Szolnok Megyei Néplap, 1953. március (5. évfolyam, 52-77. szám)
1953-03-24 / 73. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 március 26. Munkások, parasztok, katonák, színészek! AZ IRÁNI VISZÁLY HÁTTERE A szolnoki Beloiannisz-utcán hullámzik a tömeg. Az áruházak zsúfoltak. Ilyenkor csütörtökön mindig nagyobb a forgalom a városban. Hetipiac van. Az Állami Könyvesbolt hatalmas, tizenegyrészes kirakata előtt két parasztasszony álldogál. — Jöjjön be velem, Zsuzsi néni — kérleli a fiatalabb az idősebbet. — Megveszem az uramnak azt a könyvet. Azt mondta, ha megviszem neki, százszorosán megtérül az ára, annyi gazdaságos dolog van benne. Velük együtt lépek be a boltba, ahol a fiatalasszony Jakuskin „Növénytermesztés" című könyvét kéri. Az idősebb a most érkezett meséskönyveket nézegeti. Meg is veszi közülük a „Mazáj api és a nyulak" elműt. Unokájának biztosan. — Ma reggel kaptuk ezeket a mesés- könyveket. Már a hatodik példányt adjuk el belőle — mpndja Kiss Borbála elvtársnő, a bolt vezetője és sietve szolgál ki egy vasutast, aki a „Rádiótechnika ÁBC-je" című könyvet kéri. ri ' A bolt másik két dolgozója is nagy munkában van. Gura Mihály a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat könyvtárának rendelését állítja össze, Tóth János- né pedig néphadseregünk egyik tisztiének mutatia meg a most érkezett politikai műveket. A választás gyors. A hadnagy elvtárs Rákosi Mátyás legújabb könyvét, „A szocialista Magyarországért" címűt és Révai József „Marx és az 1848-as magyar forradalom" című könyvét viszi magával. Berta András elvtárs, az Állami Szigligeti Színház párttitkára gyakori vendég a könyvesboltban. Arról beszél, hogy milyen nagy sikere volt a Szovjet-Magyar Barátság Hónapja keretében rendezett ünnepi könyvhétnek. Úgyszólván valamennyi színész vásárolt könyvet — A színháznak 1000 kötetes könyvtára van. A művész és műszaki dolgozók állandóan látogatják a könyvtárat — mondja Berta elvtárs. — Ha egy egy út színmű bemutatására készülünk, igyekszünk minél több olyan könyvet elolvasni, amelyek azzal a korral, azokkal a személyekkel foglalkoznak, amelyet ét akiket a színmű bemutat. így segítenek bennünket a könyvek abban, hogy minél jobb színészi munkát végezhessünk. — Minket is segítenek a könyvek munkánkban — mondja S. Pap elvtárs. a szolnoki „Szabadság" termelőszövetkezet könyvtárosa, aki éppen a szövetkezet részére vásárol újabb könyveket. __ Ör öm nézni, hogyan érdeklődnek szövetkezetünk tagjai a szovjet mezőgazdasági szakkönyvek iránt. Jól látják már, hogy — ha többet akarunk termelni, meg kell tanulni annak a módját. % — És a szépirodalom? — A regényeknek is mindig több olvasója akad. A könyvtár régi ismerősei, mint Szigeti Mihály és felesége. Vidra Mihály elnök, vagy Annus János melleti mindennap jelentkeznek újak is. Tóth Ilona, Szabó Rozália és Balogh Júlia tehenészek a napokban vittek ki a könyvtárból először könyvet, s már újakat kértek. Tóth Ilonka éppen ma vitte boldogan magával Nyikolajeva „Aratás" című könyvét. A bolt dolgozói alig győzik a kiszol- ' gálást. — A szokatlanul nagy forgalom oka az — mondja Kiss Borbála elvtársnő —, hogy mindenki igyekszik a Szovjet Könyv Ünnepi Hetét egy-egy jó könyvvel megünnepelni. S nemcsak itt a boltban. Negyven üzemben és vállalatnál rendeztek könyvkiállitást és könyvvásárt. A Járműjavító udvarín sátorban árusították a könyveket. A Cukorgyárból egy hét alatt többszőr is bejött a boltba Kemény elvtárs, mert szinte órák alatt szétkapkodták a könyveket. A Terményt orA nagy mezőgazdasági munkák idején tavaly a földmüvesszövetke- zetek háromszáz-négyszáz helyen végeztek mozgőárusítást. A tavalyi tapasztalatok alapján a mozgóárusítást az idén tovább fejlesztik. A SZOVOSZ már megkezdte a hálózat galmi Vállalatnál rendezett könyvkiállítás anyagát nagy gonddal maga Guba Lajos elvtárs, párttitkár válogatta össze. % Cseng a telefon. Durst Endre elvtárs, a Tisza Bútorgyár könyvtárosa jelenti be, hogy a Szovjet Könyv Ünnepi Hete keretében irodalmi előadást rendeznek a gyárban. Náluk is sokan vásároltak a könyvvásáron. Az első vásárlók Békési Isvánné. Fehérvári Pál géplakatos és Tóth Károly műhelyszámadó voltak. Náluk is. mint mindenütt, nagy érdeklődéssel fordultak a dolgozók a műszaki könyvek felé. A vevők egymásnak adják a bolt ajtajának kilincsét. Sokan vásárolják az új, második, vagy harmadik kiadásban megjelent könyveket. Malcev: „Szívvel-lélekkel", Nexő: „Hódító Pelle", Mikszáth: „Különös házasság", Solohov: „Csendes Don" című könyve, Fábián Zoltán fiatal szolnoki író ..Utak" című kisregénye nagy számban fogy. Munkások, parasztok, katonák, színészek, DISZ-fiatalok és úttörő pajtások keresik fel az állami könyvesboltot. A Horthy-rendszer urai a magas könyvárakkal elzárta a dolgozók elöl a tanulás, a művelődés, a tudás forrását. Pártunk és kormányunk megteremtette a lehetőségét, hogy mindenki megvásárolhassa azokat a könyveket, amelyekből tanulni, művelődni akar. S egyre több és több könyv jut el a felszabadult városi és falusi dolgozók kezébe, hogy legjobb barátjuk és segítőtársuk legyen or- síágépitő nagy munkájukban. KAKUK JANOS szervezését. Május végén az első mozgőárusítők már megkezdik kőrútjukat, majd az aratás, cséplés ideje alatt mind több kocsin, autón keresik fel a dolgozó parasztokat gazdag árukészletükkel. (MTI.) Már szervezik a mozgóárusítást a nagy mezőgazdasági munkák idejére EGY FELEJÍTHETETLETSNAP B™APESTEN cÁ tárkeoei tánaeioft&rt az őnzágos ka/túrocrs énig ünnepi henintatéján Mr •árcius 20. Este 8 óra. A Fővárosi Operettszínház második emeleti öltözőjéből vidám énekszó szűrődik ki a folyosóra. A színpadon már folyik az ünnepi bemutató, s a hangszóróból időnként jól hallható taps jelzi, hogy a közönség milyen nagy tetszéssel fogadja az egyes műsorszámokat. Az öltözőben a turkovei kultúrotthon központi tánccsoportja készülődik, hogy színpadra léphessen. A fiatalok szemében a nagy eseményt megelőző izgalom és öröm csillog. Boldog mosoly szökken arcukra, amikor az öltözőbe egymásután betérnek az ismerősök — köztük Kun Elek. a megyei tanács népművelési osztályának vezetője is — és jó szereplésre buzdítják őket. Öröm tölt el mindenkit., hiszen olyan fogadtatásban, olyan körültekintő gondosságban volt részük már eddig is, amit szinte el sem tudtak volna képzelni. — Mindenüvé külön autóbusszal vittek bennünket — mondja Ducza Teri. — A Palace Szállóban lakunk, a Nemzeti Szálló éttermében étkezünk, .. . Ó3... — ...minden olyan szép és jó! __ sz ólnak egyszerre a többiek is. Lelkes arcukon látszik, hogy népi demokráciánk szerető gondoskodását teljes szívvel méltányolják. Madarász Kati, aki színésznőnek készül, megjegyzi: — Milyen jó lenne ebben a színházban játszani... Tovább már nem folytathatja, mert ebben a pillanatban megszólal a hangszóró és közli, hogy a turkevei tánccsoportot kérik a színpadra. Elérkezett tehát a nagy pillanat. A csoport fegyelmezetten vonul a hátsó lépcsőkön, le a színpadra. Itt csatlakozik hozzájuk a Rádió népi zenekara. Régi ismerősként köszöntik a fiatalok Lakatos Sándort, a zenekar országos hírű vezetőjét, hiszen a délelőtti próbákon a Városi Színházban már megismerkedtek egymással. Külön öröm és kitüntetés a turkovei fiatalok számára, hogy táncukat az ország legjobb népi zenekara kiséri. A hatalmas forgószínpad hátsó felén elrendezik a csoportot. Pár pere telik csak el, s máris fordul a színpad. Aztán Szabó Erzsi a függöny elé lép; hogy elmondja a tánc előtti verses bevezetőt, majd felcsendülnek az ismerős turkevei dallamok a Bá- dió népi zenekarának hegedűin, s felgördül a függöny. A közönség nagy érdeklődéssel figyeli a kedves képet: a háziasszony vezetésével levesbe való csigatésztát készítenek a lányok s közben vidáman nótáznak. A nótaszó becsalja a legényeket is, akik évődnek a lányokkal, A hangulat egyre emelkedik. Egyszerre csak kipattan a középre a házigazda, Csider Imre — akitől Madarász Károlyné, a tánccsoport oktatója a táncot gyűjtötte — s javasolja: ,,Tapossuk be a csiga vigit!“ A fiatalok pillanatok alatt készek a táncra. A legények máris vidáman járják a kisszékkel. Ezután páros következik. ízesen, szép lépésekkel járják. Fordulatos, mozgalmas tánc ez. A hangulat egyre fokozódik. A végén még az öregek is táncraperdülnek a kör közepén. Magávalragadó, szép kép ez a színpadon. Dolgoznak a fotóriporterek. Vakítóan villanok a fényképezőgépekre szerelt lámpák. Azután pattogó ritmusú, duzzadó erejű, fiatalos, magával sodró, lendületű forgással fejeződik be a tánc. A függöny legördül. A közönség pedig hatalmas tapssal jutalmazza a szép teljesítményt, s mikor ismét feli ebben a függöny vastapsot kapnak a tánccsoport tagjai, akik hihetetlenül boldogok. Es nagyon hálásak. Hálásak pártunknak és kormányzatunknak, há lásak a csodálatos budapesti útért. azért, hogy felléphettek a Fővárosi Operettszínház színpadán. Életük egyik legszebb napjának érzik ezt a napot. Dicsőséget és megbecsülést szereztek városuknak, az első magyar temelőszövetkezeti városnak, a város gimnáziumának, hiszen nagy sikerrel szerepeltek, s jól megállták helyüket az ország legjobb népi tánccsoportjai között. Takács Teea Bedő Éva, Dudogh, Szabó, Szilágyi és a többiek gondolatát fejezem ki, mikor azt mondom: ,,Köszönjük ezt a felejthetetlen napot s igyekezni fogjuk úgy meghálálni, hogy a tanulásban és kultur- munkában az eddigieknél jobb eredményeket érjünk el“. Madarász Tibor, Turkeve cin ti a thzie lende) de „agyadatma’ mägätt aan Népi demokráciánk alkotmánya minden állampolgár lelkiismereti szabadságát biztosítja. Vannak azonban báránybőrbe bújt farkasok. Ilyen például Gulyás András tisztelendő úr, aki Tiszapüspöki- ből jár ki O-Ballára misézni és prédikálni. Ahelyett, hogy az embersze- retetről, békéről, a háború borzalmairól, szenvedéseiről beszélne híveinek, ,.másról“ prédikál a plébános úr. Al- szent módon sajnálja a mai fiatalokat, mert „szegények“ szórakoznak és így üres marad a fejük; jobb lenne, ha templomba járnának, mert jkkor „megtelnének szentlélekkel." Megvigasztaljuk a tisztelendő urat, a mai fiatalok igen sokat tanulnak. Munkásifjak százezrei járnak iskolákba, főiskolákba, esti tanfolyamokra. 1945 óta soha nem sejtett óriási arányban emelkedik egyetemeink, főiskoláink, szakiskoláink száma, melyeket boldog örömmel látogatnak fiaink, leányaink. Tudjuk, az fáj a tisztelendő úrnak, hogy ezeket a fiatalokat nem lehet orruknál fogva vezetni, mert ismerik a haladó tudományok legújabb vívmányait. Az is természetes, hogy a jól végzett munka, tanulás után szórakoznak is a kulturotthonokban és szakszervezeti székházakban. Nem kell őket sajnálni, tisztelendő úr. Ami pedig a „szentlelket“ illeti, azzal kapcsolatban rossz tapasztalataim vannak. Gondoljon csak a pőcs- peíri esetre, ahol hasonló báránybőrbe bújtatott farkasok izgatása megbontotta a falu békéjét, s „ájta- tosságuk“ halálos áldozatokat is követelt. Az ilyen ,,szentlélekre“ nincsen szüksége fiataljainknak, mert mi nemcsak hirdetjük a szeretett békét, hanem harcolunk is érte. Még arról is beszélt a tisztelendő úr, hogy a férfiak, nők csak istenben bízzanak és ,.ne engedjék magukat kifosztani a rendszertől.“ Nagyon tiszteljük aggódását, úgy úgy gondoljuk, valamit elfelejtett beszédéből: a régi nincstelen parasztok nyomorúságos életét a volt papi birtokokon. Ok sokat tudnának erről mesélni. De valószínű elfelejtkezett a felekezeti iskolák tanítóiról is, akik valóságos rabszclgasorsban éltek a tisztelendő urak „bölcs« vezetése alatt. Felszabadulásunk után mindez megszűnt. Ma már a népé minden. Boldogan építjük szocialista hazánkat. Ez fáj a báránybőrbe bújtatott farifásoknak. Mi nem prédikálunk, hanem cselekszünk a békéért. DR. RADMANESH, Ehasam Ta. bari, Mahmud Boghrati, Ahmed Ghassemi és dr. Forutan a Tudeh Párt, az iráni dolgozók pártja vezetőinek nyilatkozata a Daily Worker külön tudósí tő j ának: Az iráni helyzet veszélyes..- Mind az amerikai, mind az angol imperialisták folytatják cselszövéseiket és arra törekszenek,. hogy fokozzák a hazánkra nehezedő nyomást. Az iráni nép legveszélyesebb belső ellensége a sah körüli feudális urak. Ugyanilyen veszélyesek azok, akik a nagy külföldi monopóliumokkal állnak kereskedelmi kapcsolatban. Az Angol-Iráni Olajtársaság min. den reményét, hogy az iráni olajkincseket újból a kezébe kaparinthatja, ezekbe, a sah udvarát alkotó és magasrangú tisztekkel kapcsolatban álló korrupt elemekbe veti. Ezekben a körökben sok barátja van az amerikaiaknak is. A sah környezete már régen készen áll az ország kiárúsítására. Ezek a nagy földesurak, udvari méltóságok, tábornokok és kereskedők alkotják az iráni uralkodóosztály legreakciósabb rétegét. A jelenlegi iráni kormányzat a Moszadik vezetése alatt álló kormány és Nemzeti Front nem tartozik ezekhez a csoportosulásokhoz, amelyek sok kérdésben szembenállnak velük. De azért a Moszadik kormány mégsem a nép kormánya. Az iráni uralkodóosztály egy másik rétegét képviseli. A kormányzat mögött azok a kisebb vállalkozók állnak, akik szabadulni akarnak a nagy külföldi monopóliumok karmaiból és nyomása alól, valamint a földbirtokosok egy része is. Ezek nem állnak szemben valamennyi idegen imperializmussal. Lényegében készek hozzájárulni, hogy az amerikaiak fokozzák politikai és gazdasági behatolásukat Iránba. Ok a brit imperializmust és az Angol- Iráni Olajtársaságot tekintik csupán ellenségnek. Az iráni nép függetlenségi harcát kizárólag az angol imperialisták elleni harcra igyekeznek korlátozni. Jóllehet számos csoport és párt tömörült Moszadik nemzeti frontjának szervezetébe, ezek a esepörtok és pártok nagyrészt jelentéktelen, kevés -tagot számláld kis szervezetek. Ezidőszerint előfordulnak közöttük villongások is. Különösen a Moszadik és Kashani közötti ellentét cmlítés- reméltő. De hasznot húznak az iráni nép lelkesedéséből az imperialisták elleni harc iránt. Különösen az Iránban igen nagy számú kiskereskedőket, parasztokat és iparosokat igyekeznek megnyerni a nemzeti front jelszavai, nak. A NEMZETI front, amikor csupán a brit imperializmusra korlátozza harcát, lényegében elősegíti az amerikai befolyás megnövekedését Iránban. Ugyanakkor a nemzeti front ellenségesen viselkedik a valódi nemzeti mozgalommal szemben, amelyet a Tudeh párt vezet. A Tudeh Párt 1949. óta illegálisan működik. A Szakszervezeti Központi Tanácsának tevékenységét ugyancsak betiltották. A Tudeh Párthoz vagy bármely szakszervezethez tartozni: hivatalosan bűnt jelent Iránban. Ilyen vagy olyan formában üldöznek minden szervezetet, amely az iráni nép jogaiért száll síkra. Kormány által támogatott banditák már kétízben ki. rabolták a teheráni Béke klubot, az iráni békemozgalom klubját. Teb- rizben sok békeharcost tíz évi fegy- házra Ítéltek. A Tudeh Párt azonban minden üldözés ellenére él és nagy erőt képvisel Irán politikai életében. Az egymás után fellépő válságok között a dolgozók mind nagyobb bizalommal tekintenek a Tudeh Pártra és tőle várják, hogy kivezesse őket a mai nyomorúságos helyzetből. Irán igen gazdag természeti kincsekben. Az egyszerű paraszt, munkás és kisember mégis nagy nyomor, ban él. Az amerikai és angol nyomás következtében az állami költségvetés döntő részét a hadseregre és a rendőrségre költik. Ennek eredménye: a szociális, kulturális és közegészség- ügyi állapotok szánalmas elmaradottsága. AZ ORSZÁG lakosságának többségét képező parasztság éhezik, gyakran teljesen lerongyolódott, hajléktalan. A nagy szegénység miatt a parasztok kénytelenek elhagyni fal- vaikat és a városokban próbálnak munkát keresni. Minthogy azonban a városokban dühöng és egyre foko. zódik a munkanélküliség, a parasztok sokszor az utcán esnek össze az éhségtől. A munkások bére szánalmasam alacsony, A kézművesek és kiskereskedők — akik a városi lakosság többségét alkotják — egyre nagyobb számban mennek tönkre az amerikai árucikkek növekvő behozatala miatt. Irán csekély hazai iparának termékei nem képesek versenyezni az importált árucikkekkel, sok vállalat már ösz- szeomlott, vagy közel van a bukáshoz. A politikai és társadalmi szabadságjogokat önkényesen kezelik, erősen korlátozzák és szüntelenül to. vább nyirbálják. A nemzeti szabadságmozgalmat azonban mégsem tudták letiporni. A nemzeti mozgalom egyre nő és minden bizonnyal ki fogja harcolni az iráni nép függetlenségét mind az angol, mind az amerikai imperialistákkal szemben. KÜLPOLITIKÁI JEGYZETEK Rettegnek saját népüktől A moszkvai ,,V. I. Lenin Állami Könyvtár*1 nemrégiben több szovjet nyomtatott kiadványt küldött a ,,l‘Humanité‘‘ és a ;,France Nouvelle“ című francia lapok szerkesztőségének. A küldemény tartalmazta J. V. Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című örökbecsű alkotását, J. V. Sztálinnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán elmondott beszédét, G. M. Malenkov és N. Sz. Hruscsov kongresszusi beszámolóit, a „Kommunyiszt“ és a ,,Novoje Vremja“ című folyóiratokat, valamint több más anyagot. E kiadványok Franciaországba küldésében nem volt semmi különös. A , V. I. Lenin“ könyvtár, amelynek az egész világon a legnagyobb készlete van a nyomtatott kiadványokból, rendszeres könyvesedét tart fenn sok külföldi ország könyvtáraival a kulturális kapcsolatok erősítése érdekében, Mindennek alapja a hosz- szú évtizedek óta fennálló nemzetközi gyakorlat. Ezúttal azonban a francia hatóságok visszaküldték a ,,V. I. Lenin“ könyvtárnak a könyveket és folyóiratokat, arra hivatkozva, hogy azok franciaországi terjesztése tilos. A francia hatóságok természetesen nem fárasztották magukat annak meg-, magyarázásával, miért tiltották meg a fentemlített könyvek és folyóiratok terjesztését. Viszont ennek kitalálása szintén nem okoz különösebb fáradtságot, J. V. Sztálin ;A szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjetunióban“ című munkája, és G. M. Malenkov beszámolója kimerítően jellemzi a mai nemzetközi helyzetet, rávilágít a nemzetközi viszonyok feszültségének okaira, megmutatja az amerikai imperializmus és nyugateurópai szövetségesei agresszív politikájának, így a francia vezető körök agresszív politikájának gyökereit is. E munkák mindegyike vádirat a háborús gyujtogatők és azok ellen, akik tér- 'det hajtanak előttük. E müvek ugyanakkor egész nagyságában és leküzdhetetlen erejében bemutatják a demokrácia és a béke táborát, amelynék sikerei harcra lelkesítik a kapitalista országok népeit a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. Franciaországban betiltották majdnem az összes szovjet időszakos sajtótermékeket, még a Murzilka“ című gyermeklapot is! A franciák nyilván azért nem olvashatnak szovjet folyóiratokat, nehogy megtudják az igazságot a szovjet emberek életéről, a szovjet kor. mány békeszerető politikájáról. Meggyőződésünk az, hogy az ilyesféle rendőri intézkedések soha nem érik el céljukat. Nem lehet a francia népet elszigetelni a béke, a demokrácia és a szocializmus táborától. A rendőri önkény csupán azt bizonyítja, hogy a francia vezető körök rettegnek saját népüktől, amelynek tömegei már magukévá tették korunk haladó eszméit. AZ AMERIKAIAK BEAVATKOZ. NAK A FRANCIAORSZÁGI VÁLASZTÁSI HADJÁRATBA Párizs (TASZSZ). A ’l‘Hu- manité* közli, hogy az ameri* kaink durván beavatkoznak az április 26-án és május 3'án tar* tandó francia községi választá* sokat megelőző választási hadjáratba. így nemrégiben a Pas- De*Caliais megyében lévő Isber* gues városában egy amerikai áruszáUítmányban elrejtve —1 nagymennyiségű röpirat érkezett. A röpiratok rágalmazó ko* holmányokat tartalmaznak a Francia Kommunista Párt ellen és felszólítják a lakosságot, hogy ne szavazzon a kommu-, nista jelöltekre.
