Szolnok Megyei Néplap, 1953. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1953-04-04 / 81. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1953 április ?• 1 A szovjet módszerek segítségével , szárnyaltuk túl tervünket Április 4-e nekem is kétszeres ünnep. Nemcsak a kizsákmányolás aló való felszabadulást jelenti számomra, hanem munkám megbecsülését, az ember­hez méltó életet is. A hagy ünnep előtt önkénytelenüi is elvonul előttem életem. A régi rend- szer urai nem nagyon becsülték munkámat, mert igazságosan akartam élni és dolgozni. S ezért harcoltam is. Idő előtt — mint megbízhatatlant — nyugdíjaz- tak. Visszaemlékszem arra is, hogy a fasiszta fenevadak milyen pusztítást vit­tek véghez. Szinte magam előtt látom a szolnoki Fűtőház felszaggatott vágány­hálózatát, a felrobbantott épületék füstös falait. Összeszorult szívem a szörnyű pusztítás láttára. Ma ez a kép egyre jobban távolabb kerül tőlem. A felszabadulás hatalmas változást hozott Fűtőházunk életébe is. Nemcsak a vágányokat állítottuk helyre hanem az új berendezésekkel, új épületekkel is bővült az üzem, ahol soha nem látott eredmények születtek. Alkalmazzuk az élenjáró szovjet módszereket. Ez tömegmozgalommá vált A szovjet módszereknek köszönhető az őszi és tavaszi forgalom sikeres le­bonyolítása, negyedéves tervünk 12.6 százalékkal történt túlszárnyalása. Mozdonyaink 139.000 tonna túlsúlyt továbbítottak és a tervhez képest 4300 tonna szenet takarítottunk meg Nem egy mozdonyunk a régi 2000 km helyett 20.000 km utat tett meg mosás és javítás nélkül. Életemben is a felszabadulás hozott változást. A mi társadalmunk elismeri munkámat. Sztahanovista vezető főmérnöke lettem a Fűtőháznak. Fiam. akinek szintén nem sok megbecsülésben volt része a múltban, ma a debreceni klinika tanársegéde. Mindez nagyobb lendületet ad munkámnak. Felszabadulásunk emlékünnepére tett vállalásomat teljesítettem. Biztosítottam a műszaki feltételeket, az anyagot, tervünket határidő előtt befejezhessük. Munkámban mindenkor éreztem pártunk támogatását. Enélkül és a Fűtőház főnökének, párttitkárának, üb-titkár?nak segítsége, a kétszáz sztahanovista és a többi dolgozók odaadó, lelkes munkája nélkül feladatomat nem tudtam volna megoldani. Ezen a nagy ünnepen fogadalmat teszek: tovább is jó munkát végzek a terv teljesítése, szabadságunk, békénk megvédése érdekében. SURANYI IMRE sztahanovista vezető főmérnök Szolnok, Fűtőház Minden erőmmel tanulok, hogy tudásommal hasznára legyek hazámnak Fclszal;adnlú§unk évfordulójára 9®'Vt-ra teljesítettem kukorica vetésemet Most 68 éves vagyok és 30 éve gaz­dálkodom. — Nekünk, kisparasztoknak igen nehéz sorsunk volt a reakciós ura lom Idején. Állandóan egyhelyben to­pogott a termelés, soha semmi újítást nem alkalmaztunk. Az urak csak a eseléílek erejének kiszipolyozásához ér­tettek. Gazdaságunk egyre hanyatlott, mert adósságba keveredtünk. Nyolc évvel czelótt a felszabadító Szovjet Hadsereg diadalmas bevonu lása nagy változást hozott a mi éle­tünkbe Is. Szovjet tapasztalatok és mód­szerek alapján, tudósok irányításával rátértünk a helyes gazdálkodás útjára. Igyekszünk jól kihasználni földjeinket, hogy minél többet termelhessünk és a talaj se merüljön ki. Olcsó takarmányozási újításokat is alkalmaztunk, amik lehetővé teszik ál latállományunk számának növelését. — Jelenleg 2 ló és 2 üsző segítségével végzem a szántási és vetési munkákat. Felszabadulásunk évfordulója alkal­mából 90 százalékra teljesítem kukorica- vetésemet. CSATÓ ISTVÁN Jászapáti. Nem öregszünk meg a kapanyél mellett Országunk dolgozói és tanulói lel­kes felajánlásokkal készülnek április 4-e méltó megünneplésére. A kisujszál. lási nőt traktorosiskolán példamutatás­sal, jó magatartással, tudásunk fejlesz- ■ tésével igyekszünk még jobban elsajá­títani szakmánkat, s megköszönni a Szovjet Hadsereg áldozatkész és ön­feláldozó harcát, melyet hazánk felsza­badításakor vívott. Nyolc évvel ezelőtt csak álmodoz­tunk a megbecsülésről és tanulásról. A kapitalista rendszerben azt tartot­ták: a nők nem egyenlőek a férfiak­kal. s szegény ember gyermekének fö­lösleges képezni magát. Így aztán há­rom lánytestvéremmel együtt megma­radtunk a „kapanyél" mellett. De nem öregedtünk meg ebben a munkában Ma minden lehetőségünk megvan a ta. nulásra és ezt ki is használjuk. SOÓS ILON A Kisújszállás, Traktorosiskola Boldog, vagyok, hogy elmonduatom: szép az életünk Sok szenvedést értem meg a Horthy rendszerben. Most boldog vagyok, hogy elmondhatom, szép az életünk. Nyolcán voltunk testvérek. Családunk nagy nyomorban élt. Én, a legidősebb, már 15 éves koromban egy „úri" csa­lád cselédje lettem. Minden reggel 4 órakor keltem, s este 10-ig, 12-ig, sőt még tovább is dolgoztam. Sokszor meg történt, hogy a fáradtságtól elnyomott az álom. Ilyenkor összeszidt k. Rend­szertelen volt az étkezésem is. Ök 2 óra hosszáig is e’turkáltak az ételekben. Ami megmaradt, az volt az enyém. Fiatalabb testvéreimnek más sors ju­tott. ök a felszabadulás utáni években kezdtek dolgozni. Igaz, akkor a mi éle­tünk is megváltozott. Férjem az állanv gazdaságban dolgozik. Három gyerme­künkkel együtt megelégedettén élünk. Hogy megköszönhessük boldog életün­ket, s gyermekeink biztos jövőjét, férjem április 4 tiszteletére tett munkafelajánlá­sának teljes egészében eleget tett. GYŐRÉ BÉLANÉ levelező Besenyszög Teljesítettem táplálásomat Felszabadulásunk nyolcadik évfo-duló. jára felajánlottam, hogy negyedévi tej-, tojás- és baromfibeadásomat teljesítem, adómat kifizetem és a tavaszi mezőgaz­dasági munkákat befejezem. Vállalásomat teljesítettem, jó munká­val köszöntem április 4-ét bo'dog, békís életünk születésnapját, szabadságunk ra­gyogó hajnalát. KÖDMÖN IMRE egyéni’eg dolgozó . Kengyel A felszabadulási műszak alatt az első helyre kerültünk a z én életemben is nagy válto- zást hozott a felszabadulásunk napja. Ezért soha el nem múló há­lával gondolok a felszabadító szov­jet hadseregre. Sok szenvedéstől és nélkülözéstől mentett meg. Gyermek­korom nem volt olyan gondtalan, mint a mai fiataloké. Korán elkerül­tem dolgozni, mert 10 testvérem volt. Akkor nem becsülték úgy a csalá­dos anyákat, mint ma. Megvetés és nélkülözés jutott anyámnak osztály­részül. 1938-ban kerültem a vasúthoz. Egészen a felszabadulásig mint ki­segítő fékes dolgoztam kicsi fize­tés mellett. Ma vidámabb és gond­talanabb az életem. Nem kell aggód­nom, hogy vájjon holnap dolgozok-e még. Alkotmányunk biztosítja a mun­kához való jogot. A háború után sok éjszakán át dolgoztam, hogy a fa­siszták által rommá zúzott vasutat helyreállítsuk, s meginduljon a for* gaíom. Ahogyan fejlődött a vasút, az én '.ietem is úgy változott. A gurító- hoz kerültem dolgozni. A megnöve­kedett feladatok változást követel­tek a munkámban. Ma a felszabadu­lási műszak alatt országos viszony­latban Is az első helyre kerültünk. 24 óra szolgálat alatt 2629 kocsit gu­rítottunk le. Eredményünk mellett nem álltunk meg 3000 kocsi lcgurí- tásáért indultunk harcba brigádom­mal. Munkánkat megbecsülés fogadja, legnagyobb kitüntetés számomra, amit féltő gonddal őrzök, a sztaha­novista oklevél. A jövőben is úgy akarok dolgozni, hogy kiérdemeljen dolgozó népünk jutalmát. Btrmi IMRE sztahanovista guri tómunkás, Szolnok. JHlnl nuíoezda liaieoJok teuűink ttfjesíiéléért Felszabadulásunk 8. év­fordulóján visszapillantot­tam a múltba. Láttam ma­gam, mint kislányt, mikor először mentem a gyárba. Pár fillérért szaladgáltam egész nap. Úgy éreztem, hogy komolyabb munkát is tudnék végezni, ezért kér. lem, engedjenek valami mesterséget tanulni. Kine­vettek. „Nem nőnek való az" — hangzott az eluta­sító válasz és ezzel el volt intézve a dolog. Hála a felszabadító Szovjet Hadseregnek, ma már a nők is elfoglalhat­ják méltó helyüket a gaz­dasági és kulturális élet minden területén. Számom­ra is megnyílt a tanulás lehetősége. Elvégeztem az egyéves cipőipari szakisko­lát is egy esztendeig mint oktató dolgoztam a Tisza Cipőgyár iskolaműhelyében. Néhány hét óta pedig mint művezető harcolok tervünk maradéktalan teljesítéséért. Épülő, szépülő hazánkat látva, boldogan nézek a jö­vőbe, ugyanakkor azonban gyűlölettel gondolok a há­borús gyujtogatókra, kik ismét lángba akarják borí­tani a világot. Ilyenkor ágy érzem, még nem tel­tem eleget ennek megaka­dályozására. Ezek a gondolatok adták kezembe a tollat. Szeret­ném, ha e néhány sor em­lékeztetné adolgozó nőket arra, hogy a mostani szép és boldog életünkért hálá­val tartozunk a Szovjetunió­nak, pártunknak és bölcs vezetőnknek, Rákosi elv­társnak, aki harcunkat ve­zeti. Iránta érzett szerete­tünk adjon nagyobb lendü­letet munkánkhoz, mely épülő hazánk boldog jö­vőjét biztosítja és a békét erősíti. Szegfű Anna Tisza Cipőgyár NAGY ÜNNEPÜNKHÖZ MÉLTÓAN KÉSZÜLTÜNK CSOPORTUNK nevében öröm­mel közölhetem megyénk dolgozóival április 4-én, ,a nagy naphoz méltóan, büszkén ünnepelhetünk. Az árpát, zabot, a lent, a borsót és a mákot határidő előtt elvetet­tük. E koratavaszi növényeink 150 kát. holdnyi területet foglalnak el. A TRAKTOROK j segítségével kultivátorral már jó előre elkészítet­tük a 33 kát. hold cukorrépa, a 15 kát. hold takarmányrépa, a 22 kát. hold lucerna és a 35 hold napra­forgó magágyát, és pénteken estig a vetést teljes egészében befejeztük. 30 kát. holdon az idén bevezetjük az öntözéses növénytermelést. Az előbbi munkálatok elvégzése mellett azt is vállaltuk, hogy április 4-ig megépítjük az öntözőcsatornát. Az öntözőcsatorna építését március 29-én este befejeztük. Ezenkívül építőbri­gádunk épített egy 1000 férőhelyes baromfiházat. Elültettünk 1200 da­rab akác- és nyárfacsemetét. ÍGY •Ünnepeljük' mi, a zagyvarékasi Vörös Brigád termelő- szövetkezet tagjai, hazánk felsza­badulásának 8. évfordulóját. ígérjük, hogy mostani eredményeink nem tesznek bennünket elbizakodottá, ha­táridő előtt négyzetesen vetjük el a kukoricánkat és egész esztendőben becsületes talajmüvelést végzünk. Id. Faragó János. Zagyvarékas, Vörös Brigád tsz tagja. A szovjet hősök Budapest alatt haladnak. Támadásra készülnek, mikor megérkezik a magyar nép nagy baráíjánab, a drága Sztálin elvtársnak parancsa. „A Budapest körül harcoló szovjet csapatok fel­adata. nem a magyar füváros meg­semmisítése, hanem a magyar fő' város felszabadítása.*1 Illés Béla: „Fegyvert, s vitézt énekelek** eimfi könyvében élethűen iria le ezeket a történelmi pillana­tokat: CR.tqg.el öt óra harminckor! — iondotta Árboc Mihajlovnak, mikor a eszéigetést befejezte. _ Reggel öt óra harminckor! — is­lé telte meg a parancsot Mihajlov. Úgy •sz, tábornok elvtársi Éjfél után egy órakor Oldner Vlagyi- tir főhadnagy érkezett meg — politi- ai információkkal. Debrecenből jött, az higiénés magyar kormány székhelyéről, ’ologyja összekötőtiszt — a magyar ormány mellett. Folyamatosan, részletesen számolt be a olitikai hel)zetről — Debrecen életé, fi ,—-a volt ellenségek baráti együtt- lüködéséröl. Nagyon derülátó volt. — Tábornok elvtárs, mennyi erő és ;ennyi tisztaság van egy felszabadult épben! — mondta lelkendezve. — Be­teltem magyar partizánokkal... Itt Árboc félbeszakította; — Tud a mrgytr kormány arról, hogy \udapest jórészét ma napfölkelte előtt orrá lő fjük? Vologyja felugrott. Arca egy másod• ere alatt halott sápadt lett. — Csak nem? Csak nem? _ Ülj le és folytasd a jelentést! Volo eyja eldadogta mondanivalóját. _ A bombázás előkészületeiről és er vezelt méreteiről jelentés ment Moszkvába — mondotta neki Árboc, aki kapott politikai információra egy zó megjegyzést sem tett. Mintha Budapesten elültek volna a >.arcok, csak itt-ott hallatszott egy-egy omha dörrenés. Oldner főhadnagy éjfél után kettőkor autóra ült. Kettő és három között Árboc többíz­ben felhíva a telefonközpontot. Tízszer is megkérdezte: Nem kerestek Jászapáti­ból? Nem? Ha keresnek — azonnal küldjenek értem — a tüzérségi állások­hoz. Reggel háromkor kimentünk az ágyúk és tüzérek közé. Az éjszaka sötétjében és a mesterséges ködben rőtvörösen hunyorogtak a villa­mos zseblámpák. Az ágyúk nehéz, sötét teste beleolvadt a sötétségbe. c4rhee. minden egyes ütegparancs­nokkal személyesen beszélt. A nehéz és legnehezebb lövegeket jelenlétében még- egyszer be kellett állítani — az előirt célpontra. Az ütegparancsnok kezében lévő térképet zseblámpa világította meg. A sötétbeburkolódzott cél, az igazi, amely felé a hosszú ágyúcsövek meredtek, sej. telmesen fel-felmerült egy-egy pillanatra az égő házak lángjának sárgás fényében. Egy német repülőgép Kispest felé tévedt. Másfél pere múlva lángolva zuhant le. Négyóratájt lassú, keleti szél kereke­det. Elfújta a ködöt. Most már csak az éjszaka (lassan rikuló) sötétsége burkolt be minket. Pontosan félötkor Pest felől géppuska­tűz hallatszott. — A mieink másodpercnyi pontosság, gal teljesítik a parancsot — mondotta Mihajlov. — Elhúzódnak a halálraítélt területek közeléből. Árboc karórájára nézett és igent bólin­tott. 1 Öt óra öt perckor négyen — a tábor­nok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én _ felkapaszkodtunk egy rommálőtt ház éh enmaradt, emeletnyi magasságú falára. Árboc három rakétát adott át Mihajlov­nak. — Egy vörös, egy zöld és ismét egy vörös. Öt óra harminc perckor gyors AKI MEGMEMfETTE BUDAPESTET egymásutánban — ebben a sorrendben — mindhármat kilövöd. Ez lesz a jel. Igazítsd az órádat az enyémhez! — in­tézkedett a tábornok. — Öt óra tizenkettőt — mondotta Mihajlov. Árboc igent bólintott. Öt óra tizenkilenckor Ignatyov tábor, nokot telefonhoz hívták. A hadsereg­csoport parancsnoka akart beszélni vele. ct (óhötnek futólépésben ment a telefonhoz. Nyolc perc múlva futólépésben jött vissza. — Hívd össze az ütegparancsnokokat, Mihajlov! — Tábornok elvtárs, engedje meg, hogy figyelmeztessem , az órám öt óra huszonhét percet mutat. — Pontos órád van. Mihajlov. Hívd össze az ütegparancsnokokat. Öt óra harmincegy perckor az ütegpa­rancsnokok együtt * voltak — az árva házfal tövében. — Jó reggelt, elvtársak! — köszön­tötte őket Ignatyov tábornok. — Meg­parancsolom, hogy aki nincs őrségen, azonnal menjen aludni! Csend. — Azonnal aludni! — ismételte meg a parancsot Árboc. — Azonnal aludni. Úgy lesz, tábornok elvtárs! — válaszolt valamennyi jelen, lévő nevében a vezérkari főnök. ■— Még egy pillanatra, elvtársak — így Ignatyov. — Az iitegparancsokok délelőtt tíz óra harminc perckor az én hadiszállásomon gyülekeznek. Délután a nehéztüzérség és a legnehezebb tüzérség elindul — Berlin felé. A pontos, rés'lu­tes utasítást délelőtt tíz óra harminc perckor kapják meg az elvtársak — a hadiszálláson. — D’lelőtt tíz óra harminc perckor, a tábornok elvtárs hadiszállásán. Úgy lesz! — Nem tartóztatom tovább az elvtár­sakat. Jó pihenési! Futólépések döngése. Halk parancsszavak. Nehéz csizmák tapossák a havat. Öt perc múlva — csend. Pesten erősödik a gépfegyvertűz. Időn. ként egy-egy robbanás hallatszik. A rombadőlt ház épenmaradt falának tövében sokáig állotunk négyen; a tábornok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én. Árboc a ritkuló sötétségen át a vergődő várost kémlelte. _ Megengeded, tábornok elvtárs, hog y megkérdezzem, mi történt? Árboc sokáig késett a válasszal. — Nemcsak szabad tudnotok — szó. Iáit meg végre —, de tudnotok kell, hogy miért nem semmisítjük meg a vá­rost. A z fát in megmentette Budapestet. .. Árboc ismét szünetet tartott.. — A főparancsnok az táviratozta Jász- apáiba a hadseregcsoport parancsnokság­nak — folytatta Ignatyov —, hogy a Budapest körül harcoló szovjet csapatok feladata nem a magyar főváros megsem­misítése, hanem a magyar főváros felsza­badítása. Nehéztüzérségünk Berlin alá megy... — Na de a németek ellentámadáta — kezdtem dadogva. Árboc szavamba vágott. — Megállítottuk! Most mír az egész vonalon mi támadunk... Sikerrel! Hosszú, hosszú csend. Nem tudtam volna megmondani, hogy mit érzek. — Tudjátok, fiúk, mire gondolok — szólalt meg Árboc. — Te. Voroncov százados b:zonyára emlékszel arra, hogy engem a háború elején lefokoztak — gyávaságért. Kilenc perccel előbb vonul­tam vissza, mint a parancs előírta. Gyá­vaságból? Nem, szavamra nem! Vissza- vonnlam, mert már nem tudtam elviselni, hogyan pusztulnak a mieink a túlerőben lévő ellenség tüzétöl. Ezért lefokoztak. Azóta százszor — nem! — ezerszer tet­tem fel magamnak a kérdést, hogy meg­érdemeltem-e a súlyos, megbélyegző bün­tetést. Már régen tudom — megérde­meltem! Akkor ugyanis — 1941 őszén — olyanok voltak az erőviszonyok, hogy még saját fiainkat se kímélhettük. Helyt kellett állani — akármibe került. És mi? Három és félesztendős háborúskodás fo­lyamán úgy megerősödtünk, hogy ma már ahhoz is van erőnk, hogy az ellenséget, a volt ellenség fővárosát is kíméljük ... Nos, fiúk? * Egyikünk se válaszolt. — Én nem tudom nektek megmagva. rázni, fiúk, hogy mit érzek — kezdet ismét szóba a tábornok. — Nem találom a kellő szavakat. De abban b’zonyos va­gyok. hogy ti épp olran boldogok és büszkék vagytok, mint én. Mélyet sóhajtott. Aztán hangosan, egészségesen, boldogon, hosszan nevetett. — Gyedünk leázni! Hideg van. — Petyka — szólt mikor mír elindul­tunk. —, reggel az örd:’ng"s tatárt tiszti­iskolába vezényeled. Jó politikai tiszt lesz belőle. i Reggel három friss hadosztály indult Budapest felé. Az országúton (de a mel­lékutakon és az ösvényeken is) ezrek, tízezrek siettek harc ha — Budapest fel. szabaditásiért, a békéért. Fiatal, erős, kemény legények ezrei, tízezrei... A fiúk énekelték; ' ■;Jj És a Csendes Óceánnál \ Értek véget a csaták ... A halványkék égen vadászgépek úsztak Buda felé. Egészen alacsonyan. — Kilenc tizenyele, huszonhét, har­minchat, negyvenöt, ötvennégy... —■ számolt hangosan Mihajlov. A repülőgépek motorjainak ütemes zúgását is túlharsogta harcba induló lö­vészeink vidám énekszava. ílfen és wlrégezsék függetlent égünk támasza, a szabadság és a kéke, esz emberi haledás első rohambrigckdjflr, a Unalmas Szovjetunió! Győrben tettem le a szakérettségit. Ezután ke­rültem ide, a szolnoki egyetemre. Minden erőm. mel azon leszek, hogy ta­nulmányi eredményeimet növeljem. Az egyetemet elvégezve, tudásom legjavát szeretném adni munkámhoz, hogy hasznára lehessek hazám­nak. ÖKRÖS ZSUZSANNA egyetemi hallgató Szolnok i Tanulás helyett dolgoznom ■ kellett. . Édesapámmal együtt arat­tam, kapáltam a kulákok : földjén. Az iskola az urak . gyermekeié volt. Legtöbb­ször szüleik pénzen vásá- r rolták meg számukra a diplomát. A felszabadulással ez is, mint minden, megváltozott. ' A főiskolák, egyetemek ka. • púi elsősorban a munkás és ■ parasztgyermekek számára i nyíltak meg. Államunk ha- i talmas összegeket áldoz ar­ra, hogy tanulhassunk. A szolnoki Közlekedési és Műszaki Egyetem első­éves hallgatója vagyok. Nagy boldogság ez szá­momra. hiszen régi vágyam teljesül, mérnök leszek. Gépeket fogok tervezni, melyek megkönnyítik a dolgozik s főleg a parasz- tok munkáját. A felszabadulás előtt nem is álmodhattam arról, hogy egyszer majd tanul­hatok. Akkor nem is az a sors jutott, mint a többi szegény parasztgyermeknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom