Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-15 / 12. szám

I 1954-, január 15. SZOI.NOKMEOVn NÉPLAP It A helyiipar 19 5 4. évi lei* veiből Az áruellátás hiányosságainak kiküszöbölésében jelentős szerep vár a helyiipurra. Megkérdeztük liát. Demény elvtársat, a szolnoki városi tanács ipari osztályának vezetőjét, mile a tervek a helyi­ipar 1954. évi termelésére vonat­kozóan. Már az év első napjaiban — új helyiipar kezdte meg a munkát Szolnokon — mondta Demény elv­­társ; A Szolnoki Ruházati és Házi­ipari Vállalat, mely egyelőre a téli hidegben ugyancsak keresett ■ cikket, meleg fehérneműket gyárt. Máris 80—100 asszony dolgozik a ' vállalat számára, akiknek egy ré­sze, Otthon, lakásán vállal munkát. Ez még csak az indulás. Máris be­számolhatok azonban arról is, hogy az új vállalat szerződést kötött a Textilnagykereskedelmi Vállalat­tal. — A szerződés értelmében 1.5 millió forint értékű férfi és női fehérneműt, női és gyermek fel­sőruhát készíte­nek, mihelyt a most folyó kam­pány munkát be­fejezik. A nagy­­k e r e s k e delmi vállalat ezt az árut a megye területén hozza for­galomba, lesz hát mit vásárolniok az árudákban, íöldmüvesszövetke­­zeti boltokban a dolgozóknak. Ter­vezzük azt is, hogy maradékárukból készült fehérneműk és ruhafélék árusítására saját üzletet nyit majd a vállalat, ahol leszállított árakon kerül majd forgalomba sokféle ké­szítményük. Gyártanak majd oyan cikkeket is, különösen gyermek­­ruházati és fehérnemű-féléiket. _ — melyeket eddig nem igen készítet­tek,"mert nem volt kifizetődő. Most az állam hozzájárulásával, ráfize­tés nélkül készítik az ilyen ruha­neműt is. Másik helviipari vállalatunk a Vasipari Vállalat. Ha csak elsóne­­gyedévi tervéről beszélünk, azt is öröm hallgatni a háziasszonyok­nak. 250 tűzhely, 3500 plattni, sok tepsi, íüstcső, sze­neskanna, szenes és ' szemétlapát készül majd itt, s.emellett a mezőgazdaság ré­szére kisgépeket, — munkaeszközöket is gyártanak. ■— Hogy mást ne is emltísek, 5000 gereblyét. — s számos szénaprést gyártanak az első negyedben. Másik hasonló vállalatunk a Ve­gyesipari Javító is fokozottabban törődik az új esztendőben a háziasszonyok részére szükséges javítások elvégzésével, mint eddig. Meg kell azonban mondani, hogy az új terv­­. cvre megállapított arány a lakos­ság részére és a közületeknek vég­zett javításoknál, még mindig nem kielégítő, s el kell érniök, hogy az év végére ezt az arányt még in­kább megjavítsák. Lépést jelent efelé az is, hogy a Beloiannisz-ut­­cában lévő komplex javító részleg­hez hasonló műhelyt állítanak fel' ebben az évben a Zagyva-hídnál és a VII., VIII. kerület határán is, hogy a külső kerületek lakóinak javítási munkáit is elvégezhessék. Ezekben a műhelyekben hegesztő, bádogos, villany- és vízvezetékszerelő — . szakmunkások van­­(nak, egyszóval min­­y^den olyan szakma í 'képviselve van, ami V a házkörüli javítá­sok elvégzéséhez — szükséges. 1 A tervek megvannak, de, hogy valóra is válthassuk azokat, szük­séges, hogy a könnyűipari minisz­térium biztosítsa a vállalatok anyagi ellátását, mert ezen a téren bizony súlyos nehézségekkel küz­dünk. Beszélnem kell még a Patyolat­ról is. Május dereka táján ^feje­ződik az építkezés és akkor új, na­gyobb — s korszerűen felszerelt üzemben végzik majd a hálós- és piperemosást, hogy ezzel még több háziasszonynak, — dolgozó nőnek nyújtsanak segítséget a házimunka nehezének elvégzésében. Az új fel­szerelés biztosítani fogja azt is, hogy megszűnjenek az eddigi jo­gos panaszok a munka minősége miatt. S még egy hírt, melynek férfiak, nők egyaránt biztosan örülni fog­nak. 300.000 Ft költséggel új férfi és női fodrászüzlet nyílik a 60-as bolt mellett, melynek koz­metikai részlege is lesz. A szép és modern felszerelésű Állami Fod­rászüzletben bérletet is válthatnak a dolgozók, s kívánságra házhoz is mennek nyírni, borotválni. Eddig a tervek. Valóság lesz-e belőlük? Bízunk benne, hogy igen, s ha nem, a kis kakas csípje meg a tervezőket, s a tervek végrehaj­tásának elmulasztóit. Tartson ételkóstolót a Vendéglátó \ általat Éhes vagyok, gyom­rom harangiai a delet kongatják. Ideie lenne ebédelni valamit. Bemegyek Népbüffébe. végig bo­garászom az étlapot, belekukucskálok a pult üvegén át az ételtartókba, lábasokba, de csak nem tudom el­dönteni — mit is kellene enni. Furr csa dolog ez. Otthon, ha feleségem elmondja, hosv bableves és mákos tészta lesz ak ebéd — egész nap érzem az ízeket a számba, hiszen ismerem a főztiét. előre tudom, milyen lesz az. Itt azonban más­kép Van ez ember. Névről még csak tudom, mit Ígér az étlap, de az ízét nem érzem, nem ismerem. Hányán voltunk már úev - - ugye kedves olvasó —. hogy kértünk va­lamilyen ételt étteremben, büffé­­ben. meg is kaptuk s akkor szid­tunk mindenkit kegyetlenül, pedig mi választottunk rosszul, ezért kaptunk mást. mint amit vártunk. Bizony, ez a veszély mindig fenn­áll ha nem otthon eszik az ember. Hogyan kellene segíteni ezen. van-e lehetőség erre? Van. Néhánv héttel ezelőtt több budapesti és vidéki vendéglátói pari vállalat tartott már „ételkostolót“. Ezen a ..kóstolón'1 mindenki meg­nézhette. de meg is ízlelhette a kü­lönböző ételféiéket. megállapíthat­ta. melyiknek müven az ize. s el­­dönthette. melyik felel meg neki .légiókban. De tanulságos volt ez a kostoló a vendéglátóipari válla­latoknak is. Ők viszont azt tudhat­ták meg egvfüst alatt, hogv melvik ételek ízlenek legjobban a dolgo­zóknak. s ígv tudhatják mire ké­szüljenek. amikor főznek. Végül még csak annyit fűznénk mindehhez, hogv nem lenne ostoba aodolat. ha a szolnoki Vendéglátó­­ipari Vállalat is megpróbálkozna ilven ételbemutatóval segítene ma­gán is. meg a dolgozóknak sem len­ne belőle kára. Vázádén cl v-ádábHákkat Szolnokon, a Fiu­mei-úti 71-es áru­­dába örömmel men­­nek vásárolni a környék lakói, mert olvan dolgozót, mint Papp Lász,lő­né. nem minden üzletben találnak. Mindenkihez van eav-két- kedves szava s emel­lett munkáját gyorsan, pontosan végzi. Pénztárosi teendőt, ellátá­sával bízták meg. de In irieie engedi, minden múmiában szí­vesen segít a bolt többi dolgozó­­iának. Meghallgatja a vásárlók véleményét, és közli a “bolt Veze­tőiével. így közösen javítanák az áruellátáson s a megrendelése­ket a vásárlók igénvei alapién adiák le a központnak. A vevők­kel való halves foglalkozás, ja­vaslataik meghal’gaiása nngv se­gítséget ielent a lakosság ió áru­ellát ásán a k me gterem lésében. SZÁZÖTVEN KELTI V AT 4 naa\ sieteh'lműhelyben öten állnak egy kultivátor körül, a minőségi ellenőr, R. Tóth Ferenc és Mák Miklós szerelők, meg két festőmunkái, a Karsai-testvérek, János és Bálint. Valami baj van a kultivátorral. Ferdén áll rajta az ülés. Addig, pedig, amíg minden ízében nem tökéletes, a minőségi ellenőr nem1 veheti át. Előbb azt gondolták, maga az ülés ferde. Uj ülést hoz­tak, s bebizonyosodott, hogy a ru­gónál a hiba. R. Tóth Ferenc és Mák Miklós azt igyekszenek most a csavarórúddal jó irányba fordí­tani. Hiába állanak rá azonban ter­jes testsúlyukkal a lapos rugóvas­nak feszített csavarórúdra, a rugó jó acélból készült, s nem hajlik. Le kell szerelni. Karsni János csak legyint. — Ebből sem lesz egyhamar va­lami. Na, gyerünk! — Ebben a le­gyintésben vélemény van, bírálat s nem a szerelőkről, — hanem a munkáról, amelyet az utóbbi idő­ben a festőknek kergetni kell. Mi­csoda dolog is az, hogy nincs a festőknek elegendő munka? R. Tóth Ferencék leszerelik a rugót, a minőségi ellenőr elviszi a kovácsokhoz rendbehozatni. —■. Így van ez, mindig így van — mondja R. Tóth Ferenc Mák Mik­lósnak. — Az előkészítőben nem ellenőrzik a hibát. Ilyenkor aztán áll a gép, pedig már mehetne a gyárból kifelé. Azért is bosszús, mert ez a kul­­tivátor a közül a tizennyolc közül való, amelynek elkészítését még decemberre tervezték, terven fe’ül a 380 lókapával együtt. A lókapák és nyolc kultivátor elkészült, tíz azonban szégyenszemre januárra maradt a hegesztés lassúsága miatt, pedig Szuromi István, a mű­vezető éppen eleget szaladgált utána. — Szúromi misen... — fűzi tovább hangosan a gondolatot. — Ö, tudja, mire vagyunk képesek. Nem úgy mint Hirt, a volt műve­zetőnk — s Mák Miklóssal együtt megmosolyogja azt a régi esetet, amikor odaálltak Hirt László elé, hogy terven felül megcsinálnak 100 lókapát s Hirt nevetett rajta, hogy lehetetlen. — Szuromi... az más. Nem egyszer megtörtént már, hogy este „különszerződést“ kötöt­tek: „Holnap megcsináljuk! Kezet rá! Aztán hadd szóljon a munka!“ S mindig megcsinálták • De ezek a kultivátorok. Öt még mindig itt áll. Ezen a hibán még Szuromi sem tudott segíteni. Ha sürgették az anyagot a hegesztők­től mindig az a válasz jött: „Nem megy az áramszünet miatt úgy a munka, ahogyan kellene“. Mesátlanak pár percre a dob­kályha mellet, míg megmelegszik a kéz s elszívnak egy cigarettát. Jobbra a satupadnál Vígh Gábor, a brigádvezető, Szekeres István és Simon Ilona lúdtalpú kapákat sze­relnek. R .Tóth Ferencet ez a lúdtalpú kapa is ingerli. t— Nem elég, hogy decemberben „elhasaltunk“ azokkal a kultivá­­torokkal, most meg itt van, lassan már eltelik a hónap első fele és még mindig ezekkel a kapákkal bajlódunk. Pedig 31-ig 150 kulti­vátor elkészítése vár ránk. — Hogy-hogy ránk? — bökken meg Mák Miklós! — Mi várunk rá! Ami igaz is, mert a Dózsa-bri­­gád tagjai inkább szerelnék a kul­­tivátorokokat, mint a lúdtalpú ka­pát. Akkor a Karsai testvérek se csellengenének munkára várva. -— vagy a lúdtalpú kapák festésével aprózva az időt. —Há y űd’tlipn* is csiná­lunk? — kiált át a satupadhoz R. Tóth Vígh Gábornak. — Háromezerháromszázat össze­sen. Tegnap ötszázat szereltünk, ma hatszázat. Holnapra csak négy­száz marad — felel Vígh. — Na, akkor gyerünk, gyűrjük. hogy meglegyen a hatszáz, — in­dul Mák Miklós. — Hány százalék is az? — kérdi, de választ nem vár. — Gyerünk — hagyja helyben R. Tóth. — Ha ló nincs, a szamár is jó. Mármint a kultivátor helyett, a lúdtalpú kapa. S már ott állnak mind a satupad mellett. Simon Ilona R. Tóth Fe­rencnek dolgozik kéz alá. Össze­állítja a szárat a kapafejjel, R. Tóth pedig — egy kereszt-alakú kulccsal alaposan megszorítja a csavarokat. Ugyanígy Vígh Gábor és Szekeres István. Mák Miklós pedig a kész lúdtalpú kapákat el­lenőrzi. Ha nem áll egyenesen a szár, satuba fogja s a csavaró­rúddal helyreigazítja. Olyan pon­tosan halad, a munka, mint az óra ketyegése. Csak Simon Ilona és Vígh Gábor lép el néha-néha a pádtól, hogy a kályhán „előmele­gített“ kapafejeket elhozza. Hideg van a műhelyben is, jeges a vas. Megy a munka. — Csak néha szólnak, mint most R. Tóth Ferenc: — Azért jó szamár ez — emei meg egy éppen elkészült lúdtalpú kapát. —• Máskor készen’ volt a kultivátor, csak a tartozékai hiá­nyoztak, most legalább már ezzel nem lesz baj. — Hát a kultivátor? — kérdi Mák Miklós. — Azzal mi lesz? — Ha 15-én hozzákezdhetünk, meg tudjuk csinálni, tízet egy nap, ha később, akkor többet. Meg kell lenni a százötvennek. S ami rajtuk áll, meg is teszik, hogy meg legyen. Péteri István. Olvasd, tanulmányozd * * Pár (építési! Fordítsanak nagyobb fieyelmet a csalta1 ózó vonatokra Igen sok bosszúságot okoz na­ponként a Tiszafüred—Karcag kö­zött közlekedő személyvonat. Ál­landóan bizonytalanul közlekedik. Nincsen biztosítva a Szolnok felé menő gyorsvonathoz a csatlakozás. Ez történt január 11-én is. Ekkor 120 perces késéssel érkeztünk Kar­cagra. Itt az állomásvezető közö'te velünk, hogy a gyorsvonat 12 perc­cel előbb ment el. Jó volna, ha a MÁV igazgató­ság figyelembe venné, hogy ezen a vonalon sok do’gozó lakik, aki na­ponta jár munkába. Ezenkívül fon­tos értekezleteket is tartottak a megye székhelyén. — melyen meg kellett volna jelenni. 11-én a ter­melőszövetkezeti elnökök nem tud­tak résztvenni egy fontos tanács­kozáson. s vissza kellett utazni. Szeretném, ha a MÁV igazgató­ság a Néplapon keresztül meg­nyugtató választ adna arra, — ho­gyan és mikor küszöböli ki a fenti hibákat. NEMES MIHÁLY levelező, Szolnok. Pontos kiszolgálást kérünk Szeretném arra kérni a Vendég­­íátóipari Vállalat vezetőit és ellen­őreit, hogy nagyobb ellenőrzés: gyakoroljanak a Fenyő vendéglő­ben, s más vendéglátóüzemben. Többször előfordul, hogy a kért italféleséget nem hiteles pohárban szolgálják ki. Megtörtént pl. a Fe­nyőben. hogy két deci bor helyett másfél decit adtak. A panaszkönyvbe történt bejegy­zés alkalmával a beosztott dolgozók felháborodva tiltakoztak. Amikor bebizonyítottam igazamat — egyet­értettek velem. Gaál Gyula levelező Szolnok Harminc kilométer 11 nap alatt A törökmiklósi Édü- hogy megérkezzék. 11 letkarbantartó KTSZ- nap múlva érkezett áz­nék nem kis feladatot után meg végül -Török­­kell megoldania. Iavek- miklósra a várva várt szünk is mindig ponto- enyv. 30 kilométert env­­san elvégezni a kiadott nyi idő alatt tett meg. munkát, s hogy ez még- Január 3-án megjött sem sikerül, sok eset- ugyan már Törökmik­ben nem rajtunk mú- lósra. de négy na ni 2 a Hk. vagonbarakva várta. December 28-án env- hogy kirakják. A legte­­vet vásároltunk Kisül- teje mindennek, hogv a szálláson. Az árut még törökmiklósi vasúti rak­­aznap vasútra adtuk az táros kiielentette: ta­­ottani vasútállomáson. Ián fekbér.t is kell maid Hiába vártuk azonban, fizetnünk érte. Reméljük, ezt nem gondolta komolvan. Senki hanyagságáért, még a vasút késedel­mességéért sem va­gyunk hajlandók fek­­bért fizetni. Jó lenne, ha a törökmiklósi vasút­állomáson is sokkal kö­rültekintőbb munkát végeznének a jövőben, Pató Imre levelező Törökmiklós Biztosítsák a védő­szemüveget A jászkiséri gépállomás munka­védelmi felelőse vagyok. Kötelessé­gemnek tartom, hogy a hibákat feltárjam. Üzemünkben egy vil­lany- és egy autogénhegesztő ké­szülék van. Azoknak a munkások­nak azonban, akik a forrasztást végzik — nincsen védőszemüve­gük. A téli gépjavítások alatt sok esetben használják a hegesztőt, = bizony veszélyes szemüveg nélkül dolgozni. Próbáltunk már Szolno­kon. Jászapátin és másutt is besze­rezni, de eredménytelenül. Szeretnénk, ha kérésünket telje­síi enék, mielőtt valami baj történ­nék. Fekete László Jászkisár, ÁMG Hol kéfik a li/ctcsüuk ’i Az örményesi gépállomás 180 dolgozója nevében kérjük az illeté­kes szervektől — elsősorban a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya gépállomási csoportjától — intéz­kedjenek aziránt, hogy fizetésünket rendes időben megkapjuk. A törvényben előírt határidő minden hónap 25-e és 10-e lenne. Azonban sohasem kapjuk meg ek­kor. Nekünk dolgozóknak, akik a fizetésünkből élünk, nem áll mó­dunkban, hogy hitelezzünk. Kérjük panaszunk sürgős kivizs­gálását, a mulasztók megbünteté­sét. Szekeres Lajos Örményes, Gépállomás A rosta panasza i Tj" n, egy szegény elhagyott Babonarosta, a rákóczifalvi földmű­^ vessző vetkezet tuljadonát képezem. Azért fordulok hozzád se­gítségért, kedves Néplap, hogy hívd már fel a szövetkezet vezetősé­gének a figyelmét rám. Tudniillik, amióta a napraforgó rostálást megkezdték, (még az ősz elején) azóta én állandóan a szabad ég alatt vagyok a földmű­vesszövetkezet II. sz. italboltjának az udvarán. Aztam, fáztam, már épp eleget — hónapok óta nem nyúl hozzám senki. Most már sze­mem, szám is tele hóval, állok itt az udvar kellős közepén. Gondol­tam már azt is, hogy egy szép napon beállítok az irodába, hátha ott egy sarokban meghúzhatnám magam. De sajnos már azt sem tudom megtenni, mert a lábaim úgy lefagytak, hogy meg sem tudom őket mozdítani. Felhívom a földművesszövetkezet vezetőségének a figyelmét, —> hogy ha e sorok után kissé megszégyelve magukat, valami fedél alá akarnak vinni, ne felejtsenek el Csákányt hozni, mert különben mea sem tudnak mozdítani. A rosta nevében: E. B. Rákóczifalva. iHTéimÉSSK Gadalai Tibor tiszaörsi levélírónk közölte szerkesztőségünkkel, hogy a karcagi MÁV várótermében a hideg idő ellenére sem fűtenek. A levelet eljuttattuk a debreceni MÁV Igazgatósághoz, s innen az alábbi választ kaptuk: Értesítem a szerkesztőséget, hogy a panasztevő levelét kivizsgáltam. Karcag állomásvezetője helytelenül járt el, amikor a fennálló rendc­­letekkel ellentétben nem gondos­kodott arról, hogy az utazóközön­ség részére jól fűtött váróterem álljon rendelkezésére. Az állomásvezetőt helytelen el­járásának azonnali megszüntetésére utasítottam. Krassói Pál műszaki főtanácsos, Debrecen Több levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyben az orvosi vá­rószobák, rendelők rossz fűtéséről, rendetlen, ta­­karítatlan állapotáról írnak a dolgozók. A ki­vizsgálás minden eset­ben megtörtént, s az intézkedések nyomán az előírt követelmények­nek megfelelően kijaví­tották a hibákat. Voltak esete!: — kü­lönösen vidéken — kis falvakban működő kör­zeti orvosoknál, hogy anyagi nehézségekbe ütközött az előírásos tisztaság, fűtés és vilá­gítás megteremtése. A megyei tanács egészségügyi osztálya is kérte az illetékes fel­sőbb szervtől az eddi­gi havi húsz—negyven forintos köHgégmestérí­tés Összegének feleme­lését. Kormányzatunk segítségére sietett az orvosoknak, s napok kérdése, hogy az úi rendelet megjelenjen, mely előreláthatólag többszörösére emeli a rendelő fenntartására folyósított összegeket, így válik valósággá — napról napra — kor­­mányprosrammunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom