Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)
1953-06-11 / 137. szám
4 I SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 június 11cA(L fí mo sin (Iú in (ing fejlődése, ciz úzoőslás régen | A M:t***n. |kultúrájának lemérésé- ben első helyet toglal el azoknak egész ségügyi állapota, az orvoslás fejlettsége. A megbetegedések és a halandóság viszonya visszatükrözi az illető nép egészségügyi kultúráját. Az emberiség kialakulása kezdetén, barlanglakó korában, amikor még csak családok voltak, a család betegeit, sérültjeit a mindenről gondolkodó anya látta el primitív elképzelései, de sokszor jó megfigyelései alapján Mikor pedig a családok törzsekre és nemzetekre szaporodtak, az orvoslást a legtapasztaltabb, jó megfigyelésit, köztiszteletben álló varázsló, pap és orvos egyszemélyben látta el. Pl. be' kötötte a sebet ezerjófüvei, ráolvasott és a beteget meggyógyította vagy átsegítette a másvilágra. Később, a kultúra emelkedésével az orvos már nem foglalkozik a papi teendőkkel, csak orvosol, szedi a gyógyfüveket, készíti a gyógyszereit és egyre több és több megfigyelés birtokába jutva orvosol, Az ősmagyarok táltos paporvosai és borbélyai babonák és megfigyeléseik alapján gyógykezeltek. Az ókori népek közül néhány, pl. a zsidók, hindúk már központi irányítással, egészségügyi törvényeket hoznak, vallási mezbe öltöztetve (körülmetélés, zsíros koszt eltiltása, rituális fürdők), melyek betegségek és járványok elterjedését voltak hivatva megakadályozni. Az egyiptomiak pl. remekül értettek a hánytatáshoz és a hashajtáshoz, tetemek bebalzsamozásához. Gyógyszereknek felhasználták kígyó, béka, füvek mellett az akkor ismert vegyszereket, ólom, réz, higany; antimón, stb., de a ráolvasást és varázsigéket is. Az indusok mesterei voltak a hypnótikus kezeléseknek és a vízgyógyászatnak, a perzsák pedig a balzsamoknak és az illatos kenőcsöknek. A kínai egészségügyi kultúra sokáig elmaradott volt, dacára másirányú, magas ősi kultúrájuknak* Még pár évtizede is bottal verettek arra a kínai orvosra, aki európai módra és nem az ősi kínai hó' kusz-pókusszal mert gyógykezelni. Persze ma már a szabad népi Kínában új, modern életszemlélet; a haladó tudomány hódít tért. I A KliAS,s/,lKUs| ókori népek, gö rögok és rómaiak az orvoslást istenítették. Magas, egészségügyi kultúrájuk hagyományait még ma is használjuk az átvett, nemzetközivé vált orvosi elneve zésekben és jelvényekben (hygiéne, Aes- culapeus.) A fennmaradt írott emlékek számos gyógynövényt és gyógymódot hagytak az utókorra. Emlékek vannak, hogy a római gyógyszerész pirulákat készített és pecsétjével abba jeleket nyomott. Időszámításunk után, 131-ben született Claudius Galenus, akinek nagy híre és kitűnő gyógyeredményei voltak. Ö volt az első orvos, aki anatómiai és gyógyszerhatás-ismeretek alapján gyógykezelte betegeit és nem hókusz-póku- szokkal. 125 orvosi értekezés írt, melyek másfélezer évig mutattak utat a gyógykezeléseknél. Az ő munkáit és receptjeit másolgatták a szerzetesek egészen a késői keresztény korban is. Hogy ily hosszú idő alatt a tudományokban és főleg az orvostudományban nem volt fejlődés, az annak tudható be, hogy tiltották az emberi test boncolását és annak működését csak találgatták, minden tárgyismeret nélkül. IMA t; Y A ROltSZÁGOX'l a keresztény korral eltűntek a táltosok, az orvoslást a szerzetesek — ezek közül főleg a be- nedekrendiek — veszik át rendházaikban. Persze ez a gyógykezelés is kimerül a lemosás, ráolvasás, borogatás és egyéb teás'füves kezelésekben. A XI— XV. századokban egy-két megyénként akad egy-égy orvos, aki külföldi iskolán végzett, de a köznép betegellátását inkább az iraló (szökött) barátok, vándordiákok és javasasszonyok látták el. A haladás lassú, fejlődés úgyszólván nincs, gátolja a sok babona és a butaság. Egy- egy merészebb újító börtönbe, kalodába, sőt máglyára is kerül, mert újítani akart és megtörni a régi, babonás világot. Érdekes volt Prieznitz friewaldovi, vajákosnak tartott parasztorvos esete, ki szivacsos, vizes lemosásokkal, hideg zuhanyfürdőkkel és borogatásokkal gyógykezelt. Többízben börtönbe vetették, mert gyógyeredményeit boszorkányságnak tartották. A bíróságon lemosószivacsát darabokra vagdalták és szakértők keresték benne a boszorkányt. Amikor több magasrangú herceget és beteg urat meggyógyított vízkúráival, híres ember lett és aranyérdemrenddel tüntették ki. Neve a a priznitz-borogatásokkal ma is fennmaradt. A XVI—XVIII. századok azök, amelyek már teli vannak feszültséggel és számos bátor, gondolkodó tudóst neveltek ki, akik szembehelyezkedve az akkori kor szellemével és annak minden veszedelmével, a maradiság és az évezredes egyhelyben topogás után a tudományos gondolkodás új irányát alakítják ki. A filozofálás és spekuláció helyett a tárgyi kutatás és kísérletezés in' dúl meg. |ANORKAS VKSAI.iPsV a XV. században már éjnek idején a temetőből saját kezével ásta ki a friss tetemeket és zsákban hátán azokat hazacipelve éjjel a pincéjében boncolta fel. S meglelte az izmokat, az ereket, az idegeket, a mirigyeket, amikről előtte mit sem tudtak. Az inkvizíció bevádolta s máglyahalálra ítélte 28 éves korában. A király ugyan megkegyelmez neki, száműzetésbe viszik, de hajóját elsüllyesztették vele együtt. így büntették az első boncoló orvost. Szerencsésebb volt már Mondinó se' bész, valamint Leonardo da Vinci, a híres festő és tudós, akik már szabadabban boncolhattak, s megfigyeléseikről jegyzeteket, rajzokat készítettek. Harwey 300 évvel ezelőtt oszlatja el azt a tévhitet, amely Hypokratesz óta fennállt, hogy az erekben levegő van, és leírja a vérkeringést. 1650 körül Leeuwenhoek régen ismert, bolhanézőnek nevezett üveglencséjéből összeállította az első mikroszkópot és így lehetővé tette a szabadszemmel nem látható, új, eddig ismeretlen világ megismerését. Megismerik a parányi mikrobák világát és köztük az ember legnagyobb ellenségeit. (Folytatása következik.) DR. BLAZSEK JÓZSEF rendelőintézeti belgyógyász-főorv. könyv egy fegyverneki trafikban P zoiatlan látvány trafik kirakatában ^ a könyv. Már pedig a -fegyver- neki szövetkezeti trafik kirakatában olyan szépen sorakoznak a politikai, mezőgazdasági és szépirodalmi könyvek, hogy sok könyvesbolt kirakata is megirigyelhetné. Bent a trafikban mosolygósarcú fiatal- asszony, Jakab Lászlóné két pirosnyak- kendős úttörő pajtással beszélget. Nagy gondban vannak a gyerekek, el kell dönteni, melyik könyvet válasszák ki a pulton fekvő három meséskönyv közül. Megvárom, mig eldől a nagy kérdés. A két kisfiú a ..Bából faragott Péter" megvásárlása mellett dönt. Jakab Lászlóné, a kis dohányosbolt dolgozója, nagy könyvbarát. Tekinteté, vei szinte cirógatja, becézi a polcokon felsorakozott könyveket. Szívesen beszél iönyvterjesztési munkájáról. — Nincs nagyobb öröm, mint mikor egy-egy vevőm elmeséli, mit olvasott, tanult a megvásárolt könyvből. — Arcán sugárzik most is az öröm, ahogy vevői- ről, eredményeiről beszél. Mert Jakabné jól tudja, hogy minden könyv, melyet égy falusi dolgozó kezébe juttatott, újabb eredmény a falu népének kulturális felemelkedéséért folytatott harcban. — Csak hallaná, az elvtárs, milyen viták kerekednek néha. Az a parasztember, aki olvasott, tanult valami jó termelési módszert, igyekszik meggyőzni a maradiakat. Ez sokszor sikerül, sokszor nem. A konok önfejűeket aztán meggyőzik az eredmények! P eszélgetésünket sokszor megszakítják ka a súrün érkező vásárlók. Egy pakli dohány, tíz Kossuth, egy csomag Ötéves terv, gyufa, cigarettapapír. Aztán egy 20 év körüli parasztleány a kirakatból kér egy mezőgazdasági szakkönyvet. Jakabné gyorsan, mosolyogva szolgai ki mindenkit. de vele a szokottnál is kedvesebb. Mikor elment, elmondja, hogy a mező- gazdasági iskola egyik hallgatójaaki gyakran jön he könyveket vásárolni. Rézsó János a Vörös Csillag termelő- ^szöv etkezetben dolgozik. Ö is gyakori könyvvásárló. Most Nikolajeva könyvét, az Aratás-t veszi meg. Csak heszaladt a könyvért, már is megy tovább, __ Ki kell használni most minden percet a munkára — mondja —, este aztar annál jobban esik egy kis olvasás. Jakab Lászlóné elmondja, hogy nagy bánata van. Kevés if júsági könyvet kap, meg más könyvekből is több kellene Megérdemelné, hiszen majdnem anny. könyvet ad el, min a vegyes holt, vágj Marosi elvtárs a textilboltban. M ert Fegyverneien mindenütt ot van a könyv. És nemcsak, hogj ott van, hanem vásárolják, olvassak is Pólyák elvtárs, a földművesszövetkeze, ügyvezetője azt mondjat „A választás nagygyűlésen is rendeztünk könyvkiálli tást. Több mint hatszázan nézték meg « kiállított könyveket és nagyon sok könyvet vásároltak. Ma már nem ritka a. olyan dolgozó paraszt Pegyverneken, mint Tukorcs Adámné, 'akinek már szép kis könyvtára van." Tukorcs Adámné különben a népkönyvtár egyik legszorgalmasabb olvasója is. Ezt Szabó Annától, a lelkes fiatal népkönyvtárostól tudtam meg, mikor felsorolta K. Molnár József, Zimmerman Magdolna, meg a többiek mellett, az ő nevét is. A fegyverneki dolgozó parasztok olvasnak, művelődnek. Pedig a felszabadulás előtt nem olvasott itt senki. „Volt ugyan olvasókör, de csináltak ott mindent, csak nem olvastak" — mondják. A szocializmust építő népi demokrácia ide is elhozta a könyvet a „tudás forrását". S a fegyverneki dolgozó parasztok bőven merítenek ebből az üdítő forrásból. Kakuk János A H í D Sze Man Ir koreai költő verse Ha mégegyszer lecsap egy hómba a hídra, elszánt a mi népünk: felépíti újra. És ha háromszor bombáznák minden nap, háromszor állnának mind a hidak. A parton egy öreg a homlokát törli, derekát kihúzza, , s így kezd beszélni: % Hej, ha erős hátam hídnak is jő lenne. odafeküdnék én a folyón keresztbe, hogy hős katonáink az ellenség felett hamarabb vívják ki a végső győzeimet 1“ E vágy láthatatlan, erős hidat képez, rajta vonulnak a népek a békéhez. És nincs olyan bomba, és- nincs áradat, mely elpusztítja ezt az erős hidat! Fordította: Vajda Ferenc. „Mi történt a mi utcánkban?" — Peter Karvas csehszlovák író vígjátéka a Szigligeti Színházban — A „Mi történt a mi utcánkban?" al című vígjáték napjainkban, 1949- ben játszódik Pozsony egyik régi bérházában. Ez a b'érbáz azonban — lakóival együtt — éppen úgy lehelne Budapesten, vagy Szolnokon, mint Pozsonyban, hiszen a lakók típusaitól mindennapi életünkben gyakran találkozhatunk. Kik ezek a lakók? Egy borbély, egy adóügyi főtanácsos, egy hegedűművész, egy pincérnö és a nyugalmazott villamosvezető házmester, akik békés nyugalomban élnek mindaddig, míg új lakók nem költöznek a házba. Az új lakók Matej Sztruhár építőmunkás és családja, akik a ház tőszomszédságában létesített gyár építésénél dolgoznak. A gyár építésének híre fenekestül felforgatja a házat. Az építkezéssel együtt járó várható eseményekre ki-ki a maga módján reagál. A borbély a felfordulástól fél, attól, hogy a gyár elveszi a napot, ahol „a Filipkók három generációja szappanozott”, az adóügyi főtanácsos a ház és az utca csendjének felforgatását kifogásolja. Egyedül Hruz házmester fogadja örömmel á hírt, a gyár építésének hírét. A A atej Sztruhár feleségével is sógo* v k rával együtt már az új gyár alapozásán dolgozik, mikor egy másik fontos építkezéshez irányítják a munkások nagyrészét. Ennek következtében vagy megáll vagy végzetesen lelassul a munka. Hruz házmesterben és Matej Sztruná- rékban merész elhatározás érlelődik meg: önkéntes bigádmunkára szervezik a ház és az utca lakóit. Sorra leküzdjk a ház lakóinak ellenállását. Egyiket hiúságán, másikat fontosságán keresztül, harmadikat a felelősségérzetre való hivatkozással győzik meg arról, hogy az épitőmunkába való bekapcsolódás nemcsak saját érdekükben fontos, hanem az országépttés szempontjából is jelentős. A ■ lakók egymás előtt titkolják a bri- gádmunkára történt jelentkezést. S megindul az átformálódásnak, az új emberré alakulásnak az a folyamata, amelyet senki sem önmagán, hanem a másikon mér le. Az első brigádozás után — ki-ki a maga módján — már dicsekszik azzal, hogy a közösségi munkában mint vett részt s milyen eredményeket ért el. A történet szereplői, a 22. számú ház lakói, egyre őszintébben és egyre nagyobb örömmel, lendülettel vesznek részt a gyár építésének munkájában. A házak közötti versenyt nemcsak az alapozásnál, hanem emeletről emeletre megnyerik. A verseny eredményei a lakókban új érzelmeket, elhatározásokat szabadítanak fel, másképpen vélekednek már nemcsak a munkásokról és a munkáról, hanem a közösség fogalmáról, az új élet harcáról, hazájuk nagy feladatairól is. „Az ötéves tervnek szüksége van ránk" —- mondja Holub, az adóügyi főtanácsos, s már úgy, hogy érződik szavából, mennyire sajátjának tudja az ötéves tervet. Peter Karvas vígjátékának színreho- zása komoly feladatot állított a Szigligeti Színház elé s el kell mondanunk, hogy ezt a feladatot a színház sikerrel oldotta meg. Váradi György rendező — Szta- niszlavszkij módszerének következetes alkalmazásával — elérte, hogy az előadás során a vígjáték sok-sok komikus helyzete ellenére sem vált bohózattá. A rendezés mindvégig mértéktartóan, de a komikum nyújtotta lehetőségeket kihasználva, állítja a néző elé a tétovázó, botladozó embereket, akiknek fonákságaiban. változásában a néző saját életére, szomszédja életére ismer, és tanul belőle. TSitünő színészi alakításokkal talál■‘A- koztunk. Elsősorban kell megemlíteni Borost Jánost, aki Filipkónak, ennek a maradi, pipogya borbélynak j szerepében felejthetetlen alakot állított elénk. Borost János mély humorral teszi élessé Filipkó fonák, de mindig emberi vonásait. Megszeretteti, megkedveltet! azt az embert, aki a nevelömunka, az új élet lüktető sodrának hatására építőjévé válik a gyárnak s önmaga életének. Semmivel sem marad el Borost Janót Filipkójálól Erdödy Kálmán alakítása, Holub adóügyi főtanácsos, Holub bürokrata, paragrafusokban gondolkodik, s bürokrataságában odáig megy, hogy önmagának is felszólítást küld. Erdödy alakítása akkor emelkedik különösen magasba. mikor Holuh változását érzékelteti. Így a harmadik felvonásban. Szép Zoltán hamiskás, mindig vígke, délyű, öreg házmestere figyelemreméltó alakítás. Egyszerűség, kedvesség jellem- sik, s megragadó, akárcsak Boray Lajos' öreg hegedűművészé, aki lokálban játszik slágereket, pedig Bachot szereti, s aki hegedűjének szavával lelkesíti az építkezés munkásait. É~1 yörffy György és Szült Iván építő, munkásai hitelesen és élettel telten megrajzolt alakjai az előadásnak. Lelkesedésük, lendületük magával ragadja a ház lakóit. Győrffy alakításának hibája, hogy az első felvonás egyik, jelenetében bizonyos fokig karikírozza Matej Sztruhárt Filipkó meggyőzése során. Nagyon jó alakítás Kereszlessy Mária házsártos, rikácsoló, férjét papucs alatt tartó Filipkónéja, s ennek az ellenéle_ Kaszab Anna kedves, szeretetreméltó bázmesternéje. Füzessy Ottó kifejező alakítást nyújt a jampec, munkakerülő Du- bec szerepében, akit a hiúság térít jobb útra. Friss és élettel telt Lukács Éva Magdalénája, különösen a harmadik felvonásban. J\Táday Pál halk, alázatos borbély, i v segédje jó alakítás, bár a harmadik felvonásban kissé túlzón, külsőleg, hanggal mutatja csak a változást, amelyen Belő keresztülment. Pusztai Péter öreg postása nem elég erőteljes, totyog és pöszít, ami semmiesetre sem jellemzi ezt az alakját a vígjátéknak. Pataiin Marianne kissé halvány Marina szerepében. Farkas Anni pincérnője derűs, magabiztos. Deák Rózsa szobalánya nem eléggé kifejező. Tarnay Mari Ho- lubnéja nem egységes, Padur Teréz munkásnője pedig nem hiteles. Kerényi Lajos díszlete szép. Kár, hogy nem mutatja be jobban a gyár építkezésének képét. CUak fviUanaUa <.. MI AZ IGAZSÁG? A „LIFE“ című amerikai folyóirat első látszatra szerfelett hasznos célt tűzött ki maga elé. Cikksorozatot indított — ezzel a sokatígéro címmel: ;,Az igazság Koreáról.“ Senkinek sincs rá annyira szüksége, mint az amerikai népnek, amelynek fiai már majd három éve ontják vérüket cél- és értelem nélkül a messze Korea magaslatain, hogy megtudja ai igazat erről a kalandról.., / Az igazság egyik -„tudója“, akinek a „Life“ előzékenyen az elsők között bocsátotta rendelkezésére hasábjait — Van Fleet tábornok, az Egyesült Államok koreai csapatainak volt parancsnoka. A tábornoknak köztudomásúan nem volt irígylésreméltó a sorsa. »Nyílt csatában vereséget szenvedett a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntes osztagok harcosaitól, s ezért leváltották és visszahívták az Egyesült Államokba .., Van Fleet tábornok most — legalább papíron „revansot“ akar venni. Van Fleet bevezetőben kifejtette, hogy véleménye szerint ,,a Távol- Keleten lehetetlen elérni bármiféle politikai rendezést.“ Hangoztatta továbbá, hogy a kínai népi kormányt meg kell semmisíteni, s e célból „szét kell zúzni koreai haderejét és segíteni kell Csang Kai-Seket a partraszállásban ... “ Ez persze mind csak semmiség! A harcias tábornok előtt papíron minden roppant egyszerűnek tűnik fel... Öt magát annakidején csupán magasabb politikai szempontok gátolták meg abban, hogy megvalósítsa ezt a ragyogó hadműveletet! Van Fleet tábornok tájékozása teljességgel érthető. Érthetetlen csupán az, hogy a ,.Life“ miért tálalja fel ezt a lázálomban fogant fantazmagóriát „Az igazság Koreáról“ cím alatti A béke ügyének védelmezésével hálálom meg államunk segítségét j^emrég jöttem haza hétnapos művezetői szakiskoláról. Azon igyekeztem, hogy minél többet tanuljak és ezáltal nagyobb hasznára legyek népgazdaságunknak. A múlt rendszer csak két elemi elvégzését tette lehetővé számomra. Népi demokráciánk — mely minden fiatalnak biztosítja a továbbtanulást — nekem is lehetővé tette, hogy 42 éves létemre továbbképezzem magam. Az iskolán a legjobb tanárok foglalkoztak velünk. Államunk napi ötszöri étkezéssel kiváló ellátást biztosított számunkra teljesen díjtalanul. A munkahelyünkről úgy kaptuk a fizetést, mintha azalatt az idő alatt is résztvettünk volna a termelőmunkában. Többször elgondolkozom, hogy milyen változás állott be az én életemben is. A Horthy-rendszer 25 éve alatt még csak nem is gondolhattam arra, hogy teljesüljön vágyam, tanulhassak. A felszabadulás után álmaim valósággá váltak. Ezt úgy igyekszem meghálálni, mint minden becsületes ember: a munka» ban tanúsított helytállással, a béke ügyének védelmezéséveL ~ LENGYEL PÉTER mövezető YXisza/öldváf, ^Téglagyár Mészáros Mihály sztahanovista kazánhovács — Nagyon büszke és boldog érzés fogott el. amikor a múlt hónapban egvik napon fériem munka után különös iókedwei iött haza és örömmel újságolta. ..Nézd csak: mit kaptam" — miközben egy díszoklevelet tett elébem az asztalra. Uiiongás tört ki belőlem: úi lakást kaptunk a Szabadság-tér 3. sz. alatti házban. Fériem ió munkával érdemelte ki államunk gondoskodását Bevallom. erre vaevok á legbüszkébb — mond i a ifi. Mészáros Mihálvné boldogságtól kipirult arccal. Férje a Járműjavítóban sztahanovista kazánkovács. Az úi lakások átalakítási munkája már befeiezödött. A frissen festett lépcsőházban vidám gvermekkacagás visszhangzik, látszani indulnak a kicsinyek. Az udvarban—-homok —várja új lakásában őket. Mészáros Marika is legjobban az udvart szereti, boldogan viszi látszani kis húgát. Mészáros Mihálvné körülvezet bennünket az új lakásban. Közben elmondja. hogyan fogia átrendezni azt. A fürdőszobának örül legiobban. Két kislánva van. sűrűn kell fürdetni őket. férjének pedig fél pihenést jelent a napi nehéz munka után a friss fürdő. — Csak az a hiba. hogy még nem lehet befűteni a fürdőszobába, mert nincs kálvhacső. Kérjük a KIK- ét. intézkedien: hogy ne húzódion naevon sokáig a kisebb javítási-szerelési munkák befejezése — mondia. Elégedetten néz végig a tiszta szobán. Nvolc évvel ezelőtt még álmodni sem mert arról, hogv valaha ilven kényelmes, fürdőszobával ellátott, lakást neves. hét otthonának. Gyermekkora nem volt ilven gondtalan. mint a evemekeié. Már fiatal korában sokat dolgozott. Pótolni kellett édesapja keresetét, mert abból nem tudott volna megélni a hattagú család. Mennyivel jobb ma! Erről legtöbbet az öreg Mészáros bácsi tudna beszélni aki igen sok szenvedésen ment keresztül a múlt rendszerben; s aki ma nyugodtan és boldogan játszadozik unokáival, mert tudja, boldog iövő vár ráiuk. Mészáros Mihálvné érzi. hogy kifeiezhetetlen hálával tartozik dolgozó népünk államának. Háláját a békéért folytatott fáradhatatlan harccal akarja kifejezni. A béke számára is a legkedvesebb, hiszen a béke gyermekei boldog iövőiét jelenti,''
