Szolnok Megyei Néplap, 1953. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1953-02-20 / 44. szám

A tavaszi munkák során felhasználjuk Jegorov elvtárs útmutatásait Siolnokmeqyei A nagyobb terméshozam érdekében javítsa meg munkáját a szajoli gépállomás pártszervezete A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA V. évfolyam. 44. szám Ára: 50 fillér 1953 február 20. péntek A vetőmag biztosításával, az állatállomány jó átteleltetésével, a magasabb terméshozamért 7)ÍSZÜNNIEPSEGGEIL Terin' heti kedvező időjárást sok helyen igen eredményesen kihasználták. A kisújszállási Petőfi és Ady, a tur- kevei Vörös Csillag, a mezőtúri Béke, a karcagi Szabadság és Béke ter­melőszövetkezetek már elvetették a mákot. A jászladányi termelőszövet­kezetek pedig 20 holdas tavaszi ár­pát juttattak a földbe keresztsorosan. A kunmártoni Bákóczi termelő­csoport az árpa és a zab vetőmagot már biztosította, részben vásárlás, részben a tagoktól való gyűjtés alapján. A kukorica vetőmagjuk még n százalékban van meg; de határ­időre azt is megszerzik. Az öc8ödi Szabadság termelőcso­port valamennyi vetőmagját biz­tosította, s az kitisztítva várja a tavaszi munkák megkezdését. Megszervezték a növénytermelő brigádokat, és minden brigádtag ismeri feladatát. A szövetkezet takarékoskodott a takarmánnyal. Nem pocsékolta el az árpa, zab, kukorica vetőmagot. A ve­zetőség és Farkas Máté agronómus idejében való gondoskodása lehetővé tette a jószágállománv jó áttelelteté- sét. A sertéseket silőtakarmánnyal tartják, és gondosan ápolják. Az egészségügyi rendszabályok megtar. tásával sincs hiba ebben a szövetke­zetben. A szarvasmarhaállomány ré­szére gyors silót készítettek. A szalma és törekfélék füllesztését,., feltárását alkalmazták, s így 8—10 izázalékkal emelik tápértékét. Nem hanyagolták el a szovjet zoo- technikái eljárásokat. " Változatlanul alkalmazzák a napi háromszori fe- jést .tőgymasszázst, egyedi takarmá­nyozást. S az utóbbi két hétben to­vább emelték a tehenek fejési át­lagát. Ugyanakkor számos termelőszövet­kezetben az eddig bevezetett három- izori fejest is elhanyagolták. A január 27-i megyei főállat- tonyésztő és állatorvosi értekezlet résztvevői versenyfelajánlást tettek az állatállomány jó áttelcltetésére, a tejhozam növelésére. Vállalták azt, hogy járásonként legalább 10 ter­melőszövetkezetben megszervezik a takarmányfeltárást. Ismét bevezetik a háromszori fejést, amit az ősz fo­lyamán teljesen elhanyagoltak. S mi az eredményi A vállalás csak papiron maradt. Eddig 31 termelőszövetkezetben volt napi háromszori fejés, s ma már csak 29-ben van. A szolnoki járásban a rákőczi- űjfalui Uj Elet termelőszövetke­zet még hozzá sem kezdett a szalmafeltáráfihoz. A jószágok gyakran éheznek, pusztán azért, mert a szövetkezet vezetősége nem gondoskodik a takarmányok etetőhelyi^ való szállításáról. Az egészségügyi rendszabályokat egy­szerűen felrúgják. A leellett jószágok után a magzatburkot a szemétdombra szórják. Tűrik azt, hogy a kutyák ide-oda hurcolják. A szolnoki járási tanács mező- gazdasági osztálya mindezt észre sem veszi. A mai napig sem tett semmit annak érdekében, hogy ezeket a sú­lyos hibákat kiküszöböljék. A három- és ötezer literes mozgal­mat teljesen elhanyagolták a járási és városi tanácsok. Olyan nagy ter­melőszövetkezetben, mint a túrkevei Vörös Csillag, a kun­mártoni Zalka Máté és a mező­túri szövetkezetek, nincsen napi háromszori fejés. Kisújszálláson is egyedül a Petőfi termelőszö­vetkezet foglalkozik vele. A megyei, járási, városi főállat­tenyésztők és állatorvosok ezek után nyilvánvalóan csak szokásból tettek versenyfelajánlást. Úgy gondolták, teljesíteni nem szükséges. Pedig a verseny első értékelésétől már nem sok idő van hátra; s nem valami nagyszerű eredményekkel büszkélked. hetnek. Vegyenek példát ismét az öcsödi Szabadság termelőszövetkezetről, ahol az agronómus a tagokkal együtt’váll­vetve küzd, hogy állatállományukat jól átteleltessék, és tovább fejleszt­hessék. Negyedéves vállalásuk teljesítésén dolgoznak a kisújszállási pályafenntartás munkásai A klSUJSZallaSl pályafenntar­tás dolgozói nagy lendülettel lapátolják az apró köveket, amit a vasúti pályák feltöltésére használnak. A téli szél el-el- kapja és messzire viszi a törmelék-kö csörömpölésének hangját. Munka közben néha egy másodpercre megállnak. Meg- iörzsölik tenyerüket, hogy a lapát sikam­lós nyelét keményebben tudják fogni utána. A Pályafenntartás dolgozói ismerik leiadatukat. Tudják, hogy jó munkájuk tlösegíti a téli forgalom zavartalan le­bonyolítását. Két brigád dolgozik állarr ióan az állomás területén. Id. Kurucz Kálmán, arcán tiély barázdát szántott az élet. Izmos karjával mutatja, hol dolgozik a brigád, elmondja róluk, milyen szorgalmasak. — A téli időszakban kisebb javításo­kat végeznek és előkészülnek a tavaszi nagyjavításhoz. — Már a vágány szabályozásba is belefogtunk. Különösen az utóbbi napok­ban halad jól ez a munka. __ fűzi to­vá bb mondanivalóját, miközben cigaret­tái csavar, — Ma szintén egy kisebb javításon dolgozunk — szól közbe a brigád egyik tagja, Molnár István. __ Tegnap egy rzig etelt sín javítást végeztünk: 124 szá­zalék vi>lt a napi eredményünk. Még magasabb százalékot is el tudnánk érni. ha nem lenne ennyire sokirányú a munka — fejezi be mondanivalóját Molnár elvtárs és munkatársaival együtt megtol­ják a kaviccsal megrakott kis kocsit. A felszabadulás ünnepére a brigád tagjai egyöntetűen vállalták, hogy negyedévi tervüket 5 nappal előbb befejezik és 200 talpfa szabályozását végzik el terven felül. — Soha sem maradtunk még adósok munkánkkal. Bízom abban, hogy nem a felszabadulás ünnepére, hanem már már­ciusban teljesítjük vállalásunkat. Bizal­mamnak az ad erőt, hogy ismerem, mi­lyen harcedzettek a munkában a brigád tagjai — mondja a fő pályamester. — Nem tudnak bennünket oly időben hívni sürgős munkára, hogy el ne vé­gezzük a feladatot. Tudjuk, hogy mit jelent országunkban a vasút, hiszen egész gazdasági életünk lüktető ere. Ezért igyekszünk jó munkát végezni, s ebben erőt ad nekünk, bogy családunk­nak boldog életet akarunk teremteni _ mo ndja Kurucz elvtárs. — Nekem is van bét családom — fűzi tovább mondani­valóját boldog, mosolygó arccal. __ ért ük érdemes dolgozni. A többiek is úgy érzik, ahogyan Kurucz elvtárs mondotta: most van csak igazán értelme munkájuknak. Ezzel gondolattal indulnak harcba a negyed­éves tervük túlteljesítéséért. Szovjet küldöttség utazott a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtóbizott.ságának üléseire Moszkva. (TASZSZ). Február 18-án L. N. Szolovjevnek, a Szovjet­unió Szakszervezeti Központi Ta­nácsa titkárának vezetésével^ eluta­zott Becsbe a szovjet szakszervezeti küldöttség a Szakszervezeti Világszo vétség Végrchajtóbizottságánalc ülé seire. (MTI), meg kezdődött Szolnokon______ a ma gyar-szovjet barátság hónapja ♦mTTTmmtYu. fOTTTUu»^YmuuTUTUiii!T?fiiuutiTi>u\ryfTnT>myunTUTiuT A magyar-szovjet barátság hónapiának megnyitása alkalmából, a szovjet magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírá­sának ötödik évfordulóján a Magyar-Szovjet Társaság' szerdán este díszünnepséget rendezett a megyei tanács házának nagytermében. Az ünepi díszbe öltözött termet munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek töltötték meg, akik ünnepelni jöttek azt a barátságot, amely évről-évre forrób­bá válik, s amelyet a szerződés foglal írásba örök időre. „Éljen az örök ba­rátság szerződésének 5. évfordulója! — Éljen a magyar-szovjet barátság hónap­ja!— Több és jobb munkával ünnépeld a magyar-szovjet barátság hónapját!" — hirdették a feliratok. A díszünnepséget Gáli Mihályné elvtársnő, a Magyar-Szovjet Társaság szolnoki szervezetének titkára nyitotta meg, majd Csáki István elvtárs, a vá­rosi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Csáki István elvtárs ünnepi beszéde — Ma van öt esztendeje annak; hogy Moszkvában aláírták a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. — kezdte Csáki István elvtárs beszédét. — Ezzel a szer­ződéssel népünk kiemelkedett évszáza­dos elszigeteltségéből, amelybe volt urai taszították, s tagja lett a haladó népek nagy családjának. Ezzel a szerződéssel erősbb lett a kapcsolat a Szovjetunió és hazánk között, az a kapcsolat, amely 1917-ben bontakozott már, mikor 100.000 volt magyar hadifogoly harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért, az a kapcsolat, amely a szabadságunkért életüket adó hős szovjet katonák vérével pecsételődött meg. Csáki elvtárs rámutatott arra, első alkalom a történelem során, hogy né­pünknek igaz barátai vannak. A múlt­ban is beszéltek barátságról. Ez a ba, rátság azonban a magyar tőke és nagy­birtok barátsága volt az idegen elnyo­mókkal, szerződés volt a dolgozók ' ki­zsákmányolására. Olyan kapcsolat volt ez a „barátság“', amilyen jelenleg az USA és a nyugati országok között van. Ezeket az államokat az USA az „őszinte barátság'“ jegyében kifosztja. A nyugati országok' gazdasága a tőkéseké, a nép­nek nyomor, munkanélküliség jut, mint a múlt Magyarországán is. Magyarországon, a „hárommillió koldús országában« így festett megyénk helyzete 1932-ben: 2290 gyermek halt meg egyéves kora előtt, s közülük 93 gyermeket orvos sem látott. Tombolt a ma­gyar betegség és 1000 dolgozó halt meg tüdőbajban. S végül az urak háborúba sodorták a ma­gyar népet a Szovjetunió ellen. — Ebben az időben is volt igaz ba­rátunk — folytatta Csáki elvtárs, — a Szovjetunió. Népünk legjobbjai, a kom munisták hirdették, hogy a magyar né­pet csak a Szovjetunió szabadíthatja fel az elnyomásból. S 1944-45-ben a hős Szovjet Hadsereg győzelmes harcainak nyomában felvirágzott a szabad élet hazánkban is. _ A szovjet-magvar barátság ragyo­gó példája a népek közötti igazi barát­ságnak. A Szovjetunió felemelte hazán­kat, megbecsülést szerzett számára, meg védett és véd bennünket az imperialis ták ádáz törekvéseitől. Nincs olvan te­rület, ahol ne tapasztalnánk a Szovjet­unió segítségét. Szovjet emberek segíte­nek nagy békeműveink megalkotásában, szovjet traktor és kombájn zúg a földe­ken. Munkások, tudósok, kolhoztagok jönnek el, hogy átadják tapasztalatai­kat, tudásuk legjavát. Emlékezzünk csak Jégorov elv­társ kolhozelnökre, a bő termés nagymesterére, aki Kisújszállás, Turkeve, Karcag és Mezőtúr ter­melőszövetkezeti tagjainak bizo­nyította be, hogy igenis lehet évről-évre növelni a terméshoza­mot. Vagy gondoljunk a Szolno­kon vendégszerepeit Pjatnyickij- kőrusra, amely megmutatta, mire képes a művészet terén is sza­bad nép. Hazánkból munkások, értelmiségiek, pa­rasztok jártak és járnak a Szovjetunió­ban, magyar fiatalok tanulnak a szovjet főiskolákon. Az idősebb testvér segítsége szárnyakat ad a magyar népnek a munká­ban. A szovjet emberektől tanultuk meg igazán szeretni hazánkat, s ma ez szeretet egyet jelent a Szovjetunió sze- retetével. Révai elvtárs mondotta: ,,Ak a Szovjetunió mellett áll, az a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar haza mellett áll... Csak az szolgálja iga­zán a szovjet-magyar barátságnak, a né­pek testvériségének, az internacionaliz­musnak nagy ügyét, aki odaadóan, fe­gyelmezetten szolgálja a magyar nép, magyar haza ügyét1'. Csáki elvtárs elmondotta, hogv szovjet-magyar barátságot tovább erősí Újabb sikereket kívánok a magyar parasztoknak — Ivón Jemeljanov kolhozelnök üdvözlete —­teni — kötelességünk. Az ellenség fel­ismerte az ebben a barátságban rejlő ha talmas erőt. Az imperialisták törekvése az. hogy elsősorban ezt a barátságot szakítsák szét. Méltóvá kell lennünk erre a barátságra. Kövessük Révai elvtárs útmutatását: „Tanulj a Szovjetunió pél dájából, vedd át és alkalmazd a szovjet építés tapasztalatait, légy ugyanolyan szilárd, állhatatos, kitartó és bátor, mint szovjet nép! Tanuld meg ugyanúgy leküzdeni a szocialista építés apróbb-na- gyobb nehézségeit, mint a szovjet dol­gozók, tanulj meg ugyan-úgy harcolni és helytállni, mint a szovjet nép!'' Vannak sokan városunkban, akik helytállnak, mint Rigó elvtárs a Bútorgyárban, vagy Wolf elv­társ a Járműjavítóban, de akad­nak, akik meginognak a nehéz­ségek előtt, mint a -Gépjavító, a Fűrészüzem, a Téglagyár vezetőt —Nagy szükségünk van — különö­sen mostanában — a Szovjetunió barát­ságára. Az imperialisták háborúra szö­vetkeznek, déli határainkon Tito ban­dája acsarog, az USA új elnöke, Eisen­hower ki akarja szélesíteni a koreai agressziót. Most különösen fontos erő­sítenünk a szovjet-magyar barátságot. — A magyar-szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából fogadjuk meg Révai elvtárs szavaival: „hogy mindvé­gig követjük azt a férfit, aki a magyar népet a Szovjetunió iránti, tehát maguk iránti hűségre neveli, aki szüntelenül ar­ra tanít, hogy tanuljunk és tanuljunk és harmadszor is tanuljunk a Szovjetunió tapasztalataiból és kövessük példáját: — a mi szeretett Rákosi elvtársunkat. Fogadjuk meg, hogy mindvégig hűek leszünk a szovjet nép és az egész hala­dó emberiség vezérének, Sztálin elvtárs­nak halhatatlan tanításaihoz." A nagy tapssal fogadott beszéd után kultúrműsor zárta be a díszünnepséget. Moszkva. Iván Jemeljanov, s Szovjetunió legfelső tanácsának tagja, a Szocialista Munka Hőse, a Gorkij te­rület gorogyeci körzetében lévő Tyimir- jazevről elnevezett kolhoz elnöke a Szovjet Tájékoztatási Iroda-munkatársá­val folytatott beszélgetése során a többi között ezeket mondotta: — Örömmel üdvözlöm a magyar elv­társakat a magyar-szovjet barátság hó­napja alkalmából. __ a Szovjetunióban járt magyar parasztok ellátogattak a mi kolhozunkba is. Az elmúlt esztendőben kolhozunk újabb sikereket ért el. Ezek­ről a sikerekről akarok néhány szót szólni magyar barátainknak. — A nagy orosz tudósról K. A. Tyi- mirjazevröl elnevezett kolhoz nagy, sok­ágú gazdaság. Ez a kolhoz már több mint húsz éve működik. Kolhozunkban több mint harminc falu parasztjai tömö­rültek. A kolhoz több ezer hektár szántóföldje a Volga partján húzódik. — Néhány számadat ékesszólóan bi­zonyítja kolhozunk eredményeit. így például 1952-ben az oszthatatlan alap az 1948 évihez képest több mint kétsze­resére emelkedett és most nyolcmillió rubelra rúg. Míg 1955-ben a kolhoz összes gabonatermése hatezer mázsa volt, az elmúlt évben ugyanazon a területen több mint tízezer mázsa gabonát takarí­tottunk be. 1935-ben burgonyatermé­sünk kilencezer mázsa az elmúlt év­ben pedig harmincöt ezer mázsa volt. 1935-ben ötezer mázsa. 1952-ben pedig tizennyolc ezer mázsa zöldfőzeléket taka rítottunk be. Minden egyes hektárról évente húsz-huszonkét mázsa gabonát aratunk. ■— Különösen nagy figyelmet fordí­tunk a közös állattenyésztés fejlesztésé re. A kolhoz most háromszáz lóval, több mint háromszázötven tehénnel, sok bir­kával, disznóval és baromfival rendelke­zik. Csupán ’ szarvasmarhaállományunk évente háromszázezer rubellel növeli be­vételünket. — Lenföldünk százötven hektár. Kol­hozunk tagjai: Konyigina, a Szocialista Munka Hőse, és Szorokina, hektáron­ként minden évben hat-hét mázsa len- rostot és nyolc mázsa lenmagot takarí­tanak be. — A közös gazdaság mindenirányú fejlesztése lehetővé teszi, hogy kolho­zunk évről-évre emelje a munkaegység után járó természetbeni és pénzbeli jut­tatásokat. Míg két évvel ezelőtt egy munkaegységért két kilogramm gabonát és három rubelt adtunk, most a mun­kaegységért három kilogramm gabona, nyolc rubel, sok burgonya, főzelékféle, hús és egyéb termék jutott. —• A kolhoztagok biztos anyagi helyzete jómódúvá és kulturálttá, tette életüket. Itt van például Marianna Gori- cseva kolhozparasztasszony családja. A családnak három felnőtt tagja van. Mun­kaegységei után több mint egy tonna gabonát, többezer rubelt, nagymennyisé­gű burgonyát és főzelékfélét kapott. Go- ricseva csinos házat építtetett. Gyerme­kei éppúgy, mint minden kolhozparaszt gyermeke, közép- és főiskolai oktatás­ban részesülnek. A család bőségesen él, Sok ilyen család van nálunk. — A kolhozunkban most nagy elő­készületeket teszünk a küszöbönálló tar vaszi vetési munkálatokra. A szerves- vágyát már kiszállítottuk a szántóföl­dekre, előkészítettük a vetőmagot, meg­javítottuk a gépeket. — Mi figyelemmel kisérjük a Ma­gyar Népköztársaságnak az új, boldog élet építésében elért sikereit és örömmel tölt el bennünket a magyar parasztság minden újabb győzelme. (MTI) Elítélték az ostravai kémper vádlottjait Prága. (TASZSZ). Mint a ;,Cseh. szlovák Távirati Iroda“ jelenti, az ostravai bíróságon február 13-tól 15-ig tárgyalták kilenc kém- és áruló — Bohumir Micek, Josef Kohout Stanislav Ptácek, Fridolin Koval és mások perét. Ezek a kémek és árulók az angol hírszerzés szolgálatában álltak. Tevé­kenységüket R. N. Gardnernek, az angol nagykövetség másodtitkárának vezetésével folytatták. Gardnert Ki­utasították Csehszlovákiából, mert durván megsértette a nemzetközi szo­kásokat és visszaélt a diplomáciai előjogokkal. Gardnert, az angol nagykövetség volt másodti'kárát 1951 december 13-án abban a pillanatban érték tét. ten, amikor a rejtekhelyről kivette azt a kémanysgot, amelyet a kém­banda tagjai helyeztek oda. A tanuk vallomásai teljes mérték­ben bizonyították a kémcsoport va­lamennyi tagjának bűnösségét. A bíróság Bohumir Micek és Josef Kohout vádlottat halálra, Stanislav Ptácek, Fridolin Keval vádlottat életfogytiglani börtönre, Ondrej Brzuska vádlottat huszonötévi bör­tönre, Ludvik Vicék vádlottat húsz­évi börtönre, Jarmila Sysová vádlot­tat tizennyolcévi börtönre; Josev Sevcik vádlottat tizenötévi börtönre és Václav Pejse vádlottat1 tizenkét- évi börtönre ítélte. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom