Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-11 / 10. szám

/ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA „Milyen módon erősíthetjük és gazdagíthatjuk termelőszövetke­zeteinket?“ (A Szolnokmegyei Néplap nagy pályázata) V. évfolyam, 10. szám Ára: 50 fillér 1953 január 11, vasárnap A 62/1 Építőipari Vállalat Ü. B. elnöke a bizalmiakra támaszkodva vigye sikerre a munkaversenyt Azú} esztendőben megnövekedett feladatok várnak dol­gozóinkra. Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén emi csomó fontos szempontot vetett fel a termelékenység ér­dekében- E feladatok megoldásában, ellenőrzésében oroszlán­­része van a szakszervezetnek. Üzemen belől a szakszervezetnek első legfontosabb fel­adata karcot indítani a termelékenység emeléséért. Ennek ér­dekében szervezni kell a munkaversenyt, ami mozgató rugója a szocializmus építésének- Gondoskodni kell a munkavédelem minden apró kérdéséről. És minden olyan akadályt el kell gördíteni, ami a tervteljesítést gátolná Ezek a legfontosabb fő feladatai a szakszervezetnek. 'A szakszervezetnek, hogy a ráeső teendőket meg tudja oldani, egiregy üzemen belül ki kell építeni az aktíva hálóza­tot és be kell vonnia az összes dolgozókat a feladatok elvégzé­sébe. Nézzük meg, mit mutat az üzemi bizottság munkája a 62/1 Építőipari Vállalaton belül- Bár a vállalat az elmúlt évi tervét teljesíteni tudta, s munkafelajánlások is vannak, koránt­sem megy minden rendjén. A z üzemi bizottság elnöke, Demeter Róza elvtársnő, fiatal. A szakszervezeti választások alatt került 'az üzemi bi­zottság élére, addig egyik munkahelyen szakszervezeti vona­lon dolgozott- Munkáját lendületesen vitte, most azonban az utolsó időkben lazaság mutatkozik, ami n termelő munka ro­vására megy. 'A munkahelyi bizottságok szétestek és egynémely építke­zésen nincs is- A 459. sz- építkezésen is tapasztalható ez — és ugyanígy a bizalmi hálózat sincsen kiépítve. Hogyan mutat­kozik meg itt, hogy n szakszervezet a szocialista munkaver­seny gazdáját Hogyan szervezi és segíti g dolgozók javasla­tait, a felemelt terv teljesítésének egyik, biztos forrását és ho­gyan ellenőrzi, hogy a javaslatokat alkalmaznák-e, vagy is­mertetik-e a dolgozókkal? Hogyan tudja az elvtársnő a. tömegekkel a kapcsolatot megteremteni, ha az összehívott értekezleten egyszerűen nem jelenik meg? A dolgozókban megvan a lendület, tesznek fel­ajánlásokat, a tervteljesítés érdekében, csak ezeket fel kell ka­rolni és tömegmozgalommá kell fejleszteni- Ebből a lazaság­ból még sokkal súlyosabb hibák is adódhatnak. A 62/1 CB elnöke igyekezzen munkáját újra lendületesen végezni. Az aktíva hálózatot nem elég csak megszer­vezni. hanem azt. össze is kell fogni és ezt csak úgy tudja el­érni, ha támaszkodik az üzemi bizottsági tagokra és megbízza őket feladatokkal, beszámoltatja őket munkájukról. Ne egye­dül akarja elvégezni a feladatokat, hanem széles bizalmi háló­zatot létesítsen. így szorosabb kapcsolatot tud kiépíteni a tö­megekkel. Nyújtsanak naqyobb segítséget a Középtiszai Öntöző Vállalatnak Nagy feladatok előtt állanak a Kö­zéptiszai Öntöző Vállalat dolgozói az 1953-as évben. Az öntözendő terület 50 ezer holdra növekedett, melyre 280 millió köbméter vizet kell szivattyúz­nunk. A tavasszal árasztásra váró rizs­földek mellett nagymértékben emelke­dett az olyan szántó, kert, rét és legelő területe, ahol a magasabb hozam érde­kében bevezetik az öntözéses gazdálko­dást. A vállalat dolgozói olvasták Gerő elvtárs beszédét. Tudják azt, hogy az 1953-as év fegyelmezett, szorgalmas munkát, foko­zott takarékosságot, tervszerűséget és sokkal nagyoljb szervezettséget követel meg, mint az elmúlt esztendő. Mégsem tapasztaljuk, hogy felettes szerveink megadnák a segítséget feladataink jó megoldásához. A földművelésügyi minisztérium ön­tözési főosztálya, mely közvetlenül fe­lelős vállalatunk ügyeiért, jóformán tel­jesen magunkrahagyott. Nem kaptunk segítséget a megnövekedett öntözendő területhez szükséges géppark fejleszté­séhez és a téli javítások elvégzéséhez. Több mint egy éve megkaptuk az új telephelyet, ahol elegendő férőhely lenne mindennek, de a Ceglédi Tata­rozó Vállalat máig sem készítette el az épületeket. így aztán összes kijaví­tott motorjaink, szivattyúink bokáigérő sárban áznak, kitéve az idő viszontag­ságainak. A megyei tanács helyi ipari osztálya a szolnoki nyomda sorsára akar juttatni bennünket. Ugyanis gá­tolja az építkezést, hogy a Nyersbőr­­gyűjtő Vállalat még mindig elfog­lalja azokat az épületeket, melyeknek helyére készülnének gépszínjeink. Sü­veges elvtárs, az ipari osztály vezetője ugyan megígérte a gyors intézkedést, de a bőrösök máig is ott vannak. Sőt mi adtunk kölcsön egy szivattyút, hogy a pincében tárolt nyersbőrökről eltávo­líthassák a talajvizet, ök sem kaptak megfelelő helyiséget az átköltözködés­­hez. Jelenlegi műhelyünk kicsi és felszere­lése is hiányos. 100 munkásnak van pl. egy tolómércéje, s esetenként egy­más kezéből kapkodják ki. Mindez abból adódik, hogy egy esztendő óta már a negyedik vállalatvezetőnk van, s idáig nem ké­szülhetett el a megfelelő beruházási terv sem emiatt. A dolgozók nyári foglalkoztatási problémái sincsenek megoldva. Az el­múlt nyáron számos munkásunk káro­sodott meg az öntözési főosztály ren­delkezése miatt, mely szerint az üze­melésnél is csak napi 10 órát lehet el­számolni. Az már mégis helytelen lenne, ha a hátralévő 2 órahosszára magukra hagynák a gépeket. Harmadik műszakot pedig munkaerő hiányában nem tudtuk beállítani. Van két tehergépkocsink, egyébként teljesen üzemképes állapotban, csak gumi hiányzik. Pedig most a belvíztele­­nítésnél, majd később a szivattyúk tavaszi elhelyezésénél nagy szükség lenne rájuk. Mindezek a nehézségek erősen gátol­ják további jó munkánkat és rossz ha­tással vannak dolgozóink munkalendü­letére. Kérjük az illetékeseket, nyújt­sanak nekünk segítséget a hiányosságok kiküszöböléséhez. Ördög Béla Középtiszai Öntöző Vállalat Szolnok A. szovjet módszerek alkalmazásának eredménye: 55 ezer forint prémiumot osztottak ki a surjáni állami gazdaság kertészeti dolgozói között SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ orszá­gunkban a termelt javakból mindenki munkája szerint részesedik. Hazánk minden dolgozója saját magának ter­mel. Ezt bizonyítja a surjáni állami gazdaság dolgozóinak felejthetetlen napja. A kertészetbeliek múlt évi jó munkájuk után terven felü.li teljesí­tésük értékének öt százalékát kapták prémiumként. Egész évben elvégzett munkájuk utáni rendes megélhetésük biztosítva volt. Most még 55 ezer forintot fize­tett ki számukra a surjáni állami gaz­daság. Egy-egy dolgozónak 1000—1300 forint jutott. A prémiumkiosztással kapcsolatban, úgy érzem, be kell szá­molnom szép termelési eredményeink­ről. Arról, hogy milyen módszerrel dol­goztunk. TERMELÉSI TERVÜNKET 325 szá­zalékra teljesítettük. Az előirányzott 495 ezer forinttal szemben 1,640.000 forint bevételt értünk el, holdanként átlagosan 20 ezer forintot. Terven fe­lüli teljesítésünk összege 1,145.000 fo­rintot tesz ki és ezért a minisztertanács határozata alapján a túlteljesítés 25 szá­zaléka a dolgozókat illeti. Hatvan hold téli almát termő gyü­mölcsösünkben 61 és fél vagon ter­mésünk volt. Termőfaegységenkénti át­lagtermésünk az előirányzott 55 kiló helyett 182 kiló lett. Ezer darab, eddig termést nem hozó 12 éves Stacking almafánál úgy értünk el 3 és fél vagon termést, hogy azokat a múlt év tavaszán meggyűrűztük, vagyis a termőágak kérgét 2—3 cm szélességben körülhántoltuk. A gyűrű­­zés eredménye már a virágzásnál szem­betűnően megmutatkozott. Ezek az ágak tele voltak virággal, a gyűrüzet­­leneken pedig csak levél volt. A KEDVEZŐTLEN, aszályos idő­járás ellensúlyozására július végén egy másodszori, az elsőnél nagyobb méretű, gyümölcsritkítást végeztünk a fákon. Az eltávolított alma akkor, abban a kis állapotban meghaladta a 400 mázsát. Ennek köszönhető, hogy a meghagyott alma nem maradt apró, hanem meg­felelően kifejlődött a csekély talajned­vesség ellenére. A gyümölcsfák alatt az őszi talaj­munkákat valóban ősszel végeztük el. Tavasszal csak fogasoltunk. így a téli csapadéknak nagy részét elraktároztuk. Nyáron gyakran, nyolcszor kultiváto­­roztunk, hogy a talajt állandóan tisz­tán, gyommentesen tartsuk. A gyü­mölcsérés előtt végeztük el az utolsó kapálást. TIZENHÁROMSZOR permeteztünk. Egyet nyugalmi állapotban, közvetlenül rügyfakadás előtt, egyet riigyfakadás és virágzás között. Virágzás után kilenc­szer arzénes permetlével. így értük el, hogy a férges alma össztermésünknek még egy százalékát sem tette ki. Be­bizonyítottuk, hogy a micsurini szov­jet módszerek alkalmazásával országo­san is elsőrendű eredményeket lehet elérni. Nemcsak almából, hanem a többi gyümölcsből is túlteljesítettük tervün­ket. Szilvából a három év előtti 231 mázsás holdankénti termés után tavaly 513 mázsát termeltünk. Körténk 193 mázsa lett. A MUNKASZERVEZESNÉL a szov­jet tapasztalatok nyomán a területeket egyénekre felosztottuk. Ilyen beosztás­sal végezzük a munkát két év óta és a hatalmas eredmény most jelentkezett. A nagyösszegű jutalom kifizetése al­kalmával megfogadtuk, hogy jövőre még jobb munkát végeztünk. A termés ingadozásait megszüntetjük. Biztosítjuk az arányos évenkénti termésmegoszlást. Heitmann Lajos kertészeti agronómus Surján, Állami Gazdaság A héki „Táncsics46 tsz megalapozza jövőjét A héki Táncsics termelőszövet­kezet már az elmúlt évben is igye­kezett minél jobban megalapozni további gyarapodását. Különösen az állatállomány fejlesztésére fektet­tek nagy gondot. Sertésállományuk döntő része a nagyhozamú fehér hús­sertés. Alkalmazták a rábúgatást és 2—3 malaccal növelték ezzel a fialási átlagot . Hozzájárult a jószág^'nmány nö­veléséhez a jő gondozás is. Papp Jánosné, Papp Zsigmond, Sz. Szabó Péter jószággondozők lelkiismere­tes munkájukért egy-egy süldőt kaptak jutalmul munkaegységükön felül. Biztosították a megfelelő férő­helyeket. Az elmúlt esztendőben egy 300-as süldőszállást, 300-as hiz­laldát, 88 férőhelyes fiaztatót építettek. Gondoltak a baromfi­­állomány növelésére. Hiszen egyrészt állam iránti kötele­zettségeik teljesítésére is szük­séges a baromfitenyésztés. Ugyanakkor rendkívül jól jövedel­mező foglalkozás. Emlékeznek még egyéni gazdálkodó korukból a tsz tagjai, milyen sokat jelentett a piacra vitt csirke, tyúk, kacsa, liba, vagy pulyka. Jóformán egész évben abból pénzeltek. Népgazdaságunk szempontjából is jelentős. A magyar baromfi évtizedek óta keresett cikk a világpiacon. Sok fontos nyers­anyagot, iparcikket tudunk ennek révén beszerezni Az 1953-as évre megvan a tervük a Táncsics tsz tagjainak az építkezés terén is. Törzsállományt létesítenek, és állattenyésztő farmot alakítanak ki. Csoportosítják az ed­dig szanaszéjjel levő állatállományt. Megszervezték a kőfejtő bri­gádot és olcsó építőanyagot biztosítanak további építkezé­seik számára. Epiil egy C00 fé­rőhelyes süldőszállás és az új autőgarázs. Most fúrják az új ártézi kutat, melynek vizét nemcsak itatásra, hanem öntö­zésre is felhasználják. Növénytermelésben is megvalósít­ják a szovjet tapasztalatokat. Ka­lászosaik 15 százalékát már az el­múlt gazdasági évben keresztsoro­­san vetették. Két mázsa termés­­többletet jelentett ez a tsz-nek. Az idén őszi árpájukat már teljes egészében, míg búzájuk 35 százalé­kát vetették kerosztsorosan. Bár ennél sokkal magasabb volt a ter­vük. Azonban a mestcrszállási gép­állomás hanyag munkája miatt igen megkéstek a vetéssel, vagy a vetőgépek, vagy az erőgépek hibája miatt. Jóformán az a 700 holdas te­rületük lett keresztsoros, amit sa­ját igájukkal, saját maguk vetet­tek el. Van kapásbúzájuk is, melyet 50 holdas táblákban mind a 6 nö­vénytermelő brigádjuk terüle­tére szétosztottak. így bizto­sítva látják a gondos megmű­velést. Tóth Istváin elvtárs, a tsz agronő­­musa elmondotta, — Igen jövedelmező eljárásnak tar­tom a kapás búzavetést, hiszen pon­tosan fele vetőmaggal; lényegesen magasabb termést lehet elérni, mint az egyszerű vetéssel. Az eddigi ter­mésátlagnál 2—3 mázsával többet hoz. Megmunkálása is könnyű. Van egy újításunk hozzá. A közismert tolikapákat kap­csoltuk össze és íme, megoldot­tuk azok lőval való vontatását. Mindössze a kapaéleket kellett más szögbe állítani, hogy a so­rok közé férjenek. így lényege­sen kevesebb munkával és költ­séggel magasabb terméseredmé­nyeket tudunk elérni. A kapálással való talajlazítás egy­­egy jó esővel felér — folytatta Tóth elvtárs. Gondoskodtunk a talajerő pótlá­sáról Csak a kapás búza vetésénél holdanként 35 kg péti-sőt szórtunk ki és biztosan tudjuk, nem lesz eredménytelen munkánk. Jut a ter­mésből a beadásra; fejadagra; de még a szabadpiacra is a szövetke­zet minden tagjának. Hewlett Meson a magyarországi hékemozgalomrni London (MTI). Hewlett Johnson Canterbury! érseki belynSk .Ango­lok látogatnak Magyarországra" című röpiratában beszámol arról * lelkes építömunkáril, melynek hazánkban szemtanúja volt, majd a következőket írja: Nem kétséges, hogy a magyarok lelkes hívei a békének s a nyugatul való békés kereskedelemnek és hogy a néptömegek ismerik a háború okait és a béke biztosításának módját. Tudják, hogy velük együtt nyolcszázmillió ember osztja békevágyukat. Ez a békevágy különösen figyelemreméltó olyan nép körében, amelynek hazáját két világháború dúlta fel. A segítség, ame­lyet a Szovjetunió Magyarország újjáépítéséhez és fejlesztési terveihez nyúj­tott és nyújt, valamint az együttműködés a szomszédos népi demokratikus országokkal még jobban serkenti a békéért folyó küzdelmet. Hiába fenyegetőzik a kupec-kulák Érdekes esemény játszódott le nemrégiben lakásomban. Felesé­gemmel együtt a konyhában fejtettem éppen a gyapotgubót, amikor belép nagy hangon a szomszéd; Barna László kupec — kulák. Nagy hangon kijelenti, hogy „már pedig vágja le kend a tyúkjának a szár­nyát, mert ott kapar a kertemben.“ Azért megy át, mert én; mint kol­­düs tszcs-tag, nem tudok mit adni a jószágnak — mondja ő. Persze, én nem hagytam annyiban. Hiszen már régebben levágtam a tyúkok szárnyát. Az sem lehet kifogás, hogy talán éhen veszne a baromfi. „Becsületesen dolgoztam én a termelőcsoportban, kerestem is. Jut abből bőven nekünk is, meg a jószágnak is, nem szorul a kulákéra“ — mondtam neki. „Inkább az a baj, hogy készakarva nem csináltatja meg kend a kerítését, hogy legyen mibe belekötni. Különben is visel, kedjék tisztességesen az én házamban, — folytattam. Még neki állt feljebb, életveszélyes fenyegetéssel lépett fel. Azt mondta: neki lehet, mert most nincs törvény. Nekem se kellett több. Ez a népnyűző, dolgozók vérén meg­gazdagodott kulák meri azt mondani; hogy most nincsen törvény! „Majd gondoskodik róla a mi rendőrségünk, hogy megismerje a mi törvényeinket“, — mondottam. En tszcs-tag vagyok, két kezem mun­kájával keresem kenyeremet és becsületesen megkerestem, mégis tu­dom, hogy a törvény mindenkire kötelező. Hogy ne lenne kötelező a megtartása ilyen népnyűzőra, népünk békéjének ellenségére. KISS FERENC, Kenderes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom