Szolnok Megyei Néplap, 1954. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-28 / 50. szám
TemnyHyilfáii«s§ág Hetedik csídés SZATIRIKUS OLDAL 1954. február 28 ***^VN****nhA*^^**«*,^MV»*»*b«*M<i»%N»^t** »fr&wvw >* - is««. ■ .rrrr.i------~r i_nj-runij-n _rm_nj iLrj~rjnj-|- rr _rj r_iim.nj~nirr r i ~-r Költöz zön ide. szomszéd! Itt senki sem zavarja. JOGOS BÜSZKESÉG Míi, február 18-án, T«sáynap <f' ,t s Sv ilpokmegyel Néplap levele- izéi értekezletet tart. rQ&pxjjpilfj - lakás ilqijbeti Ne síi m«§rí<?lp!fl?fc * wkórgjá'rí r-yrntáásSff mti^TíAsszáíllásí;! [ \.í r— Baráfcúav! Kekünk aem niegMeVÖ a laké«. KÖMfteflKii! Viharsarki Karikás Obékésrrregyei szatirikus lap): Hát te miért hordod ügy férni a csőröd? Jász-Kun Kakas: Mert már én Is kapefc leveleket a dolgozóktól! Egy szegény kis „Tóira" vontató panaszai ügy érzem, rozsdás szívem nem csikordul meg többé. Tompa pu- fogásommal nem ijesztgetem már halálra az igáslovakat s nem török már több borsot az oíTa alá békés gépész szak társaimnak. Halálra ítéltek engem, hogy ki, azt máig sem tudom. Pedig sokáig gondosan töprengtek egyesek a sorsomon. Most itt állok kint a hidegben, a mezőtúri Téglagyári ES javítészíne előtt. 1953- ban tették utoljára beteg testemre kezüket a jó karbantartók s akkor úgy éreztem, hogy talpra állok ismét, s megszolgálom még a magam benzinét. Sajnos, nem úgy lett. 53 nyara az utolsó nyár volt számomra. Azóta itt állok egy helyben. A rám telepedett sok hótól már lélegzetű sem tudok... A rozsda már félig elemószígtt. Senki sem gondol rám, csak azok még néha. akikkel jóban-resszban együtt voltam: a gépészek, Ök említették meg minap & igazgatónak egy termelési értekezleten, hogy mi lesz már velem. Peehem voit. Az igazgató csak annyit mondott ügyemre, hogy „pardon” s sebesen mag ár ahagyta az értekezőket. így váltak semmivé legvérme- sebb reményeim. Egy Ideig úgy volt ugyanis, hogy Martfűre helyeznek át s itt váltok fel szolgálatából néhány fáradt muraközi kollégát,, ha már itthon, ahol any- nyit szolgáltam becsülettel, nincs rám szükség. Mielőtt még a tavaszi olvadás ' gyötörné el életem utolsó erejét, azt kívánom, hogy a bürokrácia testét eméssze el a rozsda úgy, mint az enyémet. Feljegyezte: TÖTH antai, U £»)Nl/ téglagyári dolgozó ' ~XC\ Mezőtúr Szegény anyanyelvűnk! CSAK UDVARIASAN — Fiatalember, adja át a helyét ennek az asszonynak és a gyerekének. —■ Mit molesztál, öregem. Egyenjogúság van. Negyven, ssás, ultimo A Terményforgalml Vállalat tiszaimrei 2tó, ezé. mó telepén öt dolgozó 'kit napit: várta a ktmmajja- rafi gépállomás magtisztító pépét. —- Csak az a tök- filkó kerülne a kezem közé, érd rr'->tt ' várunk! mmMWHmtimiiiiii:Uiiibi!í!;iiiiiiiiimiimtmiiinmiuniiiiiiiiiiiiitiiiiiiit mm im i iHtni utMtiitiiiintn KARHEVÁL - tne^eftetéddeí Uarcoabált rendezed - KTSZÖV a szolnoki Tisza Szállóban. — Féltőmért*'»-«!... Mpva csínéit setptt-'t a cipőmből! JSyugateurópai konyhában
