Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-21 / 146. szám

4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1353 június 2L A tanács tömegkapcsolatának és a káderekkel való foglalkozásnak kérdése a kunmártoni járásban A kunmártoni járás megyénk egyik legnagyobb s adottságokban is egyik leg­gazdagabb járása. Eredményei mégsem a legjobbak. A járás hosszú időn keresz­tül az utolsók között kullogott. Már mutatkozik javulás a mezőgazdasági munkák és a begyűjtés terén. Ez az eredmény azonban nem meg­nyugtató. ha a tanácsok munkáját a tömegekkel való kapcsolat szem­pontjából vizsgáljuk. A kunmártoni járásban a legutóbbi tanácsülést Cibakházán, Mesterszálláson, Csépán és Tiszainokán nem tudták meg­tartani — határozatképtelenség miatt. Ezek a tanácsülések az aratás, cséplés, j>ehordás és gabonabegyüjtés kérdését tárgyalták, valamint a növényápolás kér­dését is, mely az előbbiek biztosításának előfeltétele. Tehát a tanácsülések nagy- fontosságúak voltak. Hol keressük a tanácsülések sikertelen, ségének okát? Az ok az, hogy ezekben a községekben nem jó a tanácsok tömegkapesolata, s a já­rási tanács vezetői, mint Sebestyén elvtárs vb. titkár sem foglalkoz­nak kellően a dolgozókkal, A tiszainokai tanácsülés megszervezésére beosztották g járási tanács pénzügyi elő­adóját, aki valóban nem sokat segített. Az újra összehívott tanácsülésen pedig meg sem jelent. A községben a tanács­elnök, Csikós Józsefné látja el a mező- gazdasági előadó feladatát is, mivel elő­adó már egy hónapja nincsen; s még most sem történt róla gondoskodás. A járási személyzeti előadó és a vb titkár gondatlanságát mutatja ez, s az is, hogy az új tiszainokai vb-titkárnak, Hanó János elvtársnak sem nyújtanak kellő segítséget. Adóügyi megbízott mái­két hónapja nincs a községben, így Hanó elvtársnak legfontosabb feladata a pénz­ügyek intézése lett. Sebestyén elvtárs szerint Hano elvtarsnak a községi ta­nács háztartásával úgy sincs sok baja, mert nem nagyon van mivel gazdálkodni. Ugyanakkor a járás adóügyi tervét mind­össze 34 százalékra teljesítette. Sebestyén elvtárs, a járási tanács vb' titkára elmondotta, hogy az elmúlt hó­napban legalább 10 napot töltött kint a községekben. Tiszainokán is járt, itt azonban kizárólag csak az elnök elvtárs­nővel beszélgetett, az új titkár elvtárs­sal nem. A kádereikkel való foglalkozás hiánya megmutatkozik a munkában, s a tömeg(- kapcsolatok terén is. Tiszainokán az ál­landó bizottságok szinte egyáltalán nem működnek. Nem rendelkeznek aktíva­hálózattal. 'A községben az elmúlt hó­napban három tanácstag tartott csak fo­gadóórát a harmincegyből. Júniusban nem is tervezték meg a fogadóórákat. A dolgozók kéréseiről, Javaslatai­ról, panaszairól nyíl vántarlóst' a tanácsnál senki sem vozet, nincs meg- a községbe« a háromtagú bi­zottság, mely ezeket elintézi. A járási tanács titkárának munkájához igazodnak a községi tanácsok elnökei. Ezt mutatja az, hogy egy rendkívül fon­tos rendeíetet határidőre nem hajtottak végre, sőt három község kivételével semmi intézkedést nem tettek a végre­hajtás érdekében. A rendelet az állandó­bizottságokra és a begyűjtési tizes bi­zalmihálózat megszervezésére adott uta­sítást. így aztán érthető, hogy Tiszasa- son pl. nem működik egyetlen állandó bizottság sem. A járási tanács egyes vezetői nem jár­nák elől jó példával a községi tanácsok vezetői előtt a szakmai továbbképzés területén sem. A legutóbbi tanácselnökök részére tartott szakmai továbbképző kon­ferencián sem a titkár ctvlúrs, sem egyik elnökhelyettes eivtúrs, de még akinek leginkább ott kellett volna lenni, a szeinélyizeti előadó elviár* sem vettek részt. A kunmártoni járási tanács vezetői törődjenek többet a tömegkapcsolat el­mélyítésével. S ezt a munkát kezdjék a káderekről való fokozottabb gondosko­dással, a káderek tanításával, nevelésé­vel, jó irányításával. Az előttünk álló nagy feladatokat, az aratást, cséplést és a gabona begyűjtését csak akkor tudjuk végrehajtani, ha a kunmártoni járásban mély és eleven kapcsolat alakul ki a tanácsok és a dolgozók között. CSATÓ FERENCNÉ Megyei Tanács 11 lörökmihlósi járási tanács hathatósabb segítséget ad;on Tiszapüspöki községnek az elmaradás pótlásához A törökmiklósi járásban a nö­vényápolással és az aratásra való előkészületekkel Is legjobban el­maradtak Tiszapüspöki községben. Az Előre tszcs-nek erősen gyomo- sak a kapásnövényei. A tszcs ve­zetősége nem gondoskodott a csa­ládtagok mozgósításáról. Magyar László tszcs elnök, Gál András tszcs párttitkár az irodában üldö­gél, ahelyett, hogy kint a munka- területen nyújtanának segítséget az elmaradás mielőbbi pótlásához. Nem használják ki a munka­időt a csoport tagjai. Még ma­gasan jár a nap, mikor ott­hagyják a munkát. — A tszcs székhazánál rendetlenül szana- széjjel hevernek a szerszámok. A községi tanács vezetői, Danyi Sándor tanácselnök, Túróczi Mi­hály mezőgazdasági előadó, mit sem tesznek e hiányosságok kikü­szöbölése érdekében. Semmi segít­séget nem nyújtottak a tsz-nek a családtagok munkábaállításához. Nem szervezték meg a munkaegy­ségre történő társadalmi segítséget sem. Pedig lehetőség van a család­tagok munkábaállításán kívül, — még harminc olyan munkaerő be­állítására, akik munkaegységre szívesen dolgoznak a csoportban szabad idejükben. A járási tanács mezőgazdasági osztálya is olyan segítséget küld ki Tiszapüspökire, mint Biró elvtárs, akit két napig sem lehet megtalálni a községben. Sem a tanácsházán, sem a tsz- ben nem mutatkozott. A múlt évben is hasonló volt a helyzet Tiszapüspökm. A járási mezőgazdasági osztály az ősz fo­lyamán is napirendre tért afölött, hogy az Előre tszcs-nél nem silóz­tak, nem gondoskodtak a jószágál­lomány átteleltetéséről. Csak az állatgondozó, Fülemen Ferenc ál­dozatkész munkájának köszönhető, hogy nem pusztult el a juhállo­mány. Most is azt akarják talán, hogy Tiszapüspöki Jegyen az utolsó a versenyben pz élenjáró törökmiklósi járásban? Ne nézzék hát tétlenül a járási mezőgazda­sági osztályon, hogy Tiszapüspöki- ben elmaradjanak a növény- ápolással, aratással. Segítsenek a tszcs tagok és családtagok mozgó­sításában. A községi és a tszcs pártszervezet tagjai, népnevelői magyarázzák meg a csoport tag­jainak és a családtagoknak, akkor lesznek igazán gazdagok, ha min­den erejüket az elmaradt növény- ápolás pótlására és az aratási munkák megkezdésére fordítják. Ha minden percet kihasználnak és a csoport tagjai a családtagokkal együtt résztvesznek a közös mun­kában. „ Tóth István Megyei Tanács mezőgazd. osztálya. Vállvetve harcolnak a békéért a Cellulózegyár némát és magyar szerelő munkásai í'' yors iramban folyik a szolnoki szahnacellulózcgyár építést és szerelése. A hétemeletes magasságú hatalmas épületben már az utolsó simításokat végzik az építők. A keld-németországi és a magyar sz.crclők megbeszélték: a békéért folytatott nagy harcból úgy veszik, ki részüket, hogy június 15-től 19-ig egyhetes békemüszakot tartanak. A Cellulózegyár S éves tervünk egyik béke- mfive, amelynek építkezésén és szerelésén hősies munkájukon ke­resztül most vállvetve küzdenek a békéért, a szerelési munkák mi- lobbi befejezése érdekében a keletnémet cs magyar szerelői:. A Könnyűipari Gyárfelszcrclő Vállalat dolgozói a német sze­relőkkel lelkes egyetértésben azt & vállalást tették, hogy a gyár cyklonját, — amely az apróravágolt rizsszaitna portalanításai végzi — a tervszerinti 18 munkanap helyett az egyhetes bekemőssak Miit befejezik. Vállalásukat siker koronázta. Az esővel és a czéiicl dacoló német és magyar munkások a cyklon torony oldalán mentőövekkel a derekukon valósággal lógtak a levegőben és így végezték Iiősizs munkájukat. A szerelőbrigád naponkénti átlagteljesítménye Cé5% volt ezen a héten, míg az elmúlt hetekben csak 150—160 százalékot értek el. Ugyancsak teljesítette vállalását a keletnémet és magyar szere­lőkből álló Kaiser Lipót brigád a belső szerelési munkán. A Német Demokratikus Köztársaság Grumbach Gépgyárból* érkezett szaima- portalanítót, rázóvályút és az anyagosztályozó gépeket ez a brigád szerelte be. E gépeknek a beszerelése nagy szakértelmet igényel. A békehét alatt a német szerelők szinte testvéri segítséggel adták át tudásuk legjavát a magyar szerelőknek. A Grumbach-gyár gépeinek beszerelése 18 napot vett volna igénybe, ők azonban kilenc nap alatt oldották meg a feladatot. S így szombaton déli 12 órakor a cyklontorony szerelőivel együtt örömmel jelentették, hogy a béke- hétre tett vállalásukat teljesítették. A jászárokszállósi Táncsics tsz keresztsorosan vele« árpatábláján 22 q lesz az átlagtermés I A JASZAROKSZALLA~sn Táncsics termelőszövetkezet tagsága most látja csak igazán hasznát az ősszel alkalma­zott új módszereknek, őszi kalászosaik nagyrészét ugyanis az élenjáró szovjet módszer szerint, keresztsorosan vetett ték. Vetéskor bizony akadt olyan nézet, hogy: „Nem érdemes keresztsorosan vetni; mert az többe kerül". A mara­diak most láthatják, 'mennyire megérte. — A földjeink nagy táblákban van­nak — mondja Faragó elvtárs, a tsz elnöke — s elsősorban ezért tudtuk al­kalmazni az új módszereket, őszi vetés­tervünk szerint 56 hold ősziárpát kel­lett vetnünk. El is vetettük a jól meg­munkált talajba még időben. — Sajnáljuk most már valamtnnyien — folytatja Faragó elvtárs —•, hogy csak 32 holdat vetettünk keresztsorosan, mert a sorvetéses területen 18 q-át, itt pedig 4 q-ával többet, 22 q-át. takarí­tunk be holdanként. Ez nem kevesebb, mint 128 q többlettermést jelent. Már megkezdték a szemet gyönyör­ködtető árpatábla aratását. Olyan a kalász, mint a kinyílt rózsa. A kövér árpaszemek kikandikálnak a tokból, mert annyira meghíztak, hogy szűk lett a helyük. Egy-egy kalász 97—98 szemet hozott. A tagság, ha ezekben a napokDan nem (késlekedik a növényápolással és gyorsan befejezi az aratást, még gazda­gabb lesz. Az új módszereket is jobban tudják ajkalmatni, s jövőre már vala­mennyi kalászost keresztsorosan vethet­nek. A gépállomás sok segítséget ad mun­kájuk elvégzéséhez. Az idén már vil­lannyal csépelnek. A vezetékek már el­készültek. Gyorsan, szervezetten megy a munka, növekedik a jólét. A nagyüzemi gazdálkodás nyomán a bőség ha-5 r Jászárokszállás. 0. ZISZMVSZKIJ: FECSEGŐ A' A ,, Harpers Magazine'* című amerikai folyóirat hasábjain ugyanarról a témáról ír két amerikai szépíró — Thornton Wilder és Malcolm Cowley. Cikkeik: észrevételek a mai amerikai ifjúságról. A cikkírók egymástól függetlenül azonos tanulságot vonnak le. Ez már a címek­ből is kitűnik. Az első cikknek: „Hall­gatag nemzedék", a második: „Csendes pavilon a Bedlanban" a címe. Ami a cikkírókat illeti, burzsoá mér­tékkel mérve, tiszteletreméltó emberek. Nem olyan rég még maguk is fiatalok­nak számítottak, bejárták a világot, s szilárd helyet biztosítottak maguknak a könypiacon. A MacCarthy bizottság kopói nem szaglásznak a nyomukban. Otthon érzik magukat a reakciós folyóira­tok hasábjain. Épp ezért nem érdektelen, amikor beismerik, hogy nem értik a mai amerikai ifjúságot, értve ezalatt a burzsoá ifjúságot. Meghallgatjuk őket anélkül, hogy a tudományosság és pon­tosság szempontjából komolyabb igénye­ket támasztanánk velük szemben. Wilder három egymást váltó nemze- •dék jellemzésével próbálja vázolni az amerikai ifjúság legújabb történetét. E három nemzedék: 1. a jaéz nemzedéke, 2. a kétségbeesett nemzedék, 3. a hall­gatag nemzedék. Az első nemzedék gondtalanul áttán­colta egész- ifjúságát az első világháború előtt és alatt. Ez vidám és fecsegő nem­zedék volt, amely nem terhelte agyát problémákkal és kérdésekkel. A második nemzedéket kegyetlen gazdasági válság sújtotta. Ez a nemzedék kétségbeesett... Mégis beszélt valamiről. A harmadik nemzedék a második világháború után „elhallgatott'. Ez nem jelenti azt, hogy a mai ame­rikai fiatalok egyáltalában nem beszél' nek és nem táncolnak. Nem, alaposan használják nyelvüket is, lábukat is. Agyuk azonban láthatólag nem játszik észrevehető szerepet életükben. Amikor politikai nézeteikre, társadalmi érde­keikre, irodalmi ízlésükre terelődik a s-Ó, kitartóan hallgatnak. 2 Wilder nemrég fiatal honfitársainak ;csoportjával hajózott haza Európá­ról. Megpróbált közeledni hozzájuk. Aíyailag faggatta őket. Iparkodott beha­rYÁK ÉS HALLGATAG tolni lelkűkbe ... Mindhiába. A fiatal­emberek minden arra irányuló kísérle­tére, hogy komoly beszélgetésbe elegyed­jék velük, teljes „apátiába estek" ... A burzsoá szépírót megzavarta közönyük, sértette cinizmusuk. Ezek a fiatalok hall­gatnak. Mi rejtőzik hallgatásuk mögött? — „Talán óvatos kitérés az élet köve­telményei elől" — találgatja Wilder. Wildert nyugtalanítja ez a hallgatás, s így ír: A katonai hatóságokat kétség - beejti, hogy az ifjúság micsoda szégyen­telen nyugalommal iparkodik kibújni a katonai szolgálat alól". Ósdi lim-lonr nak tekinti a katonai becsület és a „ha­zafiasság" fogalmát. Wilder, akinek \ez a magatartás sérti legnemesebb érzelmeit, patetikusan kiált fel: „A szülők kezüket tördelik kétség­beesésükben; a professzorok panaszkod­nak diákjaik közönye és hűvössége miatt; a hadsereg aggódik; mi, az ifjú­ság régi barátai, indulatba jövünk". Hagyjuk Wildert a kezét tördelő szü­lők festői pózában. Foglalkozzunk most Malcolm Cowleyval. ö nem üvölt, ha­nem szűköl. S Malcolm Cowley előtt úgy tűnik tel az Egyesült Államok egész mai irodalma, mintha az Bedlam, a híres londoni őrültekháza volna. A detektív irodalom hisztérikusan rikoltoz; visít, görcsökben vonaglik, fintorog, hazudik, falra má­szik. Gyűlölet tölti el a szocializmus és a demokrácia iránt. S ekkor Cowley váratlanul meglát egy csendes pavilont. Ez a legújabb iroda­lom, amely a „hallgatag nemzedék" ér­zelmeit és hangulatát tükrözi. Az ágyak szélén jóságos tekintetű fiatalemberek ülnek. Valamit mormolnak, de nehéz megérteni őket. Könyveik apolitikusok és aszociálisak, történelmenkívüliek, vagy egyáltalában nincs cselekményük, vagy ha van, színhelye ismeretlen és isme­retlenek a hősök. Cowley szerint ez esz­meieden irodalom. Hősei általában nem dolgoznak. A fiatal írók műveiben senki nem épít, senki nem tárja fel a föld mélyének kincseit, senki nem dolgozik a földeken, senki sem kereskedik, senki sem igazgat, senki sem bíráskodik. „Jel­képes alakok" — állapítja meg bánato­san Cowley. Honnan ered ez a beállítottság? „Azt hiszem — mondja Cowley —; hogy ennek indítóoka a félelem attól. GYERMEKEK ami a világban lezajlik __Az ifjúság ki ábrándult a haladásból és a kultúrá­ból". Ezek a fiatalok természetüknél fogva individualisták, de arra a követ­keztetésre jutottak, hogy az egyének nem képesek „elhárítani a világot fenye­gető katasztrófát". A konszernek igaz­gatói, s a tudósok és a pedagógusok egy­formán tehetetlenek. Az ifjúság a „ka- tasztrófavárásban elzárkózik minden nemzetközi, minden nemzeti, sőt min­den helyi érdek elől is". Bezárkózott egyéni élményei szűk körébe. Egyébként még egy oka is van az if júság hallgatásának s a politika előli menekülésének. Cowley ezt írja erről: ,,A vad nyomozás e napjaiban az ame­rikaiak megtanultak hallgatni nézeteik­ről, különösen, ha van bennük egy kis eretnekség ... Az értelmiséget a félelem, az elszigeteltség és a tehetetlenség érzése tartja hatalmában ..." A fiatalok egy része tehát hallgat, mert titkolja politikai nézeteit. Ez nem tetszik a fecsegő „atyáknak", akiknek nem kell titkolniok nézeteiket. 0 Azok a fiatalok, akik titkolják néze­teiket MacCarthy kopói előtt és ezért hallgatnak, természetesen egyáltalában nem hasonlítanak azokra a fiatalokra, akik azért hallgatnak, mert nincs mit mondaniok, s általiban feleslegesnek tarják, hogy bármit is mondjanak. Cow­ley nem tudott behatolni az előbbiek leikébe, mert nem is eresztették be oda. Az utóbbiak leikébe sikerült bejutnia, de ott tökéiétes űrt talált. Érthető a fecsegők aggodalma. A hall­gatás mindig aggasztó. Bármi is az oka, a burzsoázia eszmei és politikai csődjére vall. Nincs az amerikai burzsoá sajtónál fecsegőbb sajtó. Ám ifjú olvasói hall­gatnak. Felhívják őket, hogy harcoljanak Koreában az ENSZ lobogója alatt, ök hallgatnak. A politikai reklám az Egye­sült Államok mindenhatóságát hirdeti. Ők hallgatnak... Az áltudósok helesza­kadnak már, annyit bizonygatják, hogy Amerikát nem fenyegeti gazdasági vál­ság. A fiatalok hallgatnak. Nem hisz­nek. Ez közvetlen következménye annak, hogy a burzsoázia eldobott és sárbatiport minden eszmét, minden demokratikus szabadságojogot, megrothadt, s már böl­csőjében megfertőzte újszülött nemzedé­két. A cserkeszöllői tanács ne kesztyűs kézzel bánjon a kulákokkal KORMÁNYZATUNK intézkedései megakadályozzák a kulákot abban, hogy tetszése szerint szipolyozza, uzsorázza a falu dolgozó népét. Ki hiszi el, hogy a kulák ezeket az intézkedéseket szíve­sen fogadja? Nem akar termelni, ezernyi furfanggal igyekszik kárt okozni nép­gazdaságunknak. Nagy József, a cserkeszöllői tanács elnöke azzal dicsekszik, hogy a tanács szigorúan kötelezi a községbeli kuláko- kat földjeik megművelésére. Elkészítet­ték idejében a kulákok vetésterveit és ellenőrzik, hogy minden munkát idejében elvégezzenek. Látszólag a legnagyobb rendben van minden a kulákok körül. Mégis, ha alaposabban megnézzük, ki­derül, hogy felületes az ellenőrzés, kesztyűs kézzel bánnak a kulákokkal. Az egyik kuláknak, P. Szabó Sándor­nak tavaly négy (!) holdon 145 kiló (!) búzája termett. Legalábbis a cséplési eredménylap ennyit mutat. Akár ennyi a valóságos termés, akár sikerült a kulák­nak összejátszani a cséplési ellenőrrel, s eltitkolni a terméseredményt; ez min­denképpen a tanács hanyagságára vall. A BEGYŰJTÉS ALAPJA a termés. Ilyen terméseredmény mellett nem- is csoda, hogy P. Szabó Sándornak egyre szaporodik a beszolgáltatást hátraléka: csak búzából több mint 34 mázsa hát­ralékot tartanak nyilván a tanácsnál. Hasonló a helyzet állattartása terén is. 19 hold szántója, több mint 2 hold szőlője van s ekkora gazdaságban mind­össze két kecskét s néhány tyúkot tart. A tanács pedig tűri ezt a helyzetet. A községben lakó 26 kulák közül 19 nem tart földterületének megfelelő számú állatot. Mégis mindössze 2 esetben rót­tak ki ezért büntetést. A cserkeszöllői tanács alaposabb-m nézzen a körmére a kulákoknak. Ne csak arra ügyeljenek, hogy bevetették-e földjeiket, hanem kötelezzék őket szigo­rúan a növényápolási munkák gondos elvégzésére, megfelelő számú állat tartá­sára is. Kombájnvezetők jutalmazása A kombájnvezetőket a napi területi és szem-normákon túl teljesített munkák után 50 százalékkal megemelt darabbér illeti. A munkaegység alapján dolgozó kombánjvezetők részére pedig 50 száza­lékkal felemelt munkaegységet kell jó­váírni. A terület szerinti jutalmazásnál a normatáblázatban megadott normák fe­letti teljesítést, a szemmennyiség sze­rinti jutalmazásnál az alábbi szemmeny- nyiség feletti teljesítést kell figyelembe­venni : I. kát. II. katj 7 a-*« átlagtermésig 61 n 5« q 7-12 (7-ás átlagtermésig 83 q 76 q 12 »-ás átlagterm. felül 97 q 88 q A napi prémiumokat egymástól füg' getlenül kell elszámolni, az egyik meny- nyiség nem teljesítése a másik mennyi­ség teljesítésének jutalmazását nem zárja ki. « A kombájnvezetőket idénynormájuk felett teljesített munkák után teljes egé­szében az 50 százalékkal felemelt da­rabbérrel kell elszámolni. A kombájn idénynormája az I. kate' góriában 180 kh, a II. kategóriában 162 kh. A napi normák túlteljesítéséért járó jutalmakat az 50 százalékkal Így meg­emelt darabbérekre kell felszámolni. A kombájnvezetőknek 500, a segéd- vezetőknek 400 forint jutalmat kell adni a kombájnnak az idény végén kifogás­talan állapotban történő átadásáért. A jutalom kifizetésének előfeltétele a kom­bájn idénytervének teljesítése, a fődarab- törésmentes üzemeltetés, az üzemanyag- norma megtartása, a kombájn gondos karbantartása, összes tartozékaival és szerszámfelszerelésével együtt — ideértve a törött szerszámokat és felszereléseket is — tárolásra készen, a gépállomáson történő átadása, valamint az; hogy a kombánjvezető és a segédvezető hibájá­ból baleset nem történt. A felsorolt elő­feltételeket jegyzőkönyvileg kell iga­zolni. A jutalom folyósítására a gép' állomás vezetőmechanikusa szakbizott­ságnak tesz javaslatot, amely döntés előtt köteles a jutalom jogosságát, il­letve a kombájn műszaki állapotát felül­vizsgálni. A szákbizottság tagjai: a gép­állomás igazgatója, vezetőmechanikusa és legjobb körzeti mechanikusa; továbbá a járási tanácsnak — lehetőleg műszaki képzettséggel rendelkező — kiküldöttje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom