Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-28 / 23. szám

1954 Január 28.

8TOLNOKMECTEI NÉPLAP

S

A berlini értekesleten olyan eredményekre amelyek elősegítik as égés» világ békéjének

kell törekedni,

megssilárdítását

MoImíov elvtárs beszéde a berlini értekezlet megnyitó ülésén

Á megtárgyalandó kérdések kő-1 zül először a német kérdéssel foglalkozom.

Úgy tekinthetjük, a jelenlegi értekezlet valamennyi résztvevője egyetért abban, hogy a német kérdést értekezletünk napirendjére kell tűznünk. Egyúttal nyilvánvaló az is, hogy a német kérdést nem lehet elszigetelten tárgyalni, hogy e kérdés megvizsgálása elszakíthatatlan kapcsolatban van az európai biztonság megteremtésének általános kérdésével, hogy a német problémának csakis ilyen megoldása lesz tartós és igazságos, olyan, amely elősegíti az európai béke megszilárdítását.

Imeretes, hogy mind az első, mind a második világháború kirobbantásáért elsősorban Németország felelős. Vilmos császár korában a német militarizmus agreszszív erői robbantották ki az első világháborút. Bár a német militarizmus kegyetlen vereséget szenvedett ebben a háborúban, a hitlerista Németország kirobbantotta a második világháborút, amely még súlyosabb vereséggel végződött.

Az is ismeretes, hogy a második világháború mérhetetlen áldozatokat követelt Európa népeitől. Ezek az áldozatok sok tekintetben felülmúlták azt a szerencsétlenséget, és kárt, azt a vér- és emberveszteséget, amelyet az első világháború okozott. A legnagyobb áldoizatokat — nem is szólva a legnagyobb erőfeszítésekről — országunk, a Szovjetunió népei hozták. Szovjet családok milliói vesztették el szeretteiket — férjek, fiúk, testvérek pusztultak el. Óriási áldozatokat hoztak a szovjet nők is. A Szovjetunió népei mindezt sohasem felejthetik el.

Teljes mértékben megértjük a (hitlerista agresszió által sújtott más népek áldozatainak jelentőségét is. Érthető számunkra a német nép érzése is, amelyet az agresszív német militarizmus értelmetlenül belehajszolt, mind az első, mind a második világháborúba, és mindmáig érzi a német militarizmus politikájának pusztító következményeit. Mindebből következik: a jelenlegi körülmények között a német kérdést úgy kell megoldani, hogy kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a német militarizmus újból megpróbáljon világháborút kirobbantani. Ez azt jelenti, hogy a német kérdés megvizsgálása elszakíthatalan kapcsolatban áll az európai biztonság megőrzésével. Mint a történelmi tapasztalat mutatja, ennek óriási jelentősége van a világbéke biztosításának szempontjából is.

Külön kell utalni arra, a tényre, hogy mind a második világháború idején, mind pedig annak befejezése után. a négy hatalom kormányai, amelyek a jelenlegi értekezleten képviselve vannak, egységes véleménven voltak, közös nézeteket vallottak ebben a kérdésben,

Elegendő ezzel kapcsolatban emlékeztetni az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió kormányfői által az 1945 februárjában Jaltában tartott értekezleten meghozott döntésekre, valamint ugyanezeknek a kormányoknak 1945 augusztusában a potsdami értekezleten kötött megállapodásaira.

A jaltai értekezlet, határozatai előírják, hogy „szilárd és megingathatatlan elhatározásunk, hogy megsemmisítjük a német militarizmust és nácizmust, s gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne zavarhassa a világ békéjét“.

Ézek a határozatok teljes támogatásra találtak mind Franciaországban, mind pedig a többi egyesült nemzetnél.

A potsdami értkezlet résztvevő államai az említett jaltai határozatokat megerősítve a potsdami nyilatkozatban Németországról kijelentették, hogy „a német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják és a szövetségesek megegyeznek abban, hogy most és a jövőben más intézkedéseket is foganatosítanak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világbékét“. .Ezekhez a határozatokhoz csatlakozott Franciaország is. E döntések támogatásra találtak a világ minden népénél.

A német kérdésnek az európai biztonság fenntartása követelményeinek megfelelő megoldása — nemcsak az európai népek és különösen a Németországgal szomszédos államok érdekeinek felel meg — ez utóbbi államok többízben voltak az agresszív német militarizmus áldozatai — henem megfelel maga a német ncp nemzeti érdekeinek is.

A fentemlített potsdami nyilatkozatnak a Németországról szóló fejezete a német kérdés megoldásának ezt az oldalát is előírta. A nyilatkozat ezt mondja: „A szövetségeseknek nem szándékuk megsemmisíteni vagy rabságba vetni a német népet. A szövetségesek lehetőséget kívánnak nyújtani a német népnek, hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon történő újjászervezésére. a német nép erőfeszítései állhatatosan e célra fognak irányulni, akkor idővel lehetségessé válik, hogy elfoglalhassa helyét a világ szabad és békés népei között“.

Ugyanezt a gondolatot még 1942- ben kifejezte J. V. Sztálin, emlékezetes szavaival: „A történelem tanulsága az, hogy hitierek, jönnek és mennek, de a német nép, de a német állam marad“.

Érvényben vannak-e most ezek a Németország fejlődésének békeszerető és demokratikus útjáról szóló határozatok? Erről nem lehet két vélemény. Mind a szovjet népnek, =* mind Franciaország,

Aki mostanában illúziókban ringatja magát azt illetően, hogy a német militarizmus megtartható az úgynevezett „európai hadsereg“ eredeti terveinek keretei között, az talán később majd megbánja ezt, de akkor már késő lesz. Ha a német militarizmus előtt megnyílik újjászületésének útja — akkor — amint erről két világháború történelmi tapasztalata tanúskodik — az új világháború veszélye kérlelhetetlenné, reálissá és elkerülhetetlenné válik. Éppen ezért nem meglepő, hogy Európa népeit igen nyugtalanítja az a kérdés, milyen úton halad Németország további fejlődése — az egységes, demokratikus Németországnak más országokkal folytatandó — békés együttműködése útján-e, avagy az új világháború előkészítésének és kirobbantásának útján, olyan úton, amely egyúttal maguk a németek közötti testvérgyilkos háborúra is vezet. Gondolni kell a német militarizmus újjáteremtése politikájának más komoly következményeire is. Az úgynevezett „európai hadsereg“ megalakítása, azaz helyesebben szólva a néhány nyugateurópai állam olyan hadseregének megalakítása, amelyben a fő katonai erő a revansista, agresszív célokat követő nyugatnémet hadsereg lenne, előidézheti más európai államok védelmi szövetségének megalakítását az utóbbiak biztonságának fenntartása érdekében. Ebben az esetben ahelyett, hogy az európai népek az európai béke és biztonság közös fenntartásáról gondoskodnának, két, egymással szembenálló katonai államcsoportosulásra szakadnának. Ez pedig feltétlenül az új európai háború veszélyének fokozódására vezetne.

Az ilyen veszélyes eúrópai helyzet kialakulásával különösen olyan szárazföldi európai országoknak kell számolniok, mint a Szovjetunió és Franciaország. Teljesen érthető, hogy Franciaországban növekszik az „európai hadsereg“ ellenfeleinek száma, hiszen ebben a hadseregben uralkodó helyet foglalna el a nyugatnémet hadsereg, élén hitlerista tábornokokkal, akik megmutatták ábrázatukat mint Franciország területének nemrégi megszállói is.

A Szovjetunió területének jelentős részét négy éven át megszállva tartotta a hitlerista hadsereg. A szovjet nép óriási áldozatot hozott mind emberben, mind anyagban a Németország elleni háborúban, ezért feltétlenül minden eszközzel gondoskodik jövendő biztonságának szavatolásáról. Meggyőződésünk, hogy a szovjet népnek ezek az érdekei azonosak mind Franciaország, mind Lengyelország, mind Anglia és Belgium, mind Csehszlovákia és a többi békeszerető európai nép — és nemcsak az európai népek — érdekeivel. Ezért a Szovjetunió éppen úgy, mint a többi európai ország — mindenekelőtt a Németországgal szomszédos államok — jogosan veti fel azt a problémát, hogy a német kérdés megoldásának meg kell felelnie az európai biztonság követelményeinek. Ezt csak abban az esetben lehet elérni, ha Németország újraegyesítését békés és demokratikus alapon hajtják végre, ha megakadályozzák agresszív erőként való feltámadását. A német kérdésnek csak ilyen megoldása felel meg az európai népek érdekeinek és egyúttal a német nép létérdekeinek is. Más megoldás nemzeti öngyilkosággal fenyegető útra tereli a német népet.

Nem nehéz megérteni: e feladat megoldása azt követeli, hogy szükséges intézkedéseket tegyenek az olyan helyzet megakadályozására, amelyben Németország sorsát isméi, militaristák és revansisták ragadnák magukhoz, intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy elzárják a hatalom felé vezető utat Németország olyan elemei elől, akik már most sem titkolják agresszív és revansista európai terveiket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell néhány fontos nemzetközi jelentőségű okmányra. Érvényben van a német militarizmus új agresszív cselekményeinek elhárítására kötött francia-szovjet szerződés. E célokat szolgálja az 1942. évi angol-szovjet szerződés is. Érvényben van az 1947. évi franciaangol szerződés is, amelynek ugyanez a rendeltetése. Végül nem szabad lebecsülni a német kérdésre vonatkozó potsdami határozatok jelentőségét. Vájjon mindez nem szolgálhat-e és nem kell-e, hogy alapul szolgáljon olyan konkrét intézkedések együttes megtételéhez, amelyek megfelelnének az európai népek tartós békéje és biztonsága fenntartása érdekeinek?

Mint ismeretes, a négy hatalom a potsdami egyezményben kötelezettséget vállalt, hogy megköti a békeszerződést olyan német kormánnyal, amelyet „e célból Németország megfelelő kormányának“ tekinthet, „amidőn ilyen kormány megalakul“. Németország e célnak megfelelő kormánya csakis a béke kormánya lehet, nem pedig a háború kormánya. Olyan kormány, amely békés kapcsolatok fenntartására törekszik a német nép és Európa más népei között, nem pedig az agresszió, és a revans kormánya, nem olyan kormány, amely egy ideig az északatlanti katonai tömb eszköze lenne, majd pedig fegyverrel a kezében lépne fel a határmódosítás érdekében, következésképpen az új világháború kirobbantása érdekében. Szeretném kifejezni azt a reményünket, hogy éppen az európai béke és biztonság fenntartásának ezen magasztos és nemes céljaira törekszik majd a jelenlegi tanácskozáson képviselt valamennyi állam, hiszen csak ezen az úton lehet megtalálni az igazi európai biztonság fenntartása feladatának megoldását. Ennek érdekében meg kellene egyezni arra vonatkozóan, hogy ne húzódjék tovább az ezzel kapcsolatos._ Németországra vonatkozó fő kérdéseknek — a Németországgal való békeszerződés megkötésének és az egységes német állam demokratikus és békeszerető alapokon történő újjáteremtésének — megoldása.

Az öíliatalmi értekezlet összehívása elősegítené az általános békét

Az elmondottak megmutatják, milyen szorosan kapcsolódik össze a német kérdés az európai biztonság problémájával.

Az európai biztonság kérdése viszont szoros kapcsolatban van napjaink alapvető feladatával — a nemzetközi feszültség enyhítésének feladatával.

A három hatalom kormányai és

a Szovjetunió kormánya közti jegyzákváltás során nem történt megegyezés arravonatkozóan, hogy a Kínai Népköztársaság részvételével összehívják az öt hatalom tanácskozását a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésében. Ehelyett lehetségesnek minősítették, hogy _ a jelenlegi tanácskozáson visszatérjünk erre a kérdésre.

A szovjet kormány felfogása szerint a berlini értekezleten ezt a kérdést a legkomolyabb figyelemben kell részesíteni. Ezzel kapcsolatban kifejezzük készségünket, hogy megfelelő konkrét javaslatot terjesszünk elő az öt hatalom tanácskozásának összehívására vonatkozóan. E tanácskozást a berlini értekezletet követően nemsokára meg lehetne tartani.

Az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása a Kínai Népköztársaság részvételével régen szükségessé vált. A jelenlegi körülmények között csak az öszszes nagyhatalmak egyesült erőfeszítései — más államok erőfeszítéseivel együtt —• biztosíthatják a feszültség enyhülését az egész nemzetközi helyzetben, és csak ezek az együttes erőfeszítések biztosíthatják megfelelő megegyezések elérését az égető nemzetközi kérdésekben.

Mint ismeretes, az ENSZ biztonsági tanácsára hárul a „fő felelősség a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért“. Az is ismeretes, hogy az ENSZ alapokmánya értelmében a biztonsági tanács minden, a nemzetközi béke fenntartásával összefüggő határozatát az öt nagyhatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína — egyetértésével kell meghozni.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának ezeket a fontos tételeit jelenleg márcsak azért sem lehet teljesíteni, mert a kínai népi kormány, a kínai nép egyetlen törvényes képviselője nics képviselve az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez a helyzet pedig főképpen annak következtében alakult ki, hogy az egyik állam, mégpedig az Amerikai Egyesült Államok szembeszáll azzal, hogy helyreállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait. Ennek abnormalitása és megengedhetetlensége azonban annyira nyilvánvaló, hogy kénytelen volna belenyugodni a kialakult helyzetbe.

Éppen a jelenlegi körülmények között volna különösen nagyjelentőségű az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása. Ilyen tanácskozás összehívása sokban elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését és következésképpen az általános béke megerősítését.

Az öt hatalom tanácskozásának összehívása szükséges mindenekelőtt azért, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszának. Ezt feltétlenül meg kell tenni, mert a fegyverkezési hajsza folytatása nemcsak a népek számára teszi elviselhetetlenné a fegyverkezés terheit, de a nemzetközi helyzet további kiéleződésére, valamint államok katonai csoportosulásainak alakulására vezet mind az egyik, mind a másik oldalon,

Egyetlen állam és köztük egyetJ len nagyhatalom sem érhet el a . jelenlegi körülmények között semilyen pozitív eredményt, ha a fegyverkezési hajsza politikáját folytatja. A fegyverkezési hajsza politikája azonban alááshatja az ország állami pénzügyeit és gazdaságát, ha továbbra is elhúzódik ennek az agresszív és gázdaságilag tarthatatlan politikának a folytatása.

Lehet sók-sok milliárd dollárt, újabb és újabb milliárd fonsterlinget felhasználni a fegyverkezési hajsza politikájának céljaira és le- ' hét vigasztalódni a fegyverkezési hajsza és az „erő politikája“ valamilyen eredményeinek látszatával.

De mindennek nincs szilárd alapja és következésképpen nem biztosíthatja a kitűzött cél elérését, bár erőfeszítést és megfelelő újabb és újabb rendszabályok megvalósítását idézi elő a másik oldalon is. Ilyen esetekben érvénybe lép az ismert szabály: az egyik oldalon történt akció megfelelő reakciót kelt a másik oldalon.

Egyes hatalmak messzemenői terveket hajtanak végre, hogy számos katonai támaszpontot létesítsenek idegen területen, távol határaiktól. Közben azt mondják, hogy ezt a (Folytatás a 4-ik oldalon.)

A német kérdés és az európai biztonság

lesz-e az egységes Németország, avagy újból militarista és agreszszív állammá válik. Ebből következőleg megengedhetetlen, hogy egész .Németországot, vagy Ncmetorszá valamelyik részét bevonják az „európai védelmi közösség“-félc csoportosulásba. Az „európai védelmi közösség“ ugyanis az európai országok egyik csoportjának katonai tömbje, Európa más államai ellen. Hogy például Nyugat- Németországnak az „európai védelmi közösségbe“ történő bevonása összeegyezhetetlen az európai biztonság fenntartása feladatának megoldásával, az már abból is kitűnik, hogy államok ilyen katonai tömbjének megalakítása nemcsak lehetetlenné teszi. Németország nemzeti egységének újjáteremtését, de elkerülhetetlenül arra vezet, hogy komolyan fokozódik az új európai háború veszélye. Erre tanít bennünket a XX. század történelmének tapasztalata is, hiszen senkinek közülünk nincs oka kételkedni abban, hogy az újjáteremtett német militarizmus előbb vagy utóbb, de feltétlenül darabokra tép minden olyan nemzetközi megállapodást, amelyhez most jelenlegi képviselői hozzájárulnak. Ezek csak arra várnak, hogy elfogadják az „európai hadsereg“ megalakításáról szóló határozatot.

Anglia és az Egyesült Államok népeinek azon nemzetközi egyezmények értelmében kell határozatot hozniok a nemet kérdésről, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormánya elfogadott cs amelyekhez Franciaország kormánya csatlakozott. A Jaltában elfogadott határozatoknak, a potsdami egyezményeknek és az e határozatokban a német kérdésre vonatkozó alapvető céloknak kell megmutatniok azt a fő irányt, amelynek meg kell felelnie a berlini értekezlet határozatainak a német kérdésről. Akkor az európai béke migszilárdításának érdekeit fogják szolgálni. Akkor az európai népek közötti kapcsolatok, beleértve a német néppel való kapcsolatokat, normálisan, a nemzetközi együttműködés megszilárdítása útján fognak fejlődni.

A háború után kialakult európai j helyzet teljesen alátámasztja, hogy j ezek a határozatok, amelyek előj írják, hogy szükség van a német | kérdésnek az európai biztonság követelményeinek msgfelalő rendelkezéseire — helyesek. Ebből következik, hogy Németország egysége újjáteremtésének cs az össznémet kormány megalakításának kérdése elszakíthatatlan kapcsolatban van azzal a kérdéssel, vájjon bókeszerető, demokratikus állam

Biztosítani kell, hogy a német militarizmus ne robbanthasson ki új világháborút

Berlin, január 26. (TASZSZt).

Elnök úr, miniszter urak! Franciaország, Anglia, az Egyesült ÁV- lamok és a Szovjetunió külügyminiszterének jelenlegi értekezlete magára vonja a széles nemzetközi társadalmi körök figyelmét,.

Sokan fontos eredményeket várnak ettől az értekezlettől. Vannak homlokegyenest ellenkező vélemények is. Mint ismeretes, egyes körökben eleve kijelentik, hogy a berlini értekezik kudarcra van ítélve, és hogy *— úgymond — már most, amikoij a berlini értekezlet még hozzá sem kezdett a munkához, elő kfell készíteni a közvéleményt annak elkerülhetetlen csődjére. Az efféle vélemények természetesen nem olyanoktól származnak, akiket a berlini értekezlettel kapcsolatban jóakaróknak nevezhetnénk.

Ami a szovjet kormányt illeti, nem fogadhatja el azoknak az álláspontját, akik eleve készek belenyugodni a berlini értekezlet eredménytelenségébe. Felteszem, hogy közöttünk, az értekezlet résztvevői között, az említett szempont egyáltalában nem találkozik együttérzéssel.

A berlini értekezletet a jegyzékváltás elég hosszú időszaka előzte meg, amelynek során három kormány — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — valamint a Szovjetunió kormánya részletesen kifejtette véleményét enne! az értekezletnek a feladatairól. E> a véleménycsere megmutatta, hogj noha a négy hatalom kormányt egyik-másik kérdésben eltérő állásnoní.nt kénvisel felieden in p:' -1 érett annak szükségessége, hogy ezeknek az államoknak képviselői értekezletre jöjjenek össze.

Valóban emberek milliói várnak választ arra a kérdésre, elősegíti-e ez az értekezlet a béke megerősítését, a nemzetközi feszültség enyhülését, valamint az európai biztonság valóságos megteremtését.

Amilyen mértékben megfelel a berlini értekezlet ennek az alapvető feladatának, olyan mértékben lesz majd pozitív szerepe a nemzetközi kapcsolatöli további fejlesztésében.

A jelenlegi tanácskozás napirendjét nem állapították meg előzetesen. Kitűnt, hogy célszerűbb, ha maga a külügyminiszterek értekezlete szabja meg napirendjét. Ami a szovjet küldöttséget illeti, az abból indul ki, hogy a jelenlegi értekezlet napirendjének megállapításánál ezt a kérdést nem for- j málisan, hanem érdemben keli j megvizsgálni. Feltétlenül azt a j szempontot kell követnünk, hogy j értekezletünk napirendjén olyan j kérdések szerepeljenek, amelyok- 1 nek megtárgyalása elősegítené a béke megszilárdítását és a nemzet' közi feszültség további enyhítését.

Ezen a téren az elmúlt évben már ■ születtek bizonyos eredmények.

: Valóban, nem szabad lebecsülni- a koreai háború befejezését és a i fegyverszünet megkötését, amit ; mindenekelőtt a Kínai Népköztár- saság és a Koreai Népi Demokra: tikus Köztársaság kezdemenyezé: sének eredményeként értünk el.

’ Ennek az eseménynek pozitív cred- i menyei megmutatkoztak mind Ázsiá■ ban, mind Európában, mind pedig - Amerikában.