Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-19 / 144. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 június 19. vénytelenítése, az amerikai had­erők Japánból való kivonása, az amerikai támaszpontok megszün­tetése, s a nemzeti függetlenség és szuverenitás teljes helyreállítása érdekében folytatott küzdelemben résztvesz az egész japán nép, világ­nézetre és pártállásra való tekin­tet nélkül. Ojama professzor ezután azok­nak a japán szervezeteknek tevé­kenységéről számolt be, amelyek eredményesen harcolnak a béke ügyéért. Majd a japán belpolitika kérdéseire tért át és hangsúlyozta, hogy a választásokon a kormány­párt elveszítette abszolút többsé­gét, ami annyit jelent, hogy a ja­pán nép egyre inkább hátat fordít Czapik Gyula egri érsek felszólalása Amit itt szándékozom elmondani, tömören összefoglalhatom két rövid szóban: békét akarok! Békét akarok, mert ember va­gyok! A természet több vágyat ol­tott bele az emberekbe. E vágyak közül az egyik erős és sokszor ádáz küzdelembe kényszeríti az embert, de e küzdelemben is az a remény erősíti, hogy utána nyugalma lesz és a béke napjait élvezheti. Ezt a békevágyat sohasem lehet megfoj­tani és kiirtani, mert ez, amíg em­beri természet lesz és amíg áll a föld, annak minden táján ott szunnyad a becsületes emberek lel­kében és csak alkalmat kapjon, fölszítódik, mint a parázs a levegő hatására és lángrakap, És itt a parázs hasonlatánál ma­radok. Ha több parázsszem kerül egymás mellé, nagyobb hőt fejte­nek ki és jobban izzanak; ha ezer és millió ember fog kezet, a bé­kéért, lelkűk parazsa még nagyobb és erőtadóbb lesz. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy széles e vilá­gon százmillió és százmillió ember érez így és ezek vágyai egyesült izzásának lángja odaírja az egész világ égboltjára: békét akarunk! Békét akarok, mert keresztény vagyok! A természetes embernek békeszeretetét kereszténységem a hitvallásnak magaslatára emeli fel. Üdvösségünk történetében már a betlehemi jászol felett is felcsen­dül a békességet hirdető angyali ének és a beteljesedésnek húsvét napján ugyancsak az első köszön­tése a „Béke veletek!“ kívánsága. Ugyanígy van a lélek keresztény­ségének kezdetén és a földi élet végén. A keresztkúttól e szavakkal bocsátja el a hit az újkeresztényt: ..Menj békében és az Ur legyen ve­Eugenie Cotton 200 millió asszony békeüzenetét tolmácsolja Eisenhower politikájával szemben, amelynek célkitűzése, hogy az ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen. A japán nép egyetlen ázsiai r.ép ellen sem akar harcolni. Ellen­kezőleg: szíve mélyéből azt kí­vánja, hogy baráti kapcsolat legyen az ázsiai és csendesóceáni térség minden népével, legelsősorban Kí­nával és a Szovjetunióval. Befejezésül hangsúlyozta, hogy egyre több japán szánja el magát, hogy megdönt mindenféle hábo­rús kormányt és helyébe békesze­rető kormányt állít. Ikuo Ojama professzor beszédét gyakran szakította meg tetszésnyil­vánítás. Czapik Gyula egri érsek hozzászólása következett ezután. édesanyák sikolya, az özvegyek és árvák sírása. A magyar nép országának rom- badőlte után nem állott ki a világ országútjára és nem nyújtotta nyö­szörögve kezét az alamizsna után. A magyar nép talpra állott, el­hordta a romokat és hozzákezdett az újjáépítés erőfeszítést és áldo­zatokat kívánó munkájához éspe­dig nem alkalomszerűen, hanem előre kidolgozott gondos tervek szerint. Ebben a tagadhatatlanul páratlan munkában, melyben a nemzeti erők összefogtak — a kormánytól a kezét és az eszét csak valameny- nyire is használni tudó becsületes polgárig — olyant alkotott, amely­től az elismerést a rosszakarat sem tagadhatja meg. Ezek ismeretében nem kell pap­nak lenni és nem kell a nép lelkét úgy ismerni, mint ahogy a pap is­meri azt, hogy bárki megállapít­hassa, miszerint a magyar nép, melyet ezer esztendő küzdelme ed­zett meg, békeóhajjal van tele. A magyar nép nem kívánja, nem is kezdi a háborút, de őrzi a békét és annak megtartásáért síkraszállva kiáltja a világ népei felé: Békét akarunk! Ebben a szellemben kérem Is­tennek áldását a Béke Világtanács eredményes munkájára. Czapik Gyula egri érsek beszé­dét a tanácskozás résztvevői nagy tetszéssel fogadták. Ezután Eugenie Cotton, a Béke Világtanács alel- nöke, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke lépett a szó­noki emelvényre. A jelenlévők he­lyükről felállva, hosszantartó, me­leg tapssal köszöntötték a nemzet­közi nőmozgalom kimagasló har­cosát, Eugenie Cotton asszony beszé­dében hangsúlyozta: a Béke-Világ­tanácsnak továbbra is az a fel­adata, hogy összefogja azokat a kü­lönböző politikai felfogású becsüle­tes embereket, akik tiszteletben tartják az embert, bíznak az ember jövőjében és a béke biztosításával óhajtják ezt a jövőt boldoggá tenni. A Béke-Világtanácsnak olyan fér­fiakból és nőkből kell állnia, akik '.életet tudnak alkotni nagy poli­tikai és gazdasági problémákról, amelyek bonyolultak s amelyek kö­rül kormányérdekek ütköznek ösz- sze. Szükséges tehát, hogy a Béke­világtanács kebelében nagyképes- ségű politikusok, közgazdászok, jo­gászok és tudósok foglaljanak he­lyet. Elengedhetetlenül szükséges az is, hogy a Béke-Világtanács olyan férfiakból és nőkből álljon, akik irodalmi, művészi képességeik ré­vén és ékesszólásukkal élővé tud­ják tenni a dolgokat a tömegek előtt. Kell. hogy a Béke-Világ- tanácsban különböző vallásfelejce­Jean Laffitte a BVT szerepéről és eredményeiről beszélt. A Béke Világtanács az 1950 no­vemberében Varsóban megtartott II. Béke Világkongresszuson alakult meg — mondotta. — Célja az volt, hogy biztosítsa a népek bé­kés tevékenységének és találkozá- zásnak állandó lehetőségét. Igen nagy utat tettünk meg az­óta és ha a Világtanács nem érte is el még valamennyi kitűzött cél­ját, mégis olyan mértékben járul hozzá a béke ügyéhez, hogy joggal öllheti el némi büszkeség. A Világtanács megalapításától kezdve egyszerű eszméket hirdetett szerte a világban. Ezeket az eszmé­ket a közvélemény egyre növekvő mértékben támogatja. Ezért van olyan erejük, amellyel számolni kell. Mert ha például valamennyi ország közvéleménye, beleértve az Egyesült Államokét is, nem fog­lalna állást a koreai azonnali „tü­zet szüntess“ mellett, valószínű, hogy a fegyverszünet megkötése rém állna küszöbön. r Világtanács kampányt folyta­tott olyan nagyhatalmi találkozás és tárgyalás érdekében, amely bé­kepaktum megkötésére vezet. Ma már kormányok, felelős miniszte- •ek törnek lándzsát a vezetők talál­a Joszida-kormánynak és mind erőteljesebben követeli Kínával és a Szovjetunióval a rendes diplo­máciai és gazdasági kapcsolatok újrafelvételét. Számos tényt ismer­tetett a Kínai Népköztársasággal való baráti együttműködés előmoz­dításával kapcsolatban. — A japán békemozgalom •— mondotta — szorosan egybefonó­dik a nemzeti függetlenség vissza­nyeréséért és a nép életszínvonalá­nak megvédésért vívott harccal. Az egész országban gyorsan terjed az a felhívás, amely a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok újra­felvételét követeli a Szovjetunió­val és a Kínai Népköztársasággal. Ez azt jelenti, hogy a japán nép nyíltan kifejezi elégedetlenségét led!“ A sír széléről ugyancsak az- azzal a fohásszal búcsúzik a hit a földi pályáját bevégzett társától, amellyel örök nyugodalmat, tehát örök békességet kíván neki. Az evangéliumnak igen sok lapja, a hitéletnek minden napja a békét hirdeti és ezért kell a becsü­letes keresztény lelkületnek világgá harsognia: Békét akarunk! Békét akarok, mert egyházamnak hű fia vagyok! Ezt fejezi ki jól egyházam tevé­kenységének egyik része a legszen­tebb áldozatnak bemutatásakor, amikor főpásztorai ajkára ezt az üdvözlést adja: Pax vobis!=A béke veletek! Ugyancsak a legfensége­sebb áldozat legbensőségesebb ré­szében, minden nap, minden szent­misében, naponta többmilliószor rebegteti el a fohászt: dona nobis pacem! = Adj nekünk békességet. Az egyház lerontaná az emberi ter­mészetet,- nem fejezné ki a hívek vallását, levetkőzné hivatásának pásztori feladatát, ha nem érezne együtt hívei szándékával, akik fen­nen hirdetik: Békét akarunk! Békét akarok, mert magyar ha­zámnak hű polgára vagyok! Hazám népe immár két világ­égés és világrengés távlataiból nem romantikus lélekkel emlékezik a háborúra. Kétszer szenvedte át az anyagi és erkölcsi pusztulások vé­szét, érthető, ha irtózik egy har­madik világháború szörnyűségeitől. Azok a bombák, azok az ágyúgo­lyók és azok a pusztító támadások, amelyek rajtunk végig viharoztak, bizony nem nézték, vájjon Istennek temploma, kultúrának csarnoka, — avagy családi boldogságnak fészke, amelyet rombadöntenek. A magyar haza népe tudja, hogy az elesettek halálhörgésénél is borzasztóbb az zetekhez tartozó papok is legyenek, mert ők sok férfinak és nőnek ta­pasztalt tanácsadói és barátai. Szükség van arra, hogy a Béke­világtanácsban helyet foglaljon a szakszervezetek és más tömegszer­vezetek néhány vezetője, de fontos, hogy ott legyenek a munkások, pa­rasztok és a háziasszonyok, akik a mindennapi élet küzdelmeinek nagy tapasztalatait hozzák el a moz­galomba. Végül elengedhetetlenül szüksé­ges — mondotta —, hogy a Tanács valóban világ-jellegű legyen. Em­lékeztet azokra a nagy változá­sokra, amelyek 1949 óta. amikor Párizsban megszületett a békemoz­galom, bekövetkeztek. És felhívta a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek a világ minden táján új világ születésének előhírnökei. Ép­pen ezért elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a Béke-Világtanács össze­tételében ne csupán egyetlen kon­tinens, hanem az egész földkerek­Jean Laffitte beszéde kozása és a tárgyalás mellett. A Béke Világtanács kezdeménye­zései és ezméi nem juthattak volna kifejezésre, nem érhettek volna olyan messze, ha a Béke Világta­nács elsősorban nem egy reális erő­nek lenne a kifejezője nemzetközi síkon, ha nem rendelkeznék szilárd és minden országban működő szer­vekkel, hanem olyan intézmény lenne, amely kormányoktól, pártok­tól és nemzeti, vagy nemzetközi sí­kon már működő szervektől telje­sen függetlenül fejthetné ki állás­pontját. A Béke Világtanács nem avatko­zik az államok belügyeibe, ame­lyeknek rendezése ezen országok polgáraira tartozik. Meggyőződése szerint az emberek óriási többsége minden országban egyaránt békét kíván. A Béke Világtanács igyek­szik tolmácsolni ezt a vágyat, ál­landóan olyan megoldásokat és ak­cióhatározatokat keresve, melyek alkalmasak minden békét óhajtó ember tömörítésére. A Béke Világtanács általános ha­tározataival nem kívánja megtörni, vagy uniformizálni a nemzeti kez­deményezéseket, hanem mindinkább nyilvánvalóvá szeretné tenni a minden népre egyaránt jellemző béketörekvés és a nemzeti érdekek közötti összefüggést. ség valamennyi népének törekvé­sei kifejezésre jussanak. Hangsú­lyozta, hogy a békevilágmozgalom eddig is szerencsésen használta fel a közvélemény erejét, de a jövőben még megfontoltabban kell felhasz­nálni, hogy nyomást gyakorolhas­son a parlamentek tagjaira, a kor­mányokra és az ENSZ-re. — Mi- reánk hárul tehát az a feladat, hogy feltárjuk a népek előtt saját erejük hatásosságát — mondotta Eugenie Cotton asszony. Ezután a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetségbe tömörült nők és a legutóbb Kopenhágában meg­tartott Nők Világkongresszusának üdvözletét tolmácsolta és kijelen­tette, hogy 200 millió, a békét hőn óhajtó asszony együttműködését hozta el a Béke-Világtanácsnak. Eugenie Cotton beszédét sokszor szakította félbe lelkes taps. Ami­kor befejezte hozzászólását, ismét felállva, forró tapssal üdvözölték és számos küldött személyesen is kö­szönetét mondott beszédéért. Úgy gondoljuk, hogy e jellegét meg kell őriznie. Ugyancsak meg kell őriznie azokat az elveket is, melyeken politikája alapszik. Ezek az elvek két tételre vonatkoznak: 1. A világon létező rendszerek békésen élhetnek és együtt is kell, hogy éljenek. 2. A nemzetek közötti nézetelté­rések tárgyalások útján, békésen megoldhatók. A tanácskozások során történi több felszólalás és különösen D‘As- tier de la Vigerie megnyitó be­széde és Sokhey dr. tagnap esti nagyjelentőségű felszólalása, melyet az indiai küldöttség nevében mon­dott el, erősítették ezt a gondolatot. A tanács szerepének és összetételé­nek ama néhány pontja, amelyekre ki akarok térni, — más kérdésekre vonatkozik. Elsősorban: úgy vélem, hogy en­nek az ülésszaknak egyik feladata, hogy a világ szeme előtt teljes egé­szében be kell mutatni a Béke- Világtanács eddigi sikerteljes szere­pét. Ha az emberiség alább hagyna, az végzetes lehetne a béke ügyére nézve. Emiatt kell szerintem ki­hangsúlyozni azokat az eredménye­ket, amelyeket ma leszögeztünk, azért, hogy a népek erejükbe ve­tett bizalmát megerősítsük és hogy a holnapi győzelemhez szükséges erőfeszítésekre fel tudjunk készülni. A második kérdés, amit fel sze­retnék vetni a Világtanácsnak a többi szervezetekhez fűződő kapcso­lataira vonatkozik. Számos szerve­zet van, ahol gyakran ilyen, vagy olyan részletkérdésre vonatkozólag közelálló, vagy néha hasonlójellegű álláspontot foglalnak el, mint ame­lyet a Világtanács e kérdésekre vo­natkozólag magáévá tett. A mi Vi­lágtanácsunk mindig támogatta és bátorította a béke ügyét előmozdító kezdeményezéseket, bárhonnan is jöttek azok. Azt javasolom, hogy ezt ma újult erővel ismételjük meg. Javaslom azt is. hogy abban a bi­zottságban, amely ezt a kérdést tár­gyalni fogja, meg kell vizsgálni azokat a módokat, amelyek széle­sebb együttműködést hivatottak biz­tosítani a különböző szervezetekkel, amelyek a maguk módján járulnak hozzá a béke ügyéhez. A Világtanács gyakorlatában ál­landóan találkozunk azzal, hogy különféle indokok összevetése azo­nos elképzelés támogatásához vezet. Ügy vélem, hogy ezt a gyakorlatot helyes lenne továbbra is alkal­mazni ama újabb kapcsolatok te­rén, amelyek felvételét jó lenne, ha a közeljövőben a Világtanács kez­deményezné. Végül, utolsó pontként néhány javaslatot szeretnék tenni a Béke- Világtanács összetételére vonatko­zóan. A Világtanács minden országból, minden fajtából és minden fel­fogást valló személyiségekből tevő­Nguyen Huan Thui vietnami kül­dött, miután melegen üdvözölte Budapest lakosságát és a Béke-Vi­lágtanács ülésének valamennyi résztvevőjét, vázolta azt a nagy fej­lődést, amely a vietnami békemoz­galomban az ázsiai és csendes­óceáni békeértekezlet és a bécsi kongresszus nyomán végbement. — Vietnam népe — mondotta — lelkesen támogat minden olyan né­pet, amely szabadságáért és függet­lenségéért harcol és különös rokon- szenwel és megelégedéssel fogadja a koreai kérdésnek, a koreai és kínai kormány javaslata alapján történő közeli rendezését* Hazája problémájáról szólva Vi­etnam küldötte kijelentette, hogy a francia gyarmatosítók, akik leigáz- ták Vietnamot és szomszédait, Khe- mer-t és Patet Lao-t, egykor arról beszéltek, hogy a „civilizációt“ hoz­zák el ez országok népeinek, most arról beszélnek, hogy az, ami Indo­kínában történik, a kommunizmus elleni harcot szolgálja. — Valóságos céljuk azonban az — szögezte le Vietnam kiküldötte. — hogy elrabolják e három ország anyagi javait és haditámaszponttá alakítsák át őket egy új világ­A szolnokmegyei küldöttek hétfőn vet­tek részt a Béke Világtanács megnyitó ülésén. Idehaza előző este megígértem kislányomnak, elmondom neki, mit lát­tam, mit hallottam a béke hatalmas virá­goskertjében Budapesten. % A kocsiban hosszú ideig csend volt. Az elfogódottság, a közelgő ünnepi óra lehalkított mindnyájunkat. Mellettem D. Tóth Mihályné és Keresztes Bálint ült. Vártuk az idő múlását. Regent nagyon régen éreztem ilyen boldog szorongást. Húsz év messzeségéből hív vissza az emlék. Harmadik testvérünk született akkor. Anyám sokáig kórházban feküdt. Amikor hetek után elmehettem fehér ágyáig — ott a kórház lépcsőin, a még csukott ajtó előtt éreztem ezt a fájdal­mas boldog érzést, ezt a szinte félelem­mel teli örömöt: megláthatom végre drága arcát, kedves vonásait. % Bernt a teremben, az emelvény sima, fényezett homlokán kékszínü lehellet- finom selyemkoszorú. Rajta ismert be­tűk a világ minden nyelvén: béke. A földszinti széksorok lassan megtelnek. A Béke Világtanács küldöttei elfoglalják helyeiket. Fél öt van. A percmutató, mint az emberi szív dobban, siet. Az erkélyen nesztelen mozgás, a hallgatók leülnek. A legkisebb zaj is megszűnikami­kor ebben a várakozástól felforrósodott lélegzetvisszafojtott csendben kinyílik a földszinten a baloldali ajtó, s belépnek rajta a Béke Világtanács tagjai. Elsőnek látjuk messziről csillogva Erenburg ne­mes ősz fejét, mellette Kuo-Mo-zso min­dig mosolygó, kedves arcát. Felüliünk, s az erkélyen kihajolva integetünk nevetve, dik össze. Jelenleg 70 országból szár-» mazó 296 tagja van. összetétele a tá’-'adalom legkülönezőbb rétegeit tükrözi. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy ez a képviselet ma a Világtanács által gyakorolt valóságos befolyásnak felel meg. Számos országban a békemoz-í galom fellendülése országos vonat-» kozásban oly erőkre is kiterjedt már, amelyek a Világtanácsban nin- csenek képviselve. Más országok-» ban pedig vannak olyan erők, ame­lyek — bár nincsenek kapcsolatban a nemzeti békemozgalmakkal —< már régóta együttműködnek a Vi- lágtanáccsal. Javaslom: a mostani ülésszak alatt nyissuk meg előttük a tanács sorait. Azok, akik itt vannak, nem min­dig ismerték és értették meg egy­mást. Azóta azonban, amióta a ta­nácsban erőfeszítéseiket egyesítet­ték, megismerték, megértették, sőt megszerették egymást. Azt kívánom, hogy ezen ülésszak után még többen legyünk és még erősebbek legyünk. Valahogy azt lehetne mondani! az a kohó vagyunk, ahol egymásba olvad az emberek jóakarata. Olyan hely. ahol büszkék lehetünk emberi mivoltunkra, olyan hely, ahol az emberiség egységes egészet alkot. Most még inkább, mint bármikor, arra van szükség, hogy e helyen to­vábbra is olyan életrevaló gondola­tok és kezdeményezések szülesse­nek, amelyeket azután a népek ma­gukévá tesznek, hogy megoltalmaz­zák magukat a háborútól és kí- kovácsolják békés jövőjüket. háború céljaira. — Elmondotta, hogy egy jelentéktelen áruló ki­sebbségen kívül Vietnam egész népe ellenáll az amerikai impe­rialisták által támogatott francia gyarmatosítók agressziójának. A vietnami küldött ezután az indokínai népek függetlenségi har­cának legújabb sikereit ismertette. Döbbenetes adatokkal bizonyította a francia gyarmatosítók kegyetlen­kedéseit. Vietnam kormánya és népe a ke­gyelem politikáját folytatja a hadi­foglyokkal szemben. Számos hadi­foglyot szabadqnbocsátottak. Vietnam Ho Si Minh elnök ve­zette egyedüli törvényes kormánya és Vietnam népe szilárdan hisz sa­ját erejében Franciaország és India népeinek erejében, a világ bé­kés erőiben. — A francia néphez fordulunk — mondotta befejezésül a vietnami küldött. •— Sokat küzdöttünk együtt, még szorosabban kell fog­nunk egymás kezét és megsokszo­rozott lelkesedéssel kell küzdenünk. Tudjuk, hogy hosszú harc áll még előttünk, de ez a harc végül is győzni fog. könnyesen szólunk, éljenezzük drága vendégeinket, a világ kimagasló béke­harcosait. % A szünetben a folyosón sétálunk. Nem győzünk azon örvendezni, hogy itt lehe­tünk a világ békeszerető népének kül­döttei között. Néger diákok, hindu asz- szonyok, távolkeleti papok, francia tu­dósok, a világ minden tájáról hazánkba érkezeti nagyszerű emberek közelségé­ben. Akik szivük mélyén ugyanazt akar­ják, akik tetteikkel ugyanazt akarták, amit Vékony Rózsi, a kiváló traktorista. D. Tóth Mihályné, akinek 410 munka­egysége a békét hirdeti. Csodálatosan tiszta, langyos est borul Budapest fölé. Az Építömunkások Szék­háza előtt órák óta emberek százai vár­nak. Látni akarják egy percre szerettein­ket. S amikor kilép a kapun Tyihonov. Isabelle Blume, Emi Sziao s a többi drága vendégi felemelt kezek koszorúm fonódik szorosan köréjük. Newyorkban pánik van a tőzsdén, a koreai fegyverszünet lehetősége indította el. Chikagóban valamelyik Rockefeller, csemete lizdolláros aranypénzekkel kira­kott irodájában új, jövedelmezőbb üzle­ten spekulál. Ezeket az urakat is fel­emelt kezek várják. A munkanélküli milliók évről évre növekvő ereje, a magasba lendülő sovány szomorú karok erdeje. % Hogyan mondhatnám el mindazt, amit akkor, ott Budapesten, a Béke Világta- nács megnyitó ülésén éreztem? Hogyat mondhatnám el kicsi lányomnak? Éj­szaka jöttünk haza. Lábujjhegyen a-, ágyához mentem, megcsókoltam napsü­tötte kis homlokát. Szeretettel, boldogan ahogyan Budapest, hazánk dolgozó népe, szívében bizakodó reménnyel köszönti kedves vendégeit, a béke küldötteit. Nguyen Hűen Thui vietnami küldött felszólalása Felejthetetlen órák a béke küldöttei között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom