Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-09 / 7. szám
•MMMUMM m m « «I « « « ««■■•I r En a „KAKAS“ rokona vagyok ■MaaaaaaaaKaaaMaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaalaaaaaaaaaaaaa A Kiskakas mellett, vagy helyette Jelent meg e lap az önök asztalán. Fogadják örömmel és ha sovány lennej ígérjük, • meghízik a jövő hét végére. B ■ M Amit nem lát a szolnoki tarries HALÁLOS BETEG •r f ■ Wmfé re —-V p f : "s*' $ ^ - JS^iiÄilas-V< ■“-r ? -- z Jegyszedőn$ a moziban: — Mi tetszik! Rendőrnő: — Vigyázzon, fiatalember! Jeges a® úttest! Orvos: — Kém látott i*t egy Járókelő: — Ke nekem mondja, hanem a ta- halálos beteget)'? Aiz elébb mondta aszomnácsnak. ; , ezédja. hogy moziba jött. 'Mindernd ft m történet 3 ÜSZ3 SzáüéllHIl yffudnoJíi ftuMámxMittút Előfordul, hogy — magamban „átbeszélve“ és minden lehetőséget számításba véve, a fennálló nehézségeket „élére állítva“ — mégis úgy döntök, hogy az ügy fontosságára való tekintettel autóbuszán teszem meg az előttem álló utat. Ezt csupán csak nagyobb távolság esetén alkalmazom, mert különben eszembe sem jut autóbuszon utazni. Ez az egyetlen kibúvó a kalauzok udvariassági versenye közben elszenvedett figyelmességek elől. A zsúfolt kocsiban kedvesen rámkripakodott a kaluz néni: „Készítsük elő a jegyet“. Lesz, ami lesz, nem készítem elő, mert még nincs. Azért csak idegesített a dolog, hátha valami új dolog ez a Mávauttól. — Elmélkedésemből a „Húzódjunk összébb“ felszólítás ébresztett fel. A kalauz közeledtére úgy is eléggé összehúztam magam a fent említett jegyhistória miatt. Talán egész úton netri fedezett volna fel senki. — úgy lapultam, — ha nem érkezünk-a temető előtti vasúti átjáróhoz. Felszínre kerülésem váratlanul történt. A síneken áthaladva — hullámvasutat megszégyenítő módom — ütemesen kezdett ringatózni a kocsi. Az egyik nagyobb huppamónál kiemelkedtem a tömegből és távozásomat csupán a kocsi teherbíró tetőzete akadályozta meg. Kesergő. 'MegtHUmt Mi Mezőtúron a „Nyalka Tetf-ben Sxakács: — Miért ilyen efirű e® a leves! Konyhaiány: — Ma nem kaptánk utasítást arra, hogy felhígítsak a mosogató* lével, V IA vendég a fatányéros megreade- ...s miután a fatányéros megérkelése előtt.i zett. Tanácsbörolsrata: — Na, mi az öreg? Befizette már a gyermektelenségi adót? Csak lopom az időt kenddel! Hetvenéves öreg: — Én azonban nem loptam a gyermekeimet, unokáimat — a teremtésit! Falusi történet Zömök, idősebb parasztember ál-» lit be a postahivatalba. 120 fbrint megtakarított pénze van, takarékkönyvet kér. Amikor a pénztáros szólítja, odamegy, leteszi a pénzt és átveszi a könyvecskét. Megnézi a beírást, rendbenlévőnek találja, de aztán továbbra is ott áll és néz be várakozó tekintettel a fülke ablakán. — Valami hiba van? — kérdi a postahivatalnok. — Nincs az — feleli az*^reg, de nem tágít. , —i Akkor árulja el, mégis mire vár? *— Csak arra, hogy rázárja a kasszát. , i Csendélet a Sütőipari Trösztnél „Én vagyok az én Tassok az ... Igazgató, kínok rumos-kávé való kinek bőrét szél nem fúlja, <, mert rajtam — a védőruha (Megjegyzés: A munkásokon nincs j TISZTA ÜGY 1 Ez Inget a ,jPatyol»t“-hoz viszem, hogy kimossa. Gyönyörű, szépséges tisztán lánykám hazahozza. Nem világít ják 2 V38É1Í Itt lenne a kérdéses In*, de bárhogy is nézem, nem lett tisztább cseppet m „Patyolatánál kérem. A minap a Tonaton megszólalt egy utas: ..Mondja, kérem, ön ntao vagy talán vnsiitns? Mert én a sötétben már a kezemet sem látom!“ „Sebaj! — felelt a másik, — Majd az állomáson megláthatja — Islemiccse —. hogy ki is áll itt . . .... Persze csak ha egy lámpR éppen bevilágít.“ :EHUIá!lÜHi!i_! ÖTTUSA A SAGVARI-ÚT ON Mikor újév szép éjjelén összeverekedtek Az óvatos duhajkodik Futásnak eiredtek. AJkadt olya«, ki eélbalött, Lyukat lőtt az égen Azt gondolta az ártatlan. Hogy ott van Chi lébon. TJj sportágat fs aratott Ez az ötös torna: Súlyos öklöktől dagadt meg " Többeknek az orra. A viváa sem maradt el ttt. Lássa meg akárki: Bgjvívásaa e két bajnok botokkal7'így állt ki. S e néző eaafc-esak állt a Boldogságban úszva. Hogy az újévi öttusát Bmwávei megúszta. lím*®; Somogyi
