Szolnok Megyei Néplap, 1953. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1953-04-26 / 99. szám

4

SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAE

1953 április 26.

cAz. új varázsa (orjta körűi Cjj-alasi JHáxia szívét

Az elmnlt esztendő őszén Jászberény széles határában is megmozdult a föld. Az erőteljes mozgolódás a Március 15-e termelőcsoport szomszédságában kezdődött, azoknak az egyénileg való gazdáknak a körében, akik napról-napra két látó szemükkel győződhettek meg arról, hogy a termelöcsoport földjét éppen úgy csigázta a fagy, mint az övékét, hajszálnyira olyan módon tikkasztotta az aszály is, sőt az őszi eső is éppen úgy rája heteit, mint a legkeményebb fejű magának való gazda keskenyke pántlikájára: a csoport tagsága mégis jó termést takarított “be és a kapa nyelét keményen megmarkoló, kaszá- val gyorsan suhintó tagolt bőven jus- soltak a közös munkával szerzett terményekből és készpénzből. Így aztán a jászberényi termelőesoportok a mostani év tavaszára jócskán meg- testcscdtek. sőt három újonnan alakult csoport is rátért az összefogott erejű, eleven eszű gazdálkodás, sima, széles, jól kövezett útjára.

Talán említenünk sem kell, hogy n szép fejlődésben igen nagy része volt a jászberényi népnevelők munkájának, akik új segédcsapatokkal erősödtek meg. Ez perig ojvau módon történt, hogy a jászberényi mezőgazdasági szakis.toii termelőszövetkezeti velőtök számán rendezett öt- hónapos növénytermelési tanfolyamának a, hallgatói 19ö*3 szeptemberében egy szívvel, egy létekkel álltak be a szebb élet meghirdetői közé.

A termelőszövetkezeti tanfolyam dolgukat kitünően értő népnevelői közül is fejjel magasodott ki f alusi Mária, a tiszaváikonyi Petőfi-ter- nielöcsoport növénytermelésben dolgozó tagja. Ez az abg IS esztendős, barnapiros arcú, eötéthajú, kíkszeinű leányka szívbéli ügyének tekintette a sovány földeken cgymagukban kucorgó gazdák rávezetését az ezer- karú, tüzesagyú gazdálkodás gyönyörűen zöldelő mezejére. Tanfolyami hallgatótársait így b izdítolta a népnevelő munkában való részvételre: „Elvtársak! M iga llákosi Mátyás figyelmeztetett berniünket arra, hogy nem elég, ha p. jól működő termelő- csoport megnyitja a k iDj-ját, hanem ki kell tárnia az ablakait is, meri pénz olvasva szép eredmény Iáivá jó. Az új szer nti elet út jára lépők legalább olyan nagy elhatárolás előtt állanak, mint azok, akik életük osztályosát válusztjúK meg. Éppen ezért jól megnézik ezt a portát, ahová házasodnak. Ma már mindnyájunknak által fel kell érn, vészei, hogy az eredményeit világgá nem kiirt ölő tér. melőcsoport annyit ér, akár a bc- doszkázott ablakú ház, vagy mint a kilicsnélküli ajtód*

A lelkesítő szavak hatására gyors készülődés indult meg a tanfolyam hallgatói körében. Nemsokára a hajtai tanyaközpont felé robogott velünk a tangazdaság kocsija. Énekkar. rigmusbrigád, színjátszók, szavalok, népitáncosok készülődtek a kultúragit&ciós munkára. Irányító, Tcndezö Falusi Mária volt, aki énekelt is, szavalt is, táncolt is, sőt a rigmusok jórészét is ő írta. Falusi Mária saját élete példájával állt rá a közös gazdálkodás kapujára. -4 hajtalak szinte megbüvölve hallgatták a lelkesedéstől izzó arcú leányka meg. győző erővel csengő szavait:

..Nézzenek meg engem jól az elvtársak! Apátlan-anyátlan árva vagyok, nagyszülőim neveltek. A felszabadulás táján tizedik esztendőmben jártam és jól emlékszem arra, hogy a toprongyos világban roskadozó házunkban napokig a kenyérnek a szagát se éreztük. Dolgoztam keményen. szakadásig, amióta csak elbír, tam a kapát. Nagyapámat, nagyanyámat az cmbervesze.jtő idők any- nyira "megtapodták. hogy a felszabadulás után egy-két évvel már ki- vástak minden fcasznothozó munkából. A tiszta színígazságra ráta. pintva, nem is voltak valók egyébnek, mint kapura vigyázó öregnek. Négy esztendővel ezelőtt, tizennégy esztendős koromban, már az állami gazdaságban végeztem apró-cseprő kisegítő munkát. Amikor pedig rám- köszöntött a tizenhatodik tavaszom, beálltam a tiszavárkonvi Pctőfi- termelöcsoportba. Elnökünk kemény- kezű, tagságunk dologfogó volt, így aztán zárszámadás után olyan volt a Petőfi-termelöcsoport tájéka, mintha minden házban lakodalom lenne... En hozzám meg két álló rapig örömnézőbe sereglett az egész falu . . . Volt is mit csodálni! Annyit kerestem egymagámban, hogy nem cserélnék akármelyik 17 holdas fénves- csizmájú középparaszttal se! Igaz. hogy a fiatalok között nékem volt n legtöbb munkaegységem, de következő évben számukat még .jobban megnöveltem és osztáskor még jobban megduzzadt a tarisznyám. Mcg- állari azonban most sem akarok, sőt jövőre még jobban előre fogok törni! Nagyapám rokkant dereka kiegyene. dett, új csizmájának a sarka f:ata1o- san kopog a "tiszavárkonyi járdán, nagyanyám is egészen megfiatalodott az új élet pompás levegőjében, a falu dolgozó parasztjainak többsége pedig hozzálátott a „mesgye- nélküli. gyönyörűen üsszeölelkczö

ezer holdakon való termeléshez.. .** Fül ősi Mária ereje még inkább megsokszorozódott, amikor fiatalok kerültek eléje. Különösen a lányokat akarta kimozdítani a régimódi élet homályos kiskonyhájából. A jászberényi Hareos-termeiőcsoport ifjúsági szervezete tagjainak többször is elmondotta, mennyi új lehetőség nyílik számukra, ha munkacsapatot szerveznek. Érvei a legügyesebb népnevelőnek is becsületére vájtak volna.

,,A falusi, tanj-ai leány életét valamikor hozzákötötték a fakanálhoz. Hiába hajszolta magát szakadásig, munkáját felébe vették, mint a férfiakét. A mi igazi felszabadulásunkat a csoportúiét hozza meg. Eégi életünkbeu a kiskertben nyíló rózsának is csak a tövise szürkéit bennünket, a közös földön nekünk nyílik minden virág. Aki egyetlen-egy- szer megérzi a szövetkezeti munka virágainak az illatát, vagy éppenséggel hajába tűzi a virágot, soha többé nem engedi kezét megszúratni a régifajta kiskert rózsáinak töviseitől. Ezért toborozzatok minél több inun. kapcsapatot a leányok számára.“

A. termelőszövetkezeti tanfolyam hallgatói január elején már a tavaszi munkák tervei felől érdeklődtek a régi és alakulóban lévő csoportok portáján. Mindenütt akadtak a régifajta gazdálkodásba tizkörmükkel kapaszkodó tagokra. Velük szemben is mindig Falusi Mária állta meg legjobban a helyét. A hefedik nagyapjuk fejével gondolkodó tagoknak a tiszavárkonyi termelőcsoportok példáját idézte:

,,Két évnek előtte: kiszakítottuk magunkat a régimódi gazdálkodás karmaiból, a tavalyi esztendőben pedig végkép hadat üzentünk a mara- diságnak. (babonánkat szá]tibe.hosz- szába vettük, állt is az egyenesen a legnagyobb szélben is, akár a cö- vek, esépléskor meg sokkalta gyorsabban teltek meg a zsákjaink aranyló maggal. Kukoricánkat, napraforgónkat négyzetesen vetettük. Az aszály a mi földünket se kerülte ki, de tudja azt mindenki, hogy a jó kukoricatermés a kapa vasában van, szárazságban meg különösképpen kapával locsol a jó gazda. Lett is gyönyörű termésünk, mert a négyzetesen vetett kukorica szejlős sorait any- nyiszor húz.attuk meg keresztbe- hpsszába lókapával, ahányszor éppen akartuk és így az aszály nem fogta a kukoricánkat. De elvégeztük a pótbeporzást is. Az eredmény itt se maradt el, mert a Petöfi-termelőcso- port földjén hírből se ismerjük a csutkás, féloldalas kukoricacsöveket, meddő- napraforgót, de a lucernánk is olyan tömör rendekben dőlt a kasza alá, hogy az elavult gazdálkodásban nem is álmodhattunk volna róla. Akadtak ugyan a mi vidékünkön is olyan csoportelnökök, akik azt mondták, hogy a széltibe hosszába való vetés kétszeres munkával terheli meg az embereket éppen a vetés talpégető munkáinak évadján, a négyzetes vetés is sok üggyel.bajjal jár. a pótbeporzásról íneg egvenesen azt siránkoztál:, hogy nem fér bele az idejükbe: de ezek az újból jjedező. csekély ledolgozástól húzódozó emberek öklükkel dörgölték a szemüket, amikor a tagságuk a zárszámadás napján rájuk olvasta, hogy a régi úton való botorkálásukkal hány mázsa búzát vittek- le a padlásukról, mennyi kukoricát tüntettek el a gó- réjukből, hány forintot loptak ki a zsebükből.

Egy szép, enyhe, január végi napon azután befejeződött a jászberényi termelőszövetkezeti tanfolyam. Falusi Mária a tanulásban is az élen járt, kitünően vizsgázott. Mint egyik társnője mondotta: az új varázsa egészen körülfogta Mária szívét.

A zá róÜnnenségen rendezett kultúrműsor után jövendő tervei felől érdeklődtem. A leányka arcán még ott. fénylett az imént énekelt vidáman csipkelődő - rigmus mosolya, amikor ragyogó kék szemével beletekintett a reája várakozó szép jövendő lázas tevékenységtől fűtött napjaiba:

„I-eeelsőbJien“ is bízom abban, hogy jól megállóm a sarat, mert itt a tanfolyamon nagykanállal ettük a szovjet agrotechnika tudományát, akárcsak a lakodalomban a jóféle tyúkhúslevest. Kitellettiink, megszí- ncsedtünk tőle, és annyira erősek lettünk, mint a legnagyobb sztali- nyee-traktor. Jóra vezetjük a régi ís az új között himbálózó embereinket is, azokat, akiknek az esze kereke már az új szerint forog, de a kezük még rájár a régire, A jövőbe beletekintő szövetkezeti parasztjaink száján mostanában kelt életre az a mondás, hogy: Kinek szovjet agrotechnika a komája — hamar megtelik a kamrája. Azt szeretném, ha mindenki belegyőződnék ennek a mondásnak az igazságába, és jövőre ne akadjon a portánkon senki, aki a rozsdásodott eszü gazdálkodáshoz való ragas'zkdása miatt bezárja kamrája ajtaját a bőséges termés előtt. Azt a nagyapám is szokta mondogatni, hogy a mező cseppenti, jószág csurgatja a pénzt. Az újmódi gazdálkodás emberei azonban erre a mondásra is ráfeleltek, és a most lefolyt két esztendő tapasztalatai alapján azt mondják: Mező cseppenti, jószág csurgatja, szovjet zooteclmika dönti a pénzt. Ha hozzája tudok férni a tagság egészének szívéhez, eszéhez, ha sikerül mindenkit az új módon való gazdálkodás bátran harcoló hadseregébe összetoboroznom, a tiszavárkonyi Eetőfi-termelőcsoport ezer holdakban gondolkodó egykori zsellérei, kubikosai igen hamar milliókban kezdenek számolni.**Ennyit mondott célkitűzéseiről Falusi Mária 'és már sietett is vissza a népitáncosokhoz. Alakjára néhány hétig úgy emlékeztem vissza, amint társaival, társ"őivel vidáman, kirobbanó jókedvvel ropja a táncot, nem volt nap, hogy eszembe ne vágódott voinr : vájjon hogyan harcol az újért Tiszavárkonyoo Fal,,*,} Mária brigádja?

Nemrégen berendeltek Szolnokra, és reggel félhétkor a váróteremben éppen azzal akadtam össze, akinek levelet akartam írni: Falusi Máriával.

A váratlan szerencsés találkozásnak annyira megörültöm, hogy az üdvözlés mellőzésével gyors egymásutánban legalább tízféle kérdéssel rohamoz, tara meg. Előkerültek az egész község termelési kérdései. Megfogtam hát szavában, és azt a kérdést intéztem hozzá, melyik csoport ügyében utazott be Szolnokra?

Falusi Mária elmosolyodott-, és rövid habozás után így válaszolt:

„Mindegyikében, vagy ha hajszálnyira pontosak akarunk lenni, az egész községében.“

Talán a tanácselnök bízta meg a község valamilyen ügyes-bajos dolgának az elintézésével?

..Voltaképpen ez is igaz — mondja Falusi Mária, -— de végre is. meg keli mondanom, hogy fogadalom- tételre jöttem a városi tanácsba, mert. .. két napnak előtte kineveztek a tiszavárkonyi tanács mező- gazdasági előadójává.“

Az erőmtől és a meglepetéstől hir- telenébcn eláll a szavam, de Mária közben szép rendro elmondja, hogyan történt mindez.

— Mióta párttag. Mária? — szólok végre én is közbe.

„Hogyan lennék az — hangzik a mosolygó válasz — amikor még DISZ-cs években járok. Nemrégiben léptem át n tizenkilencedik esztendőm küszöbét.**

Aztán Falusi Mária terveire terelődik a szó. Hogyan, milyen módon valósítja meg őket egész Tiszavárko- nyon?

„Előre megv a kocsi elvtárs. nem hátra. Es arról is gondoskodunk, hogy a haladás irama meggyorsuljon, mert mi már a holnapi Tiszavárkonvérr harcolunk! A tavalyi esztendőben erősen megtépáztuk az aszály üstökét, ebben az esztendőben pedig végkép el akarjuk űzni földjeinkről. Erőteljesen ráálhmk az öntözéses gazdálkodásra. Kizstelepiink van már. miért ne Jegyen öntözéses kukoricánk. takarmányunk, sőt gyapotunk? Ha egyakaralra hozzuk az egész községet, paradicsomot varázsolunk a határ minden tenyérnyi darabkájára.*<

Falusi Mária képzeletben már látja az öntözéses földeket, az én eszemben azonban másféle képek vonulnak fel. Azt kérdezem magamban, é a.jjon mi lett volna ebből a csupa lelkesedés, csupa tűz leánykából, ha a szovjet katonák fej nem emelnek bennünket az úri Magyarország pocsolyáiból? Valami kuíáktanyán robotolna újesztendőtől Szilveszterig és pofonokkal fizetnének neki. A kinzó, szenvedhetetlen nyomorúság talán besodorná a városba, cseléd lenne valami úri család padlóját mosná napról-napra IciJnryü fillérekért, s a család nyegle ficsur-fia erőszakoskodnék vele. Vagy talán munka nélkül őgyelegnc a haldokló gyárak becsukott kapui előtt?

De hagyjuk a sötét képeket, hiszen nekünk ma már sok ívlámpa világít, s olvassuk el inkább a népfront választási felhívásának azt a mondatát, amely arról szól, hogy a mi napról- napra épülő-szépülő hazánkban a fia- talság, a nők, minden becsületes dolgozó előtt nyitva van az érvényesülés útja. Meg tudnánk-e egykönnyen számlálni, hogy évente, havonta, vagy akár naponként, is, hány ilyen talpraesett, tehetséges Jeánvka indul el kicsiny faluiéból, szülei eldugott tanyájából a boldogulás széles országút ián, hogy az új élet varázsától körülfogott szívvel segítsen magasba lendíteni mindnyájunk szép Magyar- országát.

^tto'(toUnteqt/ej

NÉPLAP

politikai napilap A Mojfvel pftrthl/oltóág 6* a YIpü.vH Innác« lapja Megjelenik hMtrt kivételével mindenrap

^yprkeszfir a s/erk<**i/tßt»iTOf t^ás* 1‘VlHós kiadó: OWII» FKRKMJ

S?«-rkPs iftósee é« kladPlifyataiSzoln»k. Beloiannisz, uiea I. f*mele' Telefon: ^/or• *0—93 Kiadóhivatal? "ft- 94 Effy$7.áni!««7ám: rtfl*?* 1164 -40 Szolnok rnairyai Ny nmil&’pa rt Vállalat Kölnök. Malinnv«i?kI n *9

Felefös vezető: Mészáros Sándor

Kommentár nélkül

A „Wiener Kurier" az amerikai megszálló hatóságokhoz közelálló bécsi új ság „Veszedelmes szovjet rendjel" címmel cikket írt arról, hogy egy döblingi asszony egy szovjet kitüntetést talált és amikor ez átadta az illetékes szovjet szerveknek, hosszú órákon keresztül fogva tartották és a legszigorúbb vallatásnak vetették alá. Az osztrák nő — írja a „Wiener Kurier'* — a kihallgatás után idegösszeomlást kapott, úgyhogy az orvosoknak kellett őt kezelésbe venni.

Hogy a „Wiener Kurier" toliforgatói mennyire értenek ahhoz, hogy a tényeket a fejetetejére állítsák és meghalni« sítsák, bizonyítja a húszéves Erika Spi. talernek, a szóbanforgó döblingi nőnek a 'levele, amelyet az „Österreichische Zeitung" című újsághoz címzett. A levél így hangzik: „Meglepetéssel olvastam a „Wiener Kurier"-ben a „Veszélyes szovjet rendjel'* című förmedvényt, amely az első sortól az utolsóig hazugság. Csak annyi igaz belőle, hogy tényleg találtam egy kitüntetést és azt szov. jet tisztek kérésére leadtam a parancsnokságon. Idegösszeomlást akkor kaptam, amikor a „Wiener Kurier" bárgyú hazugságát elolvastam.

Gau a !m án ij aima t a Xénia chitézetben l&lijtatom

z idén végzem el a gimnázium IV. osztályát, s tanulmányaimat a Lenin Intézet marxizmus szakán jogom folytatni.

Elhatározásom még akkor született, amikor hallottam, hogy Budapesten Egyetemi Orosz Intézet alakult. Határtalan lelkesedéssel olvastam és hallgattam mindent, ami a Szovjetunió harcairól, csodálatos eredményeiről, s a szovjet emberek hősiességéről szólt. A szovjet emberek hozták szabadságunkat, a nép segített újjáépíteni hazánkat, meg. indulni a szocializmus építése útján, s minden eredményünk, minden győzelmünk a Szovjetunió segítségével született meg. De. hogy még többet tudjunk átvenni a gazdag tapasztalatokból, hogy még jobban tudjuk ezeket alkalmazni a sajátos magyar viszonyok közölt, tovább kell mélyítenünk ezt a barátságot, s új embereket, magyar Korcságinokat. Zójá. kát. Batmanovokat kell nevelnünk.

Ennek a kapcsolatnak az elmélyítésében az újtípusú ember kinevelésében óriási szerepük van a vidéki Orosz In- 'íreteknek és a Lenin Intézetnek.

•idom. hogy minden fiatalra nagy. szerű feladat vár, de úgy\érzem szókra, akik a fenti intézetekben végzik el tanulmányaikat, még egy fokkal szebb, felelősségteljesebb. Elsajátíttatni,

megszerettetni a felnövekvő nemzedék- kel. sőt a felnőttekkel is az orosz nyelvet. Lenin és Sztálin nyelvét; megismer- telni a gazdag orosz klasszikus és az út szovjet irodalmat, még jobban megsze- tettetni a Szovjetuniót, a szovjet népet, r megismertetni másokat minden tudomány alapjával, a marxizmus-leniniz- mussal, azzal a tudománnyal, amely nekünk fiataloknak is a múlt bizonytalanságával szemben biztos, ragyogó jövőt biztosit.

Nagyszerű, felelősségteljes feladat ez! Büszkeség és öröm tölt el atra a gondolatra. hogy rövid idő múlva a Lenin Intézetben tanulhatok. Nagyon szeretem a Szovjetuniót, a szovjet embereket, az orosz nyelvet. Szeretnék hasonlóvá válni a szovjet emberekhez, hogy majd én is résztvehessek minden erőmmel és tudásommal az újúpusú ember nevelésében — s úgy gondolom, erre sehol sincs nagyobb lehetőség, mint éppen a Lenin Intézetben.

Hívlak Benneteket is. Eh társaim, jer lentkezzelek minél többen a Lenin Intézetbe'és a vidéki Orosz Intézetekbe!

KALOCSAI RÓZA Varga Katalin-leánygimnázium

IV. reál. oszt. tanulója, Szolnok

U.i rovatot indítunk a mni napon, reméljük szívesen veszik olvasóink. Ez hasonlóan rokonához, az „Ami nem tetszik a dolgozóknak“ című rovathoz, az olvasók mindennapi ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Ebben a rovatban tesszük fel a kérdések egyrészét. melyekkel az ankétokon találkozunk. E rovaton keresztül kérjük fel az illetékes társadalmi szerveket a válaszadásra. Tehát minden olvasónk kérdezhet, levélben, vagy személyesen, telefonon, s lapunk hasábjain felkérjük az illetékes

szervet: válaszoljon!

*

A kengyeli sajtóaukéton mondotta el U Szabó Mihályné, hogy január 1-én szülte 9. gyermekét, s nem kapta meg a számára kiutalt anyasági segélyt. Lapunk szerkesztősége az ankét másnapján levelet intézett a helyi tanácshoz, miért nem intézte el lelkiismeretesebben a sokgyermekes anya ügyét?

Futás Lajos vb elnökhelyettes válasza;

U Szabó Mihály né panasza nem felel meg teljes egészében a valóságnak, mert kérelmét a helyi tanács azonnal továbbította, azonban azt még eddig nem intézték el Az elvtársnő többször megjelent a tanácsnál, az igazgatási előadónál, a pénzügyi könyvelőnél, hogy megjött-e a pénze. A könyvelő kartársnő nem vállalja, hogy ő goromba lett volna . ■.

A szerkesztőség válasza:

U Szabó Mihálynó nem kapta meg a segélyt, az a lényeg, hogy a helyi tanácsnak oda kell hatnia, hogy minél hamarább megkapja. Igaza van II Szabó Mi- hálynénak abban, hogy a községi tanács nem fogki,koz:k eléggé az ő ügyével, hiszen másként már nála lenne a pénz- Intézkedjen sürgősen a tanács, hogy a kiknegyennekes anyának ne kelljen tovább várnia

A határszemlék nyomán gyorsabb ütemben megindult a munka

Néhány nappal ezelőtt fejeződtek be megyénkben a határszemlék. Általában mindenütt talált a szemlebizottság kisebb-nagyobb hiányosságot, mely eddig elkerülte az illetéke- sek figyelmét. A kunmártoni járásban 3119 holdnyi műveletlen terü- etre bukkantak, melyből 3466 holdat felszántott állapotban találtak, de egyéb munkán3.k nyoma sem volt. Mindez azt bizonyítja, hogy

a járási mezőgazdasági osztály még mindig nem elég alaposan ellenőriz. A községi jelentések adatait a helyszínen nem vizsgálják meg esetenként.

A bizottság 1681 termelőnek adott utasítást földjének azonnali megművelésére. A földmüvesszövetkezctek is vettek át hasznosításra műveletlen területet. Ugyancsak intézkedtek fiz elhagyott szőlők gondozásáról is.

A cibakházi szemlebizottság munkája nyomán az egyéni dolgozó parasztok kukoricavetésük 60 százalékának négyzetes vetésére tettek vállalás*-, melyet azóta hiány nélkül teljesítettek. Elősegítette a bizottságok munka, 'át a választási békeverseny is. — MII-re emelkedett a párosversonvben lévő egyéni dolgozó parasztok száma a kunmártoni járásban. Bár ez a szám nem éppen kielégítő. A választási békoverseny nemcsak a termelőszövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok mozgalma a mezőgazda- sági termelésben, hanem az egyéni dolgozó parasztoké is.

Itt mutatják meg, mennyire tették magukévá a Függetlenségi

Népfront választási felhívását, mely kimondja: „Az kell. hogy parasztságunk gondosan megművelje a földet és pontosan megadja az államnak, ami jár neki.*'

A knnbegyesi járás területén 17 bizottság tartott szemlét és határidő előtt befejezték munkájukat. Kunhegyes községben több mint löOO holdryi területet találtak műveletlenül. Kummadarason szintén többszázholdas műveletlen területre akadtak, amelyről nem tudtak idáig a hiányos ellenőrzés miatt.

A határszemlék já hatása megmutatkozott Tiszarofíon, ahol az addig műveletlen területek szán.

tás-vetés alá kerültek.

Az egész járásban a szemlék ide.jo alatt erőteljesen megindult az addig elmaradt burgonya vei és, s ebből ma az első helyen állnak a megyében.

Karcagon. Kisújszálláson és Mezőtúron legfőképpen a négyzetes vetés elhanyagolása miatt volt hiba. A négyzetes vetőgép előtt nem volt kellően előkészítve a talaj, hiányos volt a sorvonalozás is. Ennek kiküszöbölésére a szemlebizottság azonnal intézkedett.

A szemlcbizotfság munkája a többi járásokban és városokban is eredményes volt. Lendületet adott a további munkához. Elősegítette a választási békevorsenv megindulását és a verseny kiszélesedését a kunhegyes! járásban, Karcagon, Kisújszálláson, do a kunmártoni járásban is.

— felelek