Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-07 / 134. szám

1953 június 7. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP <> Békeműszak a szolnoki rendelőintézet építkezésén Fid azt mondjuk: Tiap, akkor a melegre, a verő­fényre. a virágzó tavaszra, a búzaérlelő nyárra gondolunk Ha azt mondjuk, édesanya, akkor édesanyánk mosolygós, szelíd arca, simogató, dolgos, kenyeret nyújtó keze, álomba- ringató hangja jut eszünkbe. Ha azt mondjuk, gyermekem akkor magunk elé képzeljük a bölcsőben ringó gyermekünk édesen alvó arcát, nagyobbacska fiunk felnőttes komolyságát, játszadozó kislányunk kék szemét, mosolygását, játszi köny- nyedségét, szilajságát, életerejét, csilingelő, önfeledt kacagá­sát. Ha azt mondjuk, béke, akkor mindez egyszerre jut eszünkbe. De a béke nemcsak a családok boldogságát jelenti. A béke a népek felemelkedését, egymásratalálását, az alkotó munkát jelenti szerte az egész világon. Ilyen alkotómunkát jelent a béke a 62/1. Vállalat ren­delőintézeti építkezése dolgozóinak, akik a Béke Világtanács tagjainak érkezését várják az ország összes dolgozóival együtt. Ennek az építkezésnek munkásai megértették a béke jelentőségét és harcolnak is érte nap mint nap, óráról órára. A brigádok június 8-tól június 17-ig békeműszakot tartanak. Ebben a műszakban Molnár Béla hat fős ács- brigádja harcot indít a napi 40 négyzetméter zsaluzásért. Így teljesítményét 140 százalékról 160 százalékra emeli. A zsaluzásnál 75 százalékban már egyszer elhasznált szöget dolgoznak be. Ezzel több mint 1000 Ft megtakarítást érnek el. Felajánlották, hogy 775 óra helyett a kiadott munkát 700 óra alatt végzik el. Pataki István kőművesbrigádja az élő ütemterv meg­valósításáért harcol. A téglaberakást az eddigi 2800 darabról 3000 darabra emeli jel a békeműszak alatt. Ebben a brigád­ban dolgozik Mihályi János elvtárs is, néphadseregünk tar­talékos tisztje, aki most vakolókanállal és napi 3000 tégla berakásával harcol a békéért. Tóth Mihály vasbetonszerelő brigádja vállalta, hogy 130 százalékos átlagteljesítményét 160 százalékra emeli. Egyben üzeni az előtte dolgozó szigetelő brigádnak, hogy igyekez­zen a munkával, mert június 8-án reggel, a békeműszak kezdetén azt a részt akarják szerelni, ahol ma még ők dol­goznak. Jónás Lajosnak, a Szigetelő vállalat 12 fős brigádja vezetőjének. mikor elmondom a vasbetonszerelő brigád üzenetét, azt mondja: „Az eső és a tervezőintézet miatti késést nagyrészben már behoztuk és ha nem esik az iM. három nappal a határidő előtt, hétfőn reggelre átadjuk a munkahelyet a vasbetonszerelő brigádnak. A szigetelők eddigi 140 százalékos átlagteljesítményüket június 17-re 150 százalékra emelik. Nem szabad azonban m'egfeledkezni arról, hogy kisebb hibák is akadnak. A helyszínen lévő vibrátorokat a betonozó brigád, amely egyébként igen jó munkát végez, nem hasz­nálja, pedig az is igen sok segítséget nyújtana a felajánlás teljesítésében, különösen a munka minőségének javításában. Ezt a hibát az építés- és munkavezető elvtársak vegyék észre és magyarázzák meg a betonozóknak a vibrátor előnyeit. Az egész építkezés hangos a munka zajától és a jókedv­től. Szinte percről percre emelkednek felfelé a falak. Teher­autók, lovaskocsik sora hordja a téglát, a kavicsot, a homo­kot. A gépek mellett 90 százalékban nők látják el felada­tukat. Olyanok, mint pl. Takács Gyuláné hétgyemekes asz- szony. aki egy 275 literes betonkeverőgép kezelője. ]ó mun­kát végez, s emellett a keverő újításán dolgozik, melyet most nyújt be az építésvezetőségnek. Amikor megkérdem, mi a felajánlása a Béke Világtanács tiszteletére, azt mondja: „Jóval loo százalék lelett, elvtárs. Ha lesz anyagom, teljes lesz a gépidő ki­használás is”. Beszélgetés közben meg sem áll. a gépen van a figyelme. Most a hátamögötti számjelző táblán egy szöget a következő lyukba szúr át, ezzel jelzi, hogy ma 10 óráig 10x275 liter betont adott az építkezésnek, s ezen keresz­tül a béke alappillérének. Ugyanilyen lelkesedéssel dolgozik Nyúzó Márta, a most felállított hatalmas „Brunn”-daru kezelője. Egy kicsit ide­ges. hiszen a gép óriási. Hatalmas adag, öt mázsa tégla van a daru „csőrében", amit simán kell az alagsorba eljuttatni. Ezt a kis idegességéi a körülötte lévő férfiak észreveszik. Egyik odakiált: „Ne remegfen a lábad, Márta komám!” Csak így, hogy komám. Nem komámasszony. De ebben az egyszerű komám-szóban már nem a nő lekicsiny­lése, kigúnyolása, hanem a férfi munkatársának kijáró humo­ros biztatás csendül. Márta, a gépkezelő el is mosolyodik és a másik szállítmánynál az emelés, fordulás, a leállás igen jól sikerül. Becsületes, jó munkán keresztül mutatják meg a ta­nácskozásra ideérkező világhírű békeharcosoknak a szolnoki rendelőintézet építésének munkásai, hogy a magyar dolgozó nép nemcsak kívánja, óhajija a békét, hanem kemény helyt­állással küzd és harcol is érte. CSONTOS DEZSŐ 62. Építőipari Tröszt békefelelőse A tiszakürti pártszervezet vezetősége adjon segítséget a „Rákosi“ tszcs munkájához Pártunk azt a célt tűzte ki a falu kommunistái elé, hogy legyenek élharco' sai, zászlóvivői a nagyüzemi mezőgazda­ság megteremtésének. Nagy többségük magáévá tette pártunk útmutatását. Meg­értették a nagyüzemi szocialista mező- gazdaság megteremtésének, mint a pa' rasztság felemelkedéséhez vezető egyet­len útnak a jelentőségét. így Kunmár- tonban 1948 októberében hét kommu­nista 75 hold földön alakította meg a Zalka Máté termelőszövetkezetet. Azóta már a közel 1000 tag mintegy 8000 hold földön gazdálkodik és milliós vagyonnal rendelkeznek. Nem így dolgoznak azonban a tiszakürti kommunisták, holott náluk is ugyanazok a lehetőségek és előfeltételek megvan­nak, mint a kunmártoniak számára. Nem élnek a lehetőségekkel. Meghátráltak a kezdeti nehézségektől és cserbenhagyták a csoportjukat. így tették ezt többek kö­zött Major Lajos, Velő György, Szabó Gábor párttagok és még többen, akik beléptek földjükkel a Rákosi tszcsbe. de azóta otthagyták, és máshol vállaltak munkát. Részben ezeknek a hiányosságoknak tudható he, hogy a csoporton belül rossz a munkafegyelem. Elmaradtak a növénv- ápolással. 6 hold cukorrépájukból mind­össze két holdat egyeltek ki. A kukori­cát és napraforgót még meg sem kapál­ták. Felveri a gyom. Burgonyájuk, sár­gadinnye és sárgarépa vetésük is meg' müveletlen, gazos. A hiba oka a vezetés gyengeségé­ből adódik. Süveges János elnök, nem tudja megfelelően összefogni és irányí­tani a tagokat. Hiányzik a pártszervezet segítsége is. Ezév január óta nincsen a csoportban párttitkár. így nem is lehet csodálkozni, ha a tagok politikai kép zése a csoporton belül teljesen meg­szűnt. R. Tompa Sándor párttitkár, aki egyben könyvelő' is volt, otthagyta a cso­portot. Hogy ebben a kérdésben január óta lényeges változás nem történt, az a kunmártoni járási pártbizottság bűne is. Megelégedtek csupán azzal, hogy R. Tompa Sándor ígéretet tett, hogy visz- szamegy a tszcs-be és kezébe veszi újra a politikai irányítást. De egy hónap óta sem történt semmi változás. Vannak olyan példamutató tagok a csoportban, mint Sonkoly Miklós nö­vénytermelési brigádvezető. Akácz Sán­dor szőlőtermeiési munkacsaoatvezető vagy Mátyus László, Dantesz Imre, Fá bián János. A fiatalok közül Zoboki Margit, Barta Teréz, Bakos Jolán. A juhtenyésztésben Gábor Lukács, aki ki­ * I váló munkát végzett az átteleltetésben. Ezeknek a tagoknak a munkája igazolja. hogy lehet a tiszakürti Rákosi tszcs-ben is jó munkát végezni és van ered­ménye. A jó munkához, a csoport meg­erősödéséhez szükséges, hogy a községi pártszervezet és a tanács az eddiginél sokkal nagyobb segítséget nyújtson a tszcs vezetőinek munkájukhoz. A pártszervezet és a tanács irányítsa vissza a tszcs-be azokat a párttagokat, akik földjüket be­vitték és most hátat fordítottak a cso­portnak. A járási pártbizottság pedig oldja meg már végre az üzemi pártszer­vezet régóta vajúdó kérdését. A növényápolás hátralévő időszaká­ban, valamint az aratásra és cséplésre való felkészülés idején, vegyenek számba minden meglévő munkaerőt. Mozgósít­sák a családtagokat is. akkor pótolhat­ják eddigi elmaradásukat. A vezetők pedig adjanak nagyobb támogatást a ta­gok munkájához. Szorgalmas munkával, a jó termés veszteségmentes betakarítá­sával a tiszakürti Rákosi tszcs tagjai is gondtalanul nézhetnek a tél elé. El­mondhatják, hogy jó békeharcosokhoz méltóan mindent meztettek a magasabb terméseredmények eléréséért, szövetkeze­tük felvirágoztatásáért. (/fiatal qtjapoUermelölz tanáeikőzdia DCisufszállálon I AZT A Mmn tSZTELöl feladatot kapták pártunktól falusi DlSZ szerveze- teink, hogy vállaljanak védnökséget a gyapottermelés felett. E megtisztelő fel­adat jó végrehajtásának teendőit vitatták meg a fiatalok a kisújszállási gyapotter­melési értekezleten, ahol részt vettek az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek élenjáró gyapotszedő mesterei, gyapot- termesztési brigádvezetöi. A beszámolót Móger Sándor elvtárs, a DISZ megyebizöttság munkatársa tar­totta, rk' többek között elmondotta, hogy a dombegyházi Petőfi termelőszövetkezet fiataljainak felhívása Szolnok megye ifjúsága felé is szól. Ha jó munkánkon keresztül nem hárommázsás gyapotter­mést takarítunk he. hanem nyolc-tíz mázsát cgy-egy holdról, sokkal több jő védelemhez jutnak a tsz-ek tagiai, állami gazdaságok, s a gyapottermeléssel fog­lalkozó egyéni dolgozó parasztok is. I A NYOl.r M AZSAsI holdankénti átlagtermésnél jutalmazással együtt 9109 forintot kap a termelő a gyapotért. 6400 forinttal többet, mint hárommázsás át­lagtermés esetén. Ugyanakkor a nyolc­mázsás termesből 240 kg gyapotszálat lehet készíteni. Ebből 4800 ing, vagy 3360 méter pamutvászon lesz a feldol­gozás után. A magiából pedig még kü­lön 90 kilogramm tisztltatlan olajat nye­rünk. Ezek szerint csak közepes termés esetén is egy hold gyapotvetésből több mint harminchatezer forint értékű ipari nyersanyagot állíthatunk elő. Ehhez pedig az szükséges, hogy a ve­téstől, a betakarításig minden munka- folyamatot megfelelő időben és gondo­san elvégezzünk. A gyapottermelésben dolgozó fiatalok állandó tanulással nö­veljék ismereteiket. így tudnak jobb és több munkát elvégezni.- A MUNKA SORÁN | szoros kap­csolatot kell tartani a szakemberekkel agronómusokkal. Kérni kell azok segít­ségét véleményét. Munkacsapatonként beszéljék meg az egyes munkafolyamatok elvégzését, s a dombegyházi ,.Petőfi" tsz fiataljainak felhívását. Erre kötelez mindannyiunkat a fiatalság nasry béke­tüntetése, a IV. Világifjúsági Találkozó — fejezte be beszédét Móger elvtárs. A beszédet számos hozzászólás kö­vette. Elsőnek Vitális István, a kisúj­szállási ,,Táncsics" termelőszövetkezet tagja mondta el, hogy a termelőszövet­kezet DISZ-fiataijai között igen nagy a lelkesedés. A VIT tiszteletére gyapotter­mesztési versenyre hívják ki a kisúj­szállási Ady, Uj Élet, Sallai, Dózsa és a Petőfi termelőszövetkezetek DISZ- brigádjait. I KKHku HOZAMA I a kunmártoni állami gazdaság DISZ-fiataljai részéről 10 mázsás gyapottermést vállalt. Elmon­dotta, hogy a gazdaságban a munkaidő jó kihasználása érdekében a fiatalok kö­zött megszervezték a vasárnapi munkát. Állandó figyelőszolgálatot tartanak a gyapotkártevők ellen. Már eddig is ki­tűntek jó munkájukkal Gyulai János, Hollai Ilona, Szőke Margit és Molnár Mária,' akik a talajmunkában, illetve a növényápolásban jóval száz százalékon felül teljesítettek. Majd Kiss László elvtárs, a turkevei Vörös Csillag tsz gyapottermesztési bri­gádvezetője csatlakozott a tizmázsás moz­galomhoz. Javasolta, hogy a megyei ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok tartsanak tapasztalatcserét a gyapotter­mesztés jó módszereinek elsajátítása ér­dekében. Tóvízi István, a kengyeli Sallai tsz DISZ-szervezetének tagja megbírálta a kengyeli gépállomás munkáját, mert nem eléggé éles kultivátor-kapákkal művelték meg a földet gyapotvetés előtt, és ez hátrányosan befolyásolta a növényzet fejlődését. | 1-7'Tán I a DISZ Központ; Ve­zetősége részéről résztvevői Szikszó Bá­lint elvtárs szólt a fiatalokhoz. Elmon­dotta, hogy a szolnokmegyei fiatalok is rátértek arra az útra, amelyet Farkas elvtárs mutatott meg beszédében a munkás- és paraszfiatalok előtt. Ilyen feladat most a gyapottermelés felett vál­lalt védnökség. Ez kemény munkát, ál­dozatvállalást kíván. Szükséges, hogy a DISZ-szervezetek a munkamódszerát. adást a munkaversenyt, az élenjárók nép­szerűsítését mindig szem előtt tartsák. Szolnok megye fiataljainak, a Világ Ifjúsági Találkozóra való készülődése a termelésben kell, hogy megmutatkozzék. Termeljenek többet és jobbat egész nép­gazdaságunk, állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink s egyéni dolgozó parasztságunk boldogulására. /Jisa (Bianeo a hátút hl he harcol P lisa Branco neve 1950 végén vált ismertté a latinamerikai orszá- gokban és a tágabb értelemben vett külföldön. A brazil hatóságok abban az időben az amerikai imperialisták utasítá­sára brazil fiatalokat készültek küldeni Koreába. 1950 szeptember 7-én a brazíliai katonai hatóságok katonai díszszemlét rendeztek Sao-Paulóban a 25.000 brazíliai ifjú útnak indítása előtt. A Brazil Nöszövetség felvonulást szervezett a díszszemle színterén. A tüntetők plakátokat ragasztottak, röp­lapokon leplezték le az imperialista agresszorokat és ellenállásra hívták fel a népet. A díszszemle idején Elisa Branco bátran elöremenl és a katonák előtt hatalmas vászonlapot bontott ki, amelyen ez állt: ,.A mi fiaink nem mennek Koreába!" Elisa a katonák előtt tartott lángoló beszédében a követ­kezőket mondotta: „Katonák, fiaink! Ne hagyjátok, hogy Koreába vigyenek benneteket. Nem engedjük, hogy hozzátartozóink elpusztuljanak. Nem akar­juk az árvák újabb hadseregét, a lerombolt családi tűzhelyeket és az anyák könnyeit”. Az elvetemült rendőrök rávetették magukat a bátor hon­leányra. letartóztatták és börtönbe vetetlek. // szeptember 7-i események után Brazíliában újult erővel bontako- kozott ki a békemozgalom. A gyűlések résztvevői már nemcsak a Koreába küldendő katonák visszatartását követelték, hanem Elisa Branco szabadonbocsátását is, aki a nép érdekeinek odaadó védelmezésével kivívta az egyszerű brazil emberek szeretetét. Elisa Branco, az egyszerű textilmunkásnő dicső harci utat tett meg. Férjével együtt részivel! a .,Frigorifico Anglo" társaság vállalataiban rende­zett sztrájkokban, amelyekkel sikerült számottevő béremelést kiharcolniok. 1946-ban irányította a munkásasszonyok harcát az élelmiszerárak mérséklé­séért, majd a demokratikus nömozgaiom aktiv funkcionáriusaként nöbizott- ságokat szervezett. 1947-ben szülővárosából, Barretosból átköltözött Sao Paul óba, itt foly­tatta a harcot hazája békéjének és nemzeti függetlenségének, a nők és gyer­mekek jogainak védelméért. E tevékenységéért többízben letartóztatták. Oz az út vezetett az 1950 szeptember 7-i eseményekhez. Az újabb ^ letartóztatás nem törte meg a bátor nő harci szellemét. A ka­tonák előtt tartott beszédéért 4 évi és 3 hónapi börtönbüntetésre ítélték. A börtön szenvedéseiről így irt családjának: „A sok borzalom és az önkény felháborodással tölt el, de még nagyobb bátorságot ad abban a harcban, amelyet a háború ts a nyomor ellen, hazám felszabadulásáért folytatok”. Elisa Branco a börtönben nagyarányú politikai munkát végzett. Első­nek kezdett éhségsztrájkot tiltakozásul a börtön kegyetlen rendszere ellen. A sao-pauloi börtön összes politikai foglyai csatlakoztak hozzá. Erre a ható­ságok a városi börtön legkegyetlenebb részébe helyezték át. 1951 júliusában, amikor összeült a brazil nők kongresszusa, Elisa a börtönből lelkeshangú felhívást intézett a résztveverkhöz. Elisa Branco bátor harcát az egész brazil nép elismeri. Letartóztatásának évfordulóján. 1951 szeptember 7-én több városban tiltakozó tüntetések zajlottak le ilyen jelsza­vakkal: „Katonák, gyermekeink, ne menjetek Koreába!”, ,,Szabadságot Elisa Brancónaki”, „Éljen a béke!" A közvélemény nyomására a brazil hatóságok 1951 szeptember 26-án kénytelenek voltak szabadonbocsátani Elisa Brancót. A hős brazil nő azóta is fáradhatatlanul harcol a békéért, a nők fogainak védelméért. népének érdekeiért. A brazil nép Elisa Brancót bízta meg azzal, hogy tolmácsolja el­szánt békeakaratát a Népek ' Békekongresszusának emelvényéről. /1/1 i, brazil anyák . semmiesetre sem engedjük meg, még ha foggal és körömmel kell is harcolnunk, hogy fiaink más népek elnyomá­sának rahságbadönlésének eszközeivé váljanak, hogy városokat és falvakat pusztítsanak olyan országokban, amelyek szabadságtörekvése legforróbb együttérzésünket és szolidaritásunkat érdemli meg. Ez a helyzet Koreával kapcsolatban is. Korea hős népének joga van ahhoz, hogy 'döntsön saját sorsa fölött." A megingathatatlan békeharcos e szavaiban a brazil nők szilárd eltökélt­sége, békeharcos elszántsága jut kifejezésre. Elisa Branco a világ békéjéért vívott harcban szerzett nagy érdemek elismeréseképpen 1952-ben megkapta a Nemzetközi Sztálin-békedijat. Az ország első „500-as fíítőháza“ a szolnoki Fűlőház Május 5-én avatták fel Szolnokon az ország első ,,500-as Pűt5- házát“. A bensőséges ünnepélyen megjelentek a MÁV vezető személyisé­gei, a szakszervezeti központ küldöttje és a szolnoki üzemek képviselői. Gáspár elvtárs, a szakszervezeti központ küldöttjének ünnepi be­széde után Varga igazgató elvtárs az „500-as mozgalom“ úttörőinek ki­osztotta a jutalmakat és felhívta a figyelmüket, hogy eddigi eredmé­nyeiket fokozva, készüljenek az őszi forgalom sikeres lebonyolítására. A megjutalmazottak nevében az ,,500-as mozgalom“ kezdeményezője és irányítója, Surányi Imre műszaki főtanácsos válaszolt. „Nem az aján­dék tett bennünket boldoggá, — mondta — hanem az a tudat, hogy ter­veink megvalósítását elősegíthettük. Munkánkat megkönnyítette a szov­jet vasutasok tapasztalata és a vasutas dolgozók segítsége.“ Az ünnepély színvonalas kultur-műsorral fejeződött be. Somogyi Gábor kisúiszállási tsz-lasj a Béke Világlanács budapesti ülésére készül A kisúiszállási termelő­szövetkezetek állatgondozói is nagy lelkesedéssel ké­szülnek június 15-re. a Bé­ke Világtanács budabesti ülésére. A Táncsics ter­melőszövetkezet tagja So­mogyi Gábor tehenész is csatlakozott ehhez a béke- versenyhez. A gondjaira bízott teheneket háromszor feii nabonta. Alkalmazza a tögymasszázst. Ezzel elérte, hogy a nabi tejhozamot 117 literről 207-re emelte. Az Ady termelőszövetke­zetben még ezt is túlszár­nyalták. 66 literről 247 li­terre emelték a nabi átla­gos tejhozamot. Emellett megindult a kezdeményezés a ..keltessünk és neveljünk minél több baromfiamon. galoni kiszélesítésére is. At UiÉlet tsz-ben fónás Elek. né kettő. Molnár Sándor négy. Daku Albert hét és Posztós László eddig két kotlóaljjal ültetett el. Et­zel segítik termelőszövetke­zetük közös baromi iállomá- nyának növelését. HODOS TANDS Kisújszállás, tanáét 11 kenderesi Elalsdds tszes-äen e terület egyénekre való felosztásival és az asszonyok bevonásával jól ha ad a növényápolás O römmel veszem kezembe a tollat, hogy megírjam, milyen jő ered­ményt hozott termelőcsoportunkban a terület egyénekre való fel­osztása. Megnőtt tagjaink munkakedve is, mert jobban látják munká­juk eredményét az egyénileg felosztott területen. Az elmúlt évben a cukorrépa egyelésben csupán húszán dolgoztunk,- most állandóan 40—45 tag végzi az egyelést, pedig taglétszámunk most sem több. mint akkor volt Különbjén dicséretet érdemel jó munkájáért Oláh Sándorné. Négy apró családja van, ennek ellenére állandóan kijár dolgozni. Ugyancsak példamutatóan dolgozik Molnár Lajosné, MÁV pálya­munkás felesége, aki 57 éves kora ellenére, szorgalmasan végzi munkáját. Pia is tagja a csoportnak, kit jó munkájáért elnökképző iskolára küld­tünk el. Édesanyja vállalta, hogy fia iskolai ideje alatt az ő részére ki­jelölt területet is megmunkálja. Eddig elért eredményével bebizonyí­totta, hogy a legszorgalmasabb tagok közé tartozik Csoportunkban öt asszony nem jár ki dolgozni. Most még nem írom meg nevüket, megpróbálom őket jó felvilágosító munkával megnevelni. Az eredményt majd megírom. A községünkben lévő Vörös Csepel tsz-ben nem járnak ki mind az asszonyok dolgozni. ígéretet teszek, hogy elmegyek oda is és meggyő­zöm a lustákat a munka fontosságáról. Megmagyarázom nekik, mivel tudtuk mi biztosítani, hogy nem maradtunk el a növényápolással. NAGY ELEKNÉ, Kenderes, Haladás tszcs, Lenin-u. 8. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom