Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-23 / 147. szám

ÍI953 június 23. SZOLNOKIVTFC.YFI NÉPLAP 8 oi ne. leiedd 76afiát — (Bukaieitben Ifjú Németh Kálmánnal az elmúlt hé­ten ismertük meg egymást. Ö hazajelé indult, mi meg a megyei DISZ-be. Jó idő volt, úgy jött jel a szerkesztőségbe pap hanti tolt arccal, csomaggal a kezében, »lint aki nyaralásból készül haza. — Fiatalember, mindenütt aratják az őszi árpát, maga mit csinál Szolnokon? !— Önkéntelenül is az volt az első sza­vunk az üdvözlés után. ® Hamar kiderült, hogy ifjú Németh pálmán először is nem olyan gyerek­em bér,^ ahogyan első pillanatra néztük. „Kiszolgált" katona, huszonnégy éves. Kétszer szavazott már. Ha nagyon utána néztünk volna biztosan az is felszínre kerül, hogy van már Hajtan olyan lány is, aki nem csak a helyi DISZ titkárt )átja benne. De erről nem sok szó esett, pert először találkoztunk. Az is tisztázódott, hogy apjáváli test­véreivel a jászfelsőgyörgyi, bajtai ta­nyarészen 12 holdat müvei. Nem sétálni jött Szolnokra, hanem más igen fontos Ügyben. Ifjú Németh Kálmán a DISZ megalakulásának harmadik évfordulóján dicsérő oklevelet kapott kiváló mezőgaz­dasági munkájáért. Ahogyan természetes azt hogy a termelésben élenjáró munkás megjelenik a gyárban az élmunkás kitün­tetés kiosztásakor, ugyanúgy világos, hogy ö is eljött a DISZ-hez átvenni a dicsérő oklevelet. Ezután arról kezdtünk beszélgetni, Síiért is kapta az oklevelet? Ügy kell apránként elkérdezni; mit cslinái, mi ennek a díszes bizonyítványnak az arany­alapja, miben ért el kiváló eredményt? — Az úgy van, hogy nálunk mindenki szorgalmas. Az apám, az édesanyám, a két húgom. Az öcskös is, az most ka­tona. Dehát ott is lehet szorgalmas az ember. — Összehúzza a homlokát. Olyan természetes, hogy hajnalban kel, megy az állatokhoz. Takarít, etet, ez az első dolog. Mert nem valamiféle szer gény, elhanyagolt gazdaság id. Németh Kálmáné. Egy tehén, egy üsző, kél ökör, meg harminc birka áll az istállóban. Az aprójószágról nem is beszélve. A 12 holdon pedig még az sem találhat hibát, aki a kákán csomót keres, A kukorica, a napraforgó megkapálva, az őszi árpa­aratást is megkezdték (péntek óta biz­tosan be is fejezték). B — Hátralék? — Hátralék az sehol nincs — számol Németh Kálmán —, mert az adófizetést, a tej, tojás, baromfibeadást percre pon­tosan teljesítettük. Apám nagyon ragasz­kodik a határidőkhöz. Most már azt szeretnénk tudni, hogyan dolgoznak a díszesek Hajtan? A fiatalok nem járják a határt tétle­nül mifelénk. Alakítottunk egy DISZ arató brigádot (ö a vezetője), a környéki rászorulókat, idősebbeket megsegíteni. Sápi József földjét néztük ki elsőnek. Hadirokkant még az első világháború­ból. Szép a búzája, azt fogjuk elsőnek vágni. Mert őszi árpát nem vetett. — A többi fiatalok? — Szeretik a munkát. Mézes József például segít az apjának, 18 holdjuk van, nagy a család, kell a kenyér. Vei­ket Erzsiéinek — ha jól emlékszem — 8 holdjuk van. Dolgozik is Erzsi, ahogy egy DISZ taghoz illik, már kora reggel. Hát még a Polgárok — jut eszébe hir­telen — a Polgár Anna. Azoknak 19 hold földjük van, nagyon példásan mű­velik. Hajnali háromtól, este kilencig, ■— Pihenés? — — Este megyünk a DISZ-be. Jó a szervezeti élet. Jut idő a szórakozásra, a tanulásra is. Nem vagyunk sokan, de a hajtői tanyarészen szinte minden fiatal benne van a DISZ-ben. Jól érzik magu­kat. Szépnek tartják az életet. IS Búcsúzni készül. Lesímítja szürke tro­pikál ruháját, s mert mi is azt nézzük, megjegyzi: — A legszebb ruhám. Lesz több is, de első a beadás. Viszontlátásra — nyújtja izmos, barna kezét, Sietek. Sok a dolgom. Július végére sok feladatot kell megoldani, hogy nyugodtan elme­hetek. — Nyaralni? — — Sokai fontosabb a dolgom. — Ki­húzza magát. Nem magas ember és most fel kell nézni rá. — Írja meg elvtársnö, hogy én, ifjú Németh Kálmán, édesanyám legidősebb fia, július végén Bukarestbe utazom. Résztveszek a Világifjúsági Tar lálkozón. • Ifjú Németh Kálmán de nagy tisztes­ség ez munkában, becsületben élő jó szüleidnek. Aztán el ne feledd Hajtat Bukarestben. ______________________­A kunmadaras! „Kossuth“ tsz tagságának a Rosenberg-házaspár gyilkosai ellen érzett gyűlölet adjon erőt a növényápolás meggyorsításához Vakmennyiünket megdöbbentett a hír. Szennyes kezek kivégezték a béke két lánglelkű, nemesszívű harcosát; a Rosen - berg-házaspárt. Ez a két drága hős éle­tét adta a béke ügyéért. A kunmadarast Kossuth tsz tagjai is akarják és szeretik a békét. Kerepesi La­jos, a tsz elnöke, de a tagság egyrésze mégis elfeledi, hogy a béke a haza ügye, -pia mindenkitől áldozatkész munkát kí­ván. Elfeledik, hogy ők összehasonlítha­tatlanul jobb körülmények között küzd- hetnek a béke szent ügyéért, mint azok a hó'sök, akik az életüket nem kímélik. Az sem jut eszükbe; hogy ha jó mun­kát végeznek, saját felemelkedésüket is szolgálják. Még sem dolgoznak becsü­letesen. Hanyagságuk miatt bő termést ígérő kapásnövényeiket gyom pusztítja. A tsz-nek 138 tagja van. Nagyrészük azonban csak „dísz-tag". Mikor munká­ról van szó, mindössze hatvanan dolgoz­nak- A családtagokból is alig egy-kettőt lehet találni a közös munkában. Az elnök látja a hibákat, de intézke­dés helyett síránkpzik. „Nem tehetünk semmit, kevesen vagyunk", — ezt haj­togatja állandóan. A tsz párttitkára így beszél: „Valamennyi tsz-tag be .tudja bi­zonyítani, hogy a családtagokat is min­den igyekezetünkkel be akarjuk vonni a munkába". Azt hihetnénk; a „Kossuth" tsz-ben valóban nem lehet meggyorsítani a mun­kát. S a vezetők tényleg nem hibásak azért, hogy a 242 hold kukoricából kéz­zel mindössze csak 75 holdat kapáltak meg. A 43 hold cukorrépából 30 hold kapálatlan. Gyapotjuk is gyomos. A 62 hold napraforgó szintén. 30 holdas ker­tészetüket is ellepte a gaz. Ha alaposabban utánanézünk, kide­rül, hol a hiba. A párttitkár elvtárs bizony nem tudja; mi a kötelessége. Be­szél ugyan a családtagok munkábaállí- tásáról, de ő maga nem mutat példát. Katona Imréné, aki férjével együtt nap mint nap dolgozik, pedig másféléves kis családjuk van, elmondja, hogy mi az igazság és miért nem követik sokan a pártjSitkár útmutatását. .— Aranybánya lehetne a mi csoportunk, de a párttitkár elvtárs hiába beszél a családtagok mun- kábavonásáról, mikor negyedmagával tud­na dolgozni, de csak egyedül veszi ki részét a munkából, — mondja jogosan Katona Imréné. A tsz vezetőivel együtt szemellenzővel jár a községi párttitkár, Fodor János és a tanácselnök, Dávid Imre is. Vég­nélküli megbeszéléseiken minden bajt az esős időjárásra hárítanak. Nem veszik észre, hogy van olyan tsz- tag is a csoportban, aki egyénileg is gazdálkodik. Papp Mihály ez, a tsz ju­hásza. Csak érdekből juhászkodik azért, hogy saját húsz birkája is a tsz takar­mányát fogyaszthassa. Felesége nem dol­gozik a csoportban, mert három hold kishaszonbérleti földjük is van. Papp Mihály ugyan arra hivatkozik, hogy a föld a lányáé. Ez azonban csak kifogás, mert a gyakorlatban ők munkálják a fe­leségével együtt. Szó nélkül elvitte a tsz lovait és azokkal ekekapázta meg a földjét. Ilyen embernek nincs helye a csoportban, mert csak rombolja munka- fegyelmet. Való igaz, az ottani talajviszonyok nagy feladat elé állítják a termelő­szövetkezetet és a falu vezetőit. Ezt na­gyon jól tudják a kunmadarast vezetők. Mégsem készültek kellően a növényápo­lás elvégzésére. A területet ugyan fel­osztották a tsz-ben egyénekre, de az egyénenkénti megművelésről már nem gondoskodtak. A versenynek, az élenjárók népszerű­sítésének nyoma sincs. A népnevelők nem mondják el, hogy éppen azért kell meg­feszített erővel dolgozni; hogy a kenyér- ellátási nehézségek ne ismétlődjenek meg. A községi párttitkár, Fodor János elv­társ lássa meg végre ezeket a hibákat. Nem holnap, hanem még ma gondos­kodjon megszüntetésükről. Pellengérezzék ki a lustákat, népsze­rűsítsék az élenjárókat. Balogh Imre harmadmagával dolgozik és eddig közel ötszáz munkaegységük, van. Bérezi Sándor negyedmagával, Erdei Sán­dor harmadmagával vesz részt a közös munkában. A „Kossuth" tsz-ben van még több ilyen kiváló békeharcos. Ezek a becsületes emberek mondják el Kiss Ist­vánnak, Farkas Sándornak meg a többi hanyagnak, hogy a növényápolás és az aratás sikeréért fogják meg minél előbb a szerszám nyelét. A vezetőség és a tagság ne nyugodjon addig, míg a Kos- suth-tsz tagságáról el nem mondhatja mindenki, hogy valamennyien kiváló bé­keharcosok. .«•■>. , LAKÓ ISTVÁN "X~ megyei tanács mezőgazd. ősz. II társadalmi tulajdon védslme a dolgozók érdeke A felszabadulás óta eltelt évek alatt gyökeres változás állt be hazánkban. A gyárakat államosítottuk, az ipar és a kereskedelem a dolgozó nép állami, szo­cialista tulajdona lett. Amint fokozato­san építettük és erősítettük a társadalmi tulajdont, úgy növekedett dolgozó népünk életszínvonala. Ma már .mindenki előtt világos, hogy a társadalmi tulajdon gaz­dasági rendünk alapja, a növekvő jólét forrása. Éppen ezért a társadalmi tulaj’ dón megvédése, erősítése és növelése nemcsak feladata; hanem kötelessége, egyben pedig érdeke is a^ dolgozóknak. Aki a társadalmi tulajdon éllen vét, önmaga. ellen vét. Ezért mondja ki Népköztársaságunk Alkotmányának 59. § a, hogy valamennyi állampol gárnak kötelessége védeni, óvni, szilárdítani, erősíteni a társadalmi, szocialista tulajdont. Népköztársa­ságunk Elnöki Tanácsa törvény­erejű rendeletét hozott, amelyben kimondja, hogy a szocialista tulaj, dönt fokozott büntetőjogi yédelem Illeti meg. A társadalmi tulajdon fosztogatóit, rongálóit, hanyag ke. izelőlt szigorúan büntetik. Dolgozóink nagy többsége megértette és világosan látja a szocialista tulajdon jelentőségét. Több, jobb munkával, a munkafegyelem megszilárdításával erősíti, növeli az. Akadnak azonban még olya­nok, akik nem törődnek a társadalmi tu­lajdonnal, „csáki szál máj a"-kén t kezelik, sőt egyesek fosztogatják. Elsősorban a letűnt uralkodó osztály tagjai, volt tő­kések. kulákolc, csendőrök, horthysta tisz­tek támadnak a társadalmi tulajdon ellen s ezen keresztül a dolgozó nép ellen. Ezeknek a káros elemeknek a támogatói azok a szájtáti hanyag, nemtörődöm em berek, akik nem nézik meg, kire bízzák az állam, a nép vagyonát. Az éberte- lenség, a szájtátiság, a hanyagság, a nem­törődömség sok üzemünkben, állami gaz­daságunkban, termelőszövetkezetünkben megmutatkozik s komoly károk okozója. Nemrég tárgyalta a bíróság Szűcs Péter és társai mezőtúri kulákbanda bünperét. Ez a banda azért szövetkezett a társadal­mi tulajdon s a szövetkezeti tagok egyéni tulajdonának fosztogatására, mert gyűlö­lik népi államunkat s így akarták gyen­gíteni erejét. Láda Bálint, a besenyszögl állami gazdaság kuIák-főagTonómusa és társai a gazdaság akkori Igazgató­jától nagymenyiségű sertésfelvásár­lására kaptak megbízást. Az igaz­gató egyszer sem végzett ellenőr­zést. Láda Bálint összeszövetkezett knlák cimboráival, s 35,000 forintot Tanuljunk a mezőtúri fsz-népnevelők tapasztalataiból, módszereiből MEZŐTÚR szövetkezeti város legjobb népnevelői tapasztalatcserére gyűltek ösg- sze. Megbeszélték, hogyan segítik a nö­vényápolás gyors befejezését, az aratás és begyűjtés nagy munkáját. Pete József elvtárs, a Szabad Nép tsz tagja, a munkafegyelem megszilárdításá­nak módszeréről beszélt. A cukorrépa­kapálás elölt felosztották a brigád ' terü­letét egyénekre. Kimérték, s minden tag­nak megmutatták, melyik tábla vár reá. Ki a feleségével, ki meg a gyermekei segítségével látott munkához. Volt azon­ban olyan tag is aki így vélekedett: ,,No, mire aratni“ kell majd megkapá­lom" — s napokig feléje sem nézett a gyomos földnek. A brigád többi tag- faijai már megkapáltak. Katona Imre vi­szont még egy kapavágást sem tett, pedig közben többen felkeresték és figyelmez­tették: „elmaradsz Imre, és a répa is megsínyli a hanyagságod". A szép szó nem használt. Ekkor összeült a csapat, odahívták Katonát is. Nem maradhat így, meg kell kapálni azt a földet is, ame­lyet ö úgy hagyott. De nem hagyták annyiban a dolgot. 20 munkaegységei levontak Katona Imrétől s megmagyaráz­ták neki, hogy az ö hanyagsága miatt sokkal nehezebb most már kapálni, sű­rűbb a gyom, hátráltatja, a munkát. Mi­kor Katona látta, bogy a többiek nem tréfálnak, gondolkodóba esett. HAMAROSAN felosztották a kuko­ricaföldet is. Katona Imrének most is mértek. Arra azonban már nem volt szükség, hogy biztassák. Másnap a fele­sége testvéreit is kihívta, s egy-kettőre rendbeszedték a reá eső részt. Láda Istvánná elvtársnő, a Törő Pál tsz tagja, a fennálló hibákról beszélt. Elmondta hogy Kelemen Lászlóval és Tóth Sándorral beszélgetett, akik azért méltatlankodtak, mert a tsz beadási hát­ralékát a tagoknak egyénileg kell ren­dezni. Ládáné megmagyarázta nekik, hogy egyedül a tagok hanyagsága ennek az oka. Nem gondozták télen a jószág­állományt. Volt úgy, hogy nem ehettek a baromfiak, mert nem vittek át egyik tanyából a másikba takarmányt. Most nincs miből rendezni a kötelezettséget. Beszélgetés után Kelemenék elismerték, hogy ezen egyedül ők tudnak változtatni. Megfogadták, hogy ezután jobban utána­néznek, hol miből adódik a hiba. Ezután Ládáné elvtársnö arra fordí­totta a szót, hogy kevés a munkaerő a tsz-ben. Ez a vezetőség hibája is. Márk lllésné is szívesen vállalna libanevelést, amit a tanya körül el tud végezni. De ilyen „apróságokkal" az igazgatóság nem sokat törődik. — Magam is szívesen vál­lalnám — magyarázta Ládáné — a kö­zelünkben fekvő 1400 négyszögöl kukorica kapálgatdsát. Szóltam is már erről az igazgatósági tagonak, de még csak gon­dolkodnak ezen. Persze a gyom nő és egyre sürget bennünket a munka. BARANYI Gábor, a Petőfi tsz tagja, példát mondott el a munkafegyelem meg­javításáról. Katona Lajos, brigádjuk egyik tagja rendszerint 7—8 órára ment ki dolgozni, mert felesége helyen ö fejte meg a tehenet. Egy napon aztán brigád tagjai körülfogták Katonát és megkér­dezték, mi a véleménye a gabonatermés­ről. Szóbahozták, hogy ha szempergés nélkül, gyorsan betakarítanak, 3—4 má­zsás prémiumra is számíthatnak egy-egy hold árpa után. Azt is hangsúlyozták, hogy ezt csak a végzett munka arányában osztják el. Az jár legjobban, akinek leg­több munkaegysége van. Ez szöget ütött Katona Lajos fejébe. Hisz neki is kell a prémium. A beszélgetést követő na- boákban már korábban ment ki a terü­letre. A Haladás tsz-ből Írházi Mária és ifj. Forgács Lajos szólnak hozzá. Irházi elv­társnő a személyes példamutatás jelen­tőségével kezdte. — Nálunk is szokás volt, hogy reggel későn kezdtük a mun­kát ■— magyarázta. — Egyik reggel Fe­jes Ilona fél hatkor jött ki a répaföldre. — Te már itt vagy? — kérdi tőlem hitetlenkedve. Akkor holnap már én is korábban jövök — mondta. Így is tett. Aztán pedig a többiek se akartak elma­radni, azok is hamarabb kijöttek. Azóta már megegyeztünk abban is, hogy este, kapálás után nem megyünk haza, hanem kévét hordunk az aratógép után. A vilá­gos holdas esték igen alkalmasak arra, hogy amit ma összehordhatunk, ne ha­lasszuk holnapra, FORGÁCS elvtársi a Petőfi-brigád nép­nevelője, már az aratás, cséplés megszer­vezéséről beszélt. Ők abban állapodtak meg, hogy csak 3 naponként mennek haza a gép mellől. Reggel 4 órától lega­lább naplementig csépelnek. Eleinte nem akart beleegyezni mindenki. De a nép­nevelők emlékeztették a tagságot arra, hogy a régi világban <hétközben .egyszer sem mehettek haza, s este mikor leálltak, mindig azt hallgatták duruzsol-e még valamerre gép. Ha hallották, hogy egyik­másik helyen náluk is tovább dolgoztak, akkor másnap ők is megnyujtották napot. Pedig akkor csak kis hányada lett az övék annak, amit egy nap lejáratlak. — Bő termést várunk, •— hangsú­lyozza Forgács elvtárs, — s úgy is készü­lünk, hogy miattunk ne csökkenjen a jövedelem. Már moss takarítjuk az osz­tag helyét, ponyvákat készíttetünk a ko­csikra. A Petöfi-brigád nem fog szé­gyenkezni a rossz munka miatt, mert ahol a pergő szemet megfogjuk, ott saját kam­ránk tartalmát is gyarapítjuk, — fejezte be hozzászólását. Számos felszólalás bizonyította még, hogy a mezőtúri népnevelők legjobbjai megértik és átérzik: az ö következetes­ségüktől, munkájuktól függ, hogyan hajt­ják végre az év legnagyobb harci fela­datát, a növényápolás, aratás, cséplés és begyűjtés munkáját. sikkasztott el a dolgozó nép va­gyonából. A karcagi állami gazda, ságban kulákot bíztak meg nád. Vásárlással, 350« forintot sikkasz­tott. Az esetek felhívják a figyelmet a ve­zetők felelősségére. Meg kell nézniök, kire bízzák a nép vagyonát, s ellenőriz- niök kell a vagyon kezelését. Megyénkben a társadalmi, szocialista tulajdon ellen különösen a mezőgazda­ság területén támad az ellenség. Annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetek alapszabálya kimondja, hogy kulák nem lehet tagja a szövetkezetnek, az éber- telenséget kihasználva, sok kulák befu­rakodott a termelőszövetkezetekbe. Ta­valy Mesterszálláson két tsz-be befura­kodott kulák ellopta az aratógép zsineg­készletét, lopott a keresztben álló gabo­nából, feketén kicsépelte azt, s jószágai­val is etette a talponálló gabonát. Egyes termelőszövetkezeti elnökök még védik is a befurakodott kulá­kot. így a jászjákóhalmt Kossuth tszcs elnöke, aki az elmúlt év de­cemberében egyévi börtönre elítélt 40 holdas kulákot januárban fel­vette tagnak, s áprilisban halasz. tást kért számára,» mivel állítólag „jól dolgozik.“ Az ügyészség fel­világosította a tszcs elnökét, miről van szó. ennek ellenére a Iszcs el­nöke újabb halasztást kért a kulák számára, mert »szükség van rá,» A társadalmi tulajdon ellen dolgozók is vétkeznek. Ezekben az esetekben azon. ban a háttérben mindig az ellenség áll. A nagykunsági állami gazdaságban Kol» láth Lajos és Posztós Imre ál 1 atgondo» zók nagyobbmennyiségű kukoricát és ár-s pát loptak és azt Kovács István kisúj-a szállási kuláknak adták el. Bebizonyo­sodott, hogy a kulák biztatta fel őkef a lopásra. Az ellenség nyíltan, vagy dolgozókat- megtévesztve, de támad a társadalmi tulajdon ellen, s ezzel gazdasági rendün­ket, jólétünk forrását veszélyezteti. Ezért a társadalmi tulajdon védelme minden dolgozónak kötelessége, feladata és ér» deke. Különösen nagy feladat hárul igaz­ságügyi szerveinkre, a szocialista szektorok vezetőire. Tervezett, át. \ . gondolt intézkedésekkel meg kell akadályozni az ellenség kártevő tevékenységét. Fel kell számolni aiz ébertelenséget, a szájtátiságot, a hanyagságot, fokozni kell az ellen­őrzést, a dolgozókat pedig nevelni kell a szocialista tulajdon védel­mére. Meg kell mondani; hogy az igazság­ügyi és nyomozó szervek a legutóbbi időkig nem sokat törődtek a dolgozók nevelésével. Lebecsülték a tömegek, ere­jét, s így elszigetelten, egyedül harcol­tak a társadalmi tulajdon fosztogatói ellen. így adódott elő, hogy a MÁV-nál nem szűntek a sorozatos lopások, csak akkor, mikor az ellenőrzés munkájába á dolgozókat is bekapcsolták. Igazságügyi és nyomozó szerveink az ügyeket formálisan intézték, nem leplez­tek le a háttérben megbúvó ellenséget, nem fedték fel a vezetők hanyagságát. A szocialista szektorok nem szervezik meg a kellő ellenőrzést. így adódtak elő nagyobbarányú sikkasztások és lopások a Cukorgyárban; a Tisza Cipőgyárban, a Papírgyárban, vagy a fentebb említett helyeken. A vezetők a dolgozók neve­lésével sem törődnek, sőt sok esetben mentik a társadalmi tulajdon ellen vétő­ket. A társadalmi tulajdon védelme térés már van javulás. Ez azonban nem kielé­gítő. A becsületes dolgozókra támasz­kodva olyan légkört kell teremtenünk az üzemekben, állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben, hogy a dolgozók ne tűrjék meg a társadalmi tulajdon fosztogatóit maguk között. így erősítjük, gyarapítjuk a társadalmi tulajdont,’ s ezen keresztül növeljük dolgozó népünl* életszínvonalát. BOZÓKI ISTVÁN államügyészségi elnök, Szolnok c ■ : i • Alszanak Rákócziűjfalu tanács-vezetői szolnoki tárás községei \Mí Kákócziújfalu a növényápolási munkák versenyéh&ii közőti az utolsó helyen van. A növények első' kapálását még'most sem fejét, tek be, pedig itt van az aratás. Mindez azért lőrtéulietelt meg. mert a köz- -é? » tsz vezetői. Csömör Imre tanácselnök. Barin István mezőgazdasági eloado, Horvath Mihály az Uj Elet tsz elnöke rendíthetetlen nyugalommal alszik. Nem mozgósítanak a novenyapolásra és az aratásra. “ . hatalmas kárt okoznak népgazdaságunknak és saját Tunyaságukkal maguknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom