Szolnok Megyei Néplap, 1953. február (5. évfolyam, 28-51. szám)
1953-02-28 / 51. szám
Í954. február 28 Hetedik csíoés SZATIRIKUS OLDAL Verseny-nyilvánosság Költözzön ide, szomszéd! Itt senki sem zavarba. JO GO S fí II SZKESEG Ma. február 2&.án, vasár nap délelőtt- a SsvlsoknieffTe! Néplap levelezői értekezletet t*rt. Viharsarki Karikás Cbékéemegyei szatirikus lap): Hát te miért hordod úgy fenn a csőröd? “*» Jász-Kun Kakas: Mert már én is kapok leveleket a dolgozóktól! — Barátaim! ÍMtónfc: se» me0*e*«*S a laké». Köttttettnk! fQ'ép.qji^űlkj - lakás iigyhen \*m megfelelőek * eukorgyári eólgazdaság mii^kásszáilásr.l Egy szegény kis „Tatra" vontató panaszai ügy érzem, rozsdás szivem nem csikordul meg többé. Tompa pú- fogásommal nem ijesztgetem már halálra az ifáslovakat s nem török már több borsot az orra alá békés gépész szaktársaimnak. Halálra ítéltek engem, hogy ki, azt máig sem tudom. Pedig sokáig gondosan töprengtek egyesek a sorsomon. Most itt állok kint a hidegben, a mezőtúri Téglagyári ES javítószíne előtt. 1953- ban t.ftfék utoljára beteg testemre kezpket a jó karbantartók s akkor úgy éreztem, hegy talpra állok Ismét, s megszolgálom még a magam benzinét. Sajnos, nem úgy lett. 53 nyara az utolsó nyár volt számomra. Azóta itt állok egy helyben. A rámtelepedett sok hótól már lé- legzeni sem tudok... A rozsda már félig elemésztett. Senki sem gondol rám, csak azok még néha, akikkel jóban-rósszban együtt voltam: a gépészek. ök említették meg minap az igazgatónak egy termelési értekezleten, hogy mi lesz már velem. Pechem volt. Az igazgató csak annyit mondott ügyemre, hogy „pardon” s sebesen magárahagyta az értek ezoket, így váltak semmivé legvérme- sebb reményeim. Egy ideig úgy volt ugyanis, hogy Martfűre helyeznek át s itt váltok fel szolgálatából néhány fáradt muraközi kollégát, ha már itthon, ahol any- nyit szolgáltam becsülettel, nincs rám szükség. Mielőtt még a tavaszi olvadás gyötörné el életem utolsó erejét, azt kívánom, hogy a bürokrácia testét eméssze el a rozsda úgy, mint az enyémet. Feljegyezi«: Tóth ANTAL L téglagyári dolgozó Mezőtőr- s>s*;e3!!!s:r!9>:::sB ssstüsseüiütsssiBB» 5 ?gt9B99BflB9«8BBB■■■BSBBflBIIBIÍB-IB9Sg«BBBS9f Szegény anyanyelvűnk! : i CSAK UDVARIASAN — Fiatalember, adja át á helyét ennek az asszonynak és a gyerekének. — Mit molesztál, öregem. Egyenjogúság van. Negyven, ssás, ultimo A, Térigény forgalmi Vállalat tiszaimrei 245. számú telepén öt dolgozó két' napig- várta a kuftmada- rafil gépállomás magtisztító gépét. * — Csak az a tök- filkó kerülne a kezem közé. *f.d r-’-'i rt várunk! mfHUVMHiiiiitiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuiiniiiiitititiitiiiiiiHi ini!iimiiniimiiniiiiitimiii KARNEVÁL - me$?eftetéddd .Üarooabált rendezett a KIS/J1V a szolnoki Tisza Szállói)*!!. — FeHsrecrtom! .. Wm csinált soVHrt a ölnöm’,': Nyusatourópai konyhában Felugro-k hozzátok. Pedált a pofa.
