Szolnok Megyei Néplap, 1953. március (5. évfolyam, 52-77. szám)

1953-03-19 / 67. szám

4 SZ0LN0KMEGYE1 NÉPLAP 1953 március 19. <A teMnédietkutató­KOSSUTH LAJOS ILLYÉS GYULA KOSSUTH-DIJAS DRÁMÁJA A SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN h A napokban mutatta be s nagy si* as. %errel a szolnoki Állami Szieli- eti Színház Illyés Gyula kétszeres Kos- uth-díjas írónk új dámáját, a „Fáklya- áng”-ot. A dráma a szabadságharc utolsó óráit llítja a néző elé. Haynau és Paskievics hadseregeinek egyesülése a küszöbön áll. Kossuth a magyar kormány tagjaival •gyűlt Aradon van, az aradi vár kazar natáiban. Az országban már nincs egy- éges magyar hadsereg, egységes vezetés, lem Temesvárnál csatát vállal, s el- leszti azt. Görgey serege augusztus 10-én '■rkezik Arad környékére. S nem azzal ! céllal, hogy segítségére siessen Bern­iek, hanem azzal, hogy lemondatva a fe- elös kormányt, magához ragadja a hs­aimat és jeltétel nélkül letegye a fegy­vert, ha pedig ez nem sikerülne, akko* úerőszakolja a föparancsnoki kinevezéséi ■ a kormánnyal tetesse le a fegyvert. A Iráma gyújtópontjában Görgeynek és Kossuthnak egy elképzelt találkozása áll. Kossuth hatalmas erőfeszítéssel igyekszik neggyőzni Görgeyt arról, hogy a ma­zy ar szabadság ügye nem veszeti el, ha jörgey a gyáva fegyverletétel helyett ‘ovább harcol. A Kossuth és Görgey között lezajló lenyűgöző párbeszéd legapróbb •nozzanatából érzik, hogy a haza sorsár •ól, a függetlenségről, a jövőről van zó. Kossuth, aki már három napja nem iludt, minden ékesszólását latbaveti. bogy Görgeyt rábírja a harc folytatására. S ez az ékesszólás szinte ellenállhatat­lanná lesz, mikor Kossuth a közte és jörgey közötti egyenetlenség miatt vesz- ett lehetőségekről, az osztrákok feletti győzelem még mindig fennálló lehető- régeiről és az európai forradalmi hábo­rúról beszél. Ez a párbeszéd leleplezi Görgey árulását, megmutatja az árulás gyökerét, azt, hogy egy néptől távol- illő, a forradalmat gyűlölő ember a for­radalmi harc tábornoka. A nézőben mél j 'okonszenv kél Kossuth, s engesztelhe­tetlen harag az áruló Görgey iránt. Nagyértékű alkotás Illyés Gyula drá­mája nemcsak a művészi ábrázolás máso­dik felvonásban megmutatkozó teljessége gyönyörű nyelvezete miatt, hanem azért •s, mert Illyés kimondatja Kossutb-tal c. tzabadságharc sok, számunkra ma is ér­vényes tanulságát, azt, hogy a legvesze­delmesebb ellenségek azok, „akik magul rém hiszik ellenségnek magukat. Dt mégis azt segítik. Mégis odahúznak" Kossuth a végsőkig való helytállás gon­dolatát szegzi Görgey érvelésével szem­ben s kimondja a szabadságharc legna­gyobb tanulságát, azt. hogy „a nyíratlan kisemmizett milliók" akarják és védik ’egjobban a szabadságot. N igy értékei mellett a dráma azon­ban nem mentes a hibáktól sem Illyés tehetetleneknek ábrázolja a kot mány tagjait az első felvonásban. Józsa alakján keresztül, akinek jellemében el­lentétek mutatkoznak, nemcsak Gőrgeyi mutatja be Kossuth ellenfeleként, hanem bizonyos fokig a kormányt is. Ugyan­akkor azonban nem mutatja meg azt, hogy Kossuth hibái, a vezetés hibái is okozói voltak a szabadságharc bukási, nak. A harmadik felvonás a magyar nép Kossuth iránti, a szabadság iránti hűsé­gének tükre s Kossuth néphez való hűsé­gének tükre. Ez a felvonás azonban __ ép pen Józsa alakjának hibás megformá­lása miatt — nem mutat előre a jelen felé, amikor már megvalósult a föld­munkásegyletekbe tömörült Józsák álma. A Szigligeti Színház komoly mun- kát végzett Illyés Gyula drámá­jának színrehozatalával, s egészét te­kintve, jó előadásban mutatta be azt. A rendezés és a színészi játék nemcsak tar­tani, hanem fokozni is tudta a második felvonás feszültségét, s nemcsak Kossuth és Görgey alakján keresztül, hanem az­zal is, hogy a legkisebb cselekménnyel is megmutatja a gyorsan változó helyzeteket. Nem térhetünk ki azonban az elől, hogy rámutassunk a második felvonás rende­zésének egy alapvető hibájára. A dráma egyébként is túlhangsúlyozza a reakció erejét, s ezt a rendezés még fokozta az­által, hogy Görgeyt tette mozgásában uralkodóvá a színpadon. Érdeme a rendezésnek az, hogy az első felvonásban igyekezett a miniszte­rek pozitív vonásait hangsúlyozni, s hogy derűssé, széppé tette a harmadik felvo­nást. Ugyanakkor a harmadik felvonás­ban a rendezés fokozta a darab egyik hibáját azzal, hogy nem megfelelő öltő. zetben szerepelteti Jizsát. A z előadás legjobb színészi alaki­du fisa Győrffi György Kossuthja. Komoly színészi erővel, hanggal és ér­zelemmel mutatja be Kossuthot, aki ér. vei, szónokol, hogy meggyőzze Górgeyt. Az a tény, hogy szerepét nemcsak játssza, hanem „éli" is, teszi képessé arra, hogy megmutassa, mint nyer erőt Kossuth a harchoz. Különösen jól alakítja Győrfti a harmadik felvonásban az öreg Kos­suthot. Váradi György a darab rendezője, egyben Görgey alakítója is. Váradi György alakítása gyűlöletessé teszi az árulót, hideg, szenvtelen, jól érzékeltetik a becsvágyó; hatalomra törő karrierista becstelenségét. Hibája, hogy túlzott moz­dulataival, arcjátékával éppen azt a Gór- geyn elömlö jeges nyugalmat, hidegvért töri apróra, amelynek nagyobb rianásai jobban érzékeltetnék a karrierista t Irel- metlenségét, az áruló gyávaságát, az el­lenforradalmár népgyűlöletét. Danist Győző alakítása Józsa szerepé­ben nem volt elég meggyőző. A rendezés hibáinak, s a színészi ala­kításokban mutatkozó hibáknak kijavítá­sával a Szigligeti Színház még jobb elő­adást produkálhat, olyan előadást, ame­lyet meg kell néznie mindenkinek. J)eda.g.égiMö.li éd tanuló k Kedves VIII. osztályos pajtások! Még néhány hónap és elhagyjátok az általános iskola padjait. Bizo­nyára gondolkoztatok már azon, hogy hol folytassátok 'tanulmányaitokat. Gimnáziumba, technikumba, tanító­képzőbe és más iskolákba mentek. 1952. szeptemberében egy új is­kola kapuja nyílt meg Szolnok megye tanulói előtt, a mezőtúri gépészeti technikumé. Mi, akik itt tanulunk, a mezőgazdaság gé­pesítésének harcosai leszünk. Szeretném elmondani nektek, hogy mit tanulunk mi itt: számtant, gép­tant, mechanikát, geometriát, mű­szaki rajzolást. Megismerjük az ösz- szes mezőgazdasági gépeket, trakto­rokat. Tanáraink odaadással taníta­nak bennünket. Minden héten van műhelyben levő óra is, amin az elméletben tanult anyagot gyakolatban sajátítjuk el. Itt megtanulunk gépeket szerelni, alkatrészeit alakítani, önteni, kovácsolni, forgácsoló munkát végezni. __ Tavasszal négyhetes gy akorlatra megyünk gépállomá­sokra és gazdaságokba. Itt el­sajátítjuk a gépek szerelését. Traktorral szántunk, vetünk, kom­bájnnal aratunk. Iskolánk rövidesen kétemeletes gyönyörű épület lesz, melyet 5 évea tervünk ad nekünk. 16 millió fo­rintba kerül államunknak. Öröm az életünk ebben az iskolá­ban. Tanulás utáni szabadidőnkben sportolunk, szórakozunk. Ifinapokat rendezünk, amin mulatságos jelene­teket is adunk elő. Ha ezt az, iskolát elvégezzük^ gépállomások vezetői, techniku­sok leszünk. De tanulhatunk to­vább, lehetünk mérnökök, gyár­vezetők is. Nyitva áll az út előttetek. Négy év alatt szakember lehet belőletek. Aki kedvet érez magában a mi pályánkra, írjon iskolánk igazgatóságának egy pár sort. Címünk: Mezőgazdasági Technikum, Postafiók: 27. Jelentke­zési lapotok első rovatába pedig ezt írjátok. Mezőgazdasági Technikum gépészeti tagozat. Gyertek minél többen a gépészeti technikumba. Várunk benneteket. Nehéz Mária, Vígh László Mezőtúr. Á kunmártoni óvónőképző iskola harcol a tavaszi munkák sikeréért Mi, a kunmártoni állami óvónőképző tanárai az iskola tanulmányi színvonalának emelését lelkiismeretes, alapos felkészüléssel biztosítjuk.. Igazgatónk kezdeményezésére harcot indítunk az óra minden percének gazdaságos kihasználásáért, — az óra szervezettségéért, zavartalan lefo­lyásáért. Jelszavunk: „Harc az 50 percért!“ Családlátogatásaink alkalmával tudatosítjuk a szülőkben a tavaszi mezőgzdasági munkák határidőre való elvégzésének fontosságát. Tanulóink magatartási versenyt indítottak. Ifjúságunk megígérte, hogy magatartása, különösen a II. osztályé gyökeresen megváltozik, minden szempontból példamutató lesz. Tanulmányi eredményeiket is fo­kozni fogják. A tavaszi munkák sikere érdekében széleskörű agitáciőt végeznek szüleik, ismerőseik körében. Az eredményt naponta jelentik az igazgató­nak, s faliujságcikkben számolnak be az elért sikerekről. BÁNLAKY LÁSZLÓ óvónőképző tanár, Kunmárton. Nagy személyiségek életében gya­kori jelenség, hogy az emberiség ja­vát és fölemelkedését szolgáló nagy- életműveik mellett az alkotó szellemi tevékenység egész más területén is tanúbizonyságot tesznek kivételes képességeikről. Franklin Benjámin, a nagy amerikai államférfi egyben fi­zikus is volt. Neki köszönhetjük a többi közt a villámhárító feltalálá­sát is. A nagy német költő, Goethe idős korában a fizika, ásványtan és botanika titkainak kutatásába mé- lyedt. Kákóczi Ferenc fejedelem to- dostői ebédlöszobáját művészi farag­ványaival díszíti. Berzsenyi Dániel, Bessenyei György, Arany János, Jó­kai, Gárdonyi s megannyi más köl­tőnk, írónk pályájuk delelőjén kivá­lóan szakképzett módon kertész­kedtek. Amikor nagy szabadsághősünk; Kossuth- Lajos hányatott pá­lyafutásának viszonylagos nyugvó­pontjához érkezett, ugyancsak ter­mészettudományokkal kezdett foglal­kozni. Adatunk van rá, hogy ezt a hajlamát A 1 b a e h Szaniszló ébresz­tette fel először. A debreceni Magyar Fűvészkönyv" a kisázsiai száműzetésben Tudjuk Kossuth saját írásából, hogy mikor kisázsiai számkivetésé­ben a hozzáérkezett fiaival együtt egy magyar növénytani munka, a debreceni Diószegi Sámuel, F a- zekas Mihály és Földi János ,Magyar Füvészkönyve“ is kezébe terült, természettudományi érdeklő­dése újból föléledt. Majd az angliai és amerikai dia- dalút után Olaszországban végleg megtelepedve, éri őt egyik utolsó nagy csalódása, a 67-es kiegyezés. A turini remete nagy magányában a természeti világ „titkait“ kezdi für­készni. Fáradhatatlan szelleme, egész haláláig nem ismerte a tétlenséget. A 'terep pedig, amelyre sorsa ve­tette, valamennyi természetbúvárra csakis bűvös varázserővel hathatott. Hiszen, ha Turin városából időnként kisétált a közeli Soperge-hegyre, ott "sorakoztak előtte hivogatólag a pie- monti síkság túlsó szegélyén félkör­ben az Alpesck hegyóriásai, a 4000 méteres Mente Kosa, a Gran Para- diso, Mont Cenis, Monte Viso 3-4000 méteres hófödte csúcsai, a Tengeri Alpesek hegylánca. Aztán idővel el­jut Nizza környékére, az Apenni- nekbe, a Mont Blanc gleccsereire is. Közben minden érdekli. A kezébe kerülő könyvekből tudomást szerez a természettudomány akkori mozgal­mairól és fölfedezéseiről. Minden föl­merülő jelenségről önálló véleményt alkot. Legyen az csillagászat, a Ju- piter-bolygó színe-változása és a színképelemzés, a sarkifény, a föld­tan problémái, az élet kelo‘.kezése, vagy az aggteleki barlang őskori te­metője. Ez utóbbiról, mintegy önma­gával beszélgetve, emlékiartaiban 40 oldalon keresztül elmélkedik. Z a f i r i Lászlóhoz intézett leve­lében ezeket írja: , Meglehet, hogy az a valami, ami­nek müve az. hogy élünk, gondolko­zunk és öntudattal bírunk, szintúgy nem egyéb, mint ama ösanyag egy sajátos csoportosulása, melynek sája- tos mozgása élettüneményében nyi­latkozik; éppúgy, mint más- meg másnemű mozgásai: hő, fény, villa­mosság stb. tüneményeiben nyilat­koznak." Tanulmányozása során jött rá a Darwin megalapozta korszerű bio­lógia egyik alaptételére: ,,.. . a szerves élet egységesen kez­dődik. Yégteln láncolat első láncsze­mében növény és állat még együtt van; majd az élet fokozatosan két irányban tovább fejlődik; növé­nyekké imitt, állatokká amott; de szerveik hasonlatában eredetük egy­ségének jeleit folyvást fenntartják.“ A 70 éves Kossuth ■„megmássza" a Mont Blancot Legnagyobb -rdeklődéssel és szere­tettel azonban a növények világa és a' növénygyüjtés felé fordul, 65 éves korában korát meghazudtoló frisse­séggel kezdi kirándulásait. Legin­kább a környező Alpesekbe rándul ki. Különösen a 70-es évek elején ba­rangol nagy buzgalommal az Alpesek bércein. Utjain eleinte hűséges ba­rátja és száműzött társa, Ihász Dániel kíséri. Egy-egy növényritkaság után ku­tatva az örök hó honába is fölme- TÓszkedik. Erről írja haza Szob- t ag h Miklósnak: „Képzelje, ön-rajtam is megtör­tént még az idén is, hogy azok a szirénahangok addig csalogatták 7C éves lábaimat, míg közel azon ma­gasságban találtam magamat, ahol a Mont Blanc" első tudományos meg- mászója, Saussure ütötte fel 15 napra borzalmas kunyhóját, hogy el­lesse a magasság titkait, mert hát feltettem magamban, hogy addig me­gyek, míg én is találok egy Andro- sace bryoidest — havasi sziklák e törpe növényfajtáját — mint Saus- sure talált!“ Ezerszámra gyűlnek növényei. — Gyűjteménye tekintélyes herbárium­má gyarapszik. A növényeket Ihász- szál együtt megszárítva, vastag, fe­hér kartonlapokra gondosan és mű­vészi ízléssel felragasztják és felír­ják latin és magyar nevüket, Kos­suth az érdekesebb növényekhez az ö szavaival élve, ,,alkalmi jegyzete­ket“ fűz. Sokszor a lapok hátsó ol­dala is megtelik elmélkedésével. E jegyzetek föltárják előttünk gondo­latvilágát. Ha gyógynövényt talál, megírja hatóanyagait, melyek őt különösen érdeklik. Begyűjtötte a krumpli vi­rágát és ezt irta alá: .. milyen nehezen terjedt el ha­zánkban a burgonya. Még én is akadtam ifjú koromban olyan em­berre, Harangod táján, Zemplénben, ki kérdésemre, hogy miért nem ter­meszt krumplit, azt felete: ,,az apám sem volt disznó, én sem leszek“. — Kossuth hozzáfűzi: „Bezzeg termeszt most!“ 40C0-nél több növényt gyűjtött A növénycsomagokat dobozokba rakja. Díszes betűkkel valósággal rajzolja a növénycsalád, nemzetség nevét. Evek folyamán már két szek­rényre való anyag gyűlik össze, 32 dobzban, 4000-nél töb növény! Leg­nagyobb részük saját gyűjtésű olasz- országi és alpesi, azután dél-európai és amerikai végül több doboz ma­gyar növény. Idehaza ugyanis lasan hire megy Kossuth növénygyüjtő szenvedélyé­nek és hazai botanikusaink sietnek neki magyar növényérdekességekkel kedveskedni. A Természettudományi Társulat, — akkoriban 8 z i 1 y Kálmán és Herman Ottó voltak a társulat szelemi vezérei — elküldi neki kiad­ványait. Kossuth meghatottan vála­szol Herman Ottónak: „Igen nagyon kellemes meglepe­tésben részesített On becses külde­ményével. Elmerengek a hazai virág kedves képviselőinek szemlélgetése felett, melyek, amint képzelheti On, a számüzöttnek oly igen-igen sokat suttognak.“ Meg akarja hálám honfitársai fi­gyelmét és viszonzásul olasz alpesi növényeket küld Szontagh Mik­lós orvosnak és a múzeumi növény­tár vezetőjének, Janka Viktornak. A küldött növények között van egy kecses, széptermetű, kövirózsa-szerű kőtörőke, tudományos néven Saxi­fraga florulenta. Ennek képét azután a magyar lapok is közreadták. Ez a növény az egséz világon csupán a tengeri Alpesek néhány szikláján ta­lálható. Természetes tehát, hogy Kossuth fölkeresi ezeket a sziklákat és mint írja: „Ez a növény, a viratos kőtör, (ahogy magyarul nevezik) csak a Vinadio és Valdieri közti Tengermei- léki havasok egyikén találtatott és ott oly nyaktörő sziklafalakat vá­lasztott ki magának ősi lakul, hogy kötélen kell a zergevadászfiút a szikla csúcsáról hozzá lebocsátani.“ „Könnyű ám Hajnald érsek úrnak...’ Kossuth kifogásolja, hogy „a tudo­mányos kultúra hazánkban oly igen foltünöleg német bélyeget visel, — Haynald Lajos kalocsai érsekkel való vitájában pedig az ismertebb természeti tárgyaknak magyar nevet követel, ,.A tudós érsek ár elkülöníts vona­lat akar húzni a tudomány és a kö. zönséges élet között s azon nézeten van, hogy a tudománynak az élethen elfogadott terminológiai Ismeretével nem kell vesződnie. Ezzel szemben nincs nép a világon, mely saját vidé­kének növényeit, amelyekkel Ismerős, saját nyelvén ne tudná megnevezni. És ennek a névadásnak nem lehet megálljt kiáltani. A nép nyelve, a nép eszmekörével lépést tart." „A tudomány ne az élet mögött kul lógjon sántikálva, hanem előtte vilá. gitson. A magyar tudomány pedig ne legyen elkiilönözve a magyar nemzet életétől!“ Majd többi között gyakorlati út­mutatókkal is szalgál, amikor ezt írja: ,,A népiskolai oktatásról 1868- ban alkotott törvénycikk fölvette a köteles tárgyak közé a természettan és természetrajz elemeit... nem tu­dom, milyen értelemben vitetett át a gyakorlatba. Hanem azt tudom, a tanítóknak a vidék különbsége sze­rint füvész- és ásványtani kirándu­lásokon kellene növendékeiket meg­ismertetni a vidék növényeivel és ás­ványaival . ..“ Kossuth közben otthagyta turini városi lakását és a városhoz közel, az Alpesek lábánál fekvő Collegno al al Baraccone-ban szerény villát vá­sárol két holdnyi kerttel. Itt kez­dett kertészkedni. Erről írja Helfy Ignácnak: „Szerettem a virágtenyésztést, amíg kertem volt. Többi közt kötél­füzéreket húzattam a sima pázsit közé, házam előtt a színvegyület kedvéért végigfuttattam rajtuk a sötétvörös Batatas paniculata-t, a zöldes Cobaea scandenst s a szulák- rend ama gyönyörű fehér virágát, mely este nyílik, csak éjjen át tart s azon különös sajátsággal bír, hogy ... a bimbóknak alig kell pár perc a nyi- ladozásra s egyszerre csak az ember szemeláttára csészealjnagyságú nyílt virágjai pattannak ki. Élvezetes lát­vány! Ha magyar vendégeim akad­tak, kivittem őket gyönyörködni benne.“ Kossuth-csillag, Ko£uth- hölgymál, Kossuth-kóró ... Kosuth kerti növényei között ott van az oszlopos kaktusz-féle, m, Ce- reus peruvianus, melyből fejlődő tö­vek ma is ott élnek a szegedi és a kolozsvári botanikus kertben. Tizenegy évi ottlakás után Kossuth­nak el kell adnia a házát. Újra visz- szatér Turin falai közé. íróasztala mögött ott áll kezeügyében a két herbárium-szekrénye, amint azt egy magyar festőnö, Parlagbi Vilma szá­munkra megörökítette. A szekrények ■ most Nemzeti Múzeumunk egyik leg­szebb ereklyetárgyát alkotják. De a hegyi séták nem maradnak el. Még aggkorában sem. A 92 éves Kossuth az utolsó ta­vasz ébredésével még kiviteti magát' a Soperge-re, hogy kedves Alpesei-' tői, azok világszép panorámájától végső búcsút vegyen. Azután a nagy száműzött, aki külföldi szereplésével mindenki másnál többet tett annak érdekében,, hogy Magyarországot népszerűvé, nevét ismertté és be­csültté tegye, halála után koporsójá­ban térhet vissza újból hazájába. Kossuth Lajos emlékét a magyar' természetkutatók is egyre sűrűbben fölelevenítik. A magyar nép pedig virágokat nevez el tiszteletére: „Kossuth-csillag“, „Kossuth-kóró“, „Kossuth hölgymái“, „Kossuth-tö- vis.“ Nekünk, természetvizsgálóknak pe­dig örökül marad Kossuthnak a Ter­mészettudományi Társulathoz intézett intelme. Az intelem tartalma azóta sem avult el, sőt időszerűsége mind­inkább növekszik és népi kormá­nyunk meg is szívleli Kossuthnak figyelmeztető szavait: „Minden mozzanatok között, melyek egy nemzet szellemi felemelkedésére s közművelődésére közrehatnak, a ter­mészettudományok mívelése az. amely korunkban, amint lcgnélkiilözhetetlc nebb . ■. úgy maradandó következései, ben a társadalomra legáldásosabb Is." Jávorka Sándor Kossuth-díjas akadémikus. ySüüSíIÍL? a i'epiHv iskolán A Rep. Hajózó Tiszti Is­kola parancsnokságának meghívására tanulótársaim­mal meglátogattuk a nö­vendék elvtársakat. Első észrevételünk az volt, hogy a párt- és DISZ-szervezet szorosan együttműködve neveli a fiatalokat a haza szeretetére és megvédésére. Az épületek szép deko­rációja, a példás rend és tisztaság bizonyította, hogy a növendékek szerelik is­kolájukat. vonzódnak hoz­zá. Hazánk vezető férfiúi­nak és a repülés úttörői­nek arcképe mellett a munka hőseinek képei fe­jezik ki népünk és hadse­regünk széttépheletlen kap­csolatát. A hallgatók tud­ják, hogy népünket, békés alkotómunkánkat kell meg­védeniük és ez a tudat fo­kozott tanulásra serkenti őket. A bőséges tízórai után megtekintettünk egy légi lövészeti előadást. A táb­lára írt bonyolult képletek azt bizonyították, hogy a fizika és matematika tör­vényeit is tudni kell egy jó repülőnek. Az anyag megértését rengeteg fali­tábla, több szemléltető esz­köz segíti elő. A. feleletek meghallgatása után csak annyit jegyeztem fel: tud­nak. Megnéztük a repülőteret, a nagyszerű gépeket is. Több fiatal sóhajtott re­ménykedve a gépet simo­gatva: „Bárcsak már veled repülhetnék". Hosszan be­szélgettünk a pilótákkal. Ebéd után a tantermek be­rendezését tanulmányoztuk. Mindenütt rengeteg szem­léltető segédeszköz, mű­szer, motormetszet és rádió­alkatrész segíti a tanulást. A foglalkozás befejezése után pompás kultúrműsor tette változatosabbá a hall­gatók életét. Néphadsere­günk tisztjeinek lenni ki- tünetés. En — miután be­pillantást nyertem a tiszti­iskola életébe — még őszintébben tanácsolom: „Fiatalok, gyertek ti is Néphadseregünkbe, legye­tek ti is a Sztálini Sóly­mok bátor tanítványai, le­gyetek Néphadseregünk re­pülői." FEKETE JÓZSEF III. gimn. tanuló. IFÁKILYAILÁING

Next

/
Oldalképek
Tartalom