Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

2 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 1954 január 17. A Mezőgazdasági Gépjavító Simon-brigádja te!jesiti ígéretét Déli 12 óra van. A Megyei Mezőgazdasági Gépjavító szerelő­­csarnokában úgy mint más napokon, most is a szokott lendülettel halad a munka. Mindjárt a bejárat mellett és odébb a műhely min­den részében szétszedett traktorok hevernek. A műhely közepe táján lomhán, magárahagyottan, belső részétől megfosztva egy G. 35-ös gépet látunk. Akaratlanul is arra gondolunk, „no ebből sem lesz pöfögő masina mostanában“. Alig pár nappal ezelőtt, 14-én reggel húzatták be a G. 35-öst több javítatlan gép mellől. Ennek a traktornak terv szerint feb­ruárra kellene elkészülnie. A csataszögi gépállomás vezetősége — azonban kérte az üzemet, hogy még e hónap első felében javítsák ki, mert az az egyetlen, ami hiányzik ahhoz, hogy javítási tervüket befejezzék. Simon Ferenc négytagú szerelőbrigádja fogott a traktor kija­vításához. A négy fiatal szerelő vállalta, három napon belül jóál­lapotba hozzák a szétszedett erőgépet. A behúzatás után azonnal a szétszereléshez és a gép lemosásához fogtak. Még aznap el is vé­gezték nemcsak a szétszedést, de a lemosás nagy részét is. Pénte­ken reggel Simon elvtárs, a brigádvezető már a lakatosmunkákat kezdte el. Úgy haladt kezük alatt a munka, mint a karikacsapás. — Mi is úgy akarjuk, hogy jól haladjon — mondja Simon elv­társ. Nem mindegy ám, hogy versenytársam, Muharosi, vagy én le­szek az első. Eddig még sikerült tartani az elsőséget, s remélem így lesz továbbra is. Az ifi brigádnak az első dekádban átlagosan 115—120 százaléka volt. Maga Simon elvtárs pedig —• párosversenyben Muharosival a 140 százalékot is elérte. Eredményük azonban sokkal szebb lenne, ha a kisegítő brigá­dok, köztük a lakatosok, esztergályosok is időben kész lennének a gépek alkatrészeivel. Ez azonban legtöbb esetben nincs meg. így pe­dig a brigádnak nemcsak a szerelést kell elvégezni, hanem az al­katrészek kijavítását is. Időszerű lenne, ha a csavarelőkészítők is lelkiismeretesebben dolgoznának. Nem egy esetben előfordul, hogy mikor a kijavított gép a fékpadra kerül, a hanyagul rúszerelt csavarok sorra lehulla­nak a hűtőről. Ilyenkor persze kezdhetnek elölről mindent. Nem vi­tás, hogy az ötven gép lemaradása az ilyen és ehhez hasonló hanyag munkák miatt fordulhatott elő a Mezőgazdasági Gépjavítónál. Ha élelmes a boltvezető — nincs áruhiány az üzletben A minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata a szocialista munkaverseny szervezésének néhány kérdéséről A minisztertanács és a SZOT elnöksége határozatot hozott a szo­cialista munkaverseny szervezésé­nek néhány kérdéséről. A határozat megállapítja, hogy az elmúlt években hatalmas eredmé­nyeket értünk el a szocialista mun­kaverseny fejlődésében. A munka­verseny kibontakozása volt' a for­rása azoknak a sikereknek, amelyek szocialista építőmunkánkat jellem­zik. Ugyanakkor azt is megállapítja a határozat, — hogy a szocialista munkaverseny fejlődése — nem egyenletes, a versenyt szervező és irányító munka elmarad a dolgo­zók versenylendületének fejlődése mögött, a verseny néhány szerve­zési elve és módszere elavult, nem felel meg a jelenlegi követelmé­­nyéknek. A határozat rámutat, hogy a munkaverseny szervezésének meg­javításával lehetővé kell tenni dolgozóink szaktudásának, kezde­ményező erejének korlátlan kibon­takozását. E célkitűzések megvaló­sítását a versenyszervező munka alapelveinek néhány módosításával segíti elő a határozat, így kimond­ja, hogy a sztahanovista és „a szakma kiváló dolgozója“ címért folyó verseny feltételeit egységes el­vek szerint kell. kidolgozni és biztosítani kell, hogy c kitün­tető címeket az eddiginél több dolgozó érhesse cl. A határo­zat értelmében a jövőben a sztahanovista feltételeket mű­helyenként kell megállapítani. A normateljesítés követelményét a műhely bizonyos százalékkal fel­emelt átlagának megfelelően kell megszabni. Ez a követelmény a műhelyátlag havonkénti alakulá­sához igazodik, ami lényegében azt jelenti, hogy a normateljesítési követelmény megállapításánál min­den hónapban figyelembe veszik a műhely adottságait. A határozat rendelkezéseinek megfelelően, a jövőben a feltétele­ket egy hónapon át teljesítő dol­gozónak oda kell ítélni a sztaha­novista címet s ez a körülmény a dolgozók szélesebb rétegei számára biztosítja a kitüntetés elnyerésének lehetőségét. A normateljesítés kö­vetelménye mellett a határozat még egy olyan feltételt állapít meg, amely a minőség megjavítására, nagyobb takarékosságra, újításra, az élenjáró munkamódszerek át­adására, — illetve átvételére és a munkafegyelem megtatására ösz­tönzi a dolgozókat. Ezek a feltételek fokozottan a terv teljesítése, a kormánypro­­gramm megvalósítása szolgálatába állítják a versenyt. Ennek egyoldalúságát, sablonosságát — kizárólag a magas teljesítmény hajszolását felszámolják és a gazdaságosabb, minőségileg jobb termelést segítik elő. Az új in­tézkedések — megfelelően ér­vényre juttatva a verseny tár­sadalmi ellenőrzésének elvét — a bürokratikus és formális ver­senyszervező munka felszámo­lását is elősegítik. A jövőben a műhely dolgozói íté­lik oda az arra érdemes dolgozók­nak a sztahanővista címet, amely e kitüntetések adásának alapját képezi. A műhely dolgozói dönte­nek majd a sztahanovista cím el­nyerésével kapcsolatos egyéb kér­désekben is. A jövőben a sztaha­novista címet havonként kell oda­ítélni az arra érdemes dolgozónak. Aki egy, illetve két hónapig saját hibájából nem teljesíti a feltétele­ket, nem használhatja a sztahano­vista címet. Az előzőén megszer­zett kitüntetéseket (például sztaha­novista jelvényt) azonban továbbra is viselheti. Ezek az intézkedések megerősítik a verseny társadalmi ellenőrzését és emelik a Sztahanov­­mozgalom tekintélyét. A határozat, — azzal, hogy a „szakma kiváló dolgozója“ cím elnyerését nem köti külön fel­tételekhez — elősegíti c fontos verseny fellendítését is és az eddiginél lényegesen több dol­gozó számára teszi lehetővé c kitüntető cím elnyerését. A ha­tározat kimondja ugyanis, hogy azt a sztahanovistát, aki a fel­tételeket egy éven át folyama­tosan teljesíti, „a szakma ki­váló dolgozója“ jelvénnyel kell kitüntetni. Külön pénzügyi keretet kell biz­tosítani a szakma ‘ kiváló dolgozói­nak megjutalmazására. Megszűnik ezzel az az igazságtalanság, hogy igazgatói alap hiányában — egyes üzemekben a lejobban termelő dol­gozókat sem tudják jutalmazni. Az igazgatói alap természetesen to­vábbra is megmarad s ennek egy­­részét a jövőben is a versenyben jó eredményt elérőknek a jutalma­zására kell fordítani. A határozat intézkedik a terme­léssel közvetekiüi és közvetve kap­csolatban lévő műszaki dolgozók versenyének kiszélesítéséről, sza­bályozza e verseny legfontosabb kérdéseit. Ezzel is kifejezésre jut­tatja a műszaki értelmiségi dolgo­zók fontos munkájának fokozott megbecsülését. A műszaki értelmi­ségi dolgozók tömegesebb bevonása a versenybe a termelés vezetésé­nek megjavítását, a termelési tech­nika színvonalának további fejlesz­tését kell, hogy szolgálja. Ezzel elősegíti a határozat a műszaki ve­zetők versenyszervezésböl adódó fel­adataiknak ellátását is, amely elvá­laszthatatlan a szocialista üzemve­zetéstől. Nagyjelentőségűek azok a módo­sítások, amelyek az élüzem, vala­mint a minisztertanács és a SZOT vándorzászlóiért folyó versennyel kapcsolatosak. A változás lényeges a jövőben előre megállapított, konkrét feltételeket állítanak az üzemek elé és e vándorzász­lókat mindazok az üzemek el­nyerik, amelyek a feltételeket teljesítik: előre meghatározzák a kitüntetéssel járó pénzjuta­lom nagyságát is. A minisztertanács és a SZOT el­nökségének a szocialista munka­verseny szervezése néhány kérdé­séről hozott határozata újból kife­jezésre juttatja élenjáró dolgozóink megbecsülését és hozzájárul a dol­gozók életszínvonalának emelésé­hez is. (MTI), r Ez történt a nagyvilágban ^ A mezőtúri földművesszövetke­zel i áruda szinte teljesen meateit vásárlókkal. Egyik pulttól a mási­kig hullámzik a vásárlók tömege. Csomagot szorongató megelégedett arcú vásárlók között azonban lát­hatunk borongós, kedvetlen embe­reket is. Érthető kedvetlenségük., hiszen a vas és műszaki részlegnél elég gyakran halljuk az eladótól; ».Jelenleg nincs!“ Ezt mondta sor­ra a levcsmerőkanalat. félliteres bögrét, korcsolyát, zseblámnaele­­met. aprószöget kérő vásárlóknak. Hasonló a helyzet a cipőosztályon is. Özv. Gonda Bálintné. a cípő­­osztá'v eladója szinte félve kérdezi a vevőktől, müven cipőre lenne szükség, mert tudia. hogy a legke­resettebb cikkeket nem tudia adni. Rövid pár nerc leforgása alatt hár­man is kértek férfi gumicsizmát, töb­ben akartak gyermekcipőt ven­ni és kedvetlenül távoztak a vászonáru férficsizmát kereső vevőkkel együtt, mert nem kapták meg a szükséges lábbe­liket. Sokat javítana az áruellátáson, ha az eladók véleményét, javasla­tát meghallgatná a vezetőség és azt figyelembe véve állítaná össze a megrendeléseket. Egy percre sem szabad megfeledkezni a vásárlók igényeiről, s belenyugodni abba. hogy: ..Nincs, nincs.“ Jó példa a harcos kiállásra, a fia­tal H. Tóth Gábor, a 2. számú áruda boltvezetőjének esete. Sokan kerestek üzletében palacsintasütőt. Nagyon bántotta, hogy nem tudott a vevők kérésének eleget tenni. Kérte a központot, engedjék meg, hogy vasárut is tarthas­son az árudában, mert nagyon keresik, pl. a palacsintasütőt is. Mosolyogva fogadták a javas­latot — „tudva“, hogy ilyen áru úgy sincs — s aláírták a gon­dosan összeállított megrende­lést. Akkor lett nagy a csodál­kozás, amikor a 2. számú bolt részére megérkezett 100 darab palacsintasütő. Már nem mosolyogtak a fiatal áru­­davezető javaslatán, hanem kérték, hogy eev-két darab áruval segítse ki a többi üzletet is. A nagykereskedelmi vállalat a pontosan összeállított megrendelés­ből tud tájékozódni, s tudia meg­állapítani azt. mire van legjobban szükség. Nem helyes az a megol­dás sem. hogv ha szükség van ni. 50 horganyzott vödörre, akkor 500- at rendelnek az árudák, mondván: „így legalább biztosan megkapunk harmincat.“ Az ilyen megrendelé­sek megnehezítik a nagykereskede­lem munkáiát. könnyén elégedet­lenséget. kedvetlenséget idéznek elő az eladók és vevők között egyaránt. Egyre fokozódó árubőségünk le­hetővé teszi, hogv az áruterítés ed­digi kapkodó, ötletszerű módszerét felszámoljuk. De iavíthat a dolgo­zók áruellátásán az is. ha a keres­kedelmi dolgozók harcolnak boltiuk áruellátásáért — példa erre H. Tóth Gábor esete is, A teljesítet! ígéretnek anyagilag is hasznát iájuk A 62/1. számú vállalat 30-as munkahelyén dolgozom brigá­dommal együtt. Az erős hideg és nagy hó ellenére a mi kubikos brigádunk nem hagyta abba a munkát. Úgy mint mindig, most is fogadalmat tettünk. Vállaltuk a D épületen egy hosszú habarcs csatorna ásását. A talaj — igaz — elég kemény, 40, sőt 50 cm-re is fagyos. Mi azonban tudjuk, hogy ez a munka igen fontos. Ha most várakozunk, a jóidő beálltával megakad a munka a 150 méter hosszú lakóház épí­tésén. Vállalásunkat teljesítettük hat nap helyett három nap alatt. Hatan vagyunk a brigádban és 53 köbméter ' hatodosztályú földet termeltünk ki. A kereset miatt sem panaszkodunk. Szemé­lyenként 48.50 Ft volt naponta. Csütörtökön már új munkához fogtunk. A felvonuló épület mellett 320 köbméter földet kell kitermelnünk. Igyekszünk ezt a munkát is határidőre elvégezni. Kolozsi Dániel brigádvezető, Szolnok. A szakosított javiióSrigád megszervezése meggyorsitoita a téli gépjavítást a karcagi gépái cmáson A karcagi gépállomáson kezdet­ben vontatottan haladt a téli gép­javítás. A traktorosok, szerelők ja­vaslatára december első napiaiban a vezetőség átszervezte a brigádo­kat szakosított iavítóbrigádokká. Az átszervezés az év utolsó hó­napjában még nem hozott nagv eredményeket, mert az .előirány­zott 8 cspplő helyett csak hatot ja­vítottak ki s kilenc ekével is adó­sak maradtak. Ugyanakkor azon­ban a tervben szereplő 8 aratógép helvett 14-et hoztak rendbe, s erő­­gépiavítási előirányzatukat is tel­jesítették. Amikor a karcagiak január első napjaiban megtudták, hogy decem­beri eredményükkel az 5. helyen állnak a megye gépállomásainak téli géoiavítási versenyében, elha­tározták. hogv pótolják az elmara­dást. A hideg téli napokon alig akad hiányzó. A legjobb szakembe­rek. mechanikusok vezetésével gyors ütemben javítják iólfűtött műhelyeikben gépeiket. Januári előirányzatukat két eke. három erőgép, négy tárcsa, egy cséplő esv vetőgép javításával túl­teljesítették. Már az idén jelvényt kapnak a hároméves mezőgazdasági tanfolyamok elvégzői A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat ér­telmében a hároméves téli mező­­gazdasági tanfolyamokat be kell il­leszteni az állami szakoktatás szer­vezésébe és a tanfolyamot elvégzet­teknek arany-, illetve ezüst-kalá­szos földműves jelvényt kell adni. A most tavasszal befejeződő tan­folyamok hallgatói már nem csak oklevelet, de jelvényt is kapnak majd. (MTI) A belgrádi rádió török lapjelen­­tések alapján közli, hogy január végén a jugoszláv, görög és toros vezérkar főnöke értekezletet tart Ankarában. *• A belgrádi rádió jelentése szerint január 8-a óta jugoszláv repülőtisz­tek küldöttsége tartózkodik az Egyesült Államokban. A jugoszláv repülőtisztek megtekintettek né­hány amerikai légi bázist. A „Reuter” közli, hogy a délko­reai „nemzetgyűlés” január 15-én egyhangúlag ratifikálta a Dél-Korea és az Egyesült Államok közötti „kölcsönös biztonsági” szerződést. Az Egyesült Államok szenátusa még nem ratifikálta az egyez­ményt. * London (MTI). A „Reuter” hírügynökség jelenti, hogy Reger B. Stevens stockholmi angol nagykö­vetet teheráni nagykövetté nevez­ték ki. A stockholmi angol nagykövet­ség élére Robert Hankey volt kai­rói angol ideiglenes ügyvivő kerül. Nyugati hírügynökségek részlete­ket közölnek Hugh Dalton ango! munkáspárti képviselő, volt pénz­ügyminiszter pénteki beszédébő’ amelyben hangsúlyozta, hogy „a német reakciós nacionalizmus újab­ban tapasztalható feléledése súlyos aggodalmat kelt a gondolkodó és tájékozott emberek között Nagy-Britanniában és a Kontinensen egyaránt”. Dalton a következőket mondotta a Nyugat-Németország újrafelfegy­­verzéséből származó veszélyekről: „Nem megengedető, hogy Aden­auer oktalan önámításba ringassor. bennünket. Mihelyt egyszer ismét felállították a német fegyveres erő­ket, a németek minden valószínű­ség szerint visszatérnek majd ah­hoz a hagyományos német külpoli­tikához, amelyet túlságosan is jói ismerünk. Az egyszerű igazság az, hogy a múlt tapasztalatai alapján az erő­sen felfegyverzett Némétorszáa óriási veszélyt jelent a világ jö­vendőbeli békéje szempontjából.” A volt angol pénzügyminiszter a továbbiakban a következőképpen fejtetté ki az öthatalmi értekezlet­tel kapcsolatos álláspontját. „Az oroszok öthatalmi értekezle­tet kívánnak, amelyen a Kommu­nista Kína is résztvenne. Nekünk támogatni kellene ezt, mihelyt a koreai helyzet rendeződött. Szá­momra nem rokonszenves az Egye­sült Államok egyhangú és makacs állásfoglalása. A nyers valóság az, hogy Kína minden szempontból, nagyhatalom, amely még nagyobbá válik majd és, hogy a jelenlegi kommunista vagy népi kormány szilárdan ül a nyeregben. Csang Kaj-Sek fortnózai klikkjének nincs jövője és reménye”. (Folytatás.) ITentsenek meg ... Fo­­x gadják el... örök­­ha nem akarják, hogy .gamat is, meg őt is ve­­jtsem! — rogyott leVe­­íka a Bende-lakás kü­­bére... Mikor magá­­: tért, zokogott, fuldok­ló a gyerekért sikolto­­t... Akkor nyugodott g valamennyire, mikor urka cincoreásra eb­it. A díványon feküdt s ágyon, óriási párna kő­ién ficánkolt a kis Jenő. ndc és Bendéné azt se Ita, hova jegyen érő­ben . dire az ügyvédék haza­­tek, Veronkának volt lyi ereje, hogy valamit szmötöljön, mintha nmi nem történt volna... Isak a szíve szakadt idnem bele a fájda­i/f\r közel jártak az x oroszok Pesthez, mi. • Csollánné egy este ztérikus visítással om­­t férje nyakába: — Me­rüljünk! Beleőrülök, ha érnek bennünket! Dtt is hagyták Pestet, koltak. Nyugatra. Ve­it is magukkal vitték. csak Szombathelyig, t kezébe nyomtak né­­ny tizest: — Felment­­c a szolgálat alól — ke-A N Y A K (Elbeszélés) gyeskedett a nagyságos úr. — Tovább nem jöhet, hi­szen maga úgysem tud németül. Mire egy esztendő után visszavergődött Budapest­re, Verőn már nem találta Bendéóket a régi helyen. Jenőjéről semmi hírt sem kapott, annak is ismeret­len helyre költözött a mestere, szüleit meg nem ismerte. i LVekig dolgozott tex­­tilgyárban. Moso­lyogni ritkán látták, leg­feljebb, ha gyermekéről beszélt. Olyankor sem so­ká, hiszen hamarosan el­borította szemét a könny, amikor odáig jutott: — „Nem is találnám meg, hiszen azóta már nyolc év eltelt... Nagy fiú lett.. vájjon kire hasonlít?” Tiszamenti városba ke­rült mint szakszervezeti funkcionárius. Egyik dél­ben iskolásgyerekek ro­bogtak el mellette. — Ben­­de! Bende! — kiáltott va­­!amelyik az elől rohanó halványképű kisfiúra ... Délután gyéré a Zagyva­hoz .. s — Ne félj, hamarabb ott leszekj mint te — szólt vissza vékonyka hangon a kis szőke s egy pillanatra ránevetett a mellette lépe­gető nénire, aki kezét szi­vére szorítva megállt, mint a szélütött. „Az a piros, vastagocska száj, a fejtar­tás, de a menése is.. egészen az övé” —t suttog­ta, de inkább gondolta Ve­rőn. Feje belefájdult az örömbe — „azt kiabálták neki, Bende! Ő az, ő az ... az anyai szívet nem lehet becsapni”. A gyerkőcök hol előre szaladtak, hol elma­radoztak mellette. Verőn már régen túlhaladt az ut­cán. ahol lakott. Csak ment, ment könnyen, re­peső lélekkel, arcán, hom­lokán a boldogság moso­lyával... Megszólítsa?... Nem merte megtenni... Hátha még is túlhajtott képzelete, izgatottsága fe­dezte fei a nagy hasonla­tosságot?! — Nem tudná elviselni, ha tévedett volna... De kísérte rendüietlenü1 a gyerekeket. A kis szőke hirtelen nagyot ugorva ki­vált a többi közül s eltűnt egy kis nádas ház kapu­ján. Verőn belesett az udvar­ra. Hosszú ház volt, töb­ben is laktak benne. A fiúcskát már sehol nem látta. Leskelődött volna még tovább is, de az ut­cán innen is, onnan is visszafordultak... mit csi­nál itt ez a nő, olyan fur­csán viselkedik?! Jy1 ttől kezdve leste, vár­^ ta minden délben a gyerekeket. Végre megtör­tént, amit óhajtott. Szo­kása szerint berontott a kisfiú a kapun, éppen ami­kor egy testes asszony iparkodott kifelé. — Üss le a lábamról, te szeles kö­lyök — peregte indulato­san az asszony s Veroni­kának csak annyi ereje volt, hogy a mérges nő nyakába omoljon. — Bendéné! Drága Ben­déné! — Szentisten, Veronika! — ocsúdott fel Bendéné. akinek a szoknyájába fé­lénken, de rettentő kíván­csian kapaszkodott a sző­ke üstökű kiskölyök. — Kisfiam, kincsem, kis­fiam! — zokogott, nevetett Veronika, de a fiúcska ér­tetlenül bámult rá, sőt mo­gorván beszaladt s kám­forrá vált az udvaron. (Folytatása következik.) Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom