Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)
1953-06-04 / 131. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 június 4. A Nők Világkongresszusa előtt A Nemzetközi Demokratikus Nőszö- vétség kezdeményezésére június 5—10-ig tartják meg a Nők Világkongresszusát, ahol a világ élharcos asszonyai fontos kérdéseket tárgyalnak meg. A nők jogainak védelmét. A gyermekvédelmet. A tartós béke megteremtésének a lehetőségét. Lehet-e fontosabb a nők és anyák számára, mint a béke kérdése? Gyermekeik, férjük életének, családi tűz- helyük védelme. Nem! Ezek a kérdések, amelyeket a kongresszus tárgyalni fog, minden asszonyt, anyát érintenek. Ezért készülnek olyan lelkes szorgalommal a világ asszonyai erre az alkalomra. A kapitalizmus igája alatt nyögő francia dolgozó nók gyűléseken beszélik meg, mit tegyenek a béke védelméért. A békekormányért, az 5 nagyhatalom közötti megegyezésért tüntetnek. Az Iráni nők, követelésüket füzetekbe gyűjtik össze és úgy juttatják el a kongresszusra. A Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, köztük hazánkban Is, új munkaercdinényekkel készülődnek. A magyar asszonyok lelkesedését fo kozza az; hogy a kongresszusra való készülés egybeesik a Béke Világtanács budapesti ülésével, amely újabb állomása lesz békéért folytatott küzdelmünknek. A lázas készülődésről tanúskodnak azok a levelek és ajándékok is, amelyeket a kongresszus küldötteivel juttatnak el külföldi nőtestvéreiknek. A levelekben megírják szép, megváltozott életünket, hogy hitet és erőt adjanak a kapitalista rabságban sínylődő országok asz- szonyainak. De tanúskodnak ezek arról is, hogy életükért; jövőnkért nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is harcolnak asszonyaink. Tiszafüreden Bíró Istvánné, a Fűz-termelő Vállalat dolgozója levelében megírja, hogy mindazért a sok szépért és jóért, amit államunk nyújt az anyáknak; gyermekeknek, ő is többet fog adni a hazának. Március 8. tiszteletére 228 százalékot ért el, május 1-re 339-et, amiért külön pénzjutalmat kapott és 1 heti balatonmellettl üdültetésben részesült. Most a pihenés után úgy fog dolgozni, hogy a Nők Vllágkongresz- szusának napjára elérje a 3«« százalékot. A tlszalgari Tóth Imréné MNDSZ vezetőségi tag megígérte, hogy 10 dolgozó parasztcsaláddal beszélget a növényápolásról, a beadásról úgy, hogy házukat békeházakká avathassák a kongresszus napjára. Kunmártonban Farkas Józsefné azt vállalta, hogy a Béke Világtanács budapesti ülésére egészévi beadási kötelezettségét és pénzadóját teljesíti. Ezekről az asszonyokról vegyen példát megyénk minden békét akaró asz- szonya. A nőnevelők járjanak házról házra, keressenek fel minden hazáját, gyermekét szerető asszonyt, vigyék magukkal a békevédelmi szerződéseket, hogy írásos munkafelajánlásokat tehessenek a dolgozók. Az iparban dolgozó nők, fokozzák tovább a választási békeverseny során elért eredményeiket, harcoljanak a terv teljesítéséért hisz számtalan tanújelét adták annak, hogy képesek erre. Dolgozó parasztasszonyalnk kapcsolódjanak be a növényápolás munkájába még többen. Meneteljenek a bő termésért folytatott harc első soraiban az MNDSZ-tagok, hogy példájuk nyomán minden asszony bekapcsolódjon a növényápolás sikeréért folyó harcba. Keljenek versenyre az állam Iránti kötelezettség, teljesítéséért. Mutassák meg megyénk asszonyai, hogy tudják, mi a kötelességük, azzal az állammal szemben, amelyben törvény védi az anyákat a gyermekeket. Készüljenek a kongresszusra, a Béke Világtanács ülésére, a tudomány, a művészet, a nevelőpályán dolgozó nők és a háziasszonyok. Kiki a maga posztján munkájával, tudásával járuljon hozzá a sikereikhez, hazánk védelméhez, az emberiség békéjének ügyéhez. Előkészületek a Világifjúsági Találkozóra A világ ifjúsága a szocialista tábor országaiban és a kapitalista országok, ban egyaránt lázasan készül a IV. Világlfjúságl Találkozóra. Amíg a szabad országok kormányai minden támogatást megadnak a fiataloknak, addig a kapitalista államok fiataljainak csak nagy áldozatok árán sikerül eljutni álmaik színhelyére, Bukarestbe. A kapitalista országokban: A béketábor országaiban: Szombaton mutatja be Mi a Szigligeti Színház Peter Karvas csehszlovák író történt a mi utcánkban című vígjátékát Ozombalon este mutatja be az Al- lami Szigligeti Színház Peter Karvas csehszlovák író „Mi történt a mi utcánkban című vigjátékát. A napokban Egri Viktor csehszlovák nemzeti díjas író, a pozsonyi Uj Szó szerkesztőségének tagja, a „Közös út" című, s a Szigligeti Színház által nemrégen bemutatott és nagy sikerrel játszott színdarab írója levelet írt Danis Győzőnek, a színház igazgatójának. „Karvas barátom is megörült a bemutató hírének — Írja Egri Viktor. — Levelem talán éppen a bemutató napján, vagy a főpróba idején érkezik meg. Bizonyára nagy sikeretek lesz. A vígjátékot most öt nagy német színpad tartja műsoron. Berlinben tavaly augusztusban mutatták be. Lodz színháza is bemutatta és Varsóban — azt hiszem — június ló-én tartják premierjét." Kiegészítésül Danis Győző elvtárs még hozzáteszi, hogy a Szovjetunió több színházában is sikerrel mutatták be ezt a vígjátékot; amelyet Magyarországon a szolnoki Szigligeti Színház tűzött először műsorra. * Deter Karvas víg játéka 1949- ben Po- zsony egyik régi bérházában játszódik. A bérház lakóinak — a borbély, nak, a hegedűművésznek, az adóügyi fő. tanácsosnak, a pincérnőnek, a nyugalmazott villamosvezető házmesternek —• ,-,idillikus nyugalmát” hatalmas szenzációként zavarja meg egy új lakó, az épitömunkás Matej Sztruhár és családja váratlan beköltözése a börtönbüntetésre ítélt háztulajdonos lakásába. A szomszédban hatalmas gyár épül. Malej Sztruhár ennek az építkezésnek egyik vezetője. A gyár építése körül szövődik a bonyodalom, a bérház lakói között, akik végül is belekapcsolódnak a gyár építésének munkájába. A munkához való új viszony új embereket nevel a bér ház lakóiból. A színház művészei — mint ezt az „Ezer bátor harcos" bemutatása előtt is tették — ellátogattak egy építkezésre, hogy az építőmunkásokkal való személyes kapcsolat útján élettel telibbé, valósághoz hívebbé tegyék alakításaikat. A megyei tanács rendelőintézetének építkezésén tett látogatás során Orosz József sztahanovista brigádvezető örömmel segítette a színház művészeit. Lerajzolta, s gyakorlatban megmutatta, milyen méretre és hogyan kell hajlítani a vasbeton vasszerkezetét. — Örülünk neki — mondotta —, hogy ismét egy olyan színdarabot láshatunk, mint annakidején az „Ezer bátor harcos”-t, amely az építőmunkások problémáiról is szól, amely a mi életünket mutatja meg. Győrjfy Györgyi aki Matej Sztruhár épitömunkás szerepét alakítja a vígjátékban, nagy érdeklődéssel tanulmányozta az építkezés problémáit. — Úgy akarjuk bemutatni a vígjátékot, s magam is erre törekszem alakításomban — mondotta Győrffy György —, hogy az épitőmunkások mindig jobb és jobb eredményekért folytatott harcát segítsük. A színház művészei gondosan és alaposan készültek és készülnek a vígjáték bemutatójára. A Szigligeti Színház fennállása óta első ízben történt meg, hogy következetesen alkalmazták Sztaniszlavszkijnaí, a nagy szovjet rendezőnek módszerét. — Egy borbélyt, egy kispolgárt alaki, tok a vígjátékban — mondotta Borost János. — Filipkó olyan ember, aki „elmaradt, mint a teknösbéka”. A SzSa- niszlavszéij-módszer alkalmazása hozzásegített ahhoz, hogy Filipkó hibáit a humor eszközeivel mutassam be, de úgy, hogy ne torzítsam el az embert, aki bukdácsol, s aki építője lesz az új életnek, Várady György rendező törekvése volt a Sztaniszlavszkij-módszer következetes alkalmazása. — A vígjáték — mondotta — a-vidám, szatirikus ábrázolás közel •hozza a nézőhöz a problémát. Nevettetni könnyű, Úgy neveltetni azonban, hogy a nevetés az eszmei mondanivalót segítse, nehéz, Az volt a célunk, hogy a mulatságos formában bemutatott hibákban a nézők ráismerjenek saját hibáikra, s így a színpadot a mindennapi élet formálójává tegyük. Ez a cél megkövetelte a fokozottan gondos rendezői és színészi munkát, amely Sztaniszlavszkij módszerének alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. E zekben a napokban az utolsó próbák folynak már a bemutató előtt. Reméljük, hogy a Szigligeti Színház magas művészi színvonalú előadásban mutatja be Peter Karvas vígjátékát, amely sok vidám helyzeten keresztül nemcsak a bérház lakóinak egymáshoz való viszo, nyában lévő fonákságokat mutatja be, hanem típusaival az új és a régi, a haladó és a reakció harcát is érzékelteti, ráirányítva a figyelmet a közös munka szeretetére, új életünk szépségére. Hoogner nyugatnémetországi jobboldali szociáldemokrata rendőrföpa- rancsnok pribékjei május 7-én letartóztatták Manfréd von Brauchitschot. a IV, Világifjúsági Találkoz.6 nyugatnémet előkészítő bizottságának tagját. A fiatalok azonban nem rettennek vissza a Gestapo módszerét alkalmazó bábkormány megfélemlítéseitől. Hatalmas tüntetéseket rendeztek, amelyek olyan nagy méreteket öltöttek, hogy a kormány a tömegek nyomására kénytelen volt szabadlábra helyezni a békeharcos Brauchitschot, 'Az angol békeharcos fiatalok mindannyian szeretnének részt- venni a bukaresti VIT-en■ A Brightoni Ifjúsági Béketanács tagjai céljuk elérése érdekében tánccsoportot alakítottak. amely a brightoni „Fischmarket“-en — (Haltér) és az utcákon régi angol táncokat 'adtak elő és pénzt gyűjtöttek■ Schirley Bryant 18 éves lány barátnőjével, a 17 éves Ft da Coseval, a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjával napokon keresztül gyakorolta a táncokat; hogy minél több pénz gyűljön az útiköltségre és így minél több angol fiatal utazhas son Bukarestbe. Knud Erik Svensen, a IV. VIT dán előkészítő bizottságának titkára, így nyilatkozott a dán ifjúság előkészületeiről: „Fiataljaink nagy öröm mel vették tudomásul; hogy a IV. VIT Bukarestben lesz, Dánia reakciós vezetői hazánkat az északatlanti szövetséghez láncolták és elárulták nemzeti függetlenségünket. Most is minden erejüket latbavetik. hogy meggátolják előkészületeinket a béke nagy találkozójára. De a dán fiatalság szívből kívánja a tartós békét s a népek közötti igaz barátságot és ennek az óhajának hangot fog adni a IV. Világifjúsági Találkozón is. a bukaresti városi tanács felhívást intézett a főváros lakóihoz, hogy minden erejükkel támogassák a VIT előkészületeit. „Városunkban — hangzik a felhívás — új színházak; parkok, mozik, sportpályák, kertek állnak majd a világ ifjúságának rendelkezésére. Mintegy 50 hektár területen épül fel az „Augusztus 23.‘* Sport- és Kulturpark, amelyben 8Cli ezer embert befogadó stadion, szabadtéri színház és egy mesterséges tó lesz. • A csehszlovák kormány minder» anyagi támogatást megad a fiatalok-* nak, hogy minél sikeresebben szere-* pelhessenek majd a bukaresti Világ.* ifjúsági Találkozón, Országszerte nagy sport- és kulturversenyek folynak, amelyeknek győztesei résztvesz-. nek majd a bukaresti VIT-en. A csehszlovák ifjúság 4 millió \to-V rónát gyűjtött össze. Ezt a hatalmas összeget a gyarmati népek fiataljainak küldik el, hogy ők is eljuthassanak minden békeszerotő fiatal álmának színhelyére, a Világitjúságij Találkozóra. * A bukaresti Ifjúság nagy lelkese* déssel vesz részt a bukaresti „Augusz* tus 23.“ Sport- és Kulturpark építésében. — Sok más román fiatallal én is* idejöttem vidékről. — mondja Ion Zalaru brigádvezető, — hogy részt-. vegyek a nagy találkozó előkészület teiben. Ez a munka nagy megtisztel-; tetés számomra. Kormányunk minden támogatást megad nekünk. A Sport-1 és Kulturpark építésénél a legkorszerűbb szovjet gépek állnak rendelkezésünkre. Az élenjáró szovjet munka- módszerek .segítségével hatalmas ütemben haladnak előre a munkálat tok. o4 kaicagi {icttaío-lc (óidikenüit elö-adcUa JAz elmúlt napokban szép élményben volt része Karcag város dolgozóinak. A Kálvin-utcai általános fiúiskola nevelőtestülete és ifjúsága a kultúrotthon mozihelyiségében előadta Móricz Zsigmondi „Légy jó mindhalálig“ című 3 felvonásom színmüvét. Az előadást mintegy 1700 dolgozó nézte meg. Mind a nevelők, mind a tanú lók kitűnően alakították a darab egyes szerepeit- — Különösen Hajdú Sándor VII osztályos pajtás tűnt ki jól kidolgozott. mélyen átérzett _játékával; Nyí-"’ lasi Misi szerepében. A mintegy? 40 tagú szereplőegyüttes hosszú- hetekig készült erre az előadásra s a nevelőtestület és tanulóifjú-: ság között kiforrt jó közösségi? szellem eredményezte nagy si-t keret. Városunk e nagy kulturesemá^ nye tömegeket mozgatott meg és dolgozóink örömmel várják, — ho<ry rövidesen ismét hasonló él-1 menyben részesülnekoktatási osztály Karcag:. Villogó éjszaka — ítéletidő. Vad ferge- teg tépázza a vidéket. Sivalkodva zúdul a szél a sóhajtozó gabonatengerre, eszeveszetten cibálja a dúsan lombozó gyümölcsösöket. Villám vil. Iámba hasít, süketítő csattogás kíséri a vakító fények szilaj párbaját. Az elemek kegyetlen tom- bolása alatt türelmesen várja a termékenyítő esőt a szomjas föld. A rákóczifalvi Béke tsz 100‘as istállója magányos sziget a tájon. Piros, cseréptetős hátán sziszegve vág végig a hirtelen megeredt zuhatag. A folyvást rohamozó szél úgy vágja be hideg homlokával az erős deszkaajtót, mint pelyhet. Bent három ember és negyven jószág pihen nyugtalanul. A fülledt meleg szinte nyögve enged utat a beviharzó éles, esőszagú levegőnek. Csák Imre riad fel az ajtócsattanásra. Megborzong, míg felkászálódik a meleg fekhelyről, hogy betegye az ajtót. Utána visszafekszik. Félálomban fülel; forgolódik. Nyugtalanul topognak az állatok. A lóápoló érzékeny füle jól megkülönbözteti a döbbenő hangokat. Apró toporgás, gyenge vinnyogás — a négy kiscsikó riadozik. Lánccsörgés, fojtott morgás — a négy bika türelmetlenkedik. Izgatott fujtatási, horkanás, — dong a föld a mozgolódó lovak patái alatt. Az alvó két ember is hánykolódik álmában. Hunyorognak az istállólámpák. — János!... Jani! Érthetetlen ümmögés a válasz. —- Hány óra lehet már?... Veszett égi- háború ... Vadicska János feleszmél. Vörhenyesszőke hajára, kissé hajlott orrára bántó fényt legyint egy hirtelen villám. Szikár arca beleretten; ahogy óráját nézi. — Fél kettő — válaszolja fakón s fél- könyékre támaszkodva próbál tovább aludni. El is szundít. — Még ráérünk — dünnyögi Csák. Sistergés, mintha ezer szikra sziporkázna, vagy karikás csattanna. Az aj tó irányában porzik a mennyezet, égőszagú vakolat szöszmötöl s jó tenyérnyi helyen feketén-vörösen égni kezd a padlás. <Űt ló menten lehull a lábáról a szörnyű 4* MOSOK. nyomástól. A három ember Is meglódul a fekhelyen. — Bevágott a villám ... embereeek! — kiált retteneteset Csák Imre. Az iszonyat talpra szökkenti mindannyiukat. Amint Vadicska János felugrik, azonnyombaa elvágódik. Máris talpon. — Elvtársak!... A drága jószág! — eny nyit mond csak. Lábra a bakancs, a kapcát zsebre gyűri; magára ráncigálja a télikabátot, amit a feje alá tett hűvös éjszakákra. Dübörög reng az istálló, himbálóznak a lámpák, torokrágó füst gomolyog. Bömbölnek; hörögnek a félelemtől a bikák, panaszosan nyerítenek, tombolnak a lovak, különösen a fiasok. Rúgják, tapossák egymást, a jászlat, rángatják a kötőféket. Véknyan nyüszítenek, sírnak a kis- csikók. Pokol, életveszedelem a jószágok közé menni. És lám mégis! Vadicska elvtárs valami szívszaggató, forró érzéstől hajtva veti magát a toporzékoló állatok közé. Irtóztató erővel préseli át magát az őrjöngő lovak közt, a fal mellé; a sor elejére. A füstös, égető levegő majd szétveti mellét, torkát perzseli már a saját lehellete is. De mindez nem fontos most. Fel se veszi, hogy bakancsára, lábaszárára pata vágódik s majd a jászolba fojtják a tusakodó állatok. A tűzfényben meg-meg- villan feje felett kedves lovainak esdeklő, kétségbeesett szeme, érzi szügyük, bordájuk resz- ketését. Hűséges jószágainak szenvedése, félelme hallatlan ügy-ességet, akaraterőt támaszt a ió gazdában. Keze gyors, mint a motolla. Kúszik; ugrik, verekedik egyik lótól a másikig s oldja sorban a kötőféket. Ahol szoros a görcs, ott a jószág fejéről, füléről cibálja le. A szabaddá tett lovak eszeveszetten menekülnek az égő istállóból. Recseg-ropog a nádpallós mennyezet, falják a lángok a tapaszos nádat gerendától gerendáig. — Emberek ... segítseteeek! — kiáltoz odakint Csák is Ulviczki József is; akik első rémületükben nem tudnak hovalenni. Közelben csak a bikaistálló. Már fut is lélekszakadva Jobbágy István kanász, meg Ballabás László bikás. Utánuk a két asszony. — A bikákat!... A bikááákat! ... Mentsétek! Vadicska János küzd, ordít, ment odabent .ovább. Teste, arca izzik a hőségtől. Ember- feletti erővel nyomja, gyúrja a remegő jószágokat az ajtó felé. A többiek is rontanak befelé. Dulakodnak; viaskodnak a bikákkal. Marha/éle ilyenkor majd. nem magatehetetlen. De sikerül. Kívül az ajtón mind a négy. Mikor lihegve, krákogva ugranának az emberek a többi állat mentésére, a bikák újból visszatörnek az istállóba. Neki*, ahányan vannak. Szabad az ajtó ;mét. — Csinukám... csinukám — nyugtatja a kapáló, tántoló Keselyt Vadicska. — Nyughass már, Manci!... Hőőőte Gazsi!... Tündér ne- teneee! — s mellel, vállal, kézzel, lábbal taszítja valamennyit kifelé. Hősiesen harcol Jobbágy, Bállabás, Ulviczki Az utolsó ló, a Kesely annyira meghabarodott már, hogy keresztbe állva vergődik az ajtóban. Vadicska egész testével nekidülve, átkarolva küzködík vele, míg végre az is kikerül. Már is vissza! — A szerszámokat! Azokat is megmentik, meg a fekhelyeket is. Akkorára lobog az istálló, mint egy óriási máglya. Pattognak, lövelnek az égő cserepek. Vadicska a lángok közül tépi le az utolsó lámpát az ágasról. Jókor. Pont leszakad az égő gerenda. Rohan a viharlámpával a trágyadombra. Köröz vele a falu felé. — Embereeek 1... Segítseteeek!... Özönlenek már a csoporttagok, kívülállók a tanya felé. Eddig nem volt idő gondolkodásra. Va-* dicska Jánost a szíve, fájdalma hajtotta. Úgy érezte, mintha neki kellene bent égni, ha a jószágokat veszni hagyja. Kereng, forog hosszú karja végén a lámpa. Már següenek a tüzet lokalizálni, akik megérkeztek. Hosszú fények lobognak, árnyékok kígyóznak a tanyaparlagon. Ott lohol Kovács Mihály brigádvézető. „Da sok éjszaka kijött a télen? — fut át Vadicskán; hogy meglátja. Dédelgette a gyenge takarmányozás miatt leromlott lovakat, amik azóta szépen erőre kaptak ... Nem veszett kárba a féltés ... Ott szaladnak már szabadon a mezőn ... A mi kedves jószágaink... a csoport drága vagyona ... Megmenekült mind ... Amit Nagy Ignác, Tóvári István vagy Deák István meg a többiek hoztak be ... a közös szerzemények ... amire a mi jó államunk adott pénzt... tízezreket... Nini!... Jakodáné; Orovecz Mátyásné, ti is jöttök! Jöjjetek... segítsetek... Holnap még jobban igyekezzetek a sarabolással, egyeléssel... Örüljetek velem együtt... nem maradt jószág nélkül az ekekapa sem; majd húzza a Manci... a Kesely... a mi lovaink... hiszen látod, megmentettük... Kátai Jóska — gyűjt" séd tovább a szénát — befoghatod újra a mi kedvenc Gazsi lovunkat... Él! 400 holdas búzánk gyönyörű __ nemsokára hordhatjátok a jószag ú, zizegő kévéket... a kenyerünket... Hadd teljen az állam magtára, meg a mi kamránk ... Vigye a vonat a rákóczifalvi Béke tsz búzáját a városnak, a munkásoknak. ...Nem lesz baj a hordással ... Mind megmaradtak ' Kinf van már a fél falu hiszen, a harangot is félreverték. 1 Vadicska leengedi a lámpát. ’A fáradság most jön ki rajta; csak támolyogni tud. Megáll a rémült, lótó-futó, tüzet oltó emberek közt» Remeg minden ízében. De olyan jólesik az a boldog melegség q szive táján..* -»•*• ‘ _ ** ...... És csak ennyit mond: — Nehéz eset volt...
