingrádi művé­szek vendégszerepeltek a színhá­zunkban, oda siettem, Már éppen felöltöztem és a felöltőmért nyúl­tam a szekrénybe, amikor kopog­tatnak az ajtón. Azt sem mondhat­tam, hogy „szabad“, máris beron­tott a szobába ez a fiú, olyan ro­bajjal, mint valami traktor. Rövid vitorlavászon kabát volt rajta, — homlokáról csurgóit az izzadtság, mintha egyenesen gőzfürdőből jött volna. — Maga a technikus? Jöjjön a laboratóriumba — mondta és egy marék világossárga homokot tartott elém. — Vizsgálja meg! — Holnap a legnagyobb öröm­mel — feleltem. — Nem holnap, hanem ma van rá szükség. — Bocsásson meg, azt sem tu­dom kicsoda ön? — A lépkedő exkavátornál dolgo­zom. Először fordult elő nálunk, hogy exkavátoros homokelemzést kér. Mert miféle probléma adódhatik a munkájukban? Leengedik a merí­tőputtonyt a csatorna fenekére, kiemelik a talajt és kidobják a partra. Kiszedi az még a köveket is, nemesak a földet. Hát még a nagy lépegető! Látta már? Az év­ezredek óta mozdulatlanul szuny- nyadó föld megremeg, ha az bele­ereszti a fogát. Az órámra pillantok, félóra múl­va kezdődik az előadás. Az igazat megvallva, nem egyedül szándé­koztam színházba menni. Várt a menyasszonyom. A fiú meg feltart a magyarázgatással. «— Holnap! Holnap, galambocs- kám, mindent elintézünk — vág­tam a szavába. De ő csak ismétel­gette makacsul: — Nem! lehetetlen! Nem várha­tunk holnapig! Egyszerűen elállta az utamat. — Magas, jól megtermett fiú volt és türelmetlenül nézett velem farkas­szemet. Végre kimentünk az utcára. Se­hogy sem tudtam zöldágra vergőd­ni vele. — Ki mondta, hogy hozzám jöj­jön? — A brigádvezetőm. Hallott már Grunzovról? Bizonyára hallott. — Tegnap a rádió is beszélt róla — no meg mirólunk... Ez a homok jó lesz a beton üzemnek! — Olyasmibe avatkoznak, ami­hez semmi közük. A betonüzemet nem maguknak kell ellátniuk nyersanyaggal. Maguk csak emel­jenek ki minél több köbméter föl­det, az a dolguk. — Ez a homok amúgysem lesz ott Vastag rétegben, ahol találták... Kár, barátocskám, ilyen nagy feneket keríteni neki... L áttam, hogy a legény erre va­lósággal remegett a dühtől, öklébe szorította a marék homokot, mint valami kincset és megvetés­sel mondta: — Maga nem méltó a Volga-Don építőihez 1 Úgy éreztem magam, mintha va­laki arculütött volna. És azonnal megértettem, hogy igaza van. Ha akármilyen kis megtakarítás lenne az eredmény, akkor is kár, hogy veszendőbe menjen. *— Adja ide a kulcsot! Elviszem a munkatársának, az majd megcsi­nálja! Döntenem kellett. A laboratórium kulcsát nem volt jogom odaadni. Ha meg teljesítem a Kérését, felál­dozom a szabad estémet és hiába várakoztatom meg a menyasszo­nyomat. És ha holnap csinálom meg az elemzést, akkor sem dől össze a világ! Ebben a pillanatban haladt el mellettünk Szemjon Szemjonovics. a párttitkárunk. Sietve igyekezett valahová, de a fiú megismerte és utánaszaladt. — Közönséges, nehéz agyagta­’ajban dolgoztunk és egyszerre csak homok jön a fenékről. Gondoltuk, hátha jó lesz a betongyártáshoz. Úgyis messziről szállítják, ez pedig itt lenne kéznél. Grunzov türel­metlenül várja az analízist. Addig Moszkva. (TASZSZ) Február 3- án a nagy Kreml palotában meg­nyílt a Szovjetunió szovhozai dol­gozóinak tanácskozása. A tanácsko­zást az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa hívta össze. A tanácskozás munká­jában 2105 szovhozigazgató, tudós, agronómus, zootechnikus, és gép­kezelő vesz részt. Délelőtt tíz óra. Az elnökségben helyet foglal G. M. Malenkov. N. Sz. Hruscsov, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, A. I. Mikoian, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik, M. A. Szuszlov, P. N. Poszpjelov, N. N. Satalin. A részt­vevők melegen köszöntik őket. A tanácskozás elnökségében he­lyet foglalnak a szovhoztermelés élenjáró dolgozói, a nagy termés« eredmények mesterei, neves nö­vénytermelők. zöldségtermelők, ál­lattenyésztők. Az SZKP Központi Bizottsága szeptemberi teljes ülésének a szov- hozok munkája megjavításáról szó. ló határozata végrehajtásáról Alek- szej Kozlov, a Szovjetunió szovhoz- ügyi minisztere számolt be. El­mondotta, hogyan harcolnak a szovhozok dolgozói a szeptembert teljes ülés történelmi jelentőségű hatáxzatainak valóraváltásáért. Alekszei Kozlov, a Szovjetunió szovhozügvi minisztere beszámoló­jához sokan szóltak hozzá. A tanácskozás február 4-én foly­tatja munkáját. ÍMTI) Az 0'3sz kSz'ársasátjf elnök sz-rdán folyatta kőim nekilássál kapcsolatos megbeszéléseit Róma. (MTI) Einaudi olasz köz társasági elnök szerdán fogadta Togliattit és Scoceimarrot az Olasz Kommunista Párt parlamenti cso­portjának vezetőiét, a liberális De Carot. a monarchista Laurot és Covellit és a fasiszta Robertit. A köztársasági elnök csütörtökön a kereszténydemokrata, a szociálde­mokrata és a köztársaságpárti par­lamenti csoportok vezetőivel tár­gyal. Csütörtökön tehát lezárulnak a köztársasági elnöknek a kor­mányválsággal kapcsolatos tár­gyalásai. Togliatti az államfővel folyta­tott megbeszélés után újságírók előtt a többi között a következőket mondotta: ..Első követelésünk az. hogy az űi kormány ne legyen egypárti. Másodsorban azt kérjük, hogv végre nyissák már meg az utat eev állandó, szilárd kormány megala­kítása előtt és ne zárkózzanak el a dolgozóknak a képviselőhöz bal­oldalán helyet foglaló oártiai elől. hiszen ezek a pártok a iúnius 7-i választások tulajdonképpeni győz­tesei.’4 A képviselőhöz kereszténydemo­krata csoportjának vezetőségi he­lyei betöltése körül kedden heves harcokra került sor. A fanfani- ellenes irányzatokhoz tartozó kép­viselők (ezeknek az irárvzatoknaK a vezetői Piccioni. Pella. Gromchi és mások) támadták Fanfaoi köpö- nyegforgatását és törtetését. Az ülés végén a keresztény- demokrata képviselők hosszú vita után jóváhagyták a párt vezetősé­gének a néevpárti koalíció fel­élesztésére vonatkozó határozatát, de szükségesnek tartották leszögez­ni. hogy szorosabbra fűzik kapcso­lataikat a monarchistákkal. ameny- nyiben a szociáldemokraták nem adják be derekukat és így nem si­kerül létrehozni a négy párt koalí­cióját. (MTI) A „Le Drapeau Rouge“ az Eden-tervroi Brüsszel. (ADN) Eden brit kül­ügyminiszternek a német kérdés rendezésére a berlini értekezleten előterjesztett terve világosan Aden­auer felfogásait tükrözi — írja a „Le Drapeau Rouge44 című belga lap berlini tudósítója. A cikk a továbbiakban a többi között a következőket mondja: Adenauer berlini küldöttségének egyik szóvivőié az Eden-terv nyil­vánosságra hozatala után sietve helyeselte ezt a tervet, amelyről ki- ielentette. hogy ..lényegében meg­egyezik a szövetségi kormány ter­áll a munka — mondja el az ügyet Szemjon Szemjonovicsnak, szinte egy lélegzetre és odatartotta elé a marék homokot. Szemjon Szemjo­novics két ujja közé csipet belőle egy keveset, aztán ránézett. — Mi a véleménye róla? — Lehet, hogy megfelel. Min­denesetre analizálni kell. — Jó lenne, ha beválna. A ho­mokszállítmányokkal úgyis mindig adódhat valami baj. — Holnap reggel megvizsgálom. — Az nekünk késő! — tiltako­zott elszántan a fiú. — lépegetőnk tovább megy és vissza már nem lordíthatjuk, ezt maga is tudja. Minek veszítenénk annyi időt? Ma' kell megvizsgálni; érti? Szemjon Szemjonovics előbb a heveskedő legény szeme közé né­zett, aztán rám kacsintott: — Orlovnak Igaza van, Nem szabad halogatni a dolgot. *— Ugye, hogy nem szabad? •— sugárzott fel erre a fiú arca. A győztes könyörtelen tekintetével nézett rám. Én megadtam magam. — Gyerünk. De nehogy elszórja útközben a homokot! KJ éhány lépést tettünk, amikor í * Szemjon Szemjonovics utá­nam kiáltott: — Álljon meg csak egy percre, Vlagyimir Nyikolájevics! — Maga színházba készült, ugye? ... Nem is egyedül, hanem a menyasszonyá­val. Magánál van az ő jegye? Adja ide, majd eljuttatom hozzá, nehogy várja magát. Az autómat odakül- döm a laboratórium elé és még maga is odaér, csak egy kicsit ké­sőbb. — Igyekszem, titkár elvtárs. Kö­szönöm a szívességét, « *— És mi lett az analízis ered­ménye? — kérdeztem. — A homok nem volt alkalmas a betongyártáshoz, de a köves ré­zsűburkolás alá például elsőrendű. Használtuk is mindenütt, ahol a nagy lépegető dolgozott. Orlovék felfedezése négyszáz billenőautót szabadított fel a csatornánál. Es ezt annak az estének... egy ma­rék homoknak köszönhettük ... veivel44. Már maga ez az azonosság is elég ahhoz, hogv ez a terv min­denkiben bizalmatlanságot keltsen, akit nyugtalanítanak a bonni ural­kodó körök jólismert háborús szán­dékai. Éden. akit két nyugati kartársa szemelt ki arra, hogy ezt a tervet a saját • nevében előterjessze, a nyugati fémjelzésű ..szabad válasz­tások’4 mítoszával igyekszik a vi­lág közvéleményének figyelmét a Németországban fennálló tényleges helyzetről elterelni. A Nyugat-Né- metországbap az elmúlt év szep­temberében megtartott .szabad vá­lasztások"4 során elég volt egy alá­írás a Nyugat-Németország remiü- tarizálása elleni felhívásra ahhoz, hogy az illetőt börtönbe záriák. Ugyanilyen mintára akarlak most az összrrimet „szabad választáso­kat44 is lebonyolítani, amelyeknek eredményeképpen Németország tel­jesen ki lenne szolgáltatva a mill- tarizmus és a fasizmus erőinek. A lap végezetül a következőket írja: „majdnem szükségtelen rá­mutatni micsoda veszélyt jelent az ilyen terv nemcsak az általános béke. hanem különösképpen Né­metország minden szomszédiának; szempontjából. Ha a nyugati ha­talmak ragaszkodnak az ilyen ..terv4’ elfogadásának követelésé­hez. nemcsak lehetetlenné tesznek minden megegyezést, hanem ezen túlmenően komolyan fokozzák az űi európai háború veszedelmét4". (MTI) Amerikai—fiilöpuigeti tárgyaltok a katonai támaszpontokról Sanghaj. (TASZSZ) Amint az „AFP“ manilai tudósítójának je­lentéséből kitűnik, február 1-én Manilában értekezletre ült össze Magsaysay, az új fülöpszigeti el­nök, valamint Stévens, az Egyesült Államok hadseregügyi minisztere és Hull tábornok, a Távol-Keleten állomásozó amerikai haderők fő­parancsnoka. Mint ismeretessé vált. az értekezleten az Egyesült Álla­mok fülöpszigeti rendeltetésű hadi­anyagszállítmányaival és a Fülöp- szigeteken lévő amerikai támasz­pontok helyzetével kapcsolatos kér­désekről tárgyaltak. Az értekezlet után Stevens, a saitó képviselőinek kijelentette, hogv az Egyesült Álla­mok „nagy jelentőséget’4 tulajdonít a Fülöo-szigeti kormánnyal folyta­tott „eevíittműVndésnek“. fMTT) O-tucmd mányid PÁRTÉPÍTÉS-f!

Next

/
Oldalképek
Tartalom