Szolnok Megyei Néplap, 1954. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-27 / 49. szám

HJ54 február TV. S«HJ9©K!»EGYFJ PfFPLAP ?> HARC A TÉLLEL A FŰTŐ ÍT A Z NAPLÓJÁBÓL Talán sehol sem állítja oly nehéz feladatok elé a hosszantartó ke­mény tél a dolgozókat, mint a köz­lekedésben. A nap minden órájá­ban hősies munkával tudják fenn­tartani a forgalmat a behavazott vágányokon a vasút munkásai Megfeszített erővel, rendíthetetlen akarattal tudják csak legyőzni kérlelhetetlen telet. Lapunk levelezője, Szombati Jó­zsef elvtárs, aki maga is mint modonyfelvigyázó vesz részt a téli forgalom kemény munkájában éber szemmel figyeli az eseménye­ket s rendszeresen beszámol la púnknak a Fütőház dolgozóinak hő­sies küzdelméről. Az alábbi fel­jegyzéseket ő készítette: Este 11 óra van. A szolnoki Fű- őházban azonban nem sokban kü ­lönbözik a nappal az éjszakától — a forgalom egy percre sem áll le A mozdonyfelvi'gyázó irodájában — ahol állandóan figyelemmel kísérik a mozdonyok útját — szüntelent berregnek a telefonkészülékek. Tizenegy óra után néhány perc­cel a budapesti vonalról érkezik jelentés. Az éjszakai gyorsteher. mely élelmiszert, tejet szállít a bu dapesti vásárcsarnokba, elakadt, elromlott a mozdonya. Gondterhel­ten néz körül a mozdonyfelvigyázó ahogy leteszi a telefonkagylót mintha a mozgalmas környezettől várna hirtelen megoldást. — Minden mozdony a vonalom van, nem tudok gépet adni... Csak Pintérék vannak idebenn. ök vi­szont lefutották kilométernormáju kart, most le kell állniok javításra. — így kergetik fejében egymást a gondolatok. Csüggedten legyint, de mégis megkísérli az egyetlen lehetőséget. Néhány perc múlva már Pintér elvtárssal beszél. Elmondja, mirő' van szó. Pintér egy darabig nem tudja, mitévő legyen most. Hogy induljon neki „fáradt” gépével a? útnak. Tanácskérőén néz egy dara­big két fűtőjére, Pólyák Mihályra is Palásti Andrásra. A pestiekre gondol, akik hiába várnák a tejet reggel, az asszonyokra, akik vásá­rolni mennek reggelenként a csar­nokba. Végül határozottá válik arca. — Vállaljuk, fiúk? — Vállaljuk! — mondják ketten is egyszerre. S percnyi késedelem nélkül indulnak is kifelé gépükhöz, hogy minél kevesebbet vesztegel­jen a vonat. Eszükbe sem jutott hogy jó volna pihenni — megmele­gedni egy kicsit. A hőmérő mínusz 20 fokot mu­tat. Pintér Béla kihajol a moz­donyajtó felett, tekintetével végig fut a jelzőik színes fényein- s elmoz­dítja az indííókart. Sisteregve in­dul a gép száz kilométeres éjjel; útjára. Reggelre megérkezik a jelentés Pintér Béla mozdonyvezető fűtői­vel, Pólyák Mihállyal és Palásti Andrással rendben megérkezett a gyorsteherrel. Egy éra késést hoz­tak be az úton s még a menetrend- szerinti idő előtt befutottak a fővá­rosba. Pintér Béla — aki pártvezető­ségi tag — Palásti és Pólyák elv- társak párttaghoz méltó becsületes munkát végeztek. Példamutatóan teljesítik a kongresszus tiszteletére tett ígéretüket, hogy „elősegítik a éli forgalom zökkenőmentes lebo­nyolítását”, Hétfőn, 22-én hajnalban fél kettő. A hőmérő higanyszála mínusz 15-ig süllyedt. Gőz András mozdonyve­zető Pest felé viszi a munkásvona tot s egy percre sem veszi le sze­mét a pályáról. Sokszáz munkás eleiéért, egészségéért felelős s ke­ményen állja az arcábacsapódó fá­jós hideget. Egyszerre éles, fütyülő hangra lesz figyelmes. A gépről jött vala­honnan a veszedelmes süvítés s Gőz elvtárs már tudja, hol a hiba Fékez és szuszogva áll le a hosszú szerelvény. Bosszúsan lépked le a mozdony vaslépcsőjén, hogy meg­keresse a hibát. Meg is találja rög­tön. A víztartály pontosan egy csapágy felett szivárog s belefolyik a csapágyba a víz. A csapágy be­olvadt. — Segélygépet kell kérni — mondja fűtőinek s már indulna is, hogy telefonon jelentse a bajt. Az első lépésnél azonban nem tesz többet. — Ha gépet kérünk, az többórás kiesést jelent. Az a sok ember a kocsikon mind el fog késni munkahelyéről... felmérhetetlen kár a népgazdaságnak. — Étre gondolt Gőz elvtárs s már határo­zott is. — Nem kérünk segélygípet, em­berek, megjavítjuk mi magunk. A baj még csak kezdődő. Gyorsan le­hűl a csapágy, neki tudunk látni a munkának hamarosan. Neki is fognék s gyorsan elfcé­zü'.nek. Budapestre 5 perccel ko­rábban éjjfek fel. mint a menet- rendszerimi idő. Gőz András moz­donyvezető, Földi András és Ecseri Ferenc fűtők azt ígérték kongresz- :;zus.i vállalásukban, hogy a mun­kásvonatokat késés nélkül továb­bítják. ígéretüket becsülettel, kom­munista módon váltatták valóra. □ Bérfizetés napja van. Mihályi I. László örömmel nézegeti a fizetési lajstromot. Az áll rajta, hogy szén- megtakarítási prémium címén 1550 'őrintot kap kézhez. Szép pénz a 15 ropogós százas, de meg is ér­demli Mihályi elvtárs. A kongresz- szus tiszteletére 15 százalékos szén­megtakarítást vállalt, 35 százalékos •negtakarítást ért el m Pápai Pál, a mozdonyjavító ve­zetője nagy gondban van. Egy sé­rült mozdony javítását 12.000 fo­rintért vállalná a Járműjavító s csak egy hónap múlva lenne kész a gép. Balázs József és Károlyi Béla akatos is gondolkozva vakargatja a füle tövét, ahogy erről tárgyal­nak. Sokalják a pénzt, meg az időt Is. — Az nem lehet, hogy egy nagy­teljesítményű mozdony egy hónapig álljon tétlenül — szögezik le végül. — Különben is azt vállaltuk, hogy leszorítjuk a mozdonyok javítási :dejét. Nem is gondolkoznak tovább. Előkerülnek a szerszámok. Három nap múlva már kifutott a mozdony a iavítószínből. A mozdony javítóa 10.000 forintot takarítottak meg a javításnál s még ki tudja, mennyit azzal, hogy 27 nappal lerövidítették a javítás idejét. * SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE levelezői részére február 23-án. vasárnop délelőtt 10 órai kezdettel a Pártok tatás Hazaban Szolnokon MEGYE! LEVELEZŐI ÉRTEKEZLETET TART Kérjük levegőinket, hogy feltétlenül jelenjenek meg a tanácskozáson, melyen a levelezők és a szerkesztőség együttes tennivalóit beszéljük meg edz értekezletei hS-txeláen eggiiihseii nézzük meg. a Szigligeti Színházban a „'Bánk bán" című tör tine mi drámái (Bíráld hirdetni eredményei Számos esetben ke­restem fel leveleimmel a szerkesztőséget. Fel­tártam sok hibát, hiá­nyosságot. A Néplap részéről történt gyors intézkedés talán egyet­len esetben sem ma­radt el. s az illetéke­sek a bírálatot elfogad­va. kijavították a hi­bát. Így történt ez a szol­noki vasútállomásná is. A szűk kijárat he­lyett ma már két ka­pu szolgálja a kényel­mesebb kijutást az ál­lomás területéről. ' Jászberény vasútál'o- másán megépítették a pénztárhoz a vaskorlá­tot. Azóta egyetlen utas sem panaszko­dott, hogy majd ösz- szetörték ott. A iárási tanácsnál közel másfél évig vártuk a telefon alközpont bevezetését. Bíráló levelem eay-két hét alatt éreztette ha­tását, — s azóta r> ké­szülék a dolgozók ér­dekét szolgálja. A jászteleki úton megjavították a gödrös útszakaszt, a jármű­vezetőknek nem kell félni, hogy valami baj történhet. A jászberé­nyi volt Lehel-saáiló ügye is napirenden van a levelek nyomán. Sorolhatnám még azokat az eseteket, amit a Néplap elinté­zett. De azt- gondolom, ez a kevés példa is ele­gendő arra. hogv a jö­vőben is bátran bírál­lak. — tudom, hogy ezek eredményre ve­zetnek. Kábái Sándor tudósító. Jászberény. Ott leszünk a megyei levelezői íitekezfeten JLtoelciőink loUábóL rOr. úzánte) cAtidüt, a falusi ötvös — lapunk levelezője. JCiesimj. falu Besenyszög. La­kói a múlt nyomorúságos éveiben eggyé kovácsolódtak. Mind is­merik egymást s ha baja tör­ténik valamelyiküknek, az egész falu együttérez a bajbajutottal. Ré­gen a betegség sok embert elpusz­tított vidéken. Féltek az orvosok is a falutól. Nem akartak „eltemet­kezni a pocsolyába” — ahogy ak­kor mondották. A városban meg­élhetésük is jobb volt. Nem gon­doltak arra, hogy a falusi emberek is hosszú, nyugodt életet akarnak élni, ők is gyermekeket akarnak szülni, szeretik a családot. A falusi orvosnak sokrétű a feladata. Meg kell tanítania az embereket úgy élni, hogy ne legyenek betegek s . ha már betegek, gyógyítania kell őket. Keveset törődtek régen a fa­luval, annak lakóival. Ma már nagy a fejlődés, de a városhoz viszo­nyítva még mindig nem kielégítő. Bizony az évszázados bűnöket má­ról holnapra nem lehet kiküszö­bölni. De már nem büntetés, ha­nem kitüntetés falusi orvosnak lenni. (Dl. Szánta cdndat besemyszögi orvos változatos pályát futott be Fiatal orvosiként kisebb nagyobb városokban töltötte éveit. Még egészségtan tanár is volt. Szerette tanítani a fiatal iskolásgyermeke­ket, sok lelkesedést fedezett fel bennük a tudomány iránt. Erre az időszakra szívesen» gondol vissza. Később Villányba nevezték ki tisz­tiorvosnak. A rendelők tisztaságát kellett ellenőriznie, az üzemi ételek minőségét, s ezernyi mást, de nem foglalkozhatott a betegekkel, pedig nagyon szeretett volna. Elhatározta hát, hogy falura megy orvosnak, oda, ahonnan jött. ahol édesanyja először csókolta meg, ahoi nagyon sok szép gyermekkori emléke hal­mozódott fel. 1951-ben teljesült vágya. Be­senyszögre helyezték falusi orvos­nak. Először bizony kissé idegen­kedtek tőle, hiszen új_ ember volt. de hamarosan bizalmába fogadta a falu. Kezdetben nem tudta megérteni hogy miért oly alacsony az átlagos életkor, A falu lakói csak a végső esetben fordultak orvoshoz. Sőt azt a nézetet vallotta nem is egy em­ber a községben, hogy „ha az isten úgy akarja, úgy is elveszi az em­bert, nem érdemes hát orvoshoz mennie senkinek'’. Sok gondot oko­zott neki, hogyan kezdje el a mun­kát. A legfontosabb kezdeti feladat­nak a népnevelő munkát tartotta A tanácsüléseken s minden össze- iövetelen felszólalásaival végzett felvilágosító munkát. edz eteden"ng. nem maradt el. A oép csakhamar nemcsak a szóno­kot látta benne, hanem az orvost s. Aztán egyre gyakrabban és töb­ben jelentek meg a kicsiny rende­dben. Nem hanyagolták már el a betegséget, szívesen mentek hozzá Számára ez nagy örömet szerzett. Nehéz munka volt, de elérte a cél­ját. A falu népe megszerette és ma is tanácsadójának tekinti minden­ben , Dr. Szántó Andor a falu problé­máit is a szívén viseli. Bármilyen hiányosságot tapasztal az áruellá­tás, a tisztaság, a tanács munkája terén, azonnal megírja lapunknak és mi örömmel sietünk segítségére Bátran és őszintén tárja fel a hi­bákat, mert tudja, hogy a közösség érdekében teszi. A közösségért élni, dolgozni, nagyon szép feladat. Ami­kor meglátogattuk, rendelőjében fo­gadott, bemutatta a betegeit. Idő­sek és fiatalok egyaránt bizalom­nál fordultak hozzá. 3ót esett látni, hogy meny­nyire együttérez a néppel, meny­nyire a néphez forrott dr. Szántó Andor, a falusi orvos. Amire a múltban nem szívesen vállalkoztak az orvosok, Szántó elvtárs vállal­kozott rá és megnyerte a csatát. Ma egy a célja a falusi, meg a vá­rosi orvosnak, megvédeni a dolgo­zók egészségét. Becsüsük hát meg a falusi orvos munkáját, mert az egész falu egészségére ő vigyáz s munkájával harcos építője orszá­gunknak. A február 28-i levelezői érteke-/ letan örömmel veszek részt. Egy kérésem lenne ezzel kapcsolatban, az, hogy VII. osztályos fiamat ma­gammal vihessem, aki a helyi ál talános iskola úttörőinek szorgal­mas vezetője és a Gyermekrádió- rak levelezője. Egy ilyen megbe­szélésen való részvétele nagyban növelné levelezői hajlamát. A Bánk bán c. dráma megtekintése után pedig erről a helybeli úttörők­nek tarthatna előadást. (Wesniczky Antal tanító, Besenyszög.) * A szerkesztőség meghívóját meg­kaptuk. Mivel vasárnap autóbusz nem közlekedik, már szombaton este 10 órára Szolnokon leszünk Fodor Péter elvtárssal együtt. íRothstock Tiborné levelező, Jász- iákóhalma.) • Örömmel értesültem a vasárnapi levelezői értekezletről. Szívesen veszek részt azon. (Kocsis Fran­ciska, Jászivámy.) • Köszönetét mondok a megtisztel­tetésért. A vasárnapi levelezői ér­tekezleten okvetlen megjelenek. (Balogh Julianna, Mezőhék.) * Nagyon örülök a levelezői érte­kezletre szóló meghívásnak. Ilyen megtiszteltetés a múltban ismeret­len volt. Szívesen teszek eleget ké­résüknek. Az értekezlten megiele- nek. (Menyhárt Józseíné, Szolnok.) • Megkaptam a meghívót. Nagy meglepetés volt számomra. Öröm­mel vettem tudomásul a megtisztel­tetést, hogy résztvehetek ezen az értekezleten. (Szi'ák Kálmán Kuai marton, Zalka Máté tsz.) * Levelüknek. — melyben a me-» gyei levelezői értekezletre hívnak, — igen megörültem, örömmel ve­szek részt azon. Érzem, hogy bol­dogabb és szebb életünk, mint a múlt sötét évei voltak, (if j. V. Nagy Józsefné levelező. Vezseny.) * Köszönöm szíves meghívásukat. Az értekezleten minden körülmé­nyek között részt veszek és hozzá­szólásra is felkészülök. (Horner István ÄMG. levelező, Cibakháza.) * A levelezői értekezleten megje­lenek. Nagyon köszönöm a szer­kesztőségnék a bizalmat. A lövő­ben jobb munkával fogom viszo­nozni azt. Az értekezletre felkészü­lök. A helyi tapasztalatokat át­adom. (Tóth András levelező, Sze- levény.) * Levelüket, 1— melyben az érte­kezlet időpontjáról értesítenek — megkaptam. Megjelenek, mert tudom, hooy sokat tanulok ott a to­vábbi levelezésre vonatkozóan. Az értekezleten javaslataimat elmon­dom. (Fekete Júlia, Jászboldoghá- za.) * örömmel vettem a vasárnapi ér­tekezletre szóló meghívást. Beje­lentem a szerkesztőségnek, hogy azon részt veszek. (Dr. Patakfalvi István, Jászkisér.) Á termelőszövetkezeti asszonyok példaképe KJ a a mezőtúri Béke tsz-ben a n jól dolgozó tagok felől érdek­lődünk, feltétlenül az elsők között említik Szabó Andrásné tehenész munkacsapatvezetőt is. 1952 április óta dolgozik a tehe­nészetben. Azóta már sok szép eredmény fűződik nevéhez. Tavaly 635 munkaegységet teljesített. Férje pedig 665 munkaegységet ért el. Zárszámadáskor többek között két mázsa 82 kiló rizst, másfél mázsa cukrot és több mint fél va­gon búzát kaptak. Munkája mellett öt kis gyermekét is nevelte. Azért, hogy minden téren ellássa köteles­ségét, a nehézségeket is vállalta. Lelkesítette a párt és a dolgozó néo iránti szeretete. S zabóné elvtársnő a tehenészet­ben bevezette és eredménye­sen alkalmazta a háromszori fejést. a tőgymasszázst, utócsepegtetést é= az egyedi takarmányozást. Az 1953- as gazdasági év elején a tsz tehe nemeik nagyrésze meddőségber szenvedett. Ez ellen felvette a har- ot. Maga vezette el a teheneket a mesterséges megtermékenyítő álló másra kezelésre. Fáradozása siker­rel járt, mert a betegséget szinte százszázalékig kigyógyította. Jó munkájáért a földművelésügyi mi­niszter „kiváló állattenyésztő“ jel­vénnyel tüntette ki. Törzstenyészetet ia létesített s egyedi takarmányo­j zással 10—11 Hteres fejési átlagot . rt el. Eredményeit nem rejti véka elá. Munkamódszerét átadja dolgozó­társainak. Sőt a sajtón keresztül is tudatosítja megyénk összes ter­melőszövetkezeti dolgozóival. 1951 óta szoros kapcsolatot tart fenn le­velein keresztül a Szolnofcmegyei Néplap szerkesztőségével. írása nyomán számos panasz nyert már elintézést A mint mondotta, mindig igen ” szeretett olvasni. Lenin elv- társ egyik beszédéből olvasta, hogy a munkás- és parasztlevelezők mi­lyen hatalmas segítőtársai a párt- ajtónak. Ebből merített erőt. hogy ci is levelezzen a megyei Néplap­pal. Első levelét 1951-ben még bá- ^ 'tortalanul írta meg, nem tud­ta, lesz-e .eredménye. Arról tájé­koztatta a szerkesztőséget, ‘hogy Mezőtúr peresi részén az elhagyót! tanyavilágban lakó dolgozók neve­lésére, művelődésére helyes lenne egy népkönyvtár létesítése; java­solta az akkor még nem működő MNDSZ és DISZ szervezet megala­kítását. Ehhez kérte a szerkesztő .ség segítségét. A könyvtár rövid időn belül a dolgozók rendelkezé­sére állt. Arról is írt, hogy tavaly versenyre_ hivta a kemenes-szeíit- mártoni Úttörő tsz tehenészeti dol­gozóit. A verseny sikerességéhez a tsz-en belül nem kapta meg a kellő ■segítséget. Többek (között az lak- kori takarmányfelelős gátolta mun­káját. Ismét a sajtóhoz fordult se­gítségért, s ennek nyomán a takar­mányfelelőst illetékes szerv eltávo­lította beosztásából. A versenyt megnyerte. Azóta is rendszeresen levelez a Néplappal, mely nagy se­gítséget ad munkájához. ; A tehenészetben jelenleg 7.3 H­M teres a fejési átlag. A III. párt- kongresszus tiszteletére vállalást tett, hogy azt tíz literre emeli és tehenenként évi 3.000 literes tej­hozamot ér el. Erre minden elő­feltétel meg van. Van olyan tehe­ne, mely decemberben nyolc literes volt és ma már tizenegy litert ad. Nagy segítséget nyújtanak munká­jához a sajtón kívül a helyi törzs- tenyésztő állomás dolgozói is. A ’evelezés, a Néplappal való kapcsa, 'at ma. már életének fontos rész# lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom