Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)
1953-05-19 / 117. szám
1953 máius 19. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A tiszafüredi dolgozók fogadalomtétele május 17-én AKIK FÉLNEK miiHimiimHiiiiMiiHiiiiiMiiiiMimMiiiiMiiinimimiiiimiMiiimiimiti'iiii »A ml hazánk a béke országa. A magyar nép a béke népe. Ezért nyilvánítja ki szavazatával egységesen elszántan az esést nemzet azl az akaratát, hogy tántorithatatlannl halad tovább a béke megvédésének, jobb lövőnknek szocialista útján.« Ezekkel a szavakkal fejezte be drága vezérünk., Rákosi elvtárs az elmúlt vasárnap beszédét, amelyben dolgozó parasztságunk előtt is kitárult a még szebb jövő. Egy hét telt el azóta, elérkezett a választás napja. Harmatos iide reggel volt. A tiszafüredi járás végtelenbenyúló haragoszöld búzatáblái felett talán a pacsirta is szebben énekelt. A búzatáblák, a tehéncsordák, a traktorok gazdái szavazni indultak. Tiszafüred utcáit nemcsak a napfény szépíti, hanem az a sok piros-fehér-zöld zászló, amely a házakon lobog. De kiváltképpen széppé teszi a város arcát ez a sok lelkes dolgozó, aki már kora reggel szavazni megy. Mindenütt zene hangjai hallatszanak. A járási tanács székháza előtt tarkaszoknyás, fehérblúzos lányok, a kultur- csoport tagjai gyülekeztek. Szabó Károlyné, Szedlacsek Anna, Vitai Gizella. Fiatalok. 18 évesek. Mosolyogó arccal újságolják első szavazásuk élményeit. Ők már hitet tettek a béke mellett. Most valamennyi szavazókört felkeresnek, tánccal, dallal, köszöntik azokat, akik Rákosi Mátyás elvtárs útmutatását követve, fogadalomtételre mennek. Az utcák, a járdák tisztára vannak söpörve. Még alig múlt 6 óra, az úttörők máris talpon voltak. Szép, rendezett sorokban, vidám nótaszóval jöttek a Bajcsy-Zsilinszky-útról a Somogyi Bélarutcára. A lányiskola Vl-ik osztályos tanulói a 2. szavazókörbe mennek. Debreceni Agnes úttörő is közöltük van. Azokat akarja köszöntem, akik épp olyan boldogok, mint az édesanyja. Kiknek nem okoz gondot többé a gyermekeik jövője. Debreceniné fia a Szovjetunióban tanul, ösztöndíjas, mérnök lesz. Agnes is tovább tanul. Fél 7-kor az első számú szavazókor elölt már sokan hallgatják Debreecni Agnes és a többi úttörő szép műsorát. Megkezdődik a szavazás. Dobozi Mihály ünnepélyes, lassú mozdulattal csúsztatja az urnába szavazócéduláját. Lányára, az emödi állami gazdaság igazgatójára, Heves megye képviselőjelöltjére gondol, akire ezekben a percekben éppúgy szavaznak Heves megyében is a dolgozó parasztok ezrei. Közben egyre érkeznek a dolgozók. Rácz Józsefük dolgozó parasztasszony szép virágcsokrot hozott. Virágait oda tette az urna elé és egyszerű szavakkal mondta: ,.Ezzel a virággal köszöntőm mindazokat, akik a békét választják.'' Gyűlnek a szavazatok, mindenki első szeretne lenni. A 8-as számú szavazókörben alig, hogy a szavazat szedő bizottság elfoglalta helyét, megérkezett Szőke János dolgozó paraszt. Utána Kovács János 5 holdas egyénileg dolgozó paraszt jött. Szőke János, amikor az urnába tette szavazólapját, így szólt a körülötte lévőknek: — Azért szavazok elsőként a népfrontra, mert fiam katonatiszt. Ö fegyverrel, én pedig a munkámmal védem a békét. S olyan vezetőket választok, mint Rákosi Mátyás és Gerö Ernő elvtárs. Gyorsan repül az idő. Kilenc órakor a 8-as számú szavazókor választóinak több mint fele leszavazott. 9 óra 45 perckor a járásból is megérkeztek az első hírek. Csorba Dániel, a tiszaigari tanács elnöke jelenti: „A tsz-ek tagjai közösen vonullak a szavazóhelyiségek felé reggel 6 éra után és fél 10-re Tiszaigar község dolgozó parasztjai valameny- nyien a népfrontra szavaztak." Így szól az első győzelmi jelentés, amelyet gyors egymásután követ a többi. A járás székhelyén a hír hallatára még nagyobb lett a lelkesedés. Az anyák, gyermekeikkel a karjukon járultak az urnákhoz. H. Nagy Imrénk is karján hozta el kisfiát. — Vele együtt szavazok a népfrontra — mondta -—■. mert mindkettőnkre Rákosi Mátyás vigyáz. Közben új hírek érkeznek. Tiszaőrs dolgozó parasztjai 10 óra 35 perckor, Tiszaörvény dolgozó parasztsága 10 óra 40 perckor, Nagyivánon 10 óra 45 perckor mindenki leszavazott. Egyre-másra születtek a győzelmet jelentő eredmények Tiszafüreden is. Délig a 8-as körzetben valamennyi választópolgár eleget tett hazafias kötelességének. rBéJzíi fßoöfht szavaz a Qászsáq népe Tiszasüly alatt az út kétoldalún ■ tükörsima víztakaró alatt szunnyadozik a rizs a szikeseken. Beljebb, a Jászság szíve felé. finom fekete földjében maholnap virágba- szökken a rozs, üde-zöld minden, amerre szem ellát az aranyaiért) májusi eső után. Ünnep van. Ünnepel a Jászság népe, egyszerű nemes érzelmeivel, díszes külsővel, gondtalan, vidám mosolyával. Kalaplevéve lépnek be a választók a százszínű tavaszi virágoktól pompázó szavazóhelyiségbe. A tiszasülyi egyes körzetbe a sza- vazatszedö bizottság tagjaival együtt érkezett meg reggel 0 órakor Vincze Antal. Az ő szavazata koppant meg először az úrna fenekén. Fél hétkor a község széléről már láthatóvá vált a hatalmas porfelhő. Hat feldíszített kocsi bontakozik ki a szürke takaróból, különb, mint egy lakodalmas menet. A Vörös Csillag tsz tagjai jönnek. Az első kocsikon a férfiak ülnek fekete ünneplőben, a hátsókon a lányok énekelnek. Az asszonyok fogata kissé lemaradt a többitől, ezen a rázós úton úgylátszik. nem szívlelték a kemény vágtát.' Reggel hatóra óta elevenem él, lüktet a járás szíve, Jászapáti is. A Gábor Áron úttörőcsapat fúvós- zenekara hatórakor adott ébresztőt s azóta fáradhatatlanul látogatja egyik körzetet a másik után. A Gojsza-utca és környékének lakói már a korareggeli órákban 15—20-asával keresik fel szavazóhelyiségüket, az iskolát. 8 órakor a körzethez tartozók egj’negyede eleget tett hazafias kötelezettségének. Pongó János feleségével, felnőtt fiával együtt jött cl. Az én családom három népfrontszavazatot adott a békére s tudom, rövidesen meglátjuk a gyümölcsét is. csak úgy, mint eddig, — meséli bizakodva a szavazóhelyiség előtt. Utánuk Tóth Imréék lépnek ki. A családfő mosolygós arccal figyeli a pirosnvakkendös pajtások műsorát. — Van kikről gondoskodnunk — közli Tóth. Nyolc gyermek van, a kilencedik is útban. Három iskolás még, egy a néphadsereg tisztjének készül, egy katona. Az anyjuk boldog, ha katona fiai hazajönnek, vagy a kisebbek körülötte vannak. Most is gond a gyereket nevelni, de nem nehéz, van miből. Nekünk eddig még nem volt. Most a vasúti hídépítőnél dolgozom egy dunahíd munkálatain. Jól keresek, a családipótlékot is adják három gyerek után. — Tudom, jót tettünk gyerekeinkkel, meg magunkkal is az imént, mikor a népfrontra adtuk lo szavazatunkat — mondja Tóth szólásrabiró mosollyal asszonyának. — Jól hát — válaszol az asszony derűsen _- s így távoznak mindkette n boldog mosollyal arcukon. A III-as körzetbe Jász Mihály ballag cl reggel 78 esztendős apjával. Hét hold földecskéjükön gazdálkodnak kettőn s az öreget koránál is jobban megtörte a múlt nyomorúsága, nehezire esik már az olvasás. Ügy szavazzon édesapám a népfrontra, hogy tegye a borítékba a szavazólapját — én is úgy teszek — mondja az öregnek. Néhány perc múlva mindketten egy-egy szavazattal erősítik a béke táborát. A vásártéri cédulaháznál főleg a tanyai részek szavaznak. Az Alkotmány tsz dohánykertészei, a Soly- mosi-család már a kora reggeli órákban leszavazott. Tajti Ferenc, a Vörös Hajnal brigád fogatosa szavazás után is ott foglalatoskodik még a szavazóhelyiségben s ott találkozik Urbán Istvánnal a Petőfi növénytermesztő brigád tagjával, aki kissé későbben ért be, mint a többiek. Ünneplőben, új barna kalapjában jött el a fiatalember. Most szavaz először. — Egy lóval kezdtük alakuláskor — meséli az olajbarnára sült fogatos Tajti Ferenc. Most meg 47 lovunk van, 140 marhánk, több mint 200 süldőnk. Olyan kutricát építünk, amilyen nem lesz több a megyében. Pár perc alatt ki is jön a fülkéből Urban. Vastag, dolgos ujjaival újra meg újra leiga-zítja a boríték ragasztást, aztán lassan becsúsztatja szavazatát a többi közé. Nagy nap Pusztamonostoron | MINTHA | a természet is velünk ünnepelne, derűs napfény ragyogja be a pusztamonostori határ haragoszöld. fejlődő vetéseit, a község tisztára söpört, fellocsolt utcáit. A hajnali zenés ébresztő már talpon találta a pusztamonostori szavazókat. Most ünneplőbe öltözött vidáman beszélgető csoportok haladnak a szavazőhelyiségek felé, ahol úttörők köszöntik őket dallal, tánccal, virággal. Pusztamosotoroo már hetekkel előbb lázasan készültek a nagy napra, a választás napjára. A választás tiszteletére vállalták, hogy a most létesített, s ezen a napon avatott kulturház udvarára sportpályát építenek társadalmi munkával. Volt olyan nap is, hogy a késő délutáni órákban 300 ember is dolgozott, hogy a sportpálya elkészüljön. Különösen lelkesen munkálkodtak a fiatalok, az első választók. | SZOMBAT | este lampionos-fáklyás felvonulást rendeztek a fiatalok. ..Rákosira szavazunk!“ — kiáltották végig az utcákon. — Most pedig korán reggel már a Petőfi-utca lakóit köszöntik. Ebben az utcában nem lakik olyan, dolgozó paraszt, aki nem teljesítette volna beadási kötelezettségét, vagy elmaradt volna a mező- gazdasági munkában. ÍEz az utca Béke-utca. A népi zenekar hangjára, a fiatalok lelkes énekére kitódul az utca apraja-nagyja. Mindnyájan együtt mennek szavazni. A fiatalok nyomán az öregeknek is táncra áll a lába. Demeter Ferenené karon ragadja Balázsi elvtársat, a községi tanács elnökét. — Jöjjön elnök elvtárs, táncoljunk együtt. .. amúgy öregesen. így érnek az 1. számú szavazókor elé. Itt aztán megkomolyodnak az arcok, s csak a szemek villognak derűsen, örömtől csillogón. A 2. számú szavazókörnél is nagy a mozgolódás. A két szavazókor versenyben van egymással. Elhatározták a két körzet lakói, hogy már délelőtt 11 órára leszavaznak s jelenleg az 1. számú szavazókor vezet. | SZŰCSI Miklósné, Kocsi József már leadták szavazatukat, de még nem tartanak hazafelé. Büszkén, ragyogó arccal nézik gyermekeiket, a kis úttörőket, akik boldog életünkről, a békéről, mindannyiunk legdrágább kincséről dalolnak tiszta, esengő, magasba szárnyaló, szívet melengető hangon. Szécsi Gizella most lép be a szavazóhelyiség kapuján. Még csak 39 éves. Először szavaz életében. Kezében az emléklap, amelyet a DISZ-től kapott ebből az alkalomból. Azt nézegeti. Ha megkérdezik tőle: „örül-e, hogy szavazhat“, egy szóval válaszol. — Nagyon 1 S ebben az egy szóban minden benne van, öröm, lelkesedés, szeretet, népünk, hazánk ragyogó jövője. Rákosi Mátyás iránt. Lázasan telik a nap Pusztamonostoron. Már szinte mindenki leszavazott a déli órákig. Délután 4 órakor már a fiatalok szórakoztatják az új kulturháznál a falu lakóit. Este pedig kulturházat avatnak, az az ötéves terv ajándékát, méltó befejezésként ennek a nagy, Puszta- monostor életében is döntő napnak Cs. F.-né, Beváltották ígéretüket a pusztabánrévei állami gazdaság dolgozói A pusztabánrévei állami gazdaságban a, választási békeverseny kezdetén lelkes felajánlások születtek. A növénytermesztők, állattenyésztők, a traktoros brigádok tagjai, s az adminisztratív dolgozók május 17--e tiszteletére egészéves versenyre léptek egymással. Felajánlásuk értéke valóraváltásuk után mintegy 720 ezer forint megtarítást eredményez. Május 16-án értékelték az eddig elért eredményeket, s máris jelentős a megtakarítás Egyedül a baromfitenyésztőknél 12 ezer Ft-ot tesz ez ki. Saját gazdaságukban keltettek 3 ezer kacsát. A 481 férőhelyes keltetőgépekben gondos berakással és felügyelettel egyenként 600 tojást keltettek. A gazdaság traktoristái is lelkesen készültek n választás napjára. A legjobbak Pályi Sándor és váltótársa Fróna, István, akik 701 normálholdat teljesítettek — Példájukat követték Juhász István és váltótársa 771 és Borbély Péter, aki váltótársával együtt 743 normálhold talajmunkát végzett el egymással versenyezve. Május 17-én valamennyien 'a békére adták szavazatukat. A FÉNYTŐL Déli határaink mentén, a Dráva innenső partján terjed a fény — Drá- vasztárától, Kanizsáig kétszáz községben gyulladt ki a villanyfény, a kultúra lámpása. Mert. a villanyfény jelkép lett, jelképe egyre terebélyesedő kulturforradalmunknak. Ez a fény világítja meg a délszláv községek olvasótermeiben a könyv fölé hajló dolgozók előtt a betűt, éltető világossággal ragyogja be a kultúr- házak színpadait, az új, boldog élet szépségét kifejező táncokat és dalokat előadó egyszerű parasztok arcát. A villany — a kulturforradalom — elvitte ide a rádiót, a rádió előadásait, színházi- és hangversonyközve- titéseit, a verseket, a hangjátékokat. És a híreket, egy szabad ország hatalmasan kibontakozó szocialista alkotómunkájáról — a Magyar Nép- köztársaság békeliarcáról szóló híreket.-£j Milyen más világ tárul szemünk elé alig néhány kilométernyire innen, ahol Titó janicsárjainak birodalma kezdődik. A Dráva túlsó partja mentén a fény, a kultúra halálos ellenségét — a sötétséget terjesztik. A „Vjesnik“ cimü titóista lap április 23-i számában egészen megdöbbentő önvallomást tesz erről a sötétségről. Arról ír, hogy Horvátország egyes községeiben még mindig „boszorkányüldözés“ folyik, kuruzslással gyógyítanak és a babona óriási méreteket ötl. „Mindez érthető — írja a „Vjesnik“ — s okát egy számmal is ki lehet fejezni: négyszázezer analfabéta. A félig analfabétákat nem is számítottuk, mert az utóbbi időben nem is tartják nyilván őket.“ Nagy szükségük.van az imperializmus belgrádi ügynökeinek erre a szellemi sötétségre. Ennek segítségével próbálják -megakadályozni, hogy a jugoszláv nép igazi mivoltukban ismerje fel aljas, népollones, háborús célkitűzéseiket. E szellemi sötétség segítségével akarnak eleget tenni gazdáik parancsának: akaratnélküli ágyútölteléket nyerni a kalandor tervek számára. Ül Ezt a célt — a jugoszláv nép és különösen az ifjúság lelkének meg- mérgezését, lealjasitását .— szolgálja a jugoszláviai filmszínházak műsor- politikája. A „Borba“ április 5-i számából megtudjuk, hogy Belgrád és Zimony filmszínházaiban túlnyomó részt az amerikai filmgyártás „remekei“ kerülnek a nézők elé. Vetítik pl. a „Korea lángokban“ cimü hollywoodi filmet, amely az amerikaiak koreai agresszióját dicsőíti. Bemutatták a „Kavallcád a dzsungelben“ c. amerikai fércművet és nagy visszhangot keltett a „Dzsungel az aszfalton“ című ugyancsak amerikai szenny-film, amely egy kiskorú rablóbanda kalandjait eleveníti meg. Egyedül a „Film“ című titóista lap rövid idő alatt tizenhárom dicsérő anyagot közölt róla. A film nyomán Szarajevóban huszonnégy fiatalkorú zsebmetszőt fogtak el, köztük nyolc lányt, akik a filmből tanult módszerekkel „dolgoztak.« Belgrádban hat kasszafúrás, Szlovéniában tizenhárom betörés, hat betörési kísérlet és egy zsebmetszés történt a mozivásznon látottak után. II Szerepelnek a mozik műsorán látszólag „veszélytelen" filmek is, házassági drámák, szerelmi történetek, mint pl. a „Bál a vízen" című amerikai „alkotás". A titóisták maguk is beismerik, mi a céljuk ezekkel az üres édeskés történetkékkel. „E film érdeme — írja az egyik lap a „Sárga lepke" bemutatójáról —, hogy sikerül elterelni a nézők figyelmét a napi Rroblcmákról." Hasonló a feladata azoknak a köny" veknek, amelyeket a titóista sajtó reklámoz. A „Politika" március 31-i számában a nyugati szenny-irodalom következő új termékeinek megjelenéséről ad hírt: „Böridan" (régi párizsi kalandok), ..Pancsita" (mexikói humor), „Mignon'' (egy lány élete kéoekben). A „Vjesnik" április 19-i számában hirdetést közöl arról, hogy megjelent a „Bon-Ton" című illemtan, amelyből a fegyverkezés terhei alatt roskadozó és nyomorgó jugoszláv tömegek megtudhatják, „hogyan kell viselkedni otthon, az utcán, az udva' ron, a színházban, stb. Minden házban nélkülözhetetlen.'' A jugoszláv dolgozók azonban ennél' az annyira dicsért zsebkönyvnél jobban nélkülözik a mindennapi kenyeret, de azt is, hogy igazi irodalmat kapjanak. A néphez, a proletámemzetköziséghez, a marxizmus-leninizmus eszméihez hű, tehetséges írók, mint Radovan Zogovics; Miodrag Tomics, Velesz Perics és mások a belgrádi fasiszták börtöneiben sínylődnek. Helyüket a titóisták talp- nyalói, az imperialista érdekeket hűségesen kiszolgáló firkászofc bitorolják, akik amerikanizált dzsungellé változtatják a jugoszláv irodalmi életet. Szlvko Bukoszavlevics a ;,Nin" lap* ban megjelent versében a titóisták irodalmi állatkertjének tagjához méltóan ezt az önvalioMűst 'teszi: „... azon elmélkedem ritf vagyok? ... Útját vesztett vadállatm—r s ordítok . . ." Ehhez hasonlóan önvallomásnak ve* hetjiik Szlobodán Berberszki egy elbeszélését, amelynek alapgondolatát a szerző így fejezi ki: „egyetlen gondola-: tóm van, hogy öljek, öljek, öljek..."- további ízelítőt kapunk-e firkászok futószalagon gyártott „müveinek színvonalú* , ról" és „eszmei mondanivalójáról", ha belenézünk Milko Vujacsics „Elveszett; mosoly" c. elbeszélésébe, amely azt. akarja elhitetni az olvasóval, hogy háború mindig volt, mindig is lc-sz és kár a fáradságért, amúgy sem lehet ellene tenni semmit". Vujacsics ezt mondatja elbeszélése hősével: „Hajtsd meg a fejed, nyugodj bele sorsodba és várd, amíg eljön a te időd is, várj, amíg rád kerül a sor, hogy a frontra menjél.. Ezek után nem meglepő, hogy a „Po. litika" április 24-i számában arról pa* nasz.kodik, hogy a „boszniai és hercego. vinai írók közgyűlésén elhangzott beszámolókból kitűnik: a hazai irók könyveit nem olvassák elegen ... „Jellemző egyébként, hogy -—■ mint a Politika meg* írja — még az írók sem olvassák el egymás műveit". H Ilyen sötétséget látunk hát, ha csak egy pillantást is vetünk a Dráva túlsó partjára. Az emberek azonban szeretik a fényt, szomjazzák az igazi kultúra éltető világosságát. És a jugoszláv nép harcol a sötétség titóista terjesztői ellen. Nem ok nélkül írja az egykori usztasa, ma titóista „költő" Tin Ujevics egyik versében: „Minden reggel, Minden ébredéskor, Magam előtt látom, a büntetés és a bünhődés óráját — a nyakamköré vont kötelet..." A francia lakosságot kilakoltatják ai amerikaiak által megszállt térti ls- tekről. Calais északfranciaországi kikötővárosban Ilyen bádogbarakokban lak« nak a sokgyermekes családok. Amerikai megszállás Franciaországban
