Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)
1953-05-26 / 123. szám
2 SZOLNOKMEGYEl NÉPLAP 1953 május 26. A jelenlegi nemzetközi helyzeti'©! A „Pravda“ szerkesztőségi cikke A „Pravda" május 24-i száma ;,A jelenlegi nemzetközi helyzetről" címmel egészoldalas szerkesztőségi cikket közöl. Alábbiakban közöljük a szerkesztőségi cikk teljes szövegét: Az. utóbbi hónapokban minden országban nagy érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lépések iránt, amelyeket a vitás nemzetközi kérdések rendezése érdekében foganatosítanak. A jelenlegi körülmények között ez természetes. Senki sem tagadhatja, hogy széles nemzetközi körökben erősödnek a nemzetközi viszonyokban tapasztalható feszültség megszüntetését célzó törekvések. A vitás kérdések megoldása útján tett minden lépés csökkentené a háborús veszélyt, elősegítené a népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza beszüntetését, megkönnyítené sokmillió ember helyzetét. És viszont, a nemzetközi helyzetben mutatkozó feszültség fenntartása a háborús előkészületek további fokozását jelenti, a katonai kiadások további növekedését, az adók további emelkedését, amelyek súlya mindenekelőtt a néptömegek vállára nehezedik. Ilyen körülmények között bármely ország kormányának nemzetközi téren megtett minden újabb lépését figyelmesen tanulmányozzák nemcsak kormánykörökben, hanem a legszélesebb körökben is. Köztudomású, milyen figyelemmel és rokonszenvvel fogadták a szovjet kormány vezetőinek nemrég tett nyilatkozatait arról, hogy a Szovjetunió kész az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján megoldani a vi tás vagy megoldatlan nemzetközi kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok megszilárdították a népekben azt a hitet, hogy lehetséges a megérlelődött nemzetközi problémák rendezése. ! népek ugyanis tudják, 'hogy a szov jet kormány nyilatkozatai soha nem térnek el valóságos szándékaitól. Az is köztudomású, hogy a béke "megőrzésében érdekelt emberek béke- szerető megnyilvánulásként fogadták Eisenhower elnöknek április 16-i nyilatkozatában elmondott azon szavait hogy a vitás kérdések közül, ,,legye- nekazoknagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbentartására“ és hogy ,.az Egyesült Államok hajlandók igazságos részt vállalni magukra“ a vitás nemzetközi kérdések megoldásában, jóllehet Eisenhowernek ugyanebben a nyilatkozatában voltak más olyan mozzanatok is; amelyek semmissé tették e szavak pozitív jelentőségét. Most meg kell állapítani, hogy Eisenhower május 20-i újabb nyilatkozatában nyoma sem maradt ennek a béke- szerető megnyilvánulásnak, - nem is szólva a tettekkel való alátámasztásról. Teljesen érhető, hogy Churchill- D ek; Nagy-Britannia miniszterelnökének nemrégiben tartott alsóházi be széde, amelyben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintette, valamint a beszéddel kapcsolatos vita nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet, hanem messze annak határain túl is. A brit miniszterelnök sok tekintet ben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontját. Beszédében azonban az is visszatükröződött, hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben Nagy-Britannia és az Egyesült Államok állásfoglalása között. Churchill beszédének jelentős részében Nagy-Britannia és a Szovjet unió viszonyával foglalkozott. A Szovjetunió közvéleménye az e tárgy Tői mondottakból nem fogadhat el mindent bírálat és komoly ellenvetések nélkül. Most azonban mindenekelőtt nem arra fontos rámutatni amiben eltérünk Nagy-Britannia mi niszterelnökétől. Pontosabb kidombo TÍtani azokat a mozzanatokat, amelyek előmozdíthatják vitás nemzetközi kérdések rendezését a nének békéje és biztonsága érdekében. Churchill beszédében vannak olyan állítások, amelyek az angol nép béketörekvéseit tükrözik és azt bizonyítják; hogy Nagy-Britannia miniszter- elnöke reálisan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány lényeges mozzanatát. Ezeket a megállapításokat helyesléssel fogadták a béke megőrzésében érdekelt szeles tár sadalmi körök. Ugyanakkor e meg állapítások ellen — különösen az Egyesült Államokban — kirohanásokat intéznek azok a körök, amelyek nek különös érdeke fűződik a nem zetközi viszonyok jelenlegi feszültségének fenntartásálhoz. Figyelmet érdemel Churchill következő kijelentése: „Nem hiszem; hogy «egoldhiatatlan lenne Oroszország biz- Vmsága és Nyugat-Eurőpa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének rendkívül komoly problémája.' Ez a kijelentés szükségképpen együtt érző visszhangot váltott ki azoknál az embereknél, akik valóban a meg érlelődött nemzetközi problémák rendezésére törekszenek, akik gyűlölik népeknek — különösen a jelenlegi körülmények között — felmérhetet- nyomorúságot okozó háborút. Churchill említett kijelentése országinkban magára vonta a figyelmet, mint kellő időben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Amikor a miniszterelnök a Szovjetunió és a nyugateurópai országok biztonsága és összeegyeztetésének*« lehetőségéről nyilatkozott, természetesen saját országának érdekeit tartotta szem előtt. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az a politika, amely Anglia nemzeti érdekeinek, másfelől béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekeinek összehangolására irányul, a Szovjetunió és a többi békeszerető nép megértésével és támogatásával találkozik. Churchillnek az a megállapítása, amelyet a Szovjetunió biztonsága és Nyugat-Európa biztonsága összeegyeztetéséről tett, annál nagyobb jelentőségű, mivel a brit miniszter- elnök e kérdés felvetésével nemcsak Nagy-Britannia és a Szovjetunió közötti viszonyt érinti, hanem a béke fenntartásának és megszilárdító sának egész problémáját is. A jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémák nagyfokú bo nyolultsága jellemzi és ez arra kötelez, hogy kellő megértéssel viseltessünk azok iránt, akik úgy vélik, hogy az összes vitás és megoldatlan pro blémák egyszerre való megvitatását és megoldását célzó kísérletre kudarc várna.. Az előrehaladás olyan égető kérdések rendezése terén, amilyen a koreai háború kérdése vagy Németország kérdése, előmozdíthatná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszüntetését, előkészíthetné a talajt más problémák megoldására is. Nyilván a nemzetközi problémák ron dezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, amikor kijelentette: ,Hiba volna azt gondolni, hogy semmit sem lehet rendezni Szovjet Oroszországgal, ha — vagy amíg — népi kerül rendezésre minden. Két yagy három nehézséget jelentő mozzanat’ rendezése eredmény volna min den békeszerető ország számára.“ Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűző dik, a koreai kérdés. Köztudomású, hogy a Kínai Nép- köztársaság és a Koreai Népi Demo kratikus Köztársaság diplomáciai kezdeményezése, amelyet a Szovjetunió támogatott. Teális lehetőségeket nyitott meg a koreai fegyverszünet megkötése és a koreai háború be szüntetése előtt. A Koreában létrejött megegyezés alapján máris megtörtént a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélése Április 26-án Panmindzsonban újra megkezdődtek a tárgyalások az összes hadifoglyok hazatelepítéséről. A ki nai- koreai fél javaslatai és különö sen május 7-i legutóbbi javaslata — amint ez minden elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló — megadják kellő alapot a fegyverszünet meg kötése útjában álló utolsó kérdés gyakorlati megoldásához, következés képpen, a koreai háború megszün tetőséhez. Churchill a koreai-kínai fél javas latának türelmes és együttérző meg vizsgálása mellett foglalt állást. Ki jelentette: ;,Nem ismerek most olyan okokat, amelyek arra a feltevésre késztetnek, hogy ezek nem szolgál hatnak megegyezés alapjául.“ Chur chilinek ez a kijelentése, valamint több képviselő alsóházi nyilatkozatai amelyben élesen bírálták az „ENSZ parancsnokságnak“ a panmindzsoní tárgyalásokat fékező képviselőit, azt tükrözték, hogy az angol társadalom minden rétegében fokozódik az elé gedetlenség a koreai kérdés rendező sének elhúzódása miatt. Phenjan más koreai városok és falvak, va lamint Antung és néhány más kínai város folytatódó vadállati bombázása éppen úgy, mint Harrison amerikai tábornoknak a panmindzsoní tárgya lások megszakítására irányuló állás foglalása, jogos felháborodást és til takozást vált ki mind Angliában mind más országokban. Nehru indiai miniszterelnök az indiai páriámén ben nemrég tett nyilatkozatában rá mutatott arra, hogy Harrison állás pontja nyilvánvalóan ellentmond an nak a határozatnak is, amelyet múlt év végén hoztak az ENSZ-ben a koreai hadifoglyok kérdésében Nehru egyenesen kijelentette, hogy koreai-kínai fél javaslatainak ,.a tár gyalásoknak — és reméljük, a pro bléma megoldásának — alapjául kell szolgálniok.“ A panmindzsoní tá gvalások ennek ellenére — Harriso álláspontja következtében — újból lefékeződtek. Ebben a helyzetben teljesen ért hető a panmindzsoni tárgyalások me nete miatt tapasztalható határozott elégedetlenség, amelyet Attlee; a la bouristák ismert vezére juttatott kifejezésre az alsóházban. Churchill beszédében különleges helyet foglalt el a német probléma, amelyet méltán nevezett „Európa domináló problémájának.“ De, ha ez valóban így van, ebből az következik, hogy Churchillnek a német problémával kapcsolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tesz szert. Churchillnek e kérdésre vonatkozó felfogása azonban semmiképpen sem tekinthető az említett „domináló“ nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének. Mindenekelőtt figyelemre méltó az a ény, hpgy Churchill nem is tartotta szükségesnek megemlíteni a jaltai nyilatkozatot és a potsdami határozatokat, amelyek kidolgozásában ő maga is résztvett amelyek megformulázták a német érdes tényleges rendezésének legfontosabb elveit az egységes Németország, mint békeszerető,, demokratikus állam megteremtésének alapján. A fentemlített nemzetközi okmányok történelmi jelentősége az, hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésben háború idején elért és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai összehangoltság és konkré szerződéses megegyezés. Ebben az értelemben az említett megegyezések, amelyek előírják Németország, mint békeszerető és demokratikus állam egyesítésének elősegítését. legfontosabb eredmények „Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének" ügyében. Most is feltétlenül érdekelni fog ben nünket, mennyire fognak megfelelni Nagy-Britanniának a nemzetközi viszonyok területén a miniszterelnök beszéde után fogonatosítandó lépései azon megegyezések alapelveinek, amelyek alatt ott állnak a nagyhatalmak aláírásai és menynyire mozdíhatják elő a közöttük megkötött új megegyezések a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy a vitás és megoldatlan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek keretében a nyu gáti hatalmak egyoldalúan elvetik i megkötött megegyezéseket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelenlegi nemzetközi helyzet merőben más képet mutatna, megszűnnék jelenlegi kiéleződött- sége és feszültsége, ha megvalósították volna a nagyhatalmak között a legfonto sabb nemzetközi kérdésekben kötött megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban nem lehet elmenni amellett, hogy Churchill bizonyos okok nál fogva célszerűnek tartotta megem Iíteni a hírhedt 1925. évi locarnói szerződést, amely — szavai szerint — azon ,egyszerű tételen" alapult, hogy ha Németország megtámadja Franciaorszá. got, akkor Anglia a franciák oldalán lesz, ha pedig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakidején a locarnói rendszer adott szabad kezet a támadószellemű német imperializmusnak. Nyugaton ugyan kor. Iátozta Németország cselekvési szabadsá gát, Keleten azonban cselekvési szabad ságot adott neki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót. Mint isme retes, a locarnói politika volt egyike azoknak a nem csekély fontosságú ténye, zőkr.ek, amelyek előkészítették a i dik világháborút. A történelem tapasztalatai azt mutat ják, hogy amig Németországban cselek vési szabadságot adnak a militarista, revansvágvó elemeknek, amíg nem foga- natosítanak olyan hathatós intézkedése két, amelyek biztosítják Németország bé keszerető alapon való fejlődését, a né met militarizmus elég gyorsan feltámad és semmiféle formaszerinti garanciák és kötelezettségek sem nyújthatnak bízó nyosságot a német állam szomszédainak biztonságuk felől, afelől, hogy nem fogja őket ismét német agresszió fényé getni. Meg kell jegyezni, hogy a Locar- nóra utaló terv maga Nagy-Britannia biztonságának érdekei szempontjából tarthatatlannak látszik, nem is szólva más európai államok és mindenekelőtt Németország szomszédai — Franciaor szág, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Csehszlovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről, mivel a Lo carnó-tervhez való visszatérésre irányuló kísérletek tág teret nyitnának incadozó és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoportosulására más szágok ellen; ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését, ha nem kiéleződését vonná maga után. Nos, és hogyan lehetne megvalósítan Locarno eszméit a mai Németországot •Iletően? Churchill, felvetve Locarno Gondolatát, egyetlen szóval sem tett em ütést Németország egységének helyreáll ‘ásáról. ami pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az egész világ biztonságának biztosítására nézve ís. A bonni és párizsi szerződések megkötésével kapcsolatos, most folyó külön inézkedésekre célozva Churchill : goi kormánypolitikát Németország széttagoltságának lerögzítésére orientálja. Sőt, mi több, Churchill beszédéből az következik, hogy nemcsak befejezett ténynek tekinti Németország széttagoltságát, hanem olyan jelenségnek is, amelybe bele lehet és bele kell nyu- godni. • őfelsége kormányának politikája az jelentette ki Churchill — hogy a legbecsületesebben ragaszkodjunk Nyu- gat-Németországgal fennálló egyezményeink szelleméhez és szövegéhez." Semmiképpen sem szándékozunk lemondani — hangsúlyozta a miniszterelnök — azon kötelezettségeink teljesítéséről, amelyeket Nyugat-Németországgai kapcsolatban vállaltunk magunkra." Nem következik-e ezekből a kijelentésekből, hogy a nagyhatalmak között az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtése érdekében kötött egyezmé, nyék szellemét és szövegét áldozatul vetik oda más olyan egyezmények szelte mének és szövegének, amelyeket elkülö. nülve kötöttek és amelyek szentesítik Németország széttagoltságát, Nyugat-Né. metország újrafelfegyverzését, Németország e részének átalakítását a militarizmus a támadó revansszellem tűzfészkévé? Figyelmen kívül hagyjuk Churchill- nek azt a teljesen helytelen állítását, hogy a német probléma kiéleződésének oka a szovjet politika. A Németországban előállott helyzet valóságos okát ismételten is megvilágították a Szovjetunió tekintélyes képviselői és nincs értelme itt elismételni őket. Nem foglalkozunk Churchillnak azokkal az elég erős sza vaival, amelyeket a keletnémetországi helyzet negatív jellemzésére válogatott össze. Mi, természetesen, nemcsak hogy nem kevésbbé lecsepiilő, hanem még jóval gazabb szavakat is találhatnánk a nyugatnémetországi helyzet jellemzésére, de most nem az a dolog lényege, hogy kölcsönösen szidalmazzuk egymást. Mindenki előtt világosnak kell lennie, hogy Németország széttagoltsága t háborús veszély tűzfészkének feltámasz tását jelenti Európa szívében. A német nép nem nyugszik bele, hogy elveszítse egységét, melyet majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy erőfeszítések és áldozatok árán.. Németországot illetően ezért a legfőbb feladat az, hogy megszüntessük a német állam jelenleg fenn álló széttagoltságát, s olyan békeszerző dést készítsünk elő és kössünk meg Németországgal, amely a nagyhatalmak potsdami megegyezése alapelveinek megfelelően biztosítja az egységes, demókra tikus, békeszerető Németország megteremtését. E téren a német agressziótól egyszer szenvedett országok fő gondja a német militarizmus feltámadá sónak megakadályozása kell, hogy le' gyen. Ezzel együtt minden feltételt biztosítani kell a német népnek. Németor zág békeiparának fejlesztéséhez, ahhoz, hogy termelési-technikai színvonalának megfelelően résztvehessen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék gaz. dag nemzeti kultúrája. Az új békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki kell küszöbölnie a Versailles! rendszer hibáit, amely e nagy nemzet leigázására irányult. Senki előtt em titok, hogy a versaillesi rendszer kidolgozóit sokkal inkább foglalkoztatta világpiaci versenytársként szereplő Németország gazdasági újjászületésének megakadályozása, semmint Németország újrafelfegyverzésének tényleges lehetetlenné tétele. Churchill azzal, hogy megkerült olyan rendkívül fontos kérdéseket, mint Németország egyesítése és a német béke- szerződés megkötése azzal, hogy hangsúlyozta az angol kormány hűségét a Nyugat-Németországgai szemben vállalt legutóbbi külön-kötelezettségei iránt, megzavarta azokat is, akik beszédében a mai világ nézeteltéréseinek rendezésére irányuló tényleges törekvést szerették volna látni. Figyelmet érdemel az a tény, hogy Churchill egyáltalán nem tett említést annak az angol-szovjet kölcsönös segély- nyújtási szerződésnek létezéséről, amelyet 1942-ben Londonban kötöttek egy újabb német agresszió megakadályozása céljából. Ezt a szerződést egyébként mind Szovjetunió, mind Anglia biztonsága megerősítése érdekében kötötték és teljes összhangban áll a német-kérdéssel foglalkozó legfőbb nemzetközi okmányokkal, többek között a potsdami meg állapodással, Churchill érintette beszédében az osztrák kérdést, rámutatva, hogy az osztrák államszerződés megkötése beállították a Szovjetunió részvétele nélj kül kidolgozott, saját, úgynevezett „rövidített szerződést", amely durván sárba tiporja a Szovjetunió jogait, valamint az osztrák nép demokratikus jogait. Mindez megmutatja, kitől függ az osztrák államszerződés megkötésének útjában álló akadályok kiküszöbölésének lehetősége. Az alsóházi vita során több képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a brit miniszterelnök egész beszámolójában nem tett említést Kínáról. Ezeknek a megjegyzéseknek volt alapja. Az a tény, hogy a kínai nép a társadalmi fejlődés széles útjára lépett, lényeges változást jelentett az egész nemzetközi helyzetben. Ez magától értetődő módon nem kerülhette el a brit miniszterelnök figyelmét. Ha Churchill ezúttal nem érintette Kina kérdését, Attlee, a labouristák alsóházi vezére emlékeztetett arra, hogy nem szabad semmibe venni a nagy Kínai Népköztársaság törvényes jogait és érdekeit szintén előmozdíhatná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszűnteié sét. Ezzel kapcsolatban alá kell húzni, hogy az osztrák államszerződés kérdésé ben a döntés elhúzódásáért közvetlen felelősség terheli az Egyesült Allatpok Nagy-Britannia és Franciaország kormá. nyait, amelyek nemcsak komoly ingadozást mutattak, hanem egyenesen el is fordultak a négy hatalom között korábban összehangolt állásfoglalástól. A dolog odáig fajult, hogy a három nyugati hatalom elutasította az osztrák államszerződésnek azt a szövegét, amelyben hosszas tárgyalások után majdnem teljesen megegyezett a négy hatalom. A szerződés összehangolt szövegével szem,,Kínának — mondotta Attlee el kell foglalnia jogos helyét a Biztonsági Tanácsban. Minden arra .mutat, hogy Kína számbaveendően nagyhatalommá válik. Joga van ahhoz, hogy az öt nagy egyike legyen.“ Ez a megállapítás természetesen nem Attleenek a kommunizmus iránt táplált rokonszenvére támaszkodik, amivel talán csak McCarthy gyanúsíthatta meg őt, hanem Anglia reális gazdasági érdekeire, amelyek, mint ismeretes, a politikai érdekek alapjai. Attlee igen észszerűen fejtegeti, miért érdekelt Anglia a Kínával való viszony rendezésében. Hangsúlyozza, hogy Angliának az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem fokozásához fűzött reményei erősen megcsappantak, az Egyesült Államok „segélye“ pedig nem képes jóvátenni a kereskedelem összezsugorodásából származó kárt. „Kereskedelmet, nem segélyt“ —’ ezt az álláspontot védelmezi Attlee, s ezt az álláspontot ész-— szerűnek kell elismerni Anglia és nemcsak Anglia létérdekei szempontjából. Attlee eléggé keserűen így fakad ki a tengerentúli szövetségesek ellen: „Állandóan unszolnak bennünket, hogy ne kereskedjünk Kínával — még olyan cikkekben sem, amelyeknek alig van közük a háborúhoz.- Nekünk éppannyira életbevágó érdekünk, hogy rendeződjék a kínai ügy. mint bármely más országnak.“ Egyik-másik tekintélyes labourista. Bevan, a labourista párton belül fellépő ellenzék vezére, nemrégiben nyilatkozatokat tett, amelyek még jobban hangsúlyozzák a Nagy-Britannia és Kina közötti viszony problémája megoldásának halaszthatatlanságát. Lehet, hogy Churchill kommunistaellenes érzületében nem marad el Nyugat néhány más államférfia mögött, akik „Moszkva kezét“ látják a gyarmati és félgyarmati népek ösz- szes nemzeti-felszabadító mozgalmaiban. Amint azonban beszédéből kitűnik, nem hagyta szabadjára ezt az érzületét. Ezt bizonyítja többek között a következő kijelentése: „Mag kell mondanom, hogy véleményem szerint — bátorkodom kimondani véleményemet — a Vietminh csapatainak a sziámi határ felé irányuló váratlan előretörése nem kell hogy annak a következtetésnek levonására késztessen bennünket, miszerint 3 szovjetek által sugalmazott lépésről vau szó.“ Minél több nyugati államférfi fog számolni az egvre erősödő ázsiai vagy a földkerekség bármely más részén kibontakozó nemzeti éí nemzeti-felszabadító mozgalmak okainak értékelésénél a valóságos tényekkel, annál nagyobb lesz a kilátás a kölcsönös megértésre ;,Nyugat“ és „Kelet“ között, annál több lehetőség lesz a felesleges bonyodalmak és vér» ontások elkerülésére. Meg koll jegyezni hogy Churchill a burzsoá államok néhány más vezetőjétől eltérően nem szorítkozott általános kijelentésekre a nemzetközi viszonyokban fennálló nézeteltérések békés rendezésének kívánatosságáról. Konstruktív javaslatokat terjesztett elő a nemzetközi helyzet megérlelődött kérdései megvizsgálásának módszereire. Churchill kijelentette, hogy „liosz- szas halogatás nélkül össze kell ülnie a legmagasabb színvonalú értekezletnek a vezető hatalmak között“ é9 hogy „ezen az értekezleten lehetőleg minél kisebb számú hatalomnak és személynek kell résztvennie. Ennek a találkozónak bizonyos mértékben nemhivatalosnak és még nagyobb' mértékben titkosnak és zártnak kell lennie." Amint látható, Churchill nem köJ veti néhány más államférfi példáját, nem kapcsolja össze az értekezlet összehívásáról szóló javaslatét bizonyos előzetes kötelezettségekkel egyik vagy másik fél számára, (A holnapi számban folytatjuk.)
