Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-12 / 111. szám

4

SZOLNOKMEG YEI NÉPLAP

1953 május 12.

Rákosi elvtárs szavait vigyük el minden dolgozóhoz

Felcsendül a jólismerti kedves hang. Rákosi elvtárs beszél. „Kedves Elv * társak!" — A szolnoki Fűtőház kullurbázában mintegy hatvan dolgozó lelkesedéstől csillogó szeme szegeződik a rádiókészülékre. A képzelet szárnyat öreget, Italait egyaránt kiragadnak a megszokott környezetből s mindannyian ott vannak most Budapesten, a Kossuth Lajos-téren. Szívük együtt dobog a sokszázezres tömeggel s a budapestiekkel együtt őt nézik. Ügyelik. A dolgos magyar nép édesapját, Rákosi elvtársat. A kristálytiszta, meleg szavakból a történelmet formáló nép számvetése, jövőt kovácsoló értelme cseng. A népé, amely- lyel kora ifjúságától fogva elválaszthatatlanul eggyéforrt.

Történelmi beszéd. Történelem az elmúlt négy dúsgazdag esztendői történelem az a ragyogó jövő. amelyet az eddiginél is szilárdabb egységben épít hálás népe az ő vezetésével.

A történelmi felelősség acél ereje sugárzik most az arcokról, melyek rajta függenek. S a hatvan munkás gondolata most egy héttel előbbre száll. Ott áll kiki egyedül a szavazófülkében. Tinta, toll az asztalon, szavazócédula a kezében. Egyedül van lelkiismeretével, gondolataival, a múltjával, jövőjével, amiről Rákosi elvtárs beszél. Azt is érzi, hogy a szavazófülkében eltöltött néhány másodperc meghitt, becsületes együttlét az állammal, a néppel. Arra szavaz, amire lelkiismerete diktálja, akaratát senki nem befolyásolja. Rákosi elvtárs szavai, mindaz, amit népe elé tár, mindenkiben mélységesen megnöveli azt a felelősség- tudatot, amellyel 17-én hazája sorsa felől dönt szavazatával.

Ugyanígy hallgatják öl az egész országban, a megyében. Kengyelen az új rádiók meleltt, az Apritógépgyárban a pompás modern gépek szomszédságában, a tiszafüredi tanyavilágban. Munkások, parasztok, értelmiségiek, akiknek együttes összefogásából született mindaz, amiről Rákosi elvtárs beszámol. A szorgalmas magyar nép új erőt nyer szeretett atyjának útmutatásából és még féltettebb tincs lesz a béke, melyre az új ötéves terv épül.

A kungyalui dolgozó parasztokat is segílí

Rákosi elvtárs beszéde a tavaszi munkábab

*

A hallgatóság felét a fűtőházi segédkezelői tanfolyam résztvevői teszik ki. Saját életükön is bizonyossá vált: a nép országában minden a dolgozókért történik.

MozdonyfGtókből lesznek a tan. folyam elvégzése után mozdony- vezetők. Erre n múltban nem Is gondolhattak volna.

Képzeletük most hazaszáll: ,egyik a ferencvárosi pályaudvar újjászületésére gondol, másik a havani állomás romjai helyén emelkedő új épületekre; Cegléd, Püspökladány, Debrecen, az egész ország új arcát hordják magukban ez újfajta emberek. Büszkén ragyog a szemük, siklik jegyzeteiken a ceruza, mikor a 230 szahanovista képviselőjelöltről szól Rákosi elvtárs. Róják sorjában a terv számait, melyek nem száraz adatok, hanem az eleven élet legpontosabb nyelvén beszélnek. S mikor Eisenhower képmutató „szózatáról" beszél Rákosi elv. társ, még élesebben elválik szemük előtt egymástól a két világ, két véglet. Fény itt — sötétség a kapitalista országokban. Boldogság nálunk, ott rettegés, nyomorúság.

Nálunk már természetessé vált a fizetett szabadság, üdültetés, ingye. nes orvosi kezelés, tanulnak, művelődnek a munkások, tsz.tagok, egyénileg dolgozó parasztok. Az USA.ban a költségvetés 71 százalékát fordítják háborús előkészületekre és csupán egy.cgy százalékát közoktatásra, egészségvédelemre.

Erről szól Kovács IV. elvtárs a ferencvárosi fütőház dolgozója a beszéd el. hangzása után. -— Rákosi elváts szavai gondolkoztassanak el mindenkit: „Mindnyájan aktív harcosaivá válunk békénk megvédésének, amikor a magunk helyén, a magunk posztján jól végezzük munkánkat..." Gondoljunk rá, mennyi mun. kával, verejtékkel járt, míg a háború sebeit eltüntettük. — Én termelékenységem fokozásával harcolok a békéért.

— Négy évig vezettek már bennünket a nép fiai. Jól vezettek — mondotta a debreceni Juhász András.

Úgy bízhatunk mostani Jelöltjeinkben Is, mint saját magunkban.

Olajos Mihály, Barna Ernő a szolnoki állomás háborúutáni képét idézte. — Nézzünk most körül — mutatott rá. Nemcsak újáépitésére tellett erőnkből. Uj városokat, községeket építettünk. — Hogy azokat megtarthassuk és újabbakat alkossunk, békére van szükségünk — csatlakozott . a ferencvárosi Kiss IV. György a hozzászóláshoz. Nem akarunk olyan időket többé, amikor csupa aggódás volt hozzátartozóink élete: „Vájjon hazajön-e még egyszer a férjem, apám, gyermekem a munkából?" Ezért tegye meg mindenki, ami tőle telik, ne lógjon a munkában, ne húzza ki magát a kemény feladatok alól. Körülöttünk leselkedik az ellenség, de elmegy a bátorsága háborgatásunktól, ha azt látja: egysége, sek vagyunk a munkába^, az ország irányításában.

— Azért haladunk egységben, mert vezetőink ml közülünk valók éa értünk dolgoznak — fűzte tovább a gondolatot Novák Miklós. Titoék nem merték megkérdezni aratás előtt a népet, a ml kormányunk már most blzalommnl, bátran áll a nép elé, mert tudja, hogy becsülettel megtette kötelességét.

— Rákosi elvtárs szavait vigyük szét az országba, vitassuk meg egymással, hiszen a mi jelenünkről, jövőnkről van szp abban a programmban, amit a magyar nép első képviselőjelöltje elénk tárt — szinte valamennyi felszólaló ezzel fe. jezte be hozzászólását. S az otthonába, munkahelyére visszatérő hatvan dolgozó lelkesedéssel indult el, hogy feladatát teljesítse.

J^ungyalu község dolgozói most a választási békeveseny során kiküszöbölték a kezdeti hiányosságokat. Kukorica vetéstervüket 180 százalékra teljesítették. Teljes erővel láttak a növény- ápoláshoz. A cukorrépát már egyszer megkapálták és az egyelést is befejezték.

Az állam iránti kötelezettség teljesítésében sem maradtak el a község dolgozói. Félévi baromfibeadási tervüket 31 százalékra teljesítették, tojásból 24, tejből 72, sertésből 90 és vágómarhából 100 százalékra teljesítették az 5 hónapi, illetve egészéves tervet

Tudják, mily sokat köszönhetnek a dolgozó nép szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak. Az ő szerető gondoskodása nyomán épül az új községháza. Nem kell már kilométereket gyalogolni Kun- mártonba," ha valamilyen hivatalos ügyet akarnak elintézni. Iskola és bekötőút épült a községben. Villanyt még nem kapak, de már így is szól a telepes rádió a dolgozó parasztok otthonában.

T? ákosi elvtárs beszédének híre újabb lelkesedést adott munkájukhoz. A tojásbeadási tervteljesítés május 5-től 9-ig 1043 darabból mintegy fél mázsával növekedett. Tejből csupán egy napon, május 9-én 480 litert adtak be a dolgozók. Megfogadták, hogy a kukorica és napraforgó kapálást május 17-re a választások tiszteletére befejezik.

Vasárnap már este 6 órakor egymásután érkeztek a dolgozók a tanácsházára és ezenkívül még négy helyre, ahol rádió van. A tanácsháza nagyterme ünnepi díszt öltött erre az alkalomra. Vörös és nemzetiszínü zászlók díszítették a falakat. Fél nyolckor már mintegy ötvenen ültek együtt. Arcuk örömteli mosolyra derült, amikor a Kossuth-adó bemondója bejelenette, megkezdik a közvetítést a budapesti választási nagygyűlésről. Szinte magával ragadja a jelenlévőket, amikor felhangzottak a Rákosi elvársat éltető kiáltások.

XT iss Benedekné hét és félholdas egyé. ni dolgozó parasztasszony becsületes munkával készült Rákosi elvárs beszédének meghallgatására. A községben elsőnek végezte el az összes tavaszi vetéseit. Már a babvetése is szépen kikelt. A cukorrépa kapálást, egyelést és l napraforgó kapálását is befejezte. Felajánlotta, hogy május 17-re félévi tojáséi egészévi baromfibeadásának eleget tesz. ígéretét már valóra is váltotta.

— Rákosi elvtárs szavai még jobban bebizonyították, hogy kormányunk mi. lyen nagy gondot fordít az egyénileg dolgozó parasztok munkájára is — mondotta — a beszéd elhangzása után. Ki* emele, hogy az az egyéni dolgozó paraszt, aki becsületettel teljesíti a mező- gazdasági munkát, a beadási kötelezettségét, erős támasza népi demokráciánknak. Beszédének minden szava újabb útmutatást nyújt munkámhoz. A továbbiakban az Ö szavai szerint dolgozom. A választás napjára összes kikelt növényeimet megkapálom. Mint az állandó bizottság tagja segítséget nyújtok többi dolgozó társaimnak is a minél jobb munka végzéséhez.

Eljött Rákosi elvtársat meghallgatni Fekete Pál népnevelő is.

. Ulenjár a mezőgazdasági munkában és beadásban. — Nekem különösen megragadta a figyelmemet — mondotta— amikor arról beszélt Rákosi elvtárs, megvalósul, hogy a dolgozó parasztság évekkel előbbre gazdálkodjon. Pontosan és előre ismerje kötelezettségeit. Gondoskodni kell arról, hogy a jövőben több évre megállapított begyűjtési rend. szer módot adhasson a parasztságnak, hogy feleslegeit akadály nélkül értékesíthesse a szabadpiacon. Az ilyen inéz- kedés serkent bennünket többtermelésre. Rajtuk kívül özse Sándor 14 holdas; Tóh Pál 15, holdas, Szőke László 7 holdas dolgozó paraszt is sokat tanult Rákosi elvtárs beszédéből.

„Mintha csak köztünk élne Rákosi elvtárs"

Mintegy 100.000-en hallgatták a megyében Rákosi elvtársat

Egy héttel a nagy esemény előtt, vasárnap, május 10-én hangzott el a ■budapesti nagygyűlésen Rákosi elvtárs beszéde, melyet munkásokhoz, dolgozó parasztokhoz, értelmiségiekhez, az ország minden szavazó polgárához intézett, feltárva hazánk nagyszerű jövőjét, feladatainkat.

Rákosi elvtárs szavait — a vasárnapi rádióközvetitést _ megyénk

mi

nden községében, a legeldugottabb helyen is meghallgatták. Csak hozzávetőleges képünk van arról, hány ezer ember ült figyelmesen a rádió mellett, hány ezer embernek, választópolgárnak adott új erőt a messze- mutató beszéd. De az már bizonyos, hogy vasárnap este megelevenedett a megye, takaros tiszta szobákban, iskolákban, a kulturotthonokban csoportosan hallgatták dolgozó népűnk szeretet vezérének szavait.

A kunhegyesi járásban mintegy húszezer szavazó vett részt együttesen a beszéd közvetítésén s ugyan- ennyien figyeltek a jászberényi járásban is a rádióra vasárnap este. A jászapáti járásban tizenötezer dolgozó véste szívébe mindazt, amit Rákosi elvtárs a jelenről és a jövőről mondott. Karcagon hatezerre tehető azoknak a száma, akik meghallgatták Rákosi elvtárs történelmi jelentőségű szavait. Az első — vasárnap esti — rádiőközvetítésen megyeszerte mintegy százezer szavazó vett részt.

Karcagon a Kisújszállási-útra vidám kis csapat, piros nyakkendős, ünneplőbe öltözött úttörők fordulnak be. Sietős lehet a dolguk, mert ugyancsak iparkodnak. Tartsunk velük. Nézzük, hová igyekeznek. Nem sokáig kell mennünk, mert egyrészük befordul a Lenin tszcs székhazába, másik részük pedig tovább siet.

Az úttörők tétovázva állnak meg egy pillanatra, mert a házból vidám zeneszó szűrődik ki.

— Jó helyre jöttünk? — kérdjük egy. mástól.

— Persze, hogy jó helyre, — mondja egy kislány. Itt van édesanyám is, monda, hogy várnak bennünket.

A zsúfolásig megtelt szobában lehetnek vagy negyvenen. A tszcs zenekarának már csak az előszobában jutott hely. Vannak itt fiatalok, idősebbek, nők és férifak vegyesen.

A pajtások nem sokat gondolkodnak, üdvözlik szüleiket, a választókat és rövid, vidám kultúrműsorral szórakoztatják a jelenlévőket, amíg el nem érkezik a várva várt idő.

Nyolc óra van. A szobában elül a zaj. a szemek a rádióra tapadnak. Mindenki figyelemmel vár. A rádióbemondó közli, hogy Rákosi elvtárs beszédét közvetítik Az arcokon a szeretet mosolya suhan át amikor a lelkes éljenzés után felhangzik az éter hullámain a jól ismert, tiszta- \engésű hang, Rákosi elvtárs hangja. Mindenki maga előtt látja, amint biztató mosolyával ott áll a mikrofon, az ország dolgozó népe előtt.

Szavai nyomán az elmúlt küzdelmes

évek eredményei, a ragyogó jövő távlatai vonulnak el előttünk. Mint a szomjas föld a langyos nyá'-i esőt, úgy isszák Rákosi elvtárs szavait az emberek. Mindenki érzi, hogy az eredményekből neki mily sok jutott és hogy még jobban kell dolgozni, amíg a szép, boldog jövő. amely előtte a szavak nyomán most kirajzolódott, valósággá válik.

Csodálkozva nézünk össze, amikor gong ütéssel jelez a rádió.

— Már lége!

Néhány pillanatig csend van, majd mindenki el akarja mondani mit érzett Rákosi elvtárs beszéde alatt.

Bánfai Sándor szíve a tszcs-vel nőtt össze. Ö mindjárt ezzel kezdi.

— A második ötéves tervben 650- 700 ezer holdra nő az öntözött területek száma. Ez bennünket nagyon közelről érint, mert elég sok rossz, szikes földünk van. Eddig 240 holdat öntöztünk. Az idén már 120 holddal többre vagyunk képesek. A második ötéves tervben pedig ezek a számok duplájára emelkednek. Az öntözés előkészítése ed. dig nagyon fáradságos munka volt. De amint most is mondotta Rákosi elvtárs, a cél az, hogy fokozottan kell folytatni az iparban és a mezőgazdaságban a nehéz munkafolyamatok gépesítését. Most a sáncolást három kilométer hosszúságban 20 óra alatt végeztük el egy sztáli- nyeccel és egy sáncoló géppel. A legnehezebb munkától, a kubikolástól szabadított meg ez bennünket.

— A beszéd közben —- veszi át a szót. Aranyosi Jánosné a Szabad Ifjúság tszcs tagja — az jutott eszembe, hogy menynyire megválozott a nők élete is. A jelenlegi képviselők közöli 87 női jelölt van. Olyan asszonyok, vagy lányok ők, akik közülünk kerültek ki. A felszabadulás óta bebizonyítottuk mi is, hogy ahol a férfiak, ott mi is megálljuk a helyünket. Szeretném én láni azt az embert, aki kapálásban elhagy — mondja büszkén. — Naponta másfél munkaegységet keresek. Most, ahogy Rákosi elvtárs beszédét hallgattam, elhatároztam, hogy továbbra is szorgalmasan dolgozom. Tu. dom, hogy minden kapavágás segítség annak a szép jövőnek a felépítésében, amellyel Rákosi elvtárs megismertetett bennünket.

— Mintha csak köztünk élne Rákosi elvtárs, — mondja Farkas Andrásáé a Vörös Csillag tszcs tagja — úgy látja az életünket. A múlt hetekben a tanácshí- zán jártam a tojás- és baromfibeadás ügyében. Véletlenül odahazahagytam a bis cédulát, amivek kiértesítettek, hogy mennyi a beadási kötelezettségem. A beadási könyvecskémben az átvevő helyen már beírták, hogy teljesítettem kötelezettségemet. Hiába mondtam a tanácsnál, hogy beadtam, ragaszkodtak a cédulához és gorombán elutasítottak. Azt mondták, nem hajlandók tudomásul venni ezt, míg be nem viszem a cédulát. Rákosi elvtárs ezekről az emberekről beszélt, akik gorombán és bürokratikusán intézik a dolgozók ügyeit.

így vitatták meg pontról, pontra Rákosi elvtárs beszédét, S nemcsak a Lenin tsz-nél, hanem a városban még jó párszáz helyen. Mindenki érzi, hogy vele beszélt most Rákosi elvtárs.

A kungyaluiak fogadalmat tettek, hogy Rákosi elvtárs útmutatásai nyomán május 17-re az összes kukorica és napraforgó kapálását befejezik és a soron következő feladatokat is példamutatóan elvégzik. így szavaznak tettekkel is Rákosi elvtárs által vezetett népfrontra.

Először szavazok életemben

MÉG ALIG múltam 21 éves, s má_' jus 17-én az ország népével együtt én is az urnához járulok, hogy szavazzak. Nagy örömmel várom ezt a napot s ezt az örömet különösen fokozza az, hogy a Gödöllői Mezőgazdasági Akadémia hallgatójaként szavazhatok. A múltban a választói jogot mindenféléképpen korlátozták. Népi demokráciánk pedig az ifjúságot is bevonja az ország életének irányításába. Mi, fiatalok, mindannyian boldogan megyünk szavazni; mert tudjuk, hogy ezzel is szebb, gazdagabb életünket építjük.

A népfrontra szavazok, mert továbbra is boldog, mosolygósarcú gyermekeket akarok látni a játszótereken, napközi- otthonokban, az úttörő táborokban, az iskolák padjaiban. A népfrontra szavazok, hogy ne legyen többé fagyottlábé gyermek, mint én voltam, hogy ne legyen ember az országban, aki ne részesülne a kultúra, a műveltség áldásaiban.

Nemcsak szavazatommal harcolok a népfront győzelméért, hanem azzal is. hogy javítom tanulmányi eredményemet. Ezen a téren a márciusi 3.8-del szemben átlagom már 4.2.

Május 17-én arra szavazok, hogv béke, jólét és felemelkedés kísérje or szágépítő munkánkat.

BEKE SÁNDORNÉ Gödöl 1 ő—Öcsöd

cA békéről be izéit Rákosi előtárj

I NYOLC ÓRA I felé jár az óra. Gyors léptekel igyekeznek Jászapátin az emberek haza a rádió mellé, vagy a kultur házba, iskolákba a közös rádióhallga. tásra.

Rákosi elvtárs beszél. Meg kell hallgatni, minden szava aranyat ér. A Ve- lemi Endre'úti iskolába is összejöttek néhányan. Munkások, parasztasszonyok többnyire idősebbek, akik sokat tudnak mesélni a múltról. Az iskola gondnoka is a gyülekezők között van.

MesszenézŐ szemekkel mondja, nogy az ő haja már nagyon régen deres. Ku- lákoknál volt cseléd, summás gyerekkorában a dózsai határban. Nehéz élet volt, éjjel-nappal hajszolták. Holló-fekete hajfürtjei között már 18 éves korában megcsillantak az ősz hajszálak.

| LASSAN I elcsendesedik a terem. A rádióban megcsendül a jól ismert hang. Szinte világosabb lesz. Mindenki a rádió felé fordul. Az arcokon a szeretet mo- «olya. Hallgatják saját múltjukat; jelenüket, jövőjüket. Hallgatják a béke, az élet szavait. Hallgatják a veeztőt, akinek szavai tovább égnek a dolgozók szívében, tetteikben.

yége van c beszédnek. Nehezen törik

meg a csendet. Fontolgatják a szavakat. A békéről beszélt Rákosi elvtárs.

— Nagy szó, mondja ki a gondolatát Nagy Pál nyugdíjas vasutas. A béke nagy dolog, érdemes érte harcolni. A háborút meg kell akadályozni. Jobban kell dolgozni. Erre tanít Rákosi elvtárs.

Megfogadja szavait. Már két háborút megért, sok szenvedésen ment keresztül. — A gondolatait mondotta ki Rákosi elvtárs, amikor arról beszélt, hogy az amerikai imperialisták célja az, hogy visszaültessék a nép nyakára a régi, reakciós urakat.

Abból nem kér Nagy Pál bácsi. Elég volt a régi világ nyomorúságából. Sajnálja, hogy öreg korára változott meg az élet.

I ANNAK ORt'L.I hogy unokái mát egészen más körülmények között élnek, mint ahogyan ő élt. Tanulnak, egész em. berek lesznek. Az egyik Kossuth-akadé- miát végzett, katonatiszt. A másik tanul. Az állam taníttatja, diákotthonban lakik. A harmadik ősszel megy állami segítséggel tovább tanulni. Mindezeket az ötéves tervnek, a békének, Rákosi elvtársnak köszönheik. Meg is köszönik jobb munkával, szavazással.

Ha Rákosi elvtárs mondta, akkor úgy is lesz

V

asúrnap este 7 óra után siető embereket látni Kengyel község utcáján. Az 5 éves tervben kapott villany világítja meg útjukat. Nem mesze mennek a dolgozók, csak a szomszédokba, ahol rádió van. Rákosi elvtárs beszédét készülnek meghallgatni.

Az Ady Endre-utCa 2(1. szám alatt id. Tóth Jánosnál már kilencen jöttek össze, mind egyénileg dolgozó parasztok. Tóth bácsi pártonkívüli, egyénileg dolgozó paraszt. A felszabadulás óta eltelt esztendők az ö «életébe is komoly változásokat hoztak. 7 hold földet kapott, legfiatalabb fia idén érettségizik. Mérnöknek készül. Többi 5 gyermekét nem taníttathatta, mert akkor még nem volt rá módja. Villany is ég házában s most várakozó arccal, megelégedett mosollyal állítja be az egy éve vett rádiót, hogy jól, hangosan szóljon.

%

Csendben ülve hallgatják Rákosi elvtárs szavait, csak nagyritkán hallani egy-egy közbevetett szót, — „úgy van“, „no ugye“ — különösen akkor, amikor az egyénileg gazdálkodókról van szó.

„ A rádióadásnak vége. Megindul a

beszélgetés. Először a béke kérdése kerül megvitatásra. — Mi dolgozók békét akarunk — mondja Tóth bácsi. — Bezzeg a halálgyáysok nem, nekik a háború üzlet — veszi át a szót P. Molnár Sándor.

Szerepi elvtár3 most a hatalmas békemüvekröl beszél. A gyárakról, erőművekről, a megye jelenéről, jövőjéről. Ezek építéséhez béke kell. Epült-e itt valaha annyi minden, mint most! — teszi fel a kérdést,

— Nem az volt a nagybirtokosok, tőkések gondja. Nem is volt érdekük. Féltek minden újtél. Azt is mondták, a mi földünk nem jő gyapottermelésre, hát azóta mi bebizonyítottuk, hogy azt is lehet, — adja meg a választ Tóth bácsi.

%

Most Eisenhower beszédére terelődik a sző. Felvetik, hogy békéről beszélt.

— Beszélni beszélt — mondja Szerepi elvtárs ... — Csak az a baj, hogy vizet prédikál és bort iszik — fejezi be a mondatot Tóth néni.

A fejlődésről találó hasonlattal mondja a járási szervezőtitkár:

—- Olyan az, mint amikor a fiatalok összeházasodnak és semmijük sincs, de házat akarnak építeni. Először porta kell, ez volt nálunk a feliszabadulás, az igazi honfoglalás, azután lérakják az alapokat, ezt tettük mi 3 éves tervvel — felhúzzák a falakat — ez az első 5 éves tervünk. Azután felhúzzák a tetőt, ez lesz á második 5 éves terv. Akkor Tn*r teljes lesz a boldogság,

—- Jól összehasonlította ezt. csak tudja elvtárs, ma már a fiatal házasoknak is könnyű — mondja Tóth bácsi, s ezen aztán mindannyian el» mosolyodnak.

ft

— Nagyon örültem annak; hogy a mi munkánkat elismerte Rákosi elvtárs — veszi fel újra a szét P. Molnár Sándor.

— Hát igen, mi ezzel járulunk hozzá azokhoz a hatalmas építkezésekhez, — folytatja Tóth bácsi, — melyre Búzás István és Patkós Jó»

Későre jár az idő. Nemsokára éj» fél lesz, készülnek a vendégek ha» zafelé.

Miközben Tóth bácsi kikíséri őket* még megjegyzi: — Hát nagyon megnyugtatott engem ez a beszéd, nem felejtkezett meg rólunk, egyéni gazdálkodókról sem. A hibákat mind jobban kigyomláljuk s nyugodtan dolgozhatunk. Ha pedig Rákosi elvtárs mondta, akkor úgy is lesz.