Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-18 / 143. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1953 június 18. , '

2

nemzeti függetlenség hathatósabb megvédésére, az idegen katonai támaszpontok létesítésének megtagadására, az úgynevezett „európai hadsereg“ felállításának elutasítására, sőt itt-ott a kívülről ráerőszakolt katonai szövetségekből való kilépés irányában is megnyilvánul, egyre növekvőben van és ma már mindenkinek számot kell vetnie ezzel a hangulattal. Nekünk, a béke híveinek, minden olyan lépést támogatnunk kell, amely az államok szuverenitásának megszilárdítására és biztonságuk megvédésére irányul. Támogatnunk kell az olyan társadalmi nézeteket képviselő köröket, amelyek a világbékére irányuló harcunkban nem haladnak velünk, azonban ellenállást fejtenek ki a háborús erőkkel szemben.

— Időnként felvetik a kérdést, hogy az olyan állam, amely elutasítja a katonai blokkban való részvételt, hogyan védheti meg biztonságát. Különös kérdés! Az agresszív paktumokban való részvétel visz- szautasítása már magában véve is növeli — nemhogy csökkentené — az állam biztonságának kilátásait. Mi, a béke hívei, régóta harcolunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének újjáteremtéséért, amely létrehozóinak elveit követve valóban az összes államok biztonságának letéteményesévé válhatna. A tárgyalások, kölcsönös engedmények, a kölcsönös megértés és a megállapodások szelleme, amely mindenütt kezdi háttérbe szorítani az ultimátumok, diktátumok és fenyegetések nolitikáját, van hivatva megváltoztam az Egyesült Nemzetek1 Szervezetének légkörét és visszaadni elvesztett tekintélyét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy Kína elfoglalja törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetének kebelében. Ezt Nagy-Britannia államférfiai már belátták, s én remélem, hogy az Egyesült Államok vezetőinél is sor kerül erre. Kína részvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetében elő fogja mozdítani, hogy az ENSZ, mint a béke őre, betölthesse hivatását, már csak azért is, mert a hatalmas és tarka Ázsiában a vitás kérdések Kína nélkül nem oldhatok meg, továbbá, mivel az amerikai és a kínai küldöttek első baráti kézfogása nemcsupán az indiaiakat és burmaiakat, hanem az ausztráliaiakat, az angolokat vagy akár a brazilokat is megnyugtatja.

— Az egységes és békeszerető Németországgal kötendő békeszerződés kiküszöböli az európai háború veszélyét. Németországnak szuverén állammá kell válnia, azonban szomszédainak — sőt az ösz- szes népeknek — biztosítva kell lenniök a revansista szellem és az

agresszív erők újjáéledésével szemben. A békeszerető Németországnak semmiféle olyan katonai blokkba vagy államszövetségbe nem szabad belépnie, amely azon népek ellen irányul, melyek a fasizmus szörnyű rémuralmának közös erőfeszítéssel vetettek véget.

— A Szovjetunió annakidején több olyan barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményt írt alá, amely az agressziós erők újjáéledése ellen irányult. Ilyen például a francia-szovjet és az angol-szovjet egyezmény. Lehetséges, hogy egyes nyugati politikai funkcionáriusok. akik az utóbbi évek folyamán számos különféle, olykor egymással ellentétes, okmányt írtak alá, megfeledkeztek a Szovjetunióval kötött békefenntartó szerződéseikről. A szovjet emberek azonban komolyan veszik aláírásukkal megpecsételt szerződéses kötelezettségeiket és a szóbanforgó szerződéseket továbbra is az európai béke biztosítékának tekintik, természetesen abban az esetben, ha a szerződéseket mindkét fél betartja.

— Ami pedig a kis államokat illeti, az ENSZ visszatérése alkotmánya szelleméhez, továbbá azok a megnemtámadási szerződések, amelyeket a szóbanforgó államok szomszédaikkal köthetnek, sokkal nagyobb mértékben szolgálja biztonságukat, mint egy katonai blokkba való belépés, ahol valóságban még tanácskozási joguk sincs.

Egyre szélesebb frontet a béke védelmében

— Említettem már, hogy az államok igazi függetlensége a béke biztosítéka. Feltehetik nekem azt a kérdést, vájjon vonatkozik-e ez Ázsia és Afrika népeinek függetlenségi harcára is. Senkinek sincs természetesen kétsége aziránt, hogy a ^zovjet emberek szimpátiája nem az ’ elnyomók, hanerp az elnyomottak felé irányul. A feltett kérdésre azonban a béke megvédése szempontjából szeretnék válaszolni. Churchill és Attlee megmosolyogták egyes lapok azon állítását, hogy Vietnam függetlenségi harca nem más, mint a Szovjetunió mesterkedése. Nem kételkedem abban, hogy Churchill és Attlee a maláj nép követeléseinek teljes törvényszerűségével is tisztában van, A háborús erők politikai fondorlatai, amelyeknek a laosi eseményekkel kapcsolatban tanúi lehettünk, azt bizonyítják, hogy fegyverek alkalmazása a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szemben újabb háborús tűzfészkek, újabb Korea létrejöttének veszélyével jár. Éppen ezért támogatjuk mi, a béke hívei, az összes népeknek a függetlenséghez való

jogát, s foglalunk határozott állást amellett, hogy a fennálló konfliktusokat tárgyalások útján oldják meg.

— Az előállott új helyzetben, a nemzetközi feszültség kétségtelen enyhülése közepette az állam szuverenitásának és biztonságának kérdése rendkívül fontossá válik. Mi, szovjet emberek, megértéssel és mély szimpátiával kísérjük minden ország népének saját biztonsága megvédésére irányuló törekvését. Mint eddig is, most is, és ezentúl is, mindenkor elismerjük minden népnek azt a jogát, hogy önállóan éljen és szabadon válassza meg azt az életformát, amelyet a maga számára a legjobbnak tart. A béke nem építhető csupán az egyazon nézetet vallókra és barátokra, a békét az eltérő nézeteket valló és egymással szemben bizalmatlansággal teli emberekkel is együtt kell építeni. Nem akarjuk most felidézni- a vádaskodásokat, támadásokat és fenyegetéseket, hanem azokkal is megegyezésre akarunk lépni, akikről igazán nem mondhatjuk el, hogy régóta mélyen és forrón szeretnek bennünket.

— Barátaim, útunk első szakasza

véget ért. De mi nem állunk meg. A koreai fegyverszünetet békének kell követnie. A koreai tárgyalásokat egyéb tárgyalásoknak kell követniök: a világban sok az ideggóc és sok, túl sok a száraz puskapor. Még nagyobb erőfesztéssel harcolunk majd a békéért, hogy mindegyikünk szégyenpír nélkül tekinthessen gyermekeire. Budapesten éppúgy, mint Londonban, Moszkvában éppúgy, mint New- Yorkban. Amidőn Becsben minden nép —• legyen az kicsi vagy nagy —- azon jogáról beszéltem, hogy maga dönthessen sorsa felett, egy francia közmondást idéztem: a szénégető úr a maga portáján. Hozzá szeretném még tenni, hogy a szénégetők általában békés emberek, mindegyiküknek megvan a maga otthona, a maga örömei és gondjai, s szilárd meggyőződésem, hogy a szénégetők megegyeznek egymással. t

Beszéde közben újra és újra felzúgott a taps. Az ülés részvev;i hosszan ünnepelték a szovjet nép, a béketábor kiváló harcosát.

*

Ilja Erenburg beszéde után felszólalt Mauricio Brigin tanár, Argentína országos békemozgalmának titkára, Stanyiszlaw Kulczynski, a lengyel szejm alelnöke, a demokrata párt alelnöke, Isabelle Blume, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, a belga parlament képviselője.

4 Sir Sahib Szingh Sokhi javaslata: •

Intézzen a Béke Világtanács felhívást a hatalmakhoz: tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok!

Sir Sahib Szingh Sokhi indiai vezérőrnagy, az egészségügyi világ- szervezet volt vezérigazgatója következett szólásra. Sokhi India egyik leghíresebb tudósa, a Királyi Tudós Társaság tagja, parlamenti képviselő.

Sokhi bevezető szavaiban megállapította: kétségtelen, hogy megváltozott a nemzetközi légkör, hogy az új nap hajnala egy újabb háború állandóan kísértő rémétől való szabadulás Ígéretét hozza a világnak. Elmondotta, hogyan erősödött a népek bécsi kongresszusa óta Indiában is a béke mozgalma, milyen hatalmas tömegek gyűltek össze mindenütt az indiai békemozgalom vezetőjének, a Sztálin-díjas dr. Szajfuddin Kicslunak meghallgatására. Az egész országot bejárták azok a szavak, amelyekben Kicslu elmondotta: milyen nagy erők tömörülnek a háború ellen, mennyire meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák Őszintén és szenvedédélyesen kívánják a békét.

Sokhi méltatta Nehru indiai miniszterelnök külpolitikáját és India közreműködését a koreai fegyver- szünet létrehozása érdekében. Kifejtette, hogy a népek békemozgalmának növekvő ereje a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán !s határozottan érezhető volt. Hangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy bizonyos európai hatalmak, amelyek a legutóbbi néhány esztendőben akkor is behódoltak az amerikai politikának, amikor meg voltak győződve annak veszélyes voltáról — ezúttal, a Kínai Népköztársaság emlékezetes nyolc pontból álló, s az ellenségeskedések megszüntetését indítványozó javaslata után, nyilvánosan elhatárolták magukat minden esetleges amerikai visszautasítástól. Hangoztatta, hogy ennek az álláspontnak a megszületésében rendkívüli érdeme van a békemozgalomnak.

A következőkben rámutatott arra,

hopv még alapvetőbb tényezője a békének a teljességgel szabad Kína megjelenése. A Kínai Népköztársaság — mondotta — félreérthetetlen bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a béke oldalán áll, hogy egyetlen ország ellen sincsenek agresszív tervei, hogy minden vágya: ne zavarják békéjét, segítsék hatalmas erőforrásainak kihasználásában, abban, hogy jólétet adhasson népének. Rendkívül súllyal húzta alá Sokhi, hogy honfitársai óriási csodálattal fordulnak Kína felé, s hogy Kína „legnagyobb csodálója Nehru miniszterelnök.“ Elmondotta, hogy az emberek a legtávolabbi indiai falvakban is meg akarnak ismerkedni azzal az élettel, amelyet az új Kína ad népének, szomjazzák a Kínából érkező híreket. Nemrégiben nem kevesebb, mint 67 indiai-kínai baráti társaság alakult, teljesen a tömegek kezdeményezése nyomán. Hangoztatta, hógy minden osztályhoz tartozó honfitársai, de különösen a tömegek jogosan úgy tekintenek Kínára, mint drága és kedves szomszédra, akivel mindig jóviszonyban éltek, s a jövőben még jobb, még bensőségesebb viszonyban akarnak élni. Kína megjelenése a béke hatalmas őrének, a Szovjetuniónak oldalán — a világbéke legdöntőbb biztosítéka. Sokhi kiemelte, hogy a Szovjetunió, az utóbbi években őt ért nemzetközi fenyegetések ellenére is, türelmesen és állhatatosan visszautasított mindenféle háborús provokációt. Még legmegátalkodottabb ellenségeit is meg kellett, hogy győzze arról, nem akar háborút, noha eléggé erős ahhoz, hogy minden hatalmat legyőzzön, ha az megtámadná. A Szovjetunió békeszeretetéről Nehru is tanúságot tett, mikor nemrégiben úgy értékelte a Szovjetunió új békejrezdeményezéseit, hogy azokat „üdvözölni kell, mert segítséget nyújtanak a nemzetközi feszültség csökkentésére.“

Ilymódon — hangoztatta Sokhi s=

„a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, a népi demokráciák és a baráti India — a béke hatalmas erőit jelentik. Nyugodtan mondhatom — anélkül, hogy ellentmondástól kellene tartanom — hogy India sohasem csatlakozna egy szovjetellenes, kínaellenes háborúhoz. India valójában egyetlen ország ellen sem fog elkövetni agressziót.“

Ezután Sokhi a béke erőinek rendkívüli előretörését vázolta, megemlítve, hogy véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok népe is lassan meggyőződik, a Szovjetunió békés szándékairól. Figyelmeztetett arra, hogy a béke őreinek nem szabad elbízniok magukat. Rendkívüli élességgel fejtette ki, hogy a békét csak az egész világ valamennyi népének együttműködésével lehet szilárdan biztosítani. Az úgynevezett „keresztény civilizáció“ európai és amerikai védelmezőivel, akik minduntalan vérontással szennyezik be a világot, meg kell értetni: az emberiség az amerikaiakon és európaiakon kívül Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok-sokmilliónyi lakosát is jelenti. Ezeket a milliókat éppen az úgynevezett keresztény civilizáció védelmezői döntötték nyomorba és szolgaságba sokévszázados átkos működésükkel. Feltétlenül emlékeznünk kell mindig arra, hogy a világ számára sorsdöntő jelentőségű ezeknek a kétségbeejtő életfeltételek közé szorított tömegeknek a felemelése.

Sokhi beszéde befejező részében hangoztatta, hogy az egész világ aggódó várakozással tekint a mostani találkozás felé, iránymutatást vár a Béke-Világtanácstól, s ezért ő — Sokhi — javaslatot terjeszt e>lő.

„Bocsássunk szárnya — mondotta — a békének e gyönyörű városában tartott tanácskozásunktól egy felhívást. Szövege legyen egyszerű, s szólítsa fel az egész emberiséget: csatlakozzék ahhoz a nagyszerű harchoz, amely a tárgyalások szellemének diadaláért folyik — a háborúval szemben. Terjessze ez a felhívás azt a bíztató üzenetet, hogy a nemzetek között nincs olyan vitás kérdés, nincsen olyan, bárminő rémületet keltő probléma, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megoldani. Korea megmutatta nekünk a tárgyalások mindent legyűrő erejét. A budapesti felhívás így szóljon: Tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok minden egyes kérdésről, amely ma nemzetközi súrlódásokat okoz. Ne kíséreljük meg, hogy minden problémára merev és száraz megoldást keressünk. A hatalmakhoz Intézett, tárgyalásra szólító felhívásunkhoz ne fűzzünk semmiféle feltételt. Üdvözölnünk kell minden olyan rendezést, amely békét hoz, minden békeindítványt — bárhonnan jöjjön is. Minden országban törekedjünk arra, hogy a magunk kormányát meggyőzzük, tegyen meg mindent, ami hatalmában van, segítse elő azoknak a tárgyalásoknak megindulását, amelyek békét kell

\ Béke Világfán

Szerdán délelőtt fél tíz órakor folytatódtak a Béke Világtanács budapesti ülésének tanácskozásai. Az ülés elnökségében helyet foglaltak: Kuo Mo-zso, a Kínai Központi Népi Kormány Közigazgatási Tanácsának alelnöke és Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, a Béke Világtanács Nemzetközi Sztálinhogyhozzanak — s fognak is hozni — az egész emberiség számára.“

*

Szingh Sokhi beszédét gyakran szakította félbe a küldöttek tapsa. Amikor beszédét befejezte, ismét hosszantartó tapssal üdvözölték. Egymás után siettek fel a népek küldöttei, hogy üdvözöljék az indiai küldöttség vezetőjét és az általa előterjesztett javaslatokat. Ezután Emanuel d'Astier de la Vigerie lépett a mikrofonhoz, és javasolta* hogy holnap reggelre hívják össze a Béke-Világlanács Irodájának ülését. Az ülésen tárgyalják meg a vita során eddig felmerült javaslatokat, különösen a Sokhi vezér-« őrnagy által felvetett problémákat.

Ezután Gabriel d‘Arboussier, a Béke-Világtanács alelnöke, Antoine Tabet mérnök, libanoni küldött, a Béke-Világtanács Irodájának tagja és Oskar Jansson kereskedő, Svédország pacifista tanácsának alelnöke szólalt fel.

Nyolc óra után az elnöklő Cotton asszony az ülést bezárta.

ács szerdai ülése

békedíjjal kitüntetett alelnökei, Branca Fialho, Ikuo Ojama, a Béke Világtanács Irodájának Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett tagjai, valamint a Béke-Világtanács elnökségének, irodájának és titkárságának, valamint a Béke-Világta- nácsnak számos más tagja.

Résztvettek az ülésen a magyar békeharcosok képviselői is.

Gabriel D'Arboussier, a BYT aielnökének felszólalása

Egy afrikai közmondás azt tartja, hogy hiába indul el a hazugság korán reggel, mielőtt le- szál az éj, az igazság beéri — kezdte'' beszédét Gabriel D'Ar- boussier. — Hazugság azt állítani, hogy a népeknek — bármit tegyenek is — időnként gyilkolniok kell egymást. A mi mozgalmunk dicsősége az, hogy nap mint nap harcol a hazugságok ellen.

Afrika népéi nagy megelégedéssel vették tudomásul a közeli koreai fegyverszünet hírét és teljes szívből kívánják a hadműveletek megszüntetését Vietnamban és Malájföldön, ahol akaratuk ellenére fiaik oly nagy számban harcolnak.

D'Arboussier ezután Eisenhower amerikai elnök áprilisi nyilatkozatának azzal a részével foglalkozott, amelyet Afrika népei és a gyarmati népek általában nem helyeselhetnek:

Nem akarok foglalkozni mással, csak azzal, ami a függő és gyarmati népek szempontjából a legfontosabbnak tűnik nekem. E kijelentésében Eisenhower felszólítja a Szovjetunió veztőit, vessék latba befolyásukat, hogy maradjon abba a gyarmati népek függetlenségi mozgalma.

Ez tökéletesen elfogadhatatlan szempont, mivel a gyarmati népek függetlenségi mozgalmait úgy állítja be, mint egyrészt a nemzetközi feszültség egyik tényezőjét, másrészt mint idegen hatalmak játékszerét — holott valóságban e népek belső ügyeiről van szó.

D'Arboussier megállapította: „A függő és gyarmati országok népeinek felszabadulási mozgalma egy nagy történelmi folyamat része, amely a Csendes Óceántól Dél- Afrikáig, Dél-Amerikától Délkelet- Ázsiáig terjed. Igazságos és önálló mozgalmak ezek, melyeknek létjogosultságot ad népeik elviselhetetlen sorsa és amelyeknek nincsen szükségük arra, hogy máshonnan kapjanak útmutatást, mint jelenlegi nyomoruk tudatából és jövő fellendülésükbe vetett reményükből.

D'Arboussier néhány számadattal mutatta meg az afrikai népek szörnyű nyomorúságos helyzetét: amíg Franciaországban ezerötszáz lakosra jut egy orvos, addig Fran- cia-Nyugat-Afrikában ötvenezer lakosra. Ugyanitt a lakosság 95%-a írástudatlan. A nemzeti jövedelem egy főre eső átlaga Nyugat-Aíriká- ban egytizede a francia átlagnak. Kenyában kétezer angol gyarmatos húszezer négyzetkilométer területet foglal el a legjobb földekből és ennek csak egyheted részét műveli

meg. 5,500.000 afrikai csak 75.000 négyzetkilométer felett rendelkezik. Már pedig ez a föld Afrika földje. És ezeknek az embereknek a munkája adja a kapitalista világ urániumának kilencvenöt százalékát, aranyának nyolcvanszázalekát, kobaltjának nyolcvan százalékát, kakaójának hetven százalékát, pálma- olajának hetven százalékát stb.

Ki bélyegezheti hát meg — tette fel a kérdést D'Arboussier — e népeket, amelyek nem hajlandók tos vább tűrni, hogy az ilyen igazságtalanság folytatódjék, sokszor még a politikai szabadságjogok teljes hiányával és faji megkülönböztetésekkel betetőzve.

A nemzetközi feszültség — hangsúlyozta D'Arboussier — nem a gyarmati és függő népek műve, hanem igenis azoké, akik nem hajlandók elismerni ezen népek jogos törekvéseit és erőszakkal akarják azt a status quo-t fenntartani, amelyet a történelmi fejlődés halálraíté’t.

Itt is, mint egyebütt, midőn konfliktusok keletkeztek, szabad tárgyalások útján kell ezeknek véget- vetni. Napjainkban egy nép szabadsága felett aratott katonai győzelem a valóságban vereség az emberiség számára. A tárgyalásokat meg lehet és meg kell indítani. ?e- gven az akár Vietnamban, vagy Malájföldön, Egyiptomban vagy Közép-Keleten, Kenyában vagy Tuniszban.

Továbbiakban rámutatott: a mögött a nézet mögött, hogy nincs olyan ellentét a nemzetek között, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megoldani, az a feltevés húzódik. hogy minden nemzet Ingyen képes önmagát fenntartani saját területének erőforrásaiból, kiegészítve más nemzetekkel becsületes és egyenrangú alapon folytatott kereskedelemmel.

Az egyes területek sajátos p'oh lé- máinak megoldásához minden nemzetnek szüksége van arra, hogy saját tudósai és technológusai legyenek, legalább abban az arányban, amelyben a gazdagabb nemzeteknél vannak. A tudomány az emberiség közös kincse, amit egyel - len csoport sem monopolizálhat önmaga számára.

A továbbiakban bírálóiad em .- kezett meg aról, hogy egyes kormányok akadályokat gördítenek a tudósok találkozásai elé. Mindez komolyan hátráltatja a tudómén v előrehaladását, a világbékére irá- nvulc javaslatok megvalósulását. —. (MTI).

n lervtelfesítésben éfeni^rő Paoírgvár dolgozói táviratot küldtek a Béke Világtanácsnak

A Szolnoki Papírgyár a megyei pártbizottság versenyzászlajáért folyó küzdelemben a könnyűipari üzemek között az első helyre kerüli. Június első dekádjában 108.5 százalékra teljesítette tervét

A békéért folytatott harcban kiváló eredményt elért papírgyári dolgozok táviratot küldtek a Béke Világtanácsnak. A táviratban a következőket írják: „Forró szeretettel küldjük üdvözletünket a Béke Világtanács budapesti ülésére hazánkba érkezett küldötteknek. Kívánjuk a nemzetközi béketábor vezérkarának, hogy munkája eredményeként nagy lépéssel vigye előre az emberek százmillióinak őszinte vágyát, a tartós béke megteremtését a megvalósulás felé.

Mi. akik az egyre erősödő béketábor nagy családjának tagjainak valljuk magunkat, a békében mindennapi életünk elemi feltételét látjuk. Ezért ígérjük, hogy a jövőben az eddigieknél még odaadóbb munkával járulunk hozzá a béke megszilárdításához" — fejeződik be a Papírgyár dolgozóinak távirata.