Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-14 / 140. szám

X SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 június 14. NAGY ÉLMÉNYEK — NAGY ÉRZÉSEK /T Béke. — az élet. A kis virágos­áért házunk körül, ahol vasárna­ponként pihen a család. A fehér­hajó anyák könnyeken átütő mo­solya, mikor lányuk, fiuk lakodal­mán „menyecske-ruhát“ ölt a menyasszony, az apa megértő ba- zsalygása azokban a percekben, mikor a cimborái közt zavartan várakozó vőlegény szemlátomást komolyodik férfivá. Békéről csobog a selymesen hömpölygő Tisza. A 'béke szó ,.b“-betűjére ível az új szolnoki híd. hónaljában a Zagyva torkolattal, ahol a puhán susogó füzek alján munka után halásszuk « csillogó hátú halakat. A béke szót suttogják a játszi szélben 'himbálózó kalászok, mikor züm­mögve harap beléjük a kombájn, vagy dobogó szívvel teszi az első ■kaszasuhintást a paraszt. Mintha rózsafavonó simogatna mélyenzen- gő húrokat, olyan szépen muzsi­kálnak a békéről sztahanovistáink keze alatt az esztergagépe». Béke — e simogató szóban bom­lik virágba a mi gazdag, szabad életünk. De. ebben a szóban viharzó gyű­lölet is izzik minden ellen, ami az élet/ellensége. Jé' Az élet nevében! Ez sugárzik most arról az emberről, aki velem szemben áll a szolnoki megyei kór­éhé? laboratóriumában. Melegbar­na szeme kutatóan mélyed el a napfény kévéjébe tartott kémcsö­vecske tartalmán. Az üvegcsében néhány csepp vér — vegyianyau- gal összekeverve. Az orvos, az em­ber kutatja az élet ellenségét. Lévai Károly elvtárj áll előt­tünk, aki hat hónapot töltött Ko­reában. Az ottani Rákosi Mátyás kórház egyik orvosaként a béke­szerető magyar népet képviselte, n békeharc első soraiban küzdött — az életért — a halál ellen. Derűs­barna arcára, magas homlokára ott véste a harc a szigorú vonást, amellyel most is a kórokozót, a bajthozót keresi. * Hat hónap — és ezernyi egész életre szóló tapasztalat, erőgyűj­tés! Hősi munkában eltöltött hat hónap — 1952 márciusától októ­beréig. Szívét mindvégig a magasz­tos megbízatás hevítette. Érezte, hogy aki Koreában lép a küzdő­térre, annak élete egy darabjává vélik a világ minden becsületes emberéig elérő óriási lobogónak, a béke szent zászlajának. Ott leng, repül ez a zászló a földkerekség felett s az emberiség piroslón lük­tető szíve tartja állandó reflektor­fényben. Úgy dolgozott — szívét- lelkét beleöntve a küzdelembe — Lévaj elvtárs is. hogy e lobogó da­gadó selymén parányi folt se essen. * Korea — Magyarország. Mily kö­zel volt egymáshoz nap mint nap a több mint tízezer kilométer el­lenére. A párt. a magyar nép szíve, a magyar tájak lelke érezhetővé vált Phenjanban is. Felemelő ér­zéssel nézte a földalatti színházban száz és száz koreai hőssel a magyar filmeket. ,.Déryné“-t, a „Tűzke- resztség“-et — s a híradóban tün­döklő fővárosunk panorámáját. A Duna kék szalagját, parlamentünk csipkés tornyait. Hogy lehetne el­felejteni azt a forró, lélekzetvisz- szafojtó csendet, mikor megjelent a mozivásznon az erdőkoszorúzta, hegyes-völgyes budai táj. Kacagó virágok, tölgyek, akácok integettek á egy szorosak ismerős zsivaj ömlött el a phenjani mo?itermen. Ragyo­gó feketeszemű koreai gyerekek mosolyogtak a vászonról az otthon­ért. a meghitt tűzhelyért harcoló apakra. anyákra: a budapesti Kim ír Szén iskola apró növendékei, akik anyanyelvükön tanulnak má­sodik hazájukban. Az apróságok tekintete még a nézőkön függ, de már kedves várakozás csillan ben­nük. Csilingelő nevetéssel szalad­nak odébb. arra. ahonnét az édes­apa. a szeretett férfi közeledik feléjük. Kerek, vidám arcából, a vastagívű szemöldök alól szere- tetet sugárzóan mosolyog a kicsi­nyekre a magyar nép atyjának csil­logó szeme. „Rákosi!“ — »Nagybátyánk!« — így hívják Koreában - »Manze! Man- ze! — »Éljen!« — zúg fel a koreai nézők serege s a gyilkos bombázá­sokért. a baktériumbombákéit ezerszeresen megfizető harcosok arcán patakzik a köny. — Rákosi elvtárs átöleli a köréje sereglő gyermekeket, ezt szavával simogat­ja. amazt kezével. Hangja összeve­gyül a vékonyka. gyerekcsicsergés­sel. Meg-megáll, lépdel közöttük, gyöngéden cirógatja őket. — akár az aranykalászokat a búzamező szélén. — Együtt dobog Korea és Magyarország szíve. * Rákosi elvtárs nagyszerű fiait, lányait, a Rákosi Mátyás kórház orvosait, műtősnőit s velük a ma­gyar népet nagyon megszerették a koreaiak. Mi mást bizonyítana az. hogy ha például Phenjan utcáin ide­gent látnak, sok esetben ismeret­lenül rámondják: » vengría tho- mur« — magyar elvtárs. Lévai elv­társ most is érzi kezén a gyerekhad csimpaszkodó szorítását, hallja üd­vözlésüket: »szerbuszi!« »szerbu­sza!«. Emlékezetében őrzi a fel­nőttek hálás pillantását, akik — ot­tani szokás szerint megállva, meg­hajolva köszöntötték, ha vele ta­lálkoztak. A testvéri szeretet edesnette meg azt a darab kenyeret, amit egy-egy szörnyű bombázás után megosztottak egymással. A hős baj társ megbecsülését jelentette az a három-négy szem szilva vagy alig érett szellő, amit mint első termést vittek ajándékba a »ma­gyar elvtársnak«. Lehet-e a nép iránti hűség, a hazaszeretet olyan példáit elfelejteni, mint mikor a karjait elvesztett koreai harcos a vállán vitte be leszakított lábú baj társát a Rákosi Mátyás-kór­házba?! Nincs szó. ami kifejezze a kis iskoláslányok hősiességét, akik éjszaka, bombázás . poklában hord­ták hordágyon a sebesülteket a kö­tözőhelyre. Ki ne gondolt volna sa­ját gyermekére, ha a kórház padló­jára fektetett rengeteg összeroncsolt ember között meglátja azt a féle­lembe dermedt szemű csöppséget, aki elfehéredett arccal nezte-nezte kínokban vergődő anyját, »kinek ölelő karját vállból tépte le a na­palm-bomba. Az összefogás legyőz­hetetlenségét példázta az a hőstett is, amit szeretett parancsnokuk megmentéséért véghezvittek kato­nái. Megfigyelőhelyén érte találat a parancsnokot s nagy vérveszte­séggel vitték kórházba. Egyszerű harcosok, tisztek, őrmesterek 15—16 km-ről futva igyekeztek elérni a mentőhelyre, hogy vérátömlesztés­sel segítsenek. Többen jöttek, mert nem lehetett tudni, parancsnokuk milyen vércsoportba tartozik. Mire odaértek, meghalt a hős. Bajtársai a legszentebb bosszú lángjától fűtve fordultak nyomban vissza a tűzvonalba. * Lévai elvtárs az ablak felé for­dul. Fehér köpenyén, deresedő ha­lántékán békésen villan a júniusi napsugár. Szeme Letéved a szolnoki kórház-park dús fáira, a sétányo­kon levegőző betegekre. Szeme, lelke egyszerre látja most az eléje táruló képet s az emlékeket. ,.. Milyen új értelmet kapott kint a „Hazádnak rendületlenül?“ Mi­lyen világossá vált, hogy a koreaiak vére azért is öntözi saját hazájuk földjét, hogy idehaza, a mezőtúri Futó-u. 6. sz. ház, előtt zavartala­nul nyíljon a rózsa. Jászberényben békésen zúgjanak a gépek s hogy Tiszafüreden a Hámán Kató tszcs asszonyai dalolva süthessék a dom­ború cipót. * Mezőtúr—Korea. Közben a hatal­mas Szovjetunió. Kína. Mandzsú­ria. Az a csodálatos május elseje Pekingben, az ősfalú./ ősi kultúrájú világvárosban. Az emelvényen nem messze Mao Ce-Tung elytárs ko­moly. mégis örökmosplyú arcával, a 475 millió kínai dolgozó ereiét tükröző nyugalmával. A menetben a magyar kulturális küldöttség, melynek műsoráért 40 percre meg­áll az embertömeg. Egyszeresek ki­válik közülük egy bőingujjú ma­gyar bácsi s viszi népünk ajándé­kát a párt nagy harcosának. Ma­gasztos percek. Mao Ce-Tung elv- társ kezében felröppen a nemzeti­színű magyar lobogó. Lengeti a tö­meg felé. EzerMől szárnyal a kiál­tás: „Szunnyali!“ Magyar!... Lé­vai elvtárs akkor is határozottan érezte: a kiáltás összefolyik a ma­gyar földön harsogó éljenekkel, üte­mes Mao Ce-Tung !-kiáltásokkal. Képzelete elszállt a finomművű, ősi pagodák, tornyos, karcsú tetejű kínai házak, rizsföldek, évezredes falak, lomha tevék léptétől, autók vágtájától porzó végtelen ország-, utak felett — haza. A szellő elvitte neki a hazai orgonák, erdők .folyók, gabonaföldek, a gyárak füstjének illatát. Minden izével érezte: a győ­zelem a miénk, önzetlen barátság­ban, testvéri szövetségben össze­fogott népeké. • Mezőtúr—Szovjetunió—Moszkva. Repülőút a Bajkál-tó felett. Gigan­tikus építkezések, a sztálini ön­tözőművek ... A Leni n-mauzólaum- ban. Milliók lépdelnek a Forra­dalom atyja koporsójánál. Mily gi­gászi erő árad most is a domború homlokból, milyen erőssé teszik az embert az eskü szavai: „Mikor el­távozott tőlünk. 'Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk.“ A Kremlben. Megfordult abban az impozáns, de egyszerű tanács­teremben. ahol a XIX. Pártkon­gresszust tartották. Ült a rövid író­asztal mellett, ahol Sztálin elvtárs hallgatta hűséges társa. Malenkov elvtárs beszédét. Ott látta gondolat­ban maga mellett, amint állát te­nyerébe hajtva ül. gondolkozik. Jö- vendőt-látó szeme, ezüstös haja. álla, homloka, keze . csupa figyelem. Szeme a történelmi párton őrködik. Látja a Történelmet, a nagy Tör­vény győzelmét, melynek kivívásá­hoz nagy művét adta a emberiség­nek. ... Sztálin elvtárs feláll, beszélni kezd. Szava a történelem bizony­sága arról, hogy minden nép bol­dogsága eljön egyszer. Harmincöt éve egyetlenegy párt volt csak: a Rohambrigád. S most Koreától Csehszlovákiáig — mi magyarok is büszkén tűzhetjük k|> mellünkre a kitüntető nevet.... * Lévai Károly kórházi főorvos nagy élményeket, nagy érzéseket ismert meg hat hónap alatt. A győ­zelemhez, ami ma már a népek aj­taján kopogtat. — a párt, Rákosi elvtárs, a magyar nép a Rákosi Má­tyás-kórház orvosainak segítsége is hozzájárul. Benne van már a ko­reai hadifogolvkérdésben létrejött egyezmény aláírásában is. A Béke Világtanács budapesti ülésén milliónyi hőstettből ková­csolják a küldöttek a népek ra­gyogó jövőjét, melyről Sztálin elv­társ mondott örök szavakat s amit Ö hagyott örökül az emberiségre. Tóth István. Jlaudezcnnk ifjúk a békééit fshjtat&tt hal'd ól A SZOLKOKVIDÉKI KiskereskcdeL mi Vállalat békebizot tsága a dolgozók1 nevében a/. alábbi táviratot küldte az Országom Béketanácan<ak: »Mi, a Bzd. nokvidéki Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói mélységes felháborodással ér­tesülünk a két békehiUTo*. a, lftweti- be-rarbáznspár «Honi gaztettről, A vi­lág becsülő is dolgozóival együttérez ve mi is tiltakozunk az ítélet végrehaj­tás« ellen éf egy ütlérzésiioket, s a bé­kéért való rendíthetetlen kiállásunkat jó munkánkkal fejezzük ki». ■x* A TISZABURAI dolgozók lelkesen készülnek a Béke Vlligt anáes buda­pesti ülésének megünneplésére. Közjjp- *:»«kbeti eddig 2» dolgozó paraszt tett "Jajáulást. Vállalták, bogy félévi« **- >!ve egéazévI tej, tojás, baromfi és a beadási kötelezettségüknek eleget >n*k. A Jól teljesítők soraiban ta- - jutjuk Cseppentő Ferenc, ifj. Kádár ifi. Szefeenyi Lajos és Gátló egyénileg dolgozó parasztokat í sorolhatnánk tovább azoknak a siUete# dolgozóknak nevét, akik Mi é s tudják, ml a kötelességük ál- '-m im U kai szemben. Látják a »eke •rtsrlanács illésének Jelentőségét, s •mek tiszteletére teljesítik eáilalásai- si. (Ifj. Gál Zslsmund, Tlszebura.) *­"iliöMMEL olvastuk a lapon kereess- < Jk»--' *■ vil'iir l-a-aUih bókulinr­cosai jönnek hazánk fővárosába, hogy tárgyalják a béke ügyét. A torié- uelsm öoraji nem volt annyi ember, aki békét kívánt volna, mint ma. Hó­két akarnak a gyermekek, az anyák, az alkotó én építő emberek. Bőkét akar a koreai nép a gyarmati or*>zá*rok né­pei 8 mégis a ka-'Inak olyan elvetem«* riettgyilkosok, akik gyűlölik a sM)rg(**> kezek munkáját, akik gyűlölik az épí­tést, s a gyermekek arcán viruló bol­dog mosolyt. Hiába minden tettük és próbálkozásuk. Xap mini nap erősödik n béketábor — élén a. Hzovjetuníóval, s mi tudjuk, győz a béke. Mi, papír­gyári béke harcolok elhatároztuk, hogy június 8-tól l'rig békeőrséget tartunk. Megálljuk helyünket a XI. negyedévi terv' teljesítésért folyó harcban Y'au- nak köziünk igen kiváló dolgozók: így Pa.pp Dániel és B. Simon József gép­lakatosok. És nem maradnak le a női munkások «em. Xagy Ilona, Fekete Mária. BJaskovicg Klára ég .láger Kr_ ezébet VáY. 2<W százalékot toi.iesítenek- Míndnyájan azért harcolunk, hogy több és ;i<>!>b minőségű papírt adhas­sunk hazánknak, a béke országának. (Cérczy Jenő, Szolnok Papírgyár.) * A «2/1 fiz. ÉPÍTŐIPARI Vállalat fl/13 sz munkák'elvének dolgozói a B;k* VHágtíináes iitéséirek tiszt “leiére Békemü-szakban az alábbi munkák vég­zését vállalják: A Vl/k. 1—2 sx. epü­létén az alaphetonpUléreket és tégla­pilléreket befej«:sik. s az épületet át­adják az ácsoknak zsaluzás végett. Az ácsok iS-ére teljesen befejezik a zsalu­zás! munkát. A 7£J/a épület alapozási munkálatait J5«ére szintén befejezik. Ehhez 3840 munkaóra szükséges, de a dolgozók vállalták, hogy 3IÍÍÖ óra alatt elvégzik (Barna Antal, munkahelyi megbízott, Szolnok.) TETTEKKEL bizonyítjuk be. hogy nem háborút, hanem békét akarunk és független szocialista Magyarország­ban akarunk dolgozni, építeni. A me­zőgazdasági munkák sikeres végzése, a növényápolásban muíalfcei%ó lendü­let. mliuJ-niiad a béke ügye melletti állásunkról tesz tanúbizonyságot Ed­dig befejeztük a tengeri gépi kapálá­sát, a cukorrépa egy elését, takar- mán y íé* őség ein k betakarítását. A m un. kaieadülef családtagjainkat önkéntes műnké baáDásra serkentette, fizv. Ko­vács Isivé »né. Máiké József né. özv. Tóvizl Istvánn». JF5 Tóth Sándorné. Szepesi János né. Í<J. Gál István né Gél Péterié. Kispal Mlbályné, Pintér Jánosné a ré*me$ryeiés és a tengeriVa- pálás terén példám o a tó munkát vé- fí&f.tvlí. Xeniesak óhajtják a békét, b»- szívó* munkává5 baree-na k Is (Tóvizl István, Kengyel. Sallai nem rte A kunmártoni járás dolgozói elküldték ajándékaikat a béke legjobb harcosainak |iJOlAj<JZO!NK | nemcsak, hogy sze­retik a beket, de megtanultak küzdeni is érte a földeken, a gyárakban s min­den munkaterületen. Mint a jó házigaz- cláshoz illik, most méltóképpen fogad­ják szeretett, kedves vendégeinket. A jó munkán kívül levelek, ajándékok ezrei vei várták, a világ békeharcosait. Megyénkben elsőként a kunmártoni járás indította útnak Budapesrte az aján­dékokat. Minden darab hű kifejezője a dolgozók békeszeretetének. A cibakhizi békeharcosok Pak Den Aj-nak, a koreai küldöttnek készítettek világoskék selyemből béketarisznyát, melyre mezei virágot és aranyló búza- kalászt hímeztek. A tarisznyában levelek vannak. — Drága koreai testvéreink! — írja Hegyes Ilona DISZ-tag. — Ne csügged­jetek el egy pillanatra se*m a nehéz harcban, mert az igazság a ti oldalatokon van. Győzni jogtok és. akkor olyan bol­dogan élhettek, mint most mi. | A mZAKURTl DOLGOZÓK | fehér selyembrokárbói készítettek tarisz­nyát, melyet nemzeti színű fonállal és virágosra hímeztek. Sok-sok teljesített békevédelmi szerződés tölti meg a ta­risznyát.-— Kétholdas parasztasszony vagyok, jó munkámmal védem a békét. Már há­romszor kapáltam, mert 200 százalékra akarom teljesíteni beadásomat — írja Király Andrásné. Molnár László arról számol be, hogy egészévi tojás-, ba- rc-mfibaadásának eleget tett. Kéri a Béke Víiágtanács tagjait, tegyenek még mindent a Rosenberg-házrspár megmen­téséért. Özv. Hajdú Istvánná megírja, hogy egészévi tojás-, baromfibeadásának s háromnegyedévi adófizetést kötelezett­ségének eleget tett. Ezzel küzd a bé­kéért. A cserkeszöllői békeharcosok ^kék se­lyemből készült bé-ketarisznyáján ez áll: ,.Békéért harcolunk", s ezt az üzenetet a mellékelt teljesített békeszerződések igazolják. | A CSER AI HARCOS TSZ~| dolgozói Martin Andersen. Nexőnek, a dán kül­döttnek készítettek béketarisznyát, mely­ben gyermekeket ábrázoló levelezőlapo­kon küldik üzeneteiket. — Jól tudom, ha jobban dolgozom a békét védem. Ezért van már 318 munka, egységem. ígérem Önnek, hogy év vé­gére 600 lesz — írja Boldizsár István. — Én már 70 éves vagyok, de bé­kénkért 150 munkaegységet teljesítek — küldi üdvözletét Sáros Lajos. A csépai Alkotmány tsz kék selyembot készített albumot, melyben dolgozók le­velei vannak. Magó Erzsébet édesanyjá­val együtt írja le egyik levélben szép életüket. • Mészáros Mária V. osztályos tanuló arról számol be, hogy bár szülein kívül már két testvére dolgozik a tsz-ben, most vizsgák után iskolástestvéreivel ők :s a földeken küzdenek a békéért. Tizen testvérek, vart munkáskéz bőven. — így akarjuk bebizonyítani, hogy mi is a béke hil katonái vagyunk — fejezi be leve­lét. A tiszasasí Rákóczi tszcs egy szép piros szívvel tolmácsolja meleg szerete- íát, forró üdvözletét a koreai békeh.ir­cosoknak. KUNMARfON község dolgozói több ajándékkal kedveskednek vendé­geinknek. A mezőgazdasági felszerelést gyártó KTSZ tulipánosládát küld. A bőr­ipari KTSZ szép, magyarosan hímzett papucsot készített. A községi tanács dol­gozói nemzeti színnel díszített béke­tarisznyát küldtek. Az állami gazdaság két bé-ketarísznyájában teljesített béke- szerződések vannak. Földi Margit mun­kacsapata megígéri, hogy az eddigi 150 százalékos teljesítményét 200 százalékra emeli. A DISZ-fiatalok külön ajándé­kot készítettek: egy csillagot gyapotból. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik a legszebb ajándék. Talán az a hatal­mas, szépen berámázott, hímzett térkép, melyet a járás dolgozói közösen külde­nek Li-Te-Csuan békeharcosnak. Hím­zett kis házikók, vilianypóznik, vasút­vonalak mutatják be, mi mindent kapott a járás a felszabadulás óta. Az ajándék­hoz levelet mellékeltek sok-sok békesze-' retó' dolgozó aláírásával. Az ajándékokat békeharcos édesanyák; édesapák készítették. Minden egyes apró virággal, melyet hímeztek, minden ecset- vonással szívük őszinte, meleg szeretetét küldik drága vendégeinknek, a világ bé­kéjéért küzdő legjcjzb harcosoknak. A bátorság és hősiesség filmje „Támadás 6.25-kor66 Jelenet a filmből A Nagy Honvédő Háborúban a du szovjet emberek tíz. és százezrei frontokon és hátországban a bátorság és a hősiesség ragyogó tetteit hajtották végre. A szocialista haza olyan rettent­hetetlen hőtöket, izzó hazaszereteti és az ellenséget mélységesen gyűlölő és megvető . embereket nevelt, mint amilyen Alekszandr Matroszov, a legendáshírű komszomolista volt. A hősök neveit gyorsan szárnyra kapja a szél, messzire viszi a földön. •— Bá­tor harcosoknak, hősöknek maradandó emléket állítani, dicső tettüket az uióko, számára példaként jegyezni, megtisztelő és szép faladat. Ezt a szép és dicső tettet vállalta magára a szovjet filmművésze! mikor elkészítette a Matroizov hőstet­téről szóló „TÁMADÁS 6.2Ő-KOR" Egy kora reggeli napon nagy támadást indított a szovjet hadsereg a német ké­zen lévő Csernuska falu ellen. A nácik tartották magukat. Gyilkos tüzűk erősen megritkította a szovjet harcosok sorait, Matroszov vállalta, megsemmisíti a né­met géppuskajészket, hogy szabaddá tegye az előrenyomulást a szovjet had­sereg számára. Hősiesen harcolt. Már utolsó töltényét is kilőtte utolsó gránátját is az ellenség jelé hajította, de a német jegyver még mindig tüzelt. Ekkor Ma/rozov hirtelen mozdulattal az ellenséges géppuskára ve­tette magát. A szovjet hadseregnek site. rillt felszabadítania Csernuskát, sikerült kiűzni a kis faluból a német betolakodó­kat. Alekszandr Matroszov az életét adta ezért. című filmjét. M it tett Matroszov. az egyszerű ka­tona? Mivel írta he arany be­tűkkel nevét a szoijet nép történelmébe? Szása Matroszov, az újai ipari tanuló iskola hallgatója, a háború legkegyetle- nebb időszakában önként jelentkezett harcolni. Hamarosan komoly és veszélyes feladattal bízták meg. Az ellenség hálj. ban kellett felderítő munkát végeznie. A fiatal katona győzniakarása erősebb volt a jejelemnél. Munkáját siker koro­názta, eh égette a ráhízott harci fel­adatot. A fű már régen elfonnyadt sírja fe- du leit. Je a Szovjetunióban és szerte a világon a becsületes, htkeszerető em­berek úgy beszélnek róla, úgy gondol­nak rá, mintha ma is élne. A szinkronizált, magyar beszédhanggal bemutatásra kerülő „TÁMADÁS 6.23. KOR" új hősöket fog nevelni orszá- ■iunkban is. Olyan embereket, akik a munka frontján, a haza védelmében egyaránt méltók a sztálini ,.rohambr-gád" •térire. A filméi a szolnoki Vörös Csillag mozgóban VI. 13-től 17-ig mutatják be. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom