Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-07 / 5. szám

1954 január 7,

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

s

TÉLI NAPOK KARCAGON

Beccmbcr elején Karcagon a legtöbb termelőszövetkezetben — megtartották a zárszámadó közgyűlést. Befejeződött az őszi munka. Csendesebb lett a határ, attól máskor a növénytermelést brigád tagok vidám zaja töltötte meg a levegőt. Reggelenként egyre hűvö sebb lett az idő és a berekfürdői raelegforrás környékén a hideg miatt mindjobban párásodott a levegő. Dér csípte meg a fák ágait. Először csak a reggeli órákban maradt meg a zúzmaraköntös, délelőttre már elolvadt. Erejét próbálgatta a tél. A föld megfagyott A karcagiak egyre sűrűbben vizsgálgatták az eget. — „Hó kellene, mert a száraz hideg sok kárt tehet vetéseinkben“ — mondogatták.

A természet nyugovóra tért, az emberek azonban nem. A termelőszövetkezetek irodáiban új terveket készítettek a tagok. A szakom berek térképe fölé hajolva új rizstelepek helyét jelölték ki. A határban pedig több helyen nagyerejű Iraktorok hasították a földet, vízlevezető árkokat, csatornákat csináltak.

Lbidőtájt történt. A turkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet tagsága szép kultúrműsort rendezett. Az előadásra nemcsak azért készültek, hogy saját magukat szórakoztassák. Száz tiszteletjegyet küldtek a karcagiaknak is azzal, hogy feltétlen elvárják a legjobb termelőszövetkezeti tagokat. Amellett, hogy iól szórakoznak, lesz idejük beszélgetni is. Megvitatni egy esztendő munkáját s átadni egymásnak a jó termelési tapasztalatokat.

A karcagiak elfogadták a meghívást s megnézték a turkevei Vö rös Csillag termelőszövetkezet kuliurgárdájának előadását. — Hazatérve mondogatták is, nagyon jól érezték magukat Turkevén. Hanem a szíves vendéglátást viszonozni kell. Az Áorílis 4. tsz fiataljai elhatározták, megtanulják az „Egri csillagok“ című színművet, az előadásra pedig meghívják a turkeveieket.

Moninaábfin már a hó miatt aggódók is megnyugodtak. Négy-öt centi vastagságú fehér takaró borit ia n vetéseket. S bármennyire furcsán hangzik, ez a búzának olyan, mint az embernek a melegruha. Védi a fagy és a hideg ellen. Ne higyje ám azért senki, hogy m®st már csak a búboskemence mellett ülnek a karcagiak. A kovácsműhclyckből napközben jól hallatszik a serény munka. Ütemesen cseng az üllőn a kalapács, javítják az ekéket, tolókapákat, kézi szerszámokat, a bognárműhelyekben pedig a kocsikat cs a szerszámokat.

Esténként kigyúl a termelőszövetkezetek irodáiban a villanyfény. Ilyenkor kezdődik a szakmai oktatás. |

Ti* nütcnjtrrmdrti és állattenyésztési szaktanfolyam van, közel kétszáz hallgatóval. Az előadók minden termelőszövetkezetben az agronómusok, A hallgatók valamennyien tudásra szomjas emberek. Egyik idősebb, másik fiatalabb. De mit számítanak az óvok. A karcagiak megizlellék a tudományt s valamennyien érzik, nagyszerű dolog okos, művelt embernek lenni.

Az Április 4 tsz-ben Cinege Ferenc hatvanegy néhány éves fejjel jár a növénytermelési szaktanfolyamra. Munkáskezében — jegyzetelés közben — kicsit akadozik a ceruza, nem győzi mindig nyomonkövetni az előadót. Mikor azonban elmarad az írással, hol a szomszédja jegyzetébe néz, hol megszólítja az előadót: „Elvtárs, megálljék csak egy kicsit. Elmaradtunk“. — Nem akar egy szót sem kihagyni az előadásból, mert nagyon-nagyon érdekli a növénytermelés tudománya. Az idén már nemcsak a ke-: zévei, de az eszével is segíti a

mezőgazdaság f ejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megvalósítását.

A* I. liputű Haladó* tn-ben

sok a középparaszt. Igazi dolgos, munkaszorető ember valamennyi. Esténként ők is tanulnak. Régen az a mondás járta, kemény a kunkoponya, nem veszi be a tudó mányt. Hát ez a mondás nem igaz. Gyönyörűség hallgatni a Haladás tsz tagságát, ifj. Kardszi István középparaszt fiatalt, vagy Perge István középparasztot, aki a Viljamsz-féle vetésforgó alkalmazásáról, vagy a talaj tápanyagának megtartásáról egész kis előadást tart.

Sokszínűek és érdekesek Karcagon a téli napok. Rengeteg élményt, történetet lehetne feljegyezni a tsz tagok életéből, akik most valamennyien tudománnyal és két erős kezükkel készülnek fel a kormányprogramm megvalósítására.

Kol, milyen fűtőanyagot vásárolhatnak a szoltoki dolgozók?

A hideg időben megnövekedett forgalmat is le tudja bonyolítani a szolnoki TÜZ1ÍP, mert elegendő áru van telepein. Elárusító helyek Szolnokon: 3. számú telep (Búzapiactér), 904. számú telep (Rékasiűt), TQiZÉP-boltok (Fiúmei-út, Magyar-utca, Verseghy-út Alcsiban, József Attila-út).

A rendelet szerint 10 mázsa szénhez 3 mázsa fát adnak a vásárlóknak. Az árjegyzékben feltűntetett fafélék közül jelenleg keményfát lehet vásárolni. Az árak aszerint változnak, hogy hasábban,

vagy fűrészelve kívánják a vevők. Jóminőségű kokszot is lehet vásárolni minden elárusító helyen. Gondoskodtak a fűrészporral fűthető kályhák tüzelőjéről is, 16.50 forintos áron adják a megrendelőknek a fürészport. Faszén — egyelőre még nem csomagolva, hanem papírzacskóban, minden üzletben kapható. A telepek és az üzletek árukiadésa hétköznap reggel 7-től fél 2-ig, szombaton fél 12-ig tart.

A KÖNYVESBOLTBAN

Ki ne szeretné a szét» zenét. A ..Bohémélet'’ zenéje pedig ugyancsak szép. Érthető hát. hogy belépve — a sok kérdés helyett — egyelőre csak a csendben hallgató szerepét vállaljuk az Állami Könyvterjesztő szolnoki boltidban. F.gy vasutas válogat éppen a jobbnál jobb müvéfzlcmezek között. Mielőtt megvenné. meghallgatja a lemezeket. Innen a zene. Nem szolnoki, nem is környékbeli — szolgálati útján vetődött a városba, s látva, hogv itt kapni művészlcmczeket. jiihasznália az alkalmat — vasiról.

A másik pultnál egy mama vizsgálgatia egyre gondterheltebben a könyveket. Fiának akar ajándékot vásárolni, de nem tudja eldönteni.

mit vegyen. Előbb mesekönyveket néz. aztán ifjúsági regényeket s egyre csak kérdezgeti az eladót: — Jó lesz-e vájjon ez Bandi kának? — Amikor az cladój végre bátorságot vesz 3 megkérdi, hány éves is a kicsike, kiderül, hogv Bandiira bizony már 1.'» éves. Most már hamar megv a vásár, mert az eladó kérdezősködéséxe az is kiderül, hogv technikai kérdések érdeklik Bandit.

Af könyvesboltban is lezajlóit a nagy vásárlások ideje, de azért nem szűnik az érdeklődés a könyvek iránt. Különösen Petőfi verseit keresik a vásárlók, s a nemrégen érkezett új kiadásból már mind a 200 példányt szétkapkodták. Nincsenek magyar klasszikusok — hála könyvkiadásunk eddigi mulasztásainak, de már jelezték a boltnak. hogy az ez évben kiadásra kerülő 46 kötet magyar klasszikus, sorra megérkezik ide is. Sokan keresik Mikszáth. Móricz. Karinthy könyveit, de bizony azokból nem igen kapni. Kevés a verseskötet is. Nípcsen elé.2 ifjúsági. különösen leányoknak való könyv. S keveslik a vásárlók i az eladók a mai ma gyár írók könyveit is.

T ujza nagyanyó óvatosan körülnézett a szobában, kifülelt, nem oppan-e be váratlanul vaaki s miután ilyen veszély teip fenyegette, lábát felette az alacsony gyalogizékre. Mielőtt az ünnepi vacsorára kitötyögött volla a nagy családi körbe, llendöen igyekezett rendichozni magát.

Feleme’te molyrágta, érlesen suhogó slafrokját s négegyszer megigazította jokája felett a nadrág sipkefodrait. De felkavara reszketeg lelkét ez az ntim ruhadarab. Először ikkor volt rajta, mikor nsgboldogult férjével a nillenárfs kiállításon megsmerkedett, másodszor pelig a lakodalom napján, rí ilyen kedvesen suttogta lűséges Árminja a fülébe.* Lujzikám, azt hittem a nennyország nyílt meg feettem, mikor a ligeti pa!on ülve megláttalak. A ölgyek között arany pénzlarabokra törve hullt át a iapsugár s egy pénzecske ppen bokáidon csilingelt s sókolgatta nadrágod csip:cfodrait... Akkor hatáoztam el, hogy nőmmé eszlek.-’

T ujza nagyanyó torka

•Li furcsán elszorult a isszaemlékezésre. Úgy rezte szívében valami des tp8edű kezdi dúdolatni azt a régi-régi núát: „ötvenszer is lehullott sár...” — Ezt húzatta trmin abban a tabáni kis:ocsmában, mikor először nentek kirándulni a bulai hegyek közé.. i

cfUf<j antjaiujdoiuik

Lehullott már hat-1 Elhalkult a sző, mégha...N-vanszor is az akácfa fehérfürtös virága — rebegte elérzékenyülten nagyanyó, akinek hetvennyolcadik születésnapját ünnepli most a família: a négy gyerek, hét unoka és tizenegy dédunoka .., Csak te itt lehetnél Árminom — simogatta könnyes szemmel a faion fakón, zordon szigorúsággal hallgató, kunkoribajszú öregurat. Ráncos, szikkadt ujjaival gyöngéden leemelte a^kép alsó sarkára akasztott, füstszínűre avasodott bajuszpedrőt. Orrához emelte és szívta, szívta aléltan az egykor annyira ismer! pomádé illatát... Ezt az emléket Ármin bácsitól féltékenyen őrizte és sokszor talált abban vigasztalást szomorú napjaiban.

]V o. de félre bú — nyelte le sós könnyeit nagyanyó. Itt van, zsibong, ünneplésre vár a család, mind a huszonkettő a mi vérünkből. Nemsokára ölelik, dédelgetik, babusgatják valamennyien. Fáj, fáj szegény Ármin emléke — de ezt a sok-sok gyereket, unokát, dédunokát sem adná a világ minden kincséért.

Utoljára még megmorzsolgatta ősz hajának göndör frufrujait', megtapogatta a karcsúderekú ruha sonkaujját és megtört szemében a nyugvó longer kék derűjével linepélyesen bevonult Lujza nagyanyó a családi körbe.

tottan nézett mindenki nagyanyóra, aki zavartan kutatta, hol is lesz a helye az asztalnál. Mielőtt azonban leült volna, kedvesen, szerényen, izgatottan eléje állt legkedvesebb unokája, Jocó, aki most újítási felelős a Stanicligyártó KTSZ- nél. De szerette ezt a kisbüdös lurkót nagyanyó, de sok szép mesét mondott neki ízes magyar nyelven .,, És lám, most ő köszönti fel.-Tocó már kezdte is >—

J kissé bizonytalan hangon.

— Kedves nagyanyó! A mai feszült nemzetközi helyzetben, Bermuda után és Nyugat-Berlin előtt vettünk irányt nagyanyó hetvennyolcadik születésnapjára.

Lujza anyó ellágyult figyelmét a gyönyörű bevezetőből különösen egy szó ragadta meg. Elkezdte hát csóválni jóságos, fehérhaj-koszorúzta fejét. — Ugyan, ugyan, drága gyerekeim! Minek vettetek nekem olyant, minek költöttetek, hisz így is sokba vagyok..,

De nem folytathatta a ropánkodást, mert Jocó harcos hangnembe csapott át s folytatta feltartóztathatatlanul. — Átpolitizálva a kérdést, úgy döntöttünk, hogy helyi viszonylatban nagy súlyt helyezünk a jövőben nagyanyóa, mint öreg aktívára.

cm, ezt már igazán nem fogad hatom el... — szipogott

felzaklatva Lujza anyó meg aztán nem is bírnám én azt... Mindig bánt a reuma is. mikor már romlik az idő ..,

Jocó felvillanyozva szó' rította lelkes szavaival nágvanyóba a szót. — Azt kívánjuk, az egész család, a kiterjedt rokonság nevében, hogy továbbra is őrizze meg sértetlenül nagyanyó szociális összetételét, ne engedje ellaposodni a kérdéseket, küszöbölje ki meglévő hibájait.., itt aztán megint nem állhatta meg a nagymama. Enyhe mosollyal, méltatlankodva pislogott a huncut unokára — hej-hej, ezek a mai fiatalok, de rópirítanak néha az öregekre — ... Hol vannak már az én bájaim?! — sóhajtott. Ámde Jocó nem hagyta magát befolyásolni.

— Mielőtt kiértékelnénk naevanvót. hadd mutassunk rá ismételten. Legyen továbbra üs motor a családban s őrködjön afelett. hogy át ne essen a ló tulcó oldalára ...

A ztán diadalmasan nézett körül Jocó. hiszen ilyen tömören, tartalmasán nem beszélt még ?gy értekezleten sem ... És büszkeség töltötte el izivét. amikor nagyanyó először neki borult a nyakába.

— Gyere, gvere, te kis okos ... De széDeket mondái nagymamádnak. Csak

az a buta. öreg fejem jobban megértette volna.

T.

Kössenek szocialista szerződést megyénk nagyüzemei a képzőművészekkel

karácsonykor beszámollak a laDok arról, hocv BudaDcstcn a ..Képzőművészeti Héten“ megindult a képzőművészek és üzemek közölt a szocialista szerződések kötése. Azóta már kötöttek ilyen szerződést n miskolci nagyüzemek is. Patav Mihály fametsző lapunknak adott újévi nyilatkozatában felvetette, hocv szeretnék a mesve képzőművészei, ha nálunk is megindulna véere valami ezen a téren, s a meeve naevüzemei is szocialista szerződéseket kötnének a képzőművészekkel.

A szolnoki művészteleprűl elhangzott javaslatot tovabbitottul» illetékesek felé. A mesvei tanács népművelési osztóivá önömmel támosatná ezt a kezdeményezést. Vaiion. mit szól hozza q .Szakszervezetek Mesvei Tanácsa, hiszen Budapesten is a SZOT bonyolította le a szerződések megkötését.

Bogár elvtársat, a SZAB elnökét kérdeztük meg ez ügyben.

— Mi is helyesnek tartanánk, ha megyénk képzőművészei és az üzemi dolgozók közelebb kerülnének egymáshoz s megismernék eevmás életét, munkáiát. ÉDoen ezért már « iövő héten szóvá teszem a kérdést Budapesten a SZOT-nál — mondotta Bogár elvtárs.

Reméljük. Bogár elvtárs útia ebben az ügyben nem lesz sikertelen. Nagyjelentőségű ez a kérdés, mert — bár vannak iparilag fejlettebb megyék, városok országunkban — vannak más szempontok is. Megyénk székhelyén itt van a művészteleo. melynek komoly hagyományai vannak.

Járuljon hozzá a SZOT a szocialista szerződések kötésének támogatásával ahhoz, hocv ezek a művészek többet és iobbat adhassanak.

örülnénk, ha hamarosan hírt adhatnánk lapunkban az első szocialista szerződés megkötéséről. Nem árt. ha addig is gondolkodnak üzemeink vezetői arról, hogv mit is jelentene üzemünknek. ha ők is megtennék a kezdeményező lépéseket.

AZ VTIOROUAZBAN

I AKI Tönnszült ,1 ,vRT | már a szolnoki Uttörőházban, az megszokta,

hogy belépéskor kedves, vidám zsongás, a játékban, szakköri munkában elmerült gyermekek kedves hangjai fogadják. — Most, a téli szünidő derekán még inkább felkészültem erre, umikor az Úttörőházba indultam, hiszen most van csak igazán a játék ideje.

De mi ez? Néma csend, sehol egy hang, s ahogy felmegyek a lépcsőn, sehol senkit nem látni. Beleuntak volna már a pajtások a játékba? Sekit nem érdekel mór közülük a modellezés, rádiózás, esztergályos munka? Nem, ezt nem hiszem. De sehol senki, akitől megkérdezhetném, mi is történt itt tulajdonképpen.

Végre az egyik szobában két kislányt találok. Búsan üldögélnek a kályha mellett, s az egyik keserves képpel vasalhatja a pajta lévő ruhát. No ugyancsak furn látvány. Mi lehet itt a baj?

Nem kell sok kérdés — hamarosan megindul a bős szavak árja: — Szánkózni van mindenki, az igazgató

_ ruA elvtárs is. Mi is csak .

azért vagyunk itt, — mert alaposan megjártuk. BelcpoUyan- S tarn a Zagyvába — panaszolja az egyik feketehajú, bogárszemű kislány.

A másik már vidáman elmosolyodik, amint újra felidézi a szánkózás örömeit, sőt akkor sem szomorodik el, mikor a „balesetről“ beszél.

— A nagy szánkózásban nem vettük észre, hogy már a parton vagyunk, s bizony belepottyanlunk a vízbe. No, nem nagyon, csak épp a lábunk, meg a ruhánk alia lett

vizes, ahogyan a szánnal belecsúsztunk. Az enyém már meg is szá-< radt.

— De az igazgató elvtársi is beleesett ám a vízbe — mondja most már nevetve Jutka is. Ugylátszik annak tudata, hogy más is megjárta, már meg is vigasztalta.

| Ml VEI, itt | űgylátszik mással mór nem beszélhetek, körüljárom hát az üres termeket. Beszédesek ám azok is. A nagytermet díszítő színes szalagok, díszes lampionok még a Szilveszter emlékei. Nagy, vidám karnevállal köszöntötték aa új esztendőt a pajtások. Nem ittak se bort, se más szeszesitalt, do azért itt sem volt kisebb a vígság, mint a felnőttek mulatságán.

Azt is elmondják a nyomok — s fő-. g*- f.yCi leg már megvígasztaJúdoU kísérőim.—s ő.-- '. 1 iw><» akik elfeledve n bánatot, vidáman számoltak be mindenről — a téli szünet alatt nagy versenyek folytak ám ilt. Volt kulturverseny, tánc, énok, zene,számokkal, voltaic sportversenyek, s most már lassan az iskolaév folytatására is felkészülnek. Jó is lesz már a munku a sok játék után. Meg aztán jut idő a játékra a tanulás mellett is, hogyne jutna.

|pTO8L!S1í£k[ egymástól, s már kifelé tartok, amikor a hidegtől pirosra csípett arccal, kacagó szemekkel egymás után érkeznek vissza a vidám délelőtti szánkózásból a pajtások, nullájuk havas, itt-ott felborulások nvomait őrzi egvikmasik testrészük, de sebaj, katonadolog az ilyesmi, öröm az élet, s itt a hó, használjuk ki. Nos u pajtások ki is használják,

'rd

U

Mi újság a fűszerek körül ?

INEIIANV HÓNAIM1.vi. | ezelőtt sokszor láthattunk mérges, kipirult arcú vásárlókat kijönni egy-egy fűszer és csemege üzletből. — Az egyik paprikát nem kapott, a másik háziasszony meg azért fakadt ki, hogy tegnap kapott a szomszédasszonya borsot, ma meg neki nem adtak.

—• Biztosan van a pult alatt!

— Ila nekem is lenne ismerősöm, biztosan kapnék a paprikából!

Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hangzottak el a vevők részéről és sok esetben nem alaptalanul.

Ma már sokkal jobb a hangulat1

a boltokban. Paprika, bors, fahéj, ánizsmag van bőségesen. A disznóöléseknél sem bosszankodtak a hentesek. Jól fűszerezett, ízletes kolbász, hurka készült, ahol leölték a meghízott pocát.

| hiányzik mbg[ a szegfűszeg, pedig nagyon jó ízt ad á téli időszakban kedvelt forraltbqtnak is. A sonka pácolásánál sokarSiegítene a salétrómsó, de ezt nem találunk az üzletekben. A kereskedelmi dolgozók nagyobb figyelemmel kísérjék a dolgozók által keresett cikkeket és időben figyelmeztessék az árudavezetőket a hiányra, hogy azonnal megtörténjen a megrendelés a hiányzó fűszerekből.

A néma „Erkel

A Szolnokmegyei Néplap január 4-1 számában olfj« if* vasiam, hogy megjutalmazták a jó munkát végző

yló £ MOKÉP dolgozókat. Itt olvastam azt is, hogy „Több

'l® • figyelmet a falusi mozikra“ jelszóval verseny folyik

a falusi mozik között. Ez ösztönöz arra, hogy megírjam a Néplapnak a tiszabői Petőfi mozi szomorú soisát.

* Szinte1 mindig baj van vele. Hosszú ideig nem volt rendes vetítőgép, így egy év óta egyetlen filmet sem tudtak rendesen levetíteni. Játszották például nálunk az „Erkel“ c. filmet, — amit igen vártak a tanulni és szórakozni vágyó tiszabőiek, — de á filmet hang nélkül játszották le, s ez volt a levetített filmek 90 százalékával. Karácsonykor például nem játszott a mozi, mert éppen rossz volt a vetítőgép. Szilveszter estére meghirdették, hogy a magyar labdarúgók londoni győzelméről szóló „6:3“ című filmet fogják játszani, de ez nem sikerült. Megint elromlott a gép. Január 3-án végre küldött, a MOKÉP, új vetítőgépet, de akkor meg az előadás megkezdése helyett azt jelentette be Kovács elvtárs. a mozi vezetője, hogy hanglámpa nem érkezett a géppel, így megint csak néma filmet láthattunk.

Én arra kérem a MOKÉP vezetőségét, javítsa ki sürgősen ezeket a hibákat, hogy végre Tiszabőn is valóság legyen kormányunk programmja, hogy a falu is megkapja a kultúra terén, azt unit a város. Pólyák Márton

Tis/abö Yufüs Hadscrt^-tífja 35,