Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-14 / 11. szám

4 SZÓÉN OKMEGYEI NÉPLAP 1954 'január Százöt évvel ezelőtt született Mikszáth Kálmán A PAPIROSGYÁRTÁS Százöt évvel ezelőtt, 1847 ja­nuár 16-án született a nógrádme­­eyei Szklabonyám Mikszáth Kál­mán, a magyar széppróza egyik legnagyobb mestere, a kiváló rea­lista író. Életpályája úgy indul, mint anv­­nvi más korabeli kisnemesi fiúé: gimnáziumba jár. jogot tanul, maid megyei hivatalt vállal. De a fiatal Mikszáth hamar ráébred, hogy a hivatalnoíkosdi nem neki való. Ott­hagyja a balassagyarmati megye­házát és újságíró lesz. Három évig Szegeden eszi a vidéki újságírás nehéz kenyerét, később Pestre ke­rül és a Pesti Hírlan szerkesztősé­gében dolgozik. Első írói próbálko­zásai politikai karcolatok, de ezek­kel nem ér el sikert. Nevét 1881- ben kanja szárnyra a hír. amikor megjelenik Tóth atyafiak című no­­velláskötete. Az első igazi Mik­­száth-könwet novellák, elbeszélé­sek. regények hosszú sora követi, egészen a Fekete város című re­gényig. amely halála esztendeiében. 1910-ben lát napvilágot. Mikszáth fiatal újságíró korában a Függetlenségi Párt eszméinek harcosa. Később belén a Kor­mánypártba. A Függetlenségi Párt­tal történt szakítását az magya­rázza. hogy ez a cárt egvre inkább a nagybirtokosok cselédjévé züllött. Írói sikerei Tisza Kálmán minisz­terelnököt is baráti köréhez vonz­zák s a magas pártfogó közben­járására képviselői mandátumhoz is iut. Kormánypárti tagsága azonban távolról sem jelenti azt. hogv fel­tétlenül kiszolgália a kiegyezés utáni Magyarország kormányait. — Mikszáth a Kormánypárton belül is független szellem marad. Tisza Kálmán barátinként is a maga út­ját járja: az éles szemű, szó­kimondó. realista író útiát. Mikszáth realizmusa két for­rásból táplálkozik: egyrészt abból az őszinte szeretetből. melvet a ke­gyetlenül kizsákmányolt parasztság iránt érez. másrészt abból a sírig megőrzött csodálatból, melvet a 48-as forradalom emléke ielent szá­mára. Világos, hogy ez a realista író. aki ismeri a föld népét és szí­vében 48-as eszmények élnek. — a ■ századforduló évtizedeiben csak kri­tikai realista lehet. » A bírálattal nem is fukarkodik, bár igazi kritikai hangiát csak hosszú fejlődés eredményeként ta­lálja meg. Ennek az a magyará­zata. hogy még a független szel­lemű Mikszáth sem tudja egyköny­­nyen és mindenkor átlépni társa­dalmi helyzetének korlátáit. Mik­száth látja, tapasztalatból tudja, hogy korának züllött uralkodó osz­tálya. a dzsentry-társadalom mér­­föld-messze áll a reformkor. 1848 nemességétől. Mégis, a múlt érde­meiért. az elődök tetteiért hailandó elnézésre, sőt rokonszenvre. Még a rozoga megyerendszernek is meg­bocsát — a hajdan Bécsnek ellen­álló megyék utódát tiszteli benne. Azt mondja róla: ha rozsda is. de rózsaszínű. — Ám az idők múlá­sával az iró hanaia egyre komoro­­dik. a rokonszenv egyre ritkábban csendül ki belőle. A Galamb a ka­litkában s a Beszterce ostroma című műve már hirdeti, hogy a nemes­ség ideje leiárt. a nemesség élő­halott anakronizmus, hogv nincs mentség a maradi múlthoz köröm­szakadtáig ragaszkodó uralkodó osz­tály számára. Nemzetes uraimék. Üj zrinyiász és sok más műve egv­­egv állomás azon az úton. melvet Mikszáth a kritikai realizmus felé megtett. •— egészen a Nosztv fiú esetéig, mely megsemmisítő ítélet a dzsentrvk világa fölött. Mikszáth nem hűny szemet a korabeli társadalmi rendszer másik támasza, a klérus, a klerikális reak­ció bűnei felett sem. Lapai. a híres dudás. c. elbeszélésében például megpendíti azt az igazságot, hogv a fekete reakció is az urak cinkosa a parasztok kizsákmányolásában. Nagylélekzetfi regénye pedig, a Kü­lönös házasság, melyet élete végén, ír. s amelyben bátran pálcát tör a klérus becstelenségei fölött, kriti­kai realizmusának csúcsát ielenti. Nemcsak az együttérzés hangia az, ami Mikszáthnak a parasztság­hoz való szoros kapcsolatáról ta­núskodik. Sokrétű ábrázolásmódja. Óra, óra, Lakásunkba már egy éve beve­zették a villanyt, de villanyórát a mai napig sem kaptunk. Több íz­ben elhatároztuk már, hogy ve­szünk rádiót, de mégis letettünk róla.- Ugyanis villanyóra nélkül olyan nagyösszegű villanyszámlát kell fizetni, hogy az lehetetlenség. Valahányszor érdeklődünk, illeté-r r r rmrrMWr 'J~jnirrrrrr----- - ■ ‘ “ ‘ * elbűvölő stílusa is minduntalan a parasztember iellemző elbeszélő módiát juttatja eszünkbe. — Elbe­szélni nem a regényíróktól tanul­tam — írja magáról. — hanem a magyar paraszttól. Ez a fordulatos, eleven, csattogó-vilfoaó Mikszáth­­stílus adta az ürügyet a polgári irodalomtörténetnek. hogy Mik­­száthot* mint problémamentes cse­vegőt, kedélyesen adomázgató írót emlegesse. Pedig M.ikszáthnál a maró gúny és az elbájoló humor csak eszköz arra. hogy egyfelől ki­fejezze megvetését korának uraival szemben, másfelől hangot adion a nép. az egyszerű ember iránti szü­reteiének. A szegényekkel sohasem gúnyolódik, ha róluk beszél, ara­nyos derűjén átcsíllog a részvét és a meghatottság könnycsepDie. *— De ha az urakról van szó. a humor aranyos-papirosába csomagolva, má­zsás igazságokat vagdal a címzet­tek fejéhez. Korunk, az úi magyar irodalom világosan látja Mikszáth helyét és méltóan értékű munkásságát. — Ha Jókainak — többek között az az érdeme, hogy százezrekkel szerettette meg a szépirodalmat, akkor Mikszáth volt az. aki az öre­gedő Jókaitól átvette és teljesítette élt a feladatot. De jobban teljesí­tette, mint elődje. Mert Jókai vi­lága délibábos ábránd-világ. Mik­száth pedig kivonta az olvasókat ebből a mesés bűvkörből s a való­ság világába vezette őket. Mikszáth­­tól sokat tanult az utána következő regényíró-nemzedék: Tömörkény. Móra, Gárdonyi. Móricz, de tanul tőle mai irodalmunk is. Tanulia az igazság, a valóság telies ábrázolá­sát. tanulia a realizmust, tanulia az igazi emberábrázolást és szép magyar szót: mindazt, ami Mik­­száthban követnivaló. mindazt, ami irodalmunknak maradandó értéke. villanyóra kés helyen mindig azt a választ kapjuk: nem tudjuk, kcrem, mi sem kapunk villanyórát. Kcrem az illetékeseket, hogy sokkal többet törődjenek a dolgozók problémái­val. SÉLLEY ERZSÉBET Törökmiklós Gut morgen, Herr Schmiedt! Hogy van Herr Schmerzke? — Köszönöm, megvagyok. Hal­lotta a legújabbat? — Nos? — A Rein-Main repülőtéren be­száll a gépbe egy amerikai. „Ki­csoda maga?“ — kérdezik tőle. — „Doktor Alex Jan“ — mondja. „Ne mondjon ilyet, ön nem doktor, ha­nem amerikai kém. ön a „Höchst A. G. cégtől ellopta a barna mű­gumitalp titkos receptjét!“ Az il­letőt letartóztatták. Ha-ha-ha! — Ugyan ki találta ki ezt a le­hetetlenséget?! Nyugat-Németor­­szágban nem tartóztathatnak le amerikai kémet. — Ez tény, Herr Schmiedt, ez tény! De nemcsak Jan az egyedüli, akit tettenémek. Ugyanezen a re­pülőtéren a közelmúltban letartóz­tatták az amerikai Bojarskit. Ö is kém volt. Bőröndjében a telefon­gyár titkos rajzait és terveit akarta kicsempészni New-Yorkba. Nyugat- Berlinben lopta a terveket. i— Azt sem olvasta talán, hogy Düsseldorfban mi történt? — Egy amerikai filmoperatőrnek adta ki magát és titkos objektumokat fény­képezett le. — Ez aztán az amerikai kém! Hiszen akkor a saját, az amerikai létesítményeket fényképezte! «— He-he! Ugylátszik, nekünk is vannak létesítményeink! Pedig azt állítják.,, — Csendesebben, csendesebben Herr Schmiedt, ez titok. , , Uerr Schmerzke, én semmit •■sem értek. Az amerikaiak Nyugat-Németországban kémked­nek, a nyugatnémetországi hatósá­gok amerikai kémekre vadásznak... Ostoba fecsegés! ön valamit félre­értett. i— Ostobaság, annyi bizonyos. De én semmit sem értettem félre. Le­het, hogy ők találták ki odafönn. ön, kedves Schmiedt, semmit sem tud arról a titkos megbeszélésről, amely a mi Adenauerunk és az Amerikai Egyesült Államok főbiz­tosának őnagyméltósága között folyt le? f— Semmit nem tudok róla. De honnan tudja ön, Schmerzke úr? <— Titok! Megbízható forrásokból szereztem róla tudomást... fő­biztos magához rendeli a mi Kon­­rádunkat és így szól hozzá: „Mi­csoda dolog ez? Hogy merészelik önök a mi dicső fiainkat letartóz­tatni?!“ Konrad pedig ezt mondja: „Sérelem ért bennünket, főbiztos Tőéit CIPŐTALP! Irta: D. Zaszlavszkij. úr. Ugylátszik, önök nem bíznak­­bennünk. Minek kell önöknek ki­csiben gyűjteni a titkos kimutatá­sokat, amikor mi nagyban szállít­juk azokat? Önök aláássák a mi tekintélyünket. Mi szeretjük a ren­det. Ha önök meg akarnak valamit tudni, kérdezzék meg tőlem. Hi­szen mi az egész lelkünket kitár­tuk önök előtt. Önök úgy érzik magukat nálunk, mint odahaza, sőt talán még kényelmesebben. Mire valók akkor a kémek?“ _KJ agyszerű! — Micsoda bis­•^ marcki koponya!... Na, és mit felelt erre a főbiztos úr? — „Heil Amerika!“ De hiszen ön tudja, — köztünk legyein mondva, — micsoda nép ez az amerikai! A megbízott szintén áttért az őszinte­ségre: „Ne akarjon bennünket ki­oktatni! — mondta. — Ismerjük önöket. Az egész lelkűket kitárták, de ezt a műtalpat elrejtették. Utá­nozni akarják a mi amerikai cipő­talpunkat, konkurálni akarnak ve­lünk? Különben ne sértődjék meg, ha nem bízunk önökben. Mi még saját magunkban sem bízunk. — Önök után az én kémeim fürkész­nek, én utánam McCarthy kémei. Mi nem élhetünk kémek nélkül. — Nálunk a jóbarátok mindig kém­kednek egymás után. Ez hozzátar­tozik a barátság amerikai formá­jához. Meg aztán a kémeim sem lehetnek meg gyakorlati munka nélkül. Hadd gyakoroljanak Nyu­gat-Németországban. Hiszen Kele­ten kémkedni nem valami előnyös mulatság. Viszont, önöknél remé­lem ezután minden kockázat nél­kül gyakorolhatnak, ön — mondta a főbiztos, — nem sajátította még el a mi, amerikai életformánkat. Ez az életforma az általános, — egyenlő és titkos kémkedésen alap­szik“. — S mit szólt erre Adenauer? *— Nos, a hírek szerint Konrad ezt felelte: „Mi, főbiztos úr, ter­mészetesen egyetértünk ezzel. Mi is az általános kémkedés mellett állunk, erre még Hitler — Heil Amerika! — tanított meg bennün­ket. És ha önök utánunk kémked­nek itt Nyugat-Németországban,— mondta, — akkor engedjék meg, hogy mi is kémkedhessünk az Egyesült Államokban. *— így mondta? Ugyanezekkel a szavakkal?! Nos, hát nem egészen ezekkel a szavakkal. Mégis, körülbelül így írta a „Welt am Sonnabend“ című duüsseldorfi hetilap. „Mi lenne, — kérdezi a lap, — ha a mi kémünk lopta volna el az amerikai titkos cipőtalpat, vagy a mi kémünk fényképezett volna le valamilyen amerikai katonai létesítményt?...“ Azt mondják, hogy a mi Konra­­dunk is ilyesféle kérdést tett fel. — Na és? — A főbiztos úr elmosolyodott és így szólt: — „Adenauer úr, ön nagy tréfacsináló. Én szeretem a német tréfákat. Természetesen, ha az amerikai kém ellopta a német titkos cipőtalppatentot, akkor a német kém is ellophatja az ameri­kait. De mi így szólunk az önök­nél elbukott ügynökünkhöz: dur­ván, rosszul dolgoztál, tanulnod kell még! Viszont, ha mi német kémet tetten érünk, egyszerűen fel­akasztjuk. íme, csupán ez a kis különbség forog fenn. Távozzék, Adenauer úr, és ne feledje el, mi közöttünk a különbség!“ — S mit tett ezekután Ade­nauer? felöltötte négyes számú mo­í— 'sólyát — nála ez a szám az alázatosan kedves mosolyt je­lenti — és magához rendelte Ol­­lenhauert, a szociáldemokraták ve­zetőjét. „Hallja, barátom — szólt Adenauer, — hagyjon abba min­denféle fecsegést a mi kémtevé­kenységünk szabadságáról. Ne fe­ledje, hogy mi még megszállt or­szág vagyunk,, viszont az ameri­kaiaknál a kémtevékenység meg­szokott jelenség, hozzátartozik a természetükhöz. Nem tudnak nél­küle meglenni. Meg kell szerez­nünk az ő megszálló pozíciójukat. Nos, majd ha ratifikálva lesz az általános nyugateurópai kémtevé­kenység, akkor majd nemcsak francia barátainknak, Schuman­­nak és Plevenmek, hanem ameri­kai barátainknak is megmutatjuk, mi is az igazi német cipőtalp-pa­­tent. Most ők teszik lábukat a mi asztalunkra, később pedig mi tesz­­szük majd lábunkat a strassburgi asztalra, ahol az európai hadsere­get tervezik. Nos, hát ezek a mi cipőtalpaink!“ Heil cipőtalpak! Herr Schmerzke! — Heil Amerika, Herr Schmiedt! I A PAPIROS 1 nyersanyaga ugyanaz a cellulóz, amelv a növényi eredetű szálasanvagoké. I Míg a fonalnál arra (Rjfijljj törekszünk, hogv az IllÜ WJI eiemj rostszálak pár­huzamosan helvez­­kedienek el s azután összesodródianak. a a papirosnál egé­szen rövid rosto­kat használunk, s igyekszünk azo­kat minél jobban összekuszálni. A legjobb minőségű, okmányokra, bankjegyekre hasz­nált papirost len-, kender- vagy gyapothulladékokból készítik, az ugyancsak tartós könyv- és irodai papírost vegvi úton felbontott és tisztított facellulózéből. míg a rövid életre szánt úiságpapiros köszörü­léssel szétbontott faseitekből készül. Ezért a három fajta neve: rongv­­papiros. cellulózepapiros. faköszö­­rületpapirós. A papiros növényi sejtek kuszá­­lásával készült vékony lap. tehát a nyersanyagot lehetőleg kis részek­re, szinte seitekre kell bontani, maid ezeket vízben lebegő álla­potba hozva, minél tökéletesebb ke­veredést, kuszálódást előidézni, vé­gül a kuszáit sejtsokaságról a vi­zet leszúrni.___________ | AZ ELŐKÉSZÜLET I módiát a felhasználásra kerülő nyersanyag szabja meg. Ha rongypaoirosról van szó. a szálasanyagokat, ron­gyokat megtisztítják, feldarabolják, kipcroliák. azután megfelelő oldó­szerben főzik és rövidebb-hosszabb szálú péppé foszlatják. — A cellu­­lózepapircsnál fiatalabb, csomómen­tes fából indulnak ki. A nagyjában felaprózott fát vegvi úton maronát­­ronnaJ. nátriumszulfáttal, vagv kál­­ciumbiszulfittal bontják elemi ré­szeiére és eszerint nevezik az elő­állított facellulózt nátron, szulfát, vagy szulfitcellulóznak. Természe­tesen. akárcsak a textilipar céliaira feltárt cellulóznál, itt is arról van eloisorban szó. hogv a lignint és a többi káros anyagot lehetőleg telje­sen eltávolítsák, különben a papi­ros hamarosan megbámul. A FAKÖSZÖRÜLEtI gyártá­sára a fatörzset félméteres dara­bokra vágják, lehántoliák. a cso­mókat kifúrják s az ígv előkészí­tett fát a fafoszlatógéobe teszik, melyben egv érdes kőtárcsa köszö­rüli apró darabokra a faanyagot. Paoirosgyártásra csak a 0.65 mm­­nél vékonyabb foszlányok alkalma­sak. A faköszörületet. mint fél­gyártmányt. lapokra saitolva szok­ták szállítani a gyáraknak. A papiroslapokat merítéssel készí­tik a megfelelően hígított gépből. Régente kézi merítőszitát használ­tak. amelv tenyérnyi széles négy­szögletű fakeret volt. alián drót­­szitaszövettel. — A iól felkavart gépbe merítették a szitát, hoev a pépből bizonyos mennyiség a szi­tába jusson, aztán kiemelték, le­csurgatták a vizet s a nedves papi­rost nemezre borítva, összesajtolva kiszárították. — Ma természetesen géppel történik a víztelenítés, még pedig vagv hengeres, vagv sík szi­tával dolgozó gépekkel. A hengeres szitáját kis teljesítménye miatt csak különleges papirosok gyártá­sára használják, általánosságban a’ papirosgénnek nevezett síkszitáiú merítőgénet használlak, amelv egy­huzamban végzi el a merítést, víz­telenítést. tömörítést, szárítást és esetleg a simítást. A kész papiros széles szalag alakban ion ki belőle* vastagsága és minősége szerint ner­cenként 15—250 méteres sebesség­gel. | A PAPIROSGÉP főalkatrésze a szita, amely finom bronzszövet* végtelen szalagban. Hengerekben .halad előre, szabályozható sebesség­gel, de emellett keresztirányban is rezeg. Első szakaszán kis átmérőjű* sűrűn egymás mellett elhelyezett hengerek támasztják alá. A szitára az elején ráömlik a pontosan ada­golt papirospép. A pép vizének egy része már az első szakaszon saját súlyánál fogva teszűrődik. de az erőteljesebb víztelenítés a követ­kező szakaszon történik, ahol a szita néhány szívószekrénv fölött halad végig, amelyekben ritkított levegő szívta ki a pépben levő ned­vességet. — Az első szívószekrénv után a vízjel domború képével el­látott szitahenger nyomja rá a pa­pirosra a vízjelet. A papiros itt már megszikkadt, de még egv to­vábbi szívóhengeren is átvezetik. A szita innen kezdve alul vissza­fordul a gép eleiéhez, a még ned­ves és gyenge papírszalagot pe­dig átháitiák egymásután három tömörítő hengerpáron. eközben is szárítva. Az utolsó hengerpár alól kikerülő papiros már olyan’•szilárd* hogy szabadon futhat le a szárító­­hengerekre. Ezek 1—1.5 m. átmé­rőjű. belülről gőzzel fűtött henge­rek. melyekből 14—24 van egymás után. Ha a papirost még simítják is. a szárítón való áthaladás után még egyszer nyirkosítiák és úgv vezetik át a simító' hengerek kö­zött. A KÉSZ PAPIROST! tetszés szerinti hosszúságban 'hengerekre tekerik, s ebben az alakban a rotá­ciós gépek számára szállítiák. —< A legtöbb papirosfaita azonban ívekben kerül forgalomba és nyom­dai felhasználásra. Ezért a már kész. de még hosszú szalag alakiá­ban feltekercselt papirost önműködő gépek szabdalják fel a különféle formátumokra és ezer ívet tartal­mazó rizsmákban csomagoliák. Az ívek méreteiben régente meglehető­sen nagy zűrzavar uralkodott. Ma szabványosítva van az ívnagvság. és habár négy csoportot állapítottak meg. túlnyomó részben a 841x1189 mm nagyságú ívet használják. Ez a méret négyszeres ív. s egv ilyen ívnek a területe pontosan egv négy­zetméter. Szélessége a magassághoz 1:2. azaz 1:1.41 arányban van. Az a jellegzetessége, hogyha felére, negye­dére. nyolcadára hajtjuk össze, ez ez az arány akkor is fennáll. Ezt a szabvánvt ..A“ sorozatnak nevezik* 1 A PAPIROS) minőségét töb­bek között súlyával is szokták je­lezni, megadván, hogy 1000 ív hány kilogrammot, vagv egv négyzetmé­ter hány grammot nyom. A szab­ványos ..A’* 1 sorozatnál természete­sen ugyanaz a szám szerepel, mert egy ív éppen egy négyzetméter, te­hát ha ezer ív például 40 kg. akkor egy négyzetméter 40 gramm. PÉNTEK 13 Uj magyar vicgjátékfilm A „KISKRAJCÁR" c. film kisérőműsora Ki ne tudna számta­lan olyan ismerőséről, aki szorgalmasan gyűjti a négylevelű lóherét, megfogja a gombját, ha kéményseprőt lát és ir­tózik a 13-as számtól* A - babona mélyen gyökeredzik bennünk, nagy és komoly feladat tehát magunkból és környezetünkből kiir­tani ennek a régi és káros csökevénynek Aég az írmagiát is. Ezért teljesít helyes és fontos feladatot a PÉNTEK 13 című úi magyar vígjáték, a KIS­KRAJCÁR kisérőműso­ra. amely leleplezi a babona, jóslások, ál­moskönyvek és egyéb butaságok semmlreva­­lóságát. A nevetséges­ség öl, hát még. ha a nevettetés olyan tábor­noka szerepel a film­ben. mint Latabár Kál­mán Kossuth-díjas ki­válóművész. Latabár egy papucsférjet alakít, akinek babonás felesé­ge íKis Manyii elvisel­hetetlenné teszi az éle­tét. Az asszony egy nap iósnőhöz megy. a férj azt gondolja, hogy sze­relmi légyottra indul és titokban követi. Do­nokén — a féri — a iósnő öltözékében fele­sége fejére olvassa hi­báit. Otthon az asszony­nak leleplezi a iósnő titkát és az asszony könnyezve ígéri meg neki. hogy szakítani fog régi szokásaival. A há­zaspár életét többet nem zavarják meg jós­lások és babonák* Ezt a rövid mesét tölti meg bonyodalom­mal. kacagással, vidám­sággal Nóti Károly szellemes forgatóköny­ve. Keleti Márton két­szeres Kossuth-díjas érdemes művész sok rendezői ötlete és a ki­tűnő színészek játéka. Túlzott torkoréhoaság A kunmártoni FÜSZ- soha nem gondoltak. ÉRT — szem előtt tart- mennyivel nehezebb a va a takarékossági ren- szállítómunkások dolga delkezéseket — nem a beköttetten zsákok köti be a sót tartalma- rakodásával? Amennyit zó zsákokat, mert „nincs megtakarítanak a zsí­­fedezet” a kötözőzsinór nóron. annyit réflzet­­beszerzésére. Arra még nek az elszóródott áru­nál, mert elég tekinté­lyes mennyiségű só el­szóródik egy-egy szállí­tás alkalmával. Helye­sebb lenne, ha az idő­vel és munkaerővel ta­karékoskodnának.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom