Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-26 / 21. szám

1954 január 26. SZOt.NO KM EG VEI NlPI.At •S Nagy Imre elvtárs beszéde az országgyűlésen (Folytatás a 2-ik oldalról) ne, hogy a tudományok képvi­selő! hírnevet és dicsőséget sze­reznek maguknak és az ország­nak is! Ami a kormányt illeti, több megbecsüléssel, figyelem­mel és gondoskodással, a tudo­mányos munka nagyobb lehe­tőségeivel, elő fogja segíteni a magyar tudományok felvirág­zását. Tudósainkon a sor, hogy szárnyaljon merészen, magasan a magyar tudomány! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy fejlesztése terén, bár történtek a kormány részéről az elmúlt hónapokban intézkedé­seit, a feladatok megoldása még •előttünk áll. 1954-ben ezen a téren jelentős lépést teszünk előre, amennyiben az egészségügy fejlesz­tésére 343 millió forintot ruházunk be. Mintegy 10 százalékkal növel­jük a kórházi ágyak számát és az év folyamán több új kórházat adunk át a használatnak, egyidejű­leg több kórházat jelentősen kibő­vítünk. A jobb betegellátás érdeké­ben nyolcezerrel felemeljük a kór­házak és rendelőintézetek dolgozói­nak létszámát. A közegészségügy fejlesztése te­rén fontos szerepük van a kommu­nális beruházásoknak, amire 1954- ben 323 millió forintot fordítunk. Ebből az összegből elsősorban a vá-Ezekután, tisztelt Országgyűlés, áttérek az államháztartás egyné­hány kérdésének rövid ismerteté­sére. Július 4-i parlamenti beszé­demben gazdasági lehetőségeink reális értékelésével kapcsolatban a feladatot abban jelöltem meg, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Ma ez fokozottabban érvényes, mint fél évvel ezelőtt. Ál­lamháztartásunkban ez a gazdálko­dás irányelve. A legmesszebbme­­nően takarékoskodunk a dolgozó* filléreivel és nagyon megnézzük, hová adjuk. Ezen épül fel az 1954 évi állami költségvetésünk, mely­nek előirányzatát a minisztertanács a múlt év végén jóváhagyta. Ebbe.', az előirányzatban a pénzeszközök új csoportosításának jellemző vo-A kormány, amely messzemenő anyagi áldozatokat hoz a dolgozók pihenésének, kulturális és szórako­zási lehetőségeinek fejlesztésére, biztosítani kívánja ehhez a megfe­lelő szabadidőt is. Megköveteli ezt a dolgozók magánélete, a családi kör, a gyermekek nevelése, a szülői kötelesség is. Erre való tekintette a kormány a közeljövőben be fogja vezetni hivatalokban, intézmények­ben az alkalmazottak kötött mun­kaidejét. rosok víz- és csatornahálózatát kell bővíteni, illetve a meglévőt kijaví­tani. 1954-ben továbbfolytatjuk az állami lakóházak tatarozását, amire 320 millió forintot irányoztunk elő. Az állami lakásépítkezéseken kí­vül a kormány messzemenő anyagi segítséggel magán-kislakásépítés: akciót indít az év folyamán, igen előnyös fizetési feltételek mellett. 1954- ben erre a célra 180 millió fo­rint összegű kölcsönkeretet és nagy­­mennyiségű építőanyagot bocsátunk az építtetők rendelkezésére. Az 1954. évi lakásépítési Pro­gramm 150 százalékkal haladja meg a multévit. Az idén állami és ma­gánerőből összesen kerek számban 40 ezer lakás épül az országban. Ezenkívül további 10 ezer lakás építését kezdjük meg, amelyeket 1955- ben fejezünk be. nása a beruházások fő összegének csökkentése. A múlt évben a költ­ségvetés a beruházásokra az össz­kiadás 32.4 százalékát irányozta elő, míg az idén csak 26.9 százalékát. A költségvetési előirányzat alap­ját a kormányprogramm értelmé­ben kidolgozott és a párt által megszabott elvek alapján érvényre juttatott népgazdasági terv képezi és fő feladata, hogy a népgazda­sági terv céljait pénzügyileg bizto­sítsa. Ennek megfelelően a mezőgazda­ság fejlesztésére folyósítandó ösz­­szeg több mint kétszerese a tavalyi­nak, kereken 3.6 milliárd forint, míg a szociális és kulturális kiadá­sok kereken 1 milliárddal emel­kednek, Költségvetési előirányza­tunkban figyelembe vettük a hon­védelem szempontjait is. Gazdasági lehetőségeinkhez mérten gondos­kodunk néphadseregünkről, hogv szabadságunk, függetlenségünk, bé­kés építőmunkánk védelmére helyt tudjon állni. (Taps.) Jellemző vonása a költségvetési előirányzatnak, hogy a bevéte­lek túlnyomó nagy részét, csak­nem 80 százalékát nem a la­kosság adója, hanem az állami vállalatok befizetései alkotják. Ez mutatja, hogy a kormány nem adópréssel, hanem saját vállalatai és üzemei termelésé­nek fejlesztésével, önköltségé­nek csökkentésével teremti elő az államháztartás viteléhez szükséges anyagi eszközöket. Az ezévi költségvetést a miniszter­­tanács, alkotmányos felhatalmazás alapján, a korábbi gyakorlattól el­térően, az első félévben terjeszti a parlament elé. Eddig a költségve­tést decemberben tárgyalta az or­szággyűlés, olyan időpontban, ami­kor a népgazdasági terv még nem volt jóváhagyva. S mivel a költség­­vetés elkészítése hónapok munkája, az a helyzet állott elő, hogy a költ­ségvetés nem volt eléggé összhang­ban a népgazdasági tervvel. Még visszásabb volt a helyzet az állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel, az úgynevezett zár­számadással, amely csak egy-két év múlva kerülhetett a parlament elé jóváhagyásra, ami puszta formalitás volt. A költségvetés későbbi tárgyalása lehetővé teszi, hogy az országgyű­lés elé kerülő költségvetés a nép­­gazdasági tervvel összhangban, az előző év tényleges bevételeit és ki­adásait felölelő és az Állami Ellen­őrző Központ által felülvizsgált zár­számadással együtt kerüljön jóvá­hagyásra az országgyűlés elé. Ez a célszerűség és felelősebb államház­tartás az egyszerű magyarázata a költségvetés későbbi tárgyalásának, amit egyébként a gyakorlat más országokban is teljes mértékben igazol. Ilyen módon 1954-ben már olyan 'költségvetés kerül a parla­ment elé, amely minden részleté­ben a minisztertanács által jóvá­hagyott tervre épül. A költségvetés tárgyalásának új rendje fokozza a népgazdaságban a tervszerűséget és nagyobb biztonságot nyújt a költ­ségvetési gazdálkodás számára. Feltétlenül helyes, és ezt kell meg­valósítani. Jelentős összegek az egészségügy fejlesztésére és lakásépítésre A legmesszebbmenően takarékoskodunk a dolgozók filléreivel A he!yi tanácsok felelőssége, munkája Tisztelt Országgyűlés! Mindazok a sokrétű. bonyolult, a lakosság mindennapi helyzetére kiható in­tézkedésele, amelyek a kormány­­programmból, 1954. éves népgazda­sági terveink végrehajtásából kö­vetkeznek, .jórészben helyi taná­csainkon, azok munkáján keresztül valósulnak meg. Rendkívül fontos tehát, hogy helyi tanácsaink min­den befolyásuk, tömegkapcsolataik és hivatali apparátusuk munkáiá­­nak teljes felhasználásával, az ál­lamhatalom súlyával és tekintélyé­vel végezzék a rájukháruló felada­tokat. A kormány egyik legfőbb tennivalója helyi tanácsaink meg­segítése, felkészítése, hogy lépést tudjanak tartani a növekvő felada­tokkal. Erre most fokozottan szük­ség van» mert a fejlődés úi szaka­szában a helyi tanácsok szerepe, jelentősége és felelőssége a múlthoz képest megnőtt. A párthatározat és a kormányprogramm céljainak meg­valósulása a tanácsok helyes vagy helytelen, jó vagy rossz munkáján múlik, azon, hogyan hajtják végre azekat. Az úi. nagyszerű feladatok a ta­nácsokba pezsgő életet, a hivatal munkájába friss szellemet visznek. Nagyban hozzájárulnak áhhoz, hogy a tanácsi választott szervek műkö­déséből kiküszöböljék a bürokratiz­must, az adminisztratív módszere­ket és megszilárdítsák belső életük demokratizmusát. A túlzott állami centralizmust, amely fékezte a ta­nácsok kezdeményezését, a kor­mány számos intézkedésével már eddig is csökkentette és megvetette alapját a tanácsok önálló költség­vetésének. hogv felszámolja azt a pénzügyi politikát, amely szűk tér­re korlátozta a tanácsok tevékeny­ségét. A helyi iparban, a kisipar­ban, a kommunális ügyek intézésé­ben tágabb teret biztosítottunk a helyi tanácsok gazdasági tevékeny­ségének és ezt a politikát tovább fogjuk folytatni. Ahhoz, hogy ez eredményre vezessen, sokat kell még javítani a tanácsok pénzügy’ és beruházási tevékenységén, hogv lehetőségeiket, a rendelkezésükre bocsátott anyagi eszközöket a la­kosság szociális vagy kulturális igé­nyeinek kielégítésére minél jobban kihasználjuk. A kormányprogramm és a párthatározatok a helyi taná­csok talpraállásának, népi tö­megszervekké való válásának, szilárd államhatalmi és igazga­tási szervekké való kiépítésé­nek alapjait is megteremtik. Az új szakasz politikája, amely a lakosság életviszonyainak megjavítását tartja szem előtt, a tanácsokat a nép felé, a népet a tanácsok felé fordítja bizto­sítja az állam és a dolgozó tö­megek egységét, összeforrását. A tanácsok szerteágazó munkájá­ban, amely az élet maid minden területét felöleli, helyi állásukkal, a haza és a nép iránti szeretetükkel, a népköztársaságunkhoz való hűsé­gükkel. egész közéleti szereplésük­kel, erkölcsi és politikai megnyilat­kozásaikkal kiemelkedő és megtisz­telő szerepük van a végrehajtó bi­zottságok elnökeinek. Munkáinkkal, magatartásukkal, intézkedéseikkel napról-napra, újra és újra meg kell nyemiök a széles néprétegek bi­zalmát. Csakis akkor lehetnek a nép államának méltó képviselői, ha ezt egyetlen pillanatra sem tévesz­tik szem elől. A dolgozó nép bi­zalma és megbecsülése olyan köve­telmény, ami nélkül sem az otszá­­gof, de egyetlen községet sem lehet vezetni. Sem időt. sem fáradságot nem kímélve, meg kell magya­rázni a dolgozóknak a kormány rendeletéit, az előttük nem világos kérdéseket. Nem parancsolgatni kell. hanem meg kell tanulni meg­győzni a dolgozókat a párt és a kormány politikájának helyességé­ről. Ezt tartsa szem előtt minden tanácsvezető. Ez az alapja a ta­nács és a nép közötti kölcsönös bi­zalomnak, amely sikeres munkájuk legfőbb biztosítéka. Csak így tud­nak az államhatalom súlyával és tekintélyével érvényt szerezni a tör­vényeknek. biztosítani az állami éjét minden területén a szocialista törvényességet. Az elmúlt félév során e téren ko moly lépéseket tettünk előre, bár helyenként még mindig előfordul­nak törvénysértések, mint a ter­melőszövetkezetből kilépett parasz­tokkal szemben is. Törvényeinknek ez a lábbal tiprása annál elítélen­­dőbb. mert néhol tanácsi vezetők is részesei voltak. Törvénytelen el­járásuk nem maradt megtorlatla­­nul. Az ilyen elemeket kisöpöriük az államapparátusból. A törvény­sértők bíróság előtt felelnek bű­neikért. Kemény kézzel véget vetünk az önkényeskedésnek és érvényt szerzünk a termelőszövetkezet­ből kilépeti parasztok törvény­ben biztosított jogainak. Szigo­rúan alkalmaztuk és a jövő­ben is alkalmazni fogjuk a tör­vényeket, amikor a termelőszö­vetkezetek jogos érdekeit kel­lett az ellenük irányuló táma­dások ellen megvédelmezni. De a törvény törvény marad akkor is, amikor a termelőszövetke­zetből annak rendje-módja sze­rint kilépett parasztok jogos ér­dekei ellen járnak cl önkénye­sen, A törvényesség biztosítása az ál­lami, gazdasági és társadalmi élet­ben komoly feladatokat ró magukra a tanácsokra. Népköztársaságunk, kormányunk szilárd alapja a tör­vényesség. A törvénytelen cseleke­det népi hatalmunkat ássa alá. ezért minden esetben a törvény tel­jes szigorával kell lesújtani rájuk. A helyi tanácsok a törvényesség biztosítására irányuló munkájukban a dolgozók legmesszebbmenő támo­gatására számíthatnak. A feladat kettős. A tanácsoknak tudniok kell, hogy nemcsak a törvények al­kalmazása terén elkövetett túl­kapás, hanem az állampolgári kötelezettségek teljesítésének elmulasztása is törvénysértés. A törvényesség biztosítása te­hát azt is jelenti, hogy az ál­lampolgári kötelezettségek tel­jesítését is meg kell követelni minden téren, adófizetésben, begyűjtésben és egyebütt. A kormány az adófizetés és a be­gyűjtés terén nagyarányú kedvez­ményeket biztosított mind az adó­terhek. mind a beadási kötelezett­ségek csökkentésével. A kedvezmé­nyeket a kötelezettségek pontos tel­jesítéséhez kötöttük, és fokozottabb szigorúsággal megköveteljük. A he­lyi tanácsoknak nemcsak joguk hanem állami kötelességük is a törvények ilyenirányú alkalmazása A kormány az 1954 évi adóterhet a múltévá csökkentett adó összegé ben állapította meg. Ilyenmódon a parasztság már most számítást csi­nálhat, hogy évi adójára havonta minden hó 15-ig kamatmentesen milyen összeget kell fizetnie. — A pénzügyi szervek az előírásoknál a legközelebbi hetekben írásban ér­tesítik az adózókat, s amennyiben jogos panasz felmerül, a járási pénzügyi osztálynak gyorsan orvo­solnia kell. Az adóíveket az .idén már május 15-ig kézhezkapják a gazdák. Egyébként 1954. évre a kormány az adózás terén, népgazda­sági érdekekre vato tekintettel, mó­dosításokat eszközölt. A méhészet­ből eredő .jövedelmet mentesítette mindennemű adózás alól. Csökken­tettük a növendékéi!«tol tartó gaz­dák adóját. Leszállítottuk az idő­sebb gazdáié adóterhét, megszüntet­tük a katonai szolgálatmentességi adót és 22 évre emeltük a gyer­­mektelenségi adófizetésre kötele­zettek korhatárát. Ezek az Intézke­dések 1954-ben a lakosság részére mintegy 300 millió forint megtaka­rítást jelentene«. A kormány pro­­grammjának és a párt határozatai­nak alapján megtette a magáét. A parasztságon q sor, hogy példásan teljesítse állampolgári kötelezettsé­gét. Illetékes hatóságainknak más téren is érvényt kell szerezniök népköztársaságunk törvényeinek. Példásan kell megbüntetni az ár­drágítókat, akik kijátsszák az árle­szállítást és tiltott áremeléssel vagy minőségrontással károsítják meg a lakosságot. Ügyészségeink, bírósá­gaink. állami ellenőrző szerveink fontos feladata őrködni a kormány árpolitikai intézkedéseinek szigorú betartásán. Gazdosági együttműködés barátainkkal, kereskedelmi kapcsodat a tőkés országokkal Tisztelt országgyűlés! A kormányprogramm célkitűzé­seinek eredményes megvalósításá­ban, dolgozó népünk messzemenő erőfeszítései mellett, sokat köszön­hetünk annak a nagy és értékes se­gítségnek, amelyet a Szovjetuniótól és a baráti országoktól kaptunk, valamint a szocialista tábor orszá­gai között fennálló kölcsönös gaz­dasági együttműködésnek. De új politikánk kibontakozásában érez­tette hatását a nemzetközi feszült­ség enyhülése is. amely bizonyos lehetőséget nyújtott a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiszélesíté­sére, új területekre való kiterjesz­tésére. Külkereskedelmünk e téren számottevő eredményeket ért el. Népgazdaságunk átállítása, iparunk átcsoportosítása, 1954. évi terveink biztosítása, nagy és bonyolult fel­adatokat ró külkereskedelmünkre, export-import terveink teljesítésére. Másrészről fejlett népgazdaságunk számos ágazata széles alapot és komoly lehetőséget nyújt a velünk való gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésére, amit elősegíthet az. hogy a magyar márka jó hírnevét öreg­bítve, jóminőségű áruval jelenünk meg a piacon. Mi készek vagyunk egyenlő alapon bárkivel, kap'talista or­szágokkal is kereskedni. Gaz­dasági adottságainknál fogva el­sősorban közvetlen szomszéda­inkkal. Ezen a téren kölcsönö­sen kedvező lehetőségek állnak fenn. Mi a magunk részéről kívánatosnak tartjuk ezek hasz­nosítását. A Szovjetunióval és Romániával most kezdődtek meg a kereskedel­mi tárgyalások, míg a demokrati­kus tábor országainak legtöbbjével már folyamatban vannak. Kereskedelmünket az utóbbi hó­napokban a tőkés országokkal to­vábbszélesítettük. 1953 második fe­lében árucsereforgalmi megállapo­dást kötöttünk Ausztriával, Hollan­diával, Svédországgal. Finnország­gal, Svájccal és Argentínával. Ha­sonló tárgyalások vannak folyamat-i ban Nyugat-Németországgal, Olasz­országgal és Brazíliával. Érdemes megemlíteni, hogy Brazíliával » felszabadulás óta elsőízben folyta­tunk kereskedelmi tárgyalásokat, ugyanakkor fizetési megállapodást kötöttünk Paraguay-jal, míg üru­­guay-jal meghosszabbítottuk. Fi­zetési megállapodásra vonatkozó előzetes tárgyalások folynak Chilé­vel. A közeli hetekben árucsere­forgalmi tárgyalások kezdődnek Norvégiával, Dániával, Irakkal és Indonéziával. Nemrég tekintélyes egyiptomi kormánydelegáció járt, Budapesten, amely az áruforgalom bővítéséről tárgyalt. Feltehető, hogy Angliával is sor kerül az 1949-ben megszakadt kereskedelmi tárgyalá­sok újrafelvételére. Itt említem megj hogy különböző kormányszer­veink megbeszéléseket folytattak az európai gazdasági bizottság főtitká­rával, Myrdal úrral, aki Budapest­re látogatott, hogy Magyarország­nak a bizottság munkáiéban való tevékenyebb részvételét biztosítsa. Hazánk mind élénkebben bekap­csolódik a nemzetközi gazdasági élet vérkeringésébe, hogy az egyen­lő elbánás és kölcsönösség alapján a kereskedelmi kapcsolatok fejlesz­tésével ellássuk népgazdaságunk importszükségletét, ugyanakkor piacokat biztosítsunk a magyar áruk számára. Békeszerető népünk til akoz’k a nemei miiíarizmus feltámasztása el’en Tisztelt Országgyűlés! Parlamenti ülésszakunk ese­ményteljes időpontban, a négy nagyhatalom külügyminiszterei bér. iini értekezletének előestéjén ülé­sezik. Olyan időpontban, amikor a népek békés együttélésének, a fe­nyegető háborús veszély elhárítá­sának, az egész haladó emberiség jövendőjének legmagasztosabb ügyéről, a békéről folytatnak fontos tárgyalásokat a négy nagyhatalom képviselői. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, Malenkov elvtárs múlt év márciusában megállapította, hogy „nincs jelenleg olyan vitás vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján“. Ez az elv a Szovjetunió vezette béketábor kül­politikai tevékenységének alapja, amellyel minden békeszerető em­ber egyetért az egész világon. (Hosszantartó, nagy taps.) A Szovjetunió kormánya, követ­kezetes békepolitikái ához híven, kezdettől fogva hajlandónak nyilat­kozott arra. hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei üljenek össze és tárgyalják meg azokat a vitás kér­déseket, amelyek a nemzetközi fe­szültség enyhülését, s ezzel a béke megszilárdítását elősegíthetik. En­nek ellenére csaknem fél évig tar­tott, míg a három nyugati nagyha­talom hozzáiárult a Szovjetunió ja­vaslatához. Ugyanakkor a nyugati hatalmak, annak ellenére, hogv egyetértettek a külügyminiszteri értekezlet összehívásával, tovább­folytatták az úgynevezett „európai védelmi közösség’’ megteremtésére 'ényegében a német militarizmii" feltámasztására Irányuló politiká­­'ukat. ami naev mértékben fokozza "’ey úi eurónai háború veszélyét. A szovjet kormány november 26-’ ^gvzékében leszögezte, hogv „a né­met militarizmus újrateremtése és a Nyugat-Németország újrafelfegy­vérzésé felé ajtót nyitó, úgyneve­zett „európai hadsereg“ megterem­tésének tervei, valamint külföldi katonai támaszpontok létesítése Jo­­néhány európai állam területén, ve­szélyeztetik más európai államok biztonságát, összeegyeztethetetlenek az európai biztonság érdekeivel“. A szovjet kormány az összes bé­keszerető népek álláspontját fejez­te ki, amikor javaslatokat tett a né­met kérdés rendezésére, egységes, demokratikus, békeszerető Német­ország megteremtésére. A béke megőrzésére irányuló po­litika másik döntő kérdése a fegy­verkezési hajsza megszüntetése. A háborús veszély elhárításának leg­fontosabb előfeltétele a fegyverke­zés csökkentése és a fegyverek leg­veszedelmesebb fai tálnak, az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvereknek a betiltása. A szovjet kormánynak ez az álláspontja nem újkeletű. A második világháború befejezése óta a Szovjetunió követ­kezetesen sflcraszállt az atomfegy­ver betiltása és ennek nemzetközi ellenőrzése mellett. Egyetlen alkal­mat sem mulasztott ej. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében ilyen irányú konkrét javaslatokat tegyen. A tömegpusztító fegyverek betil­tása az egész békeszerető emberi­ség legfőbb óhaja. Az amerikai im­perializmust terheli a felelősség, hogy ez nem valósulhatott meg. A világ haladó közvéleményének ezt az egyértelmű meggyőződését nem hagyhatják figyelmen kívül azok­nak az országoknak kormányai 'em, melyek vezető köreinek im­perialista háborús politikája a vi­lág béké’ét veszélyezteti, új hábo­rú kirobbantását készíti elő. Egyre világosabban lát’ák ezt a nvugatl országok néoei és egyre erőtelje­sebben adnak kifejezést a német militarizmus feltámasztása és az (Folytatás a 4-ík oldalon.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom