Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-28 / 125. szám

1953 május 28, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 4 ntija Srenhítrí/f a IxéJkjehcuui&s | ILJA KKENHUKGOT, | az egyik legkiválóbb és legtehetségesebb szovjet írót nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntet- lék ki. Ez igen megtisztelő — megérde­melt kitüntetés. A földkerekségnek nincs talán egy olyan része sem, ahol ne ismernék Erén- bur got, az egész világ békéjének ezt a merész, szenvedélyes és aktív harcosát. Hja Erenburg egyike a legidősebb szov­jet íróknak. A Nagy Honvédő Háború idején írt publicisztikai müveit az egész nép tisztelete és szeretett övezte, ő irta a „Vihar" és ,.Kilencedik hullám” című regényeket. Erenburg egész írói munkás­sága, közéleti, békeharcosi tevékenysége közel áll minden becsületes emberhez. Egyike azoknak az embereknek, akik­nek önfeláldozó munkája elősegíti^ a világ népei közötti barátság megszilárdi. tását. Közvetlenül a háború befejezése után a következőket irta: „Hazaszerete­tünk nem távolított el bennünket a többig népektől. Egyáltalában nem. A háború esztendeiben még erősebben éreztük azt a testvériséget, amely egyesíti a munka, a szabadság embereit. Tudjuk, mit éltek it a fasiszták kezébe került népek. Har­cosaink könnyen megértették a lengyelé, let, szerbeket, vagy cseheket és szavak nélkül is megértik a franciákat, norvége­let és görögöket. Büszkén tekintünk a mauzóleumra, ahol Lenin alussza almát: iztqján teljesítette esküjét, megmentette t hazát és a békét." rek millióinak életét változtatják meg. Ehhez hasonló a mi mozgalmunk is, amely méltatlankodó szívek mélyén szü­letett, de gyorsan nőtt, s most immár átfogja századunkat, összeköti a népeket. Soha ilyen mozgalom nem volt a törté nelemben. Az a magas testület, amelyhez most szavaimat intézem, nem ilyen vagy olyan eszme híveit képviseli, nem is kor. mányokat képvisel — amelyek sok or­szágban átmeneti vagy véletlen jellegűek — nem, ez a testület a Népek Kon­gresszusa, a népeké, amelyek különböző módon élnek, amelyeket különböző esz­mék lelkesítenek, de amelyek valameny- nyien torlaszt akarnak emelni a háború útjába." |A SZOVJETÜNK | minden népe egyetért a szovjet író e szavaival. Hja Erenburg jól ismeri a szovjet emberek gondolatait és vágyait, pontosan kifeje­zésre juttatja azokat. Széles és beláthatatlan a béke hívei­nek és védelmezőinek óceánja, végtele­nek horizontjai, hatalmas egyesítő ereje. Ebben az óceánban elmerülnek a hábo­rús gyújtogatok, elmerülnek azok az em­berek, akik sötét terveik segítségével újabb háború vérözönét akarják a világra zúdítani. Francia dokkmunkások, ruhrvidéki ko­hászok. arizónai farmerek gondolnak ugyanerre: a békére. Sokuknak szavai egybeömlenek a békemozgalom élén álló bátor emberek szavaival. Ilyen ember Úja Erenburg, a közéleti férfi, a szovjet író is. I AHOI, A BÉKE MEGŐRZÉSÉRŐL,I t népek közötti kölcsönös megértés ered. vényeiről van szó, mindenütt hallani 'ehet Hja Erenburg lángoló szavait, ame. lyek éles kardként vágják az ellenséget is barátian támogatják a barátokat. Járt Amerikában, Angliában, Francia- országban, Németországban, a skandináv államokban és a népi demokratikus or­szágokban és mindenütt vannak barátai. Csak látni kellett volna, hogy milyen lelkesedéssel fogadják a világ népeit kép­viselő küldöttek a békekongresszusokon és konferenciákon Hja Erenburg meg­jelenését. Hinduk és kínaiak, franciák é németek, brazíliaiak és chileiek sietnek iezetszoritani vele.,. Hja Erenburg olyan kiváló írók és békeharcosok ba­rátja, mint Pablo Neruda, Louis Aragon, Nazim Hikmet, Jorge Amado. Míg a Nagy Honvédő Háború napjaiban a „Pravda" és a „Krasznaja Zvjezda" c. újságokban gyakran lehetett olvasni llja Erenburg rövid cikkeit, amelyek tönire- zuztáé az ellenséget és az agresszorok fölötti győzelemre hívtak fel — addig most a békeharcos írónak a lángoló- szavú szónoknak minden mondatát a vi­lág dolgozói iránti nagyszerű szeretet és egy új háború gyujtogatóival szembeni égő gyűlölet tölti meg. IA nemzptklVtl SZTALfN-BflKEDIJATI abban az időben ítélték oda llja Eren- burgnak, amikor a népek bécsi béke­kongresszusa befejezte munkáját. Igen sokáig emlékezetes marad llja Erenburg bécsi felszólalása. Erenburg a következő­ket mondotta: „A nagy folyók észrevét­lenül, kis patakokként törnek elő a föld mélyéből. Száz és száz patak és folyó siet feléjük és végül a hatalmas folyamok már egész szárazföldeket szelnek át, or­szágokat kötnek össze egymással, embe­A mélyépítőknél is megalakult a DlSx-szervexet Az 5. sz. Mélyépítő Vállalatnál is megalakult a DISZ-szervezet. A fiatalok döntő többsége résztvett az alakuló tag­gyűlésen. Megjelentek az idősebbek is, akik szívükön viselik az ifjúság fejlő­dését. A városi DISZ-bizottság kiküldöttjé' nek felszólalása után sor került a veze­tőség megválasztására. A fiatalok Bányai elvtársat javasolták és egyhangúan meg is választották titkárnak, DlSZ-vezető- ségi tagnak pedig Fógel Károlyt és Po- lónyi Máriát. Ezután került sor a taggyűlés egyik legszebb jelenetére. Hatan kérték felvé­telüket a DISZ be. Közülük Pásztor Klára a következőket mondta: Édesapám a múltban hajnaltól napestig dolgozott a kulákoknál, még sem tudott jó életet biztosítani családunknak. A felszabadulás után földet kaptunk, megváltozott az életünk. Azért lépek be a DISZ-be, mert fejlődésem további útját a párt és a DISZ által meghatározott feladatok meg­valósításában látom. — Úgy énem, a DISZ'ben kifejtett munkámmal is a béketábort erősítem — vélekedett Hegedűs András. Hasonló­képpen fejezte ki érzelmét és gondola­tait Szép Mária és a többi fiatal is. Az idősebbek nevében szólalt fel id. Bá­nyai elvtárs kétszeres sztahanovista épí­tésvezető. Köszöntötte a fiatalokat és ígéretet tett, hogy DISZ-munkabrigádok megszervezésében segít. Megfogadta azt is, azon lesz, hogy a VIT tiszteletére minél több ifjú sztahanovistát neveljen A most megalakult DlSZszervezetre komoly munka vár. Nemcsak a Mély építő V. fiataljait kell harcos egységbe kovácsolnia, hanem fel kell készülnie annak a 150 diákfiatalnak a fogadására is, akik a nyári szünidő alatt ott dol­goznak és akik a munkásfiataloktól vár­nak példamutatást az élet minden mun­katerületén. Bérezi Jenő ■'zolnok, Papírgyár KÖSZÖNJÜK A PIHENÉST Az utóbbi időben soro­zatos meglepetésekben volt részem. Először akkor, mi­kor az üzemben tudatták velem, hogy egészségem megjavítása érdekében szak­szervezetünk a barádiürdői SZOT szanatóriumba utalt, s másodszor megérkezésem alkalmával. Meglepett, amit ott láttam, tapasztaltam. Szinte hihetetlen, hogy egy dolgozónak ennyi iában van része, mint nekem és sok­száz pihenő társamnak. Minden megvan, ami biztosíthatta a gyógyulást. Gondos orvosi kezelés, ké­nyelem. tisztaság, tó levegő, kedves, szerető gondosko. dás. kitűnő kezelés és étke­zés — szinte álomnak tű­nik mindez. Azt. hogy valóság, bizonyítia. hogy 21 napig üdülő munkatársaink közül, akiknek helyére lőt­tünk. hárman távoztak 7 kx-os súlygyarapodással. Elgondolom, hogy mindezt pártunknak, szakszervize, tünknek, s szeretett vezé, tünknek. Rákosi Mátyás elvtársnak köszönhettük, akik gondot fordítanak az üzemi munkások egészség- védelmére. is. HARTMAN GYULA, a Jászberényi Aprítógébgv dolgozója. Ujj szórakozóhelyek, áruházak létesülnek a Balaton melletti üdülőhelyeken <x (PETŐI ÉS BEM) Színes, kétrészes, magyar történelmi játékfilm A Balaton melletti üdülőhelyeken új éttermeket, szórakozóhelyeket áruházakat létesít a belkereskedelmi minisztérium üdülőellátó igazgatósága. Tihanyban már megnyílt az áttelepített Sportszálló ezer személyt befogadó étterme, valamint az újonan létesített Visszhang Csárda. Hé­vizén cukrászda és étterem, Siófokon élelmiszeráruház, Keszthelyen cukrászda és étterem, Balatonalmádin élelmiszerbolt nyílt meg. Júniusban Balatonfüreden modern tejcsárda, Balatonkenesén Nép- biiffé. Balatonalmádin cukrászda és Ba­dacsonyban az újjáalakított Hableány­üdülő és étterem nyílik meg. A bala­toni üdülőhelyeken a hétvégi napokon — ezldén először — „Mozgó sátrakat" is állítanak jel, amelyekben élelmiszert, italárut, levelezőlapokat, foto- és fürdő- cikkeket árusítanak.-S‘ 1zó sem lehet róla, barátom! — kiáltott Williams bankár a fiatalember felé, aki karosszékben ült vele szemben. — Szó sem lehet róla, mister Chavany! Hallgasson meg figyel­mesen és igyekezzék tanulni szavaimból. Ön megkérte a leányom kezét. Ez azt jelenti, hogy a vöm akar lenni és Így akar meggazdagodni. Egy perccel ezelőtt arra a kérdésemre, van-e valamelyes tő­kéje, azt volt szíves válaszolni, hogy szegény és állása mindössze 200 dollár jövedelemmel jár. Mister Williams felrakta lábát az asz­talra és igy folytatta: — Ön szüntelen csak azt ismételgeti, hogy én is voltam valamikor szegény és még ez a 200 dollárom ■sem volt meg. Ezt nem is tagadom, de közölhetem, hogy az ön korában már elég szép, ke­rek összeg birtokában voltam. Még pedig azért, mert helyén volt az eszem, amit önről nem lehet elmondani. Ne mérge­lődjék, ne izguljon feleslegesen. Figyel­meztetem, hogy a lakájom markos né­ger, tehát jobb lesz, ha tovább figyel és igyekszik megjegyezni a tanulságot! — Amikor elmúltam 16 éves, elmen, tem Nebrascába a nagybácsimhoz. Ött egyszer meglincseltek egy négert. Én ki­eszeltem valamit, hogy pénzhez jussak. Rábeszéltem a nagybácsimat, intézze el. hogy a lincselést az 5 telkén hajtsák végre. A bácsinak tetszett a dolog. Sö­vénnyel vettük körül a kivégzés színhe­lyét és aki ott akart lenni a lincselésnél, szabott áron belépődíjat kellett fizetni. A jegyeket természetesen én árusítottam. Amikor a négert felakasztották, a kévé­iéit az utolsó centig zsebrevágtam és még aznap este megszöktem. — Ez a néger szerencsét hozott ne­kem! Az ellopott pénzből telket vettem Északon és azt kiresztehem, hogy ara­nyat találtam rajta. Özönlöttek a vásár­lók. Igen előnyösen adtam el a földet és a tőkémet bankba tettem. Arra nem is térek ki, hogy később a fel ültetett vevő rámlőtt. A golyó csak a jobb kézfejemet a jó példa - amerikAban Irfa: Jaroszlav Hasek ütötte át, viszont a kárért 2 ezer dollárt fizettek. — Amikor a kezem meggyógyult, meg­takarított pénzemen egy templomépítő vallásos társaság részvényeit vásároltam meg. Ezeket a kegyeletet értékpapírokat később darabonkinl száz dollárért adtam el. Persze templomot egyetlen egyet sem építettünk és a társaság végül kénytelen volt Csődöt kérni maga ellen. Ez már azután történt hogy részvényeimet kiese, réltem egy szabadalomra, amelynek se gíts-égével bőrgyárat alapítottam. Renge­teg pénzt szedtem össze: a bőrt hitelre vásároltam, de készpénzért adtam el. A nyereséget kanadai bankokba raktam és csődöt mondtam. Lecsuktak. A törvény­széken olyan hülyeségeket mondtam, hogy a szakértők megállapítása szerint nem lehettem épelméjű, A bíróság úgy határozott, hogy szabadon enged, de előbb gyűjtést rendezett a javamra a je­lenlévők körében. A pénz elég volt, hogy elutazzam Kanadába, ahol a pén­zem bankban volt. — Ezután megszöktettem Hantelst brooklyni milliárdos leányát és San Franciscóban rejtőztem el vele. Az öreg­nek kénytelen-kelletlen hozzám kelleti adnia a leányt, mert azzal fenyegettem, hogy az összes lapoknak leadom a szen­zációs hirt, hogy a lányának törvénytelen gyereke van . , . — Mint látja, mister Chavany, ilyen voltam én a maga korában! Azt hiszi, hogy magának esze van. Mivel bizonyí­totta be? Azt mondja, megmentette a lányom életét, amikor egyszer kiesett a csónakból? Nagyszerű! Nemes cseleke­det! De ez semmi gyakorlati hasznot nem hozott magának. Ellenkezőleg! Be­áztatta az új cipőjét! Mondjuk, hogy szereti a lányomat, de az még nem je­lentig hogy én arra fogok berendezkedni, hogy a vömnek szalma van a fejében!* Miért olyan ideges? őrizze meg nyugal­mát és feleljen a kérdéseimre! — Milyen jó üzletet csinált már? — Semilyent. ■— Tőkéje van? — Nincs, — És ennek ellenére meg meri kérni'} a lányom kezét? — Igen. — A lányom szereti önt? — Szeret.' — Nos hát... felteszem magának az- utolsó kérdést. Mennyi pénze van? — 46 dollár. — Kitűnő! Több mint félórát veszte-i gettem el magával. Ezért kapok 30 dol­lárt. Percenkint egy dollár! — De engedelmet kérek, mister Wil­liams! — tiltakozott a fiatalember. — Szó sincs „engedelemről" — vála-l szolt mosolyogva a bankár és az órájára'- nézett. — 31 dollárt kapok! Ismét el­múlt egy perc. Amikor a megrökönyödött Sir Cha-\ vany kifizette a követelt összeget, mis-) tér Williams barátságosan igy szólt: — Most pedig legyen szives és hagyjaj el a házamat. Ellenkező esetben intézíe. dem, hogy kidobják. * Másnap Williams üzleti ügyekben el-i utazott. Amikor egy hét múlva vissza-, tért, íróasztalán a következő levelet ta-\ lálla: „Igen tisztelt Sir! Ezer hála és kő sző-', net a multheti tanulságos beszélgetésértti Példája annyira lázba hozott, hogy távol- létében Kanadába utaztam a leányával.1 Magammal vittem a páncélszekrényéből1 minden készpénzt és értékpapírt. Az ön hálás Chavartyfe". Utóirat: „Drága Apus! Kérjük áldásodat és egyben közöljük, hogy seholsem talál­tuk a páncélszekrény kulcsát. Kénytelenek, voltunk feltörni. t* Szerető lányod:. Lota." „Eljött az 1848-ik esztendő, úgy jött el, mint egy haragos csillag, a népek haragúnak csillaga... Fölkeltünk mi is magyarok, fölemeltük a szabadság el­tiport zászlaját: Pozsonyban Kossuth, Pesten az ifjúság. Mint a mennydörgés, úgy harsogott be Becsbe a magyar nép szava: mi szabadok akarunk lenni, s akár szépszerével, akár véres küzdelemmel, de visszavívjuk elrabolt ősi szabadságun­kat!" (Petőfi Sándor) * Március 14-én, a forradalmi ifjúság találkozóhelyén, a Pilvax kávéházban, egy csillogószemü, barna fiatalasszony, Petőfiné Szendrey Júlia büszkén tűzi a nemzetiszínű kokárdákot a hazafiak mellére, majd tágranyílt szemmel és lángoló szívvel olvassa a „12 pont", a nemzet követeléseinek kéziratát: „ ... Mit kíván a magyar nemzet... Legyen béke szabadság, egyetértés!"... A népek csodálatos tavasza virul, feledhetetlen jelenetek sorozatai peregnek előttünk. A szabadságért folyó küzdelemben vezérlő csillagként jár elől büszkesé. günk, Petőfi. Felvirradt az örökké emlékezetes március I5-e napja. Petőfi lángragyujtó „Talpra magyar"-ja visszhangzik a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről, amelyet, mint sziklatömbre felcsapó tengerhullám borít el a tömeg, s Petőfi után mondja lel* késén: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk". A nép hangja, mint or­gonazúgás, halkan, de mégis félelmetes erővel morajlik. A szabadság eszméje magával ragadja az egész országot, eljut a legkisebb kunyhóba is, megmozgatja az elnyomottjobbágyok szívét. Az osztrák reakció azonban nem nézi tétlenül a magyarok szabadságmozgalmát. Bécs Magyarország ellen uszítja a megtévesztett délszlávokat. Jellasich horvát bán hordái élén be­tör a védtelen országba. Amerre csak elvonul, csapatainak útját felgyújtott és kirabolt falvak, legyilkolt emberek ezrei jelzik. A súlyos helyzetben még min­dig akadnak kétkedők, akik a császártól várják Jellasich megfékezését. Ezekben a döntő napokban Kossuth rázza fel a nemzetet. Fegyverbe szólítja a magyart, S az első népképviseleti országgyűlésen a képviselők Kossuth drámai felhívá­sára egyemberként szavazzák meg a kétszázezer katonát. A Kossuth által szervezett, lelkesített és felszerelt honvédhadsereg az elsí nemzeti hadsereg, amely fegyvereivel, győzelmeivel örökre beírja nevét a magyar történelembe. A legdöntőbb csapásokat Pákozdnál és Ozoránál mérik az ellen­ségre és egész az osztrák határig üldözik a Habsburg-reakció zsoldosait. A magyar nép áldozatkész hazafisága és hősiessége a túlerővel szembeni harcot is sokszor diadalra tudja vinni. A Bécs felé közeledő magyar hadsere# hírére ismét fellángol a forradalom az osztrák fővárosban. A bécsi felkelők « magyaroktól várnak segítséget. A nemesi tisztikar egyrésze azonban idegenke­dik a Habsburgokkal való végleges leszámolástól, megretten az erejére ébredt néptől, a „föltámadott tenger" végtelen áradásától. Kossuth támadási parancsa elkésve érkezik. Ezalatt az osztrákok össze­szedik erőiket, a magyar seregek vereséget szenvednek Schwechatnál. A schwechati ütközet után a helyzet válságosra fordul. Görgey harc nélkül feladja Pestet, az ország szívét. Az országgyűlés Debrecenbe költözik. A Habs- burgok Erdélyen keresztül akarnak döntő csapást mérni a magyar szabadság- harcra. Kossuth ekkor Bem József tábornokot, a nagy lengyel forradalmárt és szabadságharcost bízza meg az erdélyi magyar csapatok főparancsnokságával. A világszabadság e legendás harcosa, akit szeretete jeléül Bem apónak szólít a nép, erélyes kézzel veri ki az ellenséget több városból. Bem József több mint húszszoros túlerővel szemben tisztítja meg Erdélyt a császári csapatoktól. A film leleplezi a bécsi urakat, akik régi módszerükhöz folyamodva, az „oszd meg és uralkodj" elv alapján egymás ellen lazítják az erdélyi nemzetiségeket, a magyar, román és szász parasztokat. A következő képekben Bem oldalán látjuk Petőfit. Kardjával és tollával se. gíti vezérét, akivel együtt küzd tovább a győzelemért.., Bem győzelmes harcainak hírét maga Kossuth adja az országgyűlés tud­tára. „— Európában csak nálunk lobog már a szabadság tüze... tudom, jön­nek még nehéz napok... de a szabadságért való harc nem ismerheti a re­ménytelenséget. * s.Amlt Kossuth, Petőfi, Táncsics százesztendővel ezelőtt zászlójukra tűztek, i de nem tudtak megvalósítani, azt mi most végre tudjuk hajtani és tovább tudjuk i fejleszteni, ha élünk a történelemadta lehetőségekkel." (Rákosi Mátyás) Az új hatalmas filmalkotás május 28-től június 10-ig kerül bemutatásra a szolnoki Vörös Csillag mozgóban. GYERMEKEKNEK A TEVE ES A SAKÄ1 tabzsik: népmese A folyó sulsó Partián a ; falu tyúkiai szemezgették a fmagocskát. Meglátta őket taz innenső Partról a sakál [és megkívánta a tyúkhúst. — De hogyan kellek át \a folyón? — töprengett [magában. Ott legelt éPPen a teve. iodament hozzá, megszólí­totta: — Te ugy-e. szereted az [édességet? — Szeretem — felelte a teve. — A túlsó Parton cu. [.kornád nő. Neked tó hosz- í a lábad, könnyen át- [kelsz a folyón. Ha nincs iellenedre. én felmászom a \hátadra és átmegyek veled. [No, haioli le. A teve térdre ereszkedett. >a sakál kényelmesen elhe­lyezkedett a kél PÚP között és amint átértek a folyón, meg sem köszönte a teve szívességét, hanem leugrott a földre és a tyúkoknak esett. A teve csak száraz bok­rokat talált a Parton, a sa­kál ellenben alaposan iól. lakott tyúkpecsenyével. Az életben maradt szar­vasok riadt kotkodácsolás- sal szétszaladtak. Lármá. iukra a falusiak ásóval, kapával futottak agyonverni a kártevőt. A sakál azon­ban elbúit egy bokor alián. úgyhogy az emberek az ár­tatlan tevét verték el ha­ragjukban. Szegény alig tu­dott megszabadulni tőlük. Nagynehezen érte el a Par­tot és már belegázolt a vízbe, amikor a sakál utána futott és igy kezdte kér­lelni: — Nem bántana a lelki­ismeret. ha itthagynál en­gem? — Becsaptál. Én szen­vedtem el a verést, hogy te jóllakhass tyúkhússal—'fe­lelte haragosan a teve. — Te vagy a hibás. Hí te is elbúisz egy bokorban,, mint én. senki sem tálát meg — felelte az Unok sa­kál és még mosolygott is szemtelen beszédéhez. — No iól van. mássz fel a hátamra — mondta a teve gúnyosan és begázolt a vízbe. » Mikor a folyó közepére értek, megállón. — Miért állsz meg? —* kiáltott ijedten a sakál. — Te a verés elől min­dig elbúisz egy bokor al­ián. én meg a verés után mindig megfürdöm. Aján­lom. merüli meg te is egy kicsit a hüs habokban. — Hogyan tudnék én megmerülni? Hiszen meg­fulladok — kiabált a sakál. — Akkor megkaptad amit érdemelsz — felelte a teve és alámerült. A sa­kált meg elragadta a gyón folyó. El is nyelte, így bűnhődött az álnokságáért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom