Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-07 / 5. szám

1954 január 7, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP s TÉLI NAPOK KARCAGON Beccmbcr elején Karcagon a legtöbb termelőszövetkezetben — megtartották a zárszámadó köz­gyűlést. Befejeződött az őszi mun­ka. Csendesebb lett a határ, attól máskor a növénytermelést brigád tagok vidám zaja töltötte meg a levegőt. Reggelenként egyre hűvö sebb lett az idő és a berekfürdői raelegforrás környékén a hideg miatt mindjobban párásodott a le­vegő. Dér csípte meg a fák ágait. Először csak a reggeli órákban maradt meg a zúzmaraköntös, dél­előttre már elolvadt. Erejét pró­bálgatta a tél. A föld megfagyott A karcagiak egyre sűrűbben vizs­­gálgatták az eget. — „Hó kellene, mert a száraz hideg sok kárt te­het vetéseinkben“ — mondogatták. A természet nyugovóra tért, az emberek azonban nem. A termelő­­szövetkezetek irodáiban új terve­ket készítettek a tagok. A szakom berek térképe fölé hajolva új rizs­­telepek helyét jelölték ki. A ha­tárban pedig több helyen nagy­­erejű Iraktorok hasították a földet, vízlevezető árkokat, csatornákat csináltak. Lbidőtájt történt. A turkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet tagsága szép kultúrműsort rende­zett. Az előadásra nemcsak azért készültek, hogy saját magukat szó­rakoztassák. Száz tiszteletjegyet küldtek a karcagiaknak is azzal, hogy feltétlen elvárják a legjobb termelőszövetkezeti tagokat. Amel­lett, hogy iól szórakoznak, lesz ide­jük beszélgetni is. Megvitatni egy esztendő munkáját s átadni egy­másnak a jó termelési tapasztala­tokat. A karcagiak elfogadták a meg­hívást s megnézték a turkevei Vö rös Csillag termelőszövetkezet kul­­iurgárdájának előadását. — Haza­térve mondogatták is, nagyon jól érezték magukat Turkevén. Hanem a szíves vendéglátást viszonozni kell. Az Áorílis 4. tsz fiataljai el­határozták, megtanulják az „Egri csillagok“ című színművet, az elő­adásra pedig meghívják a turke­­veieket. Moninaábfin már a hó miatt aggódók is megnyugodtak. Négy-öt centi vastagságú fehér takaró bo­rit ia n vetéseket. S bármennyire furcsán hangzik, ez a búzának olyan, mint az embernek a meleg­­ruha. Védi a fagy és a hideg ellen. Ne higyje ám azért senki, hogy m®st már csak a búboskemence mellett ülnek a karcagiak. A ko­­vácsműhclyckből napközben jól hallatszik a serény munka. Üte­mesen cseng az üllőn a kalapács, javítják az ekéket, tolókapákat, kézi szerszámokat, a bognármű­helyekben pedig a kocsikat cs a szerszámokat. Esténként kigyúl a termelőszö­vetkezetek irodáiban a villanyfény. Ilyenkor kezdődik a szakmai okta­tás. | Ti* nütcnjtrrmdrti és állat­tenyésztési szaktanfolyam van, kö­zel kétszáz hallgatóval. Az előadók minden termelőszövetkezetben az agronómusok, A hallgatók vala­mennyien tudásra szomjas embe­rek. Egyik idősebb, másik fiata­labb. De mit számítanak az óvok. A karcagiak megizlellék a tudo­mányt s valamennyien érzik, nagy­szerű dolog okos, művelt ember­nek lenni. Az Április 4 tsz-ben Cinege Fe­renc hatvanegy néhány éves fejjel jár a növénytermelési szaktanfo­lyamra. Munkáskezében — jegyze­telés közben — kicsit akadozik a ceruza, nem győzi mindig nyomon­­követni az előadót. Mikor azon­ban elmarad az írással, hol a szom­szédja jegyzetébe néz, hol megszó­lítja az előadót: „Elvtárs, megálljék csak egy kicsit. Elmaradtunk“. — Nem akar egy szót sem kihagyni az előadásból, mert nagyon-nagyon érdekli a növénytermelés tudomá­nya. Az idén már nemcsak a ke-: zévei, de az eszével is segíti a mezőgazdaság f ejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat meg­valósítását. A* I. liputű Haladó* tn-ben sok a középparaszt. Igazi dolgos, munkaszorető ember valamennyi. Esténként ők is tanulnak. Régen az a mondás járta, kemény a kun­koponya, nem veszi be a tudó mányt. Hát ez a mondás nem igaz. Gyönyörűség hallgatni a Haladás tsz tagságát, ifj. Kardszi István középparaszt fiatalt, vagy Perge István középparasztot, aki a Vil­­jamsz-féle vetésforgó alkalmazá­sáról, vagy a talaj tápanyagának megtartásáról egész kis előadást tart. Sokszínűek és érdekesek Karca­gon a téli napok. Rengeteg él­ményt, történetet lehetne felje­gyezni a tsz tagok életéből, akik most valamennyien tudománnyal és két erős kezükkel készülnek fel a kormányprogramm megvalósítá­sára. Kol, milyen fűtőanyagot vásárolhatnak a szoltoki dolgozók? A hideg időben megnövekedett forgalmat is le tudja bonyolítani a szolnoki TÜZ1ÍP, mert elegendő áru van telepein. Elárusító helyek Szolnokon: 3. számú telep (Búza­piactér), 904. számú telep (Rékasi­­űt), TQiZÉP-boltok (Fiúmei-út, Ma­gyar-utca, Verseghy-út Alcsiban, József Attila-út). A rendelet szerint 10 mázsa szénhez 3 mázsa fát adnak a vásár­lóknak. Az árjegyzékben feltűnte­tett fafélék közül jelenleg kemény­fát lehet vásárolni. Az árak asze­rint változnak, hogy hasábban, vagy fűrészelve kívánják a vevők. Jóminőségű kokszot is lehet vásá­rolni minden elárusító helyen. Gon­doskodtak a fűrészporral fűthető kályhák tüzelőjéről is, 16.50 forin­tos áron adják a megrendelőknek a fürészport. Faszén — egyelőre még nem csomagolva, hanem pa­pírzacskóban, minden üzletben kapható. A telepek és az üzletek árukiadésa hétköznap reggel 7-től fél 2-ig, szombaton fél 12-ig tart. A KÖNYVESBOLTBAN Ki ne szeretné a szét» zenét. A ..Bohémélet'’ zenéje pedig ugyancsak szép. Érthető hát. hogy belépve — a sok kér­dés helyett — egyelőre csak a csendben hall­gató szerepét vállaljuk az Állami Könyvter­jesztő szolnoki boltid­ban. F.gy vasutas válo­gat éppen a jobbnál jobb müvéfzlcmezek között. Mielőtt meg­venné. meghallgatja a lemezeket. Innen a ze­ne. Nem szolnoki, nem is környékbeli — szol­gálati útján vetődött a városba, s látva, hogv itt kapni művészlcmc­­zeket. jiihasznália az alkalmat — vasiról. A másik pultnál egy mama vizsgálgatia egy­re gondterheltebben a könyveket. Fiának akar ajándékot vásárolni, de nem tudja eldönteni. mit vegyen. Előbb me­sekönyveket néz. aztán ifjúsági regényeket s egyre csak kérdezgeti az eladót: — Jó lesz-e vájjon ez Bandi kának? — Amikor az cladój végre bátorságot vesz 3 megkérdi, hány éves is a kicsike, kiderül, hogv Bandiira bizony már 1.'» éves. Most már hamar megv a vásár, mert az eladó kérdezősködéséxe az is kiderül, hogv technikai kérdések ér­deklik Bandit. Af könyvesboltban is lezajlóit a nagy vásár­lások ideje, de azért nem szűnik az érdeklő­dés a könyvek iránt. Különösen Petőfi ver­seit keresik a vásárlók, s a nemrégen érkezett új kiadásból már mind a 200 példányt szétkap­­kodták. Nincsenek ma­gyar klasszikusok — hála könyvkiadásunk eddigi mulasztásainak, de már jelezték a bolt­nak. hogy az ez évben kiadásra kerülő 46 kö­tet magyar klasszikus, sorra megérkezik ide is. Sokan keresik Mik­száth. Móricz. Karinthy könyveit, de bizony azokból nem igen kap­ni. Kevés a verseskö­tet is. Nípcsen elé.2 if­júsági. különösen leá­nyoknak való könyv. S keveslik a vásárlók i az eladók a mai ma gyár írók könyveit is. T ujza nagyanyó óvato­­san körülnézett a szobában, kifülelt, nem oppan-e be váratlanul va­­aki s miután ilyen veszély teip fenyegette, lábát fel­ette az alacsony gyalog­­izékre. Mielőtt az ünnepi vacsorára kitötyögött vol­­la a nagy családi körbe, llendöen igyekezett rend­­ichozni magát. Feleme’te molyrágta, ér­lesen suhogó slafrokját s négegyszer megigazította jokája felett a nadrág sipkefodrait. De felkavar­­a reszketeg lelkét ez az ntim ruhadarab. Először ikkor volt rajta, mikor nsgboldogult férjével a nillenárfs kiállításon meg­­smerkedett, másodszor pe­­lig a lakodalom napján, rí ilyen kedvesen suttogta lűséges Árminja a fülébe.* Lujzikám, azt hittem a nennyország nyílt meg fe­­ettem, mikor a ligeti pa­­!on ülve megláttalak. A ölgyek között arany pénz­­larabokra törve hullt át a iapsugár s egy pénzecske ppen bokáidon csilingelt s sókolgatta nadrágod csip­­:cfodrait... Akkor hatá­­oztam el, hogy nőmmé eszlek.-’ T ujza nagyanyó torka •Li furcsán elszorult a isszaemlékezésre. Úgy rezte szívében valami des tp8edű kezdi dúdol­­atni azt a régi-régi nú­­át: „ötvenszer is lehullott sár...” — Ezt húzatta trmin abban a tabáni kis­­:ocsmában, mikor először nentek kirándulni a bu­­lai hegyek közé.. i cfUf<j antjaiujdoiuik Lehullott már hat-1 Elhalkult a sző, mégha­...N-vanszor is az akácfa fehér­fürtös virága — rebegte elérzékenyülten nagyanyó, akinek hetvennyolcadik születésnapját ünnepli most a família: a négy gyerek, hét unoka és ti­zenegy dédunoka .., Csak te itt lehetnél Árminom — simogatta könnyes szem­mel a faion fakón, zordon szigorúsággal hallgató, kunkoribajszú öregurat. Ráncos, szikkadt ujjaival gyöngéden leemelte a^kép alsó sarkára akasztott, füstszínűre avasodott ba­juszpedrőt. Orrához emel­te és szívta, szívta aléltan az egykor annyira ismer! pomádé illatát... Ezt az emléket Ármin bácsitól féltékenyen őrizte és sok­szor talált abban vigaszta­lást szomorú napjaiban. ]V o. de félre bú — nyel­­te le sós könnyeit nagyanyó. Itt van, zsibong, ünneplésre vár a család, mind a huszonkettő a mi vérünkből. Nemsokára ölelik, dédelgetik, babus­gatják valamennyien. Fáj, fáj szegény Ármin emléke — de ezt a sok-sok gyere­ket, unokát, dédunokát sem adná a világ minden kincséért. Utoljára még megmor­­zsolgatta ősz hajának gön­dör frufrujait', megtapo­gatta a karcsúderekú ruha sonkaujját és megtört sze­mében a nyugvó longer kék derűjével linepélyesen bevonult Lujza nagyanyó a családi körbe. tottan nézett mindenki nagyanyóra, aki zavartan kutatta, hol is lesz a helye az asztalnál. Mielőtt azon­ban leült volna, kedvesen, szerényen, izgatottan eléje állt legkedvesebb unokája, Jocó, aki most újítási fele­lős a Stanicligyártó KTSZ- nél. De szerette ezt a kis­­büdös lurkót nagyanyó, de sok szép mesét mondott neki ízes magyar nyel­ven .,, És lám, most ő kö­szönti fel.-Tocó már kezdte is >— J kissé bizonytalan hangon. — Kedves nagyanyó! A mai feszült nemzetközi helyzetben, Bermuda után és Nyugat-Berlin előtt vet­tünk irányt nagyanyó het­vennyolcadik születésnap­jára. Lujza anyó ellágyult fi­gyelmét a gyönyörű beve­zetőből különösen egy szó ragadta meg. Elkezdte hát csóválni jóságos, fehér­­haj-koszorúzta fejét. — Ugyan, ugyan, drága gye­rekeim! Minek vettetek nekem olyant, minek köl­töttetek, hisz így is sokba vagyok.., De nem folytathatta a ropánkodást, mert Jocó harcos hangnembe csapott át s folytatta feltartóztat­hatatlanul. — Átpolitizál­va a kérdést, úgy döntöt­tünk, hogy helyi viszony­latban nagy súlyt helye­zünk a jövőben nagyanyó­­a, mint öreg aktívára. cm, ezt már iga­zán nem fogad hatom el... — szipogott felzaklatva Lujza anyó meg aztán nem is bírnám én azt... Mindig bánt a reuma is. mikor már rom­lik az idő .., Jocó felvillanyozva szó' rította lelkes szavaival nágvanyóba a szót. — Azt kívánjuk, az egész család, a kiterjedt rokonság nevé­ben, hogy továbbra is őrizze meg sértetlenül nagyanyó szociális össze­tételét, ne engedje ellapo­sodni a kérdéseket, küszö­bölje ki meglévő hibájait.., itt aztán megint nem állhatta meg a nagymama. Enyhe mosollyal, méltat­lankodva pislogott a hun­cut unokára — hej-hej, ezek a mai fiatalok, de ró­­pirítanak néha az öregek­re — ... Hol vannak már az én bájaim?! — sóhaj­tott. Ámde Jocó nem hagy­ta magát befolyásolni. — Mielőtt kiértékelnénk naevanvót. hadd mutas­sunk rá ismételten. Le­gyen továbbra üs motor a családban s őrködjön afe­lett. hogy át ne essen a ló tulcó oldalára ... A ztán diadalmasan né­­zett körül Jocó. hi­szen ilyen tömören, tartal­masán nem beszélt még ?gy értekezleten sem ... És büszkeség töltötte el izivét. amikor nagyanyó először neki borult a nya­kába. — Gyere, gvere, te kis okos ... De széDeket mond­ái nagymamádnak. Csak az a buta. öreg fejem job­ban megértette volna. T. Kössenek szocialista szerződést megyénk nagyüzemei a képzőművészekkel karácsonykor beszámollak a laDok arról, hocv BudaDcstcn a ..Képzőművészeti Héten“ megindult a képzőművészek és üzemek közölt a szocialista szerződések kötése. Azóta már kö­töttek ilyen szerződést n miskolci nagyüzemek is. Patav Mihály fametsző lapunknak adott újévi nyilatkozatában felvetette, hocv szeretnék a mesve képzőművészei, ha nálunk is megindulna vée­­re valami ezen a téren, s a meeve naevüzemei is szocialista szer­ződéseket kötnének a képzőművészekkel. A szolnoki művészteleprűl elhangzott javaslatot tovabbitottul» illetékesek felé. A mesvei tanács népművelési osztóivá önömmel támosatná ezt a kezdeményezést. Vaiion. mit szól hozza q .Szak­­szervezetek Mesvei Tanácsa, hiszen Budapesten is a SZOT bonyo­lította le a szerződések megkötését. Bogár elvtársat, a SZAB elnökét kérdeztük meg ez ügyben. — Mi is helyesnek tartanánk, ha megyénk képzőművészei és az üzemi dolgozók közelebb kerülnének egymáshoz s megismer­nék eevmás életét, munkáiát. ÉDoen ezért már « iövő héten szóvá teszem a kérdést Budapesten a SZOT-nál — mondotta Bogár elv­társ. Reméljük. Bogár elvtárs útia ebben az ügyben nem lesz siker­telen. Nagyjelentőségű ez a kérdés, mert — bár vannak iparilag fejlettebb megyék, városok országunkban — vannak más szem­pontok is. Megyénk székhelyén itt van a művészteleo. melynek ko­moly hagyományai vannak. Járuljon hozzá a SZOT a szocialista szerződések kötésének támogatásával ahhoz, hocv ezek a művészek többet és iobbat ad­hassanak. örülnénk, ha hamarosan hírt adhatnánk lapunkban az első szocialista szerződés megkötéséről. Nem árt. ha addig is gondol­kodnak üzemeink vezetői arról, hogv mit is jelentene üze­münknek. ha ők is megtennék a kezdeményező lépéseket. AZ VTIOROUAZBAN I AKI Tönnszült ,1 ,vRT | már a szol­noki Uttörőházban, az megszokta, hogy belépéskor kedves, vidám zsongás, a játékban, szakköri mun­kában elmerült gyermekek kedves hangjai fogadják. — Most, a téli szünidő derekán még inkább fel­készültem erre, umikor az Úttörő­­házba indultam, hiszen most van csak igazán a játék ideje. De mi ez? Néma csend, sehol egy hang, s ahogy felmegyek a lépcsőn, sehol senkit nem látni. Beleuntak volna már a pajtások a játékba? Sekit nem érdekel mór közülük a modellezés, rádiózás, esztergályos munka? Nem, ezt nem hiszem. De sehol senki, akitől meg­kérdezhetném, mi is történt itt tu­lajdonképpen. Végre az egyik szobában két kis­lányt találok. Búsan üldögélnek a kályha mellett, s az egyik keser­ves képpel vasalhatja a pajta lévő ruhát. No ugyancsak furn látvány. Mi lehet itt a baj? Nem kell sok kérdés — hamaro­san megindul a bős szavak árja: — Szánkózni van mindenki, az igazgató _ ruA elvtárs is. Mi is csak . azért vagyunk itt, — mert alaposan meg­­jártuk. BelcpoUyan- S tarn a Zagyvába — panaszolja az egyik feketehajú, bogárszemű kislány. A másik már vidáman elmoso­lyodik, amint újra felidézi a szán­kózás örömeit, sőt akkor sem szo­morodik el, mikor a „balesetről“ beszél. — A nagy szánkózásban nem vettük észre, hogy már a parton vagyunk, s bizony belepottyanlunk a vízbe. No, nem nagyon, csak épp a lábunk, meg a ruhánk alia lett vizes, ahogyan a szánnal belecsúsz­­tunk. Az enyém már meg is szá-< radt. — De az igazgató elvtársi is bele­esett ám a vízbe — mondja most már nevetve Jutka is. Ugylátszik annak tudata, hogy más is megjárta, már meg is vigasztalta. | Ml VEI, itt | űgylátszik mással mór nem beszélhetek, körüljárom hát az üres termeket. Beszédesek ám azok is. A nagytermet díszítő színes szalagok, díszes lampionok még a Szilveszter emlékei. Nagy, vidám karnevállal köszöntötték aa új esztendőt a pajtások. Nem ittak se bort, se más szeszesitalt, do azért itt sem volt kisebb a vígság, mint a felnőttek mulatságán. Azt is elmondják a nyomok — s fő-. g*- f.yCi leg már megvígasz­­taJúdoU kísérőim.—s ő.-- '. 1 iw><» akik elfeledve n bá­natot, vidáman szá­­moltak be minden­ről — a téli szünet alatt nagy versenyek folytak ám ilt. Volt kulturverseny, tánc, énok, zene,számokkal, voltaic sportver­senyek, s most már lassan az is­kolaév folytatására is felkészül­nek. Jó is lesz már a munku a sok játék után. Meg aztán jut idő a játékra a tanulás mellett is, hogy­ne jutna. |pTO8L!S1í£k[ egymástól, s már kifelé tartok, amikor a hidegtől pi­rosra csípett arccal, kacagó szemek­kel egymás után érkeznek vissza a vidám délelőtti szánkózásból a pajtások, nullájuk havas, itt-ott felborulások nvomait őrzi egvik­­masik testrészük, de sebaj, katona­­dolog az ilyesmi, öröm az élet, s itt a hó, használjuk ki. Nos u paj­tások ki is használják, 'rd U Mi újság a fűszerek körül ? INEIIANV HÓNAIM1.vi. | ezelőtt sok­szor láthattunk mérges, kipirult arcú vásárlókat kijönni egy-egy fűszer és csemege üzletből. — Az egyik paprikát nem kapott, a má­sik háziasszony meg azért fakadt ki, hogy tegnap kapott a szomszéd­­asszonya borsot, ma meg neki nem adtak. —• Biztosan van a pult alatt! — Ila nekem is lenne ismerő­söm, biztosan kapnék a paprikából! Ilyen és ehhez hasonló megjegy­zések hangzottak el a vevők ré­széről és sok esetben nem alapta­lanul. Ma már sokkal jobb a hangulat1 a boltokban. Paprika, bors, fahéj, ánizsmag van bőségesen. A disznó­öléseknél sem bosszankodtak a hentesek. Jól fűszerezett, ízletes kolbász, hurka készült, ahol leöl­ték a meghízott pocát. | hiányzik mbg[ a szegfűszeg, pe­dig nagyon jó ízt ad á téli idő­szakban kedvelt forraltbqtnak is. A sonka pácolásánál sokarSiegítene a salétrómsó, de ezt nem találunk az üzletekben. A kereskedelmi dol­gozók nagyobb figyelemmel kísér­jék a dolgozók által keresett cik­keket és időben figyelmeztessék az árudavezetőket a hiányra, hogy azonnal megtörténjen a megrende­lés a hiányzó fűszerekből. A néma „Erkel A Szolnokmegyei Néplap január 4-1 számában ol­fj« if* vasiam, hogy megjutalmazták a jó munkát végző yló £ MOKÉP dolgozókat. Itt olvastam azt is, hogy „Több 'l® • figyelmet a falusi mozikra“ jelszóval verseny folyik a falusi mozik között. Ez ösztönöz arra, hogy megír­jam a Néplapnak a tiszabői Petőfi mozi szomorú soisát. * Szinte1 mindig baj van vele. Hosszú ideig nem volt rendes vetítő­gép, így egy év óta egyetlen filmet sem tudtak rendesen levetíteni. Játszották például nálunk az „Erkel“ c. filmet, — amit igen vártak a tanulni és szórakozni vágyó tiszabőiek, — de á filmet hang nélkül játszották le, s ez volt a levetített filmek 90 százalékával. Karácsony­kor például nem játszott a mozi, mert éppen rossz volt a vetítőgép. Szilveszter estére meghirdették, hogy a magyar labdarúgók londoni győzelméről szóló „6:3“ című filmet fogják játszani, de ez nem sike­rült. Megint elromlott a gép. Január 3-án végre küldött, a MOKÉP, új vetítőgépet, de akkor meg az előadás megkezdése helyett azt je­lentette be Kovács elvtárs. a mozi vezetője, hogy hanglámpa nem érkezett a géppel, így megint csak néma filmet láthattunk. Én arra kérem a MOKÉP vezetőségét, javítsa ki sürgősen eze­ket a hibákat, hogy végre Tiszabőn is valóság legyen kormányunk programmja, hogy a falu is megkapja a kultúra terén, azt unit a város. Pólyák Márton Tis/abö Yufüs Hadscrt^-tífja 35,

Next

/
Oldalképek
Tartalom